Néplap, 1952. június (8. évfolyam, 127-151. szám)

1952-06-21 / 144. szám

1052 JÚNIUS 21. SZOMBAT NÉPLAP 3 A Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának határozata A Francia Kommunista Tárt Központi Bizottsága ninius 18-án gennevilliersi ülésén határozatot hozott a Jacques Dyclos kiszabadí­tása érdekében folytatandó orszá­gos mozgalomról. A határozat rámutat, hogy a hó­iéért és a nemzeti függetlenségért vívott harcban a Kommunista Bárt Központi Bizottságának egyik leg­fontosabb célkitűzése Duclos elv­társ és a többi bebörtönzött hazafi eznbadonbocsátásának kivívása. Tömegpetíciókkal, küldöttségek me­nesztésével, a munkaidő előtti, alatti, vagy utáni tüntetésekkel, hosszabb vagy rövidebb munkabe­szüntetésekkel kell folytatni az akciót Jacques Duclos és a többi bebörtönzött hazafi szabadonbocsá- tása érdekében s ezt az akciót ál­landóan fokozni kell a háborús bű­nösök összeesküvésének teljes bu­kásáig. A kommunistáknak szünet nél­kül harcolniuk kell a demokratikus A Központi Bizottság éppen ér­iért elhatározza, hogy országos mé­retű tiltakozó mozgalmat indít. — szabadságjogok védelméért küzdő bizottságok létesítéséért és gondot kell fordítaniuk arra, hogy ezekbe a bizottságokba a legkülönfélébb véleményű francia férfiakat és nő­ket tömörítsók. A kommunisták gyors akciójától függ a mozgalom sikere, amelynek ki kell szabadítania Jacques Duclos elvtársat és győzelmet kell hozni a* 1 demokrácia és a béke számára. Ez, a győzelem a munkások, demokra­ták és hazafiak győzelme lesz és hozzájárul a népi tömegek érdekei, a szabadságjogok és a béke megvé­déséhez és a nemzeti függetlenség visszahódításához — fejeződik be a határozat. Az USA küldöttei a baktériumfegyver eltiitásának megakadályozásával igyekszenek megkönnyíteni a baktériuvnhóború előkészítését Malik clvlárs beszéde a Biztonsági Tanácsban Scwyork (TASZSZ). A Bizton­sági Tanács június 18-án Hali A pedig a napirenden a genfi jegyző- könyvhöz való csatlakozásnak ős a elvtársnak, a Szovjetunió képviselő, jenek elnökletével ülést tartott. A napirend elfogadása utáu a Bizton­sági Tanács megkezdte az első kérdés tárgyalását, hogy intézzenek felhívást az államokhoz: csatlakoz­zanak a hald évi u mfegy ver alkal­mazásának eltiltásáról szóló 1925. évi genfi jegyzőkönyvhöz és ratifi­kálják azt. A vitát e kérdésben Malik elvtárs, a Szovjetunió kép­viselője nyitotta meg. Gross, az Egyesült Államok kép­viselője minden módon igyekezett kitérni a szovjet küldöttség által előterjesztett kérdésnek és a szov­jet küldöttség határozati javaslatá­nak megtárgyalása elöl s tagadni kezdte, hogy az amerikai fegyveres erők baktéri umfegyvert alkalmaz­lak Koreában és Kínában. Malik elvtárs félbeszakította az amerikai küldöttet, felhívta a ta­nács figyelmét, hogy az amerikai küldött felszólalásának semmi kö­ze sincs a napirendhez, hanem a koreai eseményetekéi foglalkozik, jegyzőkönyv ratifikálásának kérdé­se szerepel. A Szovjetunió képviselőjének ki­jelentése nehéz helyzetbe jujlala az amerikai küldöttet. Beszédét más irányban folytatta és durván rágalmazni próbálta a Szovjetunió bókeszerető politikáját. Hazug és elferdített formában próbálta beállítani azokat a fenn­tartásokat, amelyekkel a Szovjet­unió a genfi jegyzőkönyv aláírása­kor élt. Azzal fejezte be felszó­lalását, hogy javasolta: a Szovjet­unió határozati javaslatát terjesz- szék az ENSZ Leszerelési Bizott­sága elé. — A Szovjetunió küldöttsége, — mondotta válaszában Malik elv­társ, — fenntartja a jogot, hogy az Egyesült Államok küldöttének hazug és rágalmazó állításairól ké­sőbb nyilatkozzék. Most csupán né­hány tarthatatlan érvre kívánja felhívni a figyelmet. Az amerikai küldött alaptalan érvelésével megpróbál la elrejteni és álcázni, hogy az Egyesült Államok kormánya nem akarja ratifikálni a bak téri umfegyvert eltiltó genfi jegyzőkönyvet. Az amerikai küldött hallgatott arról, miért nem csatla­kozott az Egyesült Államok kor­mánya huszonkét esztendőn át eh­hez a jegyzőkönyvhöz, majd pedig hirlelenében „elavultnak” találta azt. — Az amerikai küldött, — foly­tatta Malik elvtárs, — a szovjet fenntartásokról próbál beszélni. Azonban szemmelláthatóan nem ér­ti, hogy minden államnak joga van nemzetközi egyezmény aláírá­sakor fenntartásokkal élni.- Jogos fenntartások ezek és — amint erre az ENSZ titkársága által elkészí­tett hivatalos okmány rámutat — a genfi jegyzőkönyvhöz csatlako­zott negyvenkét állam közül körül­belül húsz élt hasonló fenntartás­sal. Miért nem bírálja az amerikai küldött például Angliát és Fran­ciaországot ezekért a fenntartá­sokért? — Tárthatatlan — folytatta Malik elvtárs — az amerikai Kül­döttnek az a javaslata is, hogy ezt a kérdést terjesszék az ENSZ Le­szerelési Bizottsága elé. Mint isme­retes, a szovjet küldöttség javasol­ta, hogy az ENSZ Leszerelési Bi­zottsága tárgyalja meg a baktó- riumfegyver eltiltásának kérdését és azt, hogy vonják felelősségre e tilalom megsértőit. Ezt a szovjet javaslatot azonban az amerikai küldöttség elutasította. Most, mi­dőn a szovjet küldöttség a Bizton­sági Tanácsban javasolta, hogy a Biztonsági Tanács szólítsa fel az államokat, csatlakozzanak a béke és a biztonság megszilárdítása ér. dekében a genfi jegyzőkönyvhöz és ratifikálják azt, az amerikai kül­dött azt javasolta, hogy ezt a kér­dést tegyék át az ENSZ Leszere­lési Bizottságához. Ily módon te i d t- rül, hogy az amerikai küldöttség futball-labdaként bánik ezzel a kérdéssel. — A Szovjetunió küldöttsége — mondotta végül Malik elvtárs — rámutatott, hogy az atomfegyver eltiltásának az ENSZ-ben hosszú ideje húzódó vitája elvonta a fi­gyelmet olyan fontos kérdésről, mint a baktériumfegyver eltiltása és a nemzetközi jog szabályává vált genfi jegyzőkönyv. A Szovjet­unió küldöttsége felhívta a Biz­tonsági Tanács figyelmét, hogy e kérdés megtárgyalása azért is szük­séges, mert jelenleg több országban előkészületek folynak a baktérium- háborúra, ez pedig fenyegeti a bé­két és a népek biztonságát. Milyen alapja van a Biztonsági Tanácsnak arra, hogy figyelmen kívül hagyja a genfi jegyzőkönyvet, hogy ne ve­gye számításba azt a körülményt, hogy a világ államainak túlnyomó többsége csatlakozott ehhez a jegy­zőkönyvhez és ratifikálta azt? Mi­lyen alapja van a Biztonsági Ta­nácsnak. hogy ne szólítsa fel a töb­bi államot, csatlakozzék ehhez a jegyzőkönyvhöz és ratifikálja? Váj­jon ez a lépés nem vezetne-e előre a béke és a népek biztonságának megszilárdítása útján? Kétségtelen, hogy igen fontos és pozitív lépés volna! A Biztonsági Tanács június 18-i ;í1á,*a> <wu?d vás*e>t.árt Külpolitikai Jegyzetek A történelem legembertélenebb hadserege A ruszA.ruól délnyugatra lévő Koesedo-szigeten a Osinha öböl btv járatánál az amerikai banditák haláltábort rendeztek be. Az egész emberiséget mély megdöbbenéssel tölti el a gonosztelteknek az a bor­zalmas sorozata, amit február óta az amerikaiak véghezvisznek, hogy a fogságba esett koreai és kínai harcosokat a terror eszközével szembeállítsák hazájukkal. Az amerikaiak a táborban addig is kegyet­lenül bántak a hadifoglyokkal, de amióta a februári „rostálások” megkezdődtek, tűrhetetlenné vált a helyzet. Csupán február 18-án több mint 200 embert megöltek és megsebe­sítettek és azóta is a vérfürdők egész sorát rendezik a kocsedói fogolytáborban. A mészárlásokat, melyek az egész világot mély felháborodással töltik el, a 27-es gyalogezred vitte véghez. Ez az ezred már régóta úgy ismeretes, mint a megtorlás ezrede. A Fülöp-szigetekeu a szabad­ságszerető móró-törzs felkelésének leverésekor alakult meg. s azután mindenütt ott volt, ahol az amerikai imperialistáknak a gyarmati vérengzések szakembereire volt szükségük. Az ezred megfordult a Csendes-óceán partjain és Latin-Amerika több országában is. Az első világháború Idején nem vettek részt az európai harcokban, mivel éppen „büntető szolgálatot” teljesítettek a Fülöp-szigeteken. Amikor Washingtonban 1018-ban elhatározták, hogy részt veszne'; a fiatal Szovjet-Oroszország elleni intervencióban, az amerikai vezér­kar a 27-es ezredet indította útira. Az ezred két zászlóalja Morrow ezredparanesnoksága alatt Yerhnyij-Lgyinszkban (a mai Ulan-Udeban) a békés lakosság számára pokollá tette az életet a városban és a környező vidéken. Morrow később „EmlékirataP-ban megírta, hogy Andrianovka-állomáson ,,a vagonokban szállított hadifoglyokat kirak­lak, majd egy nagy árokhoz vezették és gépfegyverekkel agyonlőtték. A kivégzések csúcsteljesítménye az volt, amikor 58 vagonban tar­tózkodó összesen 1000 embert egy nap alatt kivégeztek”. Egy japán tábornok, aki nagy lelkesedéssel szemlélte az ezred katonainak és tisztjeitek tetteit, helyeslőén farkaskutyáknak nevezte ükét. A 27-es ezred jelenlegi farkaskutyái semmiben sem maradnak el vérszomj tekintetében a húszas évek farkaskutyáitól. Parancsnokuk. Michaelis ezredes, aki koreai gaztetteiért brigádtábornoki címet és szolgálati előléptetést kapott, az ezredtől távozó tanítványait röviden, de velősen így jellemezte: „hivatásos gyilkosok”. A 27. ezred méltó­nak bizonyult erre a „dicséretre”: a kocsedószigeti vérengzésekkel rátette a koronát szégyenletes pályáiniására. Hasonló története van a többi ezrednek és hadosztálynak is. amelyeket az amerikai háborús gyújtogatok a koreai nép elien beve­tettek. A 31. ezred például úgy ismeretes, mint az Egyesült Államok hadseregének „idegenlégiója”. Így nevezte el az amerikai sajtó azért, mert soha nem tartózkodott az Egyesült Államok területén. De tel­jes joggal- nevezhető „idegen légiónak” állatiasságaiért is. A 27. ez­redhez hasonlóan részt vett a gyarmati népek letörésében, a 27. ezred­del együtt vitte véghez a szörnyűségeket Szovjet-Távolkeleten, majd 11132-ben Sanghaj lakossága ellen került bevetésre. És így lehetne sorra venni az USA hadsereg Koreában és más­hol működő ezredéit. Az Egyesült Államok hadserege a rabló impe­rializmus hadserege, a hóhérok, az elnyomók hadserege. X » " •* •- - >-■ --- -AJ í »■kj-iwst.ijs I a-v» f-l vt C/l-ÍAÍfl o< hl? óh rí1 1 Meg,vei éráeUciElcten vitatták meg- a kombájn vezetők és legjobb aratógép- kezclők az aratási teendőket Felszólalások sora a tegnapelőtti értekezleten Hajdú, elvtárs beszámolója után- közel harminc felszólalás és ver­senykihívás hangzott el az értekez­leten. Beszéltek az elvtársak a ne. hézijégekröl, amik rajtuk kívül álló okokból adódtak, mint például az EMÁG-gyár szállítási hiányosságai, de általában a felszólalások érté­kes tapasztalatokkal gazdagították az értekezletet. A fehérgyarmati gépállomásról Krisztin György azt panaszolta, hogy az aratógép gardáncsuklója nem jó, a ponyvája is kitágul, nein lebet vele jól dolgozni — ez a ta­valyi tapasztalata. Elmondta, bízik abban, hogy ezen az értekezleten választ kap arra, miként kezelje gépét, hogyan küszöbölje ki ezt a hiányosságot és így tesz vállalást: az előirt normáját 150 százalékra teljesíti. Mindjárt a következő hozzászóló : István János Nyírmadáról meg is adta a segítséget. Elmondta, hogy a yai dáncsukló legtöbbször azért tönk, mert kenetlen, de a homokot vagy a port is könnyen beszedi, ezért bádoglemezből védőburkot kell rá készíteni, jól kell ápolni és nem törik tovább. A ponyvával kapcsolatban pedig azt javasolta, hogy éjjelre ne hagyják kifeszitve, szabadon, mert belepi a harmat, megdagad és másnap, amikor meg­szárad, bizonyára tágulni fog. Éj­jelre meg kell tágítani a ponyvát és néhány kére búzával be kell takarni, ilyen kezelés mellett egész idényben olyan volt az ő ponyvája mintha új lett volna. Varga elvtárs az állami gazdasá­gok trösztje részéről felhívta a kombájnvezetők és aratógépkezelők figyelmét arra, hogy A LEGGONDOSABBAN NÉZZÉK AT GÉPEIKET, i j, —-------------------—-------------------------------------------------------­nem-e hiányzik róluk valamilyen alkatrész, mert' az újfehértói kom­ba jnisták is a napokban vették észre, hogy egy-egy lánc hiányzik mind a két kombájnról. A múlt évben az állami gazdaságoknál elő­fordult olyan eset, hogy menet közben fogyott el az üzemanyag és órákat állt az aratás a legszorgo­sabb munkát kívánó időkben, míg megjött az üzemanyag, tehát erre is gondoljanak. A barabási állami gazdaságban, ahol Hamar Bálint és társa jól szervezte meg a mun­kát, egy aratógéppel 480 holdat vágtak le. de azok az emberek annyira szerelték a gépet, hogy éj­jel is ott aludjak mellette. Ugyan, csak a jó és rossz munkaszervezés­re mutatott rá, amikor elmondta, hogy Barabáson tavaly egyforma két cséplőgépnek milyenek voltak a teljesítményei: az egyik állan­dóan napi 280 mázsát csépelt, míg a másik csak 80 mázsát, A GONDOS MUNKASZERVEZÉSRE hívta fel a megjelentek figyelmét Faragó András, az FM. ÁMG. fő­osztályának kiküldötte 1«, amikor elmondotta: a gép technikai meg­ismerése mellé döntően fontos, hogy az elvtársak tudják, ki fogja a szalmát éllakaritani, ki lesz a vízhordó, a. kaszások, akik lekere­kítik a tábla sarkát. Az aralögép- és kombájnvezetők legyenek ennek a területnek, ezeknek az emberek­nek a parancsnokai, irányitói. Ha ezt a vezetést kiengedik kezükből, állandó zűrzavar lesz. Meg kell is­merkedni előre az emberekkel és órára, percre beosztani mindenkit. A csahold gépállomás kombájn- vezetője mindjárt igazolta is Fara­gó elvtárs szavait multévi tapasz­talatával. A mult évben a területet felületesen tekintették meg, csak azt nézték, elég nagy-e a tábla, de azt már nem vették figyelembe, hogy miként lehet azt megközelí­teni. A táblához csak egy szekér­nek megfelelő keskeny út vezetett az útszéli álkon keresztül és ami­kor beérett a termés, ment volna a kombájn, de nem tudott, majd egy napig állt az útszélen, míg ki. szélesítették az átjárót. Elmondta Oöroémi elvtárs. hogy ezekre a hiányosságokra az idén már nagy figyelemmel vannak és így meri vállalni a százötven százalékos tervíeljesitóst, valamint versenyre hívja a megye valamennyi kom­bájn vezetőjét. — Ezeknek AZ ÚJ GÉPEKNEK MEG KELL SZEREZNI A BECSÜ­LETET A DOLGOZÓ PARASZTSÁG ELŐTT,---------------------—-- i •, — mondta felszólalásában Gyerák István, a nagyhalászt gépállomás kombájnvezetője. Hogy megszeret­tessük azokat, az lölünk íiigg. Először azonban nekünk kell meg­szeretni gépeinket, megismerni raj­tuk minden csavart. Elmondta a továbbiakban, hogy amikor az is­koláról hazajött, első útja is a kombájnhoz vezetett és azóta min­den nap ott van gépe piellett. El­fogadta Görgényi Ernő kihívását a legjobb kombájnvezeíő címér;, de ő nem százötven százalékot vál­lalt, hanem a löd hold helyett 2S0 learatására tett vállalást. Több felszólaló arról panaszkj- dott, hogy kombájnvezetői iskolán vettek részt és most a gazdaságuk, vagy a gépállomás nem rendelke­zik annyi kombájnnal, hogy ók is kombájnra ülhetnének, A szatmár- csekei állam: gazdaság kombájn­vezetője, Orási Sándor azonban megadta a választ ezekre a kéte­lyekre, amikor azt mondta: „Hal­lottuk ezen az értekezleten, hogy sok kijelölt területen nem megfele­lő a multévi talajelőkészítés és így a kombájnoknak magasabb tarlót kell vágni a rendesnél, ha mást nem csinálunk, csak a talajt ké­szítjük jól elő a jövő évi kombájn- aratáshoz, máris megérte, hogv iskolára mentünk, de még beteg is lehet valaki a korabájnvezetők kö­zül és akkor, ha nem volna több kombájnvezető, le kellene állni az aratással.” A 150 százalékos moz­galomhoz ö is csatlakozott. A csahold állami gazdaságból Jakab, Gyula, kombájnvezeíő arról beszélt, hogy a gép és a Jerü'et előre való megismerése azt jelenti, hogy a felmerülő nehézségeket elő­re megismerik a vezetők és néni lepődnek meg egy kisebb hiba foly­tán, hanem bátran le tudják küz­deni a nehézségeket, ö Orási Sán­dor vállalását 10 százalékkal meg­toldja, tehát 100 százalékot vállal és egyéni versenyre hívta Óvásit. Orási Sándor nyomban elfogadta a kihívást és befejezésül azt mondta : ,,Én pedig iskola nélkül ezen a nyá­ron olyan vezetőt fogok magara mellett nevelni, aki jövőre többet fog teljesíteni, mint Jakab elv­társ.” Varga Zsigmond, a kölesei gép­állomás küldöttje arról beszélt, bogy ne féljenek az aratógépkeze. lök, ha más típusú gépet kapnak, mint amilyenről az iskolán tanul­tak, hiszen az új 35-ös traktoro­kat sem ismarte senki, mégis na­pok alatt soha nem látott normá­kat tudtak teljesíteni velük a traktorosok. A kötöző spárga sem szakad, csak gondosan kell Idfeszi- ieni cs kezelni — mondotta. Mini tapasztalt aratógép-kezelő, a csuí. ka- és doháDyföldekbe lévő búzái, aratására hívta fel a fiatal gép vezetők figyelmét, hogy kötszere? elővigyázattel vezessék gépeiket mert egy-egy ottmaradt csutka tönkreteheti a kaszát vagy kihasít­ja a ponyvát és a drága gép üzem. képtelen lesz. Majd elmondta, hogj az ő gépállomásuk azért tudott a: utolsó helyről a második belvn felszökni a tavaszi tervteljesítés nél, mert jó volt a kapcsolatuk t tennelöcsoportokkal és ha nayj eredményeket akarnak elérni, ez t legdöntőbb, ö is csatlakozott a leg. jobb aratógépvezető címért folyt versenyhez. AZ ÚJ GÉPEK MEGISMERÉSÉRŐL i ' ----------------------------­szólott Birta, Sándor, a kisléta gépállomás gépkezelője is. Elmon (Folytatása, a j. oidalcm)

Next

/
Oldalképek
Tartalom