Néplap, 1952. április (8. évfolyam, 77-100. szám)

1952-04-30 / 100. szám

NÉPLAP 1952 ÁPRILIS 30, SZEKDA RÁKOSI El VT ARS s „Népi demokráciánk útja“ c. előadásáról ii. Lenin arra tanít, bogy a prole- táriátusnak ágy kell megsemmisí­tenie a burzsoázia Os a kispolgári megalkuvók befolyását a nemprole. tár dolgozók többségében, hogy gazdasági szükségletét forradalmi úton, a kizsákmányolok rovására elégíti ki. Lenin továbbá arra ta­nít, hogy ennek eszközéül a prole- táríátusnak az államhatalmat keli felhasználnia. A felszabadulás pillanatában az államhatalom még nem volt a mi kezünkben. De pártunk éppen, mert vezetője volt a hitlerellenes harc­nak és mert hazánkat a Szovjet­unió szabadította fel, részese volt az államhatalomnak. Pártunk ezt a hatalomból ráeső részt használta fel a lenini-sztálini tanítás megva­lósítására. Igv oldotta meg a föld­reformot, á bányák és a legfonto­sabb vas- és fémipari üzemek ál­lami kezelésbe vételét. De ugyanez történt az infláció idején is. A reakció azt remélte, hogy a pénzromlás nyomán fellépő gazdasági zavarok ellenünk fordít­ják a dolgozó tömegeket. Azt hitte, hogy az infláció jó alkalom lesz az amerikai befolyás megteremté­sére Magyarországon. Egyedül a mi pártunk hirdette azt, hogy a jó pénzt saját erőnkből Is meg tudjuk teremteni. És nemcsak hir­dette, hanem egyedül vállalta e rendkívül nehéz feladat végrehaj­tását és az esetleges sikertelenség ódiumát is. A stabilizáció győzel­me éppen ezért növelte meg olyan hatalmas mértékben pártunk befo­lyását a tömegek között. Amint Ká- kosi elvtárs írja: „A jó forint százezrekkel és milliókkal értette meg, hogy pártunk felismeri a dol­gozó tömegek szükségleteit és ki is tudja elégíteni ezeket a szükségle­teket.” Nem lehet eléggé aláhúzni ennek a tanításnak a jelentőségét továb­bi munkánk számára. További fej­lődésünknek is elengedhetetlen elő­feltétele az, hogy a dolgozó töme­gek saját tapasztalataikon keresz­tül győződjenek meg a párt politi­kájának helyességéről. Rákosi elv­társ legutóbb a járási titkárok ér­tekezletén beszélt arról, hogy mennyire döntő ennek az elvnek az érvényesítése a mezőgazdaság szocialista átszervezésében. A ter­melőszövetkezetek jó munkája, a jobb munkaszervezés, a magasabb terméseredmények, a termelőszö­vetkezeti tagok nagyobb jövedelme kell, bog.v . véglegesen meggyőzzék az egyénileg dolgozó parasztokat arról, hogy boldogulásuk egyetlen útja az, amelyen pártunk vezeti őket. Külön tanulmányt lehetne írni arról, hogy pártunk milyen takti­kai művészettel hajtotta végre az akciókat és készítette elő az ellen­ség teljes megosztását és szétfor- gácsolását. A földreform gyors és sima végrehajtását megkönnyítet­te. hogy a földosztás alsó határát 200 holdban állapítottuk meg. s így ez a kulúkok zömét nem érin­tette. A tőkéseknek nyújtott köl­csön lehetővé íette a burzsoázia egy részének a bevonását az újjá­építési«?. Ilyen volt a fokozatosság, az átmeneti formák felhasználása a bankok, bányák, üzemek államo­sításánál, vagy az 1046. márciusá­ban alkalmazott ..szalámi taktika”, amely végül is teljesen, felőrölte az ellenség erejét. Az 3947-es válasz­tásokat olyan pillanatban javasol­tuk, amikor az összeesküvés lelep­lezése után, a reakciós pártok kö­zött a zavar a legnagyobb volt és ezzel megakadályoztuk, hogy az el­lenség rendezni tudja sorait. A két munkáspárt szervezeti egyesítését is olyan időpontban vetettük fel, amikor a szociáldemokrata párt a kisgazdapártról leszakadó tömege­ket akarta maga mögé állítani. — Ezzel nemcsak ezeket az elemeket zavartuk meg, banem a szociálde­mokrata párt áruló vezetőit is le­lepleztük a munkástömegek előtt. Mindezek a példák azt mutatják, hogy pártunk a maga politikai ellenfeleit soha nem tekinti egysé­ges szürke tömegnek, hanem fel­fedi és kiélezi azokat az ellentéte­ket, amik megbontják soraikat és lehetővé teszik, hogy megosszuk, szembeállítsuk őket, vagy egy ré­szüket átmenetileg semlegesítsük. A „Népi demokráciánk útja” ol­vasásakor feltárul előttünk pár­tunk tevékenységének mélyen tudo­mányos jellege. Minél alaposabban tanulmányozzuk a művet, annál világosabban megértjük a marxis­ta-leninista elmélet mindenható erejét és jelentőségét. Ez a szigo­rú tudományosság végigvonul az egész művön, ez az alapja Rákosi eivtárs bölcs vezetésének, ez. telte lehetővé, hogy hazánk rövid hét esztendő alatt ilyen hatalmas fej­lődésen menjen keresztül. (Befejező rész következik.) Cicviiro^k« Andrst« és «zoin«%cdai négyhetesen vetik a kukoricáit Ha az ember Nyíregyházáról el­indul délnek, a várost elhagyva, a taDyavilágba jut. A városhoz ét­ről az oldalról legközelebb az. Alsó­pázsit esik. Ezen a környéken akárki meg tudja mondani: hol la­kik Gyureskó András. A nagy tá­gas portát a rajta lévő házz.al nem nehéz megtalálni, de annál nehe­zebb magát Gvureskó Andrást, inert mint mindsn parasztember, íi is kint van a határban, a ta­ta szí szántás-vetést végzi. A Munka ünnepének tiszteletére vállalta, hogy a vetést április 26-ra befejezi. E felajánlásának már ele­get tett. Most a szomszédunk, meg olyanoknak segít, akiknek nincs fogatjuk, hogy azok is minél előbb befejezzék a tavaszi munkákat. Gvureskó András mint tauácsmeg- bízott is járja a határt. Amellett, hogy segít az elmaradóknak, ellen­őrzi a körzetéhez tartozó dolgozó parasztokat, hogy idejében végzik-e u munkát, eleget tesznek-e a má­jus 1-re tett felajánlásuknak. Mert nem csak Gyureskó András telt vállalásokat, hanem a körzetéhez tartozó valamennyi dolgozó pa- . raszt. Gyureskó András tanácsokat is ad a dolgozó parasztoknak. Az idén például a körzetében lévő parasz­tok valamennyien négyzetesen vetik a kukoricát. Nem volt könnyű meggyőzni a dolgozó parasztokat az új, a' négyzetes kukoricaveté- helyességéről, de maga Gyureskó András sem egyszeriből gondolta meg, hogy ezt az új módszert al­kalmazza. Gyureskó Andrást úgy ismerik a környéken, mint leleményes, újat kedvelő embert. Már régebben is, mindig csodálkoztak azon, hogy r.eki sokkal szebb volt a vetése, mint a mellette lévő földeken. Pe­dig az minőségben egyforma volt, s trágyát sem igen kapott többel a Gyureskó Andrásé, mint másoké. Pedig nem volt ezen semmi cso­dálkozni való. Gyureskó bácsi már rég felismerte az őszi mélyszántás jelentőségét és hasznosságát, ö, a maga hét holdján mindig ősszel szántott — kivéve a futóhomokot. Már ezért is jobb volt a termése, mint a többi gazdáké. Gyureskó András legelőször ak­kor hallott a négyzetes kukoricáról, amikor a Súgván termelőszövetke­zetben vetettek így. Akkor nyáron sokat megálltak a mezőre menő, vagy onnan jövő parasztok a négy­zetesen vetett tábla mellett. Fi­gyelték, vájjon milyen eredménye­ket hoz az új módszer. Bizony az a tengeri már az első hetekben kiválóit a többi közül. De ugyan­ekkor Gyureskó bácsi földdarabja mellett lévő parcellában szomszéd­ja, Újlaki Mihály is megpróbálta a négyzetes vetést. Gyureskó bácsi­nak így közvetlen közelről volt módjában figyelni, hogyan fejlődik az ő tengerije és milyen a szom­szédjáé. Ősszel, kukorícatörés ide­jén a szomszéd bizony sokkal töb­bet hordott be, ugyanakkora terü­letről. mint Gyureskó bácsi. Ez­után maga is elhatározta, hogy ki­öt mázsával hoz« udut a másik. így határozta el Gyureskó András, hogy ebben az évben az összes kukoricáját négy­zetesen veti. S a földben is van már neki három hold.. Azonban Gyureskó András nem [elégedett meg azzal, hogy csak neki legyen magasabb termése. Azt akarja, hogy minden dolgozó pa­raszt átvegye ezt a módszert, így több a jövedelem és több jut az próbálja ezt a módszert. Ezért ta­valy tavasszal négyszáz ölön maga is négyzetesen vetett. Aztán kíván­csian várta az eredményt. Valami hibának kellett lenni a föld meg­munkálása, vagy trágyázása kö­rül. — gondolta akkor Gyureskó —, mert az első kapálásnál bi­zony a négyzetesen vetett tengeri sokkal gyatrább volt, mint a töb­biek. Mondta is neki Hegyi Gyula, meg még páran, hogy csak rá fog fizetni. Ezt azonban maga a ten­geri cáfolta meg. amely a második kapálásra már olyan gyönyörű volt, hogy valósággal csodájára jártak az emberek. Messze kimagas­lott a többi közül. A harmadik kapálásra már olyan csövek voltak rajta, mint egy jól megtermett ember karja. Amikor Gyureskó András beta­karította a termést, kiderült, hogy a rosszabb, gyengén kezelt földön a négyzetesen vetett tengeri hol­danként tt töl»]» termést, államnak is. Ezért Gyureskó András igen sokat beszélget erről a környékbeli dolgozókkal. Azok először húzódoztak ettől, de Gyu­reskó bácsi a saját maga példájá­val győzte meg őket, hogy mennyi­vel előnyössbb ez a módszer. S ma már a körzetében mindenki négy­zetesen veti a tengerit, még Hegyi Gyula is. Pót beporzás, lieterózis kukorica De maga Gyureskó bácsi már to­vább haladt a négyzetes vetésnél. Az egyik darab tengerit úgy ve­tette. hogy azon pótbeporzást fog végezni. 1.00 öl földön pedig bete- j rózis kukoricát vetett. Gyureskó András próbálkozik azon, hogy aj maga kis parcellájából az új agro-J technika alkalmazásával a legtöbb. a legmagasabb termést hozza ki. Azt is látja, hogy ezeknek az új módszereknek alkalmazása, a ter­méshozam megtöbbszörözése csak a nagyüzemi gazdálkodás, a nagy 50—100 holdas táblákon lehetsé­ges teljes sikerrel. Ezért határozta el. hogy ez esztendő folyamán ma­ga is belép a termelőszövetkezetbe. Hal tszcs-! segít a beadásban a tényeslitkei tsz. Mi. a fé-nyeslitkei Fürst Sándor tsz. tagjai —- írja levelében Ola­jos Ernő elnök május elsejét a tavaszi munkák elvégzésével és félévi beadási kötelezettségünk tel­jesítésével akarjuk ünnepelni. Be­adási kötelezettségünket a múltét! 'hátralékkal együtt teljesítjük. — IUgyanakkor hal termelőcsoportnak I kölcsönképpen 49 darab 10 hóna- ; pos hizlalásra alkalmas süldőt I adunk át, hogy sertésbeadásukat lök is teljesíteni tudják. Az épííő- i brigád befejez két, összesen 105 1 férőhelyes istállót. Egy percre se feledkezzünk meg a munkás- osztály gyalázatos árulói elleni harcról! Erre figyelmeztet bennünket Számuelly Tibor elrtárs emléke Számuelly Tibor elvtárs, a lü-es Tanácsköztársaság nagy hőse, ti következőket írta 1918 decemberé­ben a „Szociális Forradalom” című újságban: „A szocializmust el­áruló, a marxizmust meghamisító magyar szocialista vezérkarnak a piros bársonyszék volt az ideálja, az államtitkárság az eszményképe: ezért borultak testvéri csókkal a burzsoázia nyakába, ahelyett, hogy sárba tiporták volna őket. A bateg- segél.vzöpénztár estiszó-míLzó fér­gei képviselői mandátumról álmo­doztak s hogy azt elérhessék, meg­tagadtak mindent, a hitüket, sőt önmagukat is és saját pillanatnyi előnyeikért zsákmányul dobták az egész proletariátus jövőjét." Aljas aknamunkát folytattak a nép for­radalmának megbuktatására a jobboldali szocialisták s a törek­vésük az volt, hogy visszaállítsák a régi rendet, a földbirtokosok, tőkések uralmát. Kétszínű férgek voltak, akik demagóg szavaikkal igyekeztek becsapni a dolgozó tö­megeket. Tizekben a napokban Számuelly ^ elvtársra emlékezünk. Be­széljünk ezekben a napokban azok­ról a gálád tettekről is, amelyeket a jobboldali szociáldemokraták Nyíregyházán elkövettek 1918-ban és 19-ben I Beszéljünk ezekről, hogy még gyűlöletesebb legyen azoknak a neve, akik napjainkban az. ame­rikai háborús gyújtogatok, a kole­rabanditák legalázatosabb kiszol­gálói ! Kétszínű, képmutató farizeusok voltak. 1918 november 18-án nép- gyűlés volt Nyíregyházán s ezen felszólalt Kazimir Károly, a nyír­egyházi szociáldemokrata párt ve­zetője is. Műfelháborodással keit ki a gazdagok ellen, akik elrejtik pénzeiket, élelmiszerállományukat, de ugyanakkor minden szavával el­árulja, hogy ők maguk sem mások, mint a burzsoák talpn.valói: „Meg- botránbozva kell látnunk, hogy a tehetősek, akiknek megvédtük pa­lotáikat, akiknek életét védve tes­tünkkel feküdtünk neki a volt el­lenség sztuouyeidejének s akiknek ít forradalom sikerre juttatásával nagyobb boldogságot, nagyobb jó­létet teremtettünk meg, mint ma­gánknak, akiket a forradalom első i napjaiban látni sein lehetett... i akiknek életét és vagyonbiztonsá­gát, mi magunk élete kockáztatása árán védtíik meg... behúzódtak kényelmes palolóikba ... mit sein törődve a további eseményekkel.” A Károlyi-kormány idején a nyír­egyházi kis-kuníjak (Kuuíy, a Ká­rolyi-kormányban résztvevő' szo­cialista miniszter volt) — arra törekedtek, hogy minden erővel I mentsék a burzsnákat, akadályoz- ! zák a valóságos forradalom kibon­takozását. Elősegítették, hogy az úgynevezett néptanácsok a volt urak irányítása alá kerüljenek. — Bujon például a néptanács elnöke Darvas István földbirtokos lett, Vencsel’.őn Smidt Károly addigi bíró. Tiszaiükön Tompos Endre dr. főszolgabíró is helyet kapott a ta­nácsban, mint vezető. (Ez a Tom­pos a felszabadulás után ilyen „forradalmi mult”-tal formált jo­got arra, mint jobboldali szociálde­mokrata, hogy elterpeszkedjen az. alispán! székben.) Célkitűzésüket nagyon találóan fejtette ki egyik gyűlésükön Mark­stein .lenő, a szociáldemokrata párt központi küldötte: „...azért jöt­tem ide, hogy a bolsevizmust meg­akadályozzam ..Kazimir is sietve kifejtette programjukat ok­tóber 211 gyűlésükön: „...Miitől kezdve egy jelszónak éljünk, an­nak, hogy ez.t az országot meg kell menteni a forradalomtól.” A bur- z.soá lakájok remegtek a forrada­lomtól, attól a forradalomtól, ame­lyet győzelmesen vívtak meg az. orosz proletárok a nagy Lenin és Sztálin, a Bolsevik l’árt vezetésé­vel ! t Tanácsközíár-asáz kikiáltása alkalmával a jobboldali szo­ciáldemokraták arra törekedtek, hogy a forradalom igazé híveit el­szigeteljék s a hatalmat továbbra is maguk tartsák a kezükben. A direktórium a jobboldali szocialis­ták kezébe került. Kazimir így be­szélt a direktórium pere alkalmá­val erről az aknamunkáról: ,.A kommunisták ellen szívós küzdel­met folytattam, gyűlöletet igyekez­tem kelteni a munkások körében a kommunisták ellen. Akikről meg­tudtuk, hogy kommunista, kiutasí­tottuk a párthelyiségből.” Fazekas János így beszélt mesterkedéseik­ről: „Engem azért jelöltek direk­tóriumi tagnak, hogy megakadó Iyózzák Számuelly Györgynek és a hasonló szélsőséges elemeknek b*- jutását a: direktóriumba.” jVem azért tartották kezükben ■*-’ a hatalmat ezek a munkús- áruiúk, mert a dolgozók érdekeire akartak vigyázni, lianem azért, hogy hűségesen kiszolgálják, ment­sék a burzsoázia érdekeit. Nem riadtak vissza a nyílt ellenforra­dalom támogatásától sem a Ta­nácsköztársaság rendeletéivel szem­beszegülve. Kazimir nagyon dicse­kedett a Tanácsköztársaság leve­rése, után: „Az én érdemem, hogy megakadályozták Mikecz István al­ispán rendelkezési állományba való helyezését”. S akkor, amikor a volt polgármester, Bencs Kálmán és társai a kommunista vezetők meg­gyilkolására esküdtek össze, tervük leleplezése után, midőn Számuelly Tibor telefonon adott utasítást az összeesküvő ellenforradalmi banda letartóztatására, éppen a jobboldalt szociáldemokrata vezetők voltak azok, akik erről Bencséket értesí­tették s elősegítették, hogy „eltűn­jenek". Vég nélkül lehet sorolni aljas mesterkedéseiket. A szocializálás! rendeleteket kijátszottak, szabotál­ták a földreformot, börtönnel fe­nyegették meg a munkásokat, akik ifjúmunkásotthonnak foglalták le a nyíregyházi úrikaszinót, stb. Po­litikai magatartásukat saját ma­guk magyarázták így a Tanács- köztársaság bukása után: „Két célt tűztünk ki magunk elé, az osz- tálybéke és osztályegyüttmüködés megteremtését,” A jobboldali szo­ciáldemokratáknak ez a magatar­tása is hozzájárult ahhoz, hogy az! ellenforradalom a külföldi impe­rialisták intervenciója következté­ben uralomra jutott s a nép leg­jobb fiait hallatlan kegyetlenséggel gyilkolja halomra a Horthy-fasiz- mus! űzek közül az aljas árulók kö­* J ziil kerültek ki aztán azok is, akik a felszabadulás után el akarták adni a népet az amerikai impe­rialistáknak. Jól emlékeznek a nyíregyházi munkások Tompos, Arató (Sztempúk) Mária s a többi jobboldali, szociáldemokrata gyalá­zatos demokráeiaellenes, szovjetel­lenes aknamunkájára. Minden sza­vuk fröcskölte a gyűlölködést a felszabadító nagy Szovjetunió, s a legjobb hazafiak, a kommunisták ellen. Megpróbálták ugyanazt a szerepet játszani, mint amit J919- ben — azzal a különbséggel, hogy most, mint az amerikai háborús gyújtogatok ügynökei léptek fel. Május elsején, holnap avatjuk Számuelly Tibor elvtárs emléktáb­láját. Legyen ez az ünnep figyel­meztetés is! Számuelly így fe­jezte be az áruló szocialistákról szóló cikkét: „Proletárok!... űzzé­tek el ... a jüdásokat, a csalókat, a szélhámosokat!” Számuelly elv­társ azt üzeni nekünk: Munkások! Dolgozók! Legyetek élterek! It t bújkálnak, gyalázkodnak még a munkásosztály árulói, ott vannak az üzemekben és megpróbálják útját állni a szocialista haza fel­építésének. Legyetek étterek! Lep­lezzétek le a jobboldali szociálde­mokratákat, a munkafegyelem meg- bontóit, a uormacsaiókat, bércsaló­kat, a lógósokat, az uszítókat! Ezt üzeni nektek Számuelly elvtárs a világ munkásosztályának hatalmas seregszemléjén ! X. I. S

Next

/
Oldalképek
Tartalom