Néplap, 1952. február (8. évfolyam, 26-50. szám)
1952-02-01 / 26. szám
NÉPLAP 952 iebruár 1, pénteki RÁKOSI MÁTYÁS LAPJA As illegális Szabad Nép története 1942 február 1-én jelent meg az illegális Kommunista Párt bivata- os lapja, a „Szabad Nép”. A Párt ikkori titkára, a mártírhalált halt Schőnherz Zoltán elvtárs Irta az első szám vezércikkét „Szabad nép szabad országban” címmel. A keletkezőket írta a vezércikkben: . Pártlapunk neve jelképezi azt a történelmi feladatot. mely elé a politikai fejlődén a magyar népet állította ... A K. M. P. ... megragadta, azt ® történelmi pillanatot, amely as egész nemzetet egyesítheti a munkásosztály vezetése alatt, évszázados történelmi feladatának megvalósítására: a független, szabad, demokratikus Magyarország megteremtésére. Ennek a nagy történelmi feladatnak szolgálatába ál Htjuk a .,Szabad. Eép”-et, Pártunk hivatalos lapját. A háború, és reakció nyomasztó sötétségében a Szambád Népnek, mint a szabadság világító tornyának kell sugároznia, amely a magyar nép felszabadító harcának útját bevilágítja,'' S a Szabad Nép büszkén hirdette fejlécén: „Rákosi Mátyás lapja”. S az első szám erről is ir: „Pár tunk hős vezetőjének, Rákosi Mátyás elvtársnak lelkes üdvözletünket küldjük. Fogadjuk, hogy bátorságunkkal és odaadó munkánkkal akarunk vezetőnkhöz méltóknak :mutatkozni.” A Szabad Nép méltó volt Rákosi elvtárshoz s valóban a szabadság világító tornya volt a reakció szörnyű sötétségében. Segítette a Pártot a függetlenségi mozgalom kiszélesítésében. Lenin és Sztálin tanításai alapján megvilágította azokat a fontos kérdéseket, amelyek tisztázása a függetlenségi mozgalom kiszélesítése érdekében feltétlenül szükséges volt: a hazafiság, a munkásosztály vezetőszerepének és szövetségének kérdését, a nemzeti kérdést. Rámutatott arm, bogy a proletárnemzetköziség elválaszthatatlan az igazi hazafiságtól. Semmiféle terror és üldözés nem tudta elnyomni a Szabad Nép hangját. Egyetlen valóban szabad sajtó volt, amely megalkuvás nélkül leleplezte a Horthy-fasizmus gyalázatos mesterkedéseit, hazaárulását s lerántotta a leplet a Szovjetunió elleni bűnös háború igazi céljairól. Megmutatta, kiknek az érdekeiért szenvednek, véreznek a magyar dolgozók: „A százezres földbirtokok urai, a nehézipari vállalatok és kartellek főrészvényesei, a nagybankok vezérei azok, akik a mérhetetlen szenvedés okozói.” A „Szubad Nép” beszámolt a valóságos hadihelyzetről, közölte a Vörös Hadsereg győzelmeit. A magyar népet lelkesítette és buzdította az a tudat, hogy Sztálin elvtárs vezetésével a Szovjet Hadsereg hatalmas csapásokat, mér a fasiszta hordákra. A Szabad Nép a Szovjetunió iránti szeretetre nevelte a magyar dolgozókat, S a Szabad Nép fennen hirdetette a Párt fő jelszavait, amelyek kifejezték népünk hő vágyait: „Azonnali békét Magyarországnak! — Ki a háromhatalmi szövetségből! — Békét, kenyeret!" Ugyanakkor rámutatott a Szabad Nép arra is, hogy a békéért harcolni kell: „A feladat világos: a független, szabad demokratikus Magyarországot csakis a Hitler-fasizmus elleni harccal lehet elérni, nem pedig meglapulás sál." 1942 tavaszán négy száma jelent meg a Szabad Népnek. Az ötödik is elkészült ugyan, azonban megakadályozta a Horthy-fasizmus dühödt támadása a terjesztését. Kommunisták százait tartóztatta le a rendőrség s a legkegyetlenebb kínzásoknak vetette alá őket. Akkor halt meg a csendőrpribékek kínzásai következtében a börtönben Rózsa Ferenc elvtárs is, a Szabad Nép első szerkesztője. A Párt lapja két és félesztendei szünet után, 1944 szeptemberében jelent meg újra, amikor a diadalmas Szovjet Hadsereg Bulgária és Románia felszabadítása után Magyar- ország földjére lépett. Ez állott a lap fejlécén: „Halál a német megszállókra!” Sokezer példányban jelent meg a Szabad Nép s fegyveres harcra szervezte, buzdította a dolgozókat. S hiába fedezi fel a Gestapo a nyomdát, a Szabad Nép mégis megjelenik és lelkesít: „Kézigránáthoz és pisztolyhoz ma mindenki hozzájuthat! Célpont minden utcasarkon akad! Fel a fegyveres partizánharcra a német katonák, jármüvek, nyilasok ellen!'' Az illegális Szabad Nép története elválaszthatatlan része Tártunk dicső történetének! .Hasznos tanácsokat adnak az űjbelé|M>k a gracsályi Dózsa szántára Az utóbbi napokban igen sokan látogatták a gacsályi egyes típusú csoportok tagjai közül a Dózsa szövetkezet irodáját. Aki néni tudja, hogy kik ezek a látogatók, azt gondolná: egy-egy munkacsapat tagjai lehetnek, akik valamilyen megbeszélésre járnak az irodába. Az irodában hat-nyolc ember élénken figyeli Beke Sándor elvtárs elnök szavalt. — Még egy néhány lényeges dolgot akarok Ismertetni — mondja. — Akik be fognak lépni szövetkezetünkbe, azoknak az őszi szántás-vetési és mélyszántási munkákért munkaegységet fogunk felszámolni, vetőmagot pedig, ha szükséges, természetben adjuk ki az újból, ha pedig nem lesz terményre szükségük, pénzben fizetjük ki. — A háztáji gazdaságban tartható állatlétszámoD felüli állatokat szövetkeztünk, ha arra szükségünk van és tartásra érdemes, megveszi. Igazgatóságunk a helyszínen tekinti meg az átadásra szánt állatokat. Az olyan állatokra, melyeket átveszünk — az Igazgatóság és a belépő közösen — átadási árat állapítunk meg. Az igásállatokat négy részben, két év alatt, a tenyészálla-( tokát két részben egy év alatt, a növendékállatokat egy részben a behozáskor fizetjük ki. Az átvételi ár 15 százalékát a belépő tartozik a közös alapra befizetni. — Nekem is vau szép két tinóm — szól közbe Siető László, — de arról a 15 százalékról bővebben szeretnék tudni... — Az előbbi beszélgetésünkben elmondották, bogy figyeltek bennünket, tudjál;, mennyi állatunk van, mit építettünk. Szóval tudnak a közös vagyonúnkról — folytatja Beke elvtárs. — Mi az egymillió 200.000 forint vagyonúnkat bárom év alatt rakosgattuk össze. Ha most szétosztanánk, egy-egy régi tagra 10.000 forintnál több érték jutna. Akiket a közgyűlés felvesz, azok attól a naptól kezdve teljesjogú ingjál lesznek szövetkezetünknek, de valamivel a közös vagyonhoz nekik is hozzá kell járulni. Ez a célja a 15 százaléknak ... Még néhány kisebb kérdés és utána sorban diktálják neveiket. Hisz egy- éve már csoportban vannak, csak az egyesben, de állandóan figyelték a Dózsa eredményeit Is. Az újbelcpők névsorában olvasható: „Bállá Károly 23 hold, Torma István 9 hold, Bállá Endre 20 hold, Szatmári István 13 hold, Siető László 19 hold.” Hosszan lehetne sorakoztatni a neveket, mert az utóbbi napokban 62-eu léptek be 550 hold földdel. Kerti István, Molnár Albert és még sokan mások az aláírás után azonnal javasolták: a növendékállatokat máris egységesen etessék, kezeljék, hogy jobban növekedjenek. Az újbelépők sürgetik a trágya szarvasokba bordását, — most ember, iga is ráér. Beszélgetés közben megnézik „hivatalosan" a könyvelőnél is valójában, ki mennyit kapott a „régi” tagok közül. Megelégedve látják, hogy a papírok is azt mutatják, amit „kint” hallottak. Torma litván basonlítgatja az ő jövedelmét egy- egy tag keresetével. — Én kilenc hold földön gazdálkodtam, szerződéses növényeket termeltem, állattenyésztéssel Is foglalkoztam, tehát úgy forgattam, ahogy több jövedelmet tudtam kihozni. Nem mondom, hogy nem volt mit enni, vagy mezítláb járnánk, de továbbfejleszteni a gazdaságomat nem tudtam. A jövedelmem pedig messze elmarad a csoport szorgalmas tagjainak jövedelme mögött. Elnézem Gazi Mihály jövedelmét, aki nyolctagú családnak egyedül keres kenyeret és ruhát. — Nemcsak kenyere, ruhája van meg a Gazi Mihály családjának, — szól közbe Halász elv társ, — de hétezer forintért egy szép lakóházat is vásárolt, az a Gazi Mihály, aki néhány évvel ezelőtt kulák házában lakott és lakbér fejében ..csak” öt bold föld minden munkáját végezte díjtalanul. Van azért néhány emberünk, aki nem úgy dolgozott, mint a Gazi Mihály. Például itj. Lakatos Pál, aki osztozkodásnál mindig az első akart lenni, de ha munkába kellett állni, mindig más dolga akadt. — Ezt láttuk mi is, helyes volt, hogy Dem kapott annyit, mint aki rendesen dolgozott.., Igazságos osztozkodás volt itt a Dózsában... — mondják egyszerre többen Is. A* újbelcpők érdeklődve hallgatják az építkezési terveket, amelyeket ötvenkettőben fognak megvalósítani: 5000 darab baromfinak ól, 50 férőhelyes korszerű sertésflaztató, 300 férőhelyes szabadszállás süldők részére. Méhészetet fognak beállítani 50 családdal. Ezenkívül 24 család épít' új lakóházat. Ehhez az anyagot a csoport igája szállítja, a kézi mun. kát az építkezésnél a csoport tagjai adják. Közben megérkezik id. Kiss Antal, aki egy héttel ezelőtt még szinr lén nem volt tagja a szövetkezetnek. Azóta 14 holdják 1300-zal váltotta fel ő is. Most pedig a 4<J0 darab juh tenyésztése körül észlelt hiányosságokat mondja el az elnöknek. — Úgy látom, nincs megfelelő etetőráos, sem abrakosvályú, éneikül pedig szakszerűen nem lehet juhokat etetni. De még többet is javasol Kiss Antal: .A- kútkörüll pocsolyákat be kell töltenünk, mert ettől, ha sokáig bennejárnak a juhok, megkapják a büdös sántaságot.” — Végén már olyan emelt hangon beszél, hogy szinte parancsolélag hangzik. — Még egyet elnök elvtárs. A velem bejöttek szeretnék, ha az ő ökreiket is felbecsülné már az igazgatóság. Ahogy számbavetJtük, 22 pár igásállatról volna szó ... így segítik máris tanácsaikkal az újbelépők a közös vagyon növekedését. Az országos levelezői konferencia küldöttei IFJ. NYÍRI ISTVÁN elvtárs Az újfehértói Vörös Csillag termelőszövetkezet levelezője. Régi Néplap-levelező. Leveleiben a termelőszövetkezet életéről küld színes tudósításokat. Bíráló leveleivel nagy segítséget nyújt a szövetkezetnek. Nyíri elvtárs bátran kezdeményez is. Munkájának eredményeként a szövetkezet brigádjai versenyre hívták ki egymást a minőségi és mennyiségi termelés terén. Úgyszintén versenyre hívták ki a járás valamennyi tszcs-jét. Nyíri élvtárs az országos levelezői konferencia tiszteletére három új levelezőt szervezett. A megyei levelezői A Tiszáméul! Vizmüépítő Vállalat üzemi levelezője. Sok levéllel keresi fel a Szabad Nép és a Néplap szerkesztőségét. Leveleiben bátran bírál és ezzel nagyban elősegíti az üzem tervtelj esltését. Szemük elvtársnő az új levelezők szervezésével Is nagyban hozzájárul, hogy a levelezőmozgalom minél jobban kiszélesedjék az üzemen belül. konferencia óta nemcsak a Néplapnak, hanem a Szabad Népnek is írt leveleket. SZEMŰK MIHALYNÉ eivtdrsnő Levelezőink a magyar sajtó napjáról, az országos levclczőkonfcrenciúról JLfegkaptam a meghívót a leveA * lezők országos konferenciájára. Nézegettem a meghívót, kezembe vettem, vasútijegy oda-vissza, színházjegy a „Tűzkeresztség” c. darabra, szálloda, étkezés, minden benne van. Elgondolkozom ezen s eszembe jut, hogy Pártunk, amikor az ország minden részéről összehívja a levelezőket, a közvélemény parancsnokait, hogy a Párttal együtt tanácskozzál; meg az országos levelezői konferencián a levelezők és épülő szocialista hazánk problémáit, milyen messzemenően gondoskodik a levelezőkről, a tanácskozáson való részvételükről. Én magam is a szocialista építés hatalmas lendülete, ezer és ezer problémájának felvetődése közben lettem levelező. Észrevéve a hibákat, eredményeket és látva, hogy azokkal kevesen foglalkoznak, jutottam arra a gondolatra, hogy ■megírom észrevételeimet a sajtónak. Az Épitők Lapja elküldte nekem Lenin és Sztálin elvtársnak a sajtóról irt könyvét. Ebből megtanultam, hogy mit jelent népi demokratikus országukban a szocialista sajtó. Ezek leírásával azt akarom megmutatni, hogy a Párt nagy fontosságot tulajdonít a levelezésnek. Ezt bizonyította a megyei levelezői konferencia és most az országos levelezői konferencia is, ahol az ország legjobb levelezői fognak találkozni. Ebből az alkalomból szeretettel üdvözlöm a magyar sajtó ünnepét és az országos levelezői konferenciát. ígéretemhez híven már öt levelezőt szerveztem. Az országos levelezői konferencia tiszteletére vállaltam, hogy ötéves tervemet december 31-re befejezem. Az elmúlt pár hét munkája is azt bizonyította, hgy ezt a vállalásomat teljesíteni fogom. Továbbra is azon leszek, hogy a levelezői-mozgalmat minél szélesebbé fejlesszem, hogy tényleg megvalósuljon Lenin elvtárs az a mondása : „A sajtó akkor lesz élő és eleven, ha öt vezető és állandóan írással foglalkozó irodalmár mellett ötszáz és ötezer nem hivatásos irodalmár munkatársa lesz ” Szabó József sztahanovista az országos levelezőkonferencia küldötte, Mátészalka. * Czeretettel üdvözlöm a magyar sajtó ünnepét és az első országos levelezői konferenciát. Nagy megtiszteltetésnek veszem, hogy a Néplap levelezője lehetek. Mert ezáltal nemcsak üzemünk tervteljesí- tését segítem elő, hanem saját fejlődésemet is elősegíti a levelezés. Mint rendszeres újságolvasó, számtalanszor olvastam a levelezőtársai" leveleit. S láttam, hogy a levelezők milyen nyíltan és bátran, megírták problémáikat, a hiányosságokat, d*i azt Is, hogy a termelésben milyen eredményeket értek el. Először nem mertem írni, attól tartottam, hogy „baj lesz” belőle. De beláttam, hogy nem arra tanít és nevel it Párt, hogy a nehézségek elől meghátráljunk, hanem bátran és igazságosan bíráljunk és javítsunk a hibákon. Mint a Néplap levelezője ígérem, bogy az országos levelezői konferencia tiszteletére négy új állandó levelezőt szervezek. Az új levelezőknek segíteni fogok, mert tudom, hogy egy-egy levelező szervezésével erősítem népi államunkat és előse gítem ötéves tervünk minél előbbi befejezését. Kívánok az országos koníerncián résztvevő elvtársaknak sok sikert és kívánom, hogy az első országos levelezői konferencia segítse épülő szocialista hazánk tervének mihamarabbi befejezését. Brussenyák József, a Tiszamenti Vizmüépítő Vállalat üzemi levelezője. * K-ed vés elv társak! Megkaptam a munkás-paraszt levelezők országos konferenciájára a meghívót. Nagy megtiszteltetésnek veszem, hogy részt vehetek a konferencián. A levelezésbe én úgy kapcsolódtam bele. hogy mindig szerettem olvasni és láttam, hogy a sajtó foglalkozik a munkaversennyel. — Egyszer beküldtem egy levelet az üzemünkről, azt közölték és válaszoltak is rá. Attól kezdve szinte állandó levelező lettem. Volt olyan eset Is, amikor egy műszaki megrendelésünk a bürokrácia útvesztőjébe tévedt, lilába sürgettük, nem akart előkerülni. Én aztán megírtam megyei lapunknak, s a nyilvános feltárás használt. Akkor győződtem meg róla, hogy a sajtónak írt levél nem pusztán elhangzott szó, hanem eredménye is van. Kötelességemnek tartom a sajtó munkáját leveleimmel elősegíteni és másokat is erre buzdítok. üdvözlöm az első országos munkás-paraszt levelezőkonferenciát. Tárnál Gyula büdszentmlbályi Mknlolüa,
