Néplap, 1952. június (8. évfolyam, 127-151. szám)
1952-06-08 / 133. szám
tOKí JÚNIUS 8. VASÁRNAP NÉPLAP 7 Tapasztalatcsere a nyíregyházi Lakatosüzemben Május 24-én üzemünkben tapasztalatcserét tartottunk. Nálunk találkoztak sztahanovistáinkkal, legjobb dolgozóinkkal a Tiszamenti Vízmüépítő Vállalat sztahanovistái, kiváló dolgozói, hogy kicseréljék tapasztalataikat, megismerkedjenek egymás munkamódszereivel, s azokkal az újításokkal és észszerű- sítésekkel, amelyek könnyebbé és gyorsabbá teszik a munkát. Legelsőnek Kresztyankó György elvtárs mutatta meg újítását, a fúrógépen elhelyezett önműködő locsolókészüléket. — Az újítás bevezetése előtt ■— mondta Kresztyankó elvtárs •— a gépfúráshoz két ember volt szükséges, A fúrók pedig köny- nyen eltörtek, mert a kézi locsolás nem volt tökéletes. A korongvágó gép következett Cizután. •» — Ez Zajácz elvtárs újítása magyarázta Kresztyankó elvtárs műszaki vezető. Zajácz elvtárs maga magyarázta meg az újítás jelentőségét. Egv 50 milliméteres vastagságú szögvasat mutatott fel: — Egy ilyen szögvas elvágása sok időt és embererőt pazarolt el. A fűrészt sem győztük cserélgetni, olyan hamar tönkrement. •— Míg Zajácz elvtárs beszélt, körülnézték a gépet. Az egyik munkás, nem is állta meg szó nélkül, kételyei akadtak, amint simogatta, nézegette a forgó korongot. ;— Hát ennek foga, meg éle sincs, hogyan vágja akkor el a vasat? — kérdezte. — Egyszerű az, elvtársak — válaszolta Zajácz elvtárs. A forgó korong 5.000-szer fordul percenként. Mindjáit meg is mutatóm, hogyan működik.» Bekapcsolta a gépet, s amikor a szőgvas és a forgókorong találkozott, nagy zajt csapott és a szögvas izzani kezdett. A nézők közelebb hajoltak a vágószerkezethez. Csak néhány pillanat röppent el s már ketté vált a szögvas. A nézők csodálkozva figyelték a történteket. Zajácz elvtárs azonban tovább magyarázott: — Ez fizikai törvény. A vágásnál a szögvas a súrlódástól f izzik, viszont a forgó korong nem tud felmelegedni, mert a nagy sebesség miatt állandóan hűti a levegő. Az a legérdekesebb, hogy a vágókorongot a legpuhább lemezből kell készíteni. A kemény lemez megrepedezik és gyorsan tönkremegy. A lakatosműhely után a kovácsműhelyt tekintik meg az elvtársak. Itt én mutattam be újításaimat. A hevederrollózó készüléket nézték meg először. Kérték, mutassam be az újítást. Gyorsan megmelegítettem egy ajtó vasalásához szükséges lemezt. Az egyik végét, amelyet hajtani kellett, a készülékbe tettem, a másik végére ütéseket mértem. Pillanatok alatt kész volt, amely azelőtt 10—12 percet vett igénybe. Többen mondták, hogy elkészítik ezt a szerkezetet, hisz nem is olyan ör- döngős mesterség, Még el is felejtettem mondani, hogy addig két ember tudta a hevedereket készíteni, most pedig egy is nyugodtan boldogul. Aztán bemutattam a csavarfejező készüléket és az ácskapocs hideg állapotban való elkészítésének módját. Az elvtársak mindent alaposan megnéztek. Az újítások nagyrészét a Tiszamenti Vízmüépítő Vállalat lakatosai, kovácsai is el tudják készíteni. Mikor már minden újítást végigpróbáltunk, a raktárba is benéztünk. Az elvtársak figyelmét itt a vasak időm és méret szerinti rendezése ragadta meg. •—: Nálunk ; mondták a Tiszamenti Vízműépítő Vállalat dolgozói — nincs igy, s néha bizony félórát vesz igénybe, míg a megfelelő darabot kiválasztja az ember. j A megbeszélések után a barátsági összejövetel betetézésülj az ebédlőbe mentünk. Még az ebéd ideje alatt is a látottak körül folyt a vita. Aztán arra kértek, mondjam el, hogyan lettem sztahanovista. INem könnyű az embernek malmáról beszélni, de azért megpróbáltam röviden elmondani. Az «segített ahhoz, hogy sztahano- jvista legyek, hogy erős elhatározásom volt, hogy az leszek. Mindég igyekeztem fegyelmezett lenni. A munkát úgy osztottam be, hogy minden percet ki tudjak használni. Például ha a szerszámgépeket szögvas szabására állítottam be, addig, míg az egész szögvasat le nem szabom, nem állítom gömbvas- szabásra a gépet, mert az sok időt elrabol. Ha kikapom a munkautalványokat, először munkástársaimmal megbeszélem, nincs-e valami javaslatuk a munka meggyorsítására. Ezek a megbeszélések 4 sokat segítenek míndannyiunk munkájában. Főleg annak köszönhetem, hogy sztahanovista vagyok, hogy az elért eredményeket megtartom, igyekszem úgy dolgozni, hogy a százalékom még nehezebb munkafolyamatra való áttérésnél se essen vissza. Persze, ilyenkor az erőmet kevésnek találtam. De nincs is szükség különös erőmegfeszítésre, hiszen segítenek az újítások. Ahogy a közmondás tartja: „Többet észszel, mint erővel!" Tapasztalatcserénk azzal zárult, hogy megállapodtunk: ezután minden három hónapban találkozunk. Mi igyekszünk, hogy a következő alkalomkor még többet tudjunk beszélni munkánkról. A Tiszamenti Vízműépítő dolgozói is felkészülnek; megígérték, hogy akkorra ők is gyűjtenek sok tapasztalatot, hogy segítsenek nekünk a termelés fokozásában. Bodor Bertalan, sztahanovista kovács. ■———■11 —■ ■m.».»"*»» ——»n».wwwMi'iiiaa——wan m», j n»inn>u ——mmmmmmmmmmammmmmmmrn Miért lett Sonkád a inegje utolsó községe a növényápolásban ? A sonkád! tanács növényápolási Jelentésében június negyedikén a következő számok szerepelnek; „Egyéni területen megkapálva 6 hold kukorica (vetve 75 hold). G hold burgonya (vetve 25 hold), 5 hold napraforgó (vetve 284 hold).” Ebből a három növényből 384 hold a vetésterület és megkapáltak 17 holdat! A tanácselnök. Juhász Zsigmond ezt az „eredményt’’ szó -nélkül aláírja, illetve nagy megnyugvással hozzámondja, „mehet ez is” (a járási tanácshoz). Vájjon aláírná-e ilyen nyugodtan Varró Béla, ifj. Bakk Esig- mond, meg a többi élenjáró dolgozó paraszt? Bizonyára nem. Varró Béla már kétízben kapott kitüntető díszoklevelet a mezőgazdaság minden ágában végzett jó munkájáért. Az első kapálást most is befejezte. Biztosad Varró Bélának valami jó helyen van az a négy lioldnyi kapálni valója, amivel végzett. A tanácselnök ugyanis, aki egyben a mezőgazdasági állandó bizottság elnöke is. — így a határt ,„iól ismeri” — azt szokta mondani : ,,A mi községünk határa nem olyan, mint más községé, erre a főidre egész későn lehet rámenni. Meg aztán a fagy...” — Az én kilenc hold földem — mondja Varró Béla — 10 darabban van a határ minden részében. — Egy hajszálnyival sem jobb, mint másoké — tódítja ifj. Bakk Zsigmond. Amikor ezeket az ellenvéleményeket hallja a tanácselnök, akkor más oldalról akarja az ő „igazát” bebizonyítani. — Nem is dolgozik más olyan szorgalmasan ebben a községben, mint ti. i Szavakban nincs hiány tehát, de arról nem beszélnek a tanácsházán, hogy miért nem követik Varró Béla és Bakk Zsigmond példáját a többiek, tavaly pedig követték őket. A versennyel, a verseny nyilvánosságával van itt baj. Versenytábla van ugyan Sonkádon nem is egy és sokkal különbek, mint az a deszkadarab, amit borbély cégér módjára lógat a szél a tanácsház falán és azon is csak egy-két elöregedett begyűjtési hír vafl. Versenybizottságot azonban nem találni még lámpával sem. Az elnök úgy emlékszik, hogy jött már egy írás a járástól arról, hogy meg kell alakítani a versenybizottságot, de amikor keresni kezdik, az sincs meg. A jelentés, amit a járás felé küldenek, teljes egészében a mezőőrök bemondásán alapszik. Az szükséges, hogy számszerű statisztikai adatokat a mezőőrök szolgáltassanak, de hogy nincs egy bizottság, amely ellenőrizze ezeket az adatokat — az már igen helytelen. Közismert, hogy Sonkád az utolsó járásban az utolsó község, de az is biztos, hogy a három főnövényből a 17 holdnál azért több van megkapálva, csak éppen nincs ki | ellenőrizze, nyilvántartsa. A sok el- j maradt dolgozó mellett vannak élenjáró és kezdeményező dolgozók is, akiknek a tapasztalatát nincs, aki tovább adja A községi |>árftitkár, Sztároszta elvtárs sem ismeri i ramocsaházlak, meg pdtrohaiak kezdeményezécét, pedig a Néplap már jónéhányszor foglalkozott e községek versenymóűszereivel. Ha a saját házuk körül szétnéznének a község vezetői, a ramocsaházi példához hasonlót Sonkádon is lehetne találni. Márton István és Lőrincz László egymást segítve végzik a munkát, de a két élenjáró, Varró Béla és ifj. Bakk Zsigmond is annak köszönhetik elsőségüket, hogy egymást segítik. A dolgozó parasztok látják, hogy mit jelent az összefogás. Két ember is sokat tud segíteni egymáson, hátha még négy-öt család ösz- szefogna, mennyivel hamarabb és könnyebben végeznének a munkával! Ha Varró Béla nem segít Bakk Zsigmondnak, akinek korábban lehetett kapálni a kukoricáját, bizonyára nem végezte volna még be a kapálást, de így sohsem kellett leállni a kapálással, mert a kettőjük földjében mindig akadt olyan földdarab, amit már lehetett művelni. A dütőfclelőgök és a népnevelők csak papíron vannak, de munkát nem végeznek. Pedig Sztároszta elvtárs nemrégen jött haza a pártiskoláról. ahol tanulhatta, hogy az1 NEMZETKÖZI SZEMLE Elszánt küzdelem a irancia békeharcosok kiszabadításáért Második hete már, hogy a francia nép méltó haragjától rettegő partial lakájkormány parancsot adott Andii tstil és Jacques Uuclov elvtársak letartóztatására és velük együtt még számos békehaicost vetettek börtönbe. A békeküzdelem parancsnoki karára, a Kommunista Pártra akartak mindezzel csapást mérni és azóta sem szüntettél; meg a Párt elleni orvtámadásaikat. A francia rendőrség a hitleri Best apó. ól kölcsönzött módszerekkel'dúlta fel a Francia KP köz. ponti székhazát, házkutatást tartott több demokratikus szervezet helyiségében és nyilt provokációs céllal lefoglalta a Kommunista Párt Központi Bizottságához érkező postát. A francia kormány minden téren igyekszik fokozni a terrort, megfélemlíteni a dolgozó tömegeket, hogy elnyomja a békehareo- sok kiszabadításáért folytatott harcot. Ebben munkása mlóUhoz méltó „hűséggel” támogatják a kormányt a jobboldali szocialisták, akik azt követelik, hogy a kormány ,,a törvény teljes szigorával” sújtson le a „rend” megbontóira. Vájjon milyen „rendet” védenek a szocialista párt jobboldali veze- I tői? Azt a rendet, amellyel már légen szembefordultak saját tömegeik is: a háborús készülődés, a fasizmus „rendjét”. A francia dolgozók jiedig nem a munkásárulókra, hanem a dolgozók érdekeinek igazi védelmezőire, a kommunistákra hallgatnak. A francia dolgozók megértették, hogy mi a kormány célja. Megértették, hogy a francia tőkések amerikai gazdáik parancsára el akarják távolítani az útból háborús terveik végrehajtásának legfőbb akadályát, a béke és a nemzeti érdekek legfontoflz amerikai acélipari sabb védelmezőjét, a Kommunista Pártot. A kormány hazug rágalmakkal próbálja igazolni fasiszta intézkedéseit, s a hitleri időkből jólis- mert ürügyekhez folyamodik. — „Kommunista összeesküvésnek” rni- nősí'Si a békeküzdelmet, a francia nemzet ellenállását a háborús készülődéssel szemben. Hadbírósággal fenyegeti Duclos elvtársat, s ezzel csak még jobban meggyőzi a francia népet, hogy a kormány irives alkotórészei, s ez a nép egyre világosabban, egyre egységesebben láija, hogy mindent meg kell tennie a veszély elhárítására. A haza fiúi kötelességnek ez a tudata vitte harcba Franciaország dolgozóinak százezreit, amikor a CGT felhívására Párizs és a főváros környékének üzemeiben megkezdődött a sztrájk, tiltakozásul a letartóztatások, a kormány fasiszta intézkedései ellen. A francia dolgozók százezrei megértették, hogy a sztrájk mindenkinek kötelessége, aki békét, nyugalmat, jólétet akar. Megértették: Francia- ország legnagyobb pártja vezetőinek szabadonbocsátása és a francia dolgozók boldogulása egy és ugyanazon kérdés. A francia kormány RiAjfway parancsára mindent elkövet, hogy a föld alá kényszerítse a Kommunista Pártot. A legutóbbi napok eseményei azonban világosan megmutatják, hogy a francia nép nem engedi megfosztani saját magút érdekei igazi védelmezőitől. Minél inkább fokozza terrorját a Pinay- kormány, annál szilárdabb a dolgozók egysége, annál jobban fokozódik a küzdelem a háború, a nyomor, a fasizmus politikája ellen. munkások sztrájkja i ttzkedései a háborús politika sze’-A hét elején újra sztrájkba lépett az Egyesült Államokban 650 ezer acélipari munkás. Emlékezetes, hogy az acélipari kollektív szerződés még a múlt év végén lejárt, a munkások a bérek emelését követelték, de a munkáltatók visz,- szautasították a követelést. Az acélipar dolgozói ekkor sztrájkot hirdettek, azonban Murray, az acélipari munkások szakszervezetének vezetője elárulta a dolgozók aktívákkal miként kell foglalkozni. Bizonyára szó volt arról is. hogy a tanács munkáját neki miként kell segíteni és ellenőrizni, de a tanács munkáján ez nem látszik meg. Danes elvtársnőnek sokkal több segítséget kell adni, mert nemrég került ebbe a községbe, mint tanácstitkár. Danes elvtársnőnek pedig nagyob tekintélyt kell magának szerezni. Az elnök után a tanácsnál történő dolgokért elsősorban ő a felelős és a tanács dolgozói közül ő az egyedüli párttag, így még nagyobb felelősség hárul rá. Nem az a dolga, hogy a beosztottak parancsait lesse(!?), hogy a községben keresgélje a tanácselnököt, ha valaki akar vele beszélni, A tanácstitkár vezető ember, felelős munkakört tölt be, s ennek megfelelően kell dolgoznia. Arra pedig * járási tanácsnak is fel kellett volna már figyelnie, hogy Sonkád nem azért utolső, mert „olyan” a talaja, hanem azért, mert a tanács gazdasági vonalon nem gazdája a községnek. A tanúeselnökség nem lehet mellékes foglalkozás, mert Juhász Zsigmond elsősorban szövetkezeti kocs- müros és azt mondja a .felsőbb szervek kiküldötteinek is: „Nem tart úgy-e sokáig, mert még aktám is van és mennem kell a kocsmába is.’’ Míg ezeken a hiányosságokon nem javítanak a soküdiak, addig utolsók is lesznek. érdekeit, s ennek következtében sikerült Trumann-ak megakadályoznia az április 9-re hirdetett sztrájkot. Trümern manővere az volt, hogy a sztrájk előestéjén kihirdette az acélipar „állami ellenőrzését”, ami természetesen nem jelentett semmi változást a tőkés tulajdonban, csupán arra volt jó, hogy meggátolja a dolgozók harcát. Június 2-án azután a bíróság olyan határozatot hozott, hogy az acélipari vállalatok „állami ellenőrzése” — alkotmányellenes. A G50 ezer acélipari munkás most már azonnal sztrájkba lépett. Az üzemekben kioltották a kohókat, s az amerikai acéltermelés egyetlen nap alatt 10 százalékára csökkent. Az amerikai imperialistákat komolyan nyugtalanítja az acélipari sztrájk, hiszen ezek nélkül u gyárak nélkül nem- lehet fegyverkezést folytatni, s általában az egész gazdasági élet megbénítására vezet, ha nem termel az acélipar. Igen jelentős tehát az amerikai munkások sztrájkmozgalma, amely ismét megmutatja, hogy a munkás, osztályban hatalmas erők rejlenek s ez az osztály nem bekül meg a háborús uyoinorpolitikával, a rá- Uényszerftett szegénységgel. Még inkább jelentős ez a sztrájk, ha azt nézzük, milyen nehéz körülmények között folyik. Az amerikai kormánykörök minden erejükkel igyekeznek letörni a dolgozók harcát, öt év óta alkalmazzák a munkások ellen a fasiszta Taft—Hartley-féle törvényt, amely „megtiltja” a munkások sztrájkját. Mindez azonban nem tudja megtörni az amerikai dolgozók harci elszántságát. Az amerikai dolgozók tisztában vannak azzal, hogy gazdasági érdekeik védelméért folytatott harcuk egyet jelent az amerikai kormány háborús politikája ellen, a békéért folytatott harccal. Ez a harc egyre szélesebb mértékben bontakozik ki s lelkes támogatásra talál nemcsak az Egyesült Államokon belül, hanem a határokon túl is. Az elmúlt napokban a francia vas- é< fémmunkások szakszervezete biz tosította teljes együttérzéséről az amerikai szaktársakat, bebizonyítva. hogy a tőkések, a háború vámszedői elleni harcban egymás mellett tudják magukat a világ dől- znzói.
