Néplap, 1952. január (8. évfolyam, 2-25. szám)
1952-01-13 / 10. szám
néplap 1952 iauuár 13. vasárnap cgai: 1953 végén és 1954-ben fogjuk ja termelésben kézzelfoghatóan érezni!. Ezért jelentősen uagyob erőfeszítésre van szükség 1952-es tervünk megvalósításához, mint amekkora erőfeszítést az 1951- évi teljesítése és túlteljesítése megkövetelt. Ezután arról szólott, hogy a. Párt és a kormány határozatai kedvező feltételeket teremtenek 1952. évi feszített tervünk silceres teljesítéséhez és túlteljesítéséhez. Az elmúlt év tapasztalatai alapján néhány alapvető kérdésre kell felhívnunk gazdasági vezetőink s ugyanakkor párt- és tömegszerve- zeti funkcionáriusaink figyelmét. Emelkedjék egyenletesen a termelés Az első kérdés: A rendelkezésre álló termelőeszközük, ipari felszerelés, gépek, berendezések, épületek, nyersanyag jobb kihasználása és persze ezzel együtt a munkaerő helyesebb, rendszeresebb, tervszerű felhasználása. Mi szükséges ehhez )• Mindenek előtt a termelés egyenletes iltemíí emelkedésének biztosítása és ezen- belül is elsősorban a tíznapos, dekádtervek szerinti egyenletesen emelkedő termelés megvalósítása s a hóvégi rohammunka felszámolása. Persze egyes iparágakban malmost naponta meg kell határozatiunk a termelést, és naponta, sőt vannak területek, ahol óránként is tudnunk kell ezt követni. Jelenleg a legtöbb üzemünkben h hónap végén rohammunka folyik. Persze nemcsak dekádonként ez a helyzet, hanem az év különböző szakaszaiban is, sőt hetenként és a nai» különböző szakaszaiban is ugyancsak így van. Reggel lanyhán, lassan indul el a termelés, azután felfut és az ebédszünet után megint visszaesik, utána megint emelkedik és a befejezés előtt megint esik. Ez a rohammunka — ez a főbajunk — odavezet, hogy a hónap elején a felszerelés és a munkaerő nincsen kihasználva, a felszerelés nagyrésze felhasználatlanul hever, a hónap végén pedig munkaerőhiány lép fel s nyakra-főre túlóráznak és túllépik az engedélyezett béralapot. 1952-ben el kell érnünk, hogy inast januártól, az év, elejétől kezd- Ve a termelés minden iparágban, 5- kivéve természetesen tt kifejezetten idényjellegű iparágakat — dekádról dekádra, hónagr ól-hónapra, negyedévtjöl-negyedévre, egyenletesen emelkedjék. A gépek, az ipari felszerelés, a termelőeszközök teljesebb és tervszerűbb kihasználása érdekében ige» jelentős tar! széles körben alkalmazni kell egész iparunkban, mindenekelőtt pedig gépgyártásunkban, tömegcikklpa- ruukbun, szénbányászatunkban a korszerű termelésirányítást, a Diszpécser-rendszert. Be kell vezetni mindenütt a tervszerű megelőző karbantartást. Meg kell szigorítani a túlórákkal való gazdálkodási és általában csökkenteni kell a túlórázást. Az egyenletesen emelkedő termelés egyik alapvető feltétele a kooperáció helyes megszervezése és jó működése. Vaunak, akik azt gondolják, hogy a helyes kooperáció az, amikor egy- egy cikk termelését lehetőleg sok üzem között .osztják szét. Jgy pl. az arató-cséplőgépek hajtóműveinek gyártására az EMAG-ot jelölték ki, de oly módon, hogy a hozzávaló alkatrészeket IS tízemben gyártották le és egy-egy alkatrésznek emellett liat-nyolc gyáron kellett keresztülfutnia. Világos, hogy az ilyen „kooperáció” inkább bolhacirkuszra hasonlít, amelyben mint ismeretes, a bolhák nem előre megállapított terv szerint, hanem saját kedvük szerint ugrálnak. A legfontosabb gyártmányokra kooperációs tervet keli készíteni és alkalmazni. Erre van megfelelő állami határozat, s ideje, hogy a határozatnak érvényt szerezzünk. A termelő apparátus, gépek, a felszerelés jobb kihasználása érdekében rendkívül fontos a fo- lyamszerfl, ciklusos és zártclklusű termelésre való áttérés - meggyorsítása és a munka termelékenységét űövelö új termelési módszerek, mint amilyen a gyorshengerlés, gyorshúzás, gyorsvágás, gyorsüzem-mozga- lom széleskörű alkalmazása és mind szélesebb tömegmozgalommá fejlesztése. Ha csak a már ismert kezdeményezéseket megfelelően elterjesztjük és következtésen alkalmazzuk, akkor is alckaink vannak fiz 195". évi terv teljesítéséhez és (túlteljesítéséhez. -Pedig nem kétséges, hogy a már Ismeretes kezdeményezésekhez 1952 folyamán újabbak fognak járulni. Ebben Igen nagy Szerepet játszik és kell, hogy játsz- szék a munkaverseny elmélyítése és további kiszélesítése s ezen belül mindenekelőtt a szakszerveztek és a DISZ fokozott aktivizálása a snunkaversenyben és Sztahánov- luozgalom kifejlesztésében és ugyanakkor a pártszerveztek felvilágosító és irányító munkájának további megjavítása a munkaverseny, a termelés, a helyes, kezdeményezések felkarolása és elterjesztése terén. Sokszor felvetik elvtársak a kérdést: minek alapján versenyezzünk 5 Versen veszünk az 1952 évi terv alapján, a havi, i negyedévi, az évi terv alapján. Versenyezzünk egész évben a minisztertanács és Szakszervezeti Tanács zászlajáért minden üzemben, minden egyes iparágban, egész iparunkban. A termelő apparátus, a gépek, a felszerelések, a munkaerő jobb fel- használásának folyamán ennek a harcnak a többi közt oda kell vezetnie, hogy megtakarításokat érjünk el a beruházásoknál, hogy a már engedélyezett (megtervezett), beruházások egyrésze feleslegessé, nélkülözlietővé váljék, vagy pedig esetleg olyan beruházásokat, illetve ezeknek egyrészét, amelyeket 1952— 1953-ban kellene megvalósítani, későbbre lehessen elhalasztani, azért, hogy a legnagyobb, a legdöntőbb, a legfontosabb beruházásokra maximális mértékben összpontosíthassuk anyagi eszközeinket 1952—53-ban és ezeket minél előbb befejezzük, hogy minél előbb működő, termelőüzemekké váljanak. Ezt úgy kell elérnünk, hogy ugyanakkor a term*- lésl tervet teljesítsük és túlteljesítsük. Itt is a Szovjetunió tapasztalataihoz kell fordulnunk, ahol az elmúlt évben a moszkvai nagyüzemek igazgatóinak kezdeményezésére hatalmas mozgalom indult meg az egész nagy Szovjetunióban a beruházások megtakarításáért és ez a mozgalom sok milliárd rubelnyi beruházás megtakarításához vezetett. V munkafegyelemről, bér- és tervfegyelemről A második kérdés, amelyre fel kell hívni a figyelmet, a munkafegyelem, a bérfegyelem ts a tervfegyelem megszilárdítása. 1951-ben a bérfegyelem meglazult. Szerencsére távolról sem olyan mértékben, mint ;i949-ben, amikor a Központi Vezetőségnek ezzel a kérdéssel igen komolyan, mint alapvető kérdéssel kellett foglalkoznia. De azért a bérfegyelem meglazulása 1951-ben nem volt jelentéktelen, hanem Igen komoly volt és nem mehetünk el mellette. Szigorú rendel kell teremtenünk a normák kezelése terén, Biztosítani kell a minisztertanács határozatának megvalósítását, hogy amennyiben a termelési feltételek megváltoznak, mert pl. új, magasabb termelékenységű gépeket alkalmaznak, vagy átszervezés által korszerűbbé, tökéletesebbé teszik a munkafolyamatot, akkor a normákat kötelezően meg kell változtatni. Ez jelenleg általában nem történik meg, csak egyes esetekben s tz a normák lazításának, a bérfegyelem meglazulásának egyik legfontosabb formája. Egyetlen becsületes munkás sem kívánhatja, hogy amikor a vállalat, az üzem. az állam új, nagyobb termelékenységű felszerelést ad, vagy amikor a kézi munkát gépierővel helyettesítjük, s ezzel emelkedik a termelékenység, a norma ugyanaz legyen, mintha minden a régiben maradt volna. S a vezető, aki szemet húny, vagy segédkezet nyújt az ilyesmihez, becsapja az államot, a saját államát, a nép államát, megkárosítja a munkásosztályt, • fékezi fejlődésünket. Fel kell számolni a munkakiadás és a munkaátvétel terén mutatkozó, különösen az építőiparban, de résziben a gépiparban is igeu elterjedt, s már-már tűrhetetlenné vált lazaságokat és a pótidők és előkészítő idők utalványozásánál elsősorban a gépiparban található visszásságokat Be kell tartani és be kell tartani a selejt rendeletet, amelyet a gyakorlatban jelenleg alig alkalmaznak Biztosítani kell a technológiai fegyelmet. Szigorúan alkalmazni kell a béralappal való tervszerű gazdálkodásra vonatkozó előírásokat, s azokat, akik felelősek a béralap túllépéséért, felelősségre kell vonni. A terrfegyelem szempontjából szükséges, hogy a lógósok, az önkényesen kilépők, az igazolatlanul mulasztók ellen szigorúbb rendszabályokat alkalmazzunk, amire jogszabályaink lehetőséget adnak és amit a becsületes dolgozók, azaz a dolgozók túlnyomó többsége már ré- gesrégen maga követel. Ugyanakkor persze szem előtt kell tartani Rákosi elvársnak azt az útmutatását, hogy a munkafegyelem megszilárdítása terén a iőfeladat olyan légkör teremtése, amelyben nincs maradása a lógósnak, a naplopónak, az igazolatlanul mulasztónak, a „hosszú“ forintért egyik munkahelyről a másik munkahelyre repülő-vándormadaraknak. És figyelembe kell venni azt is, hogy a gazdasági vezetőknek mindent el kell követniök, ami törvény szerint módjukban áll, az üzemükben, vállalatuknál dolgozó munkások és alkalmazottak állandósítására, arra, hogy a dolgozók magukénak vallják, megszeressék üzemüket, vállalatukat s azt önként el ne hagyják. A fegyelem megszilárdításához az is hozzátartozik, hogy . felelősségre kell .vonni azokat a vezetőket is, akik nem azt termelik, amit a terv előír, jogosulatlanul túllépik a munka béralapot, engedély nélkül végeznek beruházásokat, rendeltetés-ellenesen használják fel az anyagot, hitelt, vagy elmulasztják kötelességük teljesítését a fegyelem- sértőkkel szemben. De persze ugyanekkor joggal követelhetik meg tőlünk az üzemeink, trösztjeink Igazgatói, áltnlában gazdasági embereink, hogy mi is, a felsővezetés is szigorúan betartsuk a tervfegyelmet s hogy ne változtassuk lépten-nyomon a terveket. Pl. aligha lehet normálisnak tekinteni, hogy az 3951 negyedik negyedévi tervet november óta 28 esetben módosították, vagy hogy az 1951 negyedik negyedévi tervmódosítások közül egyiket-másikat minisztériumaink csak 1952 januárjában kapták meg. A mnukaerőgazdálkodásról A harmadik kérdés, amelyre fel kell hívni a figyelmet, az ipar, a közlekedés és a mezőgazdaság munkaerőszükségletének biztosítása 1952-ben. Iparunkban még további munka- erőtartalékaink vannak, amelyeket igenis felszínre lehet és kell hoznunk. Nagyon felduzzadt a2 adminisztratív és kisegítő apparátusunk. Ennek létszámából a munkaerő egy bizonyos részét tervszerűen át kell irányítanunk a termelő munkába. Vannak üzemeink, ahol fölös munkaerő van. Ee kell vonnunk a toborzás elsöévi tapasztaltaiból a tanulságokat. Az első és légion-' tosabb tanulság szerintem, hogy az üzemek, vállalatok ne várják, hogy a szájukba repüljön a sültgalamb, hogy elsősorban az üzemeket l>ell aktivizálnunk a munkaerőtoborzás terén. Az 1952-ben szükséges munkaerő biztosításához hozzátartozik az ipari tanulók helyesebb elosztása is. és részben az ipari tanulóképzés átszervezése saját tapasztalataink és a Szovjetunióban szerzett tar pasztalatok alapján oly módon, hogy 1952-ben megszilárdítsuk a már eddig elért eredményekét, emeljük a szakmunkásképzés színvonalát és bizonyos területeken, elsősorban az építőiparban és a bá- nyászatban megváltoztassuk a szakmunkásképzés naiv. rendszerét, kissé idősebb, de fiatal munkásokból, a mainál sokkal gyorsabban, ma gában a munkában , képezzünk szakmunkásokat. A* önköltségcsökkentésről A negyedik kérdés amelyet figyelembe kell vennünk, az önköltségcsökkentés kérdése. Az elmúlt esztendőben a gyáripar nagyjában teljesítette ’önköltségcsökkentést tervét, de egyes területeken jelentős lemaradás mutatkozik, illetve a tervezésnél volt nagy lazaság. Az önköltségcsökkentés helyett — folytatta — emelkedett az önköltség a széntermelésnél, amiben persze jelentős szerepe van annak, hogy nagymértékben felemeltük a bányászok bérét. De természetesen nemcsak ez játszott szerepet, hanem szerepet játszott például a fajlagos bányafa-felliasználás jelentős megnövekedése is. Kétségtelen, hogy 1952-ben szigorúan mér nünk kell az önköltséget és teljesítenünk kell az önköltségcsökkentés tervét. Ennek eszközei a már említett ütemes, grafikonsserű termelés, a tetv melöeszicözök jobb kihasználása„ a tervfegyelem megszilárdítása, aranyággal való fokozott, de észszerű, takarékosság, szoros anyagnormál) előírása és szigorú betartása, új munkamódszerek, helyes újítások elterjesztése és kötelező bevezetései és végül a pénzügyi fegyelem megszilárdítása, «. főkönyvelőségek megteremtése mindenütt, ahol még, nincsenek meg és ahol szükség van, rájuk, tekintélyük növelése és általában az ellenőrzés munkájának[ megjavítása. A minőségről és a választékról Az ötödik kérdés a minőség és a választék • kérdése. 1951. évi tervünk megvalósítása folyamán több ízben kellett foglalkoznunk a minőség kérdésével, többek között külkereskedelmünk szempontjából is. A szocialista iparnak nemcsak mind több és több árut kell termelnie, hanem mind jobb és szebb árut is. A minőség emelésének követelménye a termelőeszközökre éppúgy vonatkozik, mint a fogyasztási cikkekre. Ami a fogyasztási javakat előállító könnyűipart és élelmiszeripart illeti, itt nemcsak magában véve a minőség fontos, hanem az is, hogy megfelelő legyen a választék. Minden egyéb mellett a Párt és a minisztertanács december 1-i nagy- fontosságú határozata azért is jő, mert alkalmas 'arra, hogy minisztériumainkat, trösztjeinket, üzemeinket jobbminóségü és választékosabb áru termelésére szorítsa: mert amennyiben nem ilyet termelnek, akkor az áru a nyakukon marad, mert a silány, az, ízléstelen kivitelű, a csúnya árut a kereskedelem nem fogja átvenni és a fogyasztók nem fogják megvásárolni. Ezért a minőség megjavítása s a megfelelő választék biztosítása 1952. évi tervünk sikeres megvalósításának egyik fontos feltétele. Végül rátérek ^ a vezetés kérdésére, a vezetés színvonala emelésének kérdésére. Kétségtelen, hogy 1951-ben értünk el eredményeket ezen a téren. Megnőtt a vezetés felelőssége, jobban kidomborodott egyszemélyi jellege. Mostanában, ha az üzemek, vállalatok vezetéséről van szó, mind kevesebbet hallunk üzemi háromszögről. De azért az igazgatót még sok helyütt szégyenlősen „vállalatvezetőnek” nevezik, mert attól tartanak, hogy az „igazgató” szónak valahogy burzsoá hangzása van. Másutt viszont az ellenkező végletbe esnek: és különösen egyes nagyüzemeknél az igazgatót röviden, burzsoá módra „vezérnek” nevezik, holott ismeretes, hogy a mi országunkban, a mi népünknek egy vezetője van, a mi szeretett Rákosi elvtársunk. Rámutatott ezután Gero elvtárs arra, hogy az önálló elszámolás rendszere alkalmazásának területén van előrehaladás, de. számos esetben ez a rendszer csak papíron van meg. Kiemelte a vezető káderek szakmai tanulása tervszerűségének fontosságát. Beszélt arról, hogy egyes minisztériumok fontos rendszabályokat a Párt és tömegszervezetek, tellát a dolgozó tömegek nélkül, tehát bürokratikusán igyekeztek megvalósítani, • A leghelyesebb intézkedés is hely* telenné válhat, ha helytelenül hajtják végre — folytatta. S ebbőí mindenek előtt azt a tanulságot kell levonnunk 1952. évi munkánkra és általában a további munkánkra, hogy a gazdasági vezetési nek a dolgozók széles tömegéire kell támaszkodnia és hogy egyetlen valóban fontos, nagyhorderejű gazdasági, termelési, műszaki rendszabályt sem lehet sikeresen végre; hajtani az illető kerületek pártbizótt-* ságainak tudta, segítsége és támogatása nélkül, a pártszervezetek, d kommunisták segítsége és tűmoga - tása nélkül, a tömegszervezetek megfelelő mozgósítása nélkül. Eó persze nem jelentheti, hogy a gazdasági Vezetés a műszaki vezetés saját kötelezettségét, saját feladatait, saját felelősségét a pártbizottságokra, a pártszervezetekre, ai népnevelőkre, a tömegszervezetekre hárítsa. Ellenkezőleg I Gazdasági vezetőinktől, a felsőktől csak úgy, mint az alsóktól, elvárjuk, hogy valóban vezessenek! Ahhoz, hogy 1952-es feszített népgazdasági tervünket teljesítsük és, túlteljesítsük, jelentős mértékben emelnünk kell gazdasági vezetésünk színvonaléit, s ez nemcsak azt jelenti, hogy gazdasági vezetésünknek az 1951. évinél is nagyoblj mértékben keli támaszkodni a dolgozó tömegekre, ezeknek legszélesebb rétegeire, hanem jelenti .egyben azt is, hogy gazdasági vezetésünkben még következetesebben kell érvényesülnie Pártunk vezetésének, a kommunista, bolsevik vezetés Szellemének, Rákosi elvtárs bölcs irányításának. (Taps.) A vezetés színvonalának emelő** azt is megköveteli, hogy 1952-ben tovább erősítsük a tudomány és a gyakorlat kapcsolatát, a tudomány és a termelés együttműködését, hogy tudományos kuta* tóink és kutatóintézeteink, laboratóriumaink, elsősorban a tervbe! kitűzött feladatok megoldásának elősegítésén és a további évek feladatainak előkészítésén munkálkodjanak és hogy általában erősítsük nagyüzemeinkben a laboratóriumi munkát és kutatást.. A nagy közös erőfeszítésnek biztosítania kell 1952. évi feszített tervünk teljesítését és túlteljesítését. Kern kétséges, elvtársak, hogs' ez így lesz. így kell lennie, mert ehhez rendelkezünk a szükséges feltételekkel. Mert a feladat, araé. lyet Pártunk és kormányunk elénk, tűz, teljes mértékben reális! Mert a feladat, megvalósításában a mi. nagy Pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja vezet bennünket — fejezte be beszédét Gerő Ernő elvtárs. GerŐ elvtárs , beszédét vita követte, amelyben felszólalt Eáko^ Mátyás divtára ia,. - ' stst
