Néplap, 1952. szeptember (8. évfolyam, 207-229. szám)
1952-09-23 / 223. szám
NÉPLAP 1952 SZEPTEMBER 23, KEDD Pénzeső, forintéig Közel hatvanezer forintot nyertek a dolgozók három nyíregyházi üzemben Szeptember 18 és 21-e között tartották meg a Második Békekölcsön első sorsolását. Megyénkben az első sorsolás alkalmából igen sok dolgozó nyert kisebb, nagyobb összeget. A nyíregyházi Fermentálóban és a 01/2. Építőipari Vállalatnál összesen 53,500 forintot nyertek a dolgozók. A nyíregyházi Villanytelepen Franczel Ilona, Bodnár József, Kollár Gyula, Kollár Margit és Gecsei Teréz egyenkirit ezerforintos nyereménnyel kapták vissza az államnak adott forintjaikat. Szabó József elvtárs, az ötéves terv keretében épült Fermentálóban dolgozik. Kern fiatal már. Jól végzi munkáját. Kévét nem egyszer és nem kétszer, hanem minden alkalommal ott látjuk az üzem legjobb .dolgozóinak névsora között a versenytáblán. Szombaton, mikor értesítették arról, hogy kötvényét kihúzták, nem akarta elhinni, pedig izgatottan várta a húzás er»dmónyét. A pénteki najton ezer- forintos nyereménnyel húzták ki egyik kötvényét. Franczel Ilona nyereménnyel kapta vissza azt a pénzt, amelyet az ötéves terv építésére adott kölcsön az államnak. Amikor a kölcsönt jegyezte, azt mondotta: „Azért adom pénzemet az államnak, hogy még több faluba eljuthasson a kultúra világossága a villanyfény. A pincébe és a padlásokra kórüljenek a petróleumlámpák, mindenütt legyen mozi, könyvtár és kultúrterem.” Franczel elvtársnő híve a kultúrának. A Villanytelep s Nyíregyháza egyik legjobb szavalója. Most ezer forintot nyert. Mindebből láthatjuk azt, hogy államunk nem olyan kötvényeket ad a kölcsönjegyzőknek, mint a Horthy-rendszer urai, akik hadikölcsönt jegyeztettek és a pénzt soha nem adták vissza. Ma közvetlen és közvetve Is visszafizeti a dolgozók állama a jegyzett összeget! Ennek fényes bizonyítéka az, hogy három nyíregyházi üzemben még nem végleges eredménnyel, közel GO ezer forintot nyertek a dolgozók! Valóságos pénzeső volt ez. 5000 forintot nyert lOO forintos kötvényével Szakács Istvánné, kölesei szülésznő a gyermekek egészségesek, szépen növekednek. Már A falusi szülésznő sok mindent el tud mondani a községről.. József Attila írta a Horthy-rendszer- ben: „szapora csecsemőhalál...” így beszél erről tíz-akáca Istvánné, kölesei szülésznő: „A Horthy- rendszerben sok kicsiny született a szegény kuny- hócskákban, mert a mi népünk szerette mindig a gyermekeket. Ám a kegyetlen rendszer, elnyomás miatt Kölesén is minden héten temetésre kongatták a harangot: csecsemők temetésére. Az én apám hatholdas dolgozó paraszt volt. S még ő sem tudott 12 gyermek közül felnevelni csali nyolcat. Mind a négy testvéremet egy éven aluli kórban tettük a sírba. Mi szülésznők ki voltunk szolgáltatva a kulák képviselőtestület kénye-kedvének s hol kaptunk fizetést, hol nem ... Nagy boldogság most az nekem, tizenkét esztendeje. dolgozó szülésznőnek, hogy az élet virágai, az év vége felé közeledünk s eddig két csecsemő halálesetem .volt csupán. Ezek sem azért pusztultak el, mert nem volt orvos, gyógyszer, vagy az édesanyának táplálék. A mi helyzetünk is megjavult. Ahogy a község szebb lett az új kultúrházzal, gépállomással, a 150 új házzal, az én életem is jobb, rendesen kapom az államtól a fizetést, ói ár házat is építettem magamnak. Aztán lelkendezve folytatja Szakácsnő: „Most meg... nem is tudok beszélni a nagy örömtől... 5.000 forinttal húzták ki a 100-as kötvényemet. Azt sem tudom, mit csinálok a pénzzel. Majd megbeszélem a fejemmel.., a kis unokámnak kellene legelőször is venni valamit... Már én csak ilyen vagyok. Minden gondolatom a kicsiny gyermekeké ...” nagyecsedüi dolgozó kötvényét főiskolát a Román Népköztársaságban. Nálunk is a felszabadulás során megnyílt a lehetőség a tanulásra: Csak Nagyecsedröl 30 katonatiszt került Néphadseregünkbe. Négyen végezték el az egyetemet és most is ott tanulnak ketten. Ezt látta sok más között Varga elvtárs, mikor államunk felhívására kölcsönadta forintjait államunknak, hogy még több fiatal tanulhasson isko Iáinkban, hogy még több létesít ményt kaphasson megyénk és Nagy- ecsed község is ötéves tervünk építése során. Ofezer forinttal húzták Az első békekölcsön sorsolásánál is 100, 150 nyerő volt Nagyecseden. Most is nagy érdeklődéssel váfták a község dolgozói, vájjon nem-e húzzák ki az ő számukat Is a sorsolásnál. Hétfőn reggel gyorsan futotta be az új szerencse híre a falut: — Varga Sándor elvtárs, a föld m ü vessző vetkezet egyik boltkezelője 6153—0455/A számú 100 forintos kötvényét ötezer forinttal húzták ki a szerencsekerékből. Varga elvtárs — úgy vélik a községben — megérdemelte, hogy nyerjen, mert becsületesen ellátja a munkáját és mindig uz élenjárók közt volt neve úgy a tervkülcsön-, ki Varga Sándor mint békekölcsönjegyzésnél. Jó munkájáért már több esetben dicséretben részesült. Mikor tudtára hozták a hírt Varga elvtársnak, örömében és meglepetésében szólni is alig tudott. Dehogyis tellett volna neki valamikor arra, hogy pénzt adjon kölcsön valakinek. Most tellett erre is és méghozzá -bőven kamatozott az államunknak kölcsönadott pénz. Mint fiatal gyerek, mindenáron tanulni szeretett volna, de a szüleinek nem volt - tehetsége hozzá. Öccse már más világban nő fel. Most végezte el az állattenyésztési Soktízezer forintot tesznek ki a csengeri járá? kulturális és népegészségügyi beruházásai Az ötéves terv soktízezer forintot fordít a csengeri járásban a népegészségügyi beruházásokra. Ezzel senki nem törődött a felszabadulás előtt. A tőkéseknek, földbirtokosoknak legkisebb gondjuk is nagyobb volt annál, hogy a járás egészségügyével törődjenek. A járás dolgozó parasztságának hatvan százaléka cselédként tengette életét egészségtelen, nyomorúságos viszonyok között. Nagy volt az éhség, szapora a csecsemőhalandóság. Ma az ötéves :erv sorún a -porcsalmai bölcsődére 40.000 forintot költöttünk. Csenger. ben az orvosi rendelő befejezésére 130.000 forintot. Tyúkodon új orvosi lakást is építettünk, valamint idénybölesődát állítottunk fel és új gyógyszertár is áll a dolgozók egészségének szolgálatában. Idény- bölcsődéje van még Gacsálynak, Csegöldnek és Szamossályinak is. A Horthy-rendszer sötétségben tartotta a dolgozókat. Erről tanúskodtak az elhanyagolt iskolák is. Mi egyedül Gacsályban 180.000 forintos költséggel építettünk új iskolát. — A nagyhódos! iskolára 113.000, a szamosbecsi Iskolára 15.000 forintot fordítottunk. Egyrt több a járásban a mozigép, s több helyen épült kultúrotthon. I’orcsal- mán 25.000 forintot fordítottak erre a célra. Gacsályon a kultúrhúz építése ebben az évben 84.000 forinttal szerepel a tervben, de jelentős összeget kapott erre a célra Csen- gerújfalu, Rózsái y, Csengersima, Nagygéc, Zajta is. A mándoki „kanadások" nyomortanyáján új élet hajtja virágait „Kanada”. így nevezték a Hor- thy-rendszerben Mándoknak azt a részét, ahol a legtöbbet éheztek az emberek, ahol még a napi betevő falat sem volt meg a családoknak. Gúnyból adták ezt a nevet a falurésznek azok a kivándorlók, akik szegényen tértek vissza az óoeán- túlról. Amerikából, Kanadából. Ezek tapasztalatból tudták, hogy ott sem fonják kolbászból a sövényt, a tőkések kíméletlenül kiuzsorázzák a. dolgozókat Amerikában. Kanadában is. Ez a falurész az ínségkonyháról volt nevezetes. Az újságok hasábos cikkeket írtak a grófné, ,.gróf” sédeni Ambrúzy György- né „jószívéről”, azonban az ínségesek tudták azt hogy olcsóbb ínségkonyhát fenntartani, mint egy század csendőrt állandóan a birtokon állomásoztatni az éhezők fékentar- tására. Naponta egy tányér meleg levest osztottak szét a „Kanada” lakói között. Több mint kétszázan szorultak erre a megalázó nyomorúságra. Ma már nincs Mándokon „Kanada”. Lassan az emlékét is elfeledik az emberek. Elfeledteti a múlt sötét nyomorúságát az első két utcában már világító villanyfény. Az ötéves terv minden lakásnak ad majd villanyáramot. Szabó Istvánnak, a telep egyik lakójának már nem kell sorbaállít! délben a rossz fazékkal ingyenlevesért. Négy hold földje, fogata van. Házat vásárolt készpénzért. A Zsigó családból az asszony, meg a kicsi lány ácsorgott\ valamikor az ínségkonyhán. Most már nekik is van földjük s lij házuk. Feledésbe megy „Kanada”. • Ám emlékezni kell rá. Arra ken gondolni, hogy a mándoki már ugyan eltűnt, de az óceánon túl ugyanazok bitorolják még a hatalmat, akik a kivándorlókat szipo iyozták. Az óceánon túli Kanadában most atombombákat, baktériumbombákat gyártanak. S nyomorban él ott a nép. Az onnan jövő újságokban ilyen cikkeket ta lálni: „Magasabb bárért harcolnak a rakparti munkások” . . . „15 centes béremelést követelnek a sztrájkolok” . .. „200 rendőr rohamozta meg a béremelést követelő munka sokat” . . Emlékezniük kell a mándoki volt „kanadásoknak” is! Mándokon a felszabadulás óta 141 új családi hajlék épült. Gépállomás, kultúrház van s a kultűr- házban 500 kötet új könyv. Ez mind hozzátartozik a község új arcához. S az új Mándok azt követeli minden lakójától, hogy legyen becsületes, áldozatkész békeharcos —- az új házak, a gépállomás, a kultúrház, a könyvek bátor védelmezője. • Egy délszláv katona elmondja: Miért szereti hazáját, a Magyar Népköztársaságot A' szülőföldet, a hazát nagyon szereti a~ ember. Nem tud tőle megválni, nem tudja elfelejteni, lia kell, képes életét is feláldozni érte. így vagyunk mi,, délszláv fia. talok is. Ezt a hazát, amely ne künk nemcsak szülőföldünk, hanem életünk is, nagyon, de nagyon szereljük. Elmondom, hogy miért. Régen megvetett nemzetiségiek voltuk. Ahol csak tehették az úri Magyarország urai, llorthy-fasísz- tái, belénkrugtak. Csak lopva bei szelhettünk anyanyelvűnkön. Ilyen volt a múlt. 1945 óta, hála a dicső szovjet katonáknak és a kommá nista pártnak, megváltozott minden. Lett yäzwnk, földünk. Mi a jogot, a kenyeret, a boldog életet, a szabadságot, a Pártnak, Rákosi Mátyás elvtdrsnak köszönhetjük. A faluban pedig megkezdődött, az építkezés. Kutak, járdák, új családi házak. Kint a határban pedig a nagyüzemi gazdálkodás hatalmas épületei hirdetik, hogy más az élet, mint odúit a Dráván túl. ahol Tito fasiszta pribékjei kényszermunkára hurcolják a dolgozó parasztokat. Nálunk, otthon senki sem panaszkodik. A vetések is gyönyörűek. Itt a Néphadseregben megbecsülnek bennünket, délszldvokat. Most alakítunk egy kultúrcsoportot, énekkart, tánccsoportot és zenekart. Amikor otthon megtudták, hogy nekünk milyen az életünk a Népliad- reyben, nagyon.örültek. Azt mondta az apám: fiam, becsüld meg magad, légy jó katona! Megfogadom apám szavát. Kivédő katona leszek. Én ezzeí tartozom a hazának, amelyért lia kelt, az életemet is feláldozom,mert néma-karom, hogy a szüleimnek, testvéreimnek olyan sorsa legyen, mini a Tito fasiszták rabságában sínylődő drávánt útiaknak. KÜKURV/jSNYAK MIKLÓS honvéd. Molnár Miháiyné, a papi 10.080 íorinlos nyerő szomszédja erősen sajnálja, hogy nem jej»j*e(( annakidején ISékekölesöni Molnár Miháiyné éppen a mezőről jött haza, amikor meghallotta a nagy újságot, az örömhírt: szomszédja, Vincze József bácsi 100 forintos Békekölcsönkötvényét 10.000 forintos nyereménnyel húzták ki a szerencsekerékből. Nem lehet azt mondani, hogy Molnárné. vagy akár a többi szomszéd isä irigykedett volna Vinczéékre. Azt mondja az asszony: „Kell az a pénz oda, mfircsak azért is. mert az asszony hosszú betegsége elég költséges volt...” Aztán mégis csak kiszalad a száján utoljára: „Milyen jó lenne, ha a mi családunk is várhatna mos nyereményre ... ” Erősen sajnálja Molnárné, hogy annakidején nem jegyeztek Békekölcsönt. Meg kell mondani, szégyenkezik is miatta. Hát bizony: a falu nagyobbik része jegyzett, forintjaival is hozzájárult az ötéves terv megvalósításához, forintjaival is megmutatta, hogy ott áll a nép gondviselője, Rákosi elvtárs mellett, ők meg... ők meg bizony akkor elhúzódtak a jegyzés elöl! A múltban harmadában kapálták a „báró” földjét. Ma már hat hold földjük van, saját fogatukkal dolgoznak. S ma már azt látják: nem elég csak kapni, hanem adni is kell. tí az állam kasszájában megszaporodnak a forintok, új gyárak, traktorok lesznek belőlük s ugyanakkor mindenki visszakapja pénzét is. Kétféle világ — kétféle élet Mi építünk — az imperialista gonosztevők rombolnak. Koreában, Marokkóban, Egyiptomban — mindenütt, ahová ki tudják nyújtani vértől csepegő gyilkos kezüket. Ez egy egyiptomi faiu volt — caynaein. Most az angol-amerikai imperialisták jóvoltából romhalmaz. Azért, mert a falu népe szabadon akart élni s ezt kifejezésre is juttatta. A világ népei azonban előbb-utóbb a vádlottak padjára juttatják a gyilkosokat, rombolókat! 70 százalékkal növekszik az ötödik sztálini ötéves tervben a városi és falusi iskolák épitáse. öt év alatt 30—35 százalékkal növekszik a to- iskolákról és szakiskolákról kikerülő szakemberek száma. Az ipar. az építkezés és a mezőgazdaság legfontosabb ágai számára 1955-ben 1950-hez viszonyítva kétszerannyi főiskolai végzettségű szakember kerül ki. «»
