Néplap, 1952. február (8. évfolyam, 26-50. szám)

1952-02-05 / 29. szám

N É P I. A P 1952 február 5, kedd lug' levelező-tanfolyamra küldtek. Ez a tanfolyam segített hozzá, bogy még aktívabban végezzem le­velezői munkámat. Hozzáláttam a repülő-brigád megszervezéséhez kaucsukkombinátunkbau. Mun­kánknak az lett az eredménye, hogy megjavult a munkafegyelem, folyamatosabbá lett a munka­menet. A bolgár munkás és falusi leve­lezők tevékeny harcosai a békének és a szocializmusnak. Kérlelhetet­lenek a hibákkal és békés szocia­lista építésünk ellenségeivel szem­ben. Ajb 1942-es Szabad Nép munkás levelezési rovatának veze­tője Réti László elvtárs, a Mun­kásmozgalmi Intézet igazgatója ezeket mondta: Mint minden kommunista lap, ,- z 1942-es Szabad Nép is igen nagy jelentőséget tulajdonított 'a munkáslevelezésnek. — Az 1942-es Szabad Nép egy számában ,,Várjuk a folytatást” címmel arról irtunk, hogy levele­zőink megírták a lapnak egy-egy folyamatban lévő eseményt, a lap levelüket le is közölte, de az ol­vasó nem tudja, mi történt to­vább, mert a levelező a folytatás­ról elfeledkezett. Azt hiszem ez is olyan probléma, amelyet ma vál­tozott körülmények között is jog­gal felvethetünk. A levelezőknek lenne feladatuk, hogyha egy kér­désről írtak tudósítást, akkor azt ne hagyják abba, hanem kísérjék végig a kérdést egész fejlődésében. Munkáslevelezőink jelentős ré­sze — mondotta a továbbiakban — túlságosan egyoldalúan fogja fel hivatását túlságosan csak a hibák leleplezésére és feltárására helyezi a súlyt. Holott mai életünk Küz­delmeinek szépsége, derűje, opti­mizmusa nem kevésbbé érdekelné az olvasót, e nagy küzdelmek és eredmények aktív részeseit. írjunk tehát a hibák könyörtelen leleple­zése mellett többet az elért ered­ményekről. Életünk szépségeiről, hőseinkről, akik a termelésben, harcban, tanulásban kiválót telje­sítenek, akik az új szocialista em­bertípusnak példaképévé válnak. Sxabolfs-szatmári küldőitek felszólalásai Az értekezlet résztvevői nagy szeretettel hallgatták végig Kakuk György úttörő felszólalását, aki a nyíregyházi úttörők köszöntését tolmácsolta. Ezután a Pajtás újságról be­szélt, árról, hogyan segíti a fiata­lokat. — Az a tervünk — mondotta az ifjú levelező —, hogy a város egész úttörő tábora ünnepséget ren­dez és annak bevételét fclküldjük a központba azzal a kéréssel. hogy juttassák él a koreai ifjúságnak, amely fegyverrel a kezében védi a békét. És innen hívom fel a többi város úttörő csapatait is, hogy kö­vessék példánkat. Beszámolt Kakuk György' pajtás arről Is, hogy a nyíregyházi Úttö­rők összegyűjtöttek harminc mázsa vasat, a fásítás munkájúban is be­kapcsolódnak. védnökséget vállal­nak egy park fölött. Mindezt csak úgy tudták elérni, hogy a „Pajtás” sígíti munkájukat, tanácsokat ad. Elmondotta azután, hogy úgy gondolja: a Pajtásnak több képet( kellene közölnie és a .Pajtás-család- raozgalom”-mal sem foglalkozik még eleget. Szabó József elvtárs sztaháno- vista, az Építők Lapja és a Néplap levelezője üdvözölte ezután a „köz­vélemény parancsnokait”. Beszélt arról, hogy a levelezőket nemcsak be kell szervezni, hanem mindent meg kelt tenni annak érdekében, hogy folyamatosan küldjék levelei­ket a ssijtónak. A maga részéről megígéri, hogy 1952 december 21-ig ötéves tervét befejezi. Gergely István elvtárs, a máté­szalkai gimnázium tanulója, a Sza­bad Föld levelezője hangsúlyozta, hogy a fiataloknak nagyobb szám­ban kell bekapcsolódnak a levele­zőmozgalomba és a sajtó is fordít­son nagyobb gondot erre. A diák­levelezők munkájukkal nagymérték­ben elősegíthetik az iskolák fegyel­mi rendjének megszilárdítását, a tanulmányt színvonal emelkedését. Távirat Rákosi elrtársuak Ezután Gáspár Istvánná felolvas­ta a Rákosi Mátyás elvtárshoz In­tézendő távirat szövegét: „Drága Rákosi elvtársi Tanítőnk és vezetőnk! Forró szeretettel köszöntjük ünt a magyar sajtó munkás- és pa- raszüevelezőinek első országos kon- ferenclájáról.Ml a múltban a gyá­rosok rabszolgái, a földesurak és uulákok cselédei voltunk, s ha szólni mertünk a ktsemmizés, meg­alázás, a nyomor és az igazságta- anságok ellen, utcára dobtak, ver­jek, börtönbe zártak minket. Ma szabadok vagyunk, miénk, minden ebben az országban, egyenes derék­kal járhatunk, emelt fővel szóllia- :unk bele hazánk irányításába. Kö­szönjük ezt a szabad ős boldog éle­det a nagy Sztálinnak, felszabadí- ‘ luknak és köszönjük az ő legjobb magyar tanítványának, önnek Rá­kost elvtárs. Mi, munkás, paraszt és értelmi- ági levelezők nemcsak a jó (ermelő- ,n.inkánkkal, hanem a sajtóhoz írt ■ teleinkkel is segítünk építeni a szocializmust hazánkban, örömmel számolunk be bennük az új életről, . lelkes munkáról, amellyel dol- ;■ »nőtársaink s magunk is ötéves tervünk végrehajtásáért, túlteljesf­-éért harcolunk. S feltárjuk a hibákat Is, a gondatlanságot, a fe­gyelmezetlenséget, maradiságot, le­leplezzük az ellenséget s azt Is, aki • : ellenség szekerét tolja. Leve­leinket örömmel fogadják, számíta­lak ránk, megbecsülés, kitüntetés az osztályrészünk. Köszönjük ezt önnek Rákosi elvtárs. Megfogadjuk: továbbra is bátran, ■„».hatatosan harcolunk a szovjet -.ajtó levelezőinek példája nyomán, ■ wcialísta építésünk minden akadá­lyával, minden külső és belső ellen- : p rgel szemben. A jő kezdeményezé­si, tapasztalatok elterjesztéséért, . 'értünkért, hazánkért, a szocializ­musért, a békéért. Közelgő szilletés- ipjpja alkalmából kívánunk önnek. > ága Rákosi elvtárs, inég sok-sok munkás esztendőt népünk javára. Mi ügy készülünk erre a napra. hogy még fegyelmezettebb, eredmé­nyesebb, odaadóbb munkát végzünk s a konferencia tapasztalatait: fel­használva, emeljük leveleink szín­vonalát, napról-napra gyarapítjuk tudásunkat. Ezzel segítjük a ml lapjainkat, elsősorban Pártunk éles fegyverét, a Szabad Népet, Rákosi elvtárs lapját, mindennapi kemény harcában. A munkás- és paraszUev&ezök /. országos konferenciájának résztvevői.'' Betlen Oszkár elvtárs, a Szabad Nép szerkesztőbizottságának veze­tője a konferenciát berekesztő zár­szavaiban további jó munkát kí­vánt a konferencia valamennyi részt­vevőjének. A* amerikai agresszorok félnek a koreai kérdés megtárgyalásótol, ezért akarják megakadályozni az ENSZ-ben Korea ügyének megvitatását A politikai bizottság napirendjén ötödik pontként szerepel a Korea függetlenségéről szóló kérdés, ame­lyet az USA küldöttsége terjesztett elő. Január 9-én azonban, amikor a bizottság e napirendi pont tárgyalá­sához ért. Gross, az USA küldötte váratlanul a kérdés megtárgyalá­sának elnapolását javasolta azz.a! az ürüggyel, hogy a koreai kérdés közgyűlési tárgyalása állítólag aka- dályoz.batja a koreai fegyverszü­neti tárgyalásokat. A Szovjetunió és több más or­szág küldöttsége, már ekkor erélye- lyesen tiltakozott a koreai kérdés tárgyalásának megakadályozására irányuló kísérlet ellen. Január 20-én a szovjet küldött­ség emlékeztetett arra, hogy most a koreai kérdés tárgyalását kell meg­kezdeni. Azonban az USA, Anglia és Franciaország küldöttsége alá­való cselfogáshoz folyamodott, hogy végleg meghiúsítsa a koreai kérdés megtárgyalását a mostani idősza­kon. Február 2-án összehívták a poli­tikai bizottság, valamint a közgyű­lés 2. számú (gazdasági és pénz­ügyi) és 3. számú (társadalmi, hu­manitárius és kulturális) bizottsá­gának úgynevezett „együttes ülé­sét’’. Az ülésen az USA, Anglia és Franciaország határozattervezetet nyújtottak be, hogy tekintsenek el mind a politikai bizottság napirend­jén szereplő, Korea függetlenségé­ről szóló kérdés, mind az egyesí­tett 2. és 3. számú bizottság napi­rendjébe foglalt, Korea talpraállí- tásáról szóló kérdés „Időelőtti” megtárgyalásától. Az ülésen elnöklő uorvég kül­dött javasolta, hogy vitassák meg a határozattervezetet. Malik elv­társ, a Szovjetunió küldöttségének helyettes vezetője azonbnn erélyesen követelte, hogy a küldöttségek vi­lágosan határozzák meg: milyen ülésen vesznek részt és milyen ala­pon hívták össze ezt az ülést. Ila a három bizottság ülését ugyanis munkája javítása céljából, de főblzottságl ajánlások hiányá­ban hívták össze, akkor ez az ülés törvénytelen. flvmódon — hangsúlyozta Ma­lik elvtárs — e bizottságok össze­hívása önkényes eljárás és ellent­mond az ügyrendi szabályoknak. A Szovjetunió küldöttségének vé­leménye szerint — mondta befeje­zésül Malik elvtárs —- a három bizottságnak ez az együttes ülése semilyen formában sem jogosult a koreai kérdés megvitatására. A zovjet küldöttség javasolja, hogy Emelkedik o teljesítmény, jovul a munka- fegyelem a Vulkánban a felajánlások óta üzemünkben 271 dolgozó tett ed­dig felajánlást Rákosi elvtárs GO. születésnapjának tiszteletére, Az öntöde dolgozói vállalták, hogy I. negyedévi ten ükét 10 nappal ha­marabb fogják befejezni, ami öex- szesen 250.000 forint megtakarí­tást jelent népgazdaságnak számá­ra. Felajánlások hangzottak el a selejtcsökkentés, a Röder-, a Deák-mozgalom területén is. Tóth Pái, öntödecsoportvezető például vállalta, hogy csoportjában az első negyedév végére nem lesz egyetlen dolgozó sem, aki 100 százalékon alul teljesít. Ezt türelmes tanítás­sal, munkatapasztalatainak átadá­sával éri el Tóth Pál. Munkájának máris látszik az eredménye, hiszen az öntöde ed-dig gyengébben telje­sítő dolgozói napról-napra emelik százalékukat, Tóth Pálhoz hason lóan több élenjáró dolgozó és szta- hánovista vállalta a gyengébb tel­jesítményű dolgozók tanítását, ne­velését. Ugyancsak az öntöde dol­gozói vállalták az addigi 7.7 szá­zalékos selejt leszorítását, ami je­lenleg C százalék körül van. En­nek a vállalásnak negyedéves tel­jesítése pénzben 10.000 forintot je­lent. üzemünk dolgozói, művezetői megértettél: Rákosi elvtárs beszé­déből, hogy olyan légkört kell te­remteni a dolgozók között, ahol a lógás, későnjárús, kimaradás szé­gyen és gyalázat. Már ezen a téren is vannak eredményeink. Maguk a dolgozók bírálták Zöldi Jánost és a többi későnjdrőt. Mutatkozik a művezetők Deák-mozgalmának eredménye is. A januári harmadik dekádban már 00 százalékkal csök­kent az Igazolatlanul mulasztók száma a decemberi III. dekádhoz viszonyítva. Ezen a téren a műve­zetők közül Miklósi József vezet. Nem állunk meg eddigi eredmé­nyeinknél. Felvilágosító munkával, s ha kell ,a becsületes dolgozók kí­vánságának megfelelően, erélye­sebb eszközökkel Is tovább szilár­dítjuk a munkafegyelmet üze­münkben, ami elősegíti a tervtelje­sítést, túlteljesítést, fjomogjfi Oéza, a Vulkán ii. b. titkára. hívják össze a politikai bizottság illését és lássanak hozzá a Korea függetlenségéről szóló kérdés meg­tárgyalásához. A közgyűlés megbíz­ta a politikai bizottságot, hogy tár­gyalja meg a kérdést és a bizottság­nak nincs joga, hogy megsértse a közgyűlés plénumának ezt a határo­zatát. A szovjet küldöttség javaslatát határozottan támogatta Csehszlová­kia, az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság, Libanon, Lengyelor­szág és a Bjelornssz Szovjet Szo­cialista Köztársaság küldötte. Belgium képviselője a vita bere­kesztését javasolta. Ez több kül­döttség határozott ellenállásába üt­között. A vita berekesztéséről szóló javaslatot az amerikai tábor leg- alázatosnbb képviselőinek szavaza­taival elfogadták. Huszonkilenc kül­döttség azonban nem volt hajlahdő támogatni a javaslatot. Az angol- amerikai szavazógép elutasította a szovjet javaslatot, hogy a három bizottság együttes ülését tekintsék jogosulatlannak a koreai kérdés megtárgyalására és hívják össze a politikai bizottságot. Az együttes bizottsági ülésen dél után Malik elvtárs javasolta, hogy a politikai bizottság azonnal fogjon hozzá a bizottság napirendjén sze­replő koreai kérdés megvitatásához és megfelelő intézkedésekkel segítse elő a koreai fegyverszüneti tárgya­lások sikeres befejezését. A vita végén Malik elvtárs vála­szolt néhány megjegyzésre, amelyet az amerikai tábor országainak kép­viselői tettek a szovjet kiildöítsé. nyilatkozatával kapcsolatban. —- Ha a három hatalom határo­zati javaslatának bevezetése szerint ítélünk — mondotta —, akkor határozatnak a koreai fegyver­szüneti tárgyalások elősegítése a célja. Látszólag üdvözölni lehetne ezt a kívánságot, — De mi következik a határozati javaslat további részéből? Mit ja vasolnak e kívánság megvalósítása érdekében? Javasolják, hogy a fegy­verszünet megkötéséről szóló jelen­tés után hívják össze a közgyűlés rendkívüli ülésszakát és vitassák meg ezt a kérdést. De hogyan se­gítheti elő a közgyűlés a tárgyalá­sok menetét és a fegyverszünet meg­kötését, ha ezeket a tárgyalásokat már befejezték és a fegyverszüne­tet megkötötték, hiszen a közgyűlés rendkívüli ülésszaka összehívásá­nak feltételéül azt tűzik ki, hogy az amerikai parancsnokság Koreá­ban közleményt ad ki a fegyver­szünet megkötéséről. Teljesen logi kátlan javaslat: elősegíteni azt, amit már a közgyűlés st\'tsége nélkül befejeznek. Lloyd aDgol küldöttnek azt a nyilatkozatát érintve, hogy nem szabad „kívülről” beavatkozni a koreai tárgyalásokba, Malik elv­társ ezt mondotta: — De mit jelent az, hogy „kí­vülről” Lktyd úr? Vájjon az Egye­sült Nemzetek beavatkozása: be­avatkozás „kívülről”? hiszen ön és az ön amerikai partnerei a koreai agresszió terén kijelentik, hogy ez „az ENSZ háborúja”, hogy az Egyesült Nemzetek folytatják ezt a háborút. — Miért félnék akkor önök at­tól, hogy az Egyesült Nemzetek foglalkozzék a koreai kérdéssel és miért gondolják azt, hogy ez be­avatkozás lesz „kívülről”? Ezzel Önök maguk ismerik be, hogy nem az Egyesült Nemzetek, hanem az USA folytat Koreában háborút Anglia segítségévek A Szovjetunió küldötte rámuta­tott, hogy az amerikai Grossnafc az az állítása, mintha az Egyesült.1 Államok valamilyen „békés javas­latokat” tettek volna, nem bírja el a komoly bírálatot és kijelen­tette Malik elvtárs: a koreai kér­dés békés rendezésére Irányuk) igazi erőfeszítéseket köztudomá­súan a Szovjetunió tette és teszi. — Nem az Egyesült Államok kormánya, nem az Egyesült Nem­zetek Szervezete, hanem éppen a szovjet kormány kezdeményezte a koreai konfliktus békés rendezését. T. V. Sztálin, a Szovjetunió minisz­tertanácsának elnöke még 1950 jú­lius elején javasolta, hogy a ko­reai konfliktust a Biztonsági Ta­nács útján haladéktalanul rendez­zék. 1050 augusztusában a szovjet küldöttség konkrét javaslatot ter­jesztett elő a Biztonsági Tanács­ban a koreai kérdés békés rendé zésére. — Ki utasította el ezt a javas­latot? Az USA, Anglia, Franciaor­szág és azoknak az országoknak a; képviselői, akik őket követik. ■— önök kezdték a koreai agresz- sziót — mondotta Malik elvtárs aj USA küldöttsége felé fordulva — önök folytatják és önök nem kívánják lefejezni az agressziót. Ennek az agressziónak a folytatá­sára irányul minden mesterkedés, amelyet önök a közgyűlés hatodik ülésszakán folytattak. A közgyű­lés számára most ismeretessé vált; tények fényénél — a többi között, az USA, Anglia és Franciaország vezérkari főnökei közötti, vala­mint Churchill és Truman közötti washingtoni katonai megegyezéssel kapcsolatban — világos, hogy ff távolkeietí amerikai agresszió to - vábbl kiterjesztéséért az Amerikai Egyesült Államok kormányára há­rul és fog hárulni a teljes felelős­ség. Megerősíti ezt, hogy az Egye­sült Államok kormánya meg akar­ja akadályozni a koreai kérdés megvitatását a közgyűlésen. Itt konkrét bizonyítékokat hoz­tak fel arra nézve, hogy az ame­rikai tömb harmadik világháború­ra készül. Már háború folyik Ko­reában, Kína ellen, Malájföldön, Burmában, Egyiptomban, Tunisz­ban, Marokkóban. Három Impe­rialista hatalom — a gyarmati ha­talmak szövetsége háborút folytat a függetlenségre törekvő ázsiai né­pok ellen. Ez történelmi tény. Köz­ben az USA küldöttsége, az angol- amerikai tömb elvonja a közgyűlés figyelmét ezekről a fontos nemzet­köz! kérdésekről, a béke és háború kérdéséről. Teljes mértékben az Egyesült Államok kormánya és az ame­rikai kormány nyomában járó kormányok a felelősek annak kö­vetkezményeiért, hogy a közgyű­lést elvonják a politikailag rend­kívül fontos kérdésektől, amelyek rendezése nélkül nem enyhülhet a nemzetközi feszültség. Ez a követ­keztetés vonható le ebből a vitá­ból. A vita befejezése után szavazás­ra bocsátották az USA, Anglia és Franciaország határozattervezetét és a szovjet küldöttség javaslatát. Az USA küldöttségének a neki engedelmes mechanikus többséggel sikerült keresztülhajtani a hatá­rozati javaslatát és elvetnie a szovjet küldöttség javaslatát. Ez zel az amerikai agresszorok és la­kájaik megmutatták, hogy félnek a koreai kérdés megvitatásától, fél nek attól, hogy az egész világ előtt leleplezik az amerikaiak ko­reai intervenciójának bűnös jelle géf.

Next

/
Oldalképek
Tartalom