Néplap, 1952. szeptember (8. évfolyam, 207-229. szám)
1952-09-12 / 214. szám
2 NÉPLAP 1CÖ2 SZEPTEMBER 12, PÉNTEK ÚTBAN A KOMMUNIZMUS BŐSÉGE FELE Irta: J. KASZIMOVSZKIJ Gondtalan, boldog ifjúság ! Csökkenteni keli „...a közszükségleti cikkek kiskereskedelmi árait, minthogy az árak csökkentése a munkások és alkalmazottak reálbére és a parasztok jövedelme emeltjének legfőbb eszköze...“ (A Szovjetunió fejlesztésére irányuló 1951—1955. évi ötödik ötéves terv irányelveinek tervezetéből.) A kapitalista országokban nap mint nap sokmillió háziasszony teszi fel a következő kérdést: ..Vájjon mennyit* emelkedtek ismét az árak?” Ehhez kapcsolódik egy másik, szivet remegtető kérdés: „Mi lesz, ha a férjemet elbocsátják, ha munkanélkülivé válik?” Ezek a kérdések teljesen ismeretlenek a mi szovjet országunkban. A szovjet embert nem fenyegeti a munkanélküliség, a szovjet asszonyokat nem aggasztja az a gondolat, hogy az élelmiszerek és más szükségleti cikkek'ára emelkedhet. Ellenkezőleg: meg vannak győzöd ve arról, hogy az árak, mint eddig, továbbra Is csökkenni fognak. Ezt a meggyőződést táplálja a kommunista pártnak az árak fokozatos csökkentésére irányuló politikája, amely a második világháború befejezése óta ötízben eredményezte a közszükségleti cikkek kiskereskedelmi árának leszállítását. Azért a pénzért, amelyért 1947 végén — az első árleszállítás után — egy kg. kaviárt, négy kg. vajat, három kg. kiváló minőségű sajtot, s e'gy kg. csemege kolbászt vásárolhat a szovjet dolgozó. Azért a pénzért, amelyért 1947 végén férfi kerékpárt lehetett vásárolni, ma a kerékpáron kívül még egy pár gyermekcipőt, valamint kislánynak A megyei népnevelőtanácskozáson sokat fogunk tanulni és saját tapasztalataimnak az elmondásával is igyekszem segítséget adni a tanácskozás sikeréhez. Népnevelő munkámban fordulópontot jelentett, amikor népnevelőért tkezletüukön áttanulmányoztuk Horváth és Farkas elvtársak központi vezetőségi beszámolóit. Komoly segítséget jelentett ez valamennyiünk számára, mert felfedte azokat a hiányosságokat, melyeket eddigi népnevelő munkánkban elkövettünk. « Tudom azt, hogy felelősséggel tartozom Pártunknak, dolgozó népünknek azért, hogy mint népnevelő a pártmegblSatást hogyan hajtom Végre. Ez a felelősségérzet, ösztönöz arra, hogy a hiányosságokat, melyeket Horváth elvtárs beszámolója nyomán fedeztem fel munkámban, a legrövidebb idő alatt megszüntessem. Megértettem, hogy a jó népnevelőmunka első feltétele a kommunista példamutatás. Nem lehetek jó népnevelő, ha nem mutatok példát a marxista-leninista elmélet elsajátításában és a termelés frontján. Pártunk és kormányunk elismeri a jó munkát és így kaptam meg én is brigádommal együtt a nagy kitüntetést jelentő sztahanovista oklevelet. Népnevei őcsoportóinnak minden tagját ismerem, ismerem a terme- iéslxm elért eredményeiket, ismerem elméleti tudásukat, d? isméiéin azt is, hogy családi életükben, milyen problémáik vannak. Csoportom minden tagja úgy tekint, mint igazi barátját, akivel megbeszéli minden problémáját. Nem egy esetben győződtem meg arról, hogy keresnek, ha valamivaló selyemruhát és harisnyát is kap a szovjet vásárló. Női karórát, ötlámpás rádióvevő-készüléket, kislánynak való télikabátot és két pár harisnyát lehet venni azért a pénzért, amelyet 3947-ben egy női karóráért kellett fizetni. A munkások és alkalmazottak reálbérének és a kolhozparasztok jövedelmének állandó növekedése, az ötszöri árleszállítás eredményeképpen a Szovjetunió lakosságának fogyasztása hatalmas mértékben megnövekedett. A szovjet emberek jelentősen tíbb cukrot, zsírt, cukorkát és halterméket fogyasztanak, mint a háború előtt. Az órák és varrógépek forgalma három és félszeresre növekedett a háborúelőtíi- hez képest. 1951-ben ötször annyi kerékpárt és hét és félszer annyi rádióvevő-készüléket vásároltak a Szovjetunióban, mint 1940-ben. Még nagyobb mértékben nőtt meg a fogyasztás a folyó évben. — 1952 első negyedében selyemszövetekből 28 százalékkal, fényképezőgépekből 30 százalékkal, rádióvevő- készülékekből 32 százalékkal, kerékpárokból pedig több mint 100 százalékkal vásároltak többet, mint a- megelőző év első negyedében. — Jellemző, hogy az élelmiszerek és az iparcikkek forgalma együtt növekszik. Ez azt jelenti, hogy a szovjet népnek nemcsak bőséges táplálkozásra van elég pénze, hanem arra is, hogy évről-évre több 'ruhát, cipőt, bútort, hangszert, fényképezőgépet, távolbalátó készüléket, autót és egyéb árut vásároljon. Hogyan vált lehetségessé a Szovlyen problémájuk van, akár a terv teljesítésiben, akár pedig más téren. Együttesen beszéljük meg az előttünk álló feladatokat. Harcot indítottunk a munkafegyelem teljes megszilárdításáért, az őszi-forgalom sikeres lebonyolításáért, a baleset- mentes szolgálatért, az utazási sebesség emeléséért, a 3 napos kocsiforduló megvalósításáért, mert a döntő év tervének teljesítését mi, vasutas dolgozók szállítási feladataink túlteljesítésével segítjük elő. Mint népnevelő, nem végezhetek jó munkát, ha nem leplezem le az ellenség aknamunkáját. Ostoba, aljas rémhírekkel próbálják félrevezetni a hiszékenyebb dolgozókat. Híresztelték például elseje előtt, hogy a zsír 70 forint, a kenyér 8 forint lesz, emelkedik a liszt ára is, valamint ezeket az árukat jegyre fogják adni. Az elsejei árleszállítás aztán alapos pofon volt a rémhírek aljas terjesztőinek, de tanulságos volt rászedett áldozataiknak is, nekünk pedig figyelmeztetés a nagyobb éberségre,, helytállásra. Az a diadalmas győzelmi jelentés, amelyet a Szovjetunió ötödik ötéves tervezete jelent az egész békéért harcoló emberiség számára, — ez a hír még fokozta az imperialisták és belső cinkosaik, a kulákok, a klerikális reakció és fasiszta szövetségeseik vak dühét. Fokozott elszántságot,. helytállást, példamutatást követel ez tőlünk népnevelőktől, hogy elmélyítsük a ránkbízott dolgozókban is az igazi hazafias áldozatvállalás szellemét a szocializmus felépítésért, a békéért folyó harcban. II. Molnár Sándor népnevelő Nyíregyháza, MÁV forgalom. jetunióban az ötszöri' árleszállítás? — kérdezik a tőkés országok szovjet életünk világában járatlan polgárai. E-re a kérdésre a válasz a következő : Országunkban Lenin és Sztálin pártja vezetésével nemcsak helyreállították a háborúban lerombolt gyárakat, üzemeket, szov hozekat, kolhozokat és gépállo-má sokat, hanem tovább is növelték a Szovjetunió termelőerőit. A Szovjetunióban szakadatlanul nő az anyagi javak termelése és ezek a javak nem a kapitalisták és spekulánsok profitját növelik, — ilyenek országunkban nincsenek — ha nem teljes egészükben a szovjet társadalom kielégítésiére szolgál nak. Míg a kapitalista országokban a fegyverkezési hajsza a polgári célokra termelő ipar összezsugorodásához vezet, addig a Szovjetunió nem csökkenti, hanem ellenkezőleg fejleszti a békés ipart és folytatja az árcsökkentés politikáját. A termelés növekedését az önköltség csökkenése kíséri. A kettő együtt teszi lehetővé a kiskereske delrni árak fokozatos csökkentését. Az árcsökkentés, a dolgozók anyagi jólétének emelkedése, a fogyasztás és a munka termelékenységének növekedéséhez, s a termelés további kiszélesítéséhez vezet országunk ban. A szocializmus nem gondolható el az államnak a nép jólétéről való állandó, gondoskodása nélkül. Ez a szocialista társadalom fejlődésének legtöbb törvénye. (A Szovjetszlkaja Zseuscsina cikke.) Arnhalmozó kulákokat ítélt el a baktalórántházi járásbíróság A nép ellenségei még mindig nem hagytak fel azzal, hogy zavart és pánikot keltsenek a közeliül ás. területén. Az elmúlt napokban Lengyel Illés, Nyírkarász-levelestaoyai kulák flát, Lengyel Istvánt elküldte Nyírmadára, hogy ott vásároljon össze két mázsa lisztet. Lengyel Illés szándéka íz volt, hogy zavart kelt a felvásárlással a faluban. A kulákcsemete apja utasításához híven cselekedett. Nem átallott ugyanakkor rémhíreket terjeszteni. — A baktalóránthúizl járásbíróság Lengyel Illés kulákot 8 hónapi börtönre, löOO forint pénzbüntetésre, 3000 forint összegű vagyonelkobzásra és a közügyektől három évi eltiltásra ítélte. A kulákcsemete 4 hónapi börtönt, öCO forint pénzbüntetést, valamint a közügyektől való bárom évi eltiltást kapott. Jugoszláv diplomaták újabb provokációja a Román Népköztársaságban Szeptember 3 -án a Bukarest és: Constanza között közlekedő vonali utasai észrevették, hogy három em bér fényképfelvételeket készít a feketetengeri határövezetben, ahol tilos a fényképezés. Bár az utasok ismételten felhívták a három egyén figyelmét arra, hogy megsértik az érvényben lévő törvényes rendelkezéseket, a figyelmeztetésre rá sem hederítve, tüntetőén folytatták a fényképezést. Az igazoló Iratokból kitűnt, hogy a három ember: Hrnjak Ljubomir bukaresti jugoszláv ügyvivő, Hadzsi Pavloviéi Dimitrije és Maries Vladimir, a bukaresti jugoszláv nagykövetség két attaséja. A tétlenért jugoszláv diplomaták vonakodtak átadni a filmtekercset az illetékes szerveknek, sőt még ők lármáztak és szidalmakat szórtak a Bomán Nép köztársaságra. Szeptember 1-én a külügyminisztériumban felkérték Hrnjakot, hogy szolgáltassa be a felvételeket. A jugoszláv ügyvivő a külügyminisztériumba visszatérve, egészen más filmtekercseket adott át a vonaton készült felvételek helyett. A jugoszláv diplomatáknak ez az eljárása és magatartása szöges ellentétben áll az akkreditált diplo máciai képviselők magatartását meghatározó nemzetközi jogszabályokkal. Megjelent o szeptemberi „Pártépítés" Megjelent a pártépítés szeptember havi száma, me’—t .-tnlmából az alábbi cikkek emelkednek ki: A SZK(b)P XIX. kongresszusának összehívása Fokozzuk a kommunisták példamutatását! NAGY ANTAL: A pártmegbizások jelentőségéről NÉMETI JÓZSEF: Harcban a Központi vezetőség határozatának végrehajtásáért Fokozzuk pártmunkásaink képzettségét! GÁBOR ZOLTÁN: A pártoktatás előkészítése a Vörös Csillag traktorgyárban Fordítsunk nagyobb gondot a tag- és tagjeioitfelvétoli munkára! E cikkek mellett mér, számos más fontos cikket közöl az MDP Központi Vezetősége Szervező Bizottságának kiadásában megjelent folyóirat. II. Molnár Sándor a megyei népnevelő-tanácskozásra készül A Nyírvidék Szabolcsi Hírlap 1938 február 2. számának vezércikke kénytelen bevallani: „A kereseti lehetőségek csökkenése, az árak emelkedése arra. kénysseritették a magyar falvak dolgozó népét, hogy életigényeit a legszükségesebbre szorítsa. Ez a kényszerűség azután meglátszott a falvak népének egészségi állapotán. A gyermekek nem mindig kapták meg azt a. minimális táplálékot, amely az élet fenntartásához s a gyermeki fejlődéshez múlhatatlanul szükséges." — Vagyis a Horthy rendszer éhhalálra ítélte a falu gyermekeit. — Ma már mindez csak a múlt emléke. A szövetkezeti útra lépett dolgozó parasztok gyermekei bőségben, vidámságban növekedhetnek. Hogy is kellene éheznie Nagy István kicsiny gyermekénekt! Nagy István a nyírkarászi Május 1 tsz. tagja- Az elmúlt esztendőben 418 munkaegysége volt, több, mint 11.000 forint készpénzt, 12 mázsa kenyérgabonát. öt és félmázsa kukoricát, 8 mázsa krumplit, 4 mázsa almát, 100 Üteméi több bort, 37 kiló cukrot, takarmányt, két süldőt kapott évi munkája után. 8,000 forintért, vásárolt a, családnak ruhaneműt. Rádiót is vett 1.350 forintért. S még ennél is szebb lesz gyermekül: élete a, szocialista, hazában! A régi Oncsa-telep Nyíregyháza, külvárosa a Horthy rendszer általános nyomorában is hírhedt volt elhagyatottságáról, lakóinak nyomorúságos életéről. A város volt urai, a sikkasztó és csaló B.encS polgármester, a fasiszta Szobor, a kulák; földbirtokos „városatyák” nem törődtek a. dolgozókkal. — A nép állama, ezen a telepen, amelyet ma már Szabadság-telepnek neveznek, napközi otthont állított fel. Képünk az új napköziotthont ábrázolja, ahol vidáman töltik napjaikat a dolgozók gyermekei, míg szüleik az üzemekben harcolnak az ötéves tevv. sikeréért. A dolgozók gyermekei a szakközépiskolák, technikumok padjaiban magas tudást sajátíthat nak el. A múltban ilyen állandó jellegű iskola egysem volt. Ma Nyíregyházán kertészeti technikum van (képünk ezt ábrázolja), — Mátészalkán állattenyésztési, Kisvárdán növénytermesztési technikum. Az ipari pályára a. kisvárául kohóipari. a nyíregyházi építőipari technikimiok készítik fel az ifjúságot.
