Néplap, 1952. augusztus (8. évfolyam, 179-203. szám)

1952-08-23 / 197. szám

1952 AUGUSZTUS 23, SZOMBAT NÉPLAP í* A R T ÉPÍTÉS Hogjíin segíti elő a Városi Pártbizottság a dolgozók hazafiasságra való nevelését Ünnepi vásúw* ftlátéssíilhún Hazánkban az elmúlt hét {esztendő alatt soha nem látott fej­lődés tanúja volt és részvevője most is a dolgozó nép. Szinte na­ponta nőnek fel az új városok, gyá­rak, üzemek. Megyénk székhelye, .'Nyíregyháza is olyain hatalmas vál­tozáson ment keresztül, amelyről a Hortíiy-uralom 25 esztendejében jiem is álmodhat tünk. A régi, le­rombolt állomás helyén új, korsze­rűen berendezett állomás épült, a dohányfermentáló-gyár, a napról napra épülő, bővülő üzemek mind lemossák az „elmaradott” nevet városunkról. Nyíregyháza mezőgaz­dasági városiból ipari várossá válik. Ez a hatalmas fejlődés magával hozta a dolgozó tömegek egyre gyor­sabb ütemü fejlődését, öntudatának növekedését. Megváltozott dolgozó népünk, mert érzi és tudja., hogy! minden, ami ebben az országban történik, épül, egyedül az övé. A Lakatosüzem dolgozói is azért tud­ták évi tervüket jóval a határidő előtt befejezni, mert tudták, hogy munkájukkal annak az ötéves terv­nek a sikeres teljesítését segítik lelő, amely a mi megyénket, váro- Eunkat is szebbé, gazdagabbá teszi. Stcfkú József ifjúmunkás azért tel­jesíti állandóan túl normáját, mert szereli ezt a hazát, amelyben le­hetősége volt arra, hogy rövid idő alatt szakmunkás legyen, hogy nem kellett három évig a mester cseléd­jének lenni a segédlevélért. Stefkő elvtárs jó hazafi, mert aki munká­ját becsületesen végzi, az bizonysá­got tesz hazaszeretetéről. Nem mondhatjuk ezt el a lakatosüzem valamennyi dolgozójáról, mert nem tudja, nem érzi minden dolgozó, hogy a hazát szeretni — egyet je­lent a munka jó elvégzésével. S hogy a lakatosüzem dolgozóinak cgyrésze nem Ismerte még ezt fel, azért az üzemi pártszervezet, párt- vezetőség a felelős. Nem hozott lét­re az üzemi pártszervezet egy olyan népnevelő-csoportot, amely ál­landóan foglalkozna a dolgozók ne­velésével, amely elősegítené a dol­gozók öntudatának fejlesztését. De nemcsak a lakatosüzemben tapasz­talhatunk ilyen jelenséget, megmu-l tatkozik ez a város területén lévő többi üzemekben is, akár a Tisza- menti Vízmüvet, a Tejüzemet, vagy más vállalatot nézzük. Kevés gon­dot fordítanak pártszervezeteink a dolgozók hazafias nevelésére. Első­sorban felelős ezért a Városi Párt- bizottság. Horváth Márton elvtárs a Központi Vezetőségi ülésen mondott beszédében nyomatékosan felhívta a figyelmet a tömegagitációs mun­ka kiszélesítésére, a dolgozók haza­fias nevelésére. A Városi Pártbi­zottság ülése alaposain foglalkozott Horváth elvtárs beszédével, azon­ban a dolgozók hazafias neveléséről csak általánosságok vetődtek fel a beszámolóban. Nem beszélt a tit­kári beszámoló arról, hogy a város területén melyek az ezzel kapcsola­tos feladatok. Nem mondotta el, hogy az agitáció egyik legfontosabb feladata, hogy beszéljenek nagy­jaink hősiességéről, hazaszereteté­ről, de beszéljenek azokról a sze­gény-parasztokról, munkásokról, aki­ket azért végeztek ki, mert a mi szabad életünkért harcoltak. Fel­adatként kellett volna megszabnia a Pártbizottság ülésének, hogy a népnevelők elsősorban azokkal fog lakkozzanak, akiket ismernek a vá­ros dolgozói. Széles körben ismer tetnl kell a népnevelőknek váró sunk szülöttének, Szamuelly Tibo, elvtársnak életét. Szamuelly Tibor elvtársról beszéljenek a város nép­nevelői, aki bátorságával, hősiessé­gével, a legnehezebb feladatok meg­oldásával bizonyította be, hogy szereti hazáját. Szamuelly elvtárs szerette hazáját, (bár az akkor még a kizsákmányoló kisebbség uralma alatt volt), szerette benne az el­nyomott dolgozó népet. Munkáját, életét áldozta azért, hogy mi most szabad hazában élhessünk, dolgoz­hassunk és felépíthessük Sztálin- várost, a Tiszalöki Erőművet, a Dohányfermentálót, az iskolák, kul- túrházak, gépállomások, napközi- otthonok sorát. Szamuelly elvtárs életével kell megmutatnunk a dol­gozóknak, hogy mennyivel jobban kell szeretnünk ezt a hazát, amely már a mienk, amelyet magunknak építünk, teszünk szebbé és gazda­gabbá. Erről kellett volna, beszélnie Murczkó elv társnak beszámolójá­ban, s ehhez kellett volna még több javaslatot adni a pártbizottság! ülés többi tagjainak. Éppen azért, ■mert Murczkó elvtárs csak általá­nosságban foglalkozott ezzel a fel­adattal, az ag.it. prop. osztályról is olyan körleveleket kaptak az alap­szervezetek, amelyek így határozták meg a népnevelők feladatait: „Fc lakkozzam a k a népnevelők a dolgo­zók hazafias nevelésével, beszélje­nek azokról,, akik életüket áldozták a proletariátus győzelemre jutásá ért, beszéljenek városunk szülötté­ről, Szamuelly Tibor elvtársról.” — Mennyivel nagyobb eredményt ho­zott volna ez a körlevél, ha elmon­dotta volna Szamuelly elvtárs mun. kásságát, ha felhívta volna a nép­nevelők figyelmét Kölcsey Ferenc versére, amelyikben így ír a haza fiasságról: „Minden áldozat ki csíny ahhoz képest, miket a hazá­nak kívánni joga van”. Kölcsey Ferenc is a mi megyénk szülötte, annak a megyének, amelyiknek székhelye Nyíregyháza. Éppen azért kell a város népnevelőinek róla beszélni, példaképnek állítani. S ha a Városi Pártbizottság segíti ilyenformán a népnevelő munkáját, akkor számos hasonló kiemelkedő példáját találjuk a hazafi-ságnak, mintZoltán ifjúmunkásét Is. Kiss Zoltán, a gépjavító vállalat dolgozója eltört karral is dolgozott, hogy a Rákosi elvtárs születésnap­jára tett vállalását teljesítse. Kiss Zoltán nem sajnált áldozatot hozni hazájáért, a Pártért, Rákosi elv­társért. Nekünk sok olyan dolgozó­ra van szükségünk, ni int Kiss Zoltán, olyanokra, akik ha kell, áldozatot is hoznak a hazáért. Különösen sok a tennivaló városunk fiatalsága kö­rében. A Pártbizottságtól fokozot­tabb segítséget vár a DISz., hogy a K. V. legutóbbi ülésének útmuta­tásai alapján megjavítsa munkáját és a Pártot minden helyzetben kö­vető rohamcsapatot neveljen az if­júságból. Olyan fiatalságot, amely merészen tör előre a termelésben üa ha kell, elszántan fogja kezébe ’ a fegyvert jövője, szabadsága, ha­zája, a világ békéjének védelme ér 1 deliében. Az amerikai imperialistái és csatlósaik, — köztük a legalja sabb Tito _ gyűlölködve figyelik i ’ mi hatalmas építő munkánkat, fej löd ősünket, állandóan növekvő jobb i létünket. A mi hazánkat is szeret i nék olyan romhalmazzá változtatni - mint Koreát. Hogy ezt meg tudjul akadályozni, olyan hősöket, olyai áldozatkész embereket kell nevel i; n-ünlk, amilyenek Korea bősei, ami 1 yenek voltak a mi hőseink, nagy­jaink. Hazaszeretet. Ez a szó sok min­dent jelent a mi számunkra, egyet jelent a Párt, Rákosi elvtárs sz-ere- tetével. Dolgozó népünk szereti a Pártot, szereti Rákosi elvtársat, akinek vezetésével Pártunk követ­kezetesen harcol a minél nagyobb eredmények eléréséért, a szebb, bol­dogabb jövőnk megteremtéséért. _ Ezért születtek nagyszerű eredmé­nyek Rákosi elvtársnak a minisz­tertanács elnökévé történt megvá­lasztása alkalmával. A Városi Pártbizottság jó mun­kát végzett, amikor ezzel kapcsola­tosan aktíva-értekezletet tartott, ahol agitáció* érveket adtak a nép­nevelőknek. Hogy a város területén elsők között fejezték be a cséplést, s a begyűjtési munkában második helyet értek el, az annak eredmé­nye, hogy a népnevelők nagy több­sége úgy dolgozott, mint Jónis Já­nos elvtárs. Jónis elvtárs a pártbi­zottság útmutatása szerint ismertet­te a cséplőgép munkásai előtt Rákosi elvtá-rs életét, munkásságát és har­cát. Elmondotta, mit jelent a csép­lőmunkásoknak Rákosi ©Marsnak a minisztertanács elnökévé való választása. Oincsai elvtárs, a csép- lőmunkásök brigádvezetője Rákosi elvtárs harcos életéről hallva, meg­ígérte, hogy azzal köszöni meg a sok áldozatot, amit Rákosi elvtárs érte is hozott, hogy a cséplést a legrövidebb időn belül lefejezi. En­nek a vállalásának eleget is tett. A hazaszeretet egyet je­lent a Szovjetunió legforróbb sze- retetével. Dolgozóink szeretik a Szovjetuniót, a szpyjpt népet, amely­nek szabadságunkat köszönhetjük. Megmutatkozott ez a szeretet, ami­kor a szovjet küldöttség városunk­ban járt, vagy amikor keresztül utazásukkor kora hajnalban is ha­talmas lelkes tömeg várta őket vi­rágcsokrokkal az állomáson. Nem szabad azonban ennyivel megelé­gedni. Sokkal jobban kell, hogy is merjék és szeressék városunk dol­gozói a szovjet népat. Meg kell is­mertetni dolgozóiakat azokkal a módszerekkel, termelési techniká­val, amit a Szovjetunióban már al­kalmaznak, amely, hatalmas mér­tékben segíti elő1 a mi munkánkat is. Éppen ezért sokkal többet kell foglalkoznia a Városi Pártbizottság­nak a® MSzT. városi titkársága munkájával. Ne csupán a kultúr- előadások, a felvonulások rendezé­sével bízza meg, hanem tegye fel­adatává azt, hogy az üzemekben, a tanyabokrokban minél szélesebb körben ismertessék a szovjet mód­szereket, mélyítsék el a dolgozók­ban a Szovjetunió iránti szeretetek Nevelje a MSzT. szervezet is a mi dolgozóinkat olyan hazafiakká, amilyenek a Szovjetunióban a munka hősei, neveljék a mi fiatal jainkat is olyanokká, mint az Ifjú Gárda tagjai voltak. Ahhoz, hogy a város területén valamennyi dolgozó megismerje, és megtanulja szeretni ezt az új hazát, a mi hazánkat, amely ő érette van. amelynek minden dolgozó sokat kö­szönhet, ahhoz az szükséges, hogy a Városi Pártbizottság sokkal el­mélyültebben, sokkal behatóbban foglalkozzon Horváth elvtárs beszá­molójának idevonatkozó részével te. Éreznie kell a Városi Pártbizottság minden munkatársának, hogy a ha­zaszeretet olyan erő, amely hegye­ket képes megmozgatni, amely ké­pes arra, hogy városunkat olyanná fejlessze, olyan széppé és gazdaggá tegye, amelyre valamennyi dolgozó büszke, amelyért valamennyi dolgo­zó kész a legnagyobb áldozatokra is. _ LÉVAINÉ — A kora re^sfel már a vásáron talált sokszáz szekeret és embert, . akik a napnál is friseebben siettek messzi falvakból, a környező községekből a mátészalkai ünnepi vásárra. S aztán áradt a nép szakadatlanul, gyalog^ fellobogózott szekereken, motorbicik­lin, autókon, különvonaton é« autó­buszokon. 38 különvonat hozta Sza­Termelősxövetkexeti csoportjaink boIcs-Szatmár dolgozóit a ezalkaí nagy piactérre, ahol több, mint 100 sátor és pavilion várta telistele áru­val a vásárlókat. Ünnepi kép fogadta az érkezőket! A főbejárat magas, vö­rössel behúzott emelvénye messzire hirdette: itt van az ünnepi vásár. Felejthetetlen látványt nyújtott a sok szebbnél-szebb sátor. is eljöttek a vásárra termékeikkel. S Győré József elvtárs megnyitója után kezdetét vette a vásárlás! Több, mint 100.000 ember jött el ezen a napon Mátészalkára. A fő bejárattól balra egy egész kocsisort lehetett látni, pontosan 10 szekér volt megrakva rozzsal, tíz szekér és „egy" gazda, mind a 10 szekér-táblán ez a- név áll: TJj Élet Tszcs., Kocsord. Száznegyven­két család kezdett a tél folyamán új életet ebben a csoportban és mél­áz első aratásuk is olyan gazdag volt., bogy több vagyon gabonafélét adhatnak el szabadon. A termelőszövetkezetek sorában ott találjuk a nyírbátori Vörös Csillag kertészeti brigádját is. A saját teher, autójukon hozták árujukat: paradi­csomot, paprikát és vöröshagymát. A hagymájuk mellett nem ment el senki ezó nélkül; még akik nem akartak venni, azok is megkérdezték, hogv honnan hozták, hol termett ez a szép hagyma, mit csináltak vele, hogy ilyen szép. Nem ritka a negyedkilóe fej, nehéz is belőle egy kilót mérni, mert ha rátesznek egy fejet- amikor 90 deka, az biztosan „ogytízre" nyomja a mérleget. Míg az egyéni termelők két forintért, kettő ötvenért adogatták hagymáikat, a Vörös Csil­lagnál egyötvenért lehetett venni. Ebből a szép hagymából csak muta­tót vittek a vásárra, mert azt a né­hány mázsát annak lehet nevezni, amit a 800 mázsából bevittek. Hat hold földön termett ez a 800 mázsa hagyma. Ha mázsáját százötven fo­rintjával számoljuk, akkor a hat hold termés«; pontosan 120.000 fo­rinttal gazdagítja a termelőszövetke­zetet. Ilyen termést és minőséget, csak a nagy parcellákon cs a meg­felelő szakirányítás mellett lehet el­érni. A többi termelőszövetkezeti sátrak között ot.t volt a mátészalkai Zalka Máté termelőszövetkezet gyümölcs- zöldség sátra- és a szamoskéri Ifi Illet gyümölcsös ée> saját termésű, illetve sej át főzésű szilva pálinkát elárusító sátra is. Az eladok között ott volt található a legfejlettebb termelő szék. tor. az állami gazda-ság is. Égy ha­talmas sátorban árulta kiváló gyü­mölcseit és zöldségféléit a nyírlugosi állami gazdaság, gyümölcseinek mi­nősége és ízléses csomagolása még n termelőszövetkezetek áruit is felül­múlta. A termelőszövetkezetek nemcsak mint eladók vettek részt a vásárban, hanem mint vevők is. -A. géberjéni Kossuth termelőcsoport 28.000 forint­tal indult a vásárra, hogy tehtnállo. mányát szaporítsa. Micsoda válogatós emberek lettek ezek a géberjénielt, a tíz-tizenkét literes teheneknél meg sem álltak. nekik csak olyan kell, ami legalább 15 litert ad; a vásárol­tak között már 26 literes is van. — Tehetik, hogy így válogatnak, van miből, hiszen almából olyan termésük mutatkozik, amilyen évek óta- nem veit. A vidámság magasra csapott. Az egyik szekéren valóságos zenekar trónoflt. cimbal­mos, nagybőgős, hegedűs. Nagy Fe­renc, a kocsordi Uj Élet termelőszö­vetkezeti csoport tagja dirigálta őket s énekelt nagy jókedvvel. Va­laki megszólította: ,,Ilyen korán kez­di már?!“ Káfelelt nagy hetykén az idős csoporttag: ..Módomban áll» hát mutatok!“ — s azzal odakiáltott a zenészeknek: ..Kedvemre!" Sokezer ember állta körül a sza­badtéri színpadokat is. Az egyiken éppen bejelentik a következő számot: ..Következik a Villanytelep tánccso­portja, tele villanyárammal! A lá­nyok borral telt üvegekkel a fejükön facolnak. Aki utánuk csinálja, meg­ihat ja a bort!“ Lett nagy kacagás, de utána még nagjrobb álmélkodáe, amikor a nyíregyházi villanytelepi táncosok valóban borral telt butel- lákkal a fejükön perdültek, fordul­tak, lejtettek a színpadon népi tán­cot. Tízszer is vi3szatapsolta volna őket a közönség. A másik színpadon a besztercei dolgozó parasztok ének­kara szerepelt nagy sikerrel. A nagy. ecsedi úttörő zenekart c9 énekkart 13 nagy tetszéssel fogadta a vásári kö­zönség. S amikor megjelentek az eleő csil­lagok, kigyultak a vásár lámpái. —. Gyönyörű látvány volt. Vörös drága­kövekként sziporkáztak a sátrak, pa- villonok villanykörtéi s valósággal pipacskoszorút, hokié tát fontak, kö­töttek az emberek feje fölé. Benn a Zalka Máté kultúrotthonban megkez. dődött az esti kultúrelőadás, ahol a megye legjobb táncosai, énekesei, a sza.tmárököritóiak, nagykáJlóiak, nyírlugosiak s a többiek szórakoztat­ták a dolgozókat, g ahol a legki­emelkedőbb esemény a budapesti Va­sas ének, táncr és zenei együttesének pzereplóse volt. * Nem mehetünk el szó nélkül a vá­sári rendezőbizotteág munkája mellett. Komoly, nagy munkát fejtett ki a rendezőbizottaág s ezért dicséret illeti. Mindemellett tanulságként meg kell mondani: voltak fogyatékosságok is. Az első, ami a legjobban szembeöt­lőit : a termelőszövetkezetek ég cso­portok nem képviseltették magukat kellőképen, holott éppen erre lett volna szükség. Nem egyszerűen adás« vételről volt itt szó, hanem arról: termelőszövetkezeteinknek, állami gaz. dóságainknak be kellett volna mu­tatniuk, hogy mi mindent termeltek. Mintahogy mindenki megcsodálta a nyírbátori Vörös Csillag és a tyuko- di Előre gyönyörű hagymatermését, ugyanúgy meg kellett volna mutatni a megye sok más csoportja eredmé­nyes munkájának gyümölcsét is. A vásárt túlságosan, úgyszólván teljes egészében a kereskedelmi vállalatok uralták. Jó lett volna, ha a rendező­ség megnézte volna — és tanulmá­nyozta volna — a „Vidám vásár“ című nagyszerű szovjet filmet. Helyes lett volna lovasversenyt rendezni, ál- latkiállftást tartani az élenjáró szö­vetkezeti állattenyésztők részvételével. Helyes lett volna, ha a kereskedelmi vállalatok figyelmét fokozottabb mér. tékben felhívják a szocialista keres­kedelem hivatására — (a nyíregy^ házi Vendéglátó Vállalat sportpályái sátrában megpróbálkoztak a vevők be­csapásával !) Általában azonban el lehet mon­dani: jól sikerült az első Vidám vá­sár, a résztvevők valóban vidáman, megelégedetten, szép emlékekkel tér­tek haza. Uj munkások toborzása a nyíregyházi járásban Fejlődő iparunk, ötéves tervünk egyre nagyobb feladatokat állít dol­gozó népünk elé. Egyre több mun­kaerőre van szükség. A tanácsok meg is értették a muiükaerőtobor- zás jelentőségét. Ez tette lehetővé, hogy a nyíregyházi járás munkaerő- csoportja nyerte el a megyei ván­dorzászlót. A legjobb eredményt a tiszana-gyfalusi községi tanács érte el, amely tervét 320 százalékra, Ores pedig 105 százalékra teljesí­tette. A vándorziászió elnyerésével azon­ban nem áll meg munkánk. Azt akarjuk, hogy a zászló továbbra Is nálunk maradjo-n, sőt megszerezzük az országos elsőnek járó vándor- zászlót, amit jelenleg a siófoki já­rási munkaerő előadó őriz. A zászló elnyerése érdekében tervemet 150 százalékra fogom teljesíteni. KIRÁLYHEGYI TIBOR, nyíregyházi tnvnkaerö-elöado. m*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom