Néplap, 1952. augusztus (8. évfolyam, 179-203. szám)

1952-08-23 / 197. szám

19.",;. AUGUSZTUS 23. SZOMBAT NÉPLAP é u Az eredmények láttán áj tagok lépnek be a levelek! „Alkotmány66 termelőszö vetkezet be Leveleken van Molnár Gusz- i táv „nagyságos” úr volt kastélya. | A falu lakóinaik valamikor meg se lehetett közelíteni ezt a házat. I<le csak „nagyságos uraktól felfelé” lehetett belépni, vagy azoknak, akik személyesen kiszolgálták Mol­nár „nagyságos” úr családját. Most? A kastély gyermekeik kacagásától hangos. Itt van a napköziotthon és az „Alkotmány” termelőszövetkezet irodája. A kastély ablakai most messze világítanak, kapuja kitárva, min­dég vendéget vár. így volt ez valamelyik este is. Várták az egyé­nileg dolgozó parasztokat a csoport tagjai a tszcs, gyűlésre. Egynéhá­nyban közülük már bent is ülnek a termeU'iizövetkezet otthonában. A kívülállók közül itt van Kirilla Mihályné és Zajáé Ferenc, hallgat­ják a rádiót. Varga János egyé­nileg dolgozó paraszt lesütött fej­jel még most lépeget a volt kas­tély magas kőkerítése mellett. Már lassan egy éve lesz, hogy Varga éhhez a 140 tagú családhoz tartozónak érezte magát. Beiratko­zott közéjük, de a felesége kihú­zatta a nevüket. Varga János azonban csak itt érzi jól magát. Itt. ezek között az emberek között. Hisz valamikor ezekkel csel édes-j 3<edett, együtt voltak a Molnűr- iliirtokon. Mióta a felsége miatt így , járt, azóta nagyon szégyell! magát! előttük. Azóta nagyon ritka vendég' volt náluk, de most, hogy hívták, pljött. Már oda ért a vasrácsos kapu­hoz, mikor nagy porfelleget látott közeledni. A kíváncsi természete rém engedte, hogy belépjen. Gon­dolta, már csak megvárja, ml jöhet ott. Amint közeledik a porfelleg, a csoport 50 szarvasmarhája, 23 bor­júja bontakozik ki a porfüggöny mögül. De szépek! És lám, ott tá­volabb tőle, ahonnan a nagy visí­tás hallatszik, Simon Péter, a ser- ■tésgondozó készíti a „vacsorát” a 61 darab sertésnek, 217 darab ma­lacnak. Ezt mind végig nézi Varga János. Kérges kezével megemeli kalapját, beletúr hajába, egyet só­hajt. óvatos mozdulattal megfordul, gondolkodik, nehezen tud eltávozni Inűen. Végül mégis határoz. A tsz.-iroda felé irányítja lépteit. Arra gondol: „ha minden úgy lett volna, ahogy én akartam, ez a sok jószág itt az enyém is lenne. De hiába, ez az asszony...” Azon veszi észre magát, hogy mar bent is van a kivilágított iro­dában. A terem zsúfolásig telt. Vannak itt tsz.-tagok, kívülálló dolgozó parasztok. Zsigó elvtárs, tsz.-tag éppen azt mondja a je­lenlévőknek, hogy mit látott Túr- kevén. Azt, hogy milyen gazdag ott a szövetkezet. —'Mi is olyanok le­szünk ! — jelenti ki Zsigó elvtárs. Sokat gyarapodtunk már eddig is, pedig 1950-ben kezdtük. Azonban meg kell nézni azt hogy mink van! Saját téglaégetőnk. ami valamikor csak Molnár Gusztávnak volt Le­veleken. Most nekünk van, a miénk! 