Néplap, 1952. május (8. évfolyam, 101-126. szám)
1952-05-01 / 101. szám
NÉPLAP <* 1952 MÁJUS 1, CSÜTÖRTÖK Dolgozóink írják a 8. szabad Május 1-ről Szalmdoti iiiiiic |>cl hetünk! Boldoggá tesz az a tudat, hogy mi szabadon ünnepelhetjük iuá-i jus elsejét a világ proletáriátusának nagy ünnepét. Ezen a napon milliók ajkáról hangzik a dal, mely áthallatszik tengereken és határokon is. A kapitalista országokban is készülnek e nagy napra a dolgozók, minden áldozatvállalással. A Hortby-uralom alatt nálunk a jobboldali szociáldemokraták május elsején majálisokat rendeztek, kirándulásokat, — így akarták elhomályosítani ennek a napnak a jelentőségét. A kommunisták legjobbjai mindent elkövettek, hogy a felvonulást sikeresen megrendezzék. Horthy-fasiszta vezetői minden csendőrt, rendőrt mozgósítottak ezen a napon. A majálisokon is sorbakövették egymást a kakastollasok. A kommunistákat azonban nem lehetett visszatartani, vitték a vörös zászlót a kitűzött célért, — szirtik csupa tűz volt! Nem is érezték a fájdalmat, a fáradalmakat, csak a gyűlöletet a kizsákmányolok iránt. Mentek előre, a Szovjetunió példáján. Minden évben megteltek a börtönök kommunistákkal. Kínozták, gyötörték őket, mert egy igaz célért, jobb életért harcoltak. Nincs annyi víz a tengerben, mely lemossa azt a sok bűnt és gaztettet, amely a Horthy-pribékek kezéhez tapad. Ugyan így harcolnak most a francia, olasz, német, indiai dolgozók, míg mi már nyolcadszor ünnepelhetjük szabadon május 1-et. Szabadon dolgozhatunk, tanulhatunk. Többet nem ül már a nyakunkra a gyáros, a földesúr. A munkások, parasztok fiai, lányai, a Néphadsereg katonái védik életünket, gyárainkat, falvainkat. földünket, kertünket, iskoláinkat. Védik,mert el akarják pusztítani azok, akiknek fáj az, hogy ez az ország, a dolgozók országa. Ez az ország örökre a mienk marad, mert a béketáborhoz tartozunk, melyet a nagy Szovjetunió vezet, mert Lenin szellemében, Sztálin tanításával, Rákosi vezetésével harcolunk a szocializmusért. Szem ők Mihályiié Tiszamenti Vízmüépítő Vállalat, Néplap-levelező. leljen Sztálin elv társ, aki elhozta nekünk a szabad májust Most. amikor az egész világ népe lelkesen ünnepli május elsejét, én mint az elmúlt rendszer elnyomott, kizsákmányolt egyszerű földnél- lüli proletárja, párhuzamot kell, hogy von jak az 1930-as éveké, , valamint a mostani május elseje között. A Horthy-rczsim idejében: Szigorú készültség, puskatus, börtön, vérfürdő. így zajlott le ott, ■ahol megmert a tömeg mozdulni és éltetni merte a szabad május 1 ft. Vége az úti rendszernek! Ma hol dogon várja a nép május 1-et. 'A helyőrségekben dübörögve haladnak néphadseregünk alakulatai. És „szigorú készültség'' van most a falvakban. Turistvándiban kéz-, dödött április 12 én. Péntek este a. Rákóczi taggyűlést tartott. Az1 elnök elvtárs ismertette a tagság-\ gal a brigádok tervét. A hangulati igen feszült volt. Amikor a brigá-j dók megtudták, hogy. milyen nehéz j feladatok előtt állnak, zúgott a1 terem. Az nem lehetséges, ezt re* vetéstervet nem lehet teljesíteni! Az\ elnök kérdést intézett a brigád vezetőkhöz: hogy látják a helyzetet. Erre én felálltam és a leghatározottabban kijelentettem: ,.április, 20-ára vállalom, hogy hét hold má-1 kot, húsz hold zabot, 10 hold árpát és S hold olajlent elvetek:’ Re jelentésemre nagy zúgás lett. Volt, aki hihetetlennek tartotta. Ki hívtam az összes brigádokat ver- sen y re. * 19-6n este brigádértekezletet hívtam össze, az értekezletre meghív lám a Pártot, a tanácsot. A Járási Pártbizottság és a Járási Tanács is megtudta, hogy mi készül a Rákócziban, s kijöttek Fehérgyarmatról. A brigád tagjai, akik egész héten minden este megtekintették a versenytáblát, látták, hogy elöl járunk a versenyben. Tudták, érezték. hogy 20-ára tett vállalásunknak eleget teszünk, alig várták az értekezlet megkezdését. Amikor az értekezletet megnyitottam, bejelentettem, hogy a vállalásunknak eleget teltünk, örömtől sugárzó arcok néztek felém. Ugyanakkor bejelentettem, újabb vállalásunkat, hogy május 1-re a tavaszi vetéstervet 100 százalékra teljesítjük. Azóta még nagyobb lendülettel ment a munka. Előző este a munkacsapat vezetőknek kiadom a következő napi munkák végzésére az utasítást cs korán hajnalban már talpon van a brigád. Reggel 3 órakor kelek. Ellenőrzőm a fogatoso kát, rendesen etetik-e az igásálla- tokat és így üt hat órakor már kinn vannak a fogatok a földeken. Egyben büszkén mondhatom el, hogy vállalásunkat ismét teljesítettük. Soha nem volt ilyen munkakedvem, mint most. Tudom, hogy érdemes dolgozni. A tsz-ben csakis a teljesített munka után van jövedelem. Éljen a szabad május 1. Éljen a béketábor és annak védőbástyája a hatalmas dicső Szovjet Hadsereg! Éljen a népek atyja, védelmezője, tanítója és a világbéke őre, aki a szabad májust meghozta nekünk, a nagy Sztálin! Éljen a mi szeretett vezérünk, Rákosi elvtárs! FARKAS ANDRÁS brigádvezető, Néplap levelező. Ragyogó ünnepségek megyeszerte május 1. alkalmából Leírhatatlan az a lelkesedés, amelynek lángja lobog ma megyénk dolgozói szívében. Falvaink dolgozó parasztjai ma ünnepük a beadás, a tavaszi munkák teljesítését, túlteljesítését. Üzemeink dolgozói többtermelést, a tervteljesítést hirdetik büszkén ezen a napon. A megye székhelyén Nyíregyházán már tegnap este a fáklyás felvonulók vidám dalától zengtek a város utcái. Ma reggel vidám zeneszóra ébrednek a város dolgozói, a termelésben élenjáró dolgozókat pedig a fiatalok szebbnél-szebb műsorszámai köszöntik. Reggel 9 órakor veszi kezdetét az ünnepség. A Szamuelly-téren felavatják Szamuelly Tibor elvtárs emléktábláját. Utána a Kossuth- téren vonul el az úttörők egyenruhás serege, az üzemi kultúrcsoportok szebbnél-szebb népviseletbe öltözött tagjai. — Délután 3 órakor a Sóstón, este 7 órakor a Dózsa György-úton felállított színpad*» ragyogó kultúrműsorral szórakoztatják a város dolgozóit az üzemek kul- túrcsoportjai. A kultúrműsort utcai bál követi. Megyénk községeiben hasonló ünnepségeket rendeznek a dolgozók. Kisvárdán a felvonulás élén az úttörők haladnak, majd utánuk a Szabadságharcos Szövetség fiataljai. Felvonulnak a kisvárdai Vulkán vasöntöde dolgozói is az imperialisták gyalázatos baktériumháborúja ellen tiltakozó táblákkal. Felvonulás közben 500 hófehér galambot bocsátanak majd szabadon, jelképéül békeakaratuknak. Nyírbátorban a virágokkal övezett útvonalon felvonulnak a traktorok, és ugyanakkor a lovasbandérium is. Mátészalkán is ragyogó ünnepi felvonulás lesz, majd délután változatos kultúr- és sportműsor. Édesanyák! Álljunk a békeharcosok sorába Most először veszek kezembe tollat, hogy írjak a Néplapnak. Az késztetett engem erre a cselekedetre, hogy olvasom azt a sok lelkes felajánlást, amelyekről dolgozóink írnak. Az adta kezembe a tollat, hogy ma szabadon ünnepelhetjük május elsejét. Én, mint négygyermekes anya, most tudom, hogy mit jelent számunkra ez az ország. Ez a derűs, szép. szabad ország. Amikor nekünk, anyáknak és nőknek jogunk és szavunk van, amikor közös erővel építjük ezt az országot és közösen szedjük le munkánk gyümölcsét. Biztosítják gyermekeink jövőjét. Nem úgy, mint a múltban, amikor mi nevelkedtünk, szomorú és keserű sorsunk volt nekünk is és szüléinknek is. Én köny- nyes szemmel váltam meg az iskola padjaitól. Most biztosítva van gyermekeink továbbfejlődése. Ez az igazi szabad május 1! Fogjunk össze anyák, akik ebben az országban élünk, fogjunk össze vaskapocsként és csatlakozzunk a milliós béketáborhoz, hogy gyermekeink soha ne érezzék a múlt keserű rabigáját! SZÉP SANDORNÉ Nyírbátor.. ILLÉS BÉLA: MÁJUS TÖRVÉNYE Az utcán állottunk, a járdán. A Teréz-körúton, az Oktogon-tér közvetlen közelében. A felvonulókat néztük, a zenét és énekszót hallgattuk. Élveztük az első szabad májust, gyönyörködtünk a szabadság érzésétől kipirult arcokban és csillogó szemekben. — A magyar nép első szabad májusa nekem az én első májusomat juttatja eszembe, — ami szép volt • ugyan, de szabadnak semmi- . képpen sem nevezhető. Ezt Alekszander Szemjo- novics Gurov vezérőrnagy mondotta, a Szovjetunió Hőse. Ugyanis mellette állottam a Teréz-körúton, a járdán, közel az Oktogonhoz, 1945 május elsején. Mikor a fölvonulás végétért, fülünkben (és szívünkben) még sokáig csengtek a dalok, melyeket a felvonulók énekeltek. A szabadság dalai. Talán ezért nem tudtunk hazamenni, talán ezért nem tudtunk leülni, hanem az Andrássy-úton beszélgettünk — az elhangzott muzsika ütemére menetelve. — Na, jó, elmondhatom a történetet, — engedett unszolásomnak Gurov, vezérőrnagy. — Félek, — vagy inkább remélem, — hogy számodra nem lesz olyan érdekes, mint amilyen érdekes az én számomra volt, — a mi számunkra. A mi: szűkebb ’ értelemben a régi moszkvai Ouzson gépgyár munkásait jelenti. (Talán tudod, hogy a kis Gúzson gyárból nőtt ki a mai hatalmas Sarló és Kalapács-gyár?) A mi: tágabb értelemben azokat a moszkvai munkásokat jelenti., akik 1913 május elsején — a Párt hívására — a Loszi- rio-Osztrovszka-i . erdőben gyűltünk össze májas elseje >.nenüD ne Dicsére Ez az erdő Moszkva központjától jó tizenöt kilométernyire van. A Guzson-gyár környékétől (ahol mi laktunk, tömeglakásokban) több, mint húsz kilométernyire. Loszino- Osztrovszkára Moszkvából vasút visz, de ezt a vasutat mi — akkor — nem használhattuk. Két okból. Az egyik ok: a vasutat rendőrök ellenőrizték és azoknak bizonyára feltűnt volna, hogy korán reggel — május elseje reggelén — munkások szazai utaznak — egy irányba, egy céllai. Akkortájt a vasutakat (és a munkásokat még inkább) erősen, gyanakodva figyelték. A cárizmus félt tőlünk ! A másik ok még ennél is egyszerűbb: a vonat pénzbekerült és nekünk nem volt pénzünk. így tehát éjfél után kettőkor indultunk útnak, gyalogszerrel, hogy idejében ott legyünk azon a tisztáson, ahol találkoznunk kellett elvtársainkkal, — Apró csoportokban mentünk, hármasával, négyesével. Az a kis csoport, amelyikhez én tartoztam, négy fiatal munkásból állott. Útközben — hosszú volt az út — a jövendőről beszélgettünk. Az ország jövendőjéről, a nép jövendőjéről és — nincs miért tagadni — a magunk jövendőjéről is. Nem voltunk próféták' Az ország sorsa szebb, mint ahogy mi remélni mertük. Népünk sorsa sokkal, de sokkal szebb, — mint amiről akkor álmodoztunk. Ami pedig minket illet... Azt a társam, aki mérnök szeretett volna lenni, de tudta, hogy ez lehetetlen, — ma egyetemi tanár és a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának tagja. Bajtársaim közül az egyik volgai hajósnak készült. Hősi halált halt a polgárháborúban. Egy lovasezred parancsnoka volt. A másik, aki akkor kertészkedésről álmodozott, — ma egy több mint kétszázezer hold kiterjedésű állami mintagazdaság vezetője. A Munka Hőse. Ami pedig engem illet, — hát én itt vagyok. — Ismered a Moszkvát körülölelő Ezüsterdőt? Persze, hogy ismered. Akkor azt is tudod, milyen ez az erdő május elsején, amikor a fák lombjai csak pár hetesek. Olyan zöld, olyan üde, hogy azt még egy festőnek sem sikerült lefestenie és egy költőnek sem sikerült megénekelnie. — A tisztáson mintegy négyszázan gyűltünk össze. Az előadó a Bolsevik Párt Központi Vezetőségének volt tagja. Abban az időben — talán emlékszel rá — a Balkánon folyt a vér. Háború volt. És a Bolsevik Párt arra hívta föl a munkások és minden dolgozó figyelmét, hogy a világ urai világháborút készítenek elő. A Párt jelszava az volt (pontosan nem tudom idézni), hogy készüljünk föl a harcra — a háború ellen. Ebben a jelszóban csirájában már benne volt Lenin nagy gondolat^, amelyet az első világháború idején mondott ki: változtassátok át az imperialista háború t pol gá r h á borúvá. — Bevallom, akkor még nem nagyon hittük, hogy valóban világháború, páratlan méretű tömegmészárlás előtt állunk. Olyan szép, olyan iide, olyan békés volt az az erdő, ahol a Párt megbízottja vérről, szennyről, szenvedésről beszélt, — hogy a környezet és az elhangzott szavak sehogy sem illettek össze. — Azonban rövidesen kiderült, hogy nem a békés erdő mondja az igazat, hanem a Párt értékeli helyesen a helyzetet. Az erdőt rendőrök és katonaság fogta körül. Harci rendbe fölállított csatárláncok fésülték át az egész erdőt. Minket kerestek, a május elsejét ünneplő munkásokat. Nyilvánvaló, hogy leginkább a szónokunkat keresik, a Párt képviselőjét. — Elmenekülni a rendőrök elől — lehetetlen volt. De nem kerültünk valamennyien rendőrkézre! Amikor a rendőrök elérték a tisztást, hiába keresték a fart megbízottját. Az elvtárs ugyan mindenáron velünk akart maradni (valósággal erőszakkal kellett őt eltávolítanunk), — de mire a rendőrök keresni kezdték, már nem találták, nem találhatták me£. Egy volt a sok közül, —• egyszerű közlegény, ünneplő munkás. — A rendőri jelentés valószínűleg nem ezt tartalmazta. A rendőrség valószínűleg azt jelentette, hogy a tiszta, son tartott gyűlés szónokát sikerült elfogulok és a szónokot láncraverve vitték be a moszkvai politikai rendőrségre, az Oliranára. — Valóban, mikor a rendőrség elérte a tisztást, a szónoki emelvényről — amit fatönkökből rögtönöztünk — a rendőrök erőszakkal húzták le a szónokot, aki (mikor már a rendőrcsizmák a tisztás szélét taposták) még mindig beszélt, sőt kiabált. Ezt kiabálta: Éljen a munkásosztály nemzetközi szolidaritása ! Éljen május elseje! — A szónok — egy tizen- nyolcesztendcs fiú volt. A Guzson-gyár fiatal munkása. Azt hiszem, fölösleges felvilágosítani téged arról, hogy a szónok — én voltam. A Párt megbízottját csak úgy menthettük meg attól, hogy hóhérkézre kerüljön, ha valaki vállalja, hogy ő a gyűlés szónoka. Ezt a szerepet — én vállaltam. Engem nem ítéltek halálra, sőt agyon se vertek. Csak úgy vertek meg. hogy nyolc hét múlva már ismét talpra tudtam állani. De erre — a talpraállásra — szükség is volt. Mert száműzetésre ítéltek. Szibériába küldöttek. — így történt, hogy négy esztendő múlva — a forradalom Szibériában ért. így történt, hogy a polgárháborúban — partizán voltam. Én, a moszkvai munkás — egy szibériai partizánosztagot vezettem. — Hogy miért mondom el mindezt és hogy miért gondolok itt, a felszabadult Bu. dapest első szabad májusán arra a májusra? Mert bizonyos vagyok abban, hogy a két május között szoros, — hogy mondjam? — igen, történelmi összefüggés van. Ha mi akkor nem harcolunk a cárizmus ellen, ha nem harcolunk olyan bátran és tudatosan a szabadságért, az egész munkásosztály, a világ minden dolgozójának szabadságáért, akkor Budapest-doi- gozói ma nem ünnepelhetnék felszabadulásukat. Magyar- ország felszabadulása egyik eredménye a mi harcunknak. És amikor ezt a budapesti büszke, boldog május elsejei fölvonulást látom, — éppen, mert sokszor és nagyon sokféle körülmények között ünnepeltem a május elsejét, nemcsak érzem, de tudom is, hogy ennek a május elsejének is — sok és sokféle eredménye lesz. Lesz olyan eredménye, amit csak (vagy legalább is elsősorban) n magyar dolgozók élveznek. De lesz olyan gyümölcse is ennek a gyönyörű május elsejének, amely Magyarországtól messze, nagyon messze fog megérni. Talán Kínában, talán Vietnamban, talán Dél- Amerikában, talán Afrikában. Valószínű, hogy mind e helyeken. Sőt másutt is. Ma már a mi számunkra — nincsenek távolságok. — Különös törvényei vannak a májusnak — a sza. badságharenak. Szép törvényei ! Akárhol harcolsz, az egész emberiségért harcolsz és ha győzöl, az egész emberiség számára arattál győzelmet. Mi — egyszerű emberek — akkor még nem is- mertük ezeket az összefüggéseket —• ezt a törvényt. De ezért harcoltunk. Budapest munkásai már sokkal többet tudnak, mint mi tudtunk akkor. Tanultak a mi harcunk történetéből. — Szép volt ez a budapesti május. Szép és sokat, nagyon sokat ígérő ,. .
