Néplap, 1952. március (8. évfolyam, 51-76. szám)

1952-03-30 / 76. szám

NíPI AP A BÉKEMOZGALOM jelentősege az új világháború veszedelmének elhárításában Nópszwvetségben Litvinov elvtár«, Napjaink eseményei mindenki számára világosan mutatják, hogy az amerikai imperialisták világ- uralmi céljaik elérése érdekében nem riadnak vissza az újabb töme­ges vérontástól, a harmadik vi­lágháború kirobbantásától sem. — Erre vall az imperialista világ fo­kozott háborús készülődése, a költ­ségvetésekben a hadikiadások fel­duzzadása, a tőkés országok dol­gozóinak súlyos nyomora. Ezt mu­tatja a távolkeleti nyílt agresszió, amit az amerikai és angol impe­rialisták az ENSZ kalózlobogója alatt folytatnak a szabadságszere­tő koreai és kínai nép ellem. Ezt matatja a baktériumfegyver beve­tése, Nyugat-Németország felfegy­verzése, az agresszív tömbök kiala- kítása. Orvtámadást készítenek élő az Imperialisták a béke első őre, a Szovjetunió s a népi demokráciák ellen. Hadi támaszpontokat építe­nek ki ezeknek az országoknak ha­tárainál, megvásárolják a népek legaljasabb áruiéit, mint déli ha­tárainkon a Ti tő-bandát, amelynek fegyverkezése, agresszív tervei köz­vetlen veszélyt jelentenek békénk­re. Mindezek a® események fokozott mértékben előtérbe állítják azt a kérdést, hogy vájjon a világ népei ■ képesek lesznek-e megakadályozni a harmadik világháború kitörését, megmenthető« a béke? — Erre a . kérdésre Sztálin elv társ szavaival kell válaszolnunk: „4 béke fenn­marad és tartós lesz, ha a népek kezükbe veszik a béke megőrzésé­nek, ügyét és végig kitartanak mel­lette. A háború elkerülhetetlenné válhat, ha a háborús uszitöknák silcerül hazugságainkkal behdlózniok a népiömegeket, megtéveszteni és ,új világháborúba sod-omi őket.’’ Abból kell kiindulnunk, hogy a háborút nem egy ország egész né- ;pe készíti elő, csupán egy szűk cso­port, amelynek érdeke a háború. Azonban mégis nagyjából a nép egésze vívja a háborút, amelynek semmi érdeke nem fűződik a hó- . dító, igazságtalan háborúhoz. Két ellentétes erő küzdelmét figyelhet­jük meg tehát: a kizsákmányoló ..osztályok törekvését a háború kl- . robbantására, másrészt a néptóme­gák ellenállását, amit a háborúval szemben kifejtenek. Az első világháborút megelőzően túlságosan jelentéktelenek voltak az ellenállás lehetőségei. A II. In- : ternaoionálé szociáldemokrata párt­jai áruló politikát folytattak, a .'munkásosztályt, a. dolgozókat el­adták a burzsoáziának, csupán a .Bolsevikok Pártja, Lenin és Sztá­lin pártja szállt szembe egysége.- sen a háborúval. A néptömegek hurcoltak a háború ellen a nyugati országokban is, s küzdelmük jelen­tősen csökkentette a háború ere­jét, pusztító jellegét A második világháborúra egé­szen más történelmi helyzetben ke­rült sor. A Szovjetunió megszüle­tése, az Októberi Forradalom új korszakot nyitott az emberisig történelmében : a proletárforradal­mak, a szocializmus, a. kommuniz­mus építésének korszakát. Az im­perializmus nem terjedt már ki az egész világra, óriási rést ütött raj. ta a föld egyhatodán megalakult ’zovjetállam. A kapitalizmus bu­kása Oroszországban, a szocializ­mus felépítése hatalmas lendületet adott a nemzetközi munkás és de­mokratikus mozgalmaknak. Meg­rendült az imperializmus hatalma világszerte, a gyarmati és függő országokban is. Valamennyi kapi­talista országban megalakultak a forradalmi kommunista i>ártok és hű vezetői lettek a munkásosztály, a dolgozók, az elnyomott népek mozgalmainak. Megerősödött tehát a békeszerető emberek tábora, mégis ki kellett törnie a második világháborúnak, mert egyedül a Szovjetunió küzdött elszántan a háború ellen. A Szovjetunió bölcs vezetői meg születése pillanatában felismerték a fasizmus veszedelmét és azt ja­vasolták az elsősorban érdekelt európai országoknak, hogy szervez­zék meg a kollektív ellenállást. A szovjet külügyi népbiztos leleplezte az agresszorokat, a tőkés orszá­goknál azonban süket fülekre ta­láltak a szovjet javaslatok. Kitört tehát a második világhá­ború, mert az Egyesült Államok imperialistái biztosították a német agresszió katonai és gazdasági bá­zisát, mert az angol és francia ve­zetők lemondtak az agresszió kol­lektív visszaveréséről. És ehhez já­rult még az is, hogy a kapitalista országok néptömegei nem voltak eléggé erősek és szervezettek, a munkásosztály jelentékeny része még mindig a jobboldali szociálde mokratúk befolyása alatt állt, akik a fasizmus útját egyengették. Kommunista Pártok voltak ugyan, de többségben illegalitásba kény- szerftette őket a fasiszta terror, nem tudtak tömegpártokká fejlődni. Ezután a nemzetközi viszonyok második világháború utáni alaku­lását kell megvizsgálnunk. A má­sodik világháború az imperialisták újabb jelentős vereségét jelentette. Sztálin elvtárs mondta a győzel­mes Nagy Honvédő Háború befe­jeztével : „A fasizmus és a világ - agresszió fő tűzfészkeinek széízú- zása és megsemmisítése mélyre­ható változásokat idézett elő o vi­lág népeinek politikai életében és óriási mértélcben megnövelte a né­pek demokratikus mozgalmát. A háború tapasztalataiból okult nép­tömegek megértették, hogy az álla­mok sorsát nem szabad a reakciós vezetőkre bízni, akik szűk kaszt­érdekeket és önző népellenes célo­kat követnek. A népek éppen ezért nem akarnak tovább a, régi módon élni, kezükbe veszik államuk irá­nyítását, demokratikus rendet lé­tesítenek és aktívan harcolnak a reakciós erők ellen, az új háború gyujtogatói ellen. A világ népei nem akarnak újabb háborús csapá­sokat. Kitartóan küzdenek a béke és a biztonság megszilárdításáért.'’ A szovjet népek példáján kezébe vette államuk irányítását a bolgár, a román, a csehszlovák, a lengyel, az albán, a magyar nép, megszületett a Kínai Népköztársa­ság s vele 800 millióra szaporodott a felszabadult emberiség létszáma. Kibontakozott, megerősödött ezek­nek az országoknak határain túl is a béke híveinek világimoagalma, amelynek élén minden országban a kommunista pártok állanak, bebizo­nyítva újra és újra, hogy a béké­ért és a kommunizmusért küzdeni nem különálló feladat A kommu­nista pártok tevékenysége nyomán ébred rá egyre több ember, hogy a kapitalizmus a háború veszélyét rejti magában, a szocializmus vi­szont békét jelent Egy pillanatra sem szabad azon­ban megfeledkezni a másik oldal­ról, a szocializmus és a béke ádáz ellenségeiről. Mert igaz az, hogy a szocializmus, a kommunizmus ügye győzelmének korában élünk. Igaz, hogy napjainkban minden út a kommunizmushoz vezet De a tör­ténelem azt is tanítja, hogy egyet­len uralkodó osztály sem lépett le önként a történelem színpadáról, úgy kellett megdönteni őket. És azt is tanítja a történelem, hogy a hatalmában megingott uralkodó osztály mindent megkísérel, hogy éleiét meghosszabbítsa. Ilyen élet- hosszabbító „injekciónak” tartja a hálvorút is a tőkés osztály, és szí­vesen bele is megy, hiszen nem ő, hanem a dolgozó nép viselj a há­ború terhét. A kapitalisták számá­ra maróműt.jövedelmet jelent a há­ború. Ismeretes, hogy az amerikai imperialisták az első világháborún 38 milliárd dollárt nyertek s hasz­nuk a második világháborúban 53 milliárd dollár volt Az is ismere­tes, hogy most, a koreai háború kitörése óta havonként mintegy liárominjlliárd dolláros hadinifg- rende'.ést kapnak a rockefelletek, dupontok, morganok Trumantól. Ezek ellen a vadállatok ellen harcolnak a népek milliói. — Lebírhalatlan erőt jelent a bé- ketábor számára, hogy velünk van s vezet bennünket a nagy Szovjet­unió, amely a világ egyhatodán u kommunizmust építi. És a Szov­jetunión kívül még tizenegy or­szágnak van békeszerető népi kor­mánya, köztük a 475 millió lakost számláló Kínai Népköztársaságnak is! A béke erőinek szakadatlan nö­vekedését jelenti ezekben az orszá­gokban minden munkasiker, a gaz­dasági élet megerősödése, terveink végrehajtása, túlteljesítése, min­den új gyár, üzem építése. De ugyanígy- a béke erőinek növekedé­sét jelenti a gyarmatok és félgyar­mati. országok népeinek fokozódó szabadságharca, a tőkés országok dolgozóinak kemény ellenállása a háborús nyomorpolitikával szem­ben ; a meg-megújuló politikai sztrájkok, tüntetések, világméretű tiltakozások. Az imperialisták háborús tervei j vei szemben létrejött tehát és sza-í tudatlanul erősödik a békeszerető emberek vílágümozgalma. létre kel­lett jöDnie, mert az a nemzetközi szervezet, — az ENSZ — amely­nek hivatása volna « béke fenn­tartása, „egyre inkább az új há­ború. kirobbantásának eszközévé 1 válik''. Az ENSZ. működésének alapvető feltétele volna a nagyha­talmak együttműködése, az impe­rialista országok azonban szinte az első perctől meghiúsították az együttműködést. Az amerikai impe­rialisták, — hegy még zavartala­nabbal készülhessenek a harmadik világháborúra, — megvásárolták a tőkés országok szavazatait az ENSZ-ben, kialakítottak agresszív tömbjüket, amely nemcsak hogy nem hozott intézkedéseket az új háború megakadályozására, de szé­gyenteljes határozattal „szentesí­tette” az angol-amerikai imperia­listák koreai rablóháborúját, — „agresszornak” minősítette a hatá­rai biztonságát őrző Kínai Nép- köztársaságot. Az ENSZ-ben csupán a Szovjet­unió és a népi demokratikus or­szágok képviselői küzdöttek a bé­ke fenntartásáért. A Szovjetunió küldöttsége----hogy a számos béke­javaslatból csak egy néhányat em­lítsünk — már 194ü-ban javasla­tot. tett a fegyverkezés általános korlátozására, az atomfegyver el­tiltására. 1947-ben a háborús pro­paganda betiltását követelte a Szovjetunió. Egy évvel később a fegyveres erők egyharmadára való csökkentését javasolta, lí.H9-ben a közgyűlés elé terjesztette az ötha­talmi békeegyezményről szóló szov­jet javaslatot. Ezek a javaslatok reális alapot jelentenek a béke megőrzésére, éppen ezért vetette el az ENSZ USA-vezette formális többsége. Éppen azért, mert az USA meg­vásárolta a „többség” szavazatait, ezek a küldöttségek nem képvise­lik népeiket az Egyesült Nemzetek Szervezetében. S a népek gondos­kodtak róla, hogy mindennél ha­talmasabb szervezet jöjjön létre a békemozgalom, amely hűen fe­jezi ki a népek akaratát. A békeküzdelmet bosszú ideig szórványos és egymástól független tiltakozások, tüntetések, sztrájkok jelentették mindössze, de 1950 ta­vaszán már szervezett harcról be­szélhetünk. Ekkor ült össze a Béke Híveinek I. Világkongresszusa, amelynek állandó bizottsága jelen­tős szerepet játszott aztán a béke harc szervezésében. Az elmúlt év­ben Varsóban „A békéért harcolni kell” jelszóval ült össze a máso­dik világkongresszus, s megszabta a legsürgősebb feladatokat: har­colni az atomfegyver eltiltásáért, Japán újrafelfegyverzése ellen, a koreai háború befejezéséért, béke- védelmi törvény alkotásáért, az öt- h a talmi békeegyezmény megkötésé­ért. Ismeretes, hogy a Béke Világ- tanács felhívását nem egészen egy év alatt 600 millió ember írta alá, köztük 10 és 10 millióan olyanok, akiknek neve nem szerepelt még a stockholmi békefelhíváson. Nagyrahivatott mozgalom a bé­ke híveinek világmozgalma. Min­den becsületes embernek első kö­telessége legjobb tudása szerint erősíteni ezt a mozgalmat, erősíte­ni a világ népeinek harcát, le­leplezni a háborús uszitókat, végig kitartani a béke mellett. jiö_- :i..:;ci cs «50, yasábnaí» GYŐZ fi VIETNAMI NÉPHADSEREG A vietnami nép hős hadserege hatalmas csapásokat mér a Vörös-folyó deltájában a francia betolakodókra és mintegy 10 kilométerre megközelí­tette Hanoi városát, A francia külügyminisztériumhoz közelálló Le Monde című francia burzsoá lap a néphadsereg győzelmeinek hatására komolyan foglalkozik az imperialisták számára reménytelen vietnami szennyes há ború folszámo'ásának gondolatával. A hős vietnami nép hatalmas sikereit a Ho Si Minh elvtárs vezetése alat' álló Vietnami Munkapárt irányításával éri el. Képünkön a párt új tag jaj, a néphadsereg legjobb harcosai ünnepélyesen fogadják meg, hogy hűek lesznek a forradalom és a nép ügyéhez. Száz és száz ököl emelkedik a levegőbe: Esküt tesz a vietnami néphadsereg egyik alakulata. Erdőkön, hegyeken át, úttalan utakon vonul fel a néphadsereg a győzelmes vörös zászló alatt a francia betolakodók ellen, Fenti képünk Vietnam egyik nagyvá rosát ábrázolja. A hódító és a baodaj- ista népárulók fényes autókon szala igáinak, a nép sorsa viszont nyomor és éhezés ,a francia gyarmatosítók által megszállva tartott területeken, fényes autók mellett éhező, rongyos vietnami gyermekek láthatók.

Next

/
Oldalképek
Tartalom