Néplap, 1952. április (8. évfolyam, 77-100. szám)

1952-04-20 / 92. szám

NÉPLAP 1062 ÁPRILIS 20. VASÁRNAP Az egyenlősdi akadályozza Nyírbátorban, hogy a termelő­szövetkezeteken belül életre keljen a munkaverseny ADg marad el * snáriapócsi ál- kuná*, máris szépen megszántott, gondosan elboronált földek ragad­ják meg a járókelők figyelmét az országút két oldalán. Ezek a ha­talmas táblák zabbal, esillagfürttel tannak bevetve. lágyrészében már az előcsiráztatott burgonya dugja ki fejét a melegen sütő nap ha­tására. A fasoron túl a másik dű­lőben két csoportra oszolva foga tok szántanak. Az egyik csoport­ban a, Lenin tsz. lovai, a másikban púdig a tagok háztáji jószágai szántanak. Nem messze tőlük a szövetkezet tagjai a fészektrágyá- zású napraforgó vetését fejezik be. 27 holdat vetettek így, de már azon felül is 41 hold forgó van, a. földben. De a csillagfürtöt, a ló­herét, a. zabosbükkönyt és a 3 holdra való gumipitypangot is el­vetették már hideg ágyba. 3 hold kukoricát is földbe tettek. . — Május elsejére vállalti* a tavaszi munkák befejezését, igye tíezn! kell tehát — mondja Lerrtón elvtárs. — lehet, hogy a kukorica- ve téenek lesz egy kérés híjjá, mert az egészet négyzetesen, fészekbe vetjük ős így több munka lesz ve- C, De asért igyekszünk, hisz már & fiatalok kiírták a kultúrtermük falára Is: ..Előre az országos ván­dorzászlóért”! Ezért harcolunk mi. Nem is marad el a munkából, aki csak a kezét fel bírja emelői. bihari Lőrémmé, Papp Györgyné, Kalvh/y Ferencné és még számta­lan családos asszony, rendszeresen eljár vetni, ők is azt akarják, hogy a Lenin első legyen a sző vet­kezetek versenyében. Büszkén i& né­zegették a szövetkezetiek, mikor bent jártak Bátorban, a tanács­háza előtti versenytáblát. Első he­lyet a Lemén elvtárs fényképe foglalta eb A napokban azonban elezontyölocRak a fiatalok, mikor nézték a táblát és az új illet el­nökének a fényképe került az első helyre. — Elhagytak bennünket, — mondták bánatosan Lemén elv. tárénak i Á tsz. elnöke nem nagyon örült a hírnek, de azért biztatta a fiata­lokat: Még jobban keil Igyekezni, hogy újra az első helyre kerül­jünk! Számos hiba vár még felszámo­lásra a nyírbátori termelőszövet­kezetekben. De mégis arni a lép­égétől*, az egyenlősdi megszünte­tése és a verseny életrekeltése. Ha megnézzük a Lenin, vagy a Petőfi versenytábláját, arról bi­zony egyáltalán nem lehet meg­tudni, hogy halad a tavaszi mun­ka. Van ugyan egy tábla, amire a szövetkezetek közti versenyt kellene kiírni, de az üresen áll. A szövetke­zeten belüli versenytábla még el sem készült. Igaz, nem is nagyon lenne mit kiírni a versenytáblára, mivel verseny nincs is a szövetkezetben. Sőt, ami igen veszélyes: egyeiu lősdi Tan. „Úgy gondoltuk, mivel új tsz. a mienk, előbb közösen dolgo­zunk és mikor már összeszoknak az emberek, majd aztán osztjuk fel! köztük á területet” — próbálja ma­gyarázni Kiss Endre elvtárs. a Lenin tsz. brigád-vezetője. Ugyancsak így dolgoznak # többi termelőszövetkezetekben is. Bedig sokkal eredményesebb nrankát vé­geznének, ha minden tag a maga területén vetne. Nem kevés olyan kiváló gazda van Bátorban, mint J. Makrai Albert, a Petőfi !*z.- ben, akiről úgy beszélnék az egész környéken, mint aki szereti a föl­det és meg is adja annak, amit kí­ván. A maga* terméshozam jórészt attól függ, hogyan készítik elő a talajt a magnak és bizony sok függ a vetéstől is. Azok a dolgozó parasztok, akik gondját viselik a földnek, gazdag termést tudnának elérni, ha egész évben a maguk területén dolgoznának. Ezektől a lehetőségektől fosztja meg a szö­vetkezet tagjait a vezetőség, ha nem osztja fel haladéktalanul a területet. A Lenin tsz, tagjai szorgalma­san dolgoznak. A burgonya vetés­ben közel másfél munkaegységet teljesítenek. De még lelkesebben dolgoznának akkor, ha kínek-kinek munkája szerint írnák be a mun­kaegységet. Haladéktalanul szá­molják fel az egyenlósdit a nyír­bátori termelőszövetkezetekben, hogy községük minél előbb az élre tör­jön a tavaszi munkában. Harcol­janak azért, hogy valóban meg­szerezhessék az országos, vagy me- gyei vándorzászlót. A Vörös Csillag tsz. példát mutat a munkaszervezésben Tanulhatnak az új szövetkeze­tek a „régi” tsz.-tői, a Vörös Csil­lag-tél. A Vörös Csillag tagjai okul­tak a tavalyi hibákból és most Szabó Károly, Hosszú, Péter és a többi tsz.-tagok követelték, hogy .már a tavaszi munkát ki-ki a ma­ga területén kezdje meg, „Tavaly is minden hiba onnan adódott, hogy senkit nem vonhat­tunk felelősségre, ha rossz munkát végzett, mert nem is tudtuk azt ellenőrizni” — mondták a vezető­ségnek. A termelőszövetkezetek rossz munkaszervezete, az egyenlősdi •— nagyban hozzájárul ahhoz, hogy Nyírbátor a járás községei közt egyre lejjebb csúszik a verseny­táblán. Még pénteken reggel nyol­cadik helyen voltak és most a leg­újabb értékelés szerint a tizedik helyre kerültek, mert mindössze 40 százalékosan teljesítették tava­szi tervüket. A járási tanácsnak igen helyes kezdeményezése,' hogy a községi tanácselnökök fényképeit kiteszi a versenytáblára. Nagy szégyen ám annak . a községnek, de különösen a tanácselnöknek, ha az utolsók közé kerül a fényképe. Helyes len ue, ha a község teimelőszövetkeze tel követnék a járási és. községi ta­nács példáját. 33 ibrányi paraszt fiatal iratkozik be ősszel a középiskolák első osztályaiba Lehetetlen volna mindazokat a szenvedéseket elsorolni, — mondja Tóth Qáborné ibrányi dolgozó i>a- rasztanszony, a szülői munkaközös­ség egyik tagja, — amiket a múlt rendszerben el kellett viselni. így besEé), így érzi, nemcsak Tóthné, de a község minden dolgozója. — Azelőtt lábbal tiporták a jotuiikat olyanok, mint Jármy László közsé­gi főjegyző, akihez be sem mer­tek menni a dolgozók, ha ügyes- bajos dolgukat kellett intézni, Kü­lönben úgy járhattak volna, mint Szabó Tamás. Szabót a nyomor, a család éhezése arra kényszerítette, hogy a főjegyzőhöz menjen, hátha akad valami munka, valami egé­szen kis fizetség. Hiszen a szegény gyermekek csak nem halhatnak meg éhen! Sokat nem várt ettől a látogatástól Szabó Tamás, ilyen fogadtatásra azért mégsem számí­tott. „Még be mertél hozzám jön­ni, te buta paraszt?! Ha éhesek vagytok, menjetek a legelőre, ott majd jóllakhattok. Ide pedig no merj többet jönni, mert elveretlek a csendőrökkel!” — lgv ordítozott a szerencsétlen emberre ,1 tinny László. S most Szabó Tamás a Vörös Csillag tsz.-b* dolgozik s öreg napjaira boldog élete van. Hej, de sokszor eszébe Jutnak a j régi idők, amikor a szegényembert .legelőre zavarták jóllakni, amikor szegény gyermek még csak nem Is gondolhatott a tanulásra. Jármynk és' az.akkori uraknak csak arra Vo!t gondjuk, hogy saját cseme­téik tanulhassanak. (Arra is em­lékszik, hogy a Júnny-Xiú igazán :: legbutábbak közé tartozott, még- „szépen” elvégezte az iskoláit.) A dolgozók gyermekei közül vi­szont emberemlékezet óta is csak ketten jártak középiskolát, pedig 7000 lakosa van a községnek. A. FELSZABADULÁS ÓTA lbránv községből is számos dolgo­zó paraszt gyermeke jár egyetemi re. vagy felsőbb iskojába, , Mini például Kosács Púi, aki orvosnál: készül. Rubóczki István középpa- raszt-fiatal pedig Egerben tanul, mert tanár akar lenni. Oláh- Lőni Mátészalkán .tanul és most az a megtiszteltetés érte a jóíanulá- sáért, hogy rövidesen a Szovjet­unióba mellet tanulmányútra. Fel lehetne mind a 47 fiatalt név sze­rint sorolni, akik különböző íelső- és középiskolában tanulnak. Egyre többen tanulnak a dolgo­zók gyermekei, mert a nép. állama fokozott mértékben biztosít lehe­tőséget a tanuláshoz. Ml sem bizo nyitja jobban, mint. az. hogy most is a 32 dolgozó paraszt gyermek« jelentkezett továbbtanulásra az Idei nyolcadikosok közül. Szói eredmény ez és azt bizonyítja hogy jé munkát végzett A SZÜLŐI MUNKA KÖZÖSSÉG. Mert nem ment magától ez sem mint ahogy keményen meg kel dolgoznunk minden eredményért A tanulás lehetősége mqflé az is kellett, hogy a szülők megértsék: fontos, hogy gyermekeik tanulja nak, mert nagy szükség van tanul emberre. Nagyszerű célkitűzéseiül: terveink vannak, amiket nem tu dunk végrehajtani, ha nem tanul nak ezrek és tízezrek az ország ban. A napokban alakult meg ünne­pélyes keretek között az írószövet­ség szabolcs-szatmármegyei cso­portja Nyíregyházán négy szakosz­tállyal, az irodalomkritikai, költői, prózai, drámai szakosztályokkal. Ezt az eseményt méltán sorozhat­juk megyénk kultúrforradalmának jelentős állomásaihoz. Ha ma még nem is beszélhetünk jelentős, ki­magasló eredményekről Szabolcs- Szarinárban ezen a területen, azon­ban az írószövetség helyi csoport­jának megalakulása hozzásegíti a megye irodalmárjait a jobb, szín­vonalasabb, hasznosabb munkához. Jelentős állomása megyénk kultúr- forradalraának a csoport megala­kulása, múrcsak azért Is, mert a megalakulás hírének hallatára máris mintegy negyvenen jelentet­ték be részvételüket, kérték felvé­telüket, S a jelentkezők ötven szá­zaléka munkásokból. ^ dolgozó pa­rasztokból került ki.) Azok. akik csak nemrégen jutottak abba a helyzetbe, hogy megismerkedhesse­nek a könyvekkel, az irodalommal, ma már- maguk is írni akarnak. Ma már maguk is tanítani, nevelni akarják az írás, a leírt szó erejé­vel dolgozó társaikat. Túlnyomó­részt nem hivatásos irodalmárok a csoport tagjai, hanem olyan dolgo­zók, akik napi munkájuk mellett verseket, elbeszéléseket, jeleneteket vetnek papírra. Ez azonban nem jelenti egy pillanatra sem, hogy egy jottányival is kisebb lenne a csoport vezetőségének felelőssége. Éppen ellenkezőleg! Úgy kell fog­lalkozni a csoporttal, mint az aranytartalékkal, amely kincseket jelent dolgozó népünk, irodalmunk számára. Minden bizonnyal nem válik minden irodalomkedvelőből, írással foglalkozóból nagytehetségü író. vagy költő, vagy- drámaíró; azonban éppen a csoport rendsze­res, kollektív munkája teszi lebe tővé, hogy a bíztató tehetségek nagy erőkké nőjjenek fel! A csoport vezetőségének legfon­tosabb feladata, hogy az egyes szakosztályok tagjainak eszmei- politikai színvonalát emelje. Meg kell értenie minden egyes irodal­márnak, hogy a marxizinus-lenlniz­mus alapos ismerete nélkül nem le­het igaz módra, a nép érdekeit képviselve írni. A munka egyetlen területén sem lehet nélkülözni ezt az iránytűt s különösen nem lehet nélkülözni az irodalom területén, „Az irodalom ügyének a proletá- riátus általános ügyének részévé kell válnia” — mondotta Lenin elvtárs s éppen ezért, amint Zsdá- nov elvtárs levonta ebből a követe­lésből az alapelvet: „az irodalom a nép legbensőbb ügyé.” S vájjon a szocializmust építő dolgozó népünk­nek lehet legbensőbb ügye az olyan irodalom, amelyet nem hat át a m a r vízin u s-lenlnlzmns szelleme, amely hamisan, hazug módon ma­gyarázza az életet?! Segítheti-eelp- re egy lépést is a nép ügyét az olyan írás, amely a marxizmus- lenlnizruus nélkül kóvályog sötét zűrzavarban s amely végül is akarvíi-akaratlan népünk ellenségét segíti?! Nyilvánvalóan nemmel, kell válaszolni. Az írásoknak helyesen kell megmagyarázni az élet jelen­ségeit s helyesen kell előremutat­ni, Ezt.pedig csak a inarxiznius- leninizmus ismerete teszi lehetővé. Ezt nem pótolja semmiféle „ösztö­nös” tehetség. Ez a kérdés egyik oldala. A má­sik oldala az, amiről Zsdánov elv­társ így beszélt a szovjet írók felé: ..Nem lehet valaki az emberi lélek mérnöke, ha nem ismeri az iroda­lom technikáját.” .......magasfokú művészetre van szükségünk.” A csoport vezetőségének másik leg­fontosabb feladata: megismertetni fiz irodalmi munkában résztvevőket az irodalom technikájával. Lehető­séget kell adni számukra., előadá­sokon, ankétokon, könyveken, egvé- ni beszélgetéseken keresztül, hogy alaposan elsajátítsák a „szakmai” tudást. A tartalmat nem lehet el­választani a formai tökélytől. Ha bármelyik is hiányzik, a mű silány, a mű nem segíti dolgozó népünk harcát. Van miről írni Szabolcs-Szat- rnárban is! üzemeinkben hősöket formál a munka, termelőszövetke­zeti csoportjainknál egyre inkább kialakulnak az új, a szocialista ember körvonalai, a kultúrforrada- lom ezernyi témát vet fel s itt fo­lyik le előttünk dolgozó népünk leg­fontosabb harca: a mezőgazdaság szocialista átalakításáért folyó harc, amelyet minden becsületes szándékú irodalmárnak kötelessége teljes erejével támogatni. Soha en.v- nyi téma, .soha ennyi írnivaló nem volt ebben az országban, ebben a megyében. Azonban a témáktól, az ötletektől még hosszú és küzdelmes az út a kész, a jó műig! A cso­port vezetőségének az a feladata, hogy segítsen ezt az utat bejárni. S minden egyes Irodalmárnak az a feladata, hogy tanuljon és tanul­jon ! Illést tart a* Iró»zore(ség megrei csoportja Az írószövetség Szabolcs szatinár- roegyei csoportja április 26-án dél­után 2 órai kezdettel ülést tart a József Attila kultúrotthonban, Nyíregyházán. Az ülés a tagfelvé­telekkel foglalkozik, valamint meg­vitatja a szakosztályok munka- terveit. Irodalmi est Paposon A szülői munkaközösség azonban nem ülhet habárain. Vaunak míg feladatai. Ott van például Kémeik Magda, Németh András ék leánya. Most jár az általános iskola nyol­cadik osztályába. Minden vágya az, hogy tovább tanuljon, óvónő szeretne lenni. Csak éppen ott a hiba, hogy Kémeikéi: szívesebben tartanák otthon, fis miért? Mert nem tudnak a sok-sok kedvez­ményről, amiben a tanulók része, sülnek. Nem tud a jótanulóknak Járó tandíjmentességről, a tanul­mányi ösztöndíjról, a jutányos kol­légiumi ellátásról. Bezzeg, amikor Tóthné, az MNDSz, titkára elbe­szélgetett minderről a szülőkkel, örömmel egyeztek bele, hogy leá­nyuk . óvónőképzőbe menjen. Németh Magáné lesz tehát a harmincharmadik, fis még számos fiatal jelentkezik majd, ha nem lankad a szülői munkaközösség munkája. , é— SZÁSZ. ■) ................................ magyar kulturális KÜLDÖTTSÉG SZÓFIÁBAN j Téliteken magyar kulturális kill-, döttség érkezett Szófiába, hogyj tapasztalatcserét folytasson a kuli túra és a közoktatás terén. A kül­döttség vezetője: Kovács Tibor, a népművelési minisztérium kultúr- psztályának vezetője. Tagjai: Bőr Anna, a Népművészeti Intézet táncosztályának vezetője, Szántó Imre, a népművelési minisztérium oktatási osztálya természettudomá­nyi csoportjának vezetője, Haraszti Tibor, a Kultúrknpcsolatök Inté­zetének előadója és Gaiiza Károly, a budapesti városi tanács népmű- v-ié-i o-ziülvén;;', vázolő>. A paposi kultúrotthon külön­termében könyvkiállítást rende- zet^a földművesszövetkezet. A helyiség zsúfolásig megtelt. A könyvasztalok állványai körül asszonyok, lányok, dolgozó pa­rasztok lapozgattak a könyvek­ben, Kovács Györgyné dolgozó parasztasszonyt ketten-hárman is körülálliák és együtt nézege­tik a most. vásárolt könyvet. I A tömegben külön kis csoport I verődik össze a község vendége, Vasvári István író körül Hét lóra van már, mire megkezdődik ’az irodalmi est. A megnyitó iután Vasvári István tartotta ímeg előadását „Az irodalom S szerepe a falu szocialista átala­kításában" címmel, A hétszáz lakosú kis falunak 250 dolgozója hallgatta végig figyelemmel az előadást. Az előadás után vita yolt, melyen tíz paposi dolgozó paraszt szólalt fel. Illés András tszcs, tag elmondta, hogy már 90 kötetes szép könyvtára van. Az ,,Uj barázdát szánt az eke" cí­mű könyvből nagyon sokat ta­nult —- mondotta —. Fekete Imre dolgozó paraszt arról be­szélt, hogy mire tanítja Papos község dolgozc parasztságát Polovcev kapitány és Jákov Lukics aknamunkája. Ébernek kell lennünk nekünk is a ma­gunk portáján. Erre tanít minket Solohov regénye. — Morzsa Já­nos, Kovács György és a többi paposi dolgozó paraszt felszóla­lásai is arról tanúskodnak, hogy Paposon szeretik a könyvet és tanulnak is belőle. A paposi dol­gozó parasztok bebizonyították, hogy jó harcosai a kultúrforra- dalomnak. Miklós László Állami Könyvterjesztő Vállalat, 1 Az írószövetség szabolcs-szatmármegyei v csoportjának megalakulásáról

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom