Néplap, 1952. január (8. évfolyam, 2-25. szám)
1952-01-31 / 25. szám
1952 AUGUSZTUS 28, CSÜTÖRTÖK m mondott tegnap este Vasvári Pál o négy szabadságharcos a biidi dolgozó parasztoknak Lipták Jánosné i DERŰSNEK LÁTOM CSALÁDOM JÖVŐJÉT Tizennégy Hold földiünk sok munkát adott, így bizony még 13 éves kislányunkat is többször itthon kellett niaraszitalinunjk a niagy munkaidő alatt az iskolából. Felfért a segítség. A hiányzás erősen gátolta a tanulásban, pedig férjemmel úgy határoztunk, ha kijárjál az általá- ,nos iskolát, tovább taníttatjuk. A gyereknek kedve van hozzá. Sokat gondolkodtunk: mitévőik legyünk? Férjem, aki már az 57. évét tapossa, már a mulit esztendőben be akart lépni a termelőszövetkezetibe. Tudtuk, ezzel megoldanánk kérdésünket, hisz a szövetkezetben megkeresünk annyit, amennyi a megélhetésünkhöz szükséges és köny- nyebben taníttatnia,tjük kislányunkat is. Visszatartott azonban valami bennünket. Egyéni gazdálkodásban születtünk, ebben nőttünk fel s így a változás, mely körülöttünk történik, ismeretlen s míg meg nem ismerjük: félünk tőle. Most már azonban kezűjük megkedvelni, mert látjuk: vezetőink jót akarnak 'nekünk, nem úgy, mint a Horthy- remdszar urai. Bizony iákkor megvolt a sok ígéret, — mint a csatornaépítés terén is —, de a tett elmaradt. Államunkkal szembeni kötefezett- ségünknek eddig hiány nélkül eleget tettünk. Kenyérgaboniabeadá- sunkat a cséplőgéptől teljesítettük. Miég az adót kell kifizetnünk. Nem akarunk tartozással a szövetkezetbe menni, eddig is élen jártunk, most sem1 akarunk a hátulsólk közt lenni. Mikor a, szomszédok és ismerősök megtudták, hogy belépünk a szövetkezetibe, — 18-an írták alá a belépési nyilatkozatot, Rácz Són dór, Gál La jómé, Puskás Ferencné és még mások a férjemet ibövették. Ivét szép lovat viszünk .be, hogy ezzel is ^nősítsük a szövetkezetei örömmel adjuk, miért tudjuk, ezzel is a saját fejünk ágyát vetjük. H-: <a kamara, teli, — a család bőség ben él, ha a szövetkezet gazdag, — úgy a tagok sem szűkölködnek. Már pedig a Munka- tszcs, a gazdasági évben szépen bebizonyította, ,a szövetkezeti tágoikniak jobb életük vara, mint az egyénileg gazdálkodóknak. Hisz egyes tagok jóval többet vittek előlegként haza gabonából, mint a családjuk fejadagja, s még ezután. jön a kukorica, burgonya és más természetbeni juttatás. Sö' még pénzt is kapnak. Ezért látom olyan derűsen saját családom jövőjét is a szövetkezetben és nem bántuk meg, hogy beüéjptünk. Elmondta: LIPTÁK JÁNOSNÉ, a büdfizatttmihályi Munka tszcs tagja KÉPEK TÚRKEVÉRŐL, a hiidszentmihályiak példaképéről A büdszentmihályi dolgozó par mztok is elküldték társaikat Túr- hevére, a, híres szövetkezeti városba, hogy visszatérve, beszámoljanak tapasztalataidról. Mészáros Sándor, ó. Nagy elvtárs hűségesen be is számoltak az ott látottakról s ez is nagyban elősegítette a község mostani rohamos fejlődését. Lenn a büdii részen, a régi 'községháznál, szinte percenként harsan fel a hangos mikrofón: „Szeretettel’ küldjük ezt a nótát ennek és ennek (az újbelépőnek...” Este van már, a mutató kilenc felé mozog, az emberek azonban jönnek szünet nélkül, mert egyikük sem akar kimaradni a szövetkezetiből. Leginkább az új Bar ózd a. csupor tba jelentkeznek. Most lép be az ajtón Pap Mihály, Sztam/ik András, Hodászik Gábor dolgozó paraszt is. Pap Mihály feltette az új kalapját. Köszönnek, a jeihető legotthonosabban helyet foglalnak is mint ami magától értetődik, kérik a belépési nyilatkozatokat. Elsőnek Pap Mihály tölti ki. Kezébe fogja a ceruzát. Kicsit reszket a keze a. nagy izgalomban és egy cseppet sem csoda, ha valósággal ugrálnak a betűk a papíron. Pa,p Mihály felnéz, megnézi az aláírást, aztán bosszúsan kiáltja: „Adjál egy másikat, csak nem csúfítom el a belépést ilyen kaparással?!” Azzal fog egy új blankettát, nekiül az írásnak s nagy-nagy gonddal, lassan egymásután oda- gömbölyíti a betűket: Pap Mihály. • Most már szépen, katonásan, ünnepi módon sorakoznak neve betűi. Úgy is kell! Kicsi kis papírdarab a nyilatkozat, die drága okmány! Azt jelenti, hogy egy új, az eddigitől merőben más s az eddigitől merőben jobb élettel jegyzi el magát az ember. Azt mondják a büdieifc, hogy Fus- vári Pál, az 1848-as szabadságharc l'ámglíelkű fiatalja, élete első óráit itt töltötte a községben, Ismerik Vasvári Pált, sokat hallottak róla. Most azonban mégis nagy áhítattal hallgatják írásának sorait, amelynek jelentőségére csak most döbbennek rá — itt, ahol ma száz és száz dolgozó paraszt határozta el, hogy új életet kezd. Lám, míti is mond Vasvári: eljön egy olyan század „,... melybem a ló a tehervonó marhák állattgyüjtemények- ben ritkaságokul fognak mulattatni ... mert mind erre szükség nem lészen, minden terhes munkáit gép pótoland: nemcsak a munkára kárhoztatott rabszolgák, hanem a tehervonó állatok is föl fognak sza- Ibadíttatni a járom alól... új intézmények váltják fel1 a. mieinket...” Mintha csak előre látott volna száz esztendővel Vasvári Pál, Mintha csak látta és tudta volna, hogy ebben a hajdani sárba és szegénységbe fűlt községben megjelennek a kombájnok, .traktorok s a dolgozó parasztok, a hajdani rabszolgák „új intézményben”, szövetkezetben dolgoznak géppel, tudománny al1... összehajolnak a fejek s bólintanak Vasvári szavai felett. Kár, hogy ő meg nem érhette népe szabadulását, boldogulását. Hogy örülne, hogy repesne a szíve, amikor látná, hogy megvalósulnak a dolgozókhoz intézett intelmei: „Magunk között pedig teremtsünk egyetértést, összeforrd,st, testvériséget; mert az ember csak addig kicsiny, míg egyediül van. Ha. másokkal legyesül1, akkor .az ember nagy, hatalmas és az egeket is képes ostromolni, mint az őskor gigászai.” ( Hirtelen Balázs Géza, a fiatal újlbelépő hangja harsan. —■ örüljünk, elivtársak, hogy szövetkezel! tagok lettünk! S azzal odaugriifc a mikrofón elé, túláradó jókedvében, örömében be- lekiált. Soha nem beszélt még mik- rofón előtt, de most minden zavar nélkül szól. Nem sokat, csak anyáját: „Szeretettel, nagy szeretettel üdvözlök minden újbelépő társamat ...” Aztán, elhallgat egy percre, majd a tarkójára csapja a, ke- izét s énekelni kezd a mikrofonba, hogy hallja, tudja az egész falu a nagy boldogságát 1 Zeng, száll a nóta, újak és újak lépnek be az ■ajtón, fogják meg a ceruzát, hogy aláírják a belépési nyilatkozatot... Egy siló belseje a túrlcevei Vörös Csillag silótelepén. A képen jól látható az a sínpár, amelyen csillék szaladnak végig a földben egyik silóból a másikba s hord iák a taka rmányt. Csalókra, tolvajokra, Eató I. Lajos féle kulákokra nincs szükség a szövetkezetben 1 Kevés olