Néplap, 1952. augusztus (8. évfolyam, 179-203. szám)

1952-08-20 / 196. szám

4L NÉPLAP 1952 AtTCJUSZTUS 20, SZEREL „ÉN VÉREM KIFOLYÁSÁIG KÉSZ VAGYOK...« Megyénk nagyjai sxólanak hoxxánk Alkotmányunk ünnepén Népköztársasági Alkotmányunk! születésnapját ünnepeljük örömben és bőségben. Annyi balsors és szen­vedés után végre joga és hazája van a dolgozó magyar népnek. S ezért a jogért, ezért a szabadságért, ezért az örömteli életért, amelyet a Szovjetunió hozott el számunkra, s amelyet Rákosi elvtárs adott a nép­inek, — ezért harcoltak megyénk nagy szülöttei Is: Szamuelly Tibor, Zalka Máté, Esze Tamás, Bessenyei Oyöryy, Vasvári Pül, Kölcsey Fe­renc. Idézzük hősi életüket s min­den cselekedetük, s minden szavuk jelentsen ü-j erőforrást számunkra. ' ESZE TAMÁS VASVÁRI PÁL Rákóczi Ferenc neve mellett a magyar szabadságharc kurucai kö­zül a legtündöklőbb neve Esze Ta­rtásnak, a tarpai jobbágynak van. ö volt az, a:ki sereget gyűjtött sze­génylegényekből, 'rongyos, szenvedő jobbágyakból, megkínzott mezítlá­basokból. ö volt az, aki felkereste lengyelországi száműzetésében Rá­kóczit és behívta, az országba. Bri- gaidéros lett Esze Tamás, de soha ;n«m feledte el jobbágyi mivoltát. í:s éppen az ő hűsége, az ő lelkese­dése járult hozzá nagyrészt ahhoz, hogy 1703 május C-án Rákóczi első nyílt levele a jobbágyakról is szól: „Valaki fegyvert köt, a szegény magyar nemzetnek igája alól való felszabadítására, mindenféle ü['dol­gától, adózástól és szerjárástól fel- szatoatdlfeatik.” Nemcsak a nemzeti függetlenség, hanem véreinek, az elnyomott jobbágyoknak szabadsá­gáért, jobb életéért is küzdött Esze Tamás, a tarpai jobbágyvezér. Its éppen ezért tudta mondani álhata- ,tos erővel a legvúlságosabb napok­ban is: „fin vérem kifolyásáig kész .vagyok”. Életének utolsó percéig hű maradt a szabadság zászlajához. BESSENTEr GYÖRQY 1 i -------------------------------­Mérhetetlen az a szenvedés, amely a dolgozó népet sújtotta. Bessenyei G-yuryy, Ttezabereel szü- jlötte, Így kiált fel egyik müvében: „Ti paraszti emberek, szesény adófizető nép, miért szenvednétek nehozen, hogy a nemes rend vé­tetek parancsolni iáttatik? Hiszen ezek mind tiközUletek valók, a ti atyátok fiai mindnyájan. Tr vagytok a, nemességnek, király­ságnak, főpapságnak szőlői és örökös tárházai; mindazon mél­tóságok tibclőlctok származnak, ti vagytok az atyák, mi csak fiák maradunk tőletek/1 KÖLCSEY FERENC 2830 bam mondotta a szatmári sme gyegyülésen a szatmári adózó nép állapotáról: „Az az adőzd nép, mely ke­nyeret pénzen vészén, számához képest felette kevés marhát tart és tarthat, s a kereskedés uíait magaelött mindenfelé bezárva ta­lálván, legtöbb esetben csupán kézi munkájával érdemli meg aei a pénzt, mely adóját idöíöl- Idire s-áilitgatja. Azon tizenkét­ezer s egynéhányezáz zsellér la­kos, kertész s több ilyenek közt, kik ezen nemes megye kebelében taiáltatnak, amint feljebb is meg­jegyezve van, több mint három­ezer lakik idegen födél alatt; de bizonyosan többre lehet tenni azok számát, kik sem földöt, sem marhát nem bírván, élteknek nagyobb részében kenyeret non süthetnek, hanem n legkisebb da­rabot, mellyel éhségüket valaha enyhítették, napszámosmunka ál­tal idegen kezekből nyerik niec." Nemcsak császári zgcldosolr, nőmet hivatalnokok, vámtisztek és papol; nyúzták a népet, hanem a belső kí­gyók és férgek, az urak is. így irt Kölcsey egyik leghatalmasabb köl­teményében, „Zrínyi második éne­ké”-ben : A nép legjobbjai tói vezérelve, 1848’ dicsőséges tavaszán