Néplap, 1952. április (8. évfolyam, 77-100. szám)
1952-04-04 / 80. szám
NÉPLAP ifő2 AI'BILIS 4 PÉNTEK PÁRTÉPÍTÉS ★------------------------------------------------------------- i> Virág elvtárs, a mátészalkai Járási Pártbizottság szervezőtitkára segítséget art a mérkvállaji párttitkároak Levél a nagy halászi kendergyár asszonyaihoz és leányaiba: egy koreai Kovács István elvtárs a járási titkárok országos értekezletén tartott beszámolójában a többi között “zeket mondotta : „A Járási Párt- bizottság m unka társai idejük legnagyobb rászól ne ülésezéssel, határozat tárgyalással, hanem a határozatok végrehajtásának a helyszínen történő ellenőrzésével, az alsóbb pártszervezeteknek, az alap- szervezeti titkároknak és vezetőségi tagoknak megismerésével és -rgitésérel töltsék.” Virág elvtárs a mátészalkai Járási Pártbizottság szervező titkára nagyon sokat tanait; a járási titkárok országos értekezletén s ennek alapján egyre jobban és könnyebben tudja megoldani feladatát. Virág elvtárs napokat tölt egy-egy faluban. Ilyenkor ellenőrzi a párthatározatok végrehajtását és tanácsokat ad a feladatok elvégzéséhez. Virág elvtárs legutóbb Mérkvál- lajt látogatta meg. Az országos értekezlet óta már másodszor ment ki az eddig elhanyagolt faluba. Először az egységes pártvezetőség titkárát, Varga elvtársat kereste fel. Varga elvtársat irodájában találta, a begyűjtési kimutatást tanulmányozta. A tizenkettedik helyről az ötödikre került a község. Mielőtt Virág elvtárs kérdezte volna, beszámolt az egyheti munka eredményeiről. Baromfiból 107-ről 155 százalékra, tojásból 101-ről 140 százalékra, vágómarhából 146-ról 173 százalékra, sertésből 22-ről 57 százalékra emelkedett a begyűjtési eredmény. Ezt ügy érte el a község, hogy a pártszervezet valóra váltotta Virág elvtárs multheti ja- ■ vaslatát. Felosztották a falut öt részre. Megnézték, hogy ki, hogy • áll a beadással. Ahol lemaradás volt, oda irányították a népnevelőket. Tjj, mozgósító jelszót adtak ki. „Adj az idén többet, mint tavaly', hogy ne maradjunk le az országos begyűjtési versenyben !” — Az országos versenyzászlóért folyt a hare. . Virág elvtárs az eredmények láttán újabb tanácsokkal látta el Varga elvtársat, az egységes párt- vezetőség titkárát: „Minden párttitkár, pártbizalmi, tömegszen ezeti bizalmi alaposan tanulmányozza Rákosi elvtárs és Kovács elvtársi beszédét s készítsem róla jegyzetet! Is. Tartsanak belőle szemináriumot. Mindenki mondja el, hogy mit tanult a beszédekből, a tanultak alapján hogyan javít munkáján. Most az első és legfontosabb feladat: mozgósítani a dolgozó parasztokat a tavaszi munkákra. Támogassa a pártszervezet az élenjáró dolgozó parasztok tíznapos mozgalmát. Tíz nap alatt a község fejezze be a tavaszi munkálato. kát 1” Hogy miként kell ezt a mozgalmat megszervezni, azt is elmondotta Virág elvtárs. „összehívod a falu kommunistáit, élenjáró dolgozóit és megbeszéled velük a versenyt, A verseny eredményét naponként értékeljétek. Az élenjáró dolgozók nevét be kell mondani a mikrofonba, hadd tudja az egész falu, kik a legjobbak a tavaszi munkában. Gondot kell fordítani a termelőcsoportok munkájára is. Itt a tavasz. Meg kell szervezni az ifjú-brigádot és a páros versenyt. Beszélgess a DISz-beli kominuuis- ta tagokkal a munkaversenyről, a kommunista példamutatásról, lízek a fiatalok legyenek a versenymozgalom mozgató rugói! Többször is fel kell keresned őket munka közben, hogy lássák: van aki gondul rájuk, mellettük a Párt. Biztosítani kell a verseny eredményeinek Ismertetését, nemcsak a tszcs.-ben, hanem a faluban is. Készítsetek versenytáblát, amelyre rajzolhattok egy repülőgépet meg egy ökörszekeret. Az élenjáró dolgozók neveit a repülőgép alá írjátok, aki lemarad, azét meg az ökrösszekér alá. Vagy gondoljatok ki mást a verseny fokozására." Virág elvtárs figyelemmel kíséri, bővítik-e a párttitkárok szakmai ismeretüket. Elbeszélget velük az agrotechnikai kérdésekről. Mérkvállajon legutóbb a kukorica vetését beszélték meg. Azt tudja Varga elvtárs is, bogy a szovjet kolhozokban négyzetes vetést alkalmaznak. Ott könnyen is megy ez a munka, mert van hozzá megfelelő gép. De nálunk még nin. csen. Attól félt Varga elvtárs,j hogyha kapával ültetik, lassan fog* haladni a munka. De Virág elv- társ megadta a tanácsot: ki kell sorozni keresztbe, hosszába és ásóval kell ültetni, így egyszerre lehet végezni a műtrágyázást is és szaporábban halad a munka. Ki is számítja Virág elvtárs, hogy menynyit lehet elültetni kapával és mennyit ásóval. Ha kapával dolgoznak, akkor percenként két bokrot tudunk csak elültetni, ásóval még négyet. Felhívta még a párttitkár elvtárs figyelmét arra, hogy a népnevelők, ha Ismertetik a négyzetes vetést, erről is beszéljenek. * Így dolgozik Virág elvtárs az országos járási titkári értekezlet óta s ez a munkamódszer is hozzájárult ahhoz, hogy a mátészalkai járás az első helyre került a begyűjtés országos versenyében. Amit as it/ élet adott a nagykállói dohánybeváltó munkásainak Veress Jánosné 42 évig dolgozott a ' nagykállói dohánybeváltóban. Élete sok küzdelemmel, nélkülözéssel volt tele. Nehéz körülmények között nevelte 8 gyermekét, az 5 pengő 55 filléres heti kereset mellett férjével .harmados földet is kellett kapálni, hogy úgy-ahogy roeg tudjanak élni. Veress János- nét ügy ismerik, mint aki nem ijed meg a saját árnyékától. Nem egyszer szállt szembe a kakastollasok- kal, mikor nagyobb darab kenyeret követelt munkatársaival együtt. Jól emlékszik még 1938-ra. Egyszer letelt a munkaidő és fizetés nélkül tovább dolgoztatták a munkásokat. Ekkor történt az is, hogy a terhesanyákat, akik már nem bírták a nehezebb munkát, elbocsátották az üzemből. Másnap ebédidő alatt az üzem dolgozói megbeszélést tartottak titokban. Elhatározták, hogy sztrájkolni fognak, ha. nem változtat a helyzeten az üzem vezetősége. 9 tagú küldöttséget választottak. A küldöttségbe Veress Jánosnét is beválasztották. Csipke „főméltósága’’ volt akkor az üzem „vezére’'. A dolgozók bementek az irodába. Csipke szidalmakkal, káromkodással ,.fogadta” őket. A dolgozók megtudták a „fogadtatás” körülményeit, leálltak a munkával és az iroda elé mentek tüntetni. Csipke ekkor cselhez folyamodott. 10 fillér béremelést ígért. Mikor aztán a munka véget ért, csendőrökkel szedette össze a küldöttség tagjait, az őrsre hurcolták, kínozták, vallatták őket. * A dicső Vörös Hadsereg vetett véget annak a szörnyű állapotnak, amely a felszabadulás előtt volt. Magukfajta dolgozók lettek az üzem vezetői. Yass Jenő most a telepvezető Dobóné is a munkások közül került az irodába. özv. Kristóf Józsefné Veressné egykori harcostársa ma is az üzemben dolgozik. Április 4-re 5 százalék tervtúlteljesítést vállalt. Március 27-én már teljesítette is felajánlását. Hálából azért a sok segítségért, amelyet a nagykállói dohánybeváltó kapott a Szovjetuniótól. Veresné, aki idős kora miatt már nem dolgozik az üzemben, április 2-án elhatározta, hogy megnézi a beváltót. $ Rendbehozott mindent a ház körül és elindult az üzembe. Nehézkes már járása, de azért ment. Akarta látni, milyen is csakugyan az az üzem? — óh, de régen láttalak- mar, Veressné — kiáltott fel özv. Kristóf Józsefné. mikor meglátta régi harcostársát. — Hogy vagy ? — érdeklődött Kirstófné. — öregesen. De úgy látom, te nem akarsz öregedni. Úgy mozogsz, mint egy fiatal menyecske. Veressnének mindjárt feltűnt, hogy kis bálákat készítenek a dolgozók.-r- Ilyen kis bálákat csináltok? — kérdezte. — Ezt még a legkisebb unokám is odébb teszi. — Lehajolt, belekapaszkodott az egyik bála végébe és felbillentette. — Ez biztos nem üt agyon senkit sem. Emlékszel még, amikor egy 2 mázsás bála a hátadra esett? — A felszabulás előtt két mázsás bálákat készítettek, négyen szakadásig emelték, míg egymásra rakták. Egyszer már teljesen kimerültek, nem bírták tartani a súlyos bálát és Kristőfnéra esett. Két hónapig vért hányt utána. — Ha most is rígy kellene végezni a munkát, azóta már a sírban volnék. — sóhajtott fel Kris- tófné. — Látod, most még ezt a kis bálákat sem kell cipelni. Itt ez a kis kocsi, ráteszünk egy-két 30—40 kilós bálát és félkézzel is odahúzzuk, ahova akarjuk. Veressné figyelmét semmi sem kerülte el, de legjobban érdekelte a lift. — Azt hallattam, hogy már a csigát Is kidobtátok, — érdeklődött Kristófnétól. — Ki hát! Nincs itt arra már szükség, — mondta Kristóf né. Felmentek a harmadik emeletre. Veressné kereste a felvonónyílást, de sehol nem találta, még a régi helyét is bedeszkázták. — Minek is volna meg a régi — folytatta Kristófné. — Talán azért, hogy lepotyogjunk rajta? Azt hiszem emlékszel még a szegény Ivánka Józsefre. Ennek lett az áldozata. •— Itt a felvonó — mutatott Kristófné a lift falaira. — Látod ezeket a gombokat? Csak ezeket kell nyomkodni. Ennyi az egész. Ez nem veszi ki az ember zsírját. Meg aztán nem is veszélyes, mint a csiga. Veressné azt Is megtudta, hogy a préseit dohányt egyenesen vagonba rakják és úgy megy a nyíregyházi dohányfermentálóba. Nem kell itt azzal már küszöködni. Ott a fermentálást is géppel végzik már. A felvonó után az új villanymotorhajtású préselőgépet néztél; meg. Veressné mindig préselőmunkás volt, tudja, hogy az egyik legnehezebb munka a kózihajtású présnél volt. Sokan szédültek el mellette, rogytak össze a kimerültségtől. Ki tudja, hányszor kapott ő is a fejéhez, hányszor sóhajtott: „már nem birom tovább". Sokáig nézegette, simogatta szemével az új préselőgépet, amely megszabadítja az üzem dolgozóit a nehéz munkától. Majd a kezébe vett egy dohánycsomót s azt levelenként szedte szét. Simogatta az aranysárga színű leveleket. Veress Jánosné ilyen üzemről álmodott mindig. Nagyon, nagyon boldog, hogy gondtalan, cseppet sem megerőltető már a dohánygyáriak munkája. S ha egyszer Nyíregyházán jár, feltétlenül megnézi a nagy fermentálót, '(Kolozsi Dezső) an Drága nötestvéreim! Ezelőtt egy héttel még képtelen lettem volna arra, hogy akár egyetlen betűt is leírjak. A bánattól és fájdalomtól összeroskadva riifosztottam halálos dermedtségben sok hosszú éjszakát. Ma már erős vagyok. Igaz, — vérzik a szívem, amikor kezembeveszem a tol lat, hogy szörnyű történetet mondjak el nektek, de megacélozza akaratomat az a szent eskü, amelyet gyermekem halála óráján tettem: bosszút állok a gyilkosokon! y oi Csőn Kvartnak hívták a kisfiam. Kevés nyolc esztendőt élt, Vedig nagyon szerette az életet. Játékos, vidám gyermek volt. A haja fekete, mint az ébenfa. A makrancos hajtincsek minduntalan a homlokába hullottak. Elevenen emlékszem kedves kis arca nak minden vonására, minden mozdulatára. Jól tanúit a úgy terveztük a férjemmel, aki most a néphadsereg harcosa, hogy mérnököt nevelünk belőle. A győzelem után különösen nagy szüksége lesz romokban heverő édes hazánknak mérnökökre, építészekre, képzett szakemberekre. Fiacskámnak határozott hajlama volt ehhez a pályához. Faragott, barkácsolt s az volt a legnagyobb öröme, ha gépeket látott. Itt éltünk a faluban. Falunak nevezzem? Bizony, csak nagy jóakarattal lehetne most így nevezni: falu. A hólepel alól üselcös romok mutogatják sivár gyászukat. Földbevájt kunyhókban étünk. Az amerikai betolakodók minden házat rombadöntöttek. A csonka, kihűlt kémények, a hajdanában békés családi otthonok megszenesedett gerendái vádlóan tanúskodnak Truman és Li Szín Man banditáinak gaztetteiről. Pedig közelünkben sem hiti, sem állomás, sem milút, sem hadiraktár nincs. Békés földművelők vagyunk valamennyien, távol a várostól. Ám az amerikai légikalózok számára minden koreai ember, asszony és csecsemő „hadicélpont”. iPoha életemben nem feledem él azt a téli hajnalt, amikor • vj rozséért küldtem fiacskámat az erdőbe. Hosszú ideig maradt távol. Már-már aggódtam érte, hogy valami baja esett, indultam is volna utána, de akkor megláttam, hogy előbukkan a fák közül és sietve közeledik. Az udvaron ledobta a rőzsecsomót, aztán hozzámszaladt. Az arcán nagy öröm látszott. Olyan boldog izgalom, mint amikor a gyermekek valami érdekes, új játékszerre bukkannak. Titokzatosan nyúlt a zsebébe s előhúzott onnan egy színes, tarka pléh- dobozt. A tenyerére tette és úgy mutatta: „Nézd, mit találtam!” — óvatosan felnyitotta a doboz fedelét s Ujjongva kiáltotta: „Mennyi fényesszárnyú bogár, mennyi legyecske, nézd, mama!” Belenyúlt a doboz belsejébe s az egyiket kivette. Feldobta a levegőbe. „Hess, hess, legyecske, repülj!” — integetett a kezével utána. A légy nem repült el, ráesett a fehér hóra és mászni kezdett. A doboz belsejébe pillantottam. Mintha vaskézzel markolták volna meg a szivemet. Dennedten meredtem a dobozra, amelyben száz és száz légy, furcsa bogár, pók nyüzsgőit, mászott,- szaladgált. Rikoltás szakadt ki a torkomból, kikaptam fiam kezéből a dobozt s a hóba dobtam, berohantam a házba, két tenyeremmel markoltam a parázsba s szórtam rá az ízsó fadarabokat a férgekre. Sikoltozásom felverte a szomszédokat, futva jöttek az udvaromba, lgiacskámat ölembe kaptam, bevittem a szobába, forró vízzel, szappannal kezdtem mosni, dörzsölni kezeit. Szegényke szörnyen megijedt és sírva fakadt. A szomszédok megértették, miről van szó. Sietve indultak a városba segítségért, Igen, — mi már hallottunk arról, hogy a gálád rablók, hazánk földjének gyötröi, szörnyű gaztettre készülnek, de valahogy nem tudtam elképzelni, hogy megteszik. Azt^ hittem, ők is emberek. Tévedtem! Kern! Nem emberek! Vérszomjasabbak a vadállatoknál, aljasabbak a patkányoknál! Egész éjszaka virrasztottam fiam ágyúnál. Senkit nem engedtem be a. barlangunkba. Az összetákolt deszkaajtó repedésein maró füst szivárgott be, szomszédaim még a férgek helyét is felégették. A fiam este nyugodtan aludt el, de éjszaka hánykolódni kez- Jelt, A szája kicserepesedett, rettenetes láz futotta el a testét. 8 mire reggelre megérkeztek a városból a mentöosztagok, meghalt. Már csak engem oltottak be. A fiacskám szemét le sem foghattam, lilára dermedt szájéit meg sem csókolhattam utolsó búcsúzóul, kezét meg sem simogathattam. A borzalmas kolera, ragadta el tőlem. Valóságos önkívületben voltam napokig. Arra gondoltam, hogy végzek saját magammal, öngyilkos -leszek. Nem tettem meg. És most már tudom, hogy nekem életben kell maradnom. Élni kell, hogy bosszút állítassak az ártatlan gyermekek gyilkosain, a pestises, kolerás fenevadakon, útnak indulok, fegyvert fogok, felkeresem férjemet, hogy oldalán harcoljak az amerikai banditák ellen! 11 rága nötestvéreim! Ti békében ünnepelhetitek április j-ét, szabadságotok születésnapját. Otthon, családi körben, szeretteitek, gyermekeitek között beszélgethettek a jelen boldogságáról, a napfényes jövőről. Mi esen a napon sokat gondolunk rátok. Testvéri ölelésre tárjuk karjainkat, mi, koreai harcosok, fegyveres katonák, s mi, megkínzott, vérzöszívü asszonyok, édesanyáik. Kívánunk nektek sok sok boldogságot. Kívánunk nektek békét, örömet és boldogságot jelent a mi számunkra a nehéz megpróbáltatások napjaiban, hogy ti keményen harcoltok a mi békénkért is. Gondolatban megszorítjuk a kezét Kovács II. Erzsébetnél:, aki 193 százalékos teljesítménnyel ünnepli a szabadság napját, Klees Margitnak, aki 1S8, Albók Mihálynénak, aki 19(1 százalékos eredményt ért cl. Gyógyszert, élelmiszeri, meleg ruhát küldletek számunkra. Rákosi elvtárs, a ti szeretett édesapától:, kórházat is adott, a koreai népnek bútor orvosokkal, ápolókkal, ápolónőkkel. Mi soha nem feledjük el a ti segítségeteket! 7\7e haragudjatok azért, mert elmondtam az éli kicsi fiam szo- 1 ' mord halálának történetét. Nem azért mondtam el, hogy szánakozzatok rajtam! Azért mondtam el, mert nektek is vannak vagy lesznek gyermekeitek. Figyelmeztetni akarlak benneteket! Ezek a gyilkosok mindany- nyiunk ellen törnek! Drága nötestvéreim, nánéim,. húgaim! Ne kíméljétek az erőtöket a békéért, az életért folytatott harcban! Fogadjátok meg ti is szent esküvéssel szabadságotok születésnapján, hogy együttesen, mi valamennyien százmilliók, akik Sztálin elvtársra tekintünk, megbosszuljuk a baktériumháború gonosztevőinek gaztettéi! Halál a pestisbanditákra! EGY KOREAI ÉDESANYA.
