Néplap, 1952. január (8. évfolyam, 2-25. szám)
1952-01-20 / 16. szám
6 NÉPLAP 1952 január 20. vasárnap Hajdú Miklós udvarán rend és tisztaság fogadja a belépőt. A gazda gondos kezemunkája meglátszik mindenütt, az udvar felseperve, a világért sem lehetne találni még az istálló környékén sem egyetlen szalmaszálat. Bent az istállóban egy lónak és egy tehénnek fénylik a szőre. Nylrpazony- ban mindenki tudja, hogy Ilajdú Miklós jó gazda, szereti a földet. Dehdt legtöbb gazda így van. Azonban nemigen van még a faluban két ember, aki az állatokat ügy szeretné, mint ő. Ez meglátszik az istállón is, meg az állatokon is. HAJDÚ NÉNI, aki velünk van s megmutogatja az uávart, tessékel, hogy menjünk beljebb is. Amikor odamentünk, kissé bizalmatlanul fogadott. S ijedten kérdezte: — Tánesak nem valami hátralékunk van, s azért jöttek! Megnyugtatjuk őt, nincs semmi baj. — Azért kérdeztem, — mondta aztán magyarázóéin —, mert nagy szégyen lenne ránk, ha még csak véletlenül is valamilyen beadást nem teljesítettünk volna. Mert élenjáró beadók voltunk idáig mindig, minden beadásunkat teljesített ük. Ahogy bementünk a nagyházba, rögtön vette is elő az okleveleket, bizonyításul. Nem titkolt büszkeséggel rakja őket elénk. 1950. 1951.. . Mind a két évben kétszáz százalékon felül teljesítettek. Körülnézünk a szobában. A legszembetűnőbb a rádió, az asztalon lévő nagy csomó leönyv, szovjet Írók müvei. Megtalálható itt az „Anya” és az „Új barázdát szánt az eke” közt a Bolsevik Párt története is. Arra gondolunk, biztos, vannak itt fiatalok, alcik sokat olvasnak, tanulnak. Hajdú néni észrevette, milyen figyelmesen szemléljük a könyveket: — A főhadnagy ve jeni hozt Qi.. KEZEMBE VETTEM • a Pdrttörténetet, a harmadik fejezetnél volt behajtva. Olt, ahol Lenin élvtárs a parasztságról beszél. — Ki olvassa ezt a könyvetf — Én... — Csodálkozva nézünk Hajdú nénire. Haja őszes, meglátszik rajta, hogy ötven esztendőt kemény munkában töltött. Mert bizony még a tizennégy hold földön is sokat kellett dolgozni, hogy kijöjjenek valahogy. Olvasni! Tanulni! Eszükbe sem jutott a sok munkától. No, meg azt mondták a faluban: „urak mestersége ez”. Most pedig esténként felteszi a szemüveget és olvas ... Kintről léptek leoppandsa, majd az ajtó előtti lábtörlőn csoszogás hallatszott. — Jön Miklós, — figyelt fel az asszony. Valóban, a gazda lépett be, — Lejártál minden házat, ami hozzád volt beoszti'a? — kérdezi Hajdú néni az urátöl. — Le, — mondja, s egy seprű utón nyúl, hogy a csizmát letisztítsa. — No, jövőre már nem lesz ilyen sár, lesz kövesutunk. Éppen ma hallottam a tandcshdzndl. Az asszony leül és figyelmesen vár. Az ura mindig el szokta neki mondani, mit végzett. NEHEZEN MEGY- most már, — kezdi el Ha jdú Miklós. — Előbb kellett volna, a kártérítések kivetését elkezdeni, meg behajtani. Az egész faluban 2.30 hátralékos van még s nemrég kezdték meg a kártérítések kivetését. Persze, a behajtását mepint- csak nem szorgalmazták egy dararabig. Most aztán úgy áll a helyzet, hogy a 71.000 forintból, amit kivetettek, nem folyt be idáig csak 25.000, — mondja félénk is, hogy tájékozódjunk. — Nehéz az őszi mulasztást behozni. Merthiszen, ha megkezdjük még akkor a rendszeres munkát, most nem lenne hiba. Tlzenketten vagyunk, akik oklevelet kaptunk a. beadás jó teljesítéséért, de csak mostanában járunk mindannyian1 t^P.nsv£H munkárdk, U& élőn megkezdődött volna, most nem kellene ennyi kártérítést behajtani. — Igendm, — vágott itt közbe az asszony —, amikor én még kora ősszel vittem beadni a hízott- libát, csak nevettek rajtam. Minek azt beadni, ráérünk arra még, — mondogatták akkor Duleba Mihá- lyék is. — Még a földművesszövetkezet is alig akarta átvenni, háromszor kellett odavinni. Mondtam is nekik akkor: ti azt hiszitek, hogy cl lehet húzni a beadást, mint azelőtt? — És * lám, megjártál:. Addig húzták-halasztotlák a beadást, addig spekuláltak a városi piacra, inig végül most kártérítést kell fizetni. 8 persze, teljesíteni a beadást is. De meg is fogadták, hogy az idén nem járnak Így. Tanultak. SOKAN AZT MONDTAK, hogy nincs miből teljesíteni. Pedig lett volna, meg van is. Majd minden reggel egy egész csapat asz- szony ment Nyíregyházára az ősz- szel. Ha a piacra vinni volt miből, akkor legyen miből teljesiteni a beadást is! Én nem is tudom, mi van némelyik emberrel, csak az orrukig látnak. — Én csak elfigyelem■ vasárnaponként, hogy fel vannak öltözve az emberek. Hát lehetett ezt látni valaha! Amerre csalc néz most az ember, új ruha, új kabát, minden. Nomeg aztán, amit a falu kapott. Itt van mindjárt az ú j orvosi rendelő, két kút kijavítása. As óvodában a gyerekek ingyen kosztolnál:. Ezt kellene látni Vajas Imrének, Nagy Ferencnek, akiknek a gyerekeik oda járnak és beadásukat mégsem teljesítették! — Persze, azért nemcsak ök az okai annak, hogy nem teljesítették a beadást. Hiszen mi sem magunktól jöttünk rá tavalyelőtt, milyen kötelességeink is vannak az állammal szemben. Sokat elmondták nekünk is, miért kell a beadást minél előbb teljesíteni. Nagyon sok ember már teljesítette volna, lia jó lett volna a népnevelő munka mlnálunk — szögezi le, magát is Icorholva Hajdú Miklós. — Aki meg semmi szépszóra sem akarja teljesiteni, azzal szemben a törvény szigorával kell eljárni. De a tanács ezt is csak most kezdte meg! Hajdú Miklós élenjáró beadónak nagy szava van a faluban, A pa- zonyi pártszervezetnek már régen fel kellett volna ismernie, milyen erő rejlik a kötelességüket becsülettel teljesítő dolgozó parasztokban, s ez erőt mór régen fél kellett volna hassnálniok. Most tanult a pazonyi pártszervezet. Ez esztendőben erős népnevelömunka viszi majd előre a községet. De most szükséges, hogy a tanács sokkal erősebb kézzel nyúljon a még mindig hátralékosokhoz, törvény szerint büntesse őket a kártérítések behajtásával. — Áfra — 59 kultúrotthon létesült a megyében 1951-ben Az elmúlt esztendőben Szabolcs- Szatmárban jelentős összegeket ruháztak be kulturális célra. 15 községben létesült mozi. Többek között Koliodon, Gégén}'ben, Kéken, Anarcson, Tiszadobon, Nyírjükön, Gebén. Közel 100.000 forintot fordítottak moziberuházásra. Két járási kultúrotthont is adott az 1951-es esztendő a megyének: Mátészalkán és Nyíregyházán 240.000 forint beruházással. Szabolcs-Szat- márban az elmúlt esztendőben összesen 455.000 forint beruházással 59 kultúrotthon létesült. Ezenkívül 34 kultúrotthon kapott rádiót, 58 dia-vetítőgépet, 124 község 100— 100 kötetes népkönyvtárat, színpadi felszerelést számos kultúrotthon, — mint a roliodi és paposi. A gyulaházi Szabadság termelő- szövetkezet tagjai azon tanakodtak, mivel is bízzák meg Major elvtársat a tsz. elnökhelyettesét, miről is számoljon be a megyei tanácskozáson? Arról már beszámolthat Major elvtárs, hogy a tej hozam emelésében elég szép eredményeket értek el. Nagyobb gondot fordítanak a tehenek etetésére, nem úgy, mint eddig: csak odadobták a takarmányt és nem törődtek vele, hogy annak felét maga alá vágja a jószág. Ennek megakadályozására rácsot készítettek. Nagyban hozzájárult a tejhozam emeléséhez az is, hogy bevezették az egyedi takarmányozást. Jobban kedveznek azoknak a teheneknek, amelyek több tejet adnak. Ennek eredménye megmutatkozik abban, hogy eddig átlagosan csak 2.5—3 liter tejet fejtek, most 3.5—4 litert adnak a tehenek, de jobb gondozással és az egyedi takarmányozás tökéletesebb alkalmazásával elérik, hogy 6—8 liter tejet fognak fejni átlagban tehe- nenkint. A MUNKASZERVEZÉSRŐL is beszéljen Major elvtárs. Arról, milyen hibák voltak nálunk ezen a téren az elmúlt évben és hogyan javítjuk ki — mondja Kertész elvtárs, igazgatósági tag és mindjárt visszatér az aratás utáni időkre: — Emlékeztek rá, mikor aratásra mind a négy munkacsapatot összevettük, együtt dolgoztak és ennek következtében mindenkinek egyenlően írtuk a munkaegységet. Nem volt, aki feleljen a rossz munkáért. Éppen a rossz munkaszervezés következtében ment tönkre 20 hold lucernáson kétszeri kaszálásnak a szénája, de sok szem kipergett a szüszösbükkönyből is, ami legkevesebb 15 ezer forint kárt jelent szövetkezetünknek és ennek következtében nem vettük hasznát a 4 hold Az új gazdasági évet tervezi az ibrányi Alkotmány termelőszövetkezet — őszi búzából nekünk 12 mázsa termett, a községi átlag 8 mázsa, rozsból nekünk 13, egyénieknek 8.5 mázsa volt az átlag, — mondja büszkén Mester elvtárs. — Pedig csak a traktorszántást hozhatjuk fel, meg a műtrágyát, ami a szokástól eltérő volt. És ha már vetésforgóba vethettünk volna, géppel, keresztvetéssel, meg nemesített magot, akkor mi lett volna?! Hogy ment ez a traktorszántás? Egy traktorral öten—hatan is ballagtunk. De kellett, mert a kilencvenhat darab földből a traktor naponta 8—10 darabot is kiszántott, így a volt tulajdonosoknak ott kellett lenni, ő tudta csak, II. hogy melyik föld a tszcs.-é. A munkacsapatokat, sem tudtuk kialakítani úgy, hogy azok állan-( dók legyenek. Minde.n darabot régi tulajdonosa müveit meg. Nem volt csak hat lovunk, azok is, mint mi, járkálással töltötték az idejüket. Tehát nem sokban különbözött gazdálkodásunk az egyéniekétől, — lia valaki kívülről nézte. A gépi- szántás, a jobb vetőmag, a mü-j trágya, meg a szakszerűbb munkavégzés és amit a hozzánk járó szakemberektől, a köztünk lévő tapasztaltabbaktól tanultunk, ez1 adta nekünk a klsparcellákon is a j nagyobb termést. Tehát Ilyen1 szétszórtan is be tudtuk bizonyítani a szövetkezeti gazdálkodás fölényét az egyénivel szemben. Mit jelent a 4 és fél mázsás tobblettermés? Csak egy példát nézzünk meg, ha az egész község 1950 őszén lett volna termelőszövetkezeti községgé, a kalászosból mennyivel többet tudott volna lbrány betakarítani? A község 3500 hold őszi kalászosa holdanként négy és fél mázsával adott volna többet, az azt jelentené, hogy lbrány egyévi fejadagszükségletével termett volna több. Egy özvegyasszony, Harsányt József né három serdülő gyermekkel dolgozott és fejadagon felül 18 mázsa búzát őrölt meg. — Mi a fiammal ketten dolgoztunk, — mondja Jászai Károly — és mindenem megvan a családom számára, ezenkívül érzem magam olyan erősnek, hogy egy lakóházhoz való famunkát meg tudnék venni, ami számításom is. Míg a csoportba nem léptem, két kisebb fiamat is mindig hordtam á mezőre dolgozni, mégsem tudtam az ötről a hatra menni, most pedig, amióta a csoportban vagyok, mind a kettő Iskolába jár,- tanul. Eurzdn Péternek, egyetlen malaca sem volt, amikor a csoportba lépett, ma egy tizenöt litert adó tehene van és száznegyven kilós disznót is ölt. — Életében most ölt először disznót, pedig már legényszámba menő fia van. — Nemcsak egyénenként gazdagodtunk, — mondja Mester e:v- társ —, hanem a közös lágyon is a semmiből szépen felszaporodott. Az üzemi alapunk 71.000, a felszerelés és állat pedig 38.000 forint értékű. Ezt az eredményt látva, jöttünk ml a csoportba ötvenegy őszén, — mondja Biri Miklós. — Most 95 család, 233 taggal, 507 hold tago- sított szántón és 40 hold gyümölcsösben gazdálkodik. — 118 hold búzát, S3 hold rozsot már tagosított táblákba vetettünk. Nem kellett már a vetőgép elé a teheneket fogni, mint a múlt őszön. Majd ezen mutatjuk! meg, hogyan kell gazdálkodni, t — Lesz húsz hold konyhaikertészetünk is, — szól közbe Jászai elvtárs. — Fogunk termelni kok- szagizt, őszirózsát magra és egy egész sor ipari növényt. Az állattenyésztést eddig azért nem tudtuk elkezdeni, mert nem volt istállónk. Most már szállítják a téglát, meszet és rövidesen megkezdődik majd az építkezés. Építünk: 48 férőhelyes marhaistállót, 40 sertésnek fiaztatót, 1000 darab baromfinak ólat, 200 férőhelyes hizlaldát, 200 ■ férőhelyes süldőnevelőt, 150 köbméter silót és tízvagónos magtárat Ha ezek elkészülnek és meg is telnek állattal, akkor lesz majd igazi gazdaságunk. •— Munkaszervezésről most már tudnnk beszélni, — mondja Mester elvtárs. — Nekem már van egy tervem, amit az intézőbizottsággal állítottunk össze, hogy a termelési terv készítésénél már ezzel js előbb legyünk. Vannak közöttünk olyan tagok, akik az uradalomban tizenöt—húsz évig csak állatgondozók, kertészek vagy dohányosok voltak. Fia megfelelő helyre osztjuk be az ilyen embereket és módot adunk nekik, hogy a haladó szovjet tudománynyal megismerkedjenek: munkájuk mestereivé, sztahanovistákká fognak válni. A brigádvezetők, a munkacsa- patvezetök és az intézőbizottság tagjai már majdnem áttanulmányozták az új munkaegység-könyvet. Amikor már mi jól tudjuk, megszervezzük a munkacsapatonként! tanulmányozást, hogy a tavaszi munkák kezdetére ne legyen senki, aki ne lenne tisztában, milyen munkáért mennyi munkaegység jár. így készülünk, ezek a mi ter- ä magaeabh teruiéíhozamértj tavaszárpának sem, ahogy lekaszáltuk, úgy rothadt el a határban. Tanulságul szolgáltak számunkra ezek a hibák és igyekszünk is minél előbb felszámolni azokat. A csomózásnál már megszüntettük az egyenlősdit. Miután minden tagnak a végzett munkája után írtuk be a munkaegységet, másfélszeresére emelkedett a napi teljesítmény. Igen jó eredményeket értek el a csomózásnál Zsoldos Erzsébet, Till Margit és Kertész Istvánné, naponta több, mint 2 munkaegységet kerestek. ÁTSZERVEZZÜK A BRIGÁDOKAT és a munkacsapatokat — mondja Lakatos elvtárs és miután elkészül az üzemterv, felosztjuk a területet brigádokra, munkacsapatokra és egyénekre, hogy ebben az évben mindenki feleljen végzett munkájáért és prémiumban részesíthessük a jó eredményt elérőket, megbüntethessük a hanyagul dolgozókat. A munkafegyelem terén is voltak nálunk hiányosságok, ami szintén nagyban hozzájárul a termésátlag csökentéséhez. Hibát követtünk el azzal hogy nem vontunk le munkaegységet azoktól, akik igazolatlanul elmaradoztak a munkából. Arról azonban már beszámolhat Major elvtárs, hogy azokat a tagokat, akik csak ,,vendégek” voltak a szö- zetkezetnél. mert legtöbbet a kulá- koknál dolgoztak kizártuk szövetkezetünkből : Kosa Margitot, Tóth Katalint és még 6 tagot. NAGTOBB A TERMÉS A SZÖVETKEZETI FÖLDEKEN A sok hiba mellett is elég jó volt a termésünk. Ösziárpáből elértük holdankint a 15 mázsát, búzából a 11 és felet, kukoricából is megtermett 30 mázsa, burgonyából pedig 50 mázsa. Nincs a községben olyan középparaszt, akivel elcserélném évi jövedelmemet — mondja inegeléget- ten Lakatos elvtárs. Igaz, nem is húzódozott a munkától. Bizonyítja ezt aZ, hogy egymaga közel 340 munkaegységet keresett, feleségével pedig 529-et, pedig már nem fiatalok. Jövedelmük 19 mázsa búza, 9 mázsa rozs, 8.70 mázsa tengeri, 440 kiló árpa, 10 mázsa burgonya, 140 kiló vöröshagyma, 91 kiló cukor, 17 mázsa lucerna, 48 múzsa szalma, ezenfelül zsír, szalonna és egyéb apróságok, amit évközben kaptak. Tisztapénzben is kaptak 5000 forintot. Irigyelték is ezt a szép jövedelmet azok, akik ellógták a napokat egész évben. Váltig azt akarták volna kiharcolni, hogy egyenlően osszuk el a juttatásokat. Jobban szerette volna azt Iluszinszkó István is, ha 93 munkaegysége után annyit keresett volna, mint Lakatos elvtárs, ugyanúgy Jendrócki Etel 52, Herceg Rozália 93, Németh Jolán pedig 105 munkaegységével.. Az elmúlt esztendőben megtanulhatták ezek a tagok, hogy a termelőszövetkezetben mindenkinek annyi a jövedelme, amennyit dolgozik. A gépállomások és termelőszövetkezetek élenjáró dolgozói megyei tanácskozásának tiszteletére vállalta Lakatos elvtárs, hogy hétfőtől kezdve legkevesebb 20 tagból álló brigáddal megy át a nyírlövői termelőcsoportnak segíteni dohányt csomózni. .,Ezt a vállalásunkat Is mondja el Major elvtárs a tanácskozáson”. így látják el küldöttüket megbízatásokkal a megyei tanácskozásra a Szabadság termelőszövetkezet tagjai. ÍAntaJőézi Klárajh A gyulaházi Szabadság tsz. tagjai megbízzák Major elvtársat, számoljon be eredményeikről, hibáikról a megyei tanácskozáson A javuló népnevelőmunka mellett a tanács is dolgozzon jobbon Nyírpazonyban a begyűjtés eredményeiért