25.000 téglát gyártunk naponta, minden 1000 téglán 520 forintot takarítunk meg. Ezeket az épülete­ket, amiket itt láttok — mutat a tanyaközpont felé — mind a saját téglánkból építjük. A S0 férőhelyes tehénistállót, a 60 férőhelyes ser- tésfiaztatót, baromfitelepet. Most pedig új terveink vannak! Tervbe- vettiik, hogy a kertészetünkben öntözőcsatornát építünk. Az idén is szép a kertészetünk, 10-szer annyi értékűt ad, mint a többi terület. De milyen lesz majd jövőre! Az idén szárazság volt, de mi azért nem panaszkodunk, mert jut ne­künk most is munkaegységenként 15.60 pénzből és emellett a termé­szetbeli juttatás! Az egyénileg dolgozó parasztok figyelmesen hallgatják Zsigó elv­társnak minden szavát. Jól megje­gyeznek mindent, amit mond. Fi­gyelik a kívülállók, hogy minden úgy van-e, ahogy . mondja. Zsigó elvtársnak minden szava valóság. A tavaszon, mikor az évi tervről beszélt, akkor is itt voltak a kívül­állók és csak mosolyogták a ter­vet. Azt gondolták, úgy se lesz az igaz és most, mint valóság, úgy áll előttük az egész terv. Most már látják azt is, hogy az öntüzőcsa- tornu is el fog készülni. Mikor a gyűlés végétért, a tömeg nagyobbrésze elment. Csak egy páran maradtak vissza. Itt volt közöttük Kirilla Mihályné, Zajáé Ferenc egyénileg dolgozó paraszt Is. Zajác Ferenc szólalt meg első­nek, mosolyogva: — Adjatok eg.v belépési nyilatkozatot! Kirilla Mihályné pedig hol zseb- refette a kezét, hol kivette izgalmá­ban. Bizony, a határozás nem könnyű dolog, különösen akkor, ha egész életéről határoz az ember. Dehát nem most határozott már ő. Meg is szólal hirtelen: — Nekem is adjatok egyet! Nagy ákombákomos betűkkel mind a ketten kitöltötték a belépési ívet. Varga János pedig kedvetlenül érkezett haza. Az úton már maga előtt látta a csoport 60 holdas ön­tözéses kertészetét. Látta, amint a friss, tiszta víz szárazság idején el­önti a földet, nyomában gazdag termésű paradicsom kínálja magát az arra járónak, a kövérlevelű ká­posztától pedig nem látszik a föld. Másnap nagyon kedvetlenül éb­redt. A felesége lilába beszélt hoz­zá, mindég kurta választ kapott. Igen, vagy nem — ennyi volt az egész. Tudta Vargáné, hogy mi bántja férjét, de csak nem fogja elárulni most. hogy biz neki is megváltozott már a véleménye a szövetkezetről ?! Vargámé kinyitja a szekrényajtót, a legszebb ünnepi ruháját veszi ma­gára és így szél férjéhez: — Me­gyek, kifizetem az adót. — Bent a tanácsházán sokan voltak, várni kellett. Mire rákerült a sor, adó­fizetés helyett azzal kezdte a szót: — Adjanak egy belépési nyilat­kozatot. — Hová? — kérdi a tanácstit­kár. — Az ,.Alkotmány”-ba. — Meggondolta, Vargáné? — Meg. — Kitöltötte az ívet, utána kifizette az adót. Hazamen- ve örömmel mondta férjének: Bele­egyeztem az akaratodba. Látom, hogy igazad volt. Nekünk így sose lesz annyink, mint a szövetkezet tagjainak ... Aláírtam a belépést az ,,Alkotmány”-ba ... — Papp — Megnyitották a megyei tervkiállítást Nyíregyházán Augusztus 20-án, Alkotmányunk harmadik évfordulóján nyitották meg ünnepélyes keretek között Nyíregyházán, az MSZT székházban a megyei tervkiállítást. A meg­nyitó beszédet Fábián Lajos elv- tdrs, a Megyei 'Tanács végrehajtó bizottságának titkára mondotta. Nagyszerű, felemelő kép fogadja a kiállításra, érkezőt már a. bejá­ratnál. Rákosi elvtárs hófehér mell­szobra. áll vörös és nemzetiszínű drapériákkal, virágokkal övezve a kiállítás bejáratánál. S az ö képe alakja végigkísér bennünket, ahogy a kiállítás képeit tanulmányozzuk. Végigkísér bennünket, mert érez­zük'és látjuk minden képből és számadatból, amely dolgozó né­pünk hatalmasarányú felemelkedé­sét ábrázolja és jellemzi: neki, Rákosi elvtárs bölcs vezetésének köszönhetjük, hogy a Szovjetunió felszabadító harcai, baráti segít­sége nyomán idáig eljutottunk! A kiállítás bevezető része azt mutatja meg: \ MIT JELENT AZ EGÉSZ ORSZÁG, A HAZA SZA­MARA AZ ÖTÉVES TERV, NÉPÜNK ELSŐ ÖTÉVES TERVE! Milyen mélyről indultunk el! As első tabló ezt a címet viseli hom­lokán: „Amikor még nálunk a tőke volt az úr’’. Földbirtok:sok, bankárok poffészkednek itt s a nép, az egy­szerű emberek csendőrszuronyok árnyékában éheznek, szenvednek. Egy dolgos, robottól valósággal el- nyomorodott kezet látunk láncoklcal megkötözve. Ez volt a dolgozók számára az úri Magyarország! Olyan parlament hozta a szolgaság és elnyomás törrényeit. ahol több, mint kilencven nagybirtokos, nagy­tőkés, mintegy 50 ügyvéd, 10 fő­pap, 20 középbirtokos és gyáros foglalt helyett. S a föld egy részen még mindig ezek az urak: a Kmp- pok, Morganok. Rockefellerek, For- dok, az arany, a dollár megszállot­tái tartják rabságban a dolgozók tömegeit. Vért és szennyt izzad a töke. Ám nemhiába■ ömlött ki Phi­lipp Müller, a fiatal esseni béke­harcos, a koreai hősök vére, hiába turkál könyökig vérben Tito, a fa­siszta vámpír! A világ népei össze­fognak s olyan gyönyörű hazát te­remtenek, ahol szabad és boldog a nép. Ilyen a mi gyönyörű hazánk! Térképet látunk. Ismerős arc: Ma­gyarország, az új Magyarország. Mégis újra. és újra megállunk « térkép előtt s nem tudunk elsza­kadni attól a hazától, ahol naponta újabb gyárakat helyezünk üzembe, ahol traktorállomások százai adnak gépet és erőt a dol­gozó parasztoknak, ahol ezer­nyi új iskola és gyermekjátszótér, uszoda és bölcsödé épül. Van-e olyan becsületes ember, akinek ne lenne a szíve forró ennek a hazá­nak a képétől-!! Van-e olyan be­csületes ember, aki ne arra gon­dolna: ILYEN HAZA GAZDAGÍTÁ­SÁRA A LEGNAGYOBB ÁLDOZAT IS KEVÉS!! Ebben a hazában a dolgozó nép van hatalmon. Olyan parlamentünk van, ahol közel 200 munkás, más j’lszáz dolgozó paraszt, mintegy félszdz tanár és tanító, félszáz író és hírlapíró, mintegy 30 tisztviselő, 25 mérnök és orvos, mintegy 20 egyetemi tanár igazgatja, a nép életét. Ebben az országban 5 év. alatt 650.000 rel nő az alkalmazottak száma. Ebben az országban 1052 első félévében mintegy 200.000 dol­gozó üdült kedvezményesen a Bala­tonnál, a Mátrában, Lillafüreden, az ország legszebb helyein. Közép­iskolába 1038 ban 60 ezer diák járt, 1954-ben már 170.000-cn járnak, S ezek ma már nagyrészt munkás és dolgozó paraszt fiatalok, akik a múltban ki voltak rekesztve a felsőbb iskolákból. Táblák, képek és számok beszél­nek mezőgazdaságunk rohamos fejlődéséről. Arról, yogy 365 gép­állomásunk van, hogy az ötéves terv 2600 kombájnt, sok burgonya- vetőgépet, Sztülinyccet s sok-sok más (,épet ad. Növekszik a termés­hozam. A búza 7 és fél mázsáról 0.7 mázsára növekszik. A tejhozam évi országos átlaga 2100 liter lesz 1400 liter helyeit. S ahány kép, vagy szám van, mind azt mondja: ebben az országban minden a dol­gozókért um, ebben az országban legfőbb érték az ember! S ott lát­juk a képeken a szovjet emereket, Kucser elvtársat, a Sstálin-áíjas bányászt. Amoszov elvtársat, az olvasztárt, Borin, Baranov elvtár­sakat, Nyikolajeva elvtársnőt — traktoristákat, tudósokat, írókat, költőket — azokat az embereket, akiket Sztálin elvtárs kilMölt el hozzánk, hogy segítsenek, üdvözöljük azokat a hősöket, akik az 0 példá­jukon küzdenek-. Pioker. Farka- sinszki, Gazdag, Loy, Deák elvtár­sakat s a nép sokezer hősét, sztaha­novistákat, élenjáró dolgozó pa- rasztolcat, értelmiségieket. Újabb tabló következik: Néphad­seregünkről. Tankok és harcosok vonulnak előttünk. S mi megfogad­juk: életünket és vérünket sem kíméljük hazánk szabadságáért ás békéjéért! (Folytatás következik.) Szerezzük vissza november 7-ig a begyűjtési vándorzászlót! Győré József elvtárs nyitotta meg a mátészalkai ünnepi vásárt Lelkes, felemelő ünnepségeket rendezett dolgozó népünk Alkotmá­nyunk megszületésének harmadik évfordulóján. Kétségkívül a leg­kiemelkedőbb esemény a mátészal­kai ünnepi vásár volt. A vásárt Győré József elvtárs, az MDI“ me­gyei titkára nyitotta meg. Beszédé­ben többek között felhívta dolgozói parasztságunk figyelmét arra : — A begyűjtés nagy munkájá­nak augusztus 20-val nincs vége. Alkotmányunk ünnepén fogadjuk meg, hogy beadási kötelezettségein­ket úgy teljesítjük, hogy a minisz­tertanács begyűjtési vándorzászlaja újra a mi megyénkbe kerüljön visz- sza. Szerezzük vissza november 7-ig a begyűjtési vándorzászlót! öröm és büszkeség a Magyar Nép- köztársaság állampolgárának lenni, a Sztálini Vasműért, a Tlszalökl Erőműért, a földalatti gyorsvmsút- ért, új gyárainkért, iskoláinkért, boldogabb, kulturáltabb falvainkért, egész ötéves tervünkért dolgozni! öröm és büszkeség Rákosi elvtárs vezetésével alkotni, élni. ölöm és büszkeség együtt haladni d Szovjet­unióval, a testvéri népi demokrá­ciákkal, minden békét akaró, sza­badságszerető néppel. Hassa át az öröm és büszkeség megyénk minden dolgozóját, öntsön beléjük még több lelkesedést, lásson hozzá min­den dolgozó az Alkotmány ünnepe után még több lendülettel, tettre- készséggel. büszke állampolgári fe­gyelemmel és öntudattal az új fel­adatok győzelmes végzéséhez 1 — fejezte be beszédét Győré elvtárs. Nyíregyházán színpompás felvonulással kezdődött az ünnepség. Reggel 9 órakor kez­dődött meg a felvonulás az ünnep­ség színhelyére, a Lenin térre. A menetet a legjobb nyíregyházi út­törők és ipari tanulók egyenruhás díszszakaszai nyitották meg. Lelkes csoportokban vonultak fel az üzemi, termelőszövetkezeti, tanyai, hivatali dolgozók, élükön a legjobbak kai. Az Építőipari Vállalat éliizemjelvényét Májer Mihály sztahanovista kőmű­ves vitte. Az üzemi táblák az augusztus 20-i verseny élenjáróinak neveit, eredményeit hirdette. Az ünnepi beszédet Mnrczkó Károly elvtárs, a Városi Pártbizottság tit­kára tartotta meg. Délután kultűr- és sportműsor volt. Záhony, a „Kincseskapu“ népe határtalan lelkesedéssel ünnepelte Alkotmányunk ünnepét, — írja Múló Sándor tudósítónk. — Az ün­nepség már este kezdetét vette a Szovjet Hősök emlékművének meg­koszorúzásával s az azt követő zászlós, fáklyás felvonulással. A fáklyásmenet szinte a község egyik végétől a másikig ért. Dalolva, éne­kelve vonult a szovjet-magyar ha­tár községének népe s minden bi­zonnyal meghallották nagy örömü­ket a Tisza túlsó partján a nagy Szovjetország dolgozói Is. A hála éneke szállt feléjük. Másnap ismét ünnepségek követ­keztek. Zenés ébresztő, nagygyűlés, majd kultúr- és sportműsor. Iteg- geliig ünnepeltek a záhonyi dolgo­zók s közben szakadatlanul gördül­tek át a határon a Szovjetunió nyersanyagvonatai, a szovjet nép baráti segítségének vasércben, gya­potban megnyilvánuló bizonyítékai! Tunyogmatolc9on, Zalka Máté szülőfalujában mint a megye minden községében díszoklevéllel jutalmazták meg a beadásban élenjáró dolgozó parasz. lókat. Ezen a napon adták át a tunyogmatolesl úttörőknek, a me gye legjobb úttörőcsapatát illetéi vándorzászlót is! A fémgyűjtésben kalászgyüjtésben — s legfontosabb ként, a tanulásban is élenjárnak Zalka Máté fiatal utódai. Megyeszerte nagyszerű ünnepsé­gek voltak. S lelkes fogadalmak hangzottak el mindenütt: kiköszö­rüljük a csorbát, visszaszerezzük a begyűjtési vándorzászlót a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójáig! A nyírbátori járás termelőszövetkezeteinek és csoportjainak nagy győzelme Azzal, bor,1/ Szabolcs-Szatmár dol­gozó parasztjai is teljesítették augusz­tus húszadikára a begyűjtés tervét, sót túl is szárnyalták — az Alkot­mány mellett, a béke védeltnczése, az országépltés, a boldog jóvá formá­lása mellett szavaztak, további ke­mény munkára, harcra tettek foga­dalmat! Tavaly óta pártszervezeteink mun. kájának eredményeképpen megnőtt a dolgozó parasztság öntudata, elmé­lyült a haza iránti szeretető- S mind­inkább világosan látják a falvak dol­gozó parasztjai azt, hogy egyéni ér­dekük szorosan összeforrt az állam, a közösség érdekével. — Vitathatatlan tény, hof,y e körülmények közt sike­rült túlteljesítenie Szabolcs-Szatmár nak is már augusztus húszadikán a gabonabegyüjtési tervet annak ello- nére, hogy tavaly még a késő őszi hónapokban is beadandó gabonaadós­sága volt a falvakban nem egy dol­gozó parasztnak. De még van egy fontos — és a falu előrehaladása, a dolgozó parasz­tok fejlődése tekintetében nagyjelen­tőségű körülmény, amely közreját­szott az eredmények mep,szülelésénél. Ez pedig nem más, mint az, hogy az elmúlt esztendő óta hatalmasat fejlődött, győzelmesen haladt előre termelőszövetkezeti mozgalmunk. Fényes bizonysága ennek éppen a begyűjtései kapcsolatosan a nyírbá­tori járás példája. A nyírbátori já­rás az elmúlt esztendőben a gabona, begyűjtés első időszakában az elsők közt járt ugyan, de a későbbiek so­rán elmaradt, hetedik, nyolcadik he­lyen kullogott a beadási versenyben. Az idén? Diadalmasan első helyütt vitte a versenyelső büszke zászlaját! Megnyerte augusztus húszadikán a begyűjtési versenyt megyénkben! A Járásban mindössze három község: Nyirderzs, Penészlek és Nyirmihálydi maradt el a tervtcljesltéssei, éppen azok a községek, amelyekben a ter­melőszövetkezeti mozgalom nem fej­lődött úgy tavaly óta, mint a járás többi falujában, amelyek egytől, egyig mind termelőszövetkezeti köz­ségek lettek. A nyírbátori járás elsőségében — napnál is fényesebben látszik tehát — hatalmas szerepe van annak, hogy győzedelmeskedik ott a termelőszö­vetkezeti mozgalom. Ez a példa is megmutatja, hogy az idei beadási siker egyben a termelőszövetkezeti gazdálkodás fölényének bizonysága is. Merthiszen termelőszövetkezeteinkben és csoportjainkban bőséggel terem a föld, amelyből művelt, szakképzett „mesteremberek“ kényszerítik ki a bő termést gépekkel, új agrotechniká­val. —• Azok az újtipusú embo rek, akiket ott nevel fel a gaz­dálkodás új módja a szövetkezeti föl. deken. Azok, akik legelsőnek tartják az állam iránti kötelezettségek telje, sítését ahhoz, hogy a szövetkezetben még boldogabban élhessenek. Mert a szövetkezeti mód nevelte, tanította meg őket arra, hogy az egyén boldo­gulása soha nem lehet elválasztható a közösség boldogulásától! A nyírbátori járás termelőszövetke­zeti parasztjai példát mutattak az egész megyének.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom