Néplap, 1952. július (8. évfolyam, 152-178. szám)

1952-07-31 / 178. szám

*» NÉPLAP 31)52 JÚLIUS 33, CSÜTÖRTÖK P A K T É I» I T É S A nyírbogát! pártbizottság Alkotmányunk ünnepére készül Ami'kor az aratás megkezdése volt a legfontosabb mezőgazdasági mun­ka, a nyírbogát! pártbizottság a Szemvessteség nélküli aratás jelentőségét ismertette a népneve­lőkkel. Telhívta a termelőcsoportok pártszervezeteinek figyelmét, hogy a kommunistákat, a népnevelőket lehetőleg egyenlő arányban osszák el a brigádokba, munkacsapatokba. Nem is hagyták a népnevelők a déli pihenőt sem kihasználatlanul. A napi újságolvasás, a röpgytílések tartása sem maradt el a csoportok­nál. A cséplőgépeknél is megszervez­ték a népnevedé munkát Nyírbogá­lon. Minden egyes gépnél verseny- táblát állítottak fel, amelyen két- őránkint' tüntetik fel a brigádok eredményeit. Azonfelül versenyzász­lóval jutalmazzák a legjobb teljesí­tést elérő csép'őbrigádokat. Most, Alkotmányunk nagy ün­nepének közeledtével elhatározta a nyírbogát! egységes falusi jtártbi- zottság, hogy újabb agitációs ér­vekkel serkentik a tszes-tagobat ter­vük teljesítésére. Elmondják majd, hogy mit köszönhet Nyírbogát dol­gozó parasztsága Alkotmányunknak. Mirrócsnk elvtárs, a pártbizottság ■titkára példákat gyűjtött össze a községben a dolgozó parasztok régi életéről és ezzel összehasonlítják mostani gondtalan életüket. Eze­ket az érveket papírra gépelve ad­ják át a népnevelőpárcknak. A dolgozó nép Alkotmánya 2. szakasza leszögezi: „A Magyar Népköztársa­ságban minden hatalom a dolgozó népé. A város és falu dolgozói választott és a népnek íelelős küldöttek útján gyakorolják hatalmu­kat.“ Á pártszervezet népnevelői arról fognak majd beszélni felvilágosító munkájuk során, hogy más embe­rek most a falu vezetői, mint régen voltak. Eltűntek a községiből a 3500 holdas Bogát! Józsefek, a Durnáczi bárók, Géczi főjegyző úr, a levente- köteles fiúk kínzója. Eltűnt velük együtt a bogáti parasztok emberte­len kizsákmányolása is és most már csaknem egytől-egyig a boldog, ve­rőfényes nagyüzemi gazdálkodás út­ján baladnak. Olyan emberek ke­rültek most a falu élére, mint Bó­ják István középparaszt, aki most tanácseLnökhelyettes, vagy Biró Jó­zsef volt kerékgyártósegéd, most ‘tanácselnök. De nem maradtak ki a vezetésből a nők sem, akiket ez. előtt szinte nem is vettek ember­számba. Jónás Ferencné, az egy­ik őri nincstelen cselédember gyer­meke most végrehajtóbizottsági tag. Egy lánya óvónőképzős. Népköztársaságunk alkotmánya a továbbiakban kimondja: „A Magyar Népköztársaság biztosítja polgárai számára a munkához való jogot és a végzett munka mennyiségé­nek megfelelő díjazást. ■Bíró Andirátsné M N DSZ-asszony, népnevelő elmondja majd a község­ben, hogy mennyire „biztosította": a régi rendszer a dolgozóiknak a munkához való jogot. Saját példá­jára hivatkozik,' amikor Idézi a múltat: A férje katona volt, nem volt aki azt a napi száraz kenyeret is megkeresse a családnak. Blróné szerződést írt alá aratásra, mégsem mehetett aratni, mert az uraság megtagadta tőle a munkát. De arról is beszélnek majd. hogy — amikor Gólya Miklós nem ment ki kaszálni, mert még apnyi bért se fizettek, hogy a sovány eledelre futotta volna, — Boóc Kálmán, a báró űr intézője összekötö&tetie és úgy vitette ki a munkahelyre. Mennyivel más most az élet Nyír­bogaién ! A fiatalok előtt, akik ipari munkára vágytak, megnyílt a lehetőség: szabadon .választhattuk maguknak szakimat. Jóval több mint 300 munkást adtak már az ipar számára ezidáig. 14 fiatal ment el ipari tanulónak és közülük 4 lány. Elmondják majd a népneve­lők, hogy mindezt Alkotmányunk­nak köszönhetik a falu lakói, hisz a dolgozó nép alkotmánya a törvény erejével biztosítja az embereknek a munkához való jogot. A mi Alkotmányunk biztosítja a dolgozók egészségvédelmét is. „A Magyar Népköztársaság védi a dolgozók egészségét és segíti a dolgozókat mun­kaképtelenségük esetén.“ Ha megnézzük a nyírbogáti községi tanácsnál a gyermekhalandóság adatait, össze sem lehet hasonlítani a felszabadulás előtti halálesetek­kel. Ami'kor Bogáron még a lakos­ság túlnyomó része dobos, sötét csalódta búsokban sínylődött, 1940- beo például 136 gyermek született a községben és ennek pontosan 25 százaléka, 34 halt meg csecsemő ko­rában. Bíró Sándoroknál, az „Ist­ván tanyán” 11 gyerek született és ebből csak hatot neveltek fel. Nem is csoda, hisz még a többi nyomorú­ságos csalód viskók közt is a leg rosszabb volt ezen a tanyán a cse­lédek lakóháza. Most Biró Sándor új házat ■ épített a felszabadulás óta. De lakást épített rajta kívül számos dolgozó paraszt. Tavaly az újszülöttek mindössze 3 százaléka halt meg csecsemő karában. A nap­közibe járó gyerekeket is hetenklnt vizsgálják orvosok, hogy megment­sék drága életüket a betegségek!ől. De az anyákra is nagy gondot fordít államunk. Minden hónapban vizsgálják őket is, hogy ha esetileg betegség üti fel a fejét szervezetük, ben, azonnal kigyógyítsák. Jakab Gyulámé ős DiÍrjei Istvámvénál is a vizsgákat során állapítottak meg betegséget és azóta már ki is ke­zelték, még pénzbe sem került, hisz tszos-tagok és OTI biztosításuk van. A terhes asszonyokra is nagy gonddal vigyáznak most népi álla­munkban-, nem úgy, mint a múlt­ban. Bíró Andrásáé erre is tud pél­dát mondani: A felszabadulás előtt kiment egyszer száraz gallyat sze­degetni az erdőre, mert nem volt tüzelő az el)édfőzéshez. Egyszeresük arra ment Nájmányi Zoltán „szám- tartó úr”. A többi asszonyok el tud­tak szaladni, de Bírónő, mivel ter­hes volt, nem szaladhatott el, így ■rajta töltötte ki bosszúját a min­den emberi formáiból kivetkőzött vadállat. Hátulról megfogta a meg­rémült asszonyt, földhöz, vágta és ütötte, rugdosta, míg csak el nem ájult. Még a puskát is belevágta a lábába az eszméletlen asszonynak. 350 pengőjébe került a sok szenvedés mellett Birónának az. orvosi kezelés. Igazságot keresni persze hiába próbált, csak a „számtartó úrnak leit igaza”. Ha valahol meg is hallgatták vol­na, a szegényasszony akkor sem tudta, hogy hova forduljon pana­szával, hisz jóformán még írni- olvasni sem tudott. Alig 40—45 szá­zaléka végezte el a 6 elemit a falu lakóinak. De tömegével lehetett ta­lálni a teljesen írástudatlanokat is. Mennyivel más most a nyírbogát! gyerekeknek a sorsa, de még a fel­nőtteké is, akiknek most lehetősé­gük van az, írás olvasá-s elsajátítá­sára, mert „a Magyar Népköztársaság biztosítja a dolgozóknak a művelődéshez való jogot.“ Nyugodtan tanulhatnak a nyírbo­gát! gyerekek is, hisz nem kel! már 32—13 éves korukban cselédnek be­állni, hogy segítsenek a szülőknek az apróbb testvérek részére kenye­ret keresni. Azonfelül mozi. új kul- túrliáz van a községben,, ami szin­tén a dolgozó parasztok művelődé­sét szolgálja. Több, mint 30 fiatal végezte el a községben az elmúlt évben is a dolgozók iskoláját. A dolgozó nép állama jóval több taní­tót biztosít a gyerekek tanításéra, mint a múlt rendszer. Míg a múlt­ban egy olyan nagy községben, mint Nyírbogát csak 4 tanító volt, addig most 14 van. Ezenfelül Sza­bad Föld Téli Estéket, természet- tudományos előadásokat is tar­tottak Bogáton. A tszcs-kben már a természettudományos előadáson ta­nultak alapján alkalmazták a szov­jet agrotechnikákat. , Alkotmányunk nemcsak jogokat biztosít a Népköztársaság állampol­gárai számára, de egyben kötelességeinket ís meg­szabja számukra. Kötelességünknek kell tekinteni mindenekelőtt a haz.a vé­delmét. Elsősorban a népnevelők feladata, hogy a haza szeretedére neveljék a dolgozókat, megmagya­rázva, hogy az, imperialisták sza­badságunkat, békénket veszélyezte­tik, ezért van szükség a néphadse. regre. Barát Péter népnevelő már többször elmondta azt, hogy az ő fia katonatiszt, néphadseregünk al­hadnagya. „Szívesen engedtem fi­amat katonának — mondja—, mert a mi építésünket ő fegyverrel a ke­zében védi.” De kötelességünk még országunk gazdagítása, erősítése. Jól tudták ezt a bogát! tsz.cs-ák mikor két ■tszcs kivételével teljesítették be­adásukat. És a két.csoportban sem hanyagságból, hanem a cséplés kés­lekedése miatt vannak hátralék­ban. Igyekezni kell még a tarlóhántás­sal és a masodvetéssel is, hiss 870 hold tarlóhánitási tervükből mind­össze 518 holdat szántottak. De a 000 hohl másod vetési tervükből is csak 230 holdat teljesítettek. Eze­ket a hiányosságokat könnyen pó­tolhatják a nyírbogának, ha to­vábbra is szívós népnevelő munkát végez a pártszervezet, s ezzel mél­tón készül Alkotmányunk ünnepére. Ántalócxi Földművesszövetkezeíi boltjaink gondoskodjanak a falu ellátásáról Dolgozó parasztjaink mind töb­ben és többen teljesítik beadási kötelezettségüket. A beadott ga­bonáért pénzt, nagy összegeket kap dolgozó parasztságunk, éppen ezért minden földművesszövetkezel­nek a feladata, bogy a falu áru­ellátását biztosítsa. Sokkal job­ban fel kell készülni földműves- szövetkezeteinknek a „csúcsforga­lomra’, mint tavaly, mivel az idén nem kell áruhiánnyal sem küzde- nünk. Füldmüvesszövetkezeteinkre vár a feladat, hogy falun az igé­nyekhez és az árubőséghez képest a dolgozó parasztságot megfelelő áruval lássák el. A minőségi áru­féleségek be vezetése, a korszerű raktárkészlet kialakítása önmaga-1 ban is komoly szakmai felkészült­séget, előrelátást és felelősséget jelent. Dolgozó parasztságunk nva teljes joggal követeli meg földmű- vesszövetkezetei nktöl, hogy bőséges árukészletük legyen. Nem fordul­hat elő olyan hanyagság, mint Ibrányban, ahol Csenger József boltjában napokon keresztül a nagy begyűjtés idején nincs liszt, kenyér, szekérkenőcs és a kira­katban lévő áruk tönkremennek. Durván, gorombán bánik a fo­gyasztókkal. Az Ilyen bolt kezelő­nek nem sok köze van a falu jó áruellátásához és a fogyasztók igényeinek kielégítéséhez. A nyír- bélteki főboltkezelő, Koszta László sorozatos árdrágítást követett el , kezelte a nép vagyo- A sonkádi, fiilesdi, kölesei földművesszövetkezet tagsága állan­dóan panaszkodik, hogy a szövet­kezet boltjaiban a legfontosabb közszükségleti cikkek: liszt, cukor, só, ecet, gyufa nem áll a fogyasz­tók rendelkezésére. Azonban más a helyzet a buji földmű vessző vet ke­zeinél, ahol Kazai Mária a föbol- tos. Boltját a legnagyobb rendben, tisztán tartja, tervnaplója napra­kész, a fogyasztók áruellátását mindenkor biztosítja. Példakép le­het a megye többi boltkezelője előtt. Tinycdi Sándor MÉSZÖV. és hűtlenül nát. Takács Tibor elvlárs, néphadseregünk egyik tagjának bírálata a kisvárdai járási DlSZ-bizottság munkájáról Kedves elvtársak! Szabadsagom ideje alatt csak egy községbe tud­tam kimenni, de ott annyi tapasz­talatot szereztem, hogy bőven írha­tok róla. Láttam azt, hogy a fiata­lok szeretnek dolgozni, csak mun­kát kell adni nekik és segíted kell őket munkájukban. A ti feladato­tok az — írja levelében Takács elv­társ a kisvárdai járási DISZ-bi­zottságnak, — hogy olyan ifjakat neveljetek, akik segítséget adnak munkátokhoz. Ez a nevelés nem mu­tatkozik meg nálatok. Bizonyára úgy gondoljátok: minek bízzam én azt a munkát másra, mikor magam is el tudom végezni. Ez mind igaz, de ez csak a könnyebbik megoldd:. Általában az ilyen munkát köny- nyebb elintézni, mint az elintézés módját másnak is átadni és azt az elv társat ezáltal nevelni. Ti járási bizottságon dolgoztok, de nem eszitek minden lépéseteknél nagy felelősségeteket, tton egy ve­szély, ami ellen erőteljesen fel kell venni a harcot, mégpedig a kleriká­lis reakció befolyása ellen az ifjú­ság között. Ti erre nem figyeltetek fel eddig, s a klerikális reakció könnyen kifejthette aknamunkáját DISz-szervezetetekben. Éppen azokat bíztátok meg feladatokkal, akik a klérus befolyása alatt vannak, s a „megbízatásokkal” csak mélyült ez a befolyás. Olyan ifjaknak kell nagy megbí­zatásokat adni, akik lelkesen vég­zik munkájukat, mint Kenyeres elvtárs Tiszakanyáron. Olyanoknak, akik minden körülmények között megállják a helyüket, akik érzik maguk mögött a ti segítségeteket is munkájukhoz. A ti feladatotok az. hogy segítséget adjatok a községi DISZ-szervezeteknek ahhoz, hogy minden dolgozó fiatalt, minden egyes DISZ-tagot neki megfelelő munkával bízzanak meg. Elvtársak! Nektek szem előtt kell tartani azt, hogy a követelmények mindig nagyobbak, amiket Pártunk állít ifjúsági szervezeteink elé. Fel­adatotoknak azonban nem tudtok kellően megfelelni, ha nem neveli­tek, nem szervezitek az Ifjúságot.1 Ahhoz, hogy ti jó nevelők legyelek, le kell szoknotok egy és más ki­sebb-nagyobb hibáról. Sok esetben találkozni olyanokkal, akik fizetést ■követeinek társadalmi munkáért. Nem látni ebben a fiatalok lelkese­dését. De megvan nálatok az is, hogy nem szeretitek a bírálatot. _ Azon siránkoztok, hogy „engem mindig letolnak”. Mi nem vagyunk megalkuvók a hibákkal szemben, éppen ezért Kaposi elvtársnőnek sem szabad megsértődni a bírá­latért. A siránkozás helyett azzal kellene foglalkoznia, hogy kijavítsa az elkövetett hibáját. Egy másik komoly hiányosságo­tokra szeretném ■ még felhívni fi­gyelmeteket. Gyakran előfordul, hogy ha kimentek vidékre, nem in­tézitek el megfelelően dolgotokat, mert „hamarosan jön vissza a vo­natotok." Nektek nem a vonat, vagy a gépkocsi indulásához kell beosz­tani a munkátokat. Ha szükséges, még gyalog vagy kerékpáron is ha­za mehettek a legközelebbi közsé­gekből. vagy kint aludtok, ha a munkátok úgy kívánja. Ha nem ta­lálkoztok a DlSZ-titkárral, akkor beszélgessetek a tagokkal, érdeklőd­jetek tőlük a szervezet életéről, munkájáról. Ha felületesen végzi- tek kinn munkátokat, bajok szár­maznak belőle, mint ami Tiszáka- nyáron is. Itt ilyen esetekben nek­tek kell segítséget adni a vitás kér­dések tisztázásához. Még csak annyit: — szeretnék minél hamarabb a kisvárdai járás DISZ-bizottságának eredményes munkájáról olvasni az újságból. —. Ez nagymértékben rajtatok múlik, csak több segítséget kell adnotok aa alapszervezetek munkájához — mégpedig személyesen, ne telefon, vagy körlevelek útján. Ha valami nehezen megy, ne szégyeljétek a pártbizottság, a pártszervezetek se­gítségét kérni. Munkátokhoz sok sikert kívánok és ha kijavítjátok az itt felsorolt hibákat. írjátok meg azt nekem. Leveleteket várom! TaJcdcs Tibor. (^fényképes oeisenytáhlu dicséri Ököritó(Mp.ősött a munka leyjobbiait Az öküritóíüipösi ta­nácsháza falát piros- keretes faliujságtáb- lák díszítik. Ezeken a versenytáblákon üveg­lapok védik a táb­lákba elhelyezett fény­képeket. Vájjon kik­nek a fényképeit őrzi a községi pártszerve­zet ilyen gondosan, portól, esőtől védve üveglapok alatt? A község büszkeségei ők, a termelőcsoportok élenjáró dolgozói, akik naponta másfél-két- szerannyi munkát vé­geznek cl, mint amit a munkaegységkönyv számukra előír. Sok szem nézi meg csak naponta is ezeket a fényképeket, persze nem mindenki egyfor­mán. Van aki irigy­kedve, hogy — miért nem inkább az ő fényképe került oda. Mások fogadalmat tesznek s tábla előtt: úgy dolgozok, hogy a jövőben az én fényké­pem és melléje az elért teljesítményem kerüljön a táblára. Egy öreg házaspár fényképét is megtalál­ni ezen a táblán. Szorgalmas munkájuk­kal érdemelték ki a 60 éves öregek, hogy a pártszervezet meg­dicsérje. őket. A Nagy- házaspár a Vörös Csillag tsz -beli dolgo­zik. Ott van a Vörös Csillag tábláján Kiss István képe is, aki kicsi hijján két mun­kaegységet teljesít na­ponta. Baku Imre pe­dig a Haladó-bél majdcsak eléri napon­ta a két és fél munka­egységet. Különös érdeklődés­sel figyelik a verseny­táblát a Szabad Föld tszcs, tagjai. Közülük Cibere Antal és Hege­dűs Miklós fényképe került a táblára 176 és 173 százalékos tel­jesítményük után. Mi­kor megálltak a cso­porttagok a tábla előtt, Ari István csen­desen, szinte maga elé azt mondta: „Meg­mutatom, hogy az én fényképem is oda fog még kerülni.” Ari Ist­ván valóra is váltotta fogadalmát. Addig so­ha nem ért el átlago­san egy munkaegysé­get, most pedig ponto­san másfelet teljesít naponta. Bájnál Mik­lós is vele együtt fo­gadta meg, hogy ő is a csoport büszkeségei közé küzdi fel magát. Az ő teljesítménye csak 0,8 munkaegység volt. Most ő is közel másfél munkaegységet teljesít. És ha a na­pokban felcserélik újabb élretörők fény­képeivel a régieket, már az övét is ott láthatják nemcsak a Szabad Föld, de a többi csoportok tag­jai is. Most a cséplésben küzdenek a csoportok tagjai az első helyért, de küzdenek azért is, bogy a község terme­lőcsoportjai közt is első helyre kerüljön gazdaságuk. Minden csoport az első terményt a nép raktárába szállítja. A Szabad Föld tszcs, ed­dig 200 mázsa ter­ményt csépelt el és ennyit is adott be. A Béke Őre pedig 130 mázsát. Magasan fe­lettük áll a Vörös Csillag tsz., amely ed­dig 472 mázsa ter­ményt vitt be a nép raktárába. Ők jár­nak hát a verseny étén. A cséplőmunká­saik 237 százalékos teljesítménnyel vezet­nek a többi cséplő­gépek brigádjai előtt. Most Kiss Károly cséplőbrigádja harcot indított a 300 mázsás átlagteljesítményért, amivel magasan a verseny élére kerül­nek. Ha eléri a bri­gád a napi 300 má­zsás átlagot, ügy ter­vezi a pártszervezet: fényképfelvételt készt, tenek róluk és mint az egész falu legjobb­jait teszik ki fényké­püket a piroskeretes versenytáblára, köve­tendő' példaként vala­mennyi cséplőbrigád számára.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom