Néplap, 1952. május (8. évfolyam, 101-126. szám)

1952-05-07 / 105. szám

NÉPLAP 1952 Ma.}US 7, SZERDA A munkaerő biztosítása, a jó munkaszervezés a* abapusztai g-yiimölcstcrmclő állami gazda^áy jó mi ti Ilkájának titka Ä fcösmondás szerint „alma nem esik messze a fájától”. Az aba­pusztai állami gazdaság vezetői, da általában a dolgozói is a balkánéi állami gazdaságból váltak ki. A balkányi állami gazdaság mindig az ólén járó gazdaságok között volt és jelenleg is ott van. Az abapusztai gazdaság pedig most első a gyű- ■ mölcstermelő gazdaságok között. a munkaerő biztosítása legyen a legfontosabb. Nemcsak a munkaerőszervezéssel törődtek, hanem az oktatásba is ; bevonták a leszerződtetett dolgozó­kat. Amit egy gondos muukásnak tudni kell a gyümölcstermelésről, azt mind megtanulhatták a gazda­ság által rendezett gyümölcsterme­lési szaktanfolyamon. S hogy állan­dósítsák a jó munkát, a pártcso- portokat, a népnevelő és szakszer­vezeti hálózatot idejében kiépítet­ték a brigádokon belül. Hogy milyen gazdaságosan bán­nak a munkaerővel, az bizonyítja, hogy a vetés idején 40 munkást adtak a nyírábrányi gazdaságnak, most pedig 25 munkásuk ment el az érdligeti állami gazdaságba. A munkástoborzásnál a család­tagokat is beszervezték, de helye­sen agitáltak olyan dolgozók felé is. akiknek saját földjük megmű­velésén túl van még idejük az állami gazdaságban dolgozni. Így vonták be Madár Györgyöt is, aki­nek 3 hold földje mellett még bő­ségesen van ereje arra, hogy az ál­lami gazdaságban dolgozzon és Így még 7—SOO forintot megkeressen. A nőket szintén nem hanyagolják el, minden harmadik fizikai dol­gozó nő. A jó munkaerőtoborzás mellett, a jó munkaszervezésnek is köszönhető, hogy saját munká­júik elvégzése mellett még idegen gazdaságoknak is tudnak munka­erőt átadni. Nemcsak a brigádok­nak, hanem a munkacsapatoknak is megvan az állandó területük. Az északi brigád központjában ha Ha azonban sikereik minden titkát a közmondásra alapoznánk, helyte­len volna, mert a tapasztalatot tudni kell helyesen alkalmazni és tovább gyarapítani. Ezt tették a gazdaság vezetői, kommunistái. Megértették a Párt szavát, ami­kor az volt a jelszó, hogy a téli hónapokban és a gépek kijavítása valaki megnézi a kultúrház falán függő táblát, leolvashatja, hogy a brigád tagjai közül hányán perme­teznek, kapálnak, vagy hányán sze­dik a lisztharmatos ágakat, tehát minden munkás minden órájáról tudnak. A tábla másik felén pedig az olvasható, hogy előző nap ki milyen eredményt ért el. — A gyümölcsfát vagy a perme­tezőgépet úgy kell szeretni, mint a jó állattenyésztő az állatokat, nem szabad sajnálnunk korán otthagyni az ágyat — mondja Madár Pál segédagronómus. Ebben a gazdaságban sokan sze­retik úgy a fákat, gépeket, mint ahogy Madár Pál mondja, de úgy mégsem tudja szeretni mindenki, mint Kiss I.ászló. az egyik munka­csapat vezetője itt az északi bri­gádban. Kiss László Nagykállóbúl jár ki dolgozni, de sokszor már reggel 5 órakor ott van a gépe kö­rül. törölgeti, nézegeti, nincs-e va­lami hibája. Kiss elvtárs rendsze­resen 150 százalékon túl teljesíti normáját. : , Jói halad a kártevők elleni védekezés — Megy az. csak legyen per- wetlé — mondja Kiss elvtárs. Az pedig van. Az északi brigád­nál bevezették a menet közben való töltést. 30 méteres hosszúságú a permetezők gumicsöve és négy sort permeteznek egyszerre. így egy le­állásra hatvan méter hosszan tud­nak négy sort megpermetezni és ez idő alatt megtöltik a gépet. A jót kezelt géppel, a menetközben való1 töltéssel Kiss I.ászló csapata a napi hatvan hektó liejyott már volt olyan nap. amikor 1.30 hekto­litert permetezett ki. — Amikor láttuk, hogy permete­zéssel nem boldogulunk a bimbó- liknsztó bogár ellen, akkor liernyő- euytes papír felrakását javasol­tam — mondja Madár élvtárs. í;s sikerült is megállítaniok a kárté­telt. Ahol felrakták a hernyóenyvet, ott meglátszik az eredmény szem- Iten azzal a kisebbik részszel, aho­vá nem jutott hernyóén,vv. Az ame­rikai szövőlepke ellen is védekez­nek. Minden csapatban megbíznak valakit, aki minden reggel végig­nézi az egész területet és jelenti, ha van kártevő. Nemcsak a gyümölcsösben, de a szellőben is ilyen serényen folyik a munka. Amikor Nagy elvtárs személyzeti i'elelős megkérdi a kötöző lányok­tól, hogy mennyit teljesítettek ma : Madár Ilona mindnyájuk helyett mondja: „Hétszáz tőke a norma, mi 1100-at teljesítettünk.” Hogy 150 százalékon felül teljesítik ezek a lányok a normát, szép és köve­tendő példa, de az is a vezetők jó munkáját dicséri, hogy ebben a gazdaságban mindenki tudja, mennyi a normája és mennyit ke­res, lia azt teljesíti. Nem rosszul választott a nyír­egyházi kertészeti technikum, ami­kor hat tanulóját ebbe a gazda­ságba küldte háromheti gyakor­latra. Egyiid Sándor, a gazdaság főagronómusa állandóan foglalko­zik a tanulókkal, oktatja őket és ellenőrzi munkájukat. Este pedig ellenőrzi jegyzeteiket, hogy helye­sen rögzítették-e a nap eseményei­ből a tanulságokat, ami a jövő agronómusainak támaszul fog szol­gálni. A néhány hónapos gazdaság nem gyermekcipőkben. felnőtt csíz,má­ban jár már. Dolgozzanak Ilyen jól, sőt még jobban a jövőben is. _ Csikós — BÉKEHARCOSOK KÖZT KISLÉTÁN „A iáéért ki kell áll­nunk, mindenkor, a ter­melésben, a tavaszi mun­kák élvégzésében, dolgo­zó társaink állandó ne­velésében.’’ — így szo­kott beszélni Kistél ón a, békehisgyüléseken Bankó József elvtárs. Olyan meggyőzően, szól a dol­gozó parasztokhoz, hogy szinte megelevenedik előt­tük a mult, a Gencsy-ura- dalomtma eltöltött nyo­morúságos évek, évtize­dek. 4 határiam a, hatal- más fötdparceUú- kon szárba, szökken a bú­za-. amiből a jövő élet fa­kad. Az övék ez már, akár a. búgó traktorok. Mindnyájuké. Azért kell állandó har­cot folytatni a bókéért, hogy mindez megmarad­jon, Megmaradjon a mo­soly, a daloló jókedv. — Bankó bácsi leányainak ajkán, akik ott dolgoznak a termelőszövetkezet sző­lőjében. „Mint saját giierme- k cinket, úgy gondozzuk ezeket a, gyümölcsfákat” — mondja szeretettel Bankó bácsi. — „S így lett ebből az elhanyagolt gyümölcsösből kincset termő kert.” Hát odaad­nánk bárkinek is ezt a virágzó kertünket f Hát nem védenénk meg, mint a. gyermekünket f Be igené Megvédik! Ezt bi­zonyítja, Bankóék idei 220 munkaegysége is. I) énzes Istvánék is *■ részt szoktak ven­ni a békekisgyűléseken, fik is harcolnak, a bé- kéévl, őrzik, féltik a be­két. „Un igazán tudom, hogy mit jelent az: bé­kességben élni és tudom azt, hogy mit jelent a háború” — szokta mon­dani Pénzes Istvánná nyolcgyermekes anya. — Kagy, boldog család, de még boldogabbak volná­nak, ha Karcsi nem vész oda a háborúban. Sokat bánkódik miatta ma is Pénzesné, s csak élő gyer­mekei vidámsága űzi el arcáról a, gond felhőket. Itt van példáéul a leg­kisebbik fiú. Vidáman, gondtalanul rúgja a lab­dát az udvaron, ötödik osztályba jár. állandóan ötös a bizonyítványa. Ha valaki kérdi löle, úgy mondja, hogy „orvos aka­rok lenni”. Előtte van az út, mimt ahogy a többi Pénzes gyerek előtt kitá­rult. dános ma egyetemre jár, Annuska a, második kereskedelmit végzi. Ré­gen nem tehetett semmit az ellen a, Pénzes csalód, hogy ne vigyék vágóhid­ra Károlyt. Be most Pén­zelek is a kezükben tart­ják, abban a dolgos két kezükben a béke ügyét. Minden becsületes dolgo­zóval elbeszélgetnek a békcharcról, a belépésük óla szerzett }5 munka­egységről és arról, hogy Pénzes István ezután még több munkaegységet fog szerezni. S zépen gondozott kert, a. kertben nyári pihenő, asztallal, pad,dal, mellette egy kis ház.így lehetne leírni azt, amit ma úgy nevez Var­ga, Miklós bácsi, hogy „az otthonom”. És a ré­gi „otthon”! A Gencsy- u rád alom cselédlakása, diiledezö falaival, egy pit­varra nyitó ajtajaival, szegénység, a lakáson át, meg átjáró huzat, hideg. Ennek a régi életnek kö­vetkezménye az is, hogy Vargámé beteges. Mindketten szerelnek dolgozni, szerelik a szé­pet, a, nyugodt békés éle­tet, a virágokat a, kert­ben. „Én Cl éves vagyok, de most is három fiatalt kereszt illugi ok” — mond­ja. Varga, bácsi. Eddig van vagy 50 munkaegy­sége belépése óla. de ígé­ri. hogy ezután még szor­galmasabban gyűjtögeti a munkaegységeket. A régi Gencsy-kastély- ban ma gépállomás van. A hatalmas park­ban szokták tartani a falu dolgozói az ünnepé­lyeket. Mindenki magúé­nak érzi a gyönyörű pá­zsitot, a virágokkal teli orgonabokrokat, a hatal­mas fákat, amelyek ár­nyékában oly kellemesen kipihenheti magát az em­ber. Keni volt ez mindig így. A park régi urai, Gencsyék bizony nem en­gedlek, hogy dolgozó em­ber fia ide betegye a lá­bát, testi fenyítés, verés volt a „merész” bünte­tése. Ezt a, régi rábízol-, gavilágot, akarják újra ránkkényszeriteni, ezeket az urakat akarják a nya­kunkra ültetni újra,, egy új világháború kirobban- tdsával az imperialisták. Azt akarják, hogy Bankó bácsi simogató keze ne tudja tovább ápolni a kincseskertet, a gyümölcs­fákat. Azt akarják, hogy a dalolva, mosolyogva dolgozó lángol: ajkáról le­hervadjon az ének. — Atombombával szerelné­nek ránktörni, hogy meg­akadályozzák Pénzes bá­csi kicsi fiát abban, hogy orvos legyen; azt, hogy Jóska elvégezhesse az egyetemet; a-zt akarják, hogy ök is bombáktól pusztuljanak cl, mini bátyjuk, Károly, Minden percben szeretnének le­csapni könyörtelen kar­maikkal Varga Miklós bá­csi szépen gondozott kert­jére, a kis házra, amely csendes, békés otthona, szeretett hajléka két dol­gos embernek. Ezeket az aljas terveket hiúsítják meg azok, akik becsület- lei helytállnak a, béke- harcban. Ezért kell még jobban do'goznia az egész községnek a magasabb terméséit, a haza és sa­ját maguk javára. A klerikális reakció aknamunkája Rákóczi szabadságharca idején Sanyarú állapotban sínylődött a magyar nép a Habsburg-iga alatt s n Rákóczi által kibontott szabadságzászló győzelmétől sorsa jobbra fordulását várta. Az ember­telen állapotokra jellemző az egyik- régebbi szatmári írás megállapí­tása : „a lakosság rémítően megro­gyott, vagy szökve menekült erről az Isten-verte főidről, inkább, mint. hogy véres verejtékével végzett munkája után az legyen az ered rnény, hogy családjával együtt fél­meztelenül koplaljon s munkája gyümölcsét az idegeit katona lm lo­csolja el. Teljesen pusztán állottak a következő községek: Penészlek, Császári, Csaholy, I’átyod, Ura, 1 a ra.'znya. Elnéptelenedtek: Bél­iek, Veresmart, Kisnamény. Gebe, Meggyes, Szalka, Mérk, Vállaj, Gyügye, Nagyszekeres, Fiilesd, Osahócz, Zajta. Gaesály, ököritú, Kis- és Nagy-Hodos...” Király te­lek és Nyíregyháza is elpusztult „és a lakosok annyira elszegényed­tek, hogy igavonó barmok hiányá­ban az emberek önmagokat voltak kénytelenek befogni.” A megsanyargatott jobbágyok, a német zsoldosoktól ugyancsak szen­vedő, károsodó alsónemesek lelke­sen állottak Rákóczi zászlaja alá a szabadság kivívása érdekében. En­nek a szabadságharcnak azonban voltak gyalázatos árulói is, akik magukat „magyaroknak” nevezték. Az árulók, a belső férgek közétar­toztak a klerikális reakció sötét ügynökei. Az egyházi reakció éle­sen szembenállóit Rákóczi szabad­ságharcosmozgalmával annak kez­detétől befejezéséig. Nem véletle­nül. A Vatikán és a Habsburg-csá. szári ház szoros szövetségben volt egymással a kölcsönös haszon elve alapján. Ez a viszony magyaror­szági viszonylatban is fennállott. A császári ház a katolikus egyház számára biztosította az uralkodó államvallásnak kijáró politikai és gazdasági előnyöket. A katolikus főpapok tagjai voltak a felsőtáblá- nak s itt rangban a világi főurak előtt állottak. Az egyházi rend az ország első rendje volt. Ugyanak­kor hatalmas birtokok, javadal­mak voltak az egyház kezén. A na­gyon is kézzelfogható földi javak érdekében aztán a katolikus fő­papság, a katolikus egyház nagy- liüséggel, szolgai alázattal szolgálta ki a magyar nép kezére bilincseket rakó osztrák zsarnokokat. A leg­különbözőbb módon akadályozták a magyar szabadságmozgalom ki­bontakozását, győzelemre jutását. A munkácsi várban hősiesen harcoló' Zrínyi Ilonától például a magyar katolikus papok megtagadták a, szentségek kiszolgáltatását, s a hősleikű asszonyt a pápa kiközösí­téssel fenyegette meg. Fokozódott a klérus aknamunka-' ja Rákóczi zászlóbontása után. XI. Kelemen pápa a katolikus papokat a kurucok kai való szakításra hívta fel s kiközösítéssel fenyegette meg azokat, ha nem árulják el a ma­gyar haza szabadságának ügyét. — Amikor Rákóczi átlépte a határt, Esze Tamást és Kis Albertet el­küldte a beregszászi papért, hogy jöjjön táborába. A pap elszökött előlük Nagykárolyba. A nagyvára­diak követeket küldtek Rákóczihoz annakidején „pecsétért és szabada- lomievéiért” — a káptalan elfo­gatta a visszatérő követeket s meg­botoztatta őket. A katolikus püs­pöki kar, élén a prímással, a ka­locsai érsekkel a császárt szolgálta. Egyes fegyverszüneti tárgyalások­kor éppen a kalocsai érsek volt Rákóczival szemben a császár kép­viselője. Igen nagy kárt okoztak a szabadságharcnak a jezsuiták, akik nem riadtak vissza semmiféle ár­mánykodástól, kémkedéstől, rága­lomterjesztéstől. Róluk mondotta Rákóczi Emlékirataiban: ,.A ma­gyar jezsuiták mindig osztrák fő­nökeiknek engedelmeskedtek.” A fő fegyverük Rákóczi ellen a fele­kezeti gyűlölködés hirdetése, szí­tása volt, abban az időben, ami­kor a legnagyobb szükség volt a nemzeti összefogásra, az elnyomó idegen zsarnok ellen. Már az isko­lában megkezdték ezt az akna­munkát, mint’maga Rákóczi Fe­renc is ír ' róla : „A káptalanok egészen felhagytak az ifjúság ok­tatásával, kivált mióta a jezsuiták vették kezükbe az ügyet. Ezen kö­rülményt nagyon ügyesen felhasz­nálta a bécsi kormány... a ma­gyar jezsuiták... élénk gyűlöletet csepegtettek az* ifjúságba Luther és Kálvin követői ellen. Még a papság jobb része is azt hitte, hogy a ka­tolikus vallás egyedül az ausztriai kormány alatt lehet biztonságban.” A bécsi udvar a papok segítségével egy túlzott „protestáns követelése­ket” tartalmazó programot állított össze s ezt mint a szabadságharc programját terjesztették nemcsak Magyarországon, hanem a pápa közreműködésével egész Európában. A céljuk az egyenetlenkedés szítása s Rákóczi külföldi katolikus szö­vetségeseinek szembefordítása volt. A klérus nem riadt vissza a csa­lástól sem s ehhez, mint jól bevált népbutító eszközhöz nyúlt. Amikor például Rákóczi a liazaáruló Oes- kayt lefejeztette, a papok azt lií- resztelték, hogy a surányi úton álló Nagyboldogasszony könnyezni kezdett. S amikor a pestis miatt a kurucok kénytelenek voltak ideig­lenesen a jászsági templomokba rakni az élelmiszert, azt mesélte az egyházi reakció, hogy a templomok falai vérezni kezdtek. Sok hasonló „csoda” történt még s „véletlenül” mind olyan jellegű, amely aláásni igyekezett a dicső kurucok hősies szabadságmozgalmát. S akkor, ami­kor Károlyi a grófi címért, hatal­mas uradalmakért és 50.000 fo­rintért elárulta a szabadságharc ügyét, Rákóczi háta mögött leté­tette a fegyvert a kurucokkal, a papság a majtényi síkon ünnepé­lyes hálaadó istentiszteleteket, mi­séket rendezett. Egyetlen szörnyű fájdalom, bánat volt a szégyentel­jes fegyverletétel, a kuruc zászló­tartók kardjukkal metszették le nyelükről a lobogókat, s derekuk köré csavarták, hogy megmentsék, a klérus ügynökei pedig rivalgó „Te deurnot” zengtek „őfelsége dicsősé­gére”. Dolgozó népünk a felszabadulás után Ismerkedhetett meg közelebb­ről a klerikális reakció gaztettei­vel, amelyekkel mindenkor gátol­ták. akadályozták a haladást, a fejlődést. S dolgozó népünk nem felejti el sohasem ezeket a gaztet­teket s az egyházi reakció mai ügynökeire, akik nem tartoznak a béke ügye mellett kiálló jőszándé- kú papokhoz, még nagyobb erővel is éberséggel sújt le! A nyíregyházi zeneiskola tanárai ma este hangversenyt rendeznek Ma este nyolc órai kezdettel a nyíregyházi állami zeneiskola ta­nárai megrendezik szokásos tavaszi hangversenyüket a József Attila kultúrottbonban. Fellépnek: Ági Gézáné, Szenthelyi Tiborné, Marssó József, Straky Tibor, az iskola művésztanárai. Kiemelkedő esemé­nye lesz a hangversenynek Mozart D-dur zongoraversenye, amelyet két zongorán ad elő Szenthelyi Ti­borné és Straky Tibor. Május 11-én, vasárnap a zene­iskola növendékhangversenyt rendez.

Next

/
Oldalképek
Tartalom