Néplap, 1952. június (8. évfolyam, 127-151. szám)

1952-06-12 / 136. szám

NÉPLAP 1932 JÉNIUS 12. CSÜTÖRTÖK 1937 júniusában, amikor Spanyolhonban utolsó útjára kísértek a népek szabadsá­gának és békéjének nagy. harcosát, a matolcsi Zalka Mátét, vagy ottani nevén Lukács tábornokot, egyik francia közkatonája ezeket mondta a nyitott sírnál: „Az a nép, amelyik ezt a nagy harcost adta az eiuberiség- nejc, megérdemli a független­séget és szabadságot. Meg­érdemli, ki fogja vívni és minden ellenséggel szemben meg fogja védelmezni1’. Sokan emlékesnek erre a nagy harcosra Tunyog­matolcson, a Szamos part­ján, 'ahol valamikor l’etöfi is megpihent és verset irt a kurta kocsmáról. Az öregek fiatal korára, gyermekségére emlékeznek. Egy pádban ül­tek vele az iskolában. Min­denki tud valamit róla. Az egyik ezt mondja: szeretett lovagolni. A másik: min­dene a könyv volt és Petőfi verseit könyv nélkül fújta. Van, aki kinn a Szovjetunió­ban is találkozott vele a hadifogság, a Forradalom idején. Kiss Gábor is találko­zott vele Alatiröan, egy ha­difogolytáborban. Akkor még Zalka is a cár foglya volt. Úgy történt, hogy a tábor­ban ott lézengtek az udva­ron s valaki kérdezősködött: vannak-e itt szatmáriak'/ Kiss Gábor moudta : én is az va­gyok. Hova való'/ Matolcsra! Matolcsra? Hiszen matolesi van egy a ttszti barakban is. Hogy hívják? Valami Má­ténak... Máténak? — törte a fejét Kiss Gábgr. Hiszen ilyen nevűt nem ismert Ma- tolcson. Kíváncsi voit, el­merni a tlsztibarukba. Felug­rott a feketeüujú legény s harsányan kiáltotta, szaladt felé kitárt karokkal: „Gábor te! Szervusz Gábor! Megis­mersz-« ? Emlékszel, még, hogy a pad alá gyömöszöl­tük egymást?!’’ Gábor is A TUNYOGMATOLCSI FIATALOK NEM FELEDTÉK EL ZALKA MÁTÉT ölelgette iskolabeli pajtását, falubelijét, aztán kérdezte: Hogy hívnak téged, Máténak? Hisz otthon Béla voltál, Az­tán megtudta, hogy bajíár- sai nevezték el így, mert mikor kérdezték, hogy hova- való. akkor mindig azt mondta: Mátészalka mellett, Matolcsra. így lett Máté Zalka, Zalka Máté. Kiss Antal is találkozott vele. Már akkor vörös pa­rancsnok volt» Bihari Antal is látta, beszélgetett is vele. Tőle tudták meg a falube­liek. hogy Zalka Máté hős lett abban a küzdelemben, amelyet az orosz proletárok, parasztok vívtak az urak el­len a szabadságért'. Nem volt szabad ne­vét sem ejteni a esendőrvi- lágban! Csak sugdostak róla szamosmenti szülőfalujában az emberek, akiknek sanya­rú volt a sorsa. Valahogy érezték, hogy Zalka Máté nem feledkezett meg róluk sem, barátairól, földijeiről. Nem is. Ezt'írta egyik roko­nának levelében a magyar- országi helyzetről: „Milyen szédületesen, állatján nagy az a megaláztatás, ami a dolgozót éri!’’ Biztosan tudta azt is Zalka Máté, hogy őri Károly, a kapzsi 90 holdas kulák gya­lázatos módon szípoiyozta a szegényeket. Minden tavasz- szal nagy bőkezűséggel osz­totta a kenyérnek valót az éheseknek, a szegényeknek- akiknek elfogyott kevéske nyári keresetük már. Azt mondta nagy sunyi képpel: .lószívvel adom, de ... ti sem kívánhatjátok ingyen... És munkát követelt érte. Uzso­ramunkát. Ha jött a vissza­fizetés napja, a kölcsön kérő­nek újból nem maradt sem­mije. S még ráadásul dol­gozni is kellett a kama­tokért-. Széles András, Fiilöp T.ajos, Széles Lajos. Szabó. Miklós, meg a többiek csuk úgy görnyedtek a kulákigá- ban. így szerzett örökölt 40 holdja mellé még öt vénét Őri Károly. Biztosan tudta azt is Zalka Máté, hogy a Köl­csey uraság suhogóval meg puskával hajtja munkára a cselédeket. Hogy F. Széles Pál kulák is sanyargatja, szípoiyozza cselédeit, harma­dosait, Egyszer Kis György Pál. Széles Pál cselédje haj­nalban bükkönyt ment hor­dani. Hóiig hordott, akkor azt mondta neki a kulák: „Itt van egy karéj kenyér, szedjél hozzá szilvát éhedre a fáról." Este meg kis ten­geriké-át főzött neki. Ök meg nagy jódolgukban -azt sem tudták, hogy férjenek a bőrükbe. Két órakor kel­tették a cselédeket, aztán visszafeküdtek aludni. Nap­pal zabáltak, ittak, meg csal­ták a népet. 1939 ben a ku­lák képviselőtestületi tagok kihirdették: adakozzatok, járdát építünk, A nép össze­adott vagy 2000 forintot, •járda azonban nem lett. A kulákok ellopták. Balogdi Sándor kulák volt. akkor a főbíró. Ez a tolvaj arról volt még nevezetes, hogy pálinka- ivásban halt meg. Úgy for­dult fel részegen a -szeszfőz­déjében ... Ilyen volt a nép sorsa akkor, amikor Zalka Máté kinn messzi országok­ban. távol Műtőiestül har­colt. Ezekről a harcokról az idősebbek keveset tudnak mondani, inkább már 'a fia­talok, akik olvastak, tanul­tak „Béláról", ök mondják és magyarázzák. hogy két­szer kapott Vörös Zászló rendjelet'. Ez volt a Nagy Forradalom legnagyobb ki- i ilntetése. Hadosztályparancs­nok volt. Aztán Törökország- I mi ment harcolni a -török nép szabadságáért, az angol gyarmatosítók ellen. 193(1- ban pedig már Spanyolor­szágból hallani hőstetteiről, ahol a fasiszta Franco-hor- dák, hitleri náci gazok és olasz feketeinges rablók el­len aratott egyre-másra fé­nyes győzelmeket. Itt, Spa­nyolországban, Huescánál ontotta ki drága vérét ellen­séges golyó... És a fiatalok azt ts elmondják: nemcsak az orosz, török, spanyol nép szabadságáért harcolt, ami­kor az ukrajnai, szwiruai, huescai harcmezükön küz­dött, hanem a magyar nép szabadságáért. Széles Andrá­sok, Kis György Pólók sza­badságáért is. Ő nem érhette meg a napfényes szabadság napját Magyarországon, de barátai s a mai barátaink, testvé­reink, a szovjet hősök Tu- nyogmatolcsra is elhozták a szabadság és béke vörös zászlaját. A tuuyogmatolcsi fiatalo­kat ma már nem sanyargat­ják földesurak és kulákok, A fiataloknak kultúrtermük van, sakkal, rádióval, ping- l>ong asztallal. A kultúrte­remben villanyfény ad vilá­gosságot, ha a csoport fel­lép és szereivel. A könyvtár­nak 13(i ifjú olvasója van. 22-én pétdául Sándor And­rás: „Huszonnégyen kezd­ték’’ című regényét vitatják meg. Pesti író jön le közé­jük. A kultúrteremben ma­gukfestette pinkát van: ..Mi akarsz lenni? Mérnök, mező­gazdász, tanár? Jelentkezz szakérettségis tanfolyamra !'’ Varga Béla, Sa’lai Imre már jelentkeztek is. Ma már nem úgy van, mint régen, hogy csak a pap. kulák fia tanul­hatott. Van már a faluból kér egyetemista, 12 gimna­zista s most is felvettek újabb nyolc dolgozó paraszt fiatalt a gimnáziumba! Ipa- Vt tanuló is sok van. Ott vau például Vas Pista. Hat­éves korában Balogh Z.sig- mond kainkhoz került.. Édes­anyja özvegy volt, 9 gyerek­kel. A kóláknál húzódtak meg nyomorúságos viskóban. Ezért dolgozott Pista. A ku­lák éheztette, iltötte-verte a kicsiny gyermeket. Egyszer meg is szökött a fiúcska, mert nem bírta a szenve­dést. A kulák erre 'kilakol­tatta anyját mind a kilenc gyerekkel. Vissza kellett hát térni. Vas - Pista ma már a vasútnál dolgozik! Megbe­csült, jó munkás! Mennyi szépet is lát­na most Zalka Máié, ha ha­zatérne! Mennyi mindent el tehetne neki mondani! Például még azt is, hogy a fiatalok tanultak hősi éle­téből és jó munkával harcol­nak a még jobb életért. Meg a háború ellen. Mert az úgy van, ahogy Zalka Máté mondig egyszer: „Az ellen­ség önszántából nem fordul fel. A győzelemért harcolni kell!’’ A napokban Kerekes Ferenc, a református pap nem átallott arról prédikálni a templomban, hogy a hívek adakozzanak őri "Károly ká­lóknak, meg Guvási volt horthysta fasiszta rendőral­ezredesnek. Nem volt elég, hogy rabolták, ütötték, kí­nozták a népet 1 A pup most is velük ciiultorál, hogy a né[>et becsaphassák. No. a fiatalok megadták a választ ! Valaki azt mondattá: nem nagy tlolog amit a fiatalok. Kelemen Antalok tettek. Am éppen ezek a mindennapi muukatettek segítik elő a győzehn A. EI It a t á roz tá k, hogy önkéntes munkával ka­szálunk s biztosítják a köz­ségi apaállatok számára a takarmányt. Így segítik elő az állattenyésztési terv tel­jesítését. Vasárnap hajnal­ban 15 fiatal vonult ki da­lolva s aznap öt holdat le­vágtak. Mintegy 1000, forin­tot takarítottak nteg, nem beszélve a munkáról. Más­nap és harmadnap folytatják a munkát. S ez csak folyta­tása annak, hogy társadalmi úton építenek kultúrotthont, hogy önkéntes munkával épí­tettek tüzoltószevtárat. Ber­kes fiatalság a itinyogmatul- csi ifjúság! Minden ellen­séggel szemben megvédi sza­badságát. ahogy Zalka Máté tanította. Amikor Zalka Máté Spa­nyolországban • harcolt, leá­nya levélben megkérdezte tőle: „Mikor térsz, vissza, apám?” Ö azt válaszolta: „Nem mondhatom meg, hogy mikor térek vissza, A fel­adatot még nem oldottam meg, a zászlót mindvégig magásau tartam...’’ Zalka Máté nem tért: vissza Matolcsra. Elesett. A zászló, amelyet kezében tar­tott, nem hanyatlott a föld­re. A békéért és szabad­ságért harcoló népek mggas- raemelik. S ott van a zász­lót tartó sokszázmillió kéz között a tunyogmatolcsi fia­talok keze is! v Már Lukács tábornok volt, ami­kor Zalka Máté azt mondta nekem: — Nem eléggé ismerjük as mo­hert, Sem eléggé ismertük Zalka Má­iét. Kitűnő elvtárs volt, kosiéként/, rigkcdéiyü ember. Első látszatra, mintha nyugalmas békeéletre te­remtődött volna, kerti lugasos ke­nnelemre. És idegen föld nagy had­vezérének bizonyult olyan zavaros időkbenJ amikor nem volt se had­sereg,, se hátország, se fegyver — csak harctér és hit. Szenvedélyesen szerette az életet, minden aprólé­kosságával, petitjével együtt. Élet­szereidé átragadt másokra, s ez tehetővé tette, hogy megteremtse félelmet nem ismerő dandárul. Vem eléggé ismerjük az embert. Kide­rült., hogy a. bátorság magában nem .elegendő: ez a. fűtőanyag gyorsan felhasználódik. Hogy könnyedén nézzünk szembe a halállal, -ahhoz nagyon kell szeretni az életet — nemcsak az élet gondolatéit, hanem az életet magát, szivét, gyökerét és durva kérgét is. Emlékszem Lukács tábornokra, pihenés közben. Harcosaival beszél­get szivbeli ügyeikről, bánataikról, ■mindent megért. (Itt úgylehel, Zal­ka az iró jött segítségére.) Letép valamilyen pókhálós fűszálat, rá­ja), nevet, és megkérdi: „Hogy van ez spanyolul?’’ Este a, parancsnokságon mulat­tatja bajtársait: ceruzával külön­féle áriákat cimbalmos erős fogún. .1: olaszok rákezdtek a „Bandién a rossa,” című dalukra. Lukács tábor­nok nevet: — A vezércikk-dalokkal végez­tünk. Térjünk át közönséges nép­dalokra. Ismerte minden nép dalait: ma­gyar, bolgár, ukrán, német, spanyol nótákat tudott. Most táncraperdül s spanyol parasztlányokkal, kemé- nyan ropja a láncot (ez nem sokkal h'oudalajara ulán történt). ■ — Kein felejtem el... Végül is magyar huszár volnék... Tréfa űző költő volt; és hű ba­rát. Mindez lehetővé tette, hogy ..Lukács tábornokiul'’ váljon, aki­cöíMit'V&mmáz a.agg*j,,; im »Ein«: Zalka Máté - tábornok Kém kapásból maiin a győzel­met, gondosan és fáradságosan elő­készíti, miközben nem veti meg sem a, gyöngéd szót, sem a fűsze­rest. Parancsnoksága alatt külön­féle emberek harcoltak: lengyel bá- nyászok, olaszok, lobbanékony és álmodozó litván zsidók, magyarok. Párizs vörös külvárosának munká­sai, belga diákok, az első világhá­ború veteránjai és serdülő fiák, akik első gyermekálmaikból ug­rották ki a, keményrvgil spanyol Sierrúra. Egyetlenegy érzéssel for fosztotta együvé őket. A „Dombrorszkiak” kemény, szi­kár parancsnoka, a cseh Jetnek el. rítta magát: „Megölték Lukácsot". A Rákosi-zászlóalj parancsnoka Kiebury (Hevesi Ákos) a következő napon cselt el. Nyomon követte, mint mindig, parancsnokát. Lukács botjára, támaszkodva géppuskát íiz- ben ment előtte. A „Garibaldi" zászlóalj harci dalt énekelt róla. Egy sovány, sárga zsidó telefonos, (apja valahol északon chaszid- rabbi) aki Európa összes nyel veil összezavarta, de Madrid alatt négy­szer megsebesült, zokogva, mondta: „Ez ember’ volt." Randára, szétverte az olaszokat Pala see Ibar E/centesben, egy domb tetején álló csodálatosan szép faluban történt. A fasiszták min­den áldott nap bombázták a falut. A katonák . barlangokban■ aludtak. Kapközben a „Dombrorszkiak” a napon melengették dermedt, dagadt lábaikat. Lukács tábornokkal liuenles kövei közt ültünk és a mesterségünkről beszélgettünk. Hal- ka Máté tudta, hogy még nem ol­dotta meg a feladatát. Kein írta meg azt az igazi egyetlen könyvet, melynek megírása minden író álma. — Ha meg nem ölnek, akkor úgy iit év múlva megírom... A ,.Do­bé r du” (Zalka, Máté háborús regé­nye. —- Ézcrk.) ez csak bizonyíték. Pedig mostanság már nincs szükség bizonyítékra, most minden göröngy és kő bizonyíték. Csak az cinbort kell megmutatni, hogy milyen az ember a háborúban. És úgy, hogy közben a hunyod ki ne biesakol fon. És ez igaz volt; ez a vígkedvű, beszédes ember, forradalmár és harcos, aki szinte félédet én ál küz­dött, szerette a csendet. hallgatta és érzékelni tudta. — Ha meg nem ölnek. .. Megöllek. Könyvét, amelyből ál­modon, amikor a Guadalajara völ­gyét nézte, nem irta meg. De köny­vet ívnak majd róla, nem Zalka Mátéról, hanem l ukács tábornok­ról: Ügyieket, valaki, harci bajtéir- sai közül, megírja maid — hangos szó nélkül — azt a könyvet, mely Zalka Máié álma volt. Aulán jött Meka falu. helyeseb­ben a /fiheiíő. Elnéztem Lukács pa- retnesnokságába. Hogy emberei pi­henjenek: szeretett anyáskodni a nagydarab, kemény, borostásarcú elvtársakkal. Mihail IxxnUovsxkij t Ének Lukács tábornokról Meghajlik a búban a harc lobogója. Spanyolhon a gyász hona lett: Aragonban elérte a gaz dűli golyója, S a drága Lukács elesett. Te szülted a földre, napos Magyarország! Harcolt Európa terén, Vállalta utóbb a szovjet haza sorsát Az eszme örök mezején. Hegyen, vizen egyre követte-a hangot S ment, míg ama tájra jutott, Hol dúlnak a vad fasiszta bitangok, És hullanak a spanyolok. Meghalt, hogy e föld ne legyen suta torzó, S kacagjon a gyermek, a vén! Valencia ... arra haladt a koporsó, Bajtársai puszta kezén. S a föld, *— az a föld befogadta • halottját . S hegyesebb lett •? több a szurony. Nyugszik, de szavával azóta is ott jár A hősök előtt hí útuni ­Megérkezett Hemmingicay és had­műveleti dolgok iránt érdeklődött. Hemmingicay megérezte, hogy Lu­kács tábornok személyében nemcsak a nemzetközi dandár parancsnoka, áll elölte. Izgult, viszkit ivott, talán ö is egy meg néni ivott könyvről ábrándozol!. És a dandárt hirtelen, megint a juramai szakaszra dobták. „Ez a spanyol Dobcrdo” — mondta, Lukács. Huszonnégy órára küldték oda őket; hogy harcszerü felderí­téssel tapogassák ki az ellenség tar­talékait. Kínos és hálátlan*feladat volt — támadni, hogy aztán visz- szu vonuljon. Lukács tábornok egyre ismételgette: „Takarékoskodjatok az emberekkel”. Ex áprilisban történt. Júniusban elesett. A legnehezebb harcok egyi­kének előestéjén esett el. Huescru tájképe kemény, zord. Zalku Máté egy fülledt forró napon, kötényen közepén pusztult el. Eyy alkalom­mal azt mondta nekem: „Itt gyak­ran eszembe jut a szülőhazám...” Nyilván azért ' jutott eszébe Ma­gyarország, mert egyik háború be­kapcsolódik a másikba. „Lombos, zöld Magyarország". A falu, ahol Lukács tábornok halálát lelte, olyan mint egy izzó középázsiai falu. ■Sírjál a fasiszták feldúlták és neve helyett egy számot tettek oda. De a huie folyik. Nevét mindenki ismeri. Hallottam, mint mondjál: Valenciában a gyerekek: „Ez Lu­kács tábornok” és egy öregasszony hozzátette: „A mi tábornokunk”. Zalka Máté. egyszer tréfásan je­gyezte meg egy íróról: „Mindenről ír... Irigylem!" Azonban Zalka. Máté sorsa, élete és halála, az, ami irigylendő. Mégis megírta a nagy könyvéi: „Spanyolország” a címe. Különben minek irigyelni; ilyen ember volt. És hír Zalka Máténak, az írónak nem adódóit meg, hogy megírja az emberről való teljes igazságot, helyette megtette azt Lukács tábornok — nem szóval, de lettel. Tizenöt év múlt el halála óta és még mindig nehéz elhinni. Él. És látom, harcba vezeti. 12. számú dandárját, tréfálkozik, szitkosódikg énekel én elhal/,gat. *»

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom