Néplap, 1952. június (8. évfolyam, 127-151. szám)
1952-06-01 / 127. szám
4 NÉPLAP 1952 JŰMUS 1, VASÁRNAP Tiltakozó táviratok százaiban követelik megyénk dolgozói vj szabadságot Duclos elvtársnak ! Augusztus 20 méltó megünneplésével válaszolnak az imperialista gaztettekre a dolgozók Ezelőtt három nappal értesültek a világ dolgozói arróL a szégyenteljes galádságrol, amelyet washingtoni sugallatra a francia lakájkormány, a hitleristákkal cimboráié miniszterelnök, Pinay elkövetett Duclos elvtárs, a Francia Kommunista Párt titkára és még sok békeharcos letartóztatásával. Ez a felháborító tett a tiltakozó táviratok özönét váltotta ki s a táviratok száma egyre nö. Jellemző az a négy szó, amelyet a posta a tiltakozó táviratok fejlécére ír. ..torlódás miatt másolat postán". (Ugyanis telefonon keresztül nem győzik már a táviratokat továbbítani s így az eredeti példányt vonaton és autóbuszon továbbítják.) A táviratok egyhangúan követelik: „Szabadságot Duclos elvtársnak!" S ugyanakkor új tér melési felajánlásokat tesznek munkásaink, dolgozó parasztjaink, amelyek elősegítik augusztus 20., a Népköztársasági Al kotmány évfordulójának méltó megünneplését! így adnak súlyt tiltakozó szavaiknak Szabolcs- Szatmár dolgozói. A nyíregyházi konfekcióüzem dolgozói így írnak: „Súlyosan elítéljük az amerikai imperialisták és a francia kormány aljas merényletét. Duclos elvtárs a mi elvtársunk is cs a mi békénket is védi... Követeljük, haladéktalanul bo csássák szabadon! Üzemünk dolgozói új felajánlásokkal válaszolnak az amerikai agresszorok cinkosainak aljas tettére. — Bánszki András, Kiss József, Szőnyi János elhatározták. hogy elérik a 105 százalékos teljesítményt. Koczka Mihály vágószabász az eddigi napi két terítés helyett három terítési vág le . . Ott van a tiltakozók között a nép valamennyi rétege. Munkások, dolgozó parasztok, értelmiségiek, ifjak úttörők. A tyu- kodi gépállomás dolgozói, akik sajtóvitán értesültek Duclos elvtárs letartóztatásáról, így írnak táviratukban: „Azzal válaszolunk, hogy ezután még fegyelmezettebben dolgozunk a többtermelés érdekében!" A nagyhalászi kendergyár dolgozói elhatározták, hogy második negyedévi tervüket 105 százalékban teljesítik. A fehérgyarmati „Győzhetetlen brigád" termelőszövetkezet is táviratot küldött: „Tiltakozunk Duclos elvtars letartóztatása ellen és követeljük azonnali szabadonbocsátását. Mi is harcolunk érte: a növényápolás négyszeri kapálásával, az állammal szembeni kötelezettségünk 150 százalékos végrehajtásával." Bodnár Amália úttörő pajtás így ír a IV. számú általános iskola úttörői nevében: „Elhatároztuk, hogy a hátralévő iskolai napokban jó tanulással és fegyelmezett’ magatartásfal fogunk tüntetni Duclos elvtárs szabadonbocsátása érdekében. Nem fogunk rossz érdemjegyet szerezni. Időnket és erőnket a vizsgákra való készületre fordítjuk. A „vöröscsiliagcs" hiánv zásmentes napokat évvégéig megtartjuk." A 250-es számú ipariskola tanulói szintén felajánlásokat tettek jobb munkára, jobb tanulásra. Az I-es és 11-es munkaterem ifjúmunkásai elhatározták, hogy eddigi átlagteljesítményüket 5 százalékkal emelik és se- iejt nélkül dolgoznak. "Har- jcunkkal azért is küzdünk, hogy 'a francia ipari tanulók jobb életet éljenek minél előbb!' — írják az ipariskolai tanulók. Tiltakozó ívet készítettek az ipari tanulók, aláírásgyűjtést indítottak meg s eddig mind az ötszázan aláírták a Duclos elvtárs szabadonbocsátását követelő ívet! A nagyhalászi Rákosi terme- ! lőszövetkezeti csoport tagjai ; meggyorsítják a cukorrépa egye- ! selést, ezt írták táviratukban akkor, amikor követelték Duclos ! elvtárs szabadonbocsátását. Özönlenek a táviratok szakadatlanul. Csengerböl, Szakoly- ból, Urából, Nyírbogdányból, Baktalórántházáról, Csengerúj- faluból, Köleséről, Demecserből, Tiszalökről, Nagydobosról, Kó- tajból, Mátészalkáról, Nyírbátorból, a megye valamennyi községéből. Különféle emberek 'írják, küldik a tiltakozó táviratokat, azonban egyetlen cél hatja át őket: Kiszabadítani Duclos plvtársat! Megőrizni a békét! .Tói tudják dolgozóink, hogy a béke megőrzése kemény harcot követel, azonban semmiféle áldozat nem sok a béke érdekében. Az a tudat hat át minden békeharcost, hogy a győzelem a mienk, mert sokan vagyunk s élünkön a Szovjetunió halad. HARCOS ÉLET 1896 októberében. Franciaország Jouley nevű községében született Jacques DucIoh. Még kisgyermek, alig 12 éves volt, amikor kimaradt az iskolából. Nem saját jószántából tette. Szeretett, nagyon szeretett volna tanulni, sokat tudni a világról. De nem leheteti. Szülei szegény emberek voltak, nem bírták volna az iskoláztatást, de még a serdülő gyermek puszta eltartását sem. Pékinasnak adták tehát sa kis Jacques korán, nagyon korán, megismerkedett a kenyérkeresés szörnyű neliézségei- yel, a kizsákmányolt proletárok életével. Tizennyolc esztendős volt, amikor kitört az első világháború. Öt is behívták katonának. A harcok tűiében, majd később a német imperialista csapatok fogságában ismét újat tanul. Megtanulja, hogy ez a háború nem a francia nemzet érdekeiért in nem is más népek érdekeiért folyik, hanem csak azért, hogy néhány tőkés meggazdagodjék a hadiszállításokon, hogy egyik tőkés elmarja a másiktól a piacokat, nycrsanyaglelőhelyeket. — Nem egyedül jut erre a felfedezésre, frontharcos bajtársat ugyanígy gondol kodnak, s a háború után — élükön Henrii Barbusse kommunista íróval megalakítják a Volt Fron 11 #1 reosok Köztársasági Szövetségét. 1920-ban újabb nagy eseménnyel gazdagodott élete: a híres toursi kongresszus után, amikor a Francia Szocialista Párt csatlakozott Komi ittenihez, amikor kiűzte somiból az áruló Keimutlcl- és SémlHit-csoportot. — megalakult a Francia Kommunista Párt, amelybe Duclos elvtárs azonnal felvételét kérte. Jcan FreviUe nagy francia békeharcos erről így emlékezik meg könyvében: „Mindeddig nem lépett be a pártba, mert nem akart egy pártban lenni a re- naudelekkel és a semba- tokkal. Most, hogy ezek már nincsenek ott, azonnal jelentkezik. A társadalmi forradalomnak elhozta nemes szivét, meleg ékesszólását, mélyen- járö értelmét és finom, de maró szellemességét." A párt már az első perctől kezdve egyre nagyobb feladatokkal bízta meg Duclos elvtársat. A Frontharcos Szövetségben dolgozik, szerkeszti a szövetség újságát, 1932-ben alelnök lesz. Ezt megelőzően Ilkáiban a Kommunista Párt Központi Bizottságába választják, 1931-ben a párt Politikai Bizottságának és titkárságának lesz tagja. kilenc esztendővel később pedig a Komintern hetedik kongresszusa beválasztja a Végrehajtó Bizottságba. 1940 júniusában a hitleri megszállás idején a párt Központi Bizottsága történelmi kiáltványt adott ki, amelyben harcra szólította a francia népét a német megszállók ellen. A kiáltványon Tho. re~ elvtárs neve mellett ott állt Jacques Duclos elvtársé is. Mindenütt ismerték. mindenütt szerették Duclos elvtátsat:« gyárakban, a falvakban, a messzi frontmögötti területeken, a partizánok szállásain. Ott veit bátorító szavával, nagyszerű tetteivel a francia nép mellett a legsötétebb elnyomás óráiban is, szervezte az ellenállást, a partizánosztagokat, a hitleristák szétzúzására, az ország fel sza bad ításá ra bűzd ít ot ta a francia nép legjobbjait. 1944 augusztusában ivedig:, amikor elkOzelgett a hitleristák végérája. Duclos elvtárs szervezte meg a híres párizsi antifasiszta felkelést. A francia nép a rajongva szeretett, legendáshírű harcost, Duclos elvtársat túláradó lelkesedéssel választotta képviselőjének a felszabadulás után. A kommunista parlamenti frakció elnöke lelt s 1948-ig betöltötte a nemzetgyűlés alelnöki tisztét is. És hiába volt a választás! terror, hiába hozták a hamisításokra alkalmat adó fasiszta választási törvényeket. Franciaország dollárszdlga urai nem tudták megakadályozni, hogy a francia proletariátus 1951 június 17-én ismét képviselőjének válassza Duclos elv. társat. Nagyszerű ember, nagyszerű politikus, nagyszerű kommunista, a béke és szabadság láng lelkű harcosa Duclos elvtárs. Harcostársai vidám, optimista embernek ismerik, olyannak, aki nagyon sze réti az életet, a jövőt és bizik is a jövőben, rc-ndkívül nagytudású, igen művelt ember, példákéivá minden francia dolgozónak. Nagyon jól ismerik ezeket a tulajdonságait azok is. akik most gyalázatos törvénytiprással, mentei, mi jogának megsértésével, hazug ürüggyel börtönbe vetették. Jól tudják, milyen értékes ember, ezért rettegnek tőle. Rettegnek tőle, rettegnek a Párttól, amely törhetetlen kemény harcossá edzette, rettegnek a néptől. amely képviselőként a parlamentbe küldte, amely hűen követte a padizánhareokban, n párizsi felkelésben, a tüntetéseken és minden meg mozduláson. Hatalmas erő a Kommunista Párt. Hatalmas erő a francia nép. Erről tanúskodik az imperialisták félelme, a gyávaság szülte intézkedések, a ter- rorbullám. amely ma végigsöpör Franciaországon. its azok. akik az első szóra fegyverbe álltak, ha úgy kívánta a nép ügye, akik Duclos szavára, Duclos oldalán tegnap elszántan harcoltak a fasiszták eilen, — ma. sziu- lén ott vannak Duclos körül. Harsog, egyre hangosabban hullik a kiáltás: ,,Szabadságot D«dósnak !” Ezt a kiáltást visszhangozza unt már az egész világ, mindenütt dolgozók, becsületes emberek, békéi: a reosok válaszolnak: „Szabadságot Duelosnak!” Egyre erősebb a tiltakozás hangja,, amelytől leomlanak, mert íe kell, hogy omoljanak a börtönfalak I. NEMZETKÖZI SZEMLE A népi erők nagy sikere az olasz választásokon ■ Rómában, Közép- és Dél-Olasz- országban május 25-én és 26-án tartották meg a községi és tartományi választásokat. Ezeken a választásokon súlyos vereségét szenvedett az amerikai politika és annak olaszországi ügynöksége, a De Gasperi-féle kereszténydemokrata párt. Ugyanakkor a kommunisták vezette népi. tömb hatalmas arányban előretört. A nem végleges választási eredmények szerint a baloldali pártok Szicília nélkül is jó négyszázezerrel több szavazatot kaptak, mint 1948-ban, a kereszténydemokrata párt pedig másfél- millió szavazatot, veszített. Hozzászámolva az elmúlt őszi északolaszországi választási eredményeket is. kitűnik, hogy De Gasperl pártja az egész országban több mint négymillió szavazatot veszített, a baloldal pedig több mint félmillió szavazatot nyert. A népi erők tehát nagy győzelmet arattak az olasz nagybirtok, a nagytőke és a Vatikán szentháromsága feletl. E győzelem értékét csak növeli az a körülmény, hogy az egész kormányapparátus, a rendőrség, a csendőrség, a nagytőke minden pénzforrása, a pápa és a Vatikán által mozgósított apácák és papok ezrei és ezrei mind a baloldal ellen vetették be erőiket. Nem riadtak vissza De Gasperl támogatói a nyilt terrortól és az otromba választási csalásoktól sem. Számos dolgozót fenyegettek meg. hogy ne merjen a baloldalra sza- vazui. A választásokat megelőző napokban fasiszta bandák támadták meg a baloldali jelölteket. A választás napján ezrével érkeztek Közép- és Délolaszországba Északról az apácák és hamis igazolványokkal szavaztak Gasperi ingadozó uralmára. Mégsem tudták megakadályozni a baloldali győzelmet, azt, hogy számos városban és községben baloldali tanács alakuljon. Nem tudták megakadályozni a Kommunista Párt vezette baloldal győzelmét, mert a nép egyre kifejezettebben támogatja a béke, a függetlenség politikáját. A népi erők győzelme azt bizonyítja, hogy nemcsak a munkások és parasztok, de az értelmiség, a kispolgárság nagyrésze és a középpolgárság jelentős csoportja is gyökeres változást kívánnak a mai olasz politikában. Éppen ezért az olasz választások eredménye az amerikai háborús politika nagy kudarca és a békéért küzdő nemzetközi erők büszke győzelme. A francia kormány a fasizmus útján Impozáns harci egységben sorakozott fel Franciaország népe annak a hírnek hallatára, hogy Párizsba érkezik Ridgway tábornok, a koreai nép hóhéra, hogy átvegye az atlanti haderő irányítását. Hatalmas megmozdulásokkal, sztrájkokkal, tüntetésekkel válaszolt a francia nép a pestistábornok érkezésére, Hiába jelentek meg a tüntetést eltiltó lendeletek, hiába mozgósított a miniszterelnök húszezer rendőrt, kénytelen volt tapasztalni, hogy Párizs utcáin, ahol nem egyszer emeltek mar barikádokat az elnyomók ellen, most is a nép az úr.1 Ez a nép nyíltan kijelenti: Pinay semmivel sem jobb, mint Pétéin (nem csoda, hogy 10 évvel ezelőtt egyformán nyalták a hitleristák talpát), Ridgway semmivel sem jobb. mint Hitler tábornokai. A nép nyíltan kiáltja: „Ilidgway, takarodj haza”. A francia nép nagyszerű, harcos magatartása az egész világ dolgozóit büszkeséggel tölti el, erősíti harci elszántságukat. Az amerikai imperialisták ennek tudatában utasították francia lakájaikat, hogy a fasizmus módszereivel próbálják letörni a nép ellenállását. Az amerikai imperialisták utasítása világos volt: a népi ellenállás, a népi szabadságharc vezető erejére, a Kommunista Pártra kell mérni az első csapást. „Hogy az atlanti szövetség erős legyen — írta nemrégiben a Newyork Times — Francia- országnak és Olaszországnak meg’ kell oldania a kommunista problémát.” És Pinay francia miniszter- elnök pontosan tudta, hogy gazdái milyen „megoldásra’’ gondolnak. Először André Stil elvtársat, a Francia Kommunista Párt központi lapjának főszerkesztőjét, az első SztálUi-díjas francia írót tartóztatták le. többszáz békeliarcos társával együtt, utána pedig a legcini- kusabb és legútlátszóbb ürüggyel letartóztatták Jacques Duclost, a Francia Kommunista Párt titkárát, aki Tliorez elvtárs távollétében vezeti Franciaországban a Kommunista Pártot. A francia kormány tehát nyíltan a fasizmus útjára lépett. A francia nép_, azonban tanult a mait tapasztalataiból, és világosan látja, mire készülődik áruló kormánya. „Jacques Duclos letartóztatásába belenyugodni — hangsúlyozza a Francia Kommunista Párt Politikai Bizottságának felhívása — annyit .jelentene, mint háborúra, fasizmusra, katasztrófára ítélni magunkat. Jacques Dudost azonnal szabadon kell bocsátani! Felhívjuk a munkásosztályt és Franciaország népét, hogy harcolja ki Jacques Duclos szabadonbocsátását”. És a francia nép tettekkel válaszol a felhívásra. Mindenütt kinyilvánította azt az eltökélt szándékát, hogy nem engedi felülkerekedni a fasizmust, nem engedi meg, hogy az amerikai imperializmus francia- országi lakájai továbbra is fogva- tartsák Duclos elvtársat. A franciaországi tiltakozások: a sztrájkok, tüntetések ereje mutatja, hogy a francia nép — miként 1934-ben — most is vissza fogja verni a fasizmust és diadalra viszi a nép szabadságának és békéjének ügyét. A hitleri hadsereg feltámasztásának kísérlete Hétfőn a három nyugati külügyminiszter és a bonni revausistu klikk vezetője, Adenauer aláírta az úgynevezett keretszerződést, kedden pedig hat nyugateurópai állam megbízottja — köztük Adenauer — az úgynevezett európai hadseregről szóló szerződést hagyta jóvá. A népek jól ismerik ezeket a szerződéseket. A keretszerződésnek az a célja, hogy a nyugatnémet bábállamot bevonja az „európai védelmi közösségnek’’ nevezett támadó katonai tömbbe. Ez a szerződés korlátlan jogot biztosít a nyugati hatalmaknak arra. hogy csapataikat beláthatatlan ideig N’yu- gat-Németország területén tartsuk. A keretszerződés egyáltalán nem ad függetlenséget és önállóságot Nyu- gat-Németországnuk, épp ellenkezőleg: teljesen függő helyzetbe hozza Németországnak ezt a részét a nyugati államoktól. A „keretszerződés" az amerikai-angol háborús uszítok és a nyugatnémetországi militaristák, a volt nácik, nagyiparosok katonai egyezménye. Ez a szerződés elmélyíti Németország kettészakítottságát. akadályozza a német békeszerződés megkötését, „törvényesíti’’ egy új náci hadsereg felállítását és fokozza az új háború veszélyét. A keretszerződés aláírásával Nyugat-Németországot beleillesztették a támadó atlanti tömbbe, az „európai hadseregbe’’. Fiz a beillesztés történt meg hivatalosan Párizsban az „európai hadseregről” szóló egyezmény aláírásával. Nem hagyja annyiban azonban a német nép sem érdekeinek elárulását, az Imperialisták újabb nyílt háborús lépését. A keretszerződés aláírúsásának napján Münchenben 150 ezer dolgozó követelte a népellenes Adenauer-kormány azonnali lemondását. Nürnberg főterén nyolcvanezren tüntettek, Gelsen- kirchenben több mint 40 ezren. A tüntetések és tiltakozások ereje azóta is állandóan növekszik. A Szovjetunió új jegyzéke, amely a négyhatalmi tárgyalásokat sürgeti és az előbbi jegyzékek szelleméhez híven az egységes, demokratikus, békeszerető Németország megteremtését követeli, hatalmas bátorítást jelent a német nép történelmi jelentőségű harcában.
