Néplap, 1952. augusztus (8. évfolyam, 179-203. szám)
1952-08-24 / 198. szám
1052 AUGUSZTUS 24, VASAKBA? NÉPLAP A túrkevei Vörös Csillag példát mutat oz állattenyésztésben a kőtaji Lenin termelőszövetkezet tagjainak Az ellenség akadályozza a tszes-alaknlást Kékesén Á kőtaji Lenin termelőszövetls;- zet tagjai örömmel fogadták MInya Ferenc’ elvtársat ,aki túrkevei termelőszövetkezet-látogatásáról gazdag tapasztalatokkal tért vissza. Minya Ferenc elvtársat valósággal elárasztották kérdésükkel. Azt sem tudta, hol kezdje a választ, melyikre feleljen először. Aztán mégis csak megeredt belőLe a szó, mint a patak és egyre bővebben folyt. Minya elvtárs először arról beszélt, hogy A MUNKAFEGYELEM nagyon jó a túrkevei Vörös Csillag termelőszövetkezetben és ez nagyban elősegítette a termelőszövetkezet fejlődését, gazdagodását. — Ami termelőszöveilasaetünkben nem kielégítő a munkafegyelem —. mondta Minya elvtárs. Ennek pedig egyik oka, hogy a fegyelmi bizottság csak papiroson van meg. Jó munkafegyelem nélkül pedig nincs eredmény. Minya elvtárs elmondta azt is, hogy a túrkevei Vörös Csillag milliomos termelőszövetkezet és a jövedelem nagy részét a fejlett állattenyésztésből nyerik. Nem is mulasztotta el Minya elvtárs, hogy el ne mondja véleményét saját termelőszövetkezetük állattenyésztéséről. A LENIN TERMELŐSZÖVETKEZET ÁLLATTENYÉSZTÉSE eddig keveset jövedelmezett, mert elhanyagolták a szovjet tenyésztési módszerek bevezetését. Erről nemcsak a gyűlésen esett sző. Minya elvtárs nem sajnálja az Időt és a fáradságot, hogy kint az istállókban is elbeszélgessen az állatgondozókkal. Csütörtök délután Is „betévedt” hozzájuk. — Nem rosszak ezek a borjúk lapogatta Minya elvtárs egy tarka boci hátát, de mégis mások a túr- kevktké. Elevenebbek. Szinte látszik rajtuk, hogy erősebbek, szívó- sabbak. Aztán más előnye is van a hideg bor júnevelésnek — magyarázta Minya elvtárs. ■— Nézzétek, hogy meg van sértve ennék a tehénnek a tőgye. A borjú megüti szopás közben. Megsérülnek a tejmirí- gyek és a beteg mirigynek csökken a tejtermelő képessége. — Úgy érted, mint valami orvos •— jegyezte meg nevetve Fazekas Pál, a főtehenész. Minya elvtárs valóban sokat tanult a túrkeviek- től, mert ott minden tehenész szakképzett ember. A brigádvezető valóban úgy érti dolgát, úgy ismeri á jószágokat, hogy egy állatorvos sem sokkal különben. Minya elvtárs az egyik tehén tőgyét simogatja. Az idegesen resz- ketteti lábát, majd fel-fel kapja rúgásra. Minya elvtárs ezt is tudja, mitől van. A szopáskor a borjú nyugtalanítja az állatot. Idegessé teszi. Az ideges állat pedig szintén neon tud tőle telhetőén tejet termelni. Túrkevén olyanok a tehenek, mint a szelíd, kezes bárány. Igaz, hogy ott már fejőgép végzi a fejest. Megállj csak, mennyivel könnyebb lesz nektek Is már jövőre, ha lesz fejőgép. —Négyszer fejik a teheneket. Meg aztán a tögymasszázs sem marad el. Van is ott tej bőven. 14 liter a napi fejési átlag. Fazekas Pál kissé megveszel te a torkát, de nem szólt, csak gondolatait rendezte, A tavaszon már megkísérelte A HÁROMSZORI FEJÉST, így szaporodott a tejhozam 3 hónap alatt napi 3 liter fejési átlagról 10 literre. Tőgymasszázst 13 végzett, kísérletképpen 3 tehénen. Azok 16—18 liter fejési átlagot is elértek naponta. Egyszer azonban elfogyott a takarmány s a kopár legelőre kellett hajkurászni a teheneket. Sokat éheztek, leapasztottak, ezért hagyta abba a háromszori fejést és a tőgymasszázst is, bár akkor is lett volna eredménye. Nem is állta meg