Néplap, 1952. január (8. évfolyam, 2-25. szám)

1952-01-11 / 8. szám

NÉPLAP a 1932 január 11, péntek, Megszilárdította kapcsolatát a termelőszövetkezetekkel a nagyhalászi gépállomás az országos tanácskozás után A fold mű vessző vetkezetek és a baroinfibegy iij tés Rákosi elvtárs a termelőszövet­kezetek és gépállomások országos tanácskozásán a termolösz<j vet­kezetek és gépállomások kapcsola­táról ereket mondotta: ,,Ennek a mostani tanácskozásnak az egyik jó eredménye as lesz, hogy az elv- társak mindkét oldalról, a, gépáüo- m4sia,k vsak ügy, mint a icrmelö- -zövetkezet idk, megértik, hogy ez a két szervezet egymásra van utalva, egymást kiegészíti, száz és száz egészséges szállal van egymáshoz kötve. Ennek az lesz a következ­ménye, hogy megjavul a, gépáll ómé­nak munkája és a termelőszövetke- :etek termelése is.” Gépállomásaink egyre Inkább fel­ismerik a termelőszövetkezetekkel való kapcsolat fontosságát ős egyre inkább Igyekeznek, különösen a tér. melőszö vetkezetek ős gépállomások országos tanácskozása óta, megja­vítani, megszilárdítani e kapcsola­tot. Súlyos károkat okozott a szaktanácsok hiánya így van ez a nagyhalászi gépál­lomáson. is. A gépállomás kapcso­lata a termelőszövetkezetekkel ed­dig leginkább csak abban merült ki. hogy a gépállomás mezőgazdá­sza, vezetője és politikai vezetője néha meglátogatták a termelőcso- portofcat. Ha valamilyen adatra volt szükség, legtöbbször csak azért mentek ki. Ilyenkor felszedve a szükséges adatokat, továbbmentek, tanácsokkal, agrotechnikai útmuta- ; ásókkal, a munkaszervezet helyes kiépítésére vonatkozó útmutatások­kal ritkán szolgáltak. Kém vettek részt a csoportok életében, a ter­melőszövetkezetek taggyűlésein >em. Így természetesen nem ismer­ték a csoport életében felmerülő problémákat és nem is tudtak megfelelő tanácsokat adni.1 its ez. a körülmény rányomta bélyegét a 1 ermelőszövetkezetek munkájára, különösen a növénytermesztésre. A telcktanyai „Vörös Csillag'’ ter­melőszövetkezetben például öt hold salátamag ment veszendőbe, mert a csoporttagok nem ismerték, hogy milyen munkálatokkal jár, és mi- yen gondozást követel. A gépállo­más mezőgazdászai nem ismertették a termelőszövetkezettel, hogy öt bold sulátainag termesztéséhez ren­geteg munkaerő kell, amit a cso­port még most sem tud biztosítani. Ha ezt megmagyarázzák, a ter­melőszövetkezet kevesebb salátát vet, de az nem megy veszendőbe, hanem nagy jövedelmek forrásává válik a „Vörös Csillag” számára, j De kevés termelőszövetkezetnek adtak segítséget. > a helyes munkaszervezetek kialakításához és a tervszerű munkához. Ennek következtében sok termelőszövetke­zetnél és a csoportokon belül egye« brigádoknál, hol muukn torlódás volt, hol pedig nem volt munka, vagy csak nagyon kevés. így tör­ténhetett meg az, egy-két csopor­tot kivéve, hogy a másodvetések nagyrészét nem takarították be, mert nem volt meg a kellő munka­erő. Az állattenyésztés területén kö­vették el a legsúlyosabb mulasz­tást a termelőszövetkezetekkel szemben. A gépállomás vezetőségé­nek és a mezőgazdászoknak is az volf a véleménye, hogy az állatte­nyésztés „egyáltalán nem tartozik rájuk”, s így természetesen nem so­kat tettek annak fejlesztése érde­kében, ami meg is látszik u gépál­lomás körzetében lévő tennelőszö- \ etkezeteknél. Ezeknél a csopor­toknál az allatenyésztés egyáltalán nem megy. De most, Rákosi elvtárs beszéde után, amelyben felhívta a figyelmünket az állattenyésztés fontosságára sokat javult ezen a téren a hely­zet. A nagyhalászi „Petőfi” termelő­szövetkezetnél és az lbrányi „Vörös Csillagnál” például a takarmányon eddig tyúkok, disznók s más álla­tok jártak, összepiszkították, amit aztán a tehenek nem ettek meg * állandóan romlottak. Ezeknél a csoportoknál most gyökeresen meg­változott a helyzet, tisztaság és rend van, s ennek kötetkezménye, hogy kezd fejlődni az állatállo­mány. Most már a mezőgazdászok is komolyan foglalkoznak az állat­tenyésztés ügyével. Elhatározták, ügy dolgoznak, hogy a tél folyamán minden csoport­nál megkezdődjön az állatte­nyésztés s hogy levezessék a korszerű szovjet állatgondo­zást, a, napi többszöri fejést és az egyedi takarmányozást. Meg akarják szüntetni a csopor­toknál azt, hogy a tagok állatai együtt vannak a szövetkezeti jó­szágokkal. Bevezetik azt a csoport tehenészeteiben, hogy minden csepp kifejt tejet megmérjenek, mert csak így tudják figyelemmel kí­sérni, hogyan javul a fejési átlag. De éppúgy, mint az állattenyész­tésnél, más területeken is változás állt be a nagyhalászt' gépállomá­son az országos tanácskozás óta. És különösen előrelendíti a jő munka megindítását a gépáílomá­■pátroha is azok közé a közsé­’ gek közé tartozik, ahol a begyűjtési tervet még nem teljesí­tették. Szégyenkezünk is . miatta, amikor olvassuk, hogy az üzend munkások milyen keményen har­colnak saját évi tervük túlteljesí­téséért. Eegutőbbi népnevelőértekezle­tünkre pártszervezetünk a beadás­ban élenjáró dolgozó parasztokat is meghívta, de azok közül is hív­tak, akik elmaradtak a leadással. A párttttkúr, a vb. elnökhelyettes és a vb. titkár elvtársak elmond­ták, hogy áll a községünk és is­mertették a beadással kapcsolatos határozatokat, büntető rendelkezé­seket is. Eleinte síró hangon beszélték a beadásban elmaradt hozzászólók, különösen akik a húsbeadással ma­radtak el. „Kora elég kövérek még a szerződéses beadásba szánt hí­zók” — panaszolták. De mindjárt megkapták a választ. Kitűnt, hogy csaknem valamennyien olyanok, akik könnyen teljesíthették volna kötelezettségüket, esakohgy első, másod, harmad, sőt negyedízben is csak magukat látták el jól és csak évében tartunk. A ml megyénk tizemet, termelőszövetkezetei, ter­melőcsoportjai is szép eredménye­ket érnek el az új esztendőben. Az eredmények kivívásában a mun­kás- és parasztlevelezők is nagy se­gítséget nyújtanák. Levelezőink bátran felvetik a hibákat, leleple­zik az ellenség munkáját. Levele­zőink bírálaton kívül számos új munkamódszert is közöltek lapunk­kal, melyet nem egy üzemünk át­vett. Bírálják és dicsérik a mun­kát, maguk pedig példát mutatnak, több és jobb munkát végeznek. A január C-i megyei levelező konfe­rencián nem egy levelező számolt be munkájáról. SZABÓ JÓZSEF ELVTARS, a mátészalkai Magasépítő Vállalat sztahanovistája a következőket mondotta a konferencián: „Jelen­leg 1953. áprilisi tervemet teljesí­tem, most íredig az országos kon­ferencia tiszteletéire vállalom, hegy ötéves tervemet Sztálin elvtárs 73. születésnapjára, 1952. december 21-re befejezem.” Szabó elvtárs példamutatásával utat mutatott a többi levelezőknek is. Szabó elvtár­sat megbecsülik és szeretik mun­kahelyén. Levelei nyomán egy-egy munkatelepen sokkal jobban megy a munka. Szabó elvtárs bátran megírja a hibákat és kíméletlenül sok és termelőszövetkezetek megyei tanácskozására való készülődés. A mezőgazdászok már elkezdték a termelőszövetkezetek tervkészítését, s azt összehangolják a gépállomási munkák tervével. Megszilárdítják a brigádok állandó jellegét és ösz- szekötlk azt a csoportok növény- termesztő brigádjával. Azoknál a csoportoknál, ahol nincs még he­lyes vetésforgó, ott a tervet úgy készítik, hogy a megfelelő vetés­forgó kialakuljon. De be akarják pótolni az elmulasztott tanácsadá­sokat Is. A gépállomáshoz tartozó termelőszövetkezeteidben szaktanfo­lyamokat indítanak, amelyeken a csoporttagokat megtanítják a szük­séges agrotechnikai és más ismere­tekre. Egy ilyen tanfolyamot már meg is szerveztek, a vasmag,veri „Micsurin” termelőcsoportban. A nagyhalászi gépállomáson egészséges változás következett be, most már az szükséges, hogy a termelőszövetkezetekkel való kap­csolatról soha ne feledkezzenek el, aztán szánták el magukat, hogy most már valamit az államnak is adnak. Tudták pedig már múlt év április óta, hogy mennyi a kötele­zettségük, mégis csak decemberben, vagy most, januárban állították be hizlalásra leggyengébb sertéseiket. Tudnunk kell pedig, hogy első a nép államával szemlteni kötelessé­günk lerovása ahhoz, hogy az ál­lam is meg tudjon adni mindent a falu számára. Mintegy 250-en vettek részt a népnevelőértekezleten, akik elhatá­rozták, hogy másnap reggel nép- növelőmunkára Indulnak. Elmond­ják. hogy a beszolgáltatás feleme­lése, a kártérítés fizetése nem mente­sít még a beadás teljesítése alól. Láthattuk, hogy akiket megbüntet­tek, azonnal beadták hátralékukat és a. büntetést is. Igazán jobban jár tehát mindenki, aki megelőzi a büntetéseket és teljesíti kötelessé­gét. El is határozta az értekezlet, hogy nem hagyják szégyenben a falut, január 13,-ra mindenből tel­jesítik a pátrohniak beadási köte­lezettségüket, Ocrzsenyi Gyula- levelező. lecsap azokra, akik a nép vagyo­nával nem gazdálkodnak helyesen. Egyik levelében megírta, hogy Szegedi László kispalúdi építés- vezető elrendelte, hogy vasbeton- oszlopokat kell kiönteni. Az oszlo­pokat ki is öntötték, de nem ta- kartatta le kellően és a vasbeton- oszlopok nagyrésze tönkrement. — Ezzel Szegedi építésvezető nagy- kárt oko7X)tt népgazdaságunknak. Massányi József klsvárdai leve­lezőnk is arról számol be, hogy a befurakodott ellenség milyen káro­kat okozott a kisvárdai kazein- üzemiben. Mnnkaverseny nem volt — írja Massányi elvtárs. —Szak­mai képzésről még csak nem is hallottak. A szakszervezet nem dolgozott. Olyan bizalmija volt, mint Mácza Béla, akinek apja n Horthy-időben 20 esztendeig volt bíró. Az ellenség eltávolítása után megindult a munkaverseny. Jelen­tős újításokat nyújtottak be. Az újítások mintegy 20 ezer forint megtakarítást eredményeztek. Ez a levél is azt bizonyítja, hogy leve­lezőinknek éberen kell őrködni munkahelyükön. PA RASZTI. V l ELEZŐIX K tevékenyen kiveszik részüket leve­leiken keresztül a terinénybegyüj- tés munkájából, Jóni Gynlúné elvtársnő a konfe­rencián elmondotta, levelében név. még tovább erősödjön ez a kap­csolat. A pátrohai dolgozó parasztok elhatározták, hofí.vjíimiár 13.«iji mindenből feljcMfik beadási kötelezettségüket JÍIb velezőmozgci lm unh 16» BJ Levelexőink munkája a terrteljenítés érdekéken 3952-ben, ötéves tervünk döntő A íöldmüvesszövetkezetek nemrég lezajlott megyei kül­döttgyűlésén bátran szögez­hették le a küldöttek: a_ me­gye legtöbb földművesszövet- kezete elősegítette a begyüí- tés munkáját, sőt országos di­cséretet is megérdemeltek egyes földművesszövetkeze­tek a begyűjtés jó elősegíté­séért, Semmi kétség sem fér hét ahhoz, hogy földműves- szövetkezeteink legtöbbje Sza- bolcs-Szatmárban minden igyekezettel azon volt és azon van, hogy segítse keresztülvín ni a Párt cs a kormány hatá­rozatát, segítse megszilárdí­tani az állami fegyelmet. Éppen ezért csodálnivaló, hogy azt az utasítást, amelyet ezévi január ötödiki keltezés­sel adott ki heti értesítőié­ben a Íöldmüvesszövetkezetek megyei szövetsége, a MÉ­SZÖV, a községek egyes föld- müvesszövetkezetei bürokra­ták módjára fogadiák, értel­mezik. A január ötödiki uta­sítás felhívja a földműves- szövetkezetek figyelmét, jól szervezzék meg a baromiíál- , vételi napokat arra az időre, amikor az átvevő vállalat túrajárata az illető községek­be érkezik. (S ennek pontos ütemterve van!) A megyei szövetség azért tanácsolta a földművesszövetkezeteknek, hogy a mindennapos baromfi- átvétel helyett, csak egyes napokon vegyenek át barom fit. mert számos esetben for­dult elő, hogy az átvevőváila- lat gépkocsí-túrajáratai hiába pazaroltak üzemanyagot, üre­sen tértek vissza, S a dolog másik oldala, hogy az átvett baromfi többnapos tárolása is nehézségeket okozott a főld- művesszövetkezeteknél. — Azonban a MÉSZÖV utasítá­sát nem úgy kell értelmezni, --------------------------------------------­A Pártoktatá* iIára hírei Szombaton délután 6 órai kezdettel Urbán Szabó Béla elvtárs, a Megyei Pártbizottság szervezőtitkára tart előadást alapszervezeti titkárok és ve­zetőségi tagok számára. Elő­adásának címe: „A pártszerve­zetek irányító és ellenőrző mun­kája az 5 éves terv végrehajtá­sában“. , mint a besenyődí és leveleki földművesszövetkezetek ér­telmezték például, ahol min­den felvilágosítás megadása nélkül egyszerűen visszaküld­ték a baromfibeadási köteles, séget teljesíteni kívánó dol­gozó parasztokat. \ taná­csoknak és — nem utolsó sorban a földmüvesszövetkezc- teknek is kötelessége, hogy úgy mozgósítsanak a baromfi­átvétel kijelölt napjára: miné! több dolgozó paraszt hozzon akkorra baromfit az átvevő­helyre. — Nyilvánvaló, ha a községekben nem adnak han­got annak, mikor vannak az átvételi napok, ha a íöldmü­vesszövetkezetek minden ma­gyarázat nélkül küldözgetik, hívogatják a beadást teljesí­teni kívánó dolgozó paraszto­kat, mint valami bürokraták, semmi jó sem fog kisülni a dologból csak az, hogy elter­jed majd egy-egy községben; „minek igyekezzünk a barom fíbeadással, mikor át sem te­szik, csak küldözgetnek ben­nünket?“ Nemcsak a besenyődí, levc- leki földművesszövetkezetek­nek, de minden földműves- szövetkezetnek kötelessége az átvevőhelyre jött dolgozó parasztokat felvilágosítani, mikor van a baromfiátvétel. Jegyezzék fel neveiket egy füzetbe és azt is, mennyi ba- romiít akarnak beadni Fel­világosítás után egyetlen dol­gozó paraszt sem lesz, aki ne tenne ígéretet: maid elhozza a baromfit az átvétel napián ismét. — De le kell szögezni; ha a községben a hangos hír­adó, a dobszó mellett a nép­nevelők is mozgósítanak a begyűjtési napokra — nem lesz sehol sem küldözgetés, rendben megy majd a barom- fíátrétel. Az újfehértói földművessző­vetkezet, vasútállomás ős a posta dolgozói szerint „nincs semmi újság a községben”. Erről tanúskodik, hogy a szövetkezet utcai faliújság­ja, vagy a postán ós a vasútállo­más várótermében elhelyezett fali. újságok csupaszon szégyenkeznek. Elég- sok ember megfordul pedig mindhárom helyen, akik szívesen olvasnák ezeket. Kitehetnék » napi­lapok fris számait Is. szerint megírta, hogy kt teljesítette jól, ki pedig rosszul beadást köte­lezettségét. A megdicsért dolgozó parasztok igen büszkék voltak, hogy az újságba került a nevük. Viszont azok a hanyag dolgozó pa­rasztok, akik nem teljesítették kö­telességüket, a levél megjelenté után azonnal bevitték az állam raktárába hátralékukat. Levelezőink nemcsak bírálnak és dicsérnek, hanem VJ MOZGALMAKAT . \ is indítanak. Ilyen volt Muha András elvtársnak, a csahold gép­állomás mezőgazdászának a kezde­ményezése. Muha elvtárs a követ­kezőket írta: Azt tapasztaltam, hogy a csahold gépállomás körze­tében lévő termelőszövetkezeteknél és csoportoknál nem fordítanak gondot a közös tulajdonban lévő gépek, szerszámok rendbehozata­lára. Azok szanaszét hevernek gon­dozatlanul. Muha elvtárs azt java­solta a csahold „Lenin” termelőszö­vetkezet dolgozó parasztjainak, hegy indítsanak mozgalmat a gé­pek és szerszámok mielőbbi rend­behozására. A esaholciak meg is fogadták a javaslatot és levéllel keresték fel a szerkesztőséget. Le­velükben megírták: „megfogadjuk, hogy a legnagyobb gonddal végez­zük el a gépek és szerszámok kija­vítását, ápolását. Fedett helyen gondozzuk azokat a szántóföldi munka kezdetéig. Egyben felhívjuk a megye valamennyi szövetkezetét, a lehető leggyorsabban végezzék el a gépápolást és a szerszámok rendbeli ozását.” A csahold ter­melőszövetkezet felhívásához szá­mos tszcs, csatlakozott Gaál Sán­dor, a fehérgyarmati gépállomás főgépésze hasonló kihívást tett a gépállomások felé. Gaál elvtárs a téli idény alatt ifi és női brigádot szervez, szakmai oktatásban része­síti tagjait, hogy a tavaszi mun­kák idején, már önállóan tudjanak dolgozni. Ehhez a versenykihívás hoz is számosán csatlakoztak. Levelezőink most már ELŐRE KÉZNEK. Ötéves tervünk harmadik évének teljesítéséért, túlteljesítéséért har­colnak. Berkó András a vencsellői hengermalomból a következőket írja: Az üzem dolgozói- elhatároz­ták, hogy 1052. évi január havi tervüket UH százalékban fogják teljesíteni. Fülei László elvtárs, a Magas­építési Vállalat kőműves brigádve­zetője a következőket írja: Vállal­juk, hogy 1952. év első negyedévi tervének január havi részét 12ő százalékra teljesítjük, A munkafe­gyelem- megszilárdítása és a terme­lés fokozása érdekében a munka megkezdése dőlt már Hz perccel a, munkahelyen leszünk és a munka­idő minden percét termelő munká­ban töltjük. Ezek a kiragadott példák Is azt bizonyítják, hogy levelezőink tévé kényén kiveszik részüket a szo­cialista építőmunkából. Ha az el­múlt évben jól harcoltak levele, zőink a terv érdekében, ebben nz évben még százszorta jobban kell harcolótok.

Next

/
Oldalképek
Tartalom