Néplap, 1952. július (8. évfolyam, 152-178. szám)
1952-07-27 / 175. szám
NÉPLAP 1932 JÚLIUS 27, VASÁRNAP 1943 utolsó napjaiban tartották meg a szövetséges hatalmak moszkvai értekezletüket, amelyen a békerendezés többi kérdései között határozatot hoztak Korea jövőjéről is. Az értekezlet elfogadta a Szovjetunió javaslatát, amely arról szólt, hogy helyre kell állítani Korea egységét, a koreai állam függetlenségét, biztosítani kell az országnak demokratikus alapokon történő fejlődését, meg kell alakítani az általános választásokig is a koreai .ideiglenes kormányt. A moszkvai értekezlet hozta létre azt a közös bizottságot is, amelyikek feladata lett volna az ideiglenes kormány támogatása. Amint az elmúlt esztendők eseményei mutatták, az értekezlet határozata — csak határozat maradt. Mégpedig az Egyesült Államok tarthatatlan magatartása miatt. —, Az USA már a moszkvai értekezleten is eltérő álláspontot képviselt és csak a közvélemény nyomására egyezett bele a legészszerübb béke rendezésbe, a szovjet javaslatokba. Az Egyesült Államok javaslata r.eiu tartalmazta a kormány megalakítását, a koreai állam független«* gének biztosítását, ehelyett tízéves gyámságot indítványozott, s esa: akkor vonták vissza az amerikai küldöttek javaslataikat, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy lelepleződnek gyarmatosító céljaik. A moszkvai határozatok szenemében a megalakuló közös bizottságba be kellett vonni Észak- és Dél- Korea pártjait, tömegszervezeteit is. Délen ezeket a szervezeteket ..amerikai módra” válogatták ki az USA távol-keleti képviselői, összesen húsz délikoreai szervezetet akartak bevonni a tanácskozásba, mégpedig olyanokat, amelyek közül csak három tette magáévá a moszkvai határozatokat, 17 pedig szembeszegült a döntésekkel. Az amerikai küldöttség nem engedte a tanácskozásra a szákszervezeteket, a paraszíszövetséget, az ifjúsági szövetséget: az ország legnagyobb szervezeteit. Az Egyesült Államok saját távolabbi céljait szem előtt tartva, már 1946-ban jónak látta a legreakciósabb erőkre támaszkodni, távoltartani a dolgozó népet az államigazgatástól. Ismerjük meg Koreát! IV. A Szovjetunió harca Korea egységéért Ugyanebben az időben már nagy változásokat mutat a Szovjetunió által mindenben támogatott Észak- Korea. Ez az országi-ész máris a szabadság, a függetlenség hazája lett. A nép élt is a szabadsággal, s a Munkapárt, a kommunisták vezetésével felszámolta a japáu inili- tariamus politikai és gazdasági maradványait. A Munkapárt minden demokratikus erőt maga köré tömörítve, indított harcot az egységes, demokratikus állam politikai és1 gazdasági alapjainak megteremtéséért. Még 1946-ban lezajlott Észak Koreában az, első demokratiku- szavazás: megválasztották a népi bizottságokat. A politikai öntuda ra ébredt nép nagy lelkesedéssel vett részt a szavazáson. A szavazók 99.6 százaléka tett hitet a népi hatalom mellett. Munkások, parasztok, értelmisé giek, művészek, kisemberek, néphez hű egyházi személyiségek kerültek a községi, körzeti, városi és tartományi bizottságokba. létrejött a központi hatalmi szerv is: Észak-Ko- rea Népi Bizottsága. A népi bizottságok működését úgy jellemezte Kim ír Szén elvtárs, hogy „tevékenységükben a széles néptömegekre támaszkodnak, megerősítik azok követeléseit, az egész nép támogatásában részesülnek és mélyreható kapcsolatban állnak vele”. Ezek a szervék eredménnyel vették fel a küzdelmet az északi országrész demokratizálásáért, a nép jogainak kiszélesítéséért. Dél-Koreában ez al-att az idő alatt még mindig MacArihur főparancsnok „demokráciája'’ dühöngött. Amint bemutatkozó beszédében mondta Korea népének későbbi főhóhéra: „Minden hatalom az enyém". Amig a Szovjetunió a közös bizottságban, az Egyesült Nemzetek Szervezetében a legnagyobb erőfeszítéseket tette Korea egységének megteremtésére, előbukkant egy javaslatban a régi rejtett amerikai cél. Lovett úr megírta Molotov elvtársnak az Egyesült Államok ..javaslatait”: „Koreának mind szovjet, mind pedig amerikai övezetében rövidesen meg kell tartani mindkét övezet ideiglenes törvényhozó testületének megválasztását.” Ez a javaslat leleplezte az USA törekvéseit, azt, hogy Koreából soha nem akart egységes, demokratikus államot, hogy az Egyesült Államok a kettéosztás mellett van, mert így hatalmában tarthatja, gyarmat módjára kizsákmányolhatja — legalábbis Dél-Koreát. A moszkvai értekezlet határozatát felrúgó amerikai képviselők ezután teljes mértékben zátonyra vitték a közös bizottság munkáját, minden eszközzel akadályozták a két országrész egyesítését. Nemcsak Észak-, de Dél-Korea népe is feszült figyelemmel kísérte azt a vitát, ami a közös bizottsá ban folyt a Szovjetunió és az Egyesült Államok küldöttel közt. A délkoreaiakat is felháborította az amerikaiak gyalázatos politikája. Népgyüléseket tartottak a demokratikus szervezetek, az egységről írtaik a demokratikus lapok. Az ame rikai megszállók kegyetlen hajszát indítottak ezek ellen a szervezetek és újságok ellen. A „demokrácia bajnokai” letartóztatták a szöuli •népgyűlés szónokait, a nép érdekeiért harcoló Koreai Munkapárt Központi Bizottságának több tagját, a Demokratikus Népfront kerületi vezetőit, a parasztszövetség elnökét, a szakszervezetek központi bizottságának két tagját, a Demokratikus Nőszövetség vezetőit, a demokratikus újságok munkatársait, a közös bizottság tanácskozó megbeszéléseinek küldötteit. Betiltottak több demokratikus szervezetet és újságot, — ilyen eszközökkel akarták levezetni a nép ellenállását. A nép helyesen felismerte a helyzet súlyosságát. Tudta, miért tiltakozik az amerikai javaslat ellen. Tudta, miért támogatja a szovjet tervezetet. A Szovjetunió már 1946 őszén azt javasolta, hogy a következő év elejére vonják ki Korea rerületéről mind az amerikai, mind a szovjet csapatokat. A javaslat nagy népszerűségre tett szert a koreai dolgozók körében — és nagy zavart keltett az amerikai imperialisták táborában. Mostmár két lehetőség között választhattak. Vagy lemondanak Dél-Koreárói, amelyet maguk számára bőséges nyersanyagforrásként és jó felvevőpiacként könyveltek már el, vagy pedig vállalják a leleplezett gyarmatosító szerepét. A szégyenérzetnél nagyobb veit a profitéhség Amerika imperialistáiban s az utóbbit választották. Meg akarták óvni azonban a „demokrácia” látszatát is és most már teljesen félrerúgva a moszkvai határozatokat, gyors ütemben ösz- szelióztak egy „képviselőválasztást” Dél-Koreában. Fegyverrel kísértél; a szavazóhelyekre a népet, terrort, megfélemlítést alkalmaztak, hogy koreai lakájukat, Li Szín Mant nyeregbe ültessék, összeverbuváltak egy olyan parlamentet, amelyben nincs egy munkás, egy paraszt sem. A koreai nép egységét, békés életét szem előtt tartó Munkapárt kezdeményezésére Dél- és Észak Korea demokratikus pártjai és szervezetei 1948 áprilisában közös értekezletet tartottak, amelyen a: tízmillió koreait képviselő szervezetek elhatározták a lLszinmauista törvénytelen választás bojkottálását. Júniusban törvénytelennek nyilvánították a terrorválasztáso- fcat és határozatot hoztak az általános választások kiírásáról. Észak- Korea választóinak 99.98 százaléka járult ekkor az urnákhoz, de minden terror ellenére leszavazott Dél- Korea lakosságénak túlnyomó többsége, a választók 77.52 százaléka is. A megválasztott Legfelső Nép- gyűlés tehát Korea egész népét képviseli, megalakult kormánya az egész nép egyetlen törvényes vezetője. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormánya nagy nemzetközi tekintélyre tett szert: elismerte a Szovjetunió, elismerték a népi demokráciák. S a Szovjetunió ae egységre törekvő koreai nép iránt újabb baráti gesztust gyakorolva — kivonta csapatait Koreáiból. EZ VOLT A MÚLT! „Az ég izzó hőséget árasztott minden élőlény felé, a levegő szinte rezgett, s égett- szagú volt. A földet repedések hasogatták keresztül-kasul, keménysége a köves talajjal vetekedett. Nem fogta a faeke, kiesor- bult benne az ásó is. A konyhakerti vete- mények hajtásai elhervadtak, a rozs szo- k aitlainul korán elv i rág- zott és kikalászolt. de olyan ritka, olyan apadtszemű volt, hogy még az elvetett magot is alig adta vissza. A tavasziak ki sem hajtó titak és a földek, ahol tavasszal vetettek, siváran terültek el. Reménytelen pusztaságukkal nyomasztóan hatottak na emberek kedélyére, olyan volt minden, mint a kemény szurok, még a laho-dia sem hajtott ki!” így rajzolta meg Szaltikov-Scsednii a sztyeppét jnfsztító aszályt a cári Oroszország idején. ír. ILYEN A JELENI A nap most is par- zselőn süt. Az utak mentién még ott vannak a szürkés ürömcserjék. de a sztyeppe már nem sárgásbarna, hanem ragyogó zöld ruhát öltött itt a Don-vidékfin. Amerre nézünk, mezők sma- ragdeszőnyege terül el. A „Kollektivista” kolhoz földjein jó aratás volt, a gabona embermagasságúra nőtt és az öreg kozákok á-lmélkodva vizsgá'lgaitták a gabona magas, erős szárát. Ahol valamikor száraz szelek járták boszorkány táncukat, most hús, friss levegő árad ... Az áj tenger, az áj vizek felől jön. Az éltető reggeli harmat sokáig csillog a leveleken, s a Ny-izsnye- Ja-blocsn i j-t any a lakói derűs arccal járnak a földeken, amelyek mintha újjászülettek volna... Mi minden történt ezen a környéken! — örökre egyesült a Volga és a Don vize... Tizenhárom gátóriás fékezi a Don vizét és az ember akarata áj JCiiLÚ Idillt a idijeppel tengert teremtett. Hetekkel ezelőtt a Don árterületétől már régebben a fennsíkra költözött tanya utcái-n örömteli kiáltás zengett végig: — Ideért a víz!... Megérkezett a tenger! Már amikor ideköltöztek a mesterséges medence partjára, mondogatták, hógv ez a roppant földteknő megtelik majd vízzel, itt lesz az űj tenger. A’ kis tanyafalu most ott terül el a Ci in! ja,nszki-tenger mellett. A Lenin-Utca fehér-falit házai visszaverődnék a liata-lmas víz fénylő tükrében ... S hogy szépül a kis település. A kolhozigazgatóságnak emeletes épülete van, a tágas téren most fejezik be a klub vakolását, hétosztályos új iskolaépület nőtt ki a földiből, s a lakótelepen túl a kolhozgazdaság épületei között új istállók, nklok, ólak sokasága épült az állattenyésztő telepen. Mindenfelé építés nyomai látszanak, kijelölték már a helyet, ahol emeletes lakóházakat emelnek, fürdőt és műhelyeket építenek... A betakarítást nagy lelkesedéssel, gyorsan és rendben végezték el és megállapították, hogy a kolhoz jövedelme már az idén megkétszereződött. 111. ILYEN LESZ A JÖVŐ! A kolhozparasztok arca nagy figyelemmel fordul a dobogó asztala felé, amely mellett ott ülnek a kolhozvezetőség és a vendégek. Xyikolaj Pctrovics Csele unó v párt titkár és Szergej Crigorjevics Jadrincev agronómus előadásából kirajzolódik a jövő képe, a kolhoz fejlődése az új lehetőségek között, amikor majd teljes egészében érvényesülnek a természetű t&lakitás, az öntözés előnyei. A szavak széthúzzák a jövő függönyét: Beláthatatlan aranyló búzamezők szökkennek kalászba a vízzel f bőségesen öntözött hatalmas területeken... Hektáronként 200 púd lesz a gabonatermés!... A mesterséges folyók mentén tölgyerdők susognak, gyümölcsösök, szőlőskertek hoznak dús termést és gyapotültetvények ontják a „fehér aranyat”... A kolhoz állatállománya a kövér legelőkön liláik:, fejlődik... Mindez nem fantasztikus kép, hanem szilárd alapokra, reális számításokra rögzített beteljesüléshez közeledő valóság. A költői szavak után a számok tényei beszélnek, a pontos fejlesztési tervet ismertetik: Először 1500 hektár kerül öntözésre, ezen a területen búzát, gyapotot. évelő füveket, gyökértakarmányt vetnek. Az öntözött földekről takarítják be a legszárazabb esztendőikben is az egész kolhozban termelt búza és gyapot 93, az évelőfű és nedvdús takarmány 100 százalékát, a zökl- takarmány és abrak több mint felét. A kolhoznak tehát az időjárás semmiféle szeszélyétől nem kell félni... A jószág minden körülmények között bő-' ségesen jut takarmányhoz : az állattenyésztésből eredő kol- liozjövedelem — tizenkétszeresére emelkedik a jövőben ... Pontos számítások készültek a terméseredményekről is: hektáronként 30—35 mázsa gabona, 15 mázsa gyapot, 280 mázsa zöldségféle, 70 mázsa széna, 450 mázsa gyökértakarmány, _ ezek már a holnapi bőség számai .. . Boldogan)- megelégedetten ballagnak haza a kolhozpa máztok az esti ülésről. Sok szépet, sok érdekedet és biztatót hallottak* A júliusi égbolt csillagai, nak visszfénye tükröződik a Clmljanszki- tenger vizén, amelynek hullámai lágy morajt lássál kísérik az otthonukba tartó kolhoz- parasztok lelkes szavait. (P. Seleszt cikke nyomán.) Ma avatják a Lenin elvtársról elnevezett Volga _ Don hajózható csatornát. — Rajzunk a nagy csatorna útvonalának hosszanti keresztmetszetét ábrázolja, s azt érzékelteti, milyen óriási munka volt 13 zsilip segítségével kiküszöbölni a két folyó szlnfkíi lönbségét. VJ emberek a Duna— Feketetengeri-Csatorna építésénél Jó három évvel ezelőtt Mircea j oda falu mellett a puszta mezőn, egy posványos tó mellett pár ember belevágta csákányát a földbe, megtöltötte az első talicskákat és eszel megkezdődött a harc a Duna—Fekete-tengeri Csatorna megépítéséért. Azóta a csákányokat és lapátokat hatalmas földkotrógépek és egyéb hatalmas masinák cserélték fel és nem egy helyen már SO méter mélységben dolgoznak a soksok kilométer hosszú csatorna medrén. Épül a csatorna, partján épülnek az új városok, az új kikötők, átalakul a. természet, de átalakulnak a csatornát építő emberek is. A csatorna építői nem is olyan régen még csákányokkal szakították fel a föld testéi, még sátorokban aludtak é-s gigászi harcot folytattak a vidék viszontagságaival. De hol vannak ma már ezek az emberekf A kubikusok, a szekeresek, akik harcoltak a puszta kettős közepénf tizek az emberek billenő gépkocsikat vezetnek az új sugárutak aszfaltján. Ott, alwl azelőtt térdig érő vízben dolgoztak az emberek, ma már ugya nazok szívó- kotrógépeket kezelnek. Vegyüljünk el a. hatalmas munkástömegbe, járjuk be a csatorna útvonaléit, szálljunk fél a kotrógépet!, vezetői fülkéibe, lépjünk be a nemrég épített házakba, hogy megismerkedjünk ezekkel az emberekkel, akik együtt nőttek, együtt fejlődtek u. hatalmas építkezéssel. * Filip Pronozát az a vágy hajtotta, hogy részt vegyen, a csatorna építésében. Testvére, József, már néhány hónapja dolgozott itt. Amikor leszállóit a vonatról és először pillantotta meg a hamuszürke sík- ságot, amelyet csak itt-ott tarkított cgy-egy szürke barakk, elszorult a szive. Végtelennek tetsző egyhangú síkság. Más vidékhez, végtelen búzatáblák, a zöld mező, a kanyargó utak szépségéhez szokott ő. Első pillanatra gyűlöletet érzett a barátságtalan puszta iránt. De .getan elfogta a dac. „Itt mindennek gyökeresen meg kell változni, — méghozzá gyorsanÉs így gondolkoztak a csatornaépítők ezrei. Ide kell hozni a. Duna vizét, hogy két partiéin zöidelő leértek, viruló gyümölcsösök és büszke városok legyenek. Filip Pronoza hogy siettesse ennek a napnak az clérkczc- set, minden erejét megfeszítve, dolgozott. Először két kezével csak csákányt és lapátot forgatott, de nemsokára már elsajátította a kotrógép kezelését. Ünnep volt, amikor először szállhatott erre a szovjet gépcsodára. Azóta megérkezett: az építkezéshez a harmadik test-, vér is. A csatorna építésénél így most már húrom Pronoza-testvér dolgozik. A testvérek versenyében Füip az első, de a másik kettő fogailko- zik, hogy utoléri Filipet. Megfogadták, hogy hamarosan mindhárman sztahanovisták lesznek. Így akarják fogadni legfiatalabb testvérüket, aki szintén eljön, hogy építse a esa. tornát. * 1 Sultana Ionetie az egyik legjobb női autóvezető. Amikor Tulceából idejött, először mint segédmunkás dolgozott. Elcsodálkozott, amikor, egy idő múlva azt ajánlottálz neki, iratkozzon be a sofönskolába. Az iskolán jó eredményt ért el cs hamarosan kocsira került. Az autóvezetés tetszett neki, de azzal sehogy- stfm tudóit kibékülni, hogy mindig ugyanazon az ülőn kell ide-oda járni és az út két végpontján türelmesen kell várni a be- és kirakó- dú sra. I.e akarta gyűrni ezt az egyhangúságot. Megszervezte az ütemeit, gyors be- és kirakást, meggyorsította a munkát, kereste és megtalálta az új, rövidebb utat. Ma j\iiár 50 GO fordulót tesz meg egy imp. Munkalendülete magával- ragaéfja a többieket is. Szerte a csatornaépítés mentén ismerik nevét ds amikor az úton kocsija felveri '() port, az emberek barátságosan integetnek a legjobb női sofőr felé. | i