fegyvert ragadott a magyar nép, hogy kivív­ja függetlenségét és szabadságát. A lángoló hazaszeretetnek csodálatos példáival találkozhatunk. Barcsik Salamon, egy egyszerű gyulaháza honvéd így írja le naplójában 184S június 14-ét, amikor felcsapott a szabolcsi önkéntesek zászlaja alá. Eúcsúzáisáról és özvegy édesanyjá­ról ír: „Nekem anyám könnye és jövője — Hazám könnye és jövője közt kellett választanom. De hasz­talan ! Hazámat jobban szerétéin és az éppen alakulandó szabolcsi ön­kéntes csapat zászlója alá letevőm eskümet.” ! Az 1848-as szabadságharc idején a nép vezetői fennen hirdették azt, hogy a hazát szeretni annyit je­lenít, mint szeretni más népeket is. Vasvári Pál, aki Nyírvasváriban látta meg a napvilágot, így beszélt március 15-én: .. A népek nem fogták fel a szónak érteím'étc testvériség. — Azért törekedtek sikertelenül, aiárl vérzettek el a küzdelem napjain. Míndenfk nemzet külön akarta kivívni a szabadságot. Ausztriának pedig kezdet óta ez volt a politikai főelve divdiet vinces — oszd meg az erőket, szakítsd szét egymástól külön a nemzeteket. E fekete titok ma­gyarázza meg; miért ápolta any- nyira a külön népek közötti el­lenszenveket. Nemzeti gyülölséget ébresztett fel, egyik népet fel­használta a másik legyilkcltata- sára. Ha a lengyel felkelt a zsar­nokság ellen, a magyart, a osehst és olaszt küldá annak legyilkolá- sára. Ha az olasz mozgott, a ma­gyar és lengyel katonákat gyil­koló eszközül használta (1S2S), S ezért az ausztriai zsarnokság ereje csak addig tart, míg a né­pek előtt e titok kiderlttetik, hogy tudják és értsék niep0 mi­szerint ők testvérgyilkosok, s a zsarnokság által egymás megölé­sére vak eszközül használtatnak... Éljen a nemzetek közötti testvé­riség! Nyújtsuk oda őszinte job­bunkat a szomszéd népeknek, s közösen törekedjünk « szent cél felé: mert a mi küzdelmeink célja közös és közös az ellenség is, mely ellen irlóháborüt kel! viselnünk. — Metternich vesz- szen!“ Vasvári Pál, a hazaszeretet ra­gyogó példáját adta nemcsak sza­vaiba,n, hanem tetteiben is. Amikor Mímselnél, ahol kis csapatát az. ellenség körülkerítette és őt egy ellenséges fejszecsapás halálra se­bezte, ezék voltak az utolsó szavai: „Inkább kész vagyok áldozatul hozni életemet a kétes kimenetelű, de dicsőséges harcban ... Készebb (' vagyok az ellenség golyózáporát egymag.am felfogni, mintsem be­szennyezzük azt a zászlót, amely­nek dicsőséges lobogtatására es­künk kötelez.“ SZAMUELLV TIBOR „Te lásd meg, 6 sors hazámat, Vér: ínnyel ázva nyög feléd! És marja, rágja kebelét..." ..De szánjad, ő sers szenvedő hazámat I Te rendelői áldást neki: £ a vad osc-port, mely rá dühödve támad, lkot nevelt, ön gyermeki. Te post) cl a fajt, rút szennyét nememnek.“ S a népnek azt üzeni Kölesei-: „Négy szócskát üzenek, vésd jól kebledbe, s fiadnak hagyd örökül, lva kthúnysz: a haza minden előtt”. Az 1 8-18-as szabadságharc hősei­nek példája tovább élt és ragyogó fénnyel lobbant lángra 1910-ben, amikor a magyar munkások és sze- gényparasztek az orosz proletárok példáján, kezükbe vették sorsuk irányítását. Talán, éppen Vasvári Pál lángoló ,hazaszeretete kelt élet­re Nyíregyháza nagy szülöttéiben, Szamuclly Tibórban. Forrón szeret­te népét és mélységesen gyűlölte a dolgozók ellenségeit. Cselekedeteit a marxi-lenini tanítások vezérelték s ő már pontosan tudta: mit kell tenni. Jól látta az elnyomott, de meg nem semmisített burásod ellen- forradalom dühödt mesterkedéseit is, amelyek arra Irányultak, hogy vérbefojtsák a munkások és pa­rasztok hatalmát. 1919 február 6 én a Vörös Vjsóg-b&n erre hívja fel a figyelmet: „Az ellenforradalom nyíltan felütötte a főjét. Határozottan iminkásellcne3 formában Nem válogat nem kérdi, vájjon a szociáldemokrata párthoz tárío- zik-e a munkás, vagy a kommu­nista párthoz. Nem nézi, vájjon az osztályegyütímüködós aposto­lainak szavaira hallgat-e a mun­kás, .-.vagy „ forradalmi csziály- harcot akarja s a burzsaá-osztály fölött meg akarja kcr.ditani a haidlharangot. A burzsoázia tö­megei nem akarják már az együttműködést, terhes már r. de- mokrala állam is, nyíltan akar­ják saját diktatúrájukat. Az ellenforradalom megmutat­ja, mit ér a demokrácia, A bel­ügyminiszter pogromot rendez a kommunista forradalmárok ellen s a szociáldemokrata államtitkár nélkül jön vissza Székesfehérvár­ról Budapestre, hogy lánoraverve hozza Károlyi József grófot, Pro- hászka püspököt, a Széchenyi, a Ciráky grófokat, a plébánosokat és a kormánybiztosokat, Tanulság: A proletárok csak maguk szabadíthatják fel önma­gukat, csak saját tömegeik vé­gezhetnek a burzsoázia minden ellenforradalmával. Az ellenforra­dalommal szemben csupán egy biztosíték van: a forradalom to­vábbfolytatása, szakadatlan for­radalmi osztályharo a burzsoázia teljes leveréséig, a proletárdikta­túráig és azen is túl addig, amíg megszűnik minden osztálykülönb­ség: a szocializmusig. A forrada­lom védelme: C3ak az osztályhar- cát vívó proletáriátus felfegyver, zése. Fegyverkezzetek feli Aliig fegy­verbe proletároki“ ZALKA MÁTÉ Szamuelly Tibort meggy Ilkáit áh, mint ahogy megbuktatták a Ta­nácsköztársaságot. Az ellenforrada­lom győzelme azonban csalk időle­ges volt Népünk legjobbjai jól tud­ták azt, hogy előbb-utóbb elérkezik a szabadság napja. S ezért a nap­ért olyan nagyszerű emberek har­coltak, mint a matolvsi Zalka Máté Is. Zalka Máté harcolt a Szovjet­unióban, a fehérsárdista banditák ellen, harcolt Törökországban, a török nép nemzeti függetlenségéért, az angol Imperialisták ellen, har­colt spa nyolfconban a francoista vadállatok ellen — életével és har­caival ragyogó példáját adta a proletár internacionalizmusnak. _ Ment amikor a szovjet, a török, a spanyol' nép szabadságáért küzdőit, harcolt az oly annyira szeretett magyar nép szabadságáért is. Hja Erenbury írja róla megemlékezésé­ben : „Lukács júniusban esett el, az egyik legkeményebb csata előtt, Hueeca zord és kietlen táján. Egy fülledt, forró nyári napon esett el Zalka Máté, a kősivatag közepén. Egyszer így szólt hozzám: Itt gyak­ran eszembe jut a szülőföld am”. — 1937 júniusában, nemSckkál halála előtt Irta lányának: „A zászlót mindvégig magasan tartom”. Zalka Máté mindvégig magasan tartotta a zászlót. Nem érhette meg azt a dicsőséges napot, amikor a szovjet hősök az ö szamosmenti Ma.tolcsá- ra is elhozzák a szabadság lobogó­ját, dicső emlékét azonban népünk megőrzi szívében'. S az ő emléke is, mint Esze Tamás, Vasvári Pál, Szamuelly Tibor emléke üj harcra, nagyobb erőfeszítésre serkent „ben nttnfeet. KEDVRE GYŰL, KI LÁTJA EZ VJ HAZÁT Amit Szakolynak a Népköztársasági Alkotmány jelent Helytállással, a beadás teljesítésével ünnepel a falu Nehezen lehetne találni szebb so­rokat Móricz Zsigmond emlékéről, mint éppen szülőfaluja: Tlszacsécse dolgozó parasztjainak táviratát idézni: „Mi, a Móricz Zsigmond termelősző vetkezet 1 csoport tagjai az író szülőfalujából, Tisza esi eré­ről jelentjük, Alkotmányunk ün-ne- pa előtt, augusztus 15-re 100 száza lékig teljesítettük kenyér- és takar máinygtíbona-, széna-, vágómarha-, lüzottserté?-, tej-, tojás- és barom­i-beadást kötelezettségünkéit.” Kölcsey Ferenc a „Zrínyi máso­dik öneke’’ című versében, amelyben a haza szomorú sorsáról beszél, az utolsó verKszakban így szól biza­kodva : „Szebb arcot ölt e föld kies határa, Hogy kedvre gyűl, ki báj körébe lép-’. Szebb arcot öltött megyénk szü­lőföldje. Nem koldusok, munkanél­küliek serege gubbaszt a grófi kas­télyok árnyékában, hanem szabad munkások beszélnek ünnepi szava­kat az Alkotmányról, a gyönyörű fermentálóban, az új pályaudvaron, a Tiszaiak! Erőműnél. Szövetkezeti paraszt fiatalok dalolnak az új élet­ről a tiszadobi Táncsicsban s min­denütt, ahol új élet sarjad. „Kedv­re gyűl”, ki látja ez új hazát, s megfogadja szent esküvóssel: áldo­zatot nem kímélve, harcol a haza további felvirágzásáért a legna­gyobb hazafi, Rákosi elvtárs veze­tésével. Ma reggel, az Alkotmány születé­sének harmadik évfordulóján Sza­koly község dolgozó parasztjai büszkén jelentik: a gabonabeadási kö teleze 11 ség ü n két tel j esi tét t ü k. A szako-lyiak a gabonaibegyüjtési versenyben a legutóbbi időkig Igen el voltaik maradva, az utolsók közt kullogtak. Ennek okai nagyrészt az volt, hogy a eséplés mm lialadt megfelelő ütemben. A balkúnyi gép­állomás négy cséplője közül — azt lehet mondani — kettő állandóan valamilyen hiba miatt állt. Azon­ban, ahogy az Alkotmány ünnepe egyre jobban közelegett, annál in­kább csapott magasabbra a cséplő­gépnél dolgozók nemes versenye a eséplés határidőre való befejezésé­nek érdekében. Vasárnapra virra­dóra a tanácselnök elvtárs vezeté­sével, egész éjszaka folyt a eséplés és a következő nap is ment a mun­ka. Még aznap befejezték volna a eséplést és ezzel a beadást is, ha a cséplőgépek el nem mennek azzal, hogy nincs több csépelni való. A tanácsnak másnap kellett vissza­hívná a gépeket még ahhoz a négy­öt rakodóhoz, ami megmaradt. A szakolyi dolgozó parasztok leg­nagyobb része a cséplőgép alól tel­jesítette gabonabeadási kötelezett­ségét. A faluban 620 az olyan gaz­da, akinek gabonabeadúsi kötele­zettsége van, s mindössze 15-nél kellett a törvény értelmében az el­számoltatást alkalmazni. A sza«ko- lylak tudják, mi a kötelességük a haza iránt. Máté Mihály, az egyik szakolyi dolgozó paraszt ezt mondotta: „A becsületes ember, lm az utcán talál­kozik azzal, akinek adósa, nem mer a szemébe nézni! Hát akkor az az ember hogyan merhet emelt fővel járni, aki a legfontosabbat elmu­lasztja, aki azt csapja be rutul, akitől a legtöbbet kapott!” Sokat kapott Szakoly. Ha valaki belép a községbe, akár Mihálydi, akár Kisiléta felöl is jön, a takaros, piroscsereipes, új házsorokban gyö­nyörködhet. Mennyi sok minden van amögött, hogy Szakolyban a fel- szabadulás óta eltelt esztendőkben nem kevesebb, mint 120 új egész­séges lakás épült- 120 ház — egy kisebb falunak is megfelel. A há­ború előtt, aimikor Szakoly tulaj­donképpen nagyközséggé fejlődött, ütvén esztendő alatt 135 ház épült. De milyenek ezek a házak! Nád- fedeles, apróablaikos, egészségtelen lakóhelyek. ■ j De vájjon hogyan is lett volnaj módja a szakolyi dolgozóknak há­zat építeni, amikor örültek, hogy megélhettek. A község határát 33 földésúr birtokolta, A 7200 holdnyi területből a parasztok kezében mindössze 960 hold volt. A falu lakosainak kilencven százaléka gazdasági cselédként dolgozott a íöldhsuratonál. Ma, az egykor ki­zsákmányolt cselédek, a nép álla­mától kapott földön gazdálkod­hatnak: Azelőtt Szakolyban nem volt or-j vos. Balkányból járt ide. Most egyj gyönyörű, üj orvosi rendelőt kapott a község, kézi gyógyszertárral. A községben a'múltbeli harminc szá­zaléknál magasabb csecsemő-hala n- dúíágot hét százalékra szorították le. De már tervbe vették „a zöldke­resztes egészségház felállítását, s kapnak védőnőt is. A múltban is járlak Szakolyból nyaralni — a földesurak. Most azonban a dolgo­zóké ez a jog is. A nyáron idáig öt dolgozó volt a Balatonnál üdülni, két iskolásgyermek pedig úttörő­táborban. Beköltözött a faluba a kultúra is. A volt Bencdek-féle kastélyt kultűrliáznak használják. Az idén pedig tervbe vettük teljes átalakítását: lesz - benne mozi, könyvtár, olvasóterem, rádiószoba, ott lesz a DlSz-szervezet is, A má­sik kastély is hasznos célt szolgál már: itt van az a-ggÜk háza. A faluban kevés hijján ötven rádió van, a múltbeli tízzel szem­ben. A földművesszöveí'kezet jú­lius havi forgalma 225 ezer forint volt. Ennyi forgalmat a múltban a községben négy szatócsüzlet egész évben nem tudott felmutatni. A község állatállománya megsok­szorozódott. Míg azelőtt a lakos­ság egyharmadának nem volt jó­szága, most kivétel nélkül min­denkinek van. Erősödik, gazdagodik a Vörös Sugár termelőszövetkezet, amely idén 4 mázsával több búzát takarított be minden holdról, mint az egyéniek. Nem is olyan régen még csak álom volt arra gondolni, hogy a parasztember fiát vagy lányát felsőbb iskolára küldje. Ma igen sokan vannak oda különböző Iskolákon. Dombóvári Ferenc fia például szovjet ösztöndíjas* Sza» kolyban a múltban nem volt nyolc- osztályos elemi iskola. Így ezt nem Is végezhették el. Igaz, nagyon ke­vés volt azoknak a száma, akik még a hatot is befejezték. Az 1953.—52-es tanévben a nyolcadik osztályt 21 tanuló végezte el. Ezek a kővetkező pályát választják: négy pedagógus, egy orvos, kettő ipari tanuló, bárom gép- ős gyors­író lesz, négy megy általános gim­náziumba. Mindössze három van olyan, aki otthon akar maradni. A megmaradt négy még nem válasz­tott pályát, de szándékuk a tovább­tanulás. A község tíz dolgozó pa­raszt fiatalt' adott a néphadsere­günknek, tisztként. De lehetne még sokmindeut sorolni. Csak igen kevés töredékét mondtuk el annak, amit a szakolyiaknak adott az Alkotmány. Ott van az új sportpá­lya, a sportkör különböző szakosz­tályokkal; a kutak, a terek parko­sítása. Van miért ünnepelni a szakolyi dolgozóknak. D? tudják azt is, hogy az Alkotmány nemcsak jogokat ad, hanem kötelességeket Is ró rájuk. A községi tanács egyik szobájának a falán ott díszük egy emléklap. Nemes Mihály szakolyi fiatal pa­rancsnoka küldte dicséretképen, amiért a község fia példamutatóan megállja a helyét a néphadsereg­ben. S most, a eséplés befejezése után azt Is jelenthették a szako- lyiak, hogy helytálltak a begyűjtés kemény csatájában. A szakolyi dolgozó parasztok a felszabadult, új életük törvényét, az Alkotmányt ünnepük! Megnyit a „Hároméves az Alkotmány' kiállítás A Magyar Népköztársaság Alkotmánya törvénybe iktatá­sának 3. évofrdulója alkalmá­ból a budapesti városi tanács végrehajtó bizottsága „Három­éves az alkotmány" címmel ki­állítást rendezett Budapesten a Nemzeti Szalonban, A kiállítást kedden délelőtt ünnepélyes ke­retek között nyitották meg. — Megjelent a megnyitáson Hidas • István eívtárs, a Magyar Dolgo­zók Pártja Politikai Bizottságá­nak tagja, a Budapesti Pártbi­zottság titkára is. A kiállítást Ne,zvál Ferenc, a budapesti városi tanács végre­hajtó bizottságának elnökhe- helyettese nyitotta meg.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom