Néplap, 1952. augusztus (8. évfolyam, 179-203. szám)

1952-08-13 / 189. szám

NÉPLAP 1952 AUGUSZTUS 12, SÓEItDA PARTÉPÍTÉS Ä párttagok példamutatáséval, a népnevelő' munka kiszélesítésével viheti győzelemre a begyűjtést a kéki pártszervezet A dobi „Táncsics44 példája egyengeti a szolnokmegyei dolgozó parasztok útját is A megye becsületes, haza íias, törvény tiszelő dolgozó paraszt­jai eleget tettek beadási kötelezet t- ségiiknek. Kéken azonban, ahelyett, hogy lelkes, törvénytisztelő hangú-! lat alakult volna ki — az ellenke­zője történt. Úrrá lett a dolgozó parasztok körében az: „nem lehet a beadási kötelezettséget teljesíteni.” S a párttagok egy része, ahelyett, hogy szembeszállt volna ezzel a ká­ros nézettel, maga is a hátul kullo­gok, fegyelmezetlenek hangján kez­dett beszélni. így beszélt Tóth Fe­renc, Bokor József s így beszélt a legutóbbi taggyűlésen Tónai Ferenc1 elvtúrs is- Felállóit és azt mondot­ta : „Csak így magunk között mon­dom el... nem esik jól senkinek a beadási kötelezettség teljesítése, nekem sem esik jól. Csak így ma­gunk között mondom . . Nyilván­való dolog, hogy néni kommunista módra viselkedett Tónál elvtárs. A !kommunisták nem szoktak „maguk között” mást mondani, mint a nép lelőtt. S az a párttag, aki szűk kör-' ;ben a nép törvénye ellen Ítészéi, az a nép előtt sem emelheti fel a fejét Ixecsülettel! Tónai elvtárs siránko­zik, mintha bizony nem tudná tel­jesíteni beadási kötelezettségét, mintha nem tudná megfogadni a törvényt: első a beadás! Nem az a baj itt, hogy nincs miből teljesíteni a beadási kötele­zettséget — mint ahogy Tónai Fe-1 renc teljesítette is később — ha­nem az a baj, hogy még a párttá gok is az ellenségre hallgattak. — .Makiári Sándor kulábra például. A esőplés után két héttel Makiári alig ■v itt be valami terményt a nép rak-! tárába. Siránkozó arccal panaszko­dott : „Lefagyott minden, nam ter­mett még annyi sem, hogy kenye­rem legyen valamicske... minden gabonámat behoztam ..A tanács minden további nélkül tűrte, hogy a -gyalázatos kulák két hétig kijátssza! a törvényt. Aztán, amikor az ellen­őrzések után a tanács felébredt s! kivetette a büntetést .— Makiári fe­lese másnap már hozta a terményt Mert a kulák így próbálta kiját­szani a nép államát, összejátszott n felesével, annak a lakásán dugta el a terményt s csak akkor hozta elő, amikor megrettent a büntetés­től. (Súlyos hiba, hogy a szabotáló kulák még mindig szabadlábon jár a községben s nem került még bör­tönbe!) Lám — a kóláknak „sem esett jól” a beadási kötelezettség teljesí­tése. És így beszélt Tónai Ferenc, Tóth Ferenc, Bokor József is, akik ínagukat párttagoknak nevezik. Vájjon mit szólna ebhez Borsi Im­re, Baglyos Sándor s a többi három 19 es kéki .szegényparaszt kommu­nista.! Makiári tanácsára és besú gússára fogták el őket a feliérgárdis- la pribékek s Ujfehértón maguk- ásott sír szóién lőtték agyon a hő­söket. Azok a bátor szegény parasz­tok ,akik 19-ben földet követeltek a népnek, életüket áldozták a kéki népért. Azokért, akiknek most föld­jük, jó életük van. Tóth Ferencnek. 8 holdja, háza. Bokor Józsefnek, a hajdani cselédnek 4 holdja, tehene, háza, lova, több sertése. Tónai Fe­rencnek is lova. tehene van s a két fia üzemi munkás. S ezek n embe­rek most úgy beszéltek, mint az a gyalázatos bitang, akinek a lelkén ott szárad a hősök vére! A pártszervezet hibát kö­vetett el akkor, amikor a tanács végrehajtó bizottságát nem ellen­őrizte: mennyiben tartatják be a törvényeket. Ila komoly ellenőrzést gyakorolt volna a pártszervezet, ak­kor nem fordult volna elő, hogy még a kulákok is büntetlenül szabo­tálhatták a beadási kötelezettség teljesítését hetekig a cséplés után.' A rendeletek alkalmazása azonban még kevés. Meg kell magyarázni minden dolgozó parasztnak a kor­mány rendeletéit. Ez a helyes veze­tés első feltétele — legfontosabb követelménye. Elsősorban a párt­szervezeten belül kell ezen a téren rendet teremteni. Az olyan becsüle­tes élenjárók, hazafias dolgozó pa­rasztok véleményét kell közhangu­latként kialakítani, mint Borsi Jó­zsefét, aki azt mondja : „A törvény a nép törvénye s ezt a törvényt tel­jesíteni kell 1” Olyan, közhangulatot kell kialakítani, amelyben megve­tés és gyalázat illeti a hanyagokat, lustákat. Ennek első feltétele az el­lenség elleni kíméletlen harc. Emlé­keztetni kell a dolgozó parasztokat arra, hogy a Makiári, Mezei féle kulákok szeretnék visszarabolni a fokiét a dolgozó parasztoktól. Mezei főbíró még 194ő-ben is gúnyolódva kiabálta az embereknek: „Kell-e föld .. majd lesz nektek kötél a nyakatokra ...” Talán azóta meg­változtak a kulákok? Nem, a szán­dékuk nem változott meg. Csak ép­pen most nem nyittan beszélnek, hanem a kert alatt suttognak s olyan aljas módon szabotálnak, mint Makiári is. Nem szabad elfeledkeznie a kéki pártszervezetnek a klerikális reak­cióról sem. Nagyváii református tiszteletes urat népnevelő munkával bízza meg a pártszervezet s közben nem veszi észre, hogy minden este tömegesen csalja a népet a templomba s a fiatalok számára — külön a lányoknak, külön a fiúknak — „énekórákat” tart. A DlSZ-ezer- vezet pedig egy hangot sem hallat magáról. Rendszeres fel világosiul munkát kell folytatni. Uj, felfrli sített népnevelőcsoporttal. Mintegy 25 rendszeresen dolgozó népnevelő van a faluban, ezeknek nagy több­sége azonban a tanács végrehajtó bizottságának, a földmüvesszövetke- zetnek az alkalmazottja, ahelyett, hogy olyan élenjárók, mint Kótis Antal, Csaga Péter, Tóth Miklós, Borsi József dolgozó parasztok len­nének ott a népnevelők között. Jó agitációs érvekkel kell ellátni a pártszervezetnek. személyesen a párttitkár elvtársnőinek — a nép­nevelőket. Sablonos, semmitmondó agitáció helyett konkrét, a helyi vl szonyokra alkalmazott agitációra van szükség. Legutóbb népnevelő értekezlet volt. A párttitkár elvtáre- nő ilyen „szempontokat” adott a népnevelőknek: „Arra van tehát szükség, hogy az elvtársak jól al­kalmazzák a párt irányvonalát a mindennapi feladatok teljesítése közben.” Mintha semmit sem mon­dott volna a párttitkár eilvtársnő, mert ettől egyetlen népnevelő sem lett okosabb. El kellett volna mon­dani, hogy a káros „fejadag”-elmé- letel szembeszállva beszéljenek a népnevelők a dolgozó parasztok vár­ható s meglévő magas jövedelmé­ről : hogy senkinek sem kerül meg­erőltetésébe a beadási kötelezettsé­get teljesíteni. El kellett volna mon doni: hogyan szabotálnak a kulá­kok. El kellett volna mondani, hogy több, mint 100 ipari tanuló és mun­kás ment el a faluból, hogy 10 ka­tonatisztje van a kéki dolgozó pa­rasztságnak, vannak közép- é.s felső iskoláiba járók — van mozi, vil­lany, könyvtár és sok rádió n fa­luban : most már nem a kulákok- nál, hanem a dolgozó parasztoknál. Mindezt megtehette volna az elv­társnő, ha nagyobb segítséget ad számára a járási X'ártbi-zottság. A népnevelőértekezlet napján egész nap Kéken volt Pl ősz elvtársnő, a kemecsei járási pártbizottság mun­katársa. ü maga Is átnézte a nép- nevelöértekezlet titkári beszámoló­ját, „segített” összeállítani a be­számolót _ ahogy a titkár élvtárs­nő elmondja. Mint azonban a té­nyek elárulják: ez a segítség nem a Központi Vezetőség legutóbbi ülé­sének. útmutatásai szellemében .tör­tént meg. A járási pártbizottság valóban segítse hozzá a kéki pártszerveze­tet, hogy az megerősödjön s a párt­tagok példamutatása, a felvilágosí­tó munka kiszélesítése nyomán a kékiek is jelenthessék augsztus 17-én: „Maradéktalanul eleget tet­tünk beadási kötelezettségünknek!”; Az út felett. húzódó szürke por­felhő jelezte, hogy jönnek a kül­döttek. Aztán nemsokára a két hatalmas autóbusz meg is állt a tiszudobi Táncsics termelőszövet­kezet irodája előtt. A látogatók a szolnokmegyei dolgozó parasztok. Tóth Illés szandaszőlősi dolgozó paraszt mindenütt elől jár. Kezé­ben, akárcsak a többletében, papír, ceruza és szaporán jegyezget. Kiállítás a Táncsicsban A „Táncsics” irodájának egyik szobájában a termelőszövetkezet zöldséges kertjének termékeit állí­tották ki. Kétemberfej nagyságú káposzta, akkora paradicsomok, hogy kettővel jóllakna egy ember, hatalmas zöldpaprikák és a zöldsé­ges kert minden terméke megtalál­ható. Az asztalnál egymás mellé sodródott Uellér Jenőné tiszaföld- vári parasztasszony és Tóth Illés. — Mit szól ezekhez? — kérdezi az asszony a szorgalmasan írogató Tóth Illést. Az elismerően bólint fejével. ( —- Ebben a száraz időjárásban milyen gyönyörű a- termésük .. ! Az utolsó szavakat meghallotta a szövetkezet elnöke, aki akkor ér­kezett a látogatóknak ehhez a cso­portjához. — Ezt a szép termést ügy értük el — magyaráz —, hogy a ker­tet öntözzük. Van ott egy moto­runk, amellyel a vizet felnyomat­juk a Tiszából egy központi tar-1 tályba, onnan pedig csatornák háló-' zata viszi a kert minden részébe. I De ezt különben majd meglátják! az elvtársak. Csak még azt aka­rom a kertről megemlíteni, hogy' van ott egy kilencszáz négyszögöl! terület, amely ezen a nyáron kevés hijján húszezer forintot fog jőve-' delmezni. — Mit termelnek rajta, talán forintot?! — szakad ki a nevetés Tóül Illésből. • — No, nem — mosolyod t-k el az elnök. — Arra a területre kora tavasszal előcslráztatott burgonyát ültettünk, amit a nyár elején már fel lehetett szedni. Itt van belőle! egy pár darab, — mulat a kőt­ökül nagyságú burgonyákra. Ebből a burgonyából a szövetkezet 9500 forintot árult. Amikor a burgonyát felszedtük a földből, azonnal dioy- nyét ültettünk a helyébe — ez fogja hozni a többi tízezer forin­tot. A szövetkezet állatállománya A küldöttek a sertéshizlaldánál járnak. Nagy elismeréssel nézik a beton-kifutót, a kisvasutat, ame­lyen a moslékot szállítják be a vályúkhoz, a betonfürdőt, amelybe a vizet egy külön motor nyomja — Ez mór igen — jegyzi meg Tóth Illés a melléje szegődött asz- szonyu-ak, s nem törődve az arcán lecsurgó verejtékkel, szorgalmasan jegyzi, mennyi a lakarmányértéke- sítési százalék, mit kapnak enni a sertések — és mindent. Azelőtt, amikor a lóistállóban jártak, rög­tön szóvátette az észlelt hibákat. „Miért etetnek itt még rácsból?” — tette fel a kérdést és mindjárt meg is magyarázta, hogy miért nem hasznos így: Az áltatnak min­denféle gaz be lehullik a szemébe, meg aztán állandóan felfele kell neki nyúlni a szénáért és elgyen­gül a sziigye. Tóth Illésnek nyolc hold földje van otthon s kitűnő gazdának is­merik. A termelőszövetkezetről már igen sokat hallott. De idáig még nem lépett be, mert kételyei voltak még. Különösen az tartotta vissza, amit ő úgy szokott magya­rázni : „Nézzék meg a kezem, az ujjunk se egyforma, hát még az emberek! A szövetkezetben sokan vannak, nem lehet egyetértés, így aztán nem haladhat a munka sem,’’ De az itt látottak alaposan meg­cáfolták az „elméletét”. Hisz min­den, amit csak láttak, az a közös munka eredménye. A közös munka eredménye az a tíz tágas, világos, nagy üveg­ablakokkal felszerelt tyúkól is, me­lyeket inkább palotának lehetne nevezni, amit most néznek a kül­döttek. Gellér Jenőné ámulva nézi, s mégegyszer megkérdi: való­ban a tyúkoknak készült ez? Bi­zony ez egy kicsit hihetetlen, an­nál is inkább, mert alig pár lé­pésnyire az új ólak mellett egy ócska lehullott vakolatú nádfedeles vityüló áll. Ez lakóház volt a múltban — mondja Kovács György né szövetkezeti tag, aki reg­geltől ott sürgölődik a küldöttek közt, s már majdnem mindenki ífeuzsi néninek szólítja Gellér Jenőné nem jött el olyan szándékkal, hogy hazamenetele után a szövetkezetbe lép. De a lá­tottak hatására az a gondolat ve­tődött fel benne: milyen jó lenne egy ilyen baromfitelep:« dolgozni. Mindig szerette az aprójószágot, kicsi kora óta. De nem volt módjá­ban foglalkozi vele se gyenn:kiso­rában, amikor hét testvérével együtt az apja keresetét felélték teljes«. sem pedig asszonykorában, amikor a három hold haszonbérleti föld arra sem volt elég, hogy a héttagú családot eltartsa .. . Ebéd utáu a küldöttség a Zá­tony nevű szigetre ment a szöveikezet permetező öntözését megtekinteni. Az út két oldalún burgonya-, dohány- és kukoricatáb­lák váltogatják egymást. Amint az üntözőmü közelében étkezlek, a növények egyesapásra megváltoz­tak. Hatalmaslevetfl, majdnem ern- bemagyságú dohány, két méter magas száron három cső tengeri gyönyörködteti a szemet. Az öntö­zés hatása ez! A szövetkezetnek amúgy is szépek a növényei, mert jól gondozták, de még ezek mellett Is nagyon elüt az öntözött terület. A meleg sziuie kibírhatatlan* A vízparti erdő fái mozdulatlanul állnak, egy kis enyhítő szellő sem lekben, csak a táblák fölött játszik a meleg. Tóth Illés először behú­zódott az árnyékra, a többi. kül­döttel együtt, de amikor a traktor felzúgott, kiment egész közel az egyik szórófejhez. Most bekapcsol­ják a szivattyút és pár pillanat múlva felszökken az első vízsugát* a magasba, hogy ott megtörve, apró cseppektoen visszaessen a földre. Tóth Illés nem bánva a ráhulló vizet, mozdulatlanul áll. Gondola­tai messze elkalandoznak. Látja azt a nyolc hold földecskéjét, amely szomjasan várja a vizet. Hej, de sokszor járta már körül a száraz­ságtól nagy repedésekkel teli főid­őét, s gondolkozott azon, hogyan lehetne vizet szerezni rá. És lám, itt ezek nem várják az esőt, csinál­nak maguk! Nálunk is lehetne, hisz ott folyik cl a Tisza nem messze, csattá t egy ember,,, * Este a tiszadobt gyermekváros parkjának fái alatt megbeszélték a látottakat, a tapasztaltakat. Itt jelentette be Gellér Jenőné és Tóth Illés még nyolc társával együtt; hogy hazamenetel ük után t er melőesopor tot a lak itatlak. Sokai tanultak, tapasztaltak a fónye§litkcf Fürst Sándor tsz. látogatói Vendégek jöttek a kemecsei já­rásból a fényeslitkei Fürst Sándor tsz-be. Termelőszövetkezeti tagok, egyénileg dolgozó parasztok. Mielőtt határjárásra indultak volna, a tsz. elnöke ismertette a lá­togatókkal azi, hogy milyen nehe­zen kezdték ők is 1949-ben. 05 hold szántóval és 4 hold szőlővel Indul­tak, 13 család kezdte 25 taggal. Ennyien voltunk altkor az új élet úttörői — mondja az elnök elv­társ. — Nem volt semmink. Állami kölcsönnel indultunk. Abból vettünk 4 tehenet... így kezdtük. Azóta 3 év telt el. Sokmindea megváltozott ez alatt az idő alatt. Más lett a „Fürst .Sándor” tsz. tagjainak is az élete. Azóta sokat gyarapodott gazdaság is, megszaporodott a terü­let. Ma már 106 tag, 309 szántó, 131 hold gyümölcsös, 8 hold szőlő terü­leten gazdálkodik. 4 tehén helyett 40 darab szarvasmarha, 18 darab ló, 210 darab sertés adja az állat- állományt. Az elnök elvtárs ezután azt ja­vasolta, hogy nézzék meg a határt és a tanyaközpontot, hogy a vendé­gek saját szemükkel lássák: min­den úgy van, ahogy ő azt elmon­dotta. A' kukoricatábla mellett álltak meg először. Szabó Bertalan, aki Vasmegyeiről jött, előbb csak bá­mult a tengernyi nagyságú kukori­catáblára. És milyen gazdag ter­mést ígér: ... két „ há rom cső egy száron ... Mog is kérdezte: mit csináltak vele, hogy ilyen szép? — Mit csináltak volna. Az ősszel gépierővel szántottak, a nyáron négyszer kapáltak. Megadták a ta­lajnak azt, amire szüksége van. A pétisó, a műtrágya a jó termés titka. A látogatókkal tovább száguldott az autó. A kukoricatábla mellett végét nem látható darab földön zöl­dellik a burgonya. Ez fe olyan friss, mintha vízen állna. Nagy József vasmegyeri egyénileg dolgozó pa­raszt meg fe jegyzi: „Ugylátszik, itt az idő is másíorma volt a nyá­ron, mint minálunik. Ha ránézek, azt hiszem, május utolja van ... A miénk akkor sem volt Ilyen ele­ven.” Persze, nem az időn, hanem a kapán, a műtrágyán múlott, hogy jó termést vúrlmk krumpliból fe. A látogatók nem győztek betelni a szép táblák nézésével. Csak hosszú rábeszélés után indul­tak el a gyümölcsösbe. Itt szép ám még csak egyszer az életi A gyü­mölccsel megrakott fúg ágai földig hajolnak, pedig két-három „pióca” is ragaszkodik egy ág alatt. A si­mára gereblyélt földön, a fák alatt csak itt-ott látunk leesve egy-egy almát. Borbély Menyhért elragad­tatással nézgelődik: „Ilyen ter­mést!... Én, szívesen ittmaradnék örökre... Elvtársak, fogadjatok magatok közé. Idehozom a családo­mat is, hisz itt öröm az élet... Ennyi mindent!... Valamikor csak a mesében olvastam ilyet.” Csákvári Ferenc mosolyogva néz Borbély Menyhértre. Közben meg­törd izzadt homlokát és így szól — maguknak is ilyet kell csinálni ott­hon, Vasmegyeren, — Nálunk nem lehet... Nincse­nek ott ilyen egyakaraton az embe­rek, mint itt. — Nekünk is sokat kellett azért dolgozni, míg eddig haladtunk. De a mi munkánk nem volt nehéz, mert segített a Párt. Kint a mun­kában példát mutattak a pártcso­portvezetők, párttagok. Emellett foglalkoztunk az ifjúsággal.is. őket fe bevontuk munkára ... Van ne­künk olyan fiatal munkásunk fe, aki gépíró Iskolába jár, és mégis 200 munkaegysége van. eddig, igaz é Ica? — mondja nagybüszkén Csák­vári elvtárs. A szőke, copfos kis­lány elpirul. Nagyon meglepődött a kérdésre. Azért megtalálta a vá­laszt; — Igaz... őszre meg 250 munka­egységet akarok elérni a tanulás mellett. — Na látod, ez a: valami. Ez tett minket gazdaggá, hogy nálunk min­den tag dolgozik... Nektek fe ezt kell elérni. A gyümölcsösből a tanyaközpont­ba mentek. Itt új épületek tárultak a látogatók elé. Az új típusú marha­istálló, series'll kifutóval már ké­szen van, most pedig az a tsz. el­határozása, hogy terven felül ko- vácsmühelyt és asztalosüzemet épí­tenek. A látogatók tapasztalatokkal meggazdagodva indultak haza. Do gondolatban továbbra is a Fürst Sándor tsz-ben maradtak. •» MM

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom