Néplap, 1952. február (8. évfolyam, 26-50. szám)

1952-02-12 / 35. szám

NÉPLAP

1952 február 12, kedd

ács tajos begyűjtési áliandóbizoltságl tag példát mulat a beadás teljesítésében; x

Márciusban beadja a félévre járó tojást és baromfit

Uj módszerekkel a magas terméseredményekért

Még az elmúlt érben történt, hogy egy tanácsülésen a beadásban elmaradók neveit felsorolva Ács Lajos nevét is említették. 50 darab tojás hátralék „mutatkozott' még nála. Sehogy sem hagyta ez a gondolat nyugodni, ahogy hazafelé igyekezett Felsőbaclurra.

Odahaza meg is kérdezte feleségét, hogyan állnak ők a tojás- és baromfibeadás teljesítésével? „Nem tartozunk semmivel — mondta a felesége — hisz még szeptemberben beadtam az utolját.”

A 10 százalékos felemelést és a 132 forint büntetést azonban kivetették Ácsékra. Később n tanács begyűjtési csoportjánál elismerték, hogy ők követték el a hibát, de a nyilvántartást csak nem Igazították ki.

— Soha nem maradtam én még utolsónak a beadási kötelezettség teljesítésében, hisz a tanya parasztjai

mind engem ügyeinek

Hogy is mehetnék hozzájuk felvilágosító munkára, ha én is az elmaradók közt lennék — méltatlankodik Ács Lajos.

Valóban ő rajta ivan a tanya dolgozóinak a szeme. Elismerik jó munkáját, szeretik a dolgozó parasztok. A napokban összejöttek nála a tanyabeliek és Ács elvtárs ismertette velük a beadás áj kivetését és hogy mikor kell teljesíteni egyes terményekből a beadást.

— Én csak arra bériek benneteket, hogy minél előbb tegyetek eleget kötelezettségeteknek, hogy a mi tanyánk az elsők közt legyen.

Aztán többen kérdezték: vájjon ő, Ács Lajos hogy áll a beadással? Szerényen teregette elő a papírt: beadta az első negyedévre a tojást és a baromfit és 415 forintot fizetteti ki az első negyedévi állat- beadásra,

Rákosi clftárs születésnap] ára...

Ez igen — hangzott több felől is az elismerés, Ács elvtárs nemhiába

tanácstag, r-éldát is mutat a beadás teljesítésében.

De ez még nem minden. Ács elvtárs ünnepélyesen szól: — Itt előttetek teszek ígéretet arra, hogy Rákosi elvtárs hatvanadik szü e- tésnapjának tiszteletére még március utolján teljesítem a második negyedévi tojás- és baromfibeadást. Hozzá akarok ezzel is járulni, hogy a kövesút, aminek az építését már megkezdték Nyíregyházáról a mi tanyánkhoz, minél előbb elkészüljön. Hisz csak úgy várhatunk mi is az 5 ijves tervtől gazdag ajándékokat, ha mi sem maradunk adósai államunknak.

Szép, nagyon szép dolog, amit Ács Lajos mondott. A többiek el is gondolkoztak rajta, egyik is, másik is hozzászólt:

— Igaz, hogy mi még nem állunk olyan jól a beadással mint te — mondta Tóth József, de azért február 15—20 körül én is beadom az első negyedévre a tojást és a baromfit és az adómat is rendezem.

Tóth Józsefhez hasonlóan beszélt Somogyi András és még számos dolgozó paraszt.

Ezek a dolgozó parasztok vállalkoztak arra is. hogy a begyűjtési állandó bizottságnak segíteni fognak. Hogyne segítenének a begyüj- és elvégzésében, amikor Ács elvtárs olyan szépen elmagyarázza, miről is van szó:

Gyakran idézi mnltbcli életüket

is. Elmondja, hogy bizony nagyot változott itt s Felsőbaduron is minden dolgozó paraszt család élete. — Soha ilyen lehetőség nem volt a mi gyerekeink előtt a tanulásra, mint most. Az én legidősebb /iám is szeretett volna tanulni a múltban, de nem volt tehetségünk hozzá, hogy tovább taníthassuk. Most repülősnek tanul, az volt minden vágya. Most lehet tanulni. A másik fiam kőműves volt, most szakérettségin van, a harmadik pedig vasipari tanuló, a tanyáról sokan mentek vasipari tanulónak, felsőbb iskolába. Bizony megnövekedett a városi munkások száma és jobban is élnek az emberek nálunk is, a városon is. Hát ezért kell minél többet adnunk az országnak.

És most

érdemes is többet termelni

nem ügy, mint a múltban, A beadott terményt is jól megfizetik és azon felül a felesleget szabadon lehet értékesíteni. A múltban bizony csak baj volt, ha többet termeltünk, mert akkor még olcsóbban vettők meg a kereskedők. Volt idő — emlékeztet rá —, amikor örültünk, ha 6 pengőt kaptunk egy mázsa búzáért.

Ács elvtársnak a felesége sem állja meg ám szó nélkül, lia azt látja, hogy valaki késlekedik a beadással. Kruták Pálnak Is szemrehányást tesz azért, mert tavaly az utolsók közt teljesítette beadását, de még most sem kezdte meg az ideit. Pedig az ő lánya sem járhatott volna a múltban gyors- és gépíróiskolába. így magyarázza a dolgozó parasztoknak, hogy sokkal tartoznak a dolgozók államának és ezt legjobban a begyűjtés példamutató teljesítésével róhatják le.

Ács elvíárs példamutatóan teljesíti beadását és ezzel hozzásegíti Nyíregyházát, hogy a legjobbak közé kerüljön a tojás- és baromfi és majd a termények beadásának versenyében is. Acs elvtárs példáján igyekezzenek a többi tanácsiatok is minél előbb teljesíteni az első negyedévi tojás- és baromfibeadást, felvilágosító munkával meggyőzni a késlekedőket a beadás teljesítésére.

A nyíregyházi városi tanács Is tanuljon az elmúlt év hibáiból. Erős kézzel irányítsa a begyűjtés munkáját, de vezesse pontosan a nyilvántartást, hogy Acs elvtárs (és ki tudja,hány társa) felemelt fejjel járhasson, ha egyszer teljesítette a beadást. i

Miért nem adta át Oláh Mihály munkamódszerét a nyíregyházi Építőipari Vállalat dolgozóinak?

Oláh Mihály nagy gonddal szedi össze a szerszámot, s az öblös fiókban egymásután tűnnek el az acélosan csengő kisebb-nagyobb fémdarabok. Miután meggyőződött arról, hogy az értékesebbjét elrakta, szeret, kalapácsot vesz elő és két • eggel „biztosítja” a fiókot, nehogy belenyúljon valaki. A műhelyben nincsen senki, hát hangosan gondolkodik:

— Hogyisne! Dolgozzon mindenki a saját szerszámával. Majd > olond leszek nekik kinnhagyni míg vidékre megyek.

Barna Lajosék azonban kinyitották a fiókot, majd mire Oláh i ;sszatért, újból leszögezték. Nem szóltak, mintha misem történt volna. Gondolták, majd megunja, megjavul, de nem így történt. A ima küzdelem tovább folytatódott. Hegesztésre került a sor. Oláh jó hegesztő hírében állott s gondolták, u egmutatja. hogyan kell jól dol- ozni, átadja munkamódszerét.

■ háh azonban „köriilbarrikádozla” magát a sarokban a az istennek sem akart értelmes választ adni a kíváncsi kérdezősködőknek. Hajnal Pál mühelybizalmi már nem bírta türtőztetni magát.

— Hallja, Oláh szaktárs! Magának nem érdeke, hogy ml is megtanuljuk, amit maga tud? Nem azért kapja a jő fizetést, hogy eltitkolja előlünk a munkamódszerét!

Oláh hirtelen abbahagyta a munkát. Méghogy „szaktárs”. Ezt mondja neki. Neki a volt főgépésznek, aki hat évig volt bérlő egy tilalomban. A múltban főgépész volt az uraságnál, szóba sem állt holmi kovácslegényekkel. Ezzel azonban nem mert előhozakodni, de azért nem állta meg, hogy meg ne mondja a magáét:

— Én megtanultam, tanulja meg más is!

— No, ezzel nincs mire menni — hagyták magára. — Majd csak „nevelődik”.

A nevelés azonban nem ment. Mindent akart Oláh, csak tanúin nem, de tanítani sem. Nem jeleni meg a termelést értekezleteken, de a szakmai tanfolyamon sem.

Még mogorvább, tartózkodóbb lett, amióta szépszóval figyelmeztették. Szinte irigykedett a többiekre. A hegesztés nem maradt ugyan titok, ,,ellopták” tőle, de akkor mást gondolt ki. Megtette azt, hogy amikor javában hegesztettek, odaosont a gázfejlesztőhöz és elzárta a csapot s megállt a hegesztés. így akarta bosszúját tölteni, de erre is rájöttek.

Nem adott át aztán sem a munkamódszeréből semmit, mindjobban

GYŰLÖLTE MV'S KA TÁRSAIT

Eldugta a szerszámokat, bátatfor- dított mindenkinek, ha csinált valamit. így került ki aztán a villámtáblára, meg is rajzolták „munkamódszerátadását’’. Ez sem használt. Egyszer nekiment a táblának: letépte a karikatúrát s csak a portás erélyes közbelépésére tette vlsz- sza. Beszélt vele a párttitkár, a részlegvezető. Szép szóval kérték, hogy változtasson magatartásán, de mitsem használt.

Két héttel ezelőtt új munkaerőt kaptak. Medgyasszai Ferenc cipészsegéd vasas szakmát akart tanulni. Oláh végigmérto a tanulnivágyó fiatalembert s így szólt:

— Már a suszterból Is szakmunkást akartok nevelni! Nem fog ez soha megtanulni, még ráverni sem.

’— jegyezte meg gúnyosan.

— Márpedig én megmutatom, hogy pár év múlva még magát Is lepipálja — vette pártfogásba Hajnal elvtárs.

Telt az idő s ma már Medgyasszai ’erenc vígan veri a vörösen izzó „snt és Hajnal elvtárs szeme csll- -og az örömtől, mert látja, hogy tanítványa az új szakmát hamarosan elsajátítja. A tanítvány pedig apróbb munkát már önállóan végez, mert megfogadta a tanító szavát, átveszi munkamódszerét. Hajnal elvtárs ugyanis nem Oláhtól tanul „munkamódszerátadást”.

MEGBUKOT

A „EAGYÉ IRQ VÖGÉPÉSZ"

A magaásta verembe pedig Oláh Mihály esett bele, mert a technikai minimum vizsgán szégyenteljesen elbukott. A „nagyhírű fögépész”, a tudásával kérkedő volt malombérlő a legegyszerűbb számtani művelettel sem volt tisztában. Itt aztán megmutatkozott, ki tud többel. Egyszerű dolgozók, a múlt rendszer cselédei, akik nem szégyeltek tanulni, sokkal többet tudtak, mint az őket lebecsülő „vllágotjárt” Oláh Mihály.

Ezt aztán már nem tudta elviselni, „csendesen’’ eltávozott. Nem bírta a becsületes dolgozók tekintetét. Zokszó nélkül vették tudomásul elhatározását, nem kívánta senki vissza, Örültek, hogy elmegy. A műhely dolgozói pedig összefogtak ős egymást tanítva, nevelve dolgoznak azért, hogy az építkezésekről beküldött javítanivaló szerszámokat minél előbb a békés termelő munkába állítsák. így válaszolnak az Oláh Mihályoknak, akik munkánk eredményeit akarják rom- ! badöDteni. ,!

Ahogy ifjabb Lukács András, a varjúlaposi Győzelem termelőcsoport munkaérdemrendes elnöke beszélt a megyei tanácskozáson arról, hogyan is gazdálkodnak ők a szövetkezetben, hogyan fogják szekerükbe a természetet, hogyan alkalmazzák a termelés új módszereit —, mindenki láthatta: a földművelés igazi mestere beszél. Olyan ember, aki állandóan újra, jobbra törekszik, aki mestere munkájának, mert mindig csiszolja tudását, napról-napra többet kíván saját magától is, mint a földtől, amelyik keze alatt dúsan fizet. — Soha még nem adott hatvan mázsa kukoricát, 140 mázsa krumplit, soha még nem fizetett olyan szépen kenyérmaggal a varjúlaposi föld azelőtt, mint most. Bedig ott volt, ott éjt Lukács András Varjűlapo- son azelőtt Is, együtt a szövetkezet többi tagjával. Qsakhogy más módon dolgoztak, más volt még a levegő is, amit beszívott a száj, az életnek, a munkának n?m volt oly gazdag értelme, mint most, — A szabad munka formálta Varjúlaposon az embereket. A szövetkezet — és a Párt, amelynek szavát követte Lukács András akkor, mikor pár éve . a fiatal, éppen megszületett csoport élére állt. Ott lettek igazi mesterekké az emberek a szövetkezetben, ahol a munka új módjára tanította Micsurin, LIszenko, a sok könyv, a sok összegyűjtött tapasztalat, olyanok, amelyekkel már diadalmas csatákat vívtak meg a mezőkön a szovjet kolhozisták.

—• Micsurintól tanultunk, négy kukoricacso is volt egy száron munkánk nyomán — így mondja el egyszerű szavakkal Lukács András. S szaval mögött ott volt: tanuljatok új módon dolgozni, mert a régi mód, ahogy apáink, nagyapáink dolgoztak a mezőn, nem jő. Mi messzebbre törünk, mi jól akarunk élni, bőségben, jómódban. Gépekkel könnyítjük, tesszük jobbá a munkát, a szövetkezetben vállat váll mellé vetve dolgozunk. Ehhez még az kell, hogy az új módszereket rendre megtanuljuk, s alkalmazzuk földjeinken. Dús termést hoz akkor a mező.

Vájjon nem így kell-e gondolkodnia minden dolgozó parasztnak, legelsősorban a szövetkezeti parasztoknak? Az* a felismerés kell, hogy vezesse őket: az egyén jobblétét

nem. lehet elválasztani a haza fel- irágzásától, mint ahogy nem lehet a növényt a földtől, mert nem borul virágba akkor, nem terem.

A Bárt II. Kongresszusa adta meg az irányt: az ötéves tervidőszakban döntő lépést kell tennünk a mezőgazdaság elmaradásának fel számolására. 1954-re mezőgazdasá unk termeJésének 1949-hez képest .egalább 50 százalékkal kell nőnie, hogy közelid fásunkat, népünk élet- színvonalának emelkedését teljes mértékben biztosíthassuk.

Állandóan növelni kell a földek hozamát, ahhoz, hogy tele legyen az ország kamrája, tele legyen a dolgozó parasztok kamrája. Termelőszövetkezeteink, termelőcsoportjaink új módon dolgoznak, jóval magasabb terméseredményeket értek el, mint az egyéni gazdák. S évről-évre növelik eredményeiket. A szövetkezeti gazdaságokban 1949- hez képest az elmúlt esztendőben 28 százalékkal magasabb gabona- termést aratuk holdanként, megyei viszonylatban 22 százalékkal volt magasabb a kapások termése, mint két esztendeje. Azért, mert egyre több olyan szövetkezeti paraszt van, mint ifjabb Lukács András és társai a varjúlaposi szövetkezetben, egyre többen tanulják meg a földművelés új módszereit, tanulnak meg a tudomány útmutatásai szerint dolgozni.

Termelőszövetkezeteink száma egyre nő, új termelőcsoportok fogtak most tervkészítéshez, új szövetkezeti parasztok kezdtek el ismerkedni a szövetkezeti munkával, a földművelés új módjaival. Nem lennének jók a készülő tervek, nem lennének jók a szövetkezet eredményei akkor, hn már most pontosan meg nem határoznák, hogyan akarnak dolgozni a szövetkezeti parasztok a mezőkön, milyen új termelési eljárásokkal akarnak magasabb terméshozamot elérni, mint amilyent eddig elértek a községben.

A varjúlaposi szövetkezetben is úgy született meg a győzelem, hogy pontosan tudták: 28 centire fognak krumpli alá szántani, pontosan tudták, hogyan őrzik meg a föld nedvességét, mennyi műtrágyával kevert istállótrágyát szórnak szöí, hogyan trágyáznak meg külőn-kü- lön minden fészket, hogyan végzik a növényápolást: 140 mázsa burgonya volt egy holdon. Volt olyan Gül Baba-fészek, ahol háromszori kötés is látszott, mert barázdába ültettek, s úgy töltögettek. 15 a háromszori kötés 2G szét) szem krumplit is meghozott egy tő alatt. — Tudták előre, hogy milyen munkát adnak a iukoricaföldnek, hogyan végzik a keresztbe-husszába való vetést, a pótbepórzást, a növényápolást a varjúlaposiak: hatvan mázsás átlagtermésük volt. — A kocsordi Vörös Csillag termelőszövetkezetben is megtanulták, hogyan lehet növelni a cukorrépa terv mését. Terv szerint cselekedtek s 325 mázsás cukorrépatermés volt a'4 eredmény.

Nem, ezekben a termelőszövetkezetekben nem az „esőcskére”, néni az „isteni akaratra”, nem a termék szét kegyeire számítottak. Hanen} a szövetkezeti munkát, a technikád egyesítették a tudománnyal a szov-y jet példa nyomán, a Szovjetunió példája nyomán, ahol a szoclaliz+ mus győzelme megteremtette agyai korlat és elmélet erős és mindení legyőző szövetségét, ahol a földműi velés tudományát a falu szabad dolgozóinak milliót sajátították ei\ ahol a tudomány ennek a szövetségi nek jóvoltából hatalmas erőt nyerít és új irányt adott a fejlődésnek.

Nem egyszerű dolog megtanulni, a termelés új módjait. Mert bari, colni kell a marddisággal, amely] ott lakozik még — ha egyre kiseb- bedve is — az emberekben. És bar) colid kell a nép ellenségeivel, a kulákokkal, akik nem nézik tétlenkedve miként akarják megsokszej rozui a föld termését a dolgozó parasztok. Bélda erre a nyírbogi dányi eset is, ahol a kulákok —T 'éppen a maradiságra építve — lei beszélték hazugságaikkal a szöveti kezetieket a kukorica négyzetes) vetéséről.

A példák sokasága bizonyltja: új módszerekkel nagy terméseredmé? nyékét lehet elérni. A termelés újt tudományos módszereinek alkalma] zására kell törekedni régi és ú,i termelőszövetkezetben, valamennyi termelőesoportban. Legelőször Is azt szükséges ehhez, hogy használjál; ki mindenütt a téli estéket tanulásra, olvasgatásra a szövetkezet} parasztok, s irányítsa ezt a tanú-» lást mindenütt a pártszervezet. Az szükséges, hogy tapasztalt szöveti kezetlek, akik már mesternek tudják magukat, tapasztalataikkal sej gítsék a kevésbbé jártasakat. An szükséges, hogy úgy a tanulásnál, mint a tervezésnél a gépállomások agronómusai, a mezőgazdasági Igazgatás már most adjon meg minden segítséget ahhoz, hogy a szövetkezetek új termelési eljárásokat vezessenek be. S nyomukban az egyéni gazdák tó próbálkozzanak? terméstfokozó módokkal dolgozni földjeiken. Mint ahogy megtették a varjúlaposi „Győzelem" példája láttán a varjúlaposi és környéki egyéni gazdák — nem kis sikerrel.

Legyenek minél többen szövetkezeteinkben Lukács Andrások, a földművé’és igazi mesterei. Legyei nek minél többen olyanok, akik kiterebélyesítik a földművelés új, forradalmi módjait, akik legelői harcolnak a magas terméseredményekért a dolgozó nép jólétéért.