Néplap, 1952. június (8. évfolyam, 127-151. szám)

1952-06-20 / 143. szám

NÉPLAP 1952 JÚNIUS 20, PÉNTEK 1* Á It T í: 1» ÍTfcS _______________★ A liolysxíiifsi való ellenőrzés a se^ílség és intnyítás i^azi módszere — erre tanította meg Virág elvlárs a mátészalkai tanács vezetőit a közös határjárás alkalmával Az élénk rerseny A mátészaMoai járási pártbizott­ság titkár-helyettese (a titkár elv­társ pártis-kolán tanul), Virág elv- társ közös határjárásra hívta a mátészalkai tanács vezetőit, az egy­séges pártbizottság titkárát, Jám­bor elvtársat. Réeztvett még a ha­tárjáráson a járási tanács elnök- helyettese. Gerák Piroska elvtárs­inő, valamint a járási pártbizottság tagja, Székely Gésa elvtárs. Virág elvtárs két célt tűzött ki maga elé a határjárás során. Egyrészt a helyszínen akarta ellenőrizni, hogy a tanács végrehajtó bizottságának n növényápolásból szóló jelentése való adatokat tartalmaz-e. más­részt ő maga akart rámutatni a gyakorlatban: a helyszínen való ellenőrzés, a segítség és irányítás dgazi módszere, — kommunista módszere. Szorgalmazta ezt a kö­zös határjárást az a tény is, hogy íi tavaszi fagyok idején a máté­szalkai községi tanács s a járási tanács is .,100 százalékos fagy­kárt” jelentett a járási pártbizott­ságnak. Valósággal elvesztették a fejüket, minden vetést ki akartak ezé nta (ni, A mostani határ­járás elsősorban azt bizonyította be fényesen, hogy semmi ok nem volt a pánikra. A vetések kihe­verték a fagykárt s ez különösen vonatkozik a Zalka Máté termelö- ezövetkezeti csoport, az állami gaz­daság vetéseire, ahol pótlásként ipétisóval műtrágyáztak a fagykár ivitán. A mütrágyázott és nem mű- .trágyázott vetések közötti különb- Jfég szemmellátható. Ezt a határjá­rás során a mezőn dolgozó egyéni­leg gazdálkodók is elismerték. Nem ;csy mondotta közülük: „Hiába, a mi kis parcellánk nem tud verse­nyezni a termelőszövetkezeti cso- tforttal, náluk dúsabb lesz az élet, Ijrazdagabb a kenyér.” Itt kell elmondani azt a tapasz­talatot is, amelyet erősen a tanács- ,vezetők figyelmébe ajánlott Virág jfelvtáre: a mezőn dolgozó parasz­tok nagy örömmel és lelkesedéssel tfogadták a határjárókat, köréjük gyűllek és szívélyesen elbeszélget­tek. A dolgozó parasztok elvárják lés megkövetelik vezetőiktől, akik (közülük kerültek ki, hogy meglá­togassák őket munkahelyükön: a mezőn és ott adjanak tanácsokat, iránymutatást! előfeltétele az, hogy a verseny­eredményeket ne csupán a papír- jelentések alapján állítsák össze. Virág elvtársék 11 tábla kukoricát találtak, amelyeken még az első kapálást sem végezték el. Minder­ről a községi tanács végrehajtó bi­zottsága nem tudott, a mezőőrök sem jelentették a lemaradókat. A végrehajtó bizottság a helyszíni Az állandó bizottság tagjait be kell osztani arra, hogy rendszere­sen ellenőrizzék a mezőgazdasági munkák végzését — s éppen ezért igen nagy jelentőségük van az ál­landó bizottsági tagok szorgalmas munkájának a, jó versenyszellem kialakulásában. A helyszínen való ellenőrzésnek alaposnak, mindenre kiterjedőnek kell lennie. A tanács határjárói eddig legtöbbször csak a főutak mentén ellenőriztek. Több más fo­gyatékosság mellett nem figyeltek fel arra sem, hogy a község legelői tele vannak szúrókával. Ha beszél­tek volna például a pásztórokkal, azok megtisztították volna a lege­lőket. Szakmai tanácsokat is várnak a dolgozó parasztok a határjáró vezetőktől. • Virág elvtárs rámutatott két tábla megkapált kukoricára. Az egyik táblát simán, a másikat tölcsérésén, tányérosan kapálták. Virág elvtárs megkérdez te 01őh Jork« elvtársnőt, a közsé­gi tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettesét: melyik a helye­sebb módszer? Oláh elvtársnő nem tudta megmondani azt, hogy si­mán kell kapálni, mert így jobban megimarad a nedvesség a. gyökérzet számára, míg a tányéros kapálás­nál a gyökér a felszínen marad, elszárad s a nedvesség is jobban elpárolog a földből. Nem volt tisz­tában Oláh elvtársnő a jarovizáVt burgonya jelentőségével sem. Végűi is azt felelte: „Első dolgom lesz, hogy megvásároljak egy agrotech­nikai szakkönyvet s nekilássak ta­nulni.” Ez helyes. Akik vezetnek ellenőrzésekkel nem szorította rá a mezőőröket arra, hogy valóságos adatokat jelentsenek, mindenkor jelentsék az élenjárók és hátuikul- logók neveit. Ez nem történt meg s éppen ezért üres. ritka kivétel­lel a mátészalkai tanács verseny- táblája. S ha ki is írnak eredmé­nyeket, azok legtöbbször nem a valódi helyzetet tükrözik vissza. Virág elvtárs itt figyelmeztette az elvtársakat arra, hogy sokkal in­kább és irányítanak, azoknak mindenkor tisztában kell lenniük a legjobb, leghaladottabb agrotechnikai mód­szerekkel. A határjárók dós kalászoktól terhes gabonatáblák, jól fejlődő kukorica-, burgonya- és cukorrépa­táblák mellett haladtak el, amelye­ken dolgozó parasztjaink serényen munkálkodtak. Felemelő szép lát­vány volt ez. Ekkor figyelmeztette Virág elvtárs a határjárókat, a tanácsvezetőket: „Ti, elvtársak, mindezért felelősek vagytok. A nép azért bízott meg benneteket a ve­zetéssel, hogy jól gazdálkodjatok. Felelősek vagytok azért, hogy ez a dús termés a > dolgozók asztalára kerüljön kenyér formájában. Fele­lősek vagytok azért, hogy a mun­kák egy percet se késlekedjenek.” A határjárás után a résztvevők a járási pártbizottsá­gon értékelték a tapasztalatokat. Leszögezték a legfőbb tanulságot: a helyszínen való ellenőrzés jelenti a tanács és a tömegek szoros és elválaszthatatlan kapcsolatának to­vábbi szilárdulását. Ha ez így lett volna, akkor annakidején nem je­lentenek „100 százalékos fagykárt”, — hanem a meglévő károkat a műtrágya-használat jelentőségének megmagyarázásával gyorsabban ki­küszöbölték volna mindenütt, nem kerülnének a versenytáblára a dol­gozó parasztokat elidegenítő, hely­telen adatok, — élénk lenne a ver­senyszellem c községben. A közsé­gi tanács vezetői megfogadták: a határjárás tapasztalatait értékesí­tik az aratás, csépi és és begyűjtés nagy munkájában. cl kel! látni feladatokkal a mezőgazdasági állandó bizottságot. Ibrányban is megkezdődött az őszi árpa aratása Egyre szaporodnak a kévék zx aratógépek mögött az újfe- fcértói állami gazdaság Csengerí- tanvai üzemegységében, ahol két napja folyik az aratás. Tegnap jött híre, hogy az újSehértói ál­lami gazdaság után az ibrányi „Zrínyi“ termelöcsoport is meg­kezdte az őszi árpa aratását. A Megyei Pártbizottságnak küldött táviratában jelenti az ibrányi községi tanács, hogy a termelőszövetkezeti község szö­vetkezeti gazdaságai közül a „Zrínyi“ tszcs, elsőnek vágott Lapzártakor jelentik: már Ic 57 kereszt őszi árpát, az aratás tovább folyik, kasza alá érik a község minden öszíárpa vetése. Az újíehértói állami gazdaságban tegnap estig 35 hold őszi árpát arattak le és ezen a területen megindult a másodvetés. Tegnap délután a biidszentmihályi és balkányi állami gazdasá­gokban is megkezdődött az őszi árpa aratása. I jfehértn újból a megye szégyenévé lesz, ha még a ínnáes vezetői sem mutatnak példát a beadásban Szabolcs-Szatmár, az ország leg­jobbját megillető begyűjtési vándor­zászló tulajdonosa második helyre került a sertésbeadásban — mond­ja az elmúlt heti eredmények alap­ján a begyűjtési minisztérium jú­nius 154 jelentése. Vájjon miért (előzte meg Heves megye? Mert Heves megyében többet törődnek a begyűjtési tervek teljesítésének hátramozdítólval, mint Szaboles- Szatmárban. Jelenleg Oros az egyetlen község, amelyet lakóinak nagy adóssága miatt kizártak a szabadpiaci for­galomból. De néhány község közt Ujfehértó is újból» a megye szégye­névé lehet, ha még a tanács ve- zelöi sem mutatnak példát a be­adásban, s nem dolgoznak megfe­lelőképpen a tervek, teljesítéséért! Hogyan dolgozik például Borza Bírna vb. elnökhelyettes Ujfehér- tő',1 a Párt és a kormány határoza­tának végrehajtásáért, ha maga is igyekszik kibújni a beadás alól?! Két tehenét senki sem vette nyil­vántartásba. egy liter tejet sem adott az államnak. Szegedi elvtárs­nak. a mezőgazdasági csoport veze­tőjének például nyolc és fél hold földje van. Most voltak kénytele­nek 482 forint kártérítésre köte­lezni, mert nem teljesítette tejbe­adását. Szilágyi elvtárs is tarto­zik még negyven tojással az állam­nak. Látható, a tanács vezetőitől messze esik®egy kicsit a példamuta­tás. De nem törődnek azzal sem, más hogyan tartja be a törvényt, hogyan tesz eleget kötelezettségé­nek. A kulákok bontatlanul szabo­tálnak. nem alkalmazza a begyűj­tési csoportveze.ő a törvényt a hátralékosokkal szemben. Az állan­dó bizottság elnöke még a gyülé- : sekre sem jár el,-nem hogy az ál­landó bizottság munkáját helyesen irányítaná. 1 Nem ártana, ha a községi ta­nács rendet teremteni saját portá­ján. Nem ártana, ha kemény kéz­zel bánnának a beadást szabotáló kulákokkal, alkalmaznák a tör­vényt a beadást halogatókkal szem­ben. Nem ártana, ba munkára mozgó­sítanád a begyűjtési állandó bizott­ság valamennyi tagját, még több élenjáró dolgozó parasztot vonná­nak be az aktívák közé, életre kel­tenék a begyűjtési versenyt, gon­doskodnának a dicsőségtábláról, a szégyentábláról. Nem hogy nem ártana, hanem éppen szükséges mindez, különben Ujfehértóról senki sem mossa le, hogy a tervteljesítés hátramozdí- tója, elveszi az országos első me­gye dicsőségét, egyiilt a többi el­maradt községgel. (Székely Sándor, a begyűjtési miniszter járási meg­hatalmazottja.) A sötétség cinkosai — gyermekeink ellenségei A máglyák füstje és pernyéje el­szállt már. amely arra a szörnyű embertelenségre figyelmeztette a világot, hogy a klerikálizmus sötét papjai máglyára hurcolták Gior­dano Brúnót, a kiváló tudóst sok más társával együtt: amely arra figyelmeztetett, hogy kínpadra. bör­tönbe hurcolták Kopernikust és Gallileit. mert az igazságot merték hirdetni. Ma már ilyen gonosz- tetleket nem hajthatnak végre a sötétség cinkosai, azonban most is elkövetnek mindent, hogy az embe­reket megfertőzzék és a tudatlan­ság. babona igájába hajtsák őket. Nem véletlen az, hogy Franco, a véreskezü fasiszta diktátor orszá­gában az iskolák teljes egészében a katolikus egyház kezein vannak. S nem volt véletlen az sem. hogy a Horthy-Magyarországon is jó­részt a papok tartották kezükben a gyermekek tanulásának, nevelésé­nek ügyét. Nem azért, hogy felvi­lágosult, öntudatos embereket fa­ragjanak a gyermekekből, hanem azért, hogy alázatos szolgákat gör- nyesszenek az urak számára. Peda­gógusaink jól emlékeznek, hogy mi­lyen nyomorúságos, embertelen vi­szonyok voltak az egyházi isko­lákban. Az 1932—33. tanév hiva­talos statisztikája szerint Szabolcs­ban a 13.554 római katolikus isko­lába járó gyermekre mindössze 190 tanító jutott. Tehát egy egy taní­tónak több, mint 70 gyerekkel kel­lett törődnie. A görögkatolikus is­kolákba járó 7841 gyermeknek 90 tanteremben kellett összezsúfolód­nia. Egy tanteremben átlagosan 81 gyermeknek kellelt szorongania. A megyében 293 egyházi iskola volt a 112 állami, községi és egyéb iskolá­val szemben. Ezek között a nyomo­rúságos viszonyok közölt ráadásul még a babonái, sötétséget tanítot­ták, Így akartak engedelmes cselé­deket, ágyú töltelékeket adni a pa­pok a földbirtokosoknak, bankárok­nak. „Vitéz” páter Szabó Pius, a hóhér Jány-altúbornagy 2. hadsere­gének vezető lelkésze így kiáltott fel egy értekezleten 1942 ben: ..Hisz csak a jóisten tudná megmondani, hol tartanánk már, ha a vallás nem tanította volna meg az isteni gond­viselésbe vetett hitre, az elöljárók iránti feliételuélküli engedelmes­ségre s a keresztek zúgolódás nél­küli viselésére az egyszerű embe­reket!'’ Nem véletlen hát. hogy az a Mind szett ty és az a Grősz, aki összeesküvést szervezett a nép el­len, hogy a földet visszaadják a ti földbirtokosoknak, a gyárakat a tőkéseknek, s a nép nyakára ame­rikai géppisztolyokkal felszerelt csendőröket ültessenek — ez a két hazaértik) cinkosaival együtt aljas aknamunkát folytatott az iskolák államosítása ellen. Póespetri megyé­jében jól ismerik a dolgozók a kle­rikális reakció gonoszlelteit! Gyil­koltak. hogy újra sötétségre, az urak iránti alázatosságra nevelhes­sék a dolgozók gyermekeit! S most, miután a gyermekek a nép akaratából a dolgozók iskoláiban az igazságot és öntudatot tanulhat­ják, még most is mindent elkövet a klerikális reakció, hogy hittan­órákon félrevezesse a gyermekeket. A nép állama biztosítja a sza­bad vallásgyakorlatot és a papság jelentős része be is illeszkedik en­nek folytán népi demokratikus éle­tünkbe. Az állam biztosítja azt is, hogy a dolgozók gyermekei, kiknek szülei ügy kívánják: hittant ta­nulhassanak. Mindjobban felisme­rik azonban a dolgozók, hogy a papság egyrésze még mindig népi demokráciánk ellen feuekedik s a hittanórák nem vallásgyakorlaíot szolgálnak a klerikális reakció ke­zében, hanem fordítva: bűnös poli­tikát a nép ellen ! Számtalan példa bizonyítja ezt. Joób Olivér nyíregy­házi evangélikus pap titokban szer­vezett hittanórákat a gyermekek­nek. A hittanóra alatt „őrséget” állított: egy papot az iskolakapuba, egy papot a teremajtó elé. El le- ­bet képzelni, hogy micsoda „kegyes áhítat” szellemében folytak le ezek a „hittanórák”. A népi demokrácia, a Szovjetunió ellen uszított a kle­rikális reakciónak ez az elvete­mült ügynöke s még az enyhébbik dolog volt, amikor „csak” az isko­la. a mozi. a tanulás ellett tartott ..szentbeszédeket”. Bezzeg József tiszakereesenyi római katolikus lelkész szintén a népi demokrá­cia elleni uszításra használta fel a hittanórát. Tarlska Zoltán köl­esei református lelkész, aki elő­szeretetlel tömi a hívektől össze­harácsolt libákat a spekulációs cél­jaira, az úttörőmozgakmj ellen iz­gatta a gyermekeket a „vallásos” összejöveteleken. Dr, Homoki Fe­renc mátészalkai római katolikus pap 1950 tavaszán a szószéken a hívek legnagyobb megbotránkozá­sára „tatárjárásnak” nevezte azt az alkotómunkát, amely Sztállnvá- rost, Tiszalöki Erőművet, nyíregy­házi dohányfermentálót sok-sok úi iskolát épít! Nem különben uszí­tott, lazított a hittanórán is. Ért­hető, amikor a becsületes dolgozók, akik végre szabadságban és béké­ben élhetnek népi demokráciánkban, kijelentik: a háború ügynökeire nem bízzuk gyermekeink nevelését; A klerikális reakció papjai minden­áron arra törekszenek, hogy meg­akadályozzák a rendszeres tanulást, a tudományos igazságok elsajátí­tását s ennek érdekében nem egy esetben az iskolai fegyelem ellen törnek. Gulácsl Pál nyírtéti katoli­kus pap például arra bíztatta az iskola udvarán játszó gyermekeket Sényőn, hogy óra alatt folytonos ajtónyitogatással zavarják a taní­tást. S éppen azért, mert a háborús gyújtogatok sötét cinkosul tntjök. hogy a szülők mindtöbben elfordul­nak tőlük, különböző eszközökkel csalogatják a gyermekeket bittan­órára. Tariska Zoltán kölesei re­formátus pap például fogott egy varjút, levágta szárnyait s oda­kötötte udvarán a szilvafához. A varjú éktelenül károgott, az utcán arrahaladó gyermekek beszaladtak az udvarra s a pap ezeket a gyer­mekeket terelte be hittanórára. Hollósi János görögkatolikus lel­kész Ujfehértón kicsúfolta az úttö­rők játékát, majd maga hívta röplabdázni a parókia udvarára a fiatalokat, hogy aztán „lelkigya­korlatokat” tarthasson nekik. Iái nem riadnak vissza a háború ügy­nökei a terrortól sem. Dr. Homoki Ferenc Mátészalkán kegyetlenül ütötte a hittanórán a gyermekeket és letérdepeltette őket. Gulácsl Pál nyírtéti pap, Borsos Imre mező- ladányi pap a tanítókat támadta meg az iskolában, amikor azok nem engedték megbontani az iskola rendjét. Szinok Zoltán bujt refor­mátus pap kezéből maguk a szü­lők ragadták ki a botot, amikor az a gyermekeket kínozta. Jellemző: Szinok pap házában két német villám-géppuska csövét találták meg gondosan bezsírozva, eldugva. En­nek a papnak a veje volt horthysta katonatiszt, fia pedig a Koreában ba kt éri utnbo tubákkal gyilkoló ame­rikai rablóhadsereg tisztje! Korea felperzseit földjeit, lerombolt ottho­nait, meggyilkolt, megkínzott asszo­nyait és gyermekeit szeretnék látni a klerikális reakció sötét ügynökei Magyarországon is. Ezért uszíta­nak a nép ellen s ennek az aljas célnak érdekében használják fel a hittanórákat is. A békéért harcoló dolgozók azonbun felháborodottau utasítják vissza ezt a mesterkedést. S. I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom