Néplap, 1952. július (8. évfolyam, 152-178. szám)

1952-07-27 / 175. szám

1902 JÚLIUS 27, VASÁRNAP NÉPLAP Az apagyi tanács a versenymozgalom kiszélesítésével harcol a gabonabegyüjtési terv teljesítéséért Teljesítse minden építőipari üzem harmadik negyedévi tervét Apagy mindig az utolsók közt .volt a baktai járás begyűjtési ver­senyében. A 16 ik, 17-ik helyen Is­iiét említeni. Megváltozott azonban az idén Apagyon a helyzet. A párttitkár és a tanácselnök elvtár­sak komolyan munkához láttak. Kiépítették a Párt és a tanács ak- tívahálozatát a csáplési és begyűj­tési munkálatok segítésére. Min­déti cséplőgéphez tettek egy nép­nevelőt. Ezenkívül megerősítették a begyűjtési »állándó bizottságot és raínclen cséplőgéphez beosztottak egy állandó bizottsági tagot; En­nek az, a., feladata,. „hogy , minden nap meglátogatja azokat a dolgozó parasztokat,: akiknél aznap mennek csépelni és elbszélget velük a- be­adási törvényről és teljesítéséről. Ezenkívül megszervezték a cséplő­gépek közötti versenyt. A dolgozó párasztok a cséplőgéptől egyenesen a begy Uj főhelyre, viszik a ter­ményt. A Versenyt naponként ér­tékelik. A legjobb gépescsapatot varsenyzászlóval ajándékozzák meg. A Párt és a tanács gondoskodik ártól. liogy a verseny nyilvános le­gyen. Versenytábla van a tanács- házánál is és a cséplőgépnél is, ezen- -ismertetik a legjobban ' telje­sítő dolgozó parasztok és az élen­járó' cséplőmunkááok eredményeit. Ugyanígy ismertetik a hanyagul teljesítő dolgozók heveit és a le­maradt gépes csapat munkáját is. Az 1. brigád visszaszerzi a zászlóf Egynapi cséplés után a verseny­zászló őrzője az í. számú gép lett. Hat napon keresztül őrizték is a zászlót. Azonban hat nap elteltével á többesztendős dob felmondta a szolgálatot, az új meg még nem érkezett meg. Leállt a munka. Várni kellett. Leültele karikába Dunavölgyi János udvarán. Be­széltek, sok mindenről, de a szemük Mindig a kapun volt. Ott, ahol a piros versenyzászlót lobogtatta a szél azzal a felírással: „A legjobb eséplőbrigúdnak.” Talán azért fi­gyelték most mindnyájan úgy a zászlót, mert érezték, hogy veszély­ben forog. A dolgozók között Ott ill t Dévényi Kálmán ellenőr is, aki egyben népnevelő. Most ő beszél a dolgozóknak arról, hogy csépelni kell vasárnap is, hogy behozzák a lemaradást. Ekkor belépett Kiss Gy. Sándor versenyzászlófelelős a kapun. A cséplőgép munkásai némán össze­néztek. Tudják, hogy miért jön Kiss Sándor. Vége az elsőségnek. Oda a zászló. K in is várják, hogy Kiss Gy. Sándor elmondja jövetele célját, szinte karba kiáltják: ..Nem adjuk a zászlót!... „Ez nem igaz­ság! Azért elvinni, mert eltört a gép!” -— „Nem adjuk!” Kiss Sándor nehezen találja fel magát. Alig tud szóhoz jutni. — Dehát ernbe ... If.j. ltacskó János felelős vezető felugrik és közbevág. — Nem ad­juk oda a zászlót! — Hát hallgassa .., — Nem hallgatok semmit. Mond­tam már, hogy nem adjuk oda! — Nem ám ! ... Nem adjuk ! — mondják karba a dolgozók. Dévényi' Kálmán ellenőr feláll, szólni, akar, de Várni' kell, amíg a zaj elül., — Ha elveszítettük e verseny­zászlót, oda kell adni. Csak nem szájjal fogunk harcolni érte. Hát micsoda dolog ez... Há lett ügye­sebb nálunk, vigyék oda. Úgyse lesz ott tovább, csak ma... Mi ma megkapjuk az tij dobot és holnap visszahozzuk a zászlót... — Dehát ml is dolgoztunk vol­na ám, ha tudunk. — mondja az eddig hallgató, Barkó Mária. — Volna... volna .., Ha ez a sok volna nem volna. — mondja Dévényi Kálmán. — De hát Így ... Én amondó vagyok, emberek, adjuk oda a zászlót... Holnap úgyis visszahozzuk ... Ma megkapjuk az új dobot. A gépállomástól kérünk dinamószíjat... Felszereljük a di­namót és este is dolgozunk. Nem fog minket megelőzni senki ... Nem válaszolnak a dolgozók. A mély hallgatást Dévényi és Kiss Sándor beleegyezésnek tekinti. Kiss vinné is a zászlót, csak már nem látja sehol. — Már elvitték, a hármas gép­től voltak itt érte — mondja Barkó Mária. Kiss Gy. Sándor el Is ballag, s ekkor Barkó Mária bevallja csele­kedetét, ő dugta el a zászlót. Dévényi megszidta érte a lányt, de nincs sok idő a veszekedésre, mert megérkezett az új dob, meg kell kezdeni a munkát. Fintor Ist­ván DlSZ-tltkárral a zászló ügyét is elintézik, elcsitulnak hát a kedé­lyek és nyugodtan folyhat tovább a munka a cséplés, a gyors beadás sikeréért. Aznap Dunavölgyi János ud­varáról Tar Sándor portájára megy a cséplőgép. Az átszállítás alkal­mával Barkó Mária most Is. mint mindig egyenesen a versenyzászló- ért szalad. Persze, már csak a he­lyét találja. Ezen a napon a 3 as gép büszkélkedik vele. A beadás nyomonköveH a cséplésf Másnap hajnali 3-tól este 10-ig zúgott az egyes gép. A dolgozó pa­rasztok innen terményüket egyene­sen a begyiijtőhelyre vitték. Ahol ez a gép csépel, nincs egyetlen egy hátralékos sem. Dévényi Kálmán népnevelő és Dunavölgyi János, a begyűjtési állandó bizottság tagja teljesítik feladatukat. Ennél a gépnél betartják a dolgozó parasz­tok a törvényt, hogy cséplőgéptől a begyüj főhelyre. Azonban nem így teljesíti ám minden állandó bizottsági tag a feladatát. Például Lőrinc István, akit a 2 es géphez osztottak he, ke­veset foglalkozik a dolgozó pa­rasztokkal, ez az oka annak, hogy az ő körzetében 4 hátralékos van. Apagyon 80 család csépelt el, ebbből 6 család nem teljesítette állammal szembeni kötelezettségét. A tanács eleget tett a törvénynek 24 óra eltelte után 5 százalékkal felemelte beadási kötelezettségü­ket, a másik 24 óra után pedig el­számoltatta a hanyag gazdákat. így harcol az apagyi pártszerve­zet és a tanács azért, hogy Apagy teljesítse a gabonabegyüjtés tervét és ezzel megszerezze a szabad piac kedvezményét is. Dolgozó népünk Alkotmányunk megünneplésére készül. Szerte az országban, megyénkben is az üze­mek dolgozói az Alkotmány ünne­pére tett fogadalmaik teljesítésével harcolnak ötéves tervünk döntő esztendejének győzelmes tervtelje- sitéséért. Azonban ez az egész or­szágot jellemző lelkes harc nem mutatkozik meg teljes egészében megyénk építőiparában. Vannak ugyan építkezések, ahol dolgozóink az objektív nehézségeket legyőzve is győzelemre vitték az első félévi terv-teljesítést, azonban I vannak nagyszámmal olyanok is, ahol nem tettek meg mindent az első félévi terv győzelméért. Győzelemről számolhatott be AZ ÚTFENNTARTÓ VÁLLALAT, abol az első félévi tervet 104 szá­zalékra teljesítették. Főleg a jól szervezett nyilvános verseny, vala­mint a műszaki dolgozók lelkes munkája hozta meg az elért ered­ményt. A Tiszamenti Vizműépítö, bár a megyénk területén levő mun­kahelyein 10S százalékos íervíelje- sítéSit ért el, azonban többi munka­helyein lemaradt. Ennek főoka pe­dig a műszaki és fizikai dolgozók közötti szoros kapcsolat hiánya, ■ aminek következménye a lanyha munkaverseny. A terv nemteljesítését mutatják a 61/2 és 61/3 Építőipari Vállala­tok első félévi jelentései Is. Terv­teljesítéseik 95.5 és 92 százaléko­sak. Nem kismértékben mutatkozik meg ezekben a szégyenletes számok­ban Kiss László műszaki osztály- vezető rossz munkája, fegyelmezet­len viselkedése. Vájjon hogyan tud egy elvan vezető rendet* fegyelmet tartani, aki maga is a fegyelmezet- lenkedők közé tartozik, aki munka­idejét hazautazással tölti, aki nem látja meg, hogy a tervteljesílés alapja a helyes műszaki vezetés?! Pedig a 01/3 Építőipari Vállalat­nak nagy feladatot kell megolda­nia. A ktevárdai Vulkán kibővíté­séről van szó. A Tulkán dolgozói­nak pedig feladata a vásárosnamé- nyi és nagyhalász! híd építkezésé­hez szükséges vasanyagok minél előbbi leszállítása, hogy a hidakat még az őszi nagy forgalomra el tudják készíteni. Tehát Kiss László műszaki osztályvezető rossz mun­kája nemcsak a vállalat tervtelje­sítését veszélyezteti, hanem veszé­lyezteti a kisvúrdai munkák hát­ráltatásával a Vulkán dolgozóinak, valamint a két híd építőinek terv- teljesítését, az őszi forgalom sike­res. lebonyolítását is. Egyes építőipari vállalataink rossz ’ munkája mellett meg kell említeni # TÉGLAGYÁRAINK GYENGE MUNKÁJÁT is.'"Egyetlen téglagyárunk volt a megyében, a tlszabereeli, amelyik első félévi tervét túlteljesítette (106.5 százalékra), a többi azonban jóval 100 százalék alatt fejezte be az első félévet. A vásárosoaményl például 65 százalékra teljesítette mindössze félévi tervét. A pártszervezet a dolgozók segít­ségével Vásárosnaményban meg is találta a lemaradás okát, ami nem más volt ozidáig, mint a már levál­tott vállalatvezető ellenséges mun­kája, aki minden intézkedésével akadályozta a termelés emelkedé­sét. .Mindezek a példák mutatják, hogy megyénk építőiparában sok hiányosság van még, amit azonban meg lehet szüntetni. Főleg javítani kell a műszaki vezetők munkáján, akiknek jó vagy rossz munkája döntő kihatással van a terv-teljesí­tésre. Műszaki vezetőinknek figye. lenibe kell venni, hogy a műsza­kiak és munkások szoros együttmű­ködésének gyakorlatban való meg­valósítása elengedhetetlen feltétele a tervek túlteljesítésének. A JÓL SZERVEZETT VERSENY, amelybe műszaki vezetőink is be­kapcsolódnak teljes lendülettel, — p,A Magyar Népköztársaság védi a dolgozók egészségét...44 „47, §. (1) A Magyar Népköztársaság védi a dolgozók egészségét és segíti a dolgozókat munkaképtelenségük esetén. (2) A Magyar Népköztársaság ezt a védelmet és segítséget széleskörű társadalombiztosítással és az orvosi ellátás megszerv&zésével valósítja meg.4* „A közegészségügy’ terén látjuk, hogy . ; .’pusztít­ják népünket a babona, kuruzslás, tüdővész ét egyéb fertőző és járványos betegségek, a nagy-, fokú csecsemő- és gyermekhalandóság, az egészség­telen lakásviszonyok, helytelen ruházkodás és táp­lálkozás, .tisztátalansúg és rossz ivóvíz.” (Szabolcsi Tanító, 1931 szepí.) „Ezek a szegény gyerekek reggel hatkor indul­nak el két-három kilométer távolságból és csak este mennek haza fáradtan és éhesen. Ebédre ki-ki hoz magával,. amit tud. így a statisztikái adatok­ból felénk sír a szegénynép nyomora, szenvedése. Van olyan gyermek, alktnelk napi étele az olaj­pogácsa.,. Találunk az olajpogácsánál gyengébb eledéit is, pl. burgonyahéj és répaleves...” (A Nyírvidék Szabolcsi Hírlap 1987 decem­ber 24-i számának cikke a Nyíregyháza melletti, szarvasszigeti iskolásgyermekekrői.) 1939 július 20-án ■ Szatmári József kemecsei sze- ’gényparaszt kérvényt nyújtott be az alispánhoz: „...-apám Szatmári János zsunki lakos, teljesen elaggott, öreg ember, ki állandóan gazdasági cseléd volt. Most magatehetetlen s a kenyerét megkeresni sem tudja: Az a kérésem, hogy az elöljáróság uta- síItassák,-hogy az aggkari biztosításra vegye fel.” Az alispánt1!~hlyatal havi öt pengőt utalt ki Szat­mári János számára — kivételesen! (Megyei levéltári adat.) „A halálozási szám országosan 14.12, Szabolcs­ban rosszabb az átlagnál, mert 15.16...” (Nyírvidék Szabolcsi Hírlap 1937 július 0.) „Petritla Aladár dir. érdekes könyvet írt az or­szág egészségügyi viszonyairól. Ebben a könyvben kimutatja a szerző, hogy Szabolcs azok közé tar­tozik, ahol legmagasabb a születések száma, de ugyancsak az országos átlag felé emelkedik a gyer­mek-halálozás, a tuberkulózisban elhaltak arány- száma Is.” (Nyírvidék Szabolcsi Hírlap 193S május 19.) „Fejlődött egészségügyi hálózatún!:. A kórházi ágyak száma 1700-nal emelkedett. TöVb új kórházi osztály létesült, elsősorban vidéken. A rendelőinté­zeti órák száma, részben új rendelőintézetek létesí­tése folytán több, mint ÍIO százalékkal emelkedett. A negyedév folyamán 1000 férőhellyel bővült a bölcsödéi hálózat.” (A Központi Statisztikai Hivatal 19ő2 második negyedévi tervjelentéséből.) „.[. Két hetet tölthettünk Hajdúszoboszlón. A gyógyf ürdőbe szólt, a. beutalónk... Sok reumás és fáradt ember talál itt gyógyulást, pihenést egy egy nyáron. A mi reumatikus bánfáimat nkat is a jó 38 fokos viz gyógyítja meg. — Régen az iánké volt ez az előjog is.” (Veres János, István István, Rabócsi Jó­zsef nyíregyházi gépkocsivezetők leveléből.) „Tarpán Károlyi „gróf’ volt vadászkastélyát 30 munkálcé'ptelen örey elhelyezésére rendeztük be. üdülő ez, egy szép erdő közepén. Több ennél! Meleg otthon, az. otthontalanoknak. Világos, egészséges szobákban hófehér, sodronyos, paplanon ágyak nyúj­tanak pihenést. Barátságos, tiszta ebédlőben étkez­nek, olvashatnak, rádiót hallgathatnak.” (A megyei tanács jelentéséből.)-1 megyében két gyermekotthonban nevelődnek, tanulnak azok a gyermekek, akik régen hontalanok, elhagyatottak voltak. Ezek az otthonok valóságos gyermckpaloták, nagy parkkal, függönyön, hófehér hálószobákkal, ebédlőkkel. Sport, játék, rengeteg könyv, rádió áll a kicsiny lakók rendelkezésére. A harmadik gyermekotthon felállítása most van fo­lyamatban. * „Felépült a mátészalkaiak büszkesége, több, mint másfélmilliós költséggel az SzTK rendelőintézet. Vgyávákkor fürdőt is létesítettek ebben a község­ben.” (Mátészalkai járási népnevelőiüzetből.) biztosíték a tervek teljesítésére, sör túlteljesítésére még ott is, ahol ed­dig lemaradás mutatkozik. Ezért szükséges, hogy pártszervezeteink, szakszervezeteink jó munkája nyo­mán az eddiginél is lendületesebb, nyilvános munkaversenyek lendít­sék élő a harmadik negyedévi terv­teljesítést megyénk építőipari vál­lalatainál, üzemeinél. A lehetőségek megvannak a kü­lönböző mozgalmak megindítására, kiszélesítésére. A Loy-, Rűder-mcz- galrnak a termelés emelkedését se­gítik elő, a Gazda-mozgal cm és más anyagtakarékossági kezdemé­nyezések prdig az önköltség csök­kentésével segítik a tervteljesítést. Fontos, liogy ezek a mozgalmak no­csak papirou legyenek meg, lianem a műszakiak segítő munkája nyo­mán eleven valósággá váljanak, ami még nagyobb eredmények el­érésére buzdítja a fizikai dolgozó­kat is. Téglagyáraink dolgozói, vezetői abban a tudatban végezzék munká­jukat, bogy a megyei téglagyárak tervteljesítésétől nagyban függ A MEGYÉBEN ÉPÜLŐ LÉTESÍTMÉNYEK MIHA­MARABBI ELKÉSZÍTÉSE A felépülő nyíregyházi napközi ott­hon. a tiszadadai terményraktár, a rövidesen felépülő apagyi téglagyár és a már nagyobbítás alatt alté kisvárdal Vulkán mielőbbi befeje­zése is. Lá tulok kell téglagyári dolgo­zóinknak, hogy munkájuk nem ma­gánügy, hanem az egész megye és. az egész ország ügye. Ügye a nyír­egyházi dolgozónak is. aki kisgyer­mekét a felépülő napközibe akarja küldeni nap minit nap, a kisvárdal Vulkán dolgozóé is, aki korszerűbb munkahelyen akarja emelni ter­melését. Az egész ország Ugye a tiszadadai száraz terményraktár mielőbbi elkészülte, ahol a dolgo­zók egészévi kenyérnekvalóját rak­tározzál». Ezeket kell szem előtt tartamok téglagyári üzemeinknek, de építési vállalatainknak is a harmadik ne­gyedévben és azontúl egész évben. Mindehhez a dolgozók lelkesedé­sén. a műszakiak jobb munkáján kívül szükséges a szakszói vezeti, bi­zalmiak- eddiginél jobb munkája is. SZAKSZERVEZETI BIZAL­MIAINK a munkaversennyel kapcsolatos munkát ne csupán a versenyfele­lősre hárítsák. Ne várják, hogy majd az „összeszedi” a vállaláso­kat, hanem minden egyes dolgozó­val beszéljék meg az elkövetkező feladatot és ezeknél a megbeszélé­seknél támaszkodjanak a műsza­kiakra is. A műszakiak segítségével érjék el a bizalmiak területeiken a munkafegyelem teljes megszilár­dítását, a kósőnjárás, lógás meg­szüntetését. Legyenek gazdái a mozgalmak kiszélesítésének, ami, legfőbb alapja a jó tervteljesftés- nek, annak, hogy sem a harmadik negyedévben, sem ötéves tervünk döntő évének végére egyetlen épí­tőipari üzeműnk, vállalatunk se le­gyen, amely szégyenkezve álljon dolgozó népünk előtt, mert nem tel­jesítette évi tervét. Azonban ne fe­ledkezzenek meg szakszervezeteink árról, hogy csak akkor tudnak fel­adataiknak eleget tenni, lia meg­felelő irányítást kapnak pártszer­vezeteinktől. Tehát a szakszervezeti munka jó pártlrányítúsa, a munká­sok és műszakiak szoros együttmű­ködése a szocialista munkaver­senyt még nagyobb lendülettel bon­takoztatja ki és alapja annak, hogy építőipari dolgozóink tervtel­jesítése méltó legyen többi üze­meink tervteljesítéséhez. BALOG GÁDOR, az építőipari szakszervezet megyei bér- és term, felelőse. *

Next

/
Oldalképek
Tartalom