Néplap, 1952. augusztus (8. évfolyam, 179-203. szám)

1952-08-20 / 196. szám

MIGÜSZTÜS 20, szerda: NÉPLAP-aE -ÄSäfEJs Ui győzelmeket az új yersenyszakaszban A tanulóműhely ifjúmunkásai lelkesedéssel készültek Alkot­mányunk ünnepére. A szakma jobb elsajátításával, a termelés fokozásával fejeztél, ki háláju­kat és köszönetüket a Pártnak, a dolgozó népnek, hogy minden gond nélkül, olyan szép, tágas, korszerűen felszerelt tanmű­helyben sajátíthatják el az or­szág építésének mesterségét.— Alkotmányunk ünnepének tisz­teletére azt ígérték, hogy át] a- gos teljesítményüket 147 száza­lékról 162 százalékra emelik. — ígéretüknek eleget tettek, 166 százalékra emelték az átlagos teljesítményt. Ezután újabb fo­gadalmat tettek táviratban Rá­kosi elvtársnak. Megfogadták, hogy szeptember 15-re a tan­műhely összes gépeit kijavítják, a szerszámokat rendbehoizzák. Jól dolgoztak a Tiszamenti hídépítői A győrteleki dolgozó parasz­tok is, mint a megye többi köz­ségeinek dolgozó parasztjai,! számtalanszor érezték pártunk,; államunk gondoskodását Utak készítése, javítása, iskolák rend­behozása, új boltok, gyógyszer- tár, óvoda, könyvtár teszik könnyebbé és szebbé a győrte­leki dolgozó parasztok életét Most újabb létesítménnyel szé­pült a falu és javult a közleke­dés: tegnap estére befejezték Vályás-patak hídjának építését. A hídépítők, a Tiszamenti Viz- műépítő dolgozói alkotmányi vállalásként fogadták meg, hogy a hidat szeptember 30-ra befe­jezik. De a nagy szélességben ! kibontakozott versenymozga- j lom, a műszaki dolgozók pél- I damutató munkája eredménye- I ként a híd tegnap estére elké­szült A hídépítés munkálatai, ban kitűnt jó munkaszervezésé­vel, a műszaki ieltételek bizto­sításával és a fizikai dolgozók­kal való szoros kapcsolatával La­katos Lajos munkavezető. A dolgozók között legjobb ered­ményt Csont József ácsbrigádja érte el: a zsaluzás időelőtti el­készítésével lehetővé tette, hogy a betonozok és a többi brigádok számára állandó mun­katér legyen. Tegnap délelőtt adták hírül szintén a Tiszamenti Vízműépítő Vállalat dolgozói, hogy a nagy­halászi Nesze-híd munkálatait idő előtt elkészítik. Ennél a munkahelynél is dicséretet ét- dérnél a munkavezető: Somogyi József. Ma nyílik meg ünnepélyes keretek között a megyei tervkiállítás Rabóesiné brigádja augusztus 20. után is fokozza teljesítményét ' 1938 egyik reggelén csak úgy, mint máskor _ Rabócsi Györyyné munkahelyére igyekezett A szél és a SEemhevágó eső kínozta, de amennyire erejéből tellett, sietett a dohányfermentálóba. A vékony tu ha se esőtől, se hidegtől nem védte. Végre befordult a kapun és a többi asszonyokkal együtt ért a széltől járt dohányválogató munka­helyre, de itt legalább nem érte az eső. Pár perc múlva megszólalt a munka kezdetét jelző csengő és Rabócsi Györgyné hozzálátott a do­hány válogatásához. A többiek Is vfle együtt hajlongtak a nagy ra­kás leöntött dohány körül és a fél­vágódó dohányportől alig látva rakták egymásra a dohánylevele­ket a kosarukba. Gondolataik azon­ban már nem a (lol^ny, a munka körül forogtak. Legtöbbjük, gondo latban otthon járt: „Mit csinál az ágyban otthonhagyott gyerek?”. „Nem gyujtják-e magukra a házat a tegroapestl kramplileves melegíté­se köziben?” — Mások a „jövőn’ gondolkoztak ilyenformán: „Szom­baton megkapom-e az elbocsátó végzést?" Igen, ea volt Rabócsi Györgyné és a többi, homá hasonló dohány­gyári dolgozó munkája, élete. Ret­tegés a inunk anélkül isóggel fenye­gető jövőtől, rettegés az otthonma­radt. gyermekek élete miatt. Ha aztán vége volt az egésznapos fá­rasztó munkának, az otthon sem volt boldogabb. Az örökké éhes gyennekszájak, az embertelen mun­kában megbetegedett férje estén­ként újra és újra szomorúvá tette a még fiatal, de idősnek látszó Ra- bócsinót (Férje meg is halt a hosz- szú időn keresztül magában hor­dott betegségében, öt gyerekkel ma­radt magára Rabóesiné. A legkisebb 1 éves volt.) Keserves hónapok következtek újra, de mégis reménységgel dolgo­zott. 1944 őszén felszabadult a vá- ;-is és ha kissé késve Is, meghozta ’ öcs inénak és családjának a boldog életet. Meghozta az olyan munkahelyet, ahol öröm a munka. Mert ma már így van. AZ ŰJ GYÁR KI hallotta volna ezelőtt tíz év­vel például dalolva dolgozni a tele gondokkal küzdő Rabócsinétf Pe­dig akkor fiatalabb volt. Ma pedig így dolgozik: jó kedvvel, gondtala­nul. Szombaton reggel is, amikor a keze fürgén járt a szalagos válo­gató gép felett, az ajkáról a vidám dal szállt. A többiek egy darabig hallgatták, majd együtt daloltak, csak Swska Ferencnek, az üzemi bi­zottság elnökének bsléptére hallgat­tak el. Várták, hogy mire tereli a beszélgetést Suska elvtárs. Rabó- csinéml állt le előbb beszélgetni, de mindannyian odahallgattak. Az alkotmányi vállalásokról volt szó Rabóesiné büszkén újságolta, hogy vállalását, a 125 százalékos telje­sítményű elérte. Ugyanígy a többiek is bizonygatták, hogy ők is eleget tettek a fogadalmuknak. Pár perc múlva azonban már nem a tegnap­ról, hanem a holnapról beszélgetett Rabóesiné válogató brigádja az üziemi bizottság elnökével. Arról, hogy mit vállaljanak az Alkotmány ünnepe után. Közben Suska elvtárs átment a másiik szalagon dolgozó brigádhoz. Robóesinéék pedig mun-! ka közben tovább tervezgettek. Ra- bócsinó véleménye az volt, hogy a mostani 1 százalékos selejtátiagot nem szabad hagyni felemelkedni, a teljesítményt pedig naponként emel­ni kiéli. Neon volt könnyű munka az alig két hete még 26 százalékos selejtet egy százalékra csökkenteni. Szívós munkát kellett végeznie úgy a brigádvezető Rabócsinénak, mint a népnevelő Tompa Istvánnénak Türelmes munkával kellett meg- magyarázniok főleg a gyárban nem­rég dolgozóknak, hogy munkájút minősége nem közömbös íépgazdn- sagunk számára, hogy munkájuk legjavával kell meghálálnío-k, azt, hogy ma Közép-Európa legkorsze­rűbb dohányfermentálójában dol­gozhatnak és hogy üzemük napról napra saebb lesz. Ezt meg is kel­lett értenie mindegyikőjüknek, hi­szen szemük előtt a valóság. Nap mint nap látják, benne járnak a gyönyörű, hatalmas, egészséges munkakörülményeket biztosító üzemiben, ahol a gyermekekről is gondoskodnak: napköaiottlhonuk van. Aztán a dolgozók már tudnak a jövőről, a tervekről, amik még szebbé, boldogabbá teszik életüket, könnyebbé munkájukat. Maholnap már abban a gyönyörű üzemi kony­hában főznek a dolgozóknak, amely­nek nincs párja’’. Bölcsőde is lesz, ahol még a legkisebbek is kapnak elhelyezést. AZ .Ű.T FELAJÁNLÁS Ma délelőtt fél 9 órai kezdettel nyílik meg ünnepélyes keretek kő «ölt Nyíregyházán a Magyar-Szov­jet Társaság székházában a megyei tervkiállítás. A kiállítást Fábián Lajos elvtárs, a megyei tanács végrehajtó bizottságának titkára nyitja meg. A kiállítás bizonyítéka annak, hogy a magyar dolgozó nép a Szov­jetunió önzetlen baráti segítsége nyomán valóságos csodákra képes. Ott láthatjuk a kiállításon a Szovjetunió nagy békemüveinek térképeit is. S ha nézzük őket, arra gondolunk: erősek és legyőzhetetle- uek vagyunk. A kiállítás bizonyítéka annak, hogy hazánk Rióban a vas és acél országa lesz, amelyben a dolgozók jólétben és megelégedettségben él­nek. S nincsen az országnak olyan területe, olyan megyéje, amelyik „fehér folt” leime az ötéves terv Magyarországának térképén. A felszabadulás előtti időben a Volt urak szegénységre, elmaru' doítsögra kárhoztatták a Nyírsé­get. Kastélyok, templomtornyok, nyomorúságos cselédlakások, éhe­zés és tüdőbaj, sötétség és babona — ez jellemezte a dzsentrik Sza- bolcs-Szatmárát. A műveltség, a tudomány, a művészet száműzve volt arról a vidékről, amelyikről az 1900-as szabolcsi monográfiában Kállay András, mint „istentől jó­kedvében agarászatra teremtett föld’’-ről ír. S azon a helyen, ahol valamikor a legsűrűbb volt a kas­tély, legszaporább volt a csecsemő- halál,' legtöbben voltak analfabé­ták, azon a helyen ma új élet vi­rágzik. A kiállítás minden egyes fényképe, minden egyes számadata és betűje ennek az új életnek a hirdetője. Akár az ij>ar fejlődésé­ről, akár a mezőgazdaságról, a népművelésről, az egészségügyről szóló tablókat nézzük, mindegyik­ről az sugárzik: hétmérföldes lép­tekkel haladunk előre. Vitathatatlanul az egyik legimpo­zánsabb, legmegkapóbb része a kiállításnak az, amelyik az ipar fejlődéséről szól. Szabolcs-Szatmár- ban az elmúlt rendszerben a szesz­gyárakon, a malmokon, néhány ki­sebb (izemen, mosodákon kívül nem beszélhettünk „iparról”. Azt mon­dották: ez a terület nem alkalmas az ipar számára, ötéves tervünk bebizonyította, hogy nagyon is al­kalmas. Csak a legkiemelkedőbb alkotást említjük, u tisznlöki víz­müvet. Nemcsak 200 ezer hold föl­det tesz termékennyé, nemcsak a hajózási útvonal meghosszabbításá­val gyorsítja meg az országban a vér­keringést, hanem az erőmű által termelt villanyenergia új üzemek sorának szolgáltat áramot. A kis- várdat Vulkán, a Közép-Európában egyedül álló fermentáló, az egyre bővülő biidszentmihályl Alkaloida vegyészeti gyár és a többi bővülő és épülő üzemek mind igazolják az ötéves tervtörvény szavait: az ipa­rosodás útján haladunk. A kiállítás legnagyobb részét a mezőgazdaság fejlődése foglalja el. Ez a kiállítás a régi szegény­parasztok cselédi nyomorúságától kezdve mutatja meg annak a ha­tártalan fejlődésnek útját, amelyen dolgozó parasztságunk a Tárt sza­vára hallgatva, eljutott a nagy­üzemi szövetkezeti gazdálkodáshoz. Mint a legkiemelkedőbb példát em­líthetjük meg a tiszadobi Táncsics termelőszövetkezet gazdagságát, öt­milliós szövetkezeti vagyonát. A gépek, az új technika, a villany ma már nem távoli ábránd, hanem valóság. S az egyre virágzóbb Sza- bölcs-szatmári szövetkezetek példá­ján egyre több dolgozó paraszt vá­lasztja a felemelkedés útját. Ez a kiállítás is, amely három héten ke­resztül tartja nyitva kapuit, min­den bizonnyal számtalan dolgozó parasztot visz majd a szövetkezés útjára. A kiállítás gazdagsága, sokrétű­sége felemelő látványt nyújt, még jobb munkára serkenti dolgozóin­kat Vasvári Károiyné, az encsencsi Ifjúság tsz. tagja nyerte el a Szabolcs Szatmári néplap legjobb levelezőjének vándorzásziaját Rabóesinéék munkája enedmény- nyel Járt. Megértették az űj dolgo­zók, hogy miről van szó, azok is, akik nem szenvedték el a múlt gyötrelmeit Ezért fogadták meg aatán szombat reggel, hogy az Al­kotmány ünnepe után sem engedik feljebb az egyszázalékos selejtátia­got naponként fokozódó túlteljesí­tés mellett sem. Rabóesiné és a többi idősebb brigád1 tag pedig külön fogadalmat tettek, hogy tanítják, nevelik az újonnan bekerülő dolgo­zókat, megtanítják a .dohányválo- gntás módszerére. Közben a munka haladt. A kezek fürgén jártak a szalagos válogató- gép fölött és szedték le a géppel kezük alá hordott dohányt. Este pedig, mikor befejeződött a munka, Rabóesiné levette munkaruháját, átöltözött és a többiekkel ment az Alkotmányt ünnepelni. Azt az Al­kotmányt, ami biztosítja és meg­erősíti a megtalált boldog életét. Augusztus 29-án, Alkotmányunk ünnepén a levelezők. vándorzász­laja Vasvári Károiyné elvtársnő­höz kerül. Vasváriné elvtársnő nem olyan régen csatlakozott a magyar sajtó levelezőinek táborához, alig pár hónapja annak, hogy megírta első levelét. S az első levél után nem volt olyan hét, hogy ne érke­zett volna levél Vasvárlné elvtárs­nőtől. Levelei hétről-hétre fejlődést mutattak. Sokoldalúan mutatta be a tsz. fejlődését, az elért eredmé­nyeket. Foglalkozott a hibákkal is, hogyan fogják a hibákat kijavítani. Vasváriné elvtársnő levelei előre mutatnak, mikor még búgott a cséplőgép, már arról számolt be, hogy megkezdték az előkészületeket a vetésre, kiválasztják a vetésre szánt magvakat, hogy megkezdhes­sék a tisztítást. Továbbra is foly­tassa Vasváriiné elvtársnő Ilyen jól levelezői munkáját, mert nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a tsz. jó munkamódszerei eljutnak megyénk községeibe, ahol hasznosítani tud­ják azokat. Bírálatai segítik a tsz-t, hogy a még meglévő hibák kijavításával az eddiginél Is jobb munkát tudjanak végezni. Nagyon jó levelezői munkát vég­zett Király István, a tiszadadai Béke tszcs, levelezője is. Bátran használja a kritika fegyverét. Egyik léveiében megírta, hogy a tszcs- tagok milyen lelkesen készültek az aratásra, a cséplésre, azonban a cséplőgép majdnem minden órában leállt, mert a büdszentmihályl gép­állomás dolgozói nem javították ki rendesen a gépet s emiatt sok ér­tékes órát és napot vesztettek, ami késleltette a beadás teljesítését Is. Leveleiben megdicséri a jól dolgo­zókat, de tollahegyére veszi a ma­gukról megfeledkező, hanyag tszcs.- tagokat Is. Vlncze Géza elvtárs tanácselnök, lapunk nagyvarsányi levelezője jó levelezői munkája mellett a község dolgozóinak ügyeit is jól látja el. A nagy-varsányi dolgozó parasztok az elsők között teljesítették beadási kötelezettségeiket. Máté Sándor elvtárs, a záhonyi állomásról küldi leveleit. Levelei­ben beszámol az átrakó munkásai­nak eredményeiről. Máté elvtárs­nak az eredmények leírása mellett többször kell használnia a kritikát Is, hogy az ott folyó munkákat még jobban megjavítsa. Jó levelezői munkájukért mind­annyian könyvjutalmat kapnak és rajtuk kívül még a következő le­velezők : Szrolovics Menyhért (Nyírbátor), Olajos Ernő (fényes- lltkel Fürst Sándor tsz.), Muha András (csahold gépállomás), Er­dei Károly (kocsordi Vörös Csillag tsz.), Hován József (Klsvárda). Levelezőink eddigi munkájukkal bebizonyították, hogy leveleikkel is harcolnak ötéves tervünk sikeréért, a magasabb terméseredmény eléré­séért. De ezentúl levelezőinknek még fokozottabb éberséget kell ta­núsítanak s bátran leleplezni a dolgozó nép ellenségeit. « A záhonyi átrakó nagy munkagyőzelme számú dolgozó és brigád telje­sítette túl olyan eredménnyel, amire még ezidáig nem volt példa a záhonyi átrakón. — A Dankó—Danes darusbrigád a harmadik negyedévi tervének befejezése után lelkes munkával negyedik negyedévi tervéből is egy hónapot teljesített és újabb brigádon belüli egyéni vállalá­sok teljesítésével harcol a Per­ka brigáddal a végleges első­ségért. A záhonyi átrakók augusztusi vállalásaikat mindannyian idő előtt teljesítették. A lelkes len­dületű alkotmányi versenyt to­vább folytatták és mint a dol­gozók fogadják: folytatják Al­kotmányunk harmadik évfordu­lója után is. A Perka darusbri­gád tagjai minden eddigi ter­melési eredményeket túlszár­nyalva, még alkotmányunk ün­nepe előtti napon befejezték 1953 első negyedévi tervüket is. Alkotmányi fogadalmaikat nagy­Korabban elvégzik a harmadik dekád munkáját a magasépítők Valóra váltották ígéretűket és újabb vállalást tettek a 30. sz. tanulóniűLely ifjúmunkásai nek határideje augusztus 30 — egy nappal hamarabb befejezik. Erdei Gábor kőművesbrigádja szintén a III. dekádra tervezett munkájának egy nappal előbbi befejezését fogadta. Hasonló fel­ajánlást tett a Szalóki, Pomsár és a Pócos kőművesbrigád és Drotár kubikosbrigád, amely 1177 órás munkatervét éppen a röpgyülés előtt fejezte be 681 óra alatt. A 61/2. Építőipari Vállalat dolgozói is telkes munkával, az Alkotmány ünnepére tett «álla. lások teljesítése után újabb vál­lalások teljesítésével készülnek az I. Építők Napjára. A szflbadságbokori építkezés dolgozói röpgyűlésen tették meg vállalásaikat. Fülei László kö- művésbrígádja például vállalta, hogy a VIII. számú épület első emeletének falegyénjét, amely-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom