Néplap, 1952. április (8. évfolyam, 77-100. szám)

1952-04-13 / 87. szám

1952 ÁPRILIS 13, VASÁRNAP NÉPLAP 7 i fertőző elvetélés leküzdéséről tárgyalt az eszenyői sertéstenyésztői értekezlet Aki másfél #vvel ezelőtt látta Szatmdrcseke határában az „Esze. njő” néven ismert pusztaságot, az ezzel a mondással ment el mellet­te; „Ez is azért van itt, hogy lyu­kas ne legyen a föld.” Ma azon­ban egy többmillió forintos mo­dern sertéstenyésztő gazdaságot láthatnak azon a helyen. Ha az úton halad el mellette az ember, már akkor is olyan gondolatai tá­madnak: ez mégis csak valami kü­lönös gazdaság lehet, az egész te­rület bekerítve, kapust ül ke, vil­lanyvezeték, víztorony és ragyogó tisztaság már kívülről is. Amikor kaput nyitnak, minden látogató át alkarja lépni a kapus­fülke melletti „pocsolyát”, de ezt nem teheti, mert a kapus azonnal figyelmezteti: addig nem szabad belépni, míg a cipőjét jól be nem mártja a „pocsolyába”. Ez nem más, mint fertőtlenítő folyadék. — Ezután a kapusfülkében szintén fertőtlenítő folyadékban kezet kell mosni és így jut el u látogató az irodáig. Ha tovább akar menni az ember a sertéseket megnézni, ott Kovács András állatorvos állja út. ját és az öltözőbe irányítja a lá­togatót, ahol gumicsizmát és mun­karuhát kell magára ölteni annak, aki a sertéseket látni akarja. Ezen a telepen jöttek össze ápri­lis 7-én, hétfőn a megye állami gazdaságainak sertéstenyésztői és a minisztérium illetékes szakembe­rei tapasztalatcserére. A TAPASZT ALAT-CSERE­ÉRTEKEZLETET ■-----------------------1----------'<! hill 1 Protovin Gyula, a gazdaság igaz­gatója nyitotta meg. Protovin elv­társ röviden ismertette, hogy mi­lyen nehézségek árán jött létre a telep: a szakemberek egyrésze azt állította, nem lesz eredményes a munka, a másik azt, hogy nem lesz jövedelmező. Eredményesség te­kintetében a legutóbb leszállított 159 sertésnek 100 százalékban ne­gatív volt a brucellózis (bang) vizsgálata, jövedelmezőség szem­pontjából vizsgálva pedig a ráfor­dított többmillió forint egy éven bélül visszatérni. Végül hangsú­lyozta: „Míg az imperialisták Ko­reában baktériumok millióit szór­ják le, hogy embereket pusztítsa­nak, addig mi az ellen harcolunk, hogy az állatainkból is kiirtsuk a halált és a betegséget előidéző bak­tériumokat.” Utána Veres elvtárs, a gazdaság brigád vezetője ismertette A TELEPEN FOLYÓ MUNKÁT. A telep választási malacokat kap, melyek ismert, törzskönyve­zett szülőktől származnak. Telépre­érkezéskor a malacokat fertőtlení­tik. A kezelő személyzet kéz- és lábfertőtlenítés nélkül nem közelít­heti meg a sertésólakat. Az egyes rekeszeknek és az ott használt szerszámoknak, eszközöknek azo­nos a száma, még a telepen belül sem szabad ezeket összekeverni. Hasítottkörmfi állat nem léphet a gazdaság területére. A rágcsálók (patkány, egér) és még a verebek ellen is a legnagyobb küzdelmet folytatják, hogy az állományba fertőzést ne vigyenek. A szakszerű takarmányozás, szigorú izoláció és ellenőrzés útján érték el, hogy „negatív” (vészimentes) állományt sikerült felnevelni. Ezután dr. Barabás főállatorvos emelkedett szólásra, aki magáról a betegségről beszélt. HARC A BANG ELLEN — A brucellózis, vagy más né­ven bang alattomos fertőző betege ség. Fertőzés lehetséges takar­mánnyal, bőrön keresztül, tejjel és párosodáskor. Csak tenyészérett ál­latokban szaporodik el. Külső jele kanoknál heregyulladásban, kocák, nál vetélésben, koraszülésben, vagy a csökkent ellenúllóképességfl utó­dokban tapasztalható. Egy vetélés után általában ellenállóvá (Immu­nissá) válnak a kocák. Majd dr. Stem föállatorvos a védekezésről beszélt. — Erről a betegségről úgy be­szélnek nálunk, mint „istencsapás- ról”, — mondotta. — Mi azonban mást mondunk. Hogy így el van terjedve a brucellózis, annak főoka a sertcsvándorlás. Ennek a beteg­ségnek az a tulajdonsága, ha im­munissá vált az állat, de ha az állományba akár egészséges, akár már szintén immunisnak tartott egyedek kerülnek, újra fellép az elvetélés az egész állományban. Tehát egyik meggátlója a beteg­ségnek: a kocákból önellátóknak kell lenni a gazdaságoknak. A ka­nokat pedig mindig ezekből a te­nyésztő gazdaságokból kell besze­rezni. A másik dolog, amin sürgősen változtatni kell, az egyoldalú ta­karmányozás. Nem az a baj, hogy rossz kondícióban tartják áz álla­tokat, hanem az, hogy nem kap­nak olyan takarmányokat egész éven át, amiben vitaminok és az állati test felépítéséhez szükséges elemek megvannak. A zöld lucerna és a sárgarépa etetésére nem for­dítanak elég gondot a gazdaságok. Zöld lucernát ne csak a tenyész­állatokkal etessünk, hanem a hí­zókkal is. Nagytétényben csinál­tunk egy kísérletet, ahol egyik falka sertés kapott zöld lucernát, a másik nem. 20 kg. zöld lucernát fogyasztottak el a sertések dara­Vidéken április 16-íől lehet o tanácsoknál munkakönyvét igényelni A Minisztertanács április 8-án megjelent rendelete értelmében 1952. május l“től a munkáltató csak azt a dolgozót alkalmaz­hatja, aki munkábalépésekor át­adja munkakönyvét, A munka- könyvígénylés és kiadás között 15 nap telik el. Tehát aki május 1-én munkába akar állni, az már a jövő hét elején nyújtsa be igénylését a tanácsnál, Vidéken április 16-tól kezdve lehet mun­kakönyvét igényelni. A rende­letnek ez az előírása nem vo­natkozik a mezőgazdasági mun­káknál néhány napig vagy idény­munkáknál (aratás, cséplés, ka­pálás stb.) alkalmazott munka- vállalókra. Munkakönyvét csak okmá­nyok alapján állítanak ki a mun- kakönyvkiállító hatóságnál, vagyis a lakóhely szerint illeté­kes járási, városi, illetve kerü­leti tanács munkakönyvkiállító megbízottjánál. A szükséges ok­mányok: férfiaknál születési bi­zonyítvány, házassági levél, ka­tonakönyv, Nőknél születési bi­zonyítvány, férjes asszonyoknál házassági levél is szükséges. Ér­vényes bejelentő lapját mindenki vigye magával. Okmányok nél­kül munkakönyvét senki nem kaphat. Munkakönyvét csak az igényelhet, akinek munkaköny­vét még nem állítottak ki, Minden dolgozó köteles mun­kábalépésekor munkakönyvét a munkáltatónál leadni, a válla­latnak .viszont a munkaviszony megszűnése napján a munka­könyvét ki kell adni a dolgozó­nak, tekintet nélkül a munka- viszony megszűnésének körül­ményeire, tehát önkéntes távo­zás vagy fegyelmi elbocsátás esetén is. A munkakönyv kiállí­tása díjtalan, ha azonban a munkavállaló elvesztette mun­kakönyvét, a tanácstól 25 forin­tos díj ellenében kérheti a má­solat kiállítását, bonként a hizlalás! idényben és 50 kilóval voltak súlyosabbak dara­bonként, mint a másik falka. Nyil. van 20 kg-íól nem bíztak ötven kg-ot, de ez mégis lehetséges ügy, hogy a többi elfogyasztott takar­mányt jobban értékesítették. Több hozzászóló között a nyír- lugosl gazdaságból Puskát elvtárs elmondotta, hogy az ő állomá­nyukon is meglátszik az egyoldalú takarmányozás hátránya. Nem kapnak a malacok másodtejet és nincs megfelelő legelő sem. Hegedűs miniszter elvtáre, aki be. móló közben érkezett az értekez­letre, azonnal meg is válaszolt, hogy ez a gazdaságtól függ, miért nem állítanak be egy szeparátort, Így lenne soványtej. Ha gyenge malacokat nevelnek, rosszul jár az állam, de rosszul járnak a keze­lők is, mert nem emelkedik telje­sítményük. A balkányi, de több gazdaság sertéstenyésztői a malac korai ete­tésével kapcsolatosan azon a véle­ményen voltak: hiába kezdenék az etetést tíznapos korában, úgysem eszik az, csak 3 hetes korában. A víztől pedig ilyen korban hasme­nést kapnak a malacok. Stern dr. így válaszolt: — Ha háromhetes korukban kezdjük etetni a malacokat, akkor mire megtanulnak enni, négyhete­sek lesznek, de ha tíznapos koruk, ban kezdjük, kéthetes korukra már esznek. Meg kell pirítani kezdet­ben az árpát, hogy ízletesebb le­gyen. Hasmenést csak úgy kap a malac, ha akkor iszik, amlktymár ki van szomjazva. Ha előbb adunk vizet, mint enni, akkor nem kap­nak hasmenést a malacaink, mert nem isznak egyszerre sokat. HEGEDŰS ANDRÁS ELVTÁRS > ’ i i , válaszolt a felvetett kérdésre. — A brigádvezetök, vagy agro- nómusok ne féljenek fegyelmet tar­tani, természetesen nem vakfe- gyelmet. Ha a szocialista munka­fegyelmet követelik meg, a Párt és az öntudatos dolgozók mindig melléjük állnak. A fegyelemnek azonban felülről kell elindulni, mert csak az a vezető tud fegyel­met tartani, aki maga is fegyelme­zett. Hegedűs elvtárs javasolta még a hizlaló gazdaságok felé, hogy állítsanak fel tenyészetet, így a hizlalás is sokkal eredménye­sebb lesz, ha nem törik, hurcolják a süldőket egyik telepről a másik, ra. A gazdaság az általa nevelt süldőket ismeri, tehát már egy másik előnynek is a birtokában van. A szatmárcsekei állami gazdaság állattenyésztője, Gál agronómus is­mertette még a helyes takarmá­nyozás jelentőségét a gyakorlat­ban; megemlítette a zöld lucerna kalapácsos darálón való zúzását, ők ezzel a módszerrel etetik a zöld­lucernát és azt vállalták, hogy a darát 24 százalékban értékesítik. Ezt el Is fogják érni. Jelenleg az előírt 18 százalék helyett 23.3 szá­zalék a daraértékesítés. Barabás ár. foglalta össze rövi­den AZ ÉRTEKEZLET TANULSÁGAIT. — A gazdaságok a saját ere­jükből szaporítsák az állományt, tehát ne hozzanak idegenből ko­cákat, a kanok mindig „negatí­vok” legyenek. A helyes takarmá­nyozásra is felhívta a figyelmet; a vitaminok biztosítása és a nyom­elemek (vas, réz stb.) pótlása az állati szervezet számára. Elmondta, hogy a Szovjetunió­ban minden anyakocára fél hektár (majdnem egy hold) területet szánnak zöldtakarmányozási célra. Olvassanak az állattenyésztők több szovjet szakirodalmat, tartsák be a kiadott állategészségügyi rende­letekben előírt szabályokat és ak­kor rövidesen véget tudunk vetni a fertőző elvetélésnek, minek le­küzdésével sokmillió forinttal gaz­dagítjuk hazánkat. Szakszerű hurgonjaiütetés — magasabb termés Szabolcs-Szatmár megye a burgo­nya hazája. Nemcsak azért, mert burgonyasziikségletének negyedét innen kapja az ország, hanem az­ért is, mert talaja, éghajlata leg­jobban megfelel a vetőburgonya termesztésére. Ebből az követke. zik, hogy megyénk burgonyaterme­lőinek még fokozottabb gonddal kell a burgonyatermelést folytatni. Amint talajunk felszikkadt, „megplrkadt”, azonnal végezzük el a simítózást. Simítózás után, ha a talajunk a télt csapadék hatására túlságosan összeülepedett, 12—15 cm. mélységű talajlazítást kell végeznünk. Ezt kultivátorral, tár­csával, vagy kormánylemeznélkiill ekével végezhetjük, de utána min­den esetben fogasoljunk. A jó ter­méshez, a formás gumóképződés­hez fellazított talajra van szükség. Elérkezett a prizmabontás, illetve vetőgumóválogatás ideje. A téli prizmákban különösen a korai fajtáknál, megindult a csírázás. Ha már az előzőleg elvégzett pró- bacsiráztatásoknál azt tapasztal­tuk, hogy sok a vékony, oérnacsi- rás, vagy nem csírázó gumó, akkor a prizmában mesterségesen vég­zünk cslráztatást. Ennek az a mód. ja, hogy a prizmákról a földtaka­rót lehúzzuk és a szalmatakaró alatt hagyjuk a burgonyát addig, amíg akkora csirát nem fejleszt, hogy abból meg lehessen állapíta­ni: melyik gumó hajt vastag és melyik vékony csirát, vagy melyik nem csírázik egyáltalán. Válogatásnál csak a vastagcsirás gumókat rakjuk vetőnek. A beteg gumók takarmányozásra felhasz­nálhatók, különben ha elvetjük, kárbavész, másrészt a hiányos ke­lés folytán nincs kihasználva a te­rület, máris alacsonyabb a ter­mésátlagunk. Az apróbb gumókat szintén ki kell válogatni. A kisebb gumó rendszerint kevesebb termést ad, másrészt pedig igen nagy szá­zaléka beteg, satnyán fejlődött tő alól származik. Túlnagy vetőgumót ne használ­junk, mert a nagy retőgumósziik- séglet miatt nem kifizető. A hires szovjet burgonyatermelők a nagy vetőgumók használatával érték el termésrekordjukat, itt azonban ki kell hangsúlyoznom, hogy a nagy vetőgumó vetése csak a lehető leg­fejlettebb agrotechnika alkalmazá­sa mellett kifizetődő. Semmiesetre sem helye« a nagy gumók darabolása vetés céljára, így a gumók könnyen fertőződhet­nek a darabolás, vetés alkalmával, vagy pedig a földben. Az ilyen fer­tőzések elősegítik a viruszbetegsé- gek terjedését. A darabolt gumók a földben könnyen eshetnek áldo­zatul baktériumos rothadásnak, vagy a belőlük fejlődött szárak baktériumos tőrothadásnak. Erre számos példa volt az elmúlt eszten­dőben. A Imrgonyavetést akkor kezdjük, ha a talaj 15 cm. mélységiben elérte a 8 C fokot, de a vetés végső határideje április 20 legyen. Helytelen a túlkoral, hideg földbe való vetés. A burgonya hi­deg földben csak lassan csírázik. Eközben a felette lévő föld össze­mosódik, össaetömődik, cserepes lesz és hátráltatja a kelést Nagy termések elérésére igen fontos dolog, hogy a megfelelő sor- és növénytávolságot betartsuk. — Egyéni gazdálkodóinknál még ma is megvan az a téves nézet, hogy a ritka vetés többet terem, mint a sűrű. Azt mondják, hogy a ritka vetésben egy bokor alatt súlyra több és nagyobb gumó van, mint a sűrű vetésnél. Nem számolnak az­zal, hogy a sűrű vetés esetében mennyivel több bokor van egy kát. holdon. Eddigi kísérletek és gya­korlati tapasztalatok azt bizonyít­ják, hogy a korai fajtáknál legfel­jebb 70 cm. sor- és 35 cm. növény­távolság, a késői fajtáknál pedig 70 cm. sor- és 40 cm. növénytávol­ság adja a legnagyobb terméseket, A sortávolságot kézivetés és saedés esetén 00 cm.-re Ls leesökkenthef- jük. Nézzük meg közelebbről, miért terem többet a sűrű vetés? A sűrű vetés a rendelkezésére álló tenyészterületet teljes egészé­ben kihasználja, a talajt már vi­rágzás idején teljesen elborítja. — Tehát védi a talajt a nap felmele­gítő hatásától, amely a burgonya­gumó élettani leromlását okozza. Védi a szélmozgástól, ami a talaj kiszáradását okozza. Végül pedig a sűrű vetés megakadályozza a gyomosodást. Nagyon fontos, hogy betartsuk a megfelelő vetésmélységet. A leg­megfelelőbb homokon 15 cm. mé­lyen, kötött talajon pedig 12 cm. mélyen vetni. Semmi esetre se ves­sünk sekélyebben. Sekély vetés ese­tén a gyökérrendszer a felső szá­raz rétegben fejlődik, ahol nem kap elegendő nedvességet a táp­anyagok felvételéhez. A fejlődő gu­mók sokat szenvednek az erős fel­színi felmelegedéstől, amely a fen­tiekben már említett élettani le­romlás okozója. Ezenfelül a gumók a kiszáradt, kemény talajon csak el nyomorodra, elalaktalanodva fej­lődnek. Itt kell megemlékezni a külön­böző vetési módokról. A burgonya­vetés legjobb formája a gépi vetés, Ennél a gumók egyforma sor- növénytávolságra kerülnek. Másik nagy előnye, hogy a gép az ülte­téskor a gumó körül tökéletesen megmunkált, porhanyó talajt hagy; maga után. A gép után közvetlenül fogast is akaszthatunk. Legáltalá­nosabb vetési módja — gép hiá­nyában — kapával, fészekbe való vetés. Itt főleg a helyes növénytá­volság betartására törekedjünk. Al vetés után Itt is fogasoljunk. La­zább talajokon vetik még úgy is ai burgonyát, hogy az előre hosszá­ban megvunalozott táblán; a vona­lakon töltögető ekével barázdálj húznak. Az ültetők a barázdák fe-. nekére, megfelelő növénytávolságra rakják a gumót. Az ültetés után fogassal behúzzák, vagy töltögető­ekével feltöltik az elvetett baráz­dát. Mindkettőnek igen nagy elő­nye, hogy jelentős kézi munkaerő- megtakarítást érünk el vele, te­kintve, hogy a fészekvágás munká­ját teljesen megtakarítjuk. A vetés utáni fogasolás! sohase hagyjuk el, mert különbed talajunk kiszárad, megcserepese- dik, a burgonya esak nehezen, von­tatottan kel. Sok esetben a vonta­tott kelés miatt a feketehiralő, vagy csirarothadás (Rhizoctonia); is nagy károkat tehet benne. A fogasolást könnyebb fogassal vé­gezzük, nehogy az elültetett gumó­kat a felszínre hozza, vagy meg­sértse. A kelőben lévő burgonyánkat új­ból megjáratjuk középnehéz fogas­sal, vagy tüskés boronával. Ennek; célja, hogy a csírázó burgonya ke­lését elősegítse, illetve meggyorsít­sa. T. i. a vetés utáni esők any- nyira össze tömbe tik, cserepessé te­hetik a talajt, hogy a csira nem képes, vagy csak lassan képes át­törni a talajfelszínt. A fogasolás másik célja a gyomirtó«, valamint a párolgás és talajfelmelegedés el­leni védekezés. TEICHMANN VILMOS vezef.örMdilót

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom