Néplap, 1952. szeptember (8. évfolyam, 207-229. szám)
1952-09-14 / 216. szám
1952 SZEPTEMBER 14, VASÁRNAP NÉPLAP 3 A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának és a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének határozata az állattenyésztés és a takarmánytermelés fejlesztéséről az 1952—54. években Országunk állattenyésztése a felszabadulás óta és különösen az ötéves terv első két évében jelentősen fejlődött. 1948 óta a szarvastnarha- állumány 22, a sertésállomány 94, a lóállomány 27 s a juhállomány 151 százalékkal növekedett. Országunk állatállománya lényegesen meghaladja a felszabadulás előtti színvonalat. Jelentősen fejlődött az állattenyésztés a termelőszövetkezetekben és különösen az állami gazdaságokban. A mezőgazdaság szocialista szektorában együttvéve az utóbbi két évben a szarvasmarhaállomány 305, a sertésállomány 135, a lóállomány 308, a juhállomány 236 százalékkal nőtt. Állatállományunk fejlődésének jelentős eredményei azonban nem szabad, hogy önelégültségre vezessenek, mert állattenyésztésünkben igen komoly hiányosságok vannak és mert mind teljesebben kell kielégíteni népünk és népgazdaságunk szükségleteit állati termékekben. Gyorsan szaporodó állatállományunk részére a belső tartalékok jobb felhasználásával megfelelő mennyiségű és minőségű takarmányt kell biztosítani. Állattenyésztésünk gyorsütemű fejlesztése érdekében meg kell akadályozni az ellenséges elemeknek, főleg a kulá- koknak az állatállomány csökkentésére irányuló kártevő szándékát. I. Az 1952—54. években tovább kell növelni az állatállományt és emelni kell az állattenyésztés termelékenységét, az átlagos hozamot és a szaporaságot. 1. Az állatállományt 1954. év végéig, 1952 márciusához viszonyítva a következőképpen kell fejleszteni : Az összes szarvasmarhaállományt 11, — ezen belül a tehénállományt 32 —, a lóállományt 8, a sertésállományt 14, a juhállományt 02 százalékkal kell növelni. A termelőszövetkezetekben 1952 márciusához viszonyítva, 1954 végéig a közös szarvasmarhaállományt 353, — ezen belül a tehén- állományt 460, — a közös sertésállományt 356, — ezen belül a kocaállományt 365, — a lóállományt 387, a közös juhállományt 282 százalékra, a közös baromfiállományt pedig 14-szeresére kell emelni. Az állami gazdaságok ugyanebben az időszakban szarvasmarhaállományukat 173, a tehénállományt 214, a sertésállományt 114, a lóállományt 107, a juhállományt 90, a baromfiállományt 12S százalékkal növeljék. 2. A tehenek átlagos évi tejhozamát az 1951. évihez viszonyítva 1954-re országosan 400 literrel kell emelni. 1954-ben az állami gazdaságok átlagosan 3.200 literes, a termelőszövetkezetek 2.400 literes évi tejhozaimot érjenek el. A juhonkinti gyapjúhozaimot országosan 0.5 kg-mal kell növelni, ezen belül az állami gazdaságokban 4.3, a termelőszövetkezetekben 4 kg-os átlagos gyapjúhozamot kell elérni. Az egyéves tojáshozamot országosan tojónkint 19 darabbal kell növelni, az állami gazdaságokban el kell érni a tojónfelnti évi 110, r> termelőszövetkezetekben az évi 100 darab tojást. Az átlagos malacszaporulatot országosan 3.7 százalékkal kell növelni. Az állami gazdaságokban 1954 ben országos átlagban 100 anyakoca után 1.200 darab, a termelő- szövetkezetekben pedig 100 anyakoca után 860 darab malacot kell felnevelni. Az átlagos borjúszaporulatot országosan 10 százalékkal kell emelni. Az állami gazdaságokban 1954-ben évente 100 tehén után 85, a termelőszövetkezetekben pedig 75 borjút neveljenek fel. A juhok szaporulatát országosan 15 százalékkal kell emelni. Ezen belül el kell érni, hogy egy év alatt 100 anyajuh után az állami gazdaságokban 125, a termelőszövetkezetekben 100 bárányt neveljenek fel. A szaporulat növelésével, az állatok jobb meghízlalásával 1952-hez viszonyítva 1954-ben 50 százalékkal több sertéshúst és 45 százalékkal több marhahúst kell termelni. II. A földművelésügyi minisztérium, az állami gazdaságok és erdők minisztériuma, a begyűjtési minisztérium és a helyi tanácsok gondoskodjanak a következő intézkedések megvalósításáról: El kell terjeszteni a fejlett tenyésztési, takarmányozási módszereket, valamint az állattenyésztési tudomány legújabb vívmányait, a) Az állatokat hozamuknak megfelelően egyedileg takarmányozzák. Takarmányozásra nagy mértékben használják fel a zöld- a siló- és a vizenyős takarmányokat, ugyanakkor takarékoskodjanak az abraktakarmányokkal. b) Biztosítsák az állatállomány megfelelő elhelyezését. Az istállók ne legyenek nedvesek, huzatosak, azokat rendszeresen szellőztessék, s tartsák tisztán. A betegségek megelőzése, az állatok termelékenységének fokozása érdekében kora tavasztól késő őszig alkalmazzák minél több helyen az állatok karám- szerü tartását, a szabadszállást. o) Az állami gazdaságok, termelő- szövetkezetek szarvasmarha tenyészeteikben mindenütt térjenek rá a napi háromszori fejésre és a borjak itatásos módszerrel történő felnevelésére. Emellett 1953- ban legalább 3000, 1954-ben pedig legalább 6500 nagy tejhozamú tehénnél négyszeri fejest kell bevezetni. A zöld futószalag bevezetésére kora tavasztól késő őszig gondoskodjanak a tehenek zöldtakarmány- nyal való ellátásáról. Az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek az olcsóbb, ugyanakkor a termelékenységet jobban elősegítő takarmányozás érdekében 1953-ban csak a napi 6 liternél. 1954-ben a napi 8 liternél több tejet adó tehenek részére adjanak abraktakarmányt. A tej zsírtartalmának növelése céljából kezdjék meg a tej zsírtartalom szerinti átvételét. A tehenek tejtermeléséről tehenekint és naponta vezessenek pontos feljegyzéseket. d) A sertéstenyésztésben a süldőkocáik kivételével az egész kocaállománynál alkalmazni kell az évi kétszeri malacoztatást. Csökkenteni kell a malacok elhullási százalékát. A termelőszövetkezetekben és az árutermelő állami gazdaságokban térjenek rá a sertésfajták keresztezésére. e) A hizlalás kezdeti időszakában (70—80 kg-os súlyig) a feletetett takarmánynak legalább 50 százaléka zöld- és silótakarmányok- ból, valamint szénafélékből álljon. A hizlalás meggyorsítása érdekében a malacokat mindjárt választás után fokozatosan takarmányoz- zák, így el lehet érni, hogy a hússertések 10 hónapos korra, a mangalicasertések 12 hónapos korra legalább 130 kg. súlyra hízzanak. f) A lótenyésztésben gondoskodjanak minden egészséges kanca be- fedeztetéséről. a vemhes kancák kíméletes igázásáról és így minél több csikó felneveléséről. 0) A juhtenyésztésben általánossá kell tenni a kétévenkint háromszori bárányoztatást. A juhászok fordítsanak nagy gondot a juhok takarmányozására, főként a silótakarmány etetésével akadályozzák meg az állomány téli súlyveszteségét. h) A baromfitenyésztésben a keltetőállomásokon 1953-tól kezdve kizárólag vérvizsgált, egészséges állományból származó tojásokat szabad keltetni. A tyúkok tojáshozamának emelése érdekében létesítsenek ligetes kifutókat, alkalmazzák a téli tojástermelést elősegítő új módszereket (világítás, zöld-- és siló-, takarmányozás stb.) vezessék be, a baromfiak nyári vándor-ól ázását. 2. A szaporább és nagyobb hozamú állatfajták elterjesztése és a tenyésztői munka megjavítása érdekében a következő intézkedések szükségesek: a) A kiváló értékű tenyészállatok nevelése céljából az állami gazdaságokban, a kísérleti és tangazdaságokban, a jó állattenyésztéssel rendelkező termelőszövetkezetekben törzstenyészeteket kell létesíteni. Segíteni kell a tenyésztési munkában azokat az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztokat is, akik megfelelő minőségű törzsállománnyal rendelkeznek, a tenyészállatok felnevelésére velük továbbra is tenyésztési szerződéseket kell kötni. b) A törzstenyészetekben 1954. év végére az alábbi arányokban a következő fajtákból kell a törzsállományt kialakítani: 1. magyar-tarka szarvasmarha fajta 82, szimmentháli 8, borzderes 5, szürke magyar (alföldi magyar) 5 százalék; 2. nagy fehér hússertés fajta (két típusban) 35, mangálica 35, fekete hússertés (két fajta) 30 százalék; 3. magyar lófajta (félvér) 47, noniusz 30, magyar hidegvérű 15, lipicai 4, arab telivér 2, angol telivér 1, ügető 1 százalék; 4. fésűs merinöi juhfajta 85, ci- gája 6, kaukázusi rambouillet. fríz és karakul fajták 3—3 százalék; 5. tyúkoknál fehér leghorn fajta 30, sárga magyar, fehér magyar, kendermagos magyar, fogolyszínű leghorn és nagy vörös (rhode-islan- di) fajták 13—13, nagy kendermagos (Plymouth) fajta 5 százalék. Törzsállományt kell kialakítani a magyar lúdf aj fákból, a nemesített magyar kacsa, a pekingi kacsa és a bronzpulyka fajtákból. c) E fajtákon belül a törzstenyészetekben fordítsanak nagy gondot a tájfajták tenyésztésére és továbbfejlesztésére. Elsősorban a bonyhádi, mosoni, békési és mezőhegyes! magyar tarka szarvasmarha tájfajták, a szabolcsi, kisbéri, tolnatamási, kemenesaljai magyar ló fajták, valamint a mezőhegyes! és a hortobágyi noniusz lótájfajták törzsállományát kell tovább tenyészteni. d) A földmüvelésüím minisztérium és az állami gazdaságok és erdők minisztériuma részletesen írja elő a törzstenyészetek tenyésztési céljait. A fajták továbbjavítá- sának főbb Irányai a következők legyenek: szaryasmarhafajtáknál a tejhozam és a tej zsírtartalmának növelése, lófaj tá'knál a nagyobb munkaképesség elérése, sertésfajtáknál a nagyobb szaporodás, gyorsabb fejlődőképesség és jobb takarmányértékesítés kialakítása, juh- fajtáknál a nagyobb gyapjúhozam és nagyobb élősúly kifejlesztése, tyúkfajtáknál a tojáshozam és a különféle betegségekkel szemben az ellenállóképesség növelése. e) A termelőszövetkezetek és állami gazdaságok árutermelő farmjai, valamint az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok Is javítsák meg a tenyésztői munkát a tenyész. kiválasztás, a céltudatos párosítás, a jobb takarmányozás, gondozás, ápolás útján. Szaporítani kell a jobb termelőképességű fajták arányát. 1) A kiváló apaállatok tenyészha- tásának jelentős kiterjesztése céljából tovább kell fejleszteni a mesterséges termékenyítést: 1953-ban legalább 45.000 tehenet, 70,000 kancát és 50.000 juhot, 1954-ben pedig legalább 55.000 tehenet, 84.000 kancát és százezer darab juhot kell mesterségesen termékenyíteni. g) A tenyésztői munka megjavítása érdekében — az állami apaállatellátás rendszerének fenntartása mellett — az állami gazdaságok és a nagyobb termelőszövetkezetek törekedjenek arra, hogy saját maguk tartsanak apaállatokat. h) A termelőszövetkezetek tenyésztői munkájának irányítása és megjavítása céljából a földművelés- ügyi minisztérium szervezzen állami állattenyésztő állomásokat: 1952. év végér" 9 szarvasmarhatenyésztő, 9 lótenyésztő, 6 juhtenyésztő és 7 sertéstenyésző állomást kell létesíteni. Ezenkívül minden megyében állami baromfitenyésztő állomást kell szervezni. A termelő- szövetkezetek baromfitenyésztésének elősegítésére a földművelésügyi miniszter felügyelete alatt megyén- kint keltetőállomásokat kell létesíteni. A kiváló minőségű tenyészállatok nevelése érdekében a begyűjtési minisztérium az államnak átadott tenyészállatokat 1953 július 1-től egyszeres súlyban számítsa be a beadási kötelezettség teljesítésébe. III. A mezőgazdaság minden szektorában gondoskodni, kell az állat- állomány erőteljes fejlesztéséről: az állattenyésztési munkát szervezettebbé, megbecsültebbé kell tenni. 2. Az állattenyésztői (különösen a sertéstenyésztői) munka lebecsülésének megszüntetése, valamint a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok gyorsan fejlődő állatállományához új dolgozók, elsősorban női dolgozók munkábaállltása érdekében a következőket kell tenni: u) A termelőszövetkezetekben el kell érni, hogy 1954 év végére a Tehenészetben és a sertéstenyésztésben dolgozóknak is több mint fele nő legyen. b) Az állami gazdaságokban gondoskodjanak arról, hogy 1952 év végéiig legalább ötezer, eddig más munkakörben dolgozó állandó alkalmazott és legalább tízezer növénytermelési idénymunkás kapjon állattenyésztési munkára beosztást — elsősorban nők és fiatalok. Az 1954. év végére a sertés- és szarvas- marhatenyésztésben ötven százalékban, a baromfitenyésztésben pedig túlnyomórészt női dolgozók legyenek. o) A termelőszövetkezetekben és az állami gazdaságokban az állat- tenyésztési tanfolyamot, technikumot, vagy főiskolát végzett szakembereket, állattenyésztési dolgozókat kivétel nélkül állattenyésztési munkára kell felhasználni. 3. Az állami gazdaságokban és a III. típusú termelőszövetkezetekben, illetve csoportokban alakítsák ki az állattenyésztés fejlett nagyüzemi munkaszervezetét. a) Az állami gazdaságokban és a termelőszövetkezetekben szervezzék meg és erősítsék meg az állat- tenyésztési brigádokat. A brigádokat állatfajonkint, az állatok elhelyezésének és használatának megfelelően is külön-külön szervezzék meg. b) Azokban az állami gazdaságokban és termelőszövetkezetekben, ahol nagyobb létszámú állatállomány van: a brigádok munkájának összefogására állatfajonkint külön- külön létesítsenek állattenyésztési fairmokat. c) Az. állami gazdaságok, termelőszövetkezetek minden állattenyésztési munkára szigorú napirendet kötelesek megállapítani. A takarmánygazdálkodásnál és állati termékek kezelésénél szigorú számadást kell bevezetni. IV. Az állati termékhozamok s a sza- poraság emelése, valamint az állat- állomány számának fejlesztése érdekében nagymértékben növelni keli a takarmánytermelést. A takar- ménytermelés növelését elsősorban a terméseredmények jelentős emelésével kell elérni, de emellett növelni kell a szántóföldi- takarmányok vetésterületét is, különösen a másodtermelés fokozásával. 1. A szántóföldi takarmánynövények, főképp a kukorica, az árpa, a zab, a lucerna, a vöröshere, stb. terméshozamát a következő Intézkedések végrehajtásával fokozzák: a) Minden termelőszövetkezetben, állami gazdaságban és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok gazdaságaiban is gondoskodjanak arról, hogy az istállótrágyát minél kisebb veszteséggel kezeljék. A trá- gyakezelésnél minél szélesebb körben térjenek rá a nyersfoszfátos eljárás alkalma®ására. El kell érni, hogy 1952-ben mididen gazdaság szántóföldi területének legalább 1 /5-ét, 1953 ban és 54-ben 1/4—1/4 részét szervestrú- gyázza, elsősorban a kapásnövé- nyek, valamint az ipari növények s a takarmánykeverékek vetése előtt. Nyári --agy őszi leszállítás előtt kát. holdankint legalább 150, de lehetőleg 200 mázsa istállótrá- gyát kell a szántóföldre kihordani. A homokos területeken minden gazdaságban el kell terjeszteni a zöldtrágy ázást. — Szabolcs-Szaf már és Somogy megyében csillagfürt, Bács-Kiskun megyében pedig som- kóró segítségével. Javítsák meg a műtrágya felhasználását isi b) Termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, gépállomások és lehetőség szerint az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok is, a magasabb ta ka ríná ny termés érdekében alkalmazzák mindenütt az alapvető agrotechnikai szabályokat. így: az őszi mélyszántást lehetőleg október végéig végezzék el és legkevesebb 20 cm. mélységben, az előbántós ekék teljes kihasználásával, tavasz, szál az ősszel mélyenszántott területet sí mit ózzák el, vetés előtt alkalmazzanak kultivátort, a vetéshez tisztított és szükség szerint csávázott vetőmagot használjanak, végezzék el pontosan és idejében a növényápolást, a betakarítási veszteségeket a lehető legkisebbre csökkentsék. c) A kukorica holdanktntl termésátlagát 1951-hez viszonyítva országosan legalább 2 mázsával, az állami gazdaságokban 4, a termelő- szövetkezetekben pedig 3 mázsával kell emelni. Széles körben el kell terjeszteni a kukorica négyzetes, fészkes vetését és gépi művelését, a vetésterületnek 1953-ban legalább 30, 1954-ben legalább 40 százalékban, a hibrid kukorica vetőmag alkalmazását 1953-ban a vetésterület 15, 1954-ben legalább 30 százalékán, a pót beporzásnak egyszeri, de inkább kétszeri elvégzését. d) Az árpatermelés fokozása érdekében növeljék az őszi árpa vetését 1952 őszén az összes árpa-vetésterületnek 53 százalékára, (az 1951 évi őszi vetésnek közel kétszeresére), 1953 őszén pedig 59 százalékára. Mind az ősziárpa, mind a tavaszi árpa és a zab vetésénél térjenek rá a keresztsoros vetésre, az állami gazdaságok vetésterületén 1952— 53-ban legalább 35, 1953—54-ben pedig legalább 75 százalékban, a termelőszövetkezetek vetésterületén 1952—53-ban legalább 25,1953—54- be.n legalább 70 százalékban. 1953. évtől kezdve a takarmány-gabonafélék vetésterületének egynegyedén nemesített vetőmagot kell használná. e) A pillangósvirágú szálas takarmánynövények terméshozamának növelésére fokozni kell a lucerna nyári vetését, pótbeporzását és keresztsoros elvetését, valamint a hengeres, illetve a petreucés szé- nászárítási módszert. f) Tovább kell növelni a másodvetemények vetésterületét: 1952höz viszonyítva 1953-ban 43 százalékkal, 1954-ben pedig 68 százalékkal. g) A szántóföldi takarmánytermelés területét országosan mintegy 100.000 kát. holddal kell növelni, elsősorban eddig nem müveit területek és parlagok művelésbe vonásával. h) Az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek használják ki öntözési lehetőségüket a takarmány- növények terméseredményeinek növelésére is. 2. A rétek és a legelők hozamának fokozása érdekében a következő tennivalók szükségesek: a) Minden rét- és legelőterületen végezzék el gondosan a felszíni ápolást. 1953 őszétől kezdve a kl- (Folytatása. a oldalon)
