Néplap, 1952. június (8. évfolyam, 127-151. szám)
1952-06-08 / 133. szám
NÉPLAP 1932 JÚNIUS 8, VASÁRNAP A MEZŐGAZDASÁGI TERMÉNYEK SZABADFORGALMÁÉRT deke is, mert a beadás elhanyago- lása akadályozza azt a rohamos fejlődést, amely a múlt petróleum- lámpánál vakláló’ falujából villany-1 fényben úszó, kultúrházzal, csecsemőotthonnal rendelkező községet teremt. Akadályozza a falu dolgozói életszínvonalának emelkedését, mivel a beadás elhanyagolása kevesebb cipőt, ruhát, rádiót jelent a falu számára is. Mert a begyűjtött mezőgazdasági termékeket nemcsak a város fogyasztja el, hanem jelentős része visszakerül a faluba élelmiszer, cipő. bakancs, csizma s ruházati cikkek formájában, Éjjp ezért a határozat megjelenése után megyénk becsületes dolgozó parasztjai egyre inkább követelték meg küldötteiktől, a tanácsoktól az elmaradókkal szembeni töryé- nyes rendelkezések végrehajtását. A párt- és kormányhatározat végrehajtásának eddigi szakaszában megyénk dolgozó parasztjai példásan helytálltak. A tizenkettedik helyről az első helyre ktiz- dötték fel magukat. — Elnyerték az ország első megyéjének járó begyűjtési vándorzászlót. A mátészalkai járás dolgozó parasztjai a begyűjtésben első járás címét, Gyűrtelek, Nagyecsed községek pedig az ország községei közötti versenyben az első helyezettek lettek. A beadás becsülettel való teljesítése eredményeként május 1-re dolgozó parasztságunk teljesítette Ráleosi elvtársnak tett fogadalmát, teljesítette félévi beadási tervét. Látni kell azonban, hogy a pártós kormányhatározat eddigi sikerei még csak az idei begyűjtés első részletének sikerei. A nagy feladatok még előttünk állnak. Ha visz szatekintunk az eddig eltelt időkre, látnunk kell: van még bőven tennivalónk a határozat megvalósító sa érdekében. Sokan vannak megyénkben olyanok, akik még nem teljesítették első félévi beadási kö telezettségeiket. Szégyent hoznak arra a zászlóra, melyet megyénk becsületes dolgozói oly féltve őriz nek. Oros községet kizárták a . szabadpiaci forgalomból. Joggal vetik most az orosiak szemére a megyében : a testvéreitek kezéből akarjátok kicsavarni a becsület zászlóját?! S ha végigtekintünk begyűjtési kimutatások hullámzó számadatain, akkor látni fogjuk a tanácsok sem tartják kezüket állandóan a begyűjtésen. Pedig a be gyűjtés a tanácsok állandó, mindennapi munkája. Ha becsülettel teljesíteni akar- ; juk beadási kötelezettségeinket a továbbiakban, biztosítanunk kell a begyűjtés egyenletességét. Megyénk szégyene, Oros község példája .pedig arra inti dolgozó parasztjainkat, hogy még tovább kell folytatni a harcot a hanyagokkal, késlekedőkkel szemben, akik megkárosítják az államunkat, a becsületes dolgozó parasztokat, mivel veszélyeztetik községeik szabadpiaci jogát. Oros község kizárása a szabadpiaci forgalomból figyelmeztetés egyúttal a megye minden községe számára, mert a december 1-i pártós kormányhatározat értelmében a gabonafélék szabadpiaci forgalma június 30 án megszűnik. Ettől az időtől kezdve csak akkor értékesíthetik a dolgozó parasztok sza badpiacon a gabonaféléket, ha i község már teljesítette kötelező gabonabeadását. A szabadpiaci ér tőkésítés joga drága kincs minden dolgozó paraszt számára, mert le hetévé teszi gazdaságának, állat- állományának fejlesztését. Drága kincs a termelőcsoportok tagsága számára is, mert nem tudják értékesíteni munkaegységeik után járó terményeiket, ha nem teljesítették előzőleg már az állammal szembeni kötelezettségeiket. Ml kell ahhoz, hogy megyénk a gabonafélék június 30-án megszűnő szabadpiaci jogát visszaszerezze? Bő termés, sok jószág! Hogy ezt megteremthessük, ahhoz jó munkára van szükség. Valóra kell váltani az „aratásig háromszor kapálunk” jelszót, mert a bő termés titka: a gondos, minőségi növény- ápolás. Nagy körültekintéssel kell felkészülni az aratás, cséplés, be- liordás, a másodvetések munkájára. Egy percet sem szabad késlekedni a szénabetakarítással, a rétek, árokpartok kaszálásával, „a kaszálóról a begyüjtőbelyre” jelszó megvalósításával. Pártszervezeteink, tanácsaink alt. kor tudják megfelelően elősegíteni dolgozó parasztjaink számára a szabadpiaci jog visszaszerzését, ha minden erejükkel elősegítik a növényápolás, állattenyésztés, aratás, cséplés, másodvetések munkáját. Ha felvilágosító munkával, az alulról jövő kezdeményezések felkarolásával, a verseny még szélesebb- körü nyilvánosságának megteremtésével fokozzák a községek versenyszellemét. Termelőszövetkezeteink, a minisztertanács határosa tának végrehajtásával, a területek egyénekre való felbontásával, a nők, a családtagok bevonásával, a munkafegyelem megszilárdításával, a kötelezően előirt telién- és sertéstörzsek, valamint baromfiállomány beállításával járulnak hozzá községeik, megyénk szabadpiaci jogának visszaszerzéséhez. A falu ezer szemmel figyeli munkájukat, s mint mindenben, a párt- és kor- , mányhatározat további sikeres j megvalósításáért folytatott harciban Is járjanak az élen, mutassák meg dolgozó parasztságunk számára azt az utat, amely a szabadpiaci jog június 30. utáni visszaszerzéséhez vezet: a gondos minőségi növényápolást és állattenyésztést. A bő termés, a sok jószág, a „cséplőgéptől a begyüjtőbelyre” jelszó megvalósulása minden dolgozó paraszt családjának érdeke, — a falu még szebb és boldogabb életének biztosítéka. \ (crniclőiszövelkczctck vezetői idejében iisfjeljcnek fel a munkaié;;jelem megiazulására Népi demokráciánknak, Pártunk gazdaságpolitikájának hatalmas győzelme volt a december 1-i pártós kormányhatározat megszületése. Ez a győzelem folytatása volt annak a sikeres harcnak, amelyet a munkásosztály élcsapata Rákosi elvtárs vezetésével, irányításával vívott a felszabadulás után. Folytatása volt a jó pénz megteremtésének, a hároméves terv, az ötéves terv első két éve sikeres megvalósításának. Része annak az építő- munkának, melynek során elmaradt agrár-ipari országból hazánk ipari országgá vált. Ennek a múlt rendszerben elképzelhetetlen fejlődésnek útját olyan hatalmas alkotások jelzik, mint Sztálinváros, a November 7. erőmű, a Tiszaiak! Duzzasztó, mely 200.000 hold öntözését, energiatermelése 230.000 tonna szén megtakarítását teszi lehetővé népgazdaságunk számára. Hazánk ipari országgá vált: az ötnaponként szinte földből kinövő új gyárak mellett a dűlők, a községek régi „rendjét” feltörő traktorok, kombájnok, 'burgonyaültető, gyapotszedő gépek jelzik. Idén a megyénkben is már 650 traktor, 127 kévekötő-aratógép, 37 kombájn segít dolgozó parasztságunknak a még bőségesebb' termésért folytatott harcban. A párt- és kormányhatározat a jegyrendszer megszüntetéséről, a mezőgazdasági termékek forgalmának felszabadításáról, — melyet dolgozó parasztságunk a határozat nyomában megindult felvilágosító munka eredményeként alaposan megismert — további emelője lett szocialista építő munkánknak. Szétzúzta a kapitalista spekulánselemek 100 forintos szalonna, 73 forintos vaj, 40 forintos olaj világát. Ezzel megerősítette a munkásparaszt szövetséget, melyet már a spekuláció, a magas élelmiszerárak kezdtek lazítani. Megszűnt az a világ, amit Rákosi elvtárs december 1-i beszédében így jellemzett: „Nyíregyházán egy kofa két kövér libával beült a gyorsvonat párnás osztályába, Budapestre utazott, ahol a két hízott libát eladta, a férjének vett egy öltöny ruhát, s a következő gyorsvonat párnás osztályán még vissza is utazhatott. Mindezt a két liba árából.” Bizalmatlanul szemlélték maguk a dolgozó parasztok is ezt a spekulációt mivel saját bőrükön tapasztalták a múltban a 7 pengős búzán, a 2 pengős malacon, hogy az élelmiszerárak szélsőséges hullámzása nem kívánatos dolog, mert az ilyen árak nem lehetnek tartósak. Érezték, hogy nem becsületes dolog a falu számára traktorokat, műtrágyát, iparcikket küldő munkásosztálynak, saját falubelieknek, dolgozó parasztoknak 90—100 forintos áron zsírt eladni. A párt- ős kormányhatározat, a spekuláció letörése megteremtette a munkával szerzett forint becsületéi. Szaporábban kezdett járni a dolgozók kezében a szerszám, megszilárdult a munkafegyelem. Megyénk dolgozó parasztsága az első sorokban harcolva, támogatta a határozatot, mely lesújtott a spekulációra. S magáévá tette Rákosi elvtárs iránymutatását: „E rendszabályok sikerének elengedhetetlen előfeltétele s elválaszthatatlan tartozéka, hogy a mezőgazdasági termelők még non teljesített beadási kötelezettségűknek maradéktalanul Ingyenek eleget és a jövőben is pontosan, gyorsan teljesítsék a terménybeadást. Ennek megfelelően most fokozott erővel kell gondoskodni arról, hogy azok a termelők, akik még a beadással hátralékban vannak, maradéktalanul és gyorsan pótoljá.k mulasztásukat.” Szabolcs-Szatmár megye ebben az időben még a megyék közötti versenyben a 12. helyen kullogott. A kormányhatározat megyénk ipari dolgozói mellett hatalmas ösztönzést adott dolgozó parasztságunk számára is, az állammal szembeni kötelezettségük teljesítésére. A beadási tervteljesítés ugrásszerű növekedése bizonyította, hogy a párt- szervezetek jó felvilágosító munkája eredményeként egyre többen értették meg. bogy a beadás teljesítése a dolgozó parasztok saját érTermelőszövetkezetbeli levelezőink közül többen írtak arról az elmúlt napokban: hogyan javítják meg a munkafegyelmet, milyen intézkedéseket hoznak a szövetkezeti rend megbontói ellen. De — mint néhány levélből kitűnik — még mindig vannak fegyelmezetlenek. Szilágyi Pál urai levelezőnk például azt írja, hogy termelőesoport- jukban meglazult a munkafegyelem, s a vezetőség csak bátorítja a fegyelmezetleneket. „A fegyelmi bizottság hoz ugyan ítéleteket a munkafegyelem meglazitói ellen, de a tszcs, elnöke és a brigádvezeíők nem szereznek érvényt ennek a büntetésnek, pedig ezzel nagy kárt okoznak az egész csoportnak.” Király Béla szamostatárfalvi levelezőnk arról ad hírt már másodízben, hogy náluk a rossz munka- szervezés is hozzájárul a fegyelem megbontásához. „A fűkaszálásnál — írja Király Béla — nincs felosztva a terület, s ennek következtében vontatottan megy a munka. A drága idő pazarolására vezet az is, hogy nap-nap után elromlik a gyümölcstermelő brigád permetező- gépe. A javítási költségekből már régen új gépet lehetett volna venni, a vezetőség azonban nem igyekszik megoldani a pillanatnyi nehézségeket.” Mindkét levél arra hívja fel a tszcs.-elnökök figyelmét, hogy ne engedjék meg a munkafegyelem meglazulását és jó munkaszervezéssel segítsék a tszcs.-tagok munkáié A Volga—Don csatorna, a Szovjetunió hatalmas békealkotása Egy héttel ezelőtt adták hírül az újságok,’hogy nagy lépéssel haladt élőre a szovjet nép a sztálini természetátalakító tervek megvalósításában: megépült á Volga—Don csatorna, megkezdődött a hajózás a nagyjelentőségű új víziúton. ürömünnep volt ez a nap a csatorna hős építői, a környék lakosai számára, akik ezrével keresték fel a befejezett csatornát a megnyitás napján, hogy tanúi legyenek „Volga anyácska” és a „csendes Don” találldfeásának. De ünnep volt ez a nap Kujbisevben, Kahovkában, Tahia Tasban, Moszkvában, a gyárakban, tervezőirodákban és kolhozokban; ünnep volt mindenütt, ahol új békeművek épülnek, mindenütt, ahol a kommunizmus építésén fáradoznak az emberek. A Volga—Don hajózható csatorna építésével kapcsolatban 1950 decemberében jelent meg a kormányrendelet, amelynek az volt a célja, hogy az építést — amely lassúbb ütemben és kisebb mértékben már a háború előtt megindult — meggyorsítsák, kibővítsék, s a többi nagy természetátalakítási munka színvonalára emeljék. A rendelet előírta, hogy 101 kilométer hosszú hajózható csatornával kell összekötni a Volgát és a Dont Sztálingrád és Kalács között, vízmüvet kell építeni a Donon Cimljanszk mellett s ehragyog, a régen kiszáradt sztyeppéi kutakban ismét megjelent a víz és mindenütt dúsan nő a fű. A logovszkojei Kirov-kolhozban megkezdődött az öntözés. Két éven belül 1600 holdnyi területen termelnek ebben a gazdaságban öntözéses búzát és gyapotot, konzerv- és tejüzemet építenek, s szerte a környéken az új. megváltozott élet ezernyi tervét állítják össze a boldog szovjet emberek. Hatalmas munka volt a Voiga—Don csatorna, a Cimljan- szki-tenger megépítése. Óriásit alkotott a szovjet nép, bámulatos rövid idő alatt. Száz, sőt ezer kilométerről is, éjjel-nappal érkeztek ide az építési anyagokkal, gépekkel rakott tehervonatok. A Kámán és a Volgán sokszázezer köbméter épületfa úszott le az építkezéshez, egész flottát alkotó vontatógőzösök és uszályhajók szállították ide az anyagot. Kétszázmillió köbméter földet mozdítottak meg a csatorna építésé során. Olyan mennyiség ez, ■ hogy Nyíregyházától Debrecenig 100 méter széles és 40 méter magas gátat lehetne húzni belőle. Több, mint 40.000 tonna fémszerkezetet szereltek be, tehát a csatorna minden méterére 4 mázsa vas jut! Ezt a gigantikus munkát csak a Képünk azt a jelenetet örökíti meg, amikor az első hajók áthaladnak a Volga—Don csatorna egyik zsilipén. hez a vízműhöz egy 12.6 milliárd köbméteres, mintegy 150 kilométer hosszú víztároló. 500 méteres víz- szintbiztosító bukógát, egy 13 km. hosszú földgát, zsilipek, a folyót átszelő vasútvonal és autóút, valamint egy 160.000 kilowatt teljesítményű vízierőmű tartozzon, s a víztárolóhoz öntözőcsatornarend. szert kell kapcsolni. A kommunizmus nagy építkezéseinek elsőszülöttje az orosz nép régi álmát váltotta valóra: egységes víziúttal köÜ össze a Szovjetunió európai részének öt tengerét, öt tenger kikötőjévé teszi a szovjetország világszép fővárosát, Moszkvát. A békemü még szorosabban összekapcsolja, még közelebb hozza egymáshoz a Szovjetunió népeit, megtermékenyíti az eddig meddő sztyeppékét, szebbé, szelídebbé változtatja a természetet. A szovjet emberek nem várnak könyöradományokat a természettől, maguk kényszerítik, hogy úgy teremjen a föld, ahogy ők akarják. A csatorna táján máris érezhető a változás: a Cimljanszki-tenger, amely több mint 100 kilométerre nyúlik he a doni sztyeppékbe, szinte csodákat művel. Ilyenkor, nyár elején máskor már vöröses színű, száraz volt a sztyeppe, s a forró levegőben . porfelhők kavarogtak. Most pedig minden smaragdzölden legkorszerűbb szocialista technika segítségével végezhették el ilyen rövid idő alatt. Évtizedes munkát jelentett volna ez a hatalmas gépek nélkül. 185 ekszkavátor, több mint 500 talajnyeső és talajegyengető gép, többszáz önkiürítő tehergépkocsi és számos földszivattyú dolgozott az építkezésen. A földmunkákat több mint 98 százalékban, az egyéb munkákat pedig 90 százalékban gépek végezték. A betonozás teljes egészében gépek segítségével történt, 26 iszapszivaty- tyú dolgozott a mintegy 28 millió köbméter össztérfogatú cimljanszki földtöltésnél. Most az építőállványokat szerelik le a Volga—Don csatornánál. A csatorna útvonalán különböző jelzőberendezéseket raknak ki a hajósok számára, a kalacsi és sztálingrádi bejáratnál világítótornyokat helyeznek el. A csatorna épító'inek helyét a hajósok foglalták el, a zsilipek, a szivattyúállomások, a jelzőberendezések kezelői. Az építők pedig a gépekkel együtt útban vannak Kujbisev és a Szovjetúnló más tájai felé, ahol hasonló nagy és még nagyobb feladatok várnak I cájuk : a kommunizmus többi nagy alkotásainak felépítése.
