Néplap, 1952. január (8. évfolyam, 2-25. szám)

1952-01-20 / 16. szám

4 néplap 1952 január 20, vasárnap EPOl A KOMMUNIZMUS Szerdán tartják Nyíregyházán a Lenin-emlékestet i. Hajnali köd üli m'eg a gáton túl elterülő roppant völgyiek nőt. A köd halványkéken gomolyog és pontosan a vfe látszatát kelti. — Mintha tenger lenne előttünk! Mi. kor sátán felszáll a köd, hatalmas arányaiban előbukkan a cimljan* stzkajai ■víztároló. Ez a hivatalos neve, a valóságban azonban ISO kilométer hosszai, 30 kilométer szé­lességű tenger lesz, mélysége eléri n.z Azovi-tonger mélységét. Kiszá­mították, hogy vihar idején három, méteresi hullámok nyargalnak majd óriási felületén... Sokat írtak már a cimtjanszka- jai hatalmas építkezésekről, do ír- niivalő mindig akad. Kifogyhatat­lan a téma, mert szinte minden nappal új kép fogadja az embert. Akik szeptember 19-én jártak erre, még azt látták, hogyan folyik a mindkét oldalról beszorított, csen­desnek nevezett Don szakadatlanul Mtoorogva régi medrében. Szep­tember 20-án már új medrében hömpölygött a folyó: valóra vált a szovjet tudósok elgondolása, megvalósult a sízovjet emberek épí­tő munkája nyomán. A további na­pok is új meglepetéseket, új ered­ményeket hoztak. Szeptember 21-én üresen tátongott a régi meder, amelyből évszázadok után kiparan- osolták a Dont, de szeptemberi Költöznek a falvak 22-én már nyoma sem volt az el­hagyott folyóágynak. Gépek soka­ságát állították munkába és nem egészen kilenc óra alatt elzárták a régi medret. 2. Most a 12 kilométeres gát be­tonmunkálatain dolgoznak olyan lendülettel, hogy ezen a téren is egyik napról a másikra feltonerhe- tellenül változik a kép. A beton- keveréket szállító villamosvonátok vezetői megkétszerezték fordulóik számát, a betonlapokat szállító gépkocsivezetők az eddigi 12 for­duló helyett 30—10 fordulót tesz­nek meg és ilyen arányban fokoz­ták termelésüket a betongyárak is. lágyija Psenyieina koroszomoltag, az egyik bétongyár főmechaniku- sa például elérte hagy napi 500 köbméter helyett im’gegyszer annyi betonkeveréket szolgáltat. A villa- mosvonatok felé hat óriás portál­daru nyújtogatja hosszú nyakát, átveszi a betontartályokat és a gátnál dolgozó burkoló munkások­hoz továbbítja. Ilyen lendületes munka mellett a jövendő körvonalat napról napra mind határozottabban bontakoz­nak ki. és a partján épült Kumsaekaja községet a 18 kilométernyire levő fensíkra költöztették. így indult vándorútra sok falu arról a vidók- ről, amelyet rövidesen elborít a tenger. így vándorolt el az üj ten­ger névadója, Cimljanszkaja köz- ség is. Az új Clmljanszkaját most a gát másik oldalán találjuk meg. Frissen épített, szép házak sora­koznak egymás mellé, rendezetten, nem ügy, mint a régiben, ahol ös­szezsúfolt, szeszélyes volt az épít­kezés. Itt nemcsak a jelenre gon­dolnak, hanem a Jövőre Is, a jövő városkép kialakítására. Jóleső érzés tölti el az embert, amikor az új épít­kezések között járkál. Az egyik házon fenn van az utcatábla is; Sserafimovics-utea, A ház elől ellátni a hatalmas építkezésre. Látjuk a két zsilipet, amely a cimljanszkaja! tengert a Donnal összekötő hajózható esa-, tornán épült. A gorkiji gyárakban már útra készek az áramvonalas gyorshajók, amelyek Moszkva és Kosztov között közlekednek majd és néhány hónap múlva itt jár­nak a csatornán, az új tengeren. Igazuk van a cimljanszkajiaknak: minden más, minden szebb... (D. Holendra cikke nyomán) Találkozás Lenin elvtárssal s. Ahogy elzárták a Don régi med­rét, elzárták n Kumsak-folyót is. élénkem élnek bennem most is a Szovjet unióbeli emlékek s kitö­rölhetetlenül flni jog bennem az, amilcor a küldöttség vezetője kő­éit e: küldöttségünk megtekinti a világ proletariátusának lángelméje, Lenin elvtárs mauzóleumét. A Metropol-szálló nagytermében elcsitult a zaj s minden are a be- szótő felé fordult. „Sokat láttunk és tapasztaltunk rövid, kintlétünk előtt s kitárult előttünk a, szovjet emberek gazdag, vidám élete. — Mintha tükörbe tekintettünk volna, ügy láttuk meg a szovjet emberek alkotó munkáján keresztül jövőn- két, a szocialista társadalom, a szo­cialista. emberek boldog jövőjét. Holnap pedig — folytatta a be' szótő — megtekintjük, annak az embernek a mauzóleumát, aki mindennek az alapjait lerakta, aki utat mutatott a fejlődésre s aki­nek útmutatásait követve, a nagy Sztálin valóra váltotta Lenin ha- gyatékdl." Nem volt sok beszéd, min d a m;- nyiunk lelke örült, hogy megláthat­juk. a, kommunista eszme tovább­fejlesztőjét, a szovjet haza építé­sének megalapozóját. * á A VÖRÖS TÉREN az ívltim­** pák fénye megtörik a Kreml falain. Azt hittük, a Téren keve­sen leszünk és elmondhatjuk egy­másnak gondolatainkat. De úgyüit- szik, ezen a nyári éjszakán nem­csak mi, hanem sok moszkvai em­ber jött el a Vörös-térre, hogy üj erőt merítsen ahhoz a munkához, amelyet a szovjet emberek folytat­nak, a, kommunizmus építésénél: vá­lni aváltdsában. .1 Kreml tornyán, ötágú vörös, rubincsillag lángolt. Heragyogta fényével a márványmauzóleumot s úgy tűnt, mintha fáklya lobogna: « béke és szabadság fáklyája. Beszélgetni akartunk, de annyi rótt a mondanivalónk, hogy az érzelmek elnyomták bennünk a szót. llogy meddig álltunk ott, per­cekig, vagy órákig, — ncrn tudom, de sebesen kergetődzö gondolataim állandóan egy dolog körül forog-' lak: holnap meglátom öt, a Halha­tatlant, a Nagyot, Eszményképün­ket. Ezen az éjszakán nem alud­tam. Folyton az járt, az eszemben: milyen lehet öt Filmeken már so­kat láttam megjelenítve, harcban és munkában, a Forradalom nehéz viharaiban. 8 láttam: ott, ahol megjelent, üj erőt kaptak a csilg- gedők, a gyözniakarás lobogott minden emberben, .t korahajnalt fény így ébren talált S mire a nap gazdag sugarait önteni kezdte, ké­szenlétben voltam. Nemcsak én, de sok más társam is. JfORÁN REGGEL indultunk a széles Szadorája-ülon a Lenin-niauzólcum feló s azt hittük, hogy rni leszűrte az első látogatók. A Vörös-téren azonban ezrek és ezrek álltak s a Szadovdja-üt felől egyre hömpölygött az emberáradat, mintha mindenki ma egy pont felé igyelcezett volna: a Lenin-mauzó- Icum felé. A nagy szovjet haza testvéri népei mintha mind-mind követeket küldtek volna Leninhez, Örményországból, a gazdag grúz földekről, Tyrkméniából, vágj) Kirgizia, távoli. vidékeiről. Sok- anya gyermekével, fiatalok és öregek egymás mellett állottak tü­relmesen, Várták, míg rájuk■ kerül a sor. Bennünket, a magyar pa- rasztkiildöttség tagjait, előreenged­tek. 8 mi rövid perceken belül szívdobogva állottunk ott a már­ványból készült mauzóleum előtt. Díszt és pompát vártunk mind­annyian, hatalmas emelvényt > amikor megpillantottuk öt, a Na­gyot, Lenint, mindegyre csak. öt néztük. Bent, a márványteremben már nem gondoltunk sem díszre, sem pompáira, csak őrá, Leninre. Hogy meddig néztem öt, percekig, vagy órákig — megint nem tudom. Csal: egyet tudok, hogy sokáig, nagyon sokáig, égy néztem rá, mint a szomjúhozó, ügy néztem rá, mint aki most nagyon sokat kapott, új erőt és lendületet a munkához, a harchoz. Bent a teremben nem gondolkodtam, csak néztem Lenint a maga egyszerűségében, a maga nagyságában. 8 már réges-réyen újra az utcán voltunk, de én még mindig ügy éreztem, mintha olt állanék előtte. 8 amikor erre a napra vissza­gondolok, tisztán és világosan ált előttem, hogy Lenin soha nem hal­hat meg. Lenin él ma is és élni fog örökké, J ÉVIN ÉL azokban a hatol­JJ más erőmüvekben, amelyek könnyebbé teszik a szovjet ember számára a munkát. Az öntiizőcsa- t ornák ban, amelyek termőfölddé teszik a sivatagokat. A milliók szi­vében, okik ma az ö nagy. halha­tatlan ügyén dolgoznak. Él a ka­zahsztáni mezőkön s benne él ab­ban a hatalmas harcban, amelyet a szovjet emberek a kommunizmus felépítéséért folytatnak. Benne él a dzsambull Vörös Csillag-kolhoz gazdag termése: edm ínyeiben, Dzsentehora Dórikba kvt'efer mé termázsás hektáronkénti oulcorrépa- termésében, amellyel világrekordot ért el, Szorij Nyikoláj, hatvan mé­termázsás hektáronkénti rizstermé­sében. Benne él a kazah nép szí­vében, akik a Forradalomig a leg­nagyobb elnyomatásban, szenve­désben éltek. Mindenütt találkozunk Leninnel a szovjet földön, Kazahsztánban vagy Ásít) ahdn vidékén, Ukrajná­ban vagy a, Bjelorussz földeken. Benne él abban az útmutatásban, amelyet a szovjet nép azóta, való- rándított: szovjethatalom és villa­mosítás: a kommunizmus. JVáLTjNK IS ITT VAN Lenin. ~ Itt él gyárainkban s a, föl­deken. Az tí eszméje lelkesít ben­nünket még nagyobb eredmények elérésére. Az ö eszméjét valósítjuk meg akkor, amikor országunk vil­lamosítását végrehajtjuk. Az ö eszméje él a Tiszalöki VizierOmü- ben, melynek elkészülte után gaz- \dag fény árasztja el falvalnkat, \hatalmas erővel folyik az iparosí­tás munkája: új gyárak gazda­gítják hazánkat. Lenin szellemében változtatjuk hazánkat a vas és acél országává. Megvalósult lenini eszme volt az, amelyik küldöttségünk minden egyes dolgozó paraszt tagját meg­győzte az új út, a szocialista út helyességéről s ennek szellemében írták alá a csoportba való belépé­si nyilatkozatukat, tettek fogadal­mat arra, hogy hazatérésük után üj csoportokat alakítanak. A foga­dalmat tett köriettc. L. Szász Si­mon parasztkiildütt beszámolója nyomán, a Bárt irányításéival lb- rány termelőszövetkezeti község lett. Nagy Károlyné lányai paraset- asszony-kühlött új csoportot alakí­tott. És ebben az évben ezeken a földeken mór gazdag termés bizo­nyítja a szocialista, a, lenini út helyességét. 8 amikor T.cnin elvtársra gon­dolunk, lehetetlen nem gondolni harcos társára, Sztálin elvtársra, Lenin eszméinek továbbfejlesztő­jére. hagyatékának megvalósítójá­ra a világ proletariátusának, a bé­kéért küzdő embermillióknak zász­lóvivőjére. 8 a ma harcaiban öt 1 áljuk ma­gunk előtt és harcostársát, amit.or fáradhatatlanul, erőnket nem ki­méire küzdünk hazánkban a■ szo­cializmus megvalósításáért, küz­dünk azoknak az eszméknek meg­valósításáért, amelyek boldogsá­gun!,at s jólétünket hozzák! ZHüRAKGYSZKI MIHÁLY A január 21-i üzemi és kerületi Lenin-emlékeslek után, szerdán este hat órai kezdettel tartják _me£ a központi emlék­estet Nyíregyházán Lenin elvtárs halálának 28. évfordulója a> kaiméból a Magyar-Szovjet Társasáé székházában. A beszédet Murczkó Károly elvtárs, a Maévar Dolgozók Pártja Városi Bi­zottságának titkára tartja meg, ma;d bemutatják a székházban a „Lenin októbere“ című szovjet filmet. A háromhónapos pártiskola jelentőségéről és szerepéről A Politikai Bizottság 1951 má­jus ■ 17-1 határozata kimondja: „Pártoktatásunk alapvető feladata a marxiznius-lenintziuus elsajátítá­sa alapján az MDP II. Kougresz- ,szn sa határozatainak bevitele a párttagság széles tömegeibe”. Éti­ből kiindulva a propagandistáknak nevelőmunkájukat a Kongresszus határozatának szellemében kell vé­gezniük, A pártiskolák, melyek a propagandamunka fontos eszközei, komoly szerepet töltenek be a me­gye pártszervezeteit vezető funkcio­náriusok nevelésében. Itt kapják meg a kommunista nevelésen ké­résziül azt a döntő segítséget, amely az osztályharc folytatásához, az új társadalom építéséhez szük­séges. A lidromhőnapos pártiskola első­sorban párttitkároknt, vezetőségi tagokat, valamint tömegszervezeti funkcionáriusokat készít elő a meg­növekedett feladatok végrehajtá­sára. Olyan funkcionáriusokat, akiknek — mint Pártunk alsó pa­rancsnoki karának — munkáján múlik nagyrészben a párt- és kor­mányhatározatok közvetlen megvaló­sítása azáltal, hogy a párttagság segítségével mozgósítják a felada­tok végrehajtására a dolgozó tö­megeket. A Párt azt a megtisztelő, ko­moly feladatot tűzte ki a pártisko­lák elé, hogy a megnövekedett fel­adatokhoz mindenkor adják meg a megfelelő segítséget. Vonatkozik ez természetesen a nemzetközi kérdésekben való tájékozódásra is. Az Iskolán az elvtársak megtanulják felismerni a Szovjetunió-vezette béketábor és az USA által vezetett imperialista há­borús tábor politikája közti kü­lönbséget. A béketábor igazságának, megdönthetetlen erejének tudata új erőt, biztonságot ad az elvtúrsak- nak az előttük álló nehézségek le­küzdéséhez . Az iskolán az elvtársak választ kapnak a pártépítés elvi és gyakorlati kérdéseire. Gá­bor elvtárs, a nyírtéti gépállomás politikai vezetője elmondotta, hogy ment náluk azelőtt a tag- és tag­jelöltfelvétel. Taggyűlés napján, esetleg egy nappal előbb keresget­ték, hogy kit is lehetne felvenni, mert — amint mondotta — „nem volt tervszerűség, nevelőmunka a pártépltés torén. Az iskolán meg­tanultam, hogy rendszeresen foglal­kozni kell azokkal a pártonkívü- llekkel, akik tervteljesítésben, nép­nevei őmunkában és egyéb pártmeg- blzatások teljesítésében megállják a helyüket. Mióta az Iskolából haza­tértem, nyilvántartjuk ezeket a dol­gozókat és a pártvezetőségünk egy- egy tagja rendszeresen foglalkozik velük. Most már állandóan tudjuk, hogy kiket javasolhatunk a követ­kező taggyűlésen felvételre, de már azt is, hogy azután kikkel foglal­kozunk nagyobb mértékben. Komo­lyabb gondot fordítunk a politikai iskolára is és sikerült megszüntetni az eddigi lemorzsolódást, ügyelünk arra is, hogy a felvett tagjelöltek jó munkájukon, tanuláson keresztül a tagjelöltségi idő elteltével tagok­ká válhassanak.” Az iskolán megtanulják észre­venni az elvtársak a látszólag kis dolgok szoros összefüggését az or­szágos üggyel. Korsoverszki Jolán elvtársnő, a veucsellől gépállomás vezetője elmondotta, hogy mielőtt bejött az iskolára, sok dolgozó el­késve járt be munkahelyére. Most értette meg igazán, hogy a munka­'fegyelem megsértése milyen befo­lyással van a tervteljesítésre és ezen keresztül a terméshozamra. Most már a szigorúbb rendszabá­lyokat meg is tudja világosan ma­gyarázni a dolgozóknak. A pártiskola feladata az is, hogy segítségét nyújtson a szocializmus építése politikai, gazdasági és kul­turális kérdéseinek megértéséhez. Ezek megértése Is aláhúzza a tanu­lás fontosságát, megmutatja azt, hogy csakis az elméleti képzettség segítségével tudjuk hiba nélkül megvalósítani Pártunk parasztpolitikáját Csak elméleti felkészültségünk biz­tosíthatja, hogy el ne tévedjünk a bonyolult falusi osztályhareban, Méglnkább megértik az elvtársak, hogy a II. Pártkongresszus általi kitűzött döntő stratégiai feladat, a mezőgazdaság szocialista átszerve­zése állandó harci kérdés, ame­lyet csakis a falusi osztűiyellen- séggel szembeni kemény, szívós harcban vihetünk győzelemre. Lenin elvtárs azt tanítja erről; „A proletárdiktatúra nem befeje- zéso az osztúlyharcnak, hunom foly­tatása új formában: a proletár- diktatúra, a győzelmes és politikai hatalmat kezébovevő proletariátus osztálylmrca a legyőzött, do inog nem semmisített, el nem tűnt, el­lenállását meg nem szüntető, ellen­állását fokozó burzsoázia ellen”. Az 1919 október 20-i és az 19511 május 17-i PB határozatok oktatási munkánk hiányosságaikról vetették fel az elmélet és gyakorlat összekapcsolásának, valamint al párt- és kormányhatározatok 'fel­dolgozásának gyengeségét. Fontos figyelmeztetés ez elsősorban szá­munkra. minden propagandista szá­mára. Úgy tanítsuk az elméletet, hogy azzal hallgatóinkat gyakorlati munkájukban fegyverezzük lel, ai párt- és kormányhatározatok, a. Pártkongresszus célkitűzéseinek megvalósításában. A PB május 17-1 határozatai hangsúlyozza: „A pártoktatás szín­vonala alapvetően a propagandista, káderek összetételétől, azok elmé­leti, politikai és módszertani felké­szültségétől függ. Most fokozottan* olyan propagandistákra van szüksé­günk, akik alaposan ismerik Pár­tunk politikáját, gazdag tapaszta­latokkal rendelkeznek a gyakorlati munkában. Szabadon tájékozódnak a belpolitikai és nemzetközi helyzet­ben. Választ tudnak adni a dolgo­zók kérdéseire, meg tudják magya­rázni az egye3 elméleti problémá­kat és szilárd meggyőződésre, ék úllhatőságra nevelik a hallgatókat.'’ A propagandamunka megbecsülő* sót, egyben felelősségét olvashatjuk ebből a határozatból. Csak az lehel jó propagandista, aki szüntelenül saját képzettségének emelésére tö­rekszik. Komoly segítséget nyújta­nak ebhez a szovjet propagandisták gazdag tapasztalatai, a szovjet pe­dagógiai tanulmányok. Példaképeink a nagy Bolsevik Párt tagjai és a szovjet emberek milliói tudatában vannak annak, hogy marxista-leninista képzettsé­gük emelése, a kommunizmus épít* kezésoit, a béke nagy ügyét segít* elő. Ennek tudatát kell elmélyít«, illők megyénk propagandistáinak la a szocializmus építésének meggyor­sítása, a béke védelme érdekében. Dáni SámAomé, a 3 hónapos pártiskoia vezetője^

Next

/
Oldalképek
Tartalom