Néplap, 1952. szeptember (8. évfolyam, 207-229. szám)
1952-09-11 / 213. szám
Y**9 WffTCMBER -H. 6MT0RT0K NÉPLAP a * Szovjet értet miségiek levelei a XIX. pártkongresszus dokumentumairól Szégyelném, ha nem járulnék hozzá békemtíveink felépítéséhez A saovjet tudósok, orvosok és jwdúgógusok a Pravdá-baa közölt levelekben hangsúlyozzák, hogy minden erejüket latbavetik az új ötéves terv irányelveiben foglalt hatalmas feladatok megvalósítására. — Az új ötéves terv célul tűzi dii, — írja Iván Petrov»zkij akadé- ■ mikus, a moszkvai állami egyetem rektora, — hogy a főiskolák évente kétsaeraninyi új szakembert képezzenek ki, a legfontosabb iparágak, az építkezések és a mezőgazdaság számára, mint 1950-ben. Petrovszkij akadémikus rámutat, hogy már ebben az esztendőben is jelentékenyen megnőtt a főiskolai hallgatók szórna. A moszkvai egyetemre 25 százalékkal több elsőéves hallgatót vettek fel, mint a múlt évben. Az egyetem előadói és tanárai — írja a rektor — a XIX. pártkongresszus alkalmaiból elhatározták, hogy tovább fejlesz! ik a tudományos kutató munkát az ötödik ötéves terv nagy elméleti kérdéseinek és gyakorlati problémáinak megoldására. — A szovjet orvosok — írja M- Popova, az OSzSzSzK érdemes orvosa — azon munkálkodnak, hogy örökre megmentsék az emberiséget a szörnyű betegségektől, hogy a szovjet emberek életét egészségessé, boldoggá tegyék. Jm Peive, a Lett S»SzK Tudományos Akadémiájának elnöke levelében utal a népgazdaságnak az új ötéves tervben előírt fejlesztése terén a lett tudósokra háruló feladatokra. — Két és félszeresére emelkedik a Lett SzS-zK-ban a vil- lamosenei-g.iutermelés, felépül a rigai hőerőmű, — írja Peive. Az új ötéves terv megkétszerezi az ipari és lakásépítkezések beruházásait, — hangsúlyozza levelében V. Juli záron, az Ukrán SzSzK. építészeti akadémiájának levelező tagja. Ez új nagy feladatokat ró a szovjet építészetre. Harrison tárgyalási módja nem egyéb, mini zsarolás, rászedés és Jkufárkodás ügynökség különtudósítójának kommentárja A koreai-kínai fél, az értekezlet sátorán belül és kívül folytatott amerikai provokációk ellenére, ragaszkodott a tárgyalások folytatásához és ahhoz a követeléshez, hogy a fegyverszünettel kapcsolatos kérdéseket megbeszélések útján rendezzék. Harrison állítólag józan észen és tisztességen alapuló tárgyalási módja azonban nem egyéb, mint zsarolás, rászedés és kúfárkodás. A koreai fegyverszüneti tárgyalások ennek az amerikai tárgyalási módnak eredményeként teljességgel hajszálon függnek. Előkészületek Indiában az áxsiai és csendes- óceáni országok békeértekezletére Az „Uj Kína“ hír Jieszon. Az „Uj Kína” hírügynökség különtudósítója írja: A legutóbbi három hónap fejleményei világosan megmutatták, hogy a koreai-kínai fél, állhatatosan folytatni akarja a tárgyalásokat és a genfi konvencióban foglalt elveknek megfelelően kívánja rendezni a hadifoglyok hazatelepítésének kérdését. Megmutatták azt is, hogy a hadifoglyok körül folyatott alkudozás a new-yorki börzére emlékeztet. Harrison először azzal a mesével állt elő, hogy csak 70.000 hadifogoly óhajt hazatelepülni. Azután S3.000 hadifogolyról beszélt. Azzal érvelt, hogy a hadifoglyok valamennyien „egyszerű emberek’, többnyire a koreai és kínai egységek közkatonái, úgy látszik, azt hiszi, hogy a koreai-kínai fél ilyformán könnyen hozzájárulhat ahhoz, hogy az amerikaiak megtartsák őket. így próbálja rávenni a koreai-kínai küldötteket, hogy hagyjanak fel elvi álláspontjukkal és bocsátkozzanak kúfárkodásba. A Kocsedo-szigetén és más amerikai fogolytáborokban végnélkül imaivtt mészárlá-ok jer ték azt az amerikai propaganda- koholmányt, amely szerint a hadifoglyok „megtagadják a hazatelepülést”. Az amerikai tábornokok, mint a békák az eső után, kórusban fújják a nótát a „katonai nyomásról” és a háború kiterjesztéséről. Fogolytáboraikban az amerikaiak minden koreai és kínai tiltakozással szemben tovább folytatják a hadifoglyok lemészárlását. Újdelhi. (Uj Kína.) Indiában országos békeértekezletet tartanak az ázsiai és csendesóce-áni országok küszöbön álló békeértekezletének ós a III. indiai országos bélkekon- gressziusinaík előkészítésére. A bombayi három napos bókeér- tekezleten hozott határozatok az ötha- taírni békeegyezményt és a koreai háború hnladéktalam megszüntetését követetik, valamint azt. hogy Intcli a ne bocsássa rendelkezésre erőforrásait, kikötőit és repiilőteAe amerikai imperialisták és az Adenauer-ikormányban ülő bérenceik dühödt propagandahadjáratot indítottak a Német Demokratikus Köztársaság népi kamarája küldötteinek tervbevett nyugatnémetországi útja ellen. A német egység és a béke ellenségei minden eszközzel igyekeznek megakadályozni, hogy a népi kamara öttagú bizottsága tárgyalásokat folytathasson a nyugatnémet parlament képvireit elnyomó háborúk folytatására. A Madraszban augusztus 31-én tartott békeértekezlet résztvevői kő vetették, hogy valódi japán béke- szerződés lépjen a sanfraciscói békeszerződés helyébe. EUoreban augusztus 30-án nyilt meg a tartományi kulturális liéke- értekeztat. A kalkubtai békehareoeok a« elmúlt napokban nagygyűlést rendeztek a Peklngben megtartandó békeértekezlet támoga fására. selőivel a szabad össznémet választások előfeltételeinek kivizsgálásával foglalkozó, Kelet- és Nyugat- németország népének képviselőiből álló bizottság alakításáról és a német nép más döntő jelentőségű kérdéseiről. A nyugatnémet közvélemény nyomására Bonn főpolgármestere kijelentette. hogy kész beutazási engedélyt adni a népi kamara képviselőinek. Borí! töp*lgárt&&stwe a iwlftémei közvélemény nyomására kényleleii beutazási engedélyi adni a néni Imm tÉMetiségének Haladéktalanul befizetem békekölcsöntartozásomat Értesültem arról, hogy a Második Békekölcsön sorsolása e hónap 13-án megkezdődik. Szégyenkeztem, amikor eszembe jutott, hogy az ősszel jegyzett Békekölcsön összegét még most sem fizettem be. Szégyenkezem ezért, mert bizonyén magam és családom igen sokat köszönhet népi demokratikus államunknak. Nincstelen dohányos voltam az elmúlt rendszerben. A fel- szabadulás után hat hold földet kaptam. A népi demokrácia azt is lehetővé tét le, hogy régi faluszéli házacskámat új otthonra cserélhettem fel a falu közepén. Öt gyermekem van, kettő közülük, a legidősebbek bányában dolgoznak, szépen keresnek, haza is juttatnak belőle minden hónapban; Két leányom és a legkisebb ik fiam még iskolába jár. Én magamnak az elmúlt rendszerben csak két elemi osztályt sikerült elvégezni, gyermekeim tovább tanulhattak, felsőbb iskolábg is eljuthatnak. Ezekkel csak egy kis részét mondtam el annak a sok segítségnek, amelyekkel a nép állania az én életemet is szebbé teszi. Nem lenne becsli teles dolog, ha én erre hálátlansággal felelnék, elfeledkeznék becsületbeli kötelességemről. Ezért határozóim el, hogy a jegyzett összeget haladéktalanul kifizetem. Kifizetem már csak azért is, hogy kötvényemmel már résztvehessek a Második Békekölcsön első sorsolásán. A mi falunkban is sok ismerősömnek hoztak már szerencsét az eddigi sorsolások. I/'gutóbb például Pa- licska András, Éberhard Antal és még sokan mások nyertek szép összegeket. Tudom azt is, hogy vannak a falumban még olyanok, akik hozzám hasonlóan megfeledkeztek a jegyzett összegek befizetéséről. Ilyenek például Fekete István, Gáva András. Ezen 3 levélen keresztül szeretném az ő figyelmüket is felhívni arra, hogy 12-ig még módjuk van arra, hogy befizessék a nyíregyházi Takarékpénztárnál tartozásukat és így kötvényeikkel részt- vehessenek a 18 án kezdődő sorsolásokon. Remélem, követni fogják labdámat. Vddasdi György ' napkori dolgozó paraszt. Több, mint egy hónappal eloi fejezi« sie a m\t\ú\ Um- es a nagyíiaiaszi tee-iisn építését Befejezéshez közeledik a győrteteki Vájás-híd építése. Ezt a hidat is még a német fasiszták röpítették a levegőbe s ezzel mintegy 3000 hold föld megmunkálását nehezítették még. Most a nép állama soron kívül építette fél a syőrteleki dolgozó parasztoknak, a begyűjtésben elért jó eredményükért. Az ipari munkások pedig azzal segítik őket, hogy batáridő előtt elkészítik a hidat, A híd elkészítésének határideje október 31-e volt. Az Alkotmány ünnepének tiszteletére indított munkaverseny eredményeként á betonozási munkálatokat már augusztus 20-ra eivégezték, a befejező meüékmunkáiatökat pedig year napon belül elkészítik. így szeptember 25-én átadják a forgalomnak és a falu dolgozói már ezen bonyolítják le az őszi betakarítás nagy részét. Ugyancsak befejezés előtt áll a nagyhalászi Nesze-patak hídjának építése. A határideje ennek is Oktober 31-e lett vonni. Azonban a híd építői a győri elek i Vájás-híd építőivel való verseny eredményeként, néhány nap múlva ezt is átadják a forgalomnak. Ezzel négyre emelkedik az idén elkészített új, közúti hidak száma. Ugyanakkor építés alatt áll még a kölesei holt Túr hídja, a sonkádi Túr-híd, a domhráű—eigándi tiszai pontonhíd, a nyíregyházi Érpatak-híd. Még az' idén megerősítik a vásárosnaméoj i Fok- és szárazihidat, a csatodul Csa ronda-patak hidat. Csupán ebben az évben több mint három millió hétszázötvenezer forintot fordítanak közúti hidak építésére a megyében. A három- és ötéves terv keretében eddig 71 olyan közúti hidat — közte a vásárosnamé- nyi tiszai, a csengeri .Szamos, a tokaji ártéri hidakat is — építettek fel a megyében, amelyeket a német fasiszták robbantottak fel, mielőtt elmenekültek a felszabadító Szovjet Hadsereg elől. Tito-Jugoszlávia gyarmati A belgrádi kormány úgynevezett „gazdasági tanácsa” nemrég összeült Bledben, ahol „elhatározta”, hogy a jugoszláv közgazdaságban li.j intézkedéseket léptet életbe. Ez a kifejezés: „elhatározta”, a titóista hírügynökség szövegéből származik és nem csalhat meg senkit. Az egész világ tudja, hogy a titóista bandának nincs joga határozni, csupán végrehajtani. Ami a határozatokat illeti, ezeket Jugoszlávia és a titóista lakájklikk valódi urai, az amerikai imperialisták hozzák meg. így történt ez most is. Jugoszlávia gazdasági fiihrerjei tényleg összeülték, hogy végrehajtsanak számos intézkedést, amiket Washington írt elő az 1952. évi január 8-án Bdgrádban aláírt úgynevezett amerikai-titóista „gazdasági egyezmény” alapján. Az 1951. évi novem- lieri amerikai-titóista katonai szerződéssel együtt tudvalevőleg ez a „gazdasági egyezmény” törvényesítette azt a gyarmati statútumot, amelyet az amerikai imperialisták diktáltak Jugoszlávia számára. A fasiszta Tanjug hírügynökség ugyanakkor, amikor tudósítást ad á bledi ülés eredményéről, mindjárt eleve rámutat, hogy az ú. n. gazdasági tanács „elhatározta a jövő gazdasági évre az ipar számára szánt költségek leszállítását”. Miután éveken át összeihordtak hetet- havat az „ipari építkezésekről”, az . iparosításról”, miután az utóbbi . tőben hiába hajbókoltak és kunye- ; álltak engedélyért amerikai gazdáik előtt, hogy legalább beszélhessenek — szemfényvesztésül — az tervekről”, most a titóista bohócok bevallják a Wall Streetet kiszolgáló politikájuk igazi terveit: maradéktalanul lemondanak arról, hogy új gyárakat és iparvállalatokat létesítsenek, elállnak attól, hogy a legcsekélyebb tőkét is befektessék olyan üzletekbe, amelyek a nemzetközi monopóliumoknak nincsenek ínyére. Tudvalevő, hogy a külföldi trösztök, főleg az amerikaiak, mint az Anaconda Copper Mining, a Foster Weller Corporation, a Bethlehem Steel and Company, a Continental Supply Corporation stb. rátették a kezüket valamennyi fontos iparágra és kíméletlenül rabolják a jugoszláv nép vagyonát. Az év elején az ú. n. amerikai- titóista „gazdasági egyezménnyel” kapcsolatosan az Associated Press reakciós amerikai hírügynökség kertelés nélkül elmondta, hogy az egyezmény hasonlít a többi államokkal kötött megegyezésekhez, amelyek „segélyt” kapnak az Egyesült Államoktól. Ami pedig annak a „segélynek”-a jellegét illeti, amit az amerikaiak adnak a Utóistáknak, az „U. S. News and World Report” ezeket írta: „Tito végül kapni fog dollárokat, de ennek fejében a maximális politikai és katonai engedményeket kérjük tőle, valamint Jugoszlávia iparosításának tervéről való lemondást”. A jugoszláv kormányon ülő hitvány amerikai lakájok bandája tényleg régen lemondott minden „iparosítási” tervről A svéd távirati ügynökség levelezője még a műit év novemberében jelentette, hogy: „Jugoszlávia ma roppant katonai tóbor. A nép szükségleteiről való gondoskodás az utolsó helyen áll. Meglassították vagy teljesen megszüntettek minden munkáslakásépítést, minden ipari vállalat vagy közigazgatási létesítmény építését. Hivatalos helyen nyiltan kijelentik: anyagi forrásaink megtiltják, hogy jelenleg ilyen dolgokkal foglalkozzunk”. A jugoszláv gazdasági csődöt, az ország ipari hanyatlását a polgári szükségletedre való termelés katasztrofális csökkenése tükrözi vissza. A visszaesést maguk a titóista tényezők is beismerik. Miután a főbb ipari ágazatok termelése 1951-ben komolyan visszaesett 1950- hez képest, idén 1951-hez viszonyúivá még nagyobb a hanyatlás : a textilipar 45 százalékkal, az. élelmezési ipar 40 százalékkal, a gyümölcs- és főzelékkonzervipar 77 százalékkal, a tésztalpa r 68 százalékkal, a mezőgazdasági gépipar 35 százalékkal esett vissza. De ezek a számok, amelyeket maguk a titóista jűdások közölnek, kétségkívül szépítettek. A New- York Times című amerikai reakciós újság foglalkozik a termelés zuhanásával és ezeket mondja : „Az iparhoz szükséges legfontosabb nyersanyagkészletek csaknem kimerültek és nem lehetetlen, hogy a közeljövőben a vállalatok egész sora szünteti meg működését”. íme. milyen kilátásostatutiima kát nyújt a júttós Tito a még meglevő polgári szükségleteket termelő iparvállalatok számára. Az év elején kötött amerikai gyarmati szerződés szolgai alkalmazásának másik ékes bizonyítéka az a „határozat”, amelyet a bledi „gazdasági tanács” a következő gazdasági év beruházásai tekintetében hozott: a titóisták elsősorban a mezőgazdaságba és közlekedésbe ruháznak be. Az amerikai imperialisták és titóista kiszolgálóik fokozatosan leépítik az ipart, megsokszorozzák a stratégiai nyersanyagok kitermelését a háborús ameri- .kai ipar részére, amivel Jugoszláviát nyíltan és cinikusan hasonlóvá teszik az amerikai és más imperialisták ázsiai és afrikai gyarmataihoz. Ami a szállítás fejlesztését illeti, ezt megteszik a gyarmatosítók is minden legiázott államban. Az amerikai milliárdosok érdeke a jugoszláviai „szállítási viszonyok fejlesztése” az elrabolt vagyonnak az országból való kiszállítása miatt éppenúgy, mint agresz- szív stratégiai okokból. Hogy pedig a kétséguek szikrája se maradjon, a bleddi ú. n. „gazdasági tanács” elhatározta azt is, hogy: „A jövő évben az ipari felszerelések behozatalát lényegesen csökkenteni fogják”. Mennyire le- züllött a nyugati imperialisták láncára fűzött Jugoszlávia! A bledi „gazdasági tanács” ülése után kiadott kommüniké elolvasása után, azt lehetne hinni, hogy Sziámról vagy a Fülöp-szigetekről van szó. Amikor a gyarmati sorba siily- lyedt Jugoszlávia feltartóztathatatlan hanyatlásával foglalkozunk, helyes újra büszkén rámutatni a népi demokratikus államok gazdasági virágzására. A Román Népköz tár-' saságban és a 'öbbi népi demokratikus országban a nagy Szovjetunió támogatásával a szocialista ipar szakadatlan ütemben fejlődik. A terveket nemcsak teljesítik és túlteljesítik, hanem a végrehajtás során a feladatokat emelni is lehel. Ezeknek az országoknak ipari termelése évről-évre 20—30 százalékkal, sőt többel is emelkedik. A Szovjetunió oldalán felsorakozó népi demokratikus országok egyetlen utat ismernek: előre a szocializmus felé. A jugoszláv gazdasági romlás^ Jugoszlávia átalakulásának elmélyülése amerikai hátországgá és az amerikai agresszió bázisává növeli a belgrádi véres fasiszta rendszer gyengeségét. Az elkinzott és elnyomott jugoszláviai dolgozók szívében) még elevenebben ég a bosszú tüze és az akarat, hogy összetörjék t* rabság bilincseit és kivívják a szabadságot és az élethez való jogot, A jugoszláv hazafiak országuk nemzeti felszabadulásáért vívót? harcukban bátorságot és bíztatást merítenek a népi demokratikus or< szagok ragyogó példáiból, amelyek élükön a Szovjetunióval, szüntelenül haladnak a biztonság, a virágzás és haladás útján. (B. Stoitm —