szó nélkül Minya elvtárs szavait. — Egy nagy baj van nálunk. Nincs elég takarmány. Addig volt sok tej a tavaszon, míg silót gttek minden nap a tehenek. — Azt számolgatom, hogyha a mi teheneink is 14 liter tejet fognak adni naponta, a mostani 22 tehénnél az napi 220 liter tejtöbbletet jelent, naponkint 600 forintot. Úgyhogy egy év alatt 23.000 forint jövedelmet jelentene. — Szóval 23.000 forintot szaladtunk el ebben az évben — csóválta meg a fejét Fazekas elvtárs és ő is a kevés takarmány miatt bosz- szankodott. Minya elvtárs azonban erre is tűd „orvosságot’’, Túrkevé- ről hózta. Túrkevén még most is olyan jó silót kapnak a tehenek, — mondotta —, hogy az ember orrát is csiklandozza a jó szaga. Nekünk Is lehetne most, ha egy kicsit nagyobb gondot fordítunk rá. Még szénánk is volna. Túrkevén jutott eszembe, mikor a rizstengert láttam, hogy nekünk is vau olyan 56 hold kaszálónk, amelyet öntözhetnénk. Elmulasztottuk, ne- dig a gép és csövek is Itt vannak az öntözéshez. Most legalább 1000 mázsa szénával több lenne a jószágok számára. De a jövő nyáron megöntözzük. így beszélgettek, mérlegelték az állattenyésztés munkáinak eredményeit és hibáit Minya Ferenc és Fazekas Pál. Nem üres beszéd volt ez, hiszen utána KŐMOLY .ELHATÁROZÁS született: ezentúl hidegborjúnevelési módszert alkalmazzák. Újra bevezetik a háromszori fejést, elvégzik a tőgymasezázst, bevezetik az egyedi takarmányozást. Ebből az elhatározásból nem engednek. Megmagyarázzák a termelőszövetkezet tagjainak, a vezetőségnek, hogy az állattenyésztés nagyon fontos, mert a legjobban jövedelmez, ha gondját viselik az állatállománynak, alkalmazzák a szovjet módszereket az állattenyésztési munkánál. Annyi silót készítenek, hogy jövőre egész évben adjon ízletes olcsó takarmányt. A vezetőség erről már beszélt is. 6 silót építenek még ebben az évben. Példának veszik a túrkevei Vörös Csillag termelőszövetkezet állat- tenyésztését, hasznosítják Minya elvtárs tapasztalatait, K. D. Villamos fejőgépeh a túrkevei Vörös Csillag66 tsz, tehenészetében A túrkevei „Vörös Csillag'’ tér-’ mclőszövetkezetben járt szabolcs- ézatmári paraszt küldötteknek talán a legnagyobb élménye volt a milliomos szövetkezet tehenészetének meglátogatása. A hatalmas, száz férőhelyes tehénistálló korszerű berendezése ámulatba ejtette a ven deget. A két hosszú sorba sorako zott 99 tehén előtt egyedi takarmányozáshoz készült betonvályúk, a tehenek fölött csőrendszer — a villamos fejőgépekkel való fejeshez. Éppen a látogatás ideje alatt kezdődött a fejés. Fejőgulyások, fejőnők jöttek vakító fehér köpeny-] ben, s odaálltak a jószág mellé. I Valamennyi küldött szeme láttára elkezdődött a fejés. S lám, egyszeriben megsemmisült az ellenség sok hazugsága a fejögépről, amelyet „csak nagy kínnal áll a jószág” ... A tehenek nyugodtan álltak, vidáman ropogtatták ■ az abrakot, s a fejőgép kis üvegcsövecskéjén lát , szott, amint ömlik az edénybe a tej' _ és senki nem fárad el a! nehéz fejő-munkában, amelyik j majdhogynem felér a kasza forgatásával. — Négyszer fejnek 84 óiéiban a kevi milliomos szövetkezet fejögulyásai, az egyedi takar mányozás, a. tőgymasszírozás, a többszöri fejés állandóan növeli a fejhozamot — s elősegíti, hogy „csak" 20.000 liter tejet szabadon értékesítsen a. szövetkezet.,, 1051 februárjában kezdte meg működését Kékesén az előkészítő bizottság. Az akkori hat tagból álló előkészítő bizottság azóta tízre szaporodott fel, azonban az elmúlt másfél év alatt nem tudtak tenue- lőcsoporttá alakulni. Ml ennek az oka? . Sokan azt gondolnák: elsősorban az, hogy a község dolgozó parasztjai nem érdeklődnek a termelőszövetkezeti mozgalom iránt, nincs meg bennük az új, a jobb élet utáni vágyódás. Nem. A kékesei dolgozó parasztok érdeklődnek a szocialista nagyüzemi gazdálkodás után. Ezt mutatja az a tény is, hogy az előkészítő bizottság megalakult. Az a legnagyobb hiba, hogy erre az érdeklődésre a legrosszabb helyen: a kulákoknál, a reakciós papoknál kapnak „választ”. A községi pártszervezet nem sokat tesz annak érdekében, hogy a termelő- szövetkezeteket valóban ismerjék a kékesei dolgozó parasztok. Igen sok veszélyes, a termelőszövetkezeti mozgalom fejlődését gátló, az ellen-1 séget szolgáló nézet terjedt el a faluban. A községi pártszervezetben, s az előkészítő bizottságban az a nézet uralkodik, hogy mivel a jó bornak sem kell cégér, ezért a termelőszövetkezetről sem kell semmit mondani, hisz az úgyis jó dolog, s a dolgozó parasztok előbb vagy utóbb meg fogják ezt látni. Ahol nem dolgozik a pártszervezet, ott dolgozik az ellenség — erről győződhetünk meg Kékesén is. A község lakosai igen sokat beszélnek a szomszédos szabolcsveres- marti termelőcsoportról. De csak azt tudják erről a termedőcsoporí- ról, hogy ml megy benne rosszul. Arról azonban n&m esik só a faluban, hogy a szintén szomszédos fényeslltkei Fürst Sándor termelő- szövetkezetben milyen hatalmas eredményeket értek el. Igen veszélyes nézet szintén az ami nemrégiben kelt szárnyra a faluban. Sok dolgozó paraszt azt hangoztatja, hogy Kékesén nem érdemes termelőcsoportot alakítani, mert rossz a föld, ügysern tudnának annyit termelni, amiből meg is tudnak élni és a beadást is tudnák teljesíteni. És „csodálatosképpen” ez a hír akkor kapott lábra, amikor a község két papja kénytelen volt lemondani arról, hogy hatvan —hatvan hold földön zsákmányolja ki a dolgozó parasztokat. És a hírt azzal „támasztják alá”, hegy a község egyik kulákjának, Hajdú Albertnak az idei évben egy hold földön mindössze kőt és fél mázsa gabonája termett. Miről van itt szó? A kulákok és a reakciós papok megveszekedett ellenségei népi de-; mokráciánknak, mindent elkövetnek azért, hogy megakadályozzák a dolgozó nép felemelkedését. Éppen ezért igyekeznek mindenféle rágalmazó híreket elterjeszteni a termelőszövetkezetekről. Nem véletlen az, hogy a papok a rossz föld meséjét hintik a faluban és ugyanekkor a Indáknak csak két és félmázsa a termése, holott a községi átlagtermés ennek többszöröse. És az sem véletlen, hogy Baratt Gyulámé, az egyik „legszorgalmasabb” templom- bajáró fenyegette meg Vajda Ist- vünnét, hogyha termelőcsoportot alakítanak, vagy belépnek, akkor, megverik őket, és az sem véletlen, hogy minden rossz hang, amely a termelőszövetkezetekről forgalomba került, az állandó templomban ülők köréből terjed. A községi pártszervezet nem veszi fel erélyesen u harcot ezek ellen a híresztelések ellen. Nem cáfolja meg például azt a hazugságot, hogy a rossz föld miatt nem lehet a termelőszövetkezetet megalakítani. Az köztudomású, hogy éppen a nagyüzemi gazdálkodás útján lehet igazán fokozni a termés- eredményt, s a megfelelő vetésforgóval, mű trágyahasználattal és öntözéssel meg lehet javítani a főid minőségét. Kihasználja az ellenség 1 a dolgozó parasztok félrevezetésére azt is, hogy Kékesén a földek háromnegyedrésze homokos. A párt- szervezet sok példával meg tudná győzni a dolgozó parasztokat, hogy a termelőszövetkezetek a homokos területeken is nagy termésátlagokat tudnak elérni. A nagykállól Vörös Zászló termelőszövetkezet földterülete is nagyrészt homokos, mégis tíz mázsán felüli gabonatermést tudtak az idén is elérni, pedig az időjárás sem volt kedvező. Tarapcsák András és több más dolgozó paraszt is azt mondja: „hogyan tudna ő megélni a nagy családjával a termelőcsoportban? Nem magyarázta meg neki senki, hogyha nagyobb a család, többen dolgozhatnak a szövetkezetben. Ta- rapcsákélcndl hárman vannak olyanok, akik munkát végezhetnek a csoportban. Hármuk keresetéből pedig bőséglen élhetnének. Szabó István császárszállási szövetkezeti paraszt, aki szintén harmadmagával dolgozik a szövetkezetben, csak a félévi keresete után kevés híján fél vágón terményt kap, a többi juttatás mellett. A községben vannak olyan dolgozó parasztok, akik az elmúlt évben, vagy az idén voltak termelőszövetkezeteket látogatni. Ezt a nagyszerű lehetőséget sem használta kPa pártszervezet. Szarvas József dolgozó paraszt az elmúlt évben volt Túrkeve szövetkezeti városban. Erről a látogatásról mindössze egy gyűlésen beszéltek, aztán nem esett róla több szó. Az idén az encsencsi Ifjúság termelőszövetkezetben járt Baráti Főtér. A gyűlést, amelyen a tapasztalatairól beszámolt, nem szervezték meg kellően, mindössze 25—30 részvevő hallgatta meg a beszámolót. De maga a párttitkár, Szarvas György elvtárs is elriasztja a dolgozó parasztokat a csoportala k 11 ást ól: amikor Baráti Péter beszámolt az encsencsi látogatásról, megzavarta a gyűlést. Tehát, hogy a másfél évvel ez. előtt alakult előkészítő bizottság nem lett még termelőcsoport, az a pártszervezet rossz munkáját bizonyítja. A pártszervezetnek meg kell mutatni, hogy a termelőcsoportofc- ról terjesztett rosszindulatú rágalom mindig az ellenségtől ered, ezzel igyekszik a dolgozó parasztok felemelkedését akadályozni. Á kékesei dolgozó parasztoknak keserű volt az életük a múltban. —. 1898 januárjában a kékesei dolgozók egy kérvényt nyújtottak be az alispánnak, melyben: „a kékesei lakosok azon alázatos kérelmüket és panaszukat adják a legmélyebb tisztelettel, mert szegény földművelő és napszámos emberek szerény gazdálkodásunkban és földművelésünkben már régóta annyira vagyunk terhelve, amit már képtelenség nekünk, szegény földművelőknek tovább is viselni... Nálunk a földasuraság mintegy 3428 hold földdel rendelkezik; a lakosság, amely mintegy 800 'lelket számlál 509 holddal, abból is papi, tanítói, jegyzői föld 169 hold, ma. rád 340 hóid 800 lélek szánjára,, Ezek közt is csak 19 az úgynevezett földbíró gazda, a többi csak egy vékás, vagy fél vékás kis illetőséggel bír s több részének még eny- nyl sincs.” A kérvény felsorolja, milyen embertelenül uzsorázzák ki a szegény dolgozókat a kulákok, a papok. Harmados földet is csak úgv kaphattak, ha azért holdanként a legnagyobb dologidőben két gyalog- napszámot is fizettek. Azután felsorolják a követeléseiket. Ezekre a követelésekre azonban csak a nép államától kaptak választ a kékesei dolgozó parasztok és ez a válasz a földreform volt. A kulákok, a papok vissza szeretnék szerezni n földet. Ezért agitálnak a termelőcsoportok ellen. A kékesei pártszervezet feladata, hogy figyelmeztesse a dolgozó paraszt okát a múltra, de megmutassa a napfényes jövőt is: a termelőszövetkezetet. Ne engedje a párt- szervezet, hogy az ellenség híieszte- lései továbbra is cáfolatlanul kavarogjanak a faluban. Ha kemény harcot vív az ellenség elieD, egész biztos, hogy az előkészítő bizottság hamarosan termelőcsoporttá alakul.
