Néplap, 1952. április (8. évfolyam, 77-100. szám)
1952-04-27 / 98. szám
1952 APUI LIS 27. VASÁRNAP NÉPLAP Dolgozó parasztok! Jó tavaszi munkával, az állattenyésztés kiváló eredményeivel előre az ötéves tervért, a békéért, népünk jobb életéért! i Amiért Auxi Margit Muukaérdeiiirendct kapott A lemenő nap még biborszínüre festi az cg alját, de az alkonyat fátyla mindjobban sűrűsödik a falu felelt. Iizel/jtt egy héttel még szinte tél volt ezen a vidéken, a most vasárnapra- egyszerre kitől- diilt a természet. A szemnek jól esik megpihenni a termelőszövetkezet hatalmas, kétszázholdas búzatáblájának hullámzó zöldjén.-1 házak most belül csendesek, a. nép apraja-nagyja kint van az utcán. Beszélgetnek, A férfiak először a világban történt eseményektől tárgyalnak, de aztán a. szó a szövetkezeti élette, majd a legégetőbb dologra, a vetésre fordul. — Bár az asszonyok inkább másról beszélnek, most, mégis bele-bele- szótnuk, mert a. Petőfiben mindennap negyven-öt ven asszony, leány áll inunkéiba. Az apróbb gyerekek egg darabig tügranyilt szemmel hallgatják a nagyok tárgyalásait, aztán hatalmas csatakiáltással elrohannak, hogy később a játékban kifáradva, anyjukhoz bújva, el- szrnderedjenek. Fény csak a termelőszövetkezet központi házából vetődik ki. Az egyik szobában Tóth elvtárs, az elnök hajol az asztal fölé. Számadást vizsgálgat. Az épület másik régében, a traktoros brigádszdlki- son, a traktorosok éppen a mosdást fejezték be, mert nemrég hagyták abba a munkát. Az acél- paripák most ott állnak sorban, szépen letisztítva, az udvaron. Már régebben elhatároztál;, hogy vasárnap is dolgozni fognak, de aztán tegnap váltig kérték Goes Lászlót, a brigádét zetöt: — Vállaljuk, hogy vasárnap gépenként öt holdat szántunk, ez meglesz úgy estére, aztán ltudd álljunk le. Ezt az egy vasárnap éjszakéit majd behozzuk! ,| BRIGÁDVEZETÖ nem bán- ja, a Isz. elnöknek sincs kifogása, hadd szót akozzanak a fia- Itt lob, megérdemlik, jól dolgoznak. Az elnök nagyon jól ismeri a tfdktoristákat, hisz mind onnan kerültek a, gépállomásra. Vagyon jó dolgos emberek, de ilyen munkát még ö sem várt tOtük. Amikor kijöttek a gépek a. brigádszállásra, még nem lehetett a munkát megkezdeni, sem a szántást, sem a vetést. De aztán, amikor azt mondotta, hogy „most már lehet kezdeni”, mint a vihar, úgy száguld- tak ki a mezőre. Egy hét telt cl azóta, de a,, gépek éjjel-nappal dolgoznak, És ez alatt a hét adott a brigád a tavaszi tervét hatvan százalékra teljesítette. A TRAKTOROSOK becsülettel eleget téve a. vállalásnak, leszántották az öt-öt holdat és bejöt. tek a. brigádszállásra. Az asztalon égő lámpát körülülték. A két szenvedélyes sakkozó, Köfncr Gyula és Fogarasi Sándor már a figurákat rakosgatta a táblára. Nemcsak a 82 bábuval versenyeznek; versenytársak a, munkában is, A falon lévő verseny- tábla tanúsága szerint Kötner elvtárs jó üt százalékkal meg is előzte Fogarasit. Most már sukkban is győzni akar. Az ágyon Kovács Zsigmond ül, az ötéves tervről szóló brosúrát olvasgatja. A szerdai politikai iskolára. készül. Amikor odaér, hogy az ötéves terv keretében 26.100 traktort kap a mezőgazdaság, megáll egy perere. — Mennyi traktoros kell ehhez! — gondolja. — De milyen jó is lesz; ha a többi szövetkezetbelieknek sem kell a kapa, a. kasza■ mellett görnyedni, hanem a munka nehezebbjét a gép végzi el. Szoboszlai István kezében a seprű gyorsan mozog, de gondolatai még sebesebben járnak. Szeme vágyakozva nézi a szoba sarkában lerakott hangszereket, van ott hegedű, harmonika, tárogató, egy nagy- és kisdob, minden felszerelésével együtt. Majd figyelemmel szemléli, a tárogatót kézbevevő Zsezserán Lászlót. Szoboszlai elv- társ még nem tud semmiféle hangszeren játszani, de elhatározta, hogy megtanul. A szóba egyhamar ragyogó tiszta lett. A frissen meszelt, feldíszített falak, a tisztára sikált padló, a telepes rádió hangja barátságossá, otthonossá teszik a szobát. Igaz; a brigádtagok rengeteg munkát öltek bele. Magul; csináltak meg mindent. Az elnök elvtárs mindent adott, ami csak kellett, s a lányul; maguk ígérkeztek, hogy remlbeteszik a szobát, azonban a traktoristák ezt nem bízták másra. azt akarták, hogy az ő brigád- szállásuk Jegyen a legszebb a környéken. A tárogatón most Rákóczi kurucainak kesergőjét, kezdik játszani s a bús melódia odacsalogatja majd az egész falut. Amíg szólt a tárogató, mindenki csendben roll. Aztán a lányok „taipaiá- ^ valót” kértek, s csakhamar táncra perdült az ifjúság. Az elnök és a brigádvezetö csendesen, mosolyogva figyelték a táncoló párokat. Hosszú hallgatás után az elnök oda fordul a brigád- vezetőhöz: \ — Te, Laci! Azért én sokat elcsodálkozom ezeken a fiúkon. Nemrég kerültek be a gépállomásra és mégis úgy dolgoznak, mint az ördögök. Nincs abban semmi hiba. ! Goes Laci arról beszél, hogy ezek a fiúk már a szövetkezetből kei ültek a gépállomásra, s még jobban érzik, hogy maguknak dolgoznak. Nem is volt velük még semmi ko molyabb baj. Fiityölve dalolva dolgoznak. — Itát meglátszik ezeken, — intett a táncolók felé. — hogy ma a legrosszabb földet szántották?! Nem! — Nekem eszembe jutott valami, ahogy nézem itt ezeket a gyerekeket, — mondta rövid hallgatás után az elnök. — Ha határidő előtt befejezzük a tavaszi munkákat, csapunk egy mulatságot, a traktorosokat meg a, szövetkezet vendégül látja. Rendben van? A brigádvezetö nem szól rögtön. Jól esik neki, hogy a szövetkezet ennyire gondoskodik a traktorosokról. — Ne féljen, Tóth elvtárs, végzünk határidő előtt. Nem a mulatságért. Becsületből! A PÁROK fáradhatatlanul ropták a táncot. As egyik fiú és lány, Szoboszlai és Roncs Erzsiké kiváltak a többi közül. Azt nem lehet tudni, hogy az előbb miről beszélgettek, de most annál jobban hallani Erzsiké hangosan pergő nyelvét. — Holló, mit gondolsz te, váriunk csak még! Majd lm neked is I.'i2 munkaegységed lesz, mint nekem, akkor esetleg beszélek veled! Az idő már egészen az éjszakába nyúlott, amikor véget vetettek a mulatságnak. Reggel korán kell kezdeni a munkát. Az éjszaka egy kis időre átvette birodalmát. ÁFILA ISTVÁN Auxi Margiték szüleinek felsza- baduláseíőttl élete már ezerszer meg ezerszer meg van írva, csak nevük helyett más dohánykertészek, más cselédek nevei szerepeinek. Ha csak annyit írunk, hogy Őrösről azért mentek Királytelek- pusztára, a Dessewffy-birtokra do. hánykertésznek, hátha ott nagyobb darab kenyeret tudnak adui a négy éhes gyermeknek, — akkor már világos előttünk egész élet- történetük. Margit lányuk abban az időben S—10 éves kora miatt a munkából nem nagyon vehette ki részét, annál jobban a nélkülözésből. Margit már szabad országban, szabad főidőn tanult meg jó hazafi módjára dolgozni. Tizenhét- éves volt, amikor a faiskolába jelentkezett munkára. Akkor még alig tízholdas volt a faiskola. — Ahogy Margit elsajátította a szakmát, ahogy nőtt a munkafeeűve, ügy terebélyesedett a faiskola is, — mondhatni, együtt nőttek fel. Margit azóta Munkaérdemrendet kapott, a faiskolában pedig több, mint 10.000 hold betelepítéséhez elegendő vadoné vagy fácska növekszik, csak ez év tavaszán 450 ezer vadoncot ültettek el. Nem ment azonban minden ilyen könnyedén, amilyen röviden le van írva, különösen nem Auxi Margitnál. „Az ellenforradalommal szemben csupán egy biztosíték van: ...szakadatlan forradalmi osztályharc... a szocializmusig" Sxemelvények Számuclly Tibor elvtárs cikkéből \ Május elsején avatják fel a nyíregyházi dolgozók Számúéiig Tibor elvtárs emléktábláját búzáién szülőházán. Hősi példaként őrizzük szivünkben a nagy proletárvezető emlékét. Lángoló lelkesedéssel harcolt a dolgozók felszabadítása nagy ügyéért s amilyen forrón szerette népét, oly mélységesen gyűlölte a dolgozók ellenségeit. Egykorú újságcikkei is erről tanúskodnak. 1918 augusztus 7-én így írt a „Szociális Forradalom’’ című ujságban a Szovjet Köztársaságról : „Kilenc hónap óta. nyugtalan álmai vannak az uralkodóknak. A bíborban születettének csakúgy, mint a polgári ágyból köztársasági elnökké cseperedetteknek. Forradalom gyűlt ki szemük láttára, az elnyomottak millióit lángragyujtó tűzvész terjedt el napról napra szélesedő körben; új hatalom emelkedett fel, hatalom, amely elnyomja- az eddigi elnyomókat, Először semmibe se vették. A forrongásban lévő Oroszország egyik bomlási jelenségének tartották az egész Októberi Forradalmat. Gyakorlatban meg nem- átló kísérletnek a. proletárdiktatúrát. Egy párt pillanatnyi, múló hatalomra jutásának a 'munkások és parasztok tanácsköztársaságát. De a fiatal és egészen újformdjú orosz proletárállam nem akart átalakulni úgy, ahogyan Európa nyugatán, Ázsia keletén és Amerikában az államfők és álbölcsei; várták. Legyűrte ellenségeit, megizmosodott a hatalomért makacsul küzdő orosz burzsoázia. fölött. És minden megerősödés, minden lépés előre a kommunizmushoz vezető úton, minden nap, amellyel tovább élt. nyugtalanítóbbá, aggodalomba cjlöbbé, kist/ több rémmé tette az orosz proletárok és parasztot: köztársaságát... Nincs benne kétség, hogy ez a harc csak a proletárok javára üthet ki, bár véres, nehéz, hosz- szantartó és szenvedésekkel feli lesz.” Szakadatlanul arra figyelmeztetett Számúéiig elvtárs, hogy tanuljunk „az első forradalmi tűzhely”, a Szovjetunió példáján s ő éppen a lenini tanításokkal felfegyverezve küzdött a nép ellenségei ellen. Tudta azt, hogy a munkásosztály árulóira mért halálos csapás nélkül a forradalom nem győzhet. Számúéiig elvtárs leleplezte a jobboldali szociáldemokratákat, akik lepaktáltak a burzsoáziával a forradalom megbuktatása érdekében. így írt ezekről a judások- ról 1918 december 11-én a „Szociális Forradaloméban: „Ne felejtsük el: Kunfi volt az, aki a forradalom leglázasabb napjaiban üvöltötte a Népszava, ha-, Bábjain, hogy ,,a mi ideálunk a polgári demokrácia, a mi eszményképünk a polgári szabadság, a mi ütünk a békés fejlődés, az óvatos, de biztos előrehaladás útja”. Kunfi és áruló vezértársai róttak azok, akik a borzalom legfeketébb színeivel mázolták be az orosz forradalmat, — azt állítván, hogy az orosz bolsevikok csak pusztítani tudnak, de építeni nem, mert az építés munkájánál nélkülözhetetlen szükség van a burzsoá támogatására. A szocializmust eláruló, a marxizmust meghamisító magyar szocialista vezérkarnak a piros bársonyszék volt az ideálja, az államtitkárság az eszményképe: ezért borultak testvéri csókkal a, burzsoázia nyakába, ahelyett, hogy a sárba tiporták volna, őket. .1 bc- tegsegélyzőpénztár csúszó mászó férgei képviselői mandátumról álmodoztak s hogy azt elérhessék, megtagadtak mindent, a hitüket, sőt önmagukat is és saját pillanatnyi előnyeikért zsákmányul dobtál; a proletariátus egész jövőjét... Magyarország proletariátusának csalásra, kijátszásra, tévútra vezetésre felépített munkás- és katonatanácsai nem felejthetik el fínagyméltósága, dr. Kunfi Zsigmond szociáldemokrata miniszter úr ajánlatéit: „... Ha önök úgy találnák, hogy nem lőttjük be hivatásunkat, űzzenek cl bennünket l.. Proletárok! Nem mi mondjuk, — áruló vezéreitek gonoszt éltéiből ordít felétek a biztatás: Űzzétek el őket! űzzétek el őket, a indusokat, a csalókat, a szélhámosokat!” * Számúéiig elvtárs kérlelhetetlen ellensége volt az ellenforradalmi gonosztevőknek, akik a külföldi imperialista hatalmakkal paktál- ituk a munkáshatalom megbuktatására : „Az ellenforradalom, nyíltan felütötte a fejét. Határozottan munkásellenes formában. Nem válogat, nem kérdi, vájjon a szociáldemokrata párthoz tartozüz-e a munkás, vagy a kommunista párthoz. Nem nézi, vájjon az osztályegyüttműködés apostolainak szavaira hallgat e a munkás, avagy a forradalmi osztályharcot akarja s a. bur- esoá-osztály fölött meg akarja kon. áitani, a halálharangot. A burzsoázia tömegei nem, akarják már az együttműködést, terhes már a demokrata állam is, nyíltan akarják saját diktatúrájukat. Tanulság: A proletárok csak maguk szabadíthatják fel önmagukat, csak saját tömegeik végez, keinek a burzsoázia minden ellenforradalmával. Az ellenforradalommal szemben csupán egtt biztosíték van: a forradalom továbbfolytatása, szakadatlan forradalmi osz- tályhre a burzsoázia teljes leveréséig, a proletárdiktatúráig ásáson is túl addig, amíg megszűnik minden osztálykülönbség: a szocializmusig. A forradalom védelme: csak az osztúlyharcát vivő proletariátus felfegyverzése. Fegyverkezzetek fel! Altig fegyverbe, proletárok !... Fegyverbe, proletárok: az ellen- forradalom ellen: a munkások, a katonák és földművesszegények hatalmáért I” — írta 1919 február G-án a Vörös Újság-ban. íj: Számúéiig élvtárs minden szava figyelmeztet és tanít bennünket. Arra, hogy erőnket nem kímélve, őrizzük meg az osztályellenséggel, az amerikai háborús gyujtogatók- kal szemben a Szovjetuniótól kapott szabadságunkat és békénket.! — Ügy kezdődött, bogy a szemzésnél én másfél sort is megcsináltam, míg a többi lányok egyet, — emlékszik vissza Margit. Már csináltam vagy három napig, amikor a velem dolgozó lányok szájrakap- tak és ilyeneket mondtak: „Auxi Margit mi akar lenni?” „Azt gondolja, így a bútorra valót megkeresi?” „Tán tetszeni akar valakinek?” Addig áskálódtak ellene, míg elkedvetlenedett és aztán, már nem fiagyon előzött meg senkit, csak úgy közepesen dolgozgatott. Ezt se tudta azonban sokáig csinálni, mert hát a keze mégiscsak követelte a sokkal gyorsabb munkát. Bántotta, hogy a kezét vissza kellett fogni. A. lányok is bántották: „Ügy-e, -visszajöttél közénk?” — mondogatták. Auxi Margit ekkor úgy érezte, hogy most már úgy sem jő, hó siet; úgy sem, ha lassan csinálja. Talán még a telepet is otthagyta volna, ha Miklósi elvtárs, a patt- titkár nem biztatja, hogy menjed csak az élen és ne törődjön azzal, hogy mit mondanak mások. A DISz.-ben is beszélgettek a munka, versenyről, ifjú sztahánovistákról. Margit érezte, hogy mégsincs any. ríyira egyedül- Azonban hosszú hetek teltek bele, míg újra lehagyta) a többi lányokat. A helyzet nem sokat változóit. Továbbra sem nézték jó szemmel: Margitot, hogy elöl jár, esetleg: beleúntak az állandó gúnyolásba’ és kevesebbet beszéltek róla. — -Amikor decemberben Pestre kellett utaznom — és azt is megtudták a lányok, hogy a jő munkám miatt, — akkor már sokan szerettek volna helyettem a vonatra szállni. Boldogan emlegeti Margit ezeket a napokat, amikor a minisztériumban megkapta a Munkaérdetcrendet. Még nagyobb volt * csodálkozás,— egyesek részéről az irígykedés, — amikor a jómult- korában Margit G90 foriutot kapott, mint multévl prémium-pótlékot. Röviden így vált Auxi Margit, ez a fiatal, alig tizenkilenc éves leúuy országos hírűvé, a társadalom igencsak megbecsült tagjává. Ma már Margit nemcsak a fürge keze után megy, hanem azt Is tudja, hogy ezzel nagy dolgot csinál : az országot, a békét védi, így született meg az a kezdeményezése, hogy a megye összes munkacsapatait versenyre hívja az elsőséget jelentő címért. is az egykori csúfolódók? Ott dolgoznak majdcsak mindannyian Margit munkacsapatában. De most már így beszélnek róla: „Margit a mi vezetőnk. Szívesen megyünk utána!” A királytelekpuszta! telepen nagy gonddal, szeretettel ápolgatják, nyesegetik a csemetéket, a jövő fáit. S a vezetők, a kommunisták neveljék ugyanilyen szeretettel a telep jő öt ven fiatal dolgozóját. Váljon belőlük minél több olyan jó munkás, mint Auxi Margit, EGY ESTE CSÁSZLÓM _____7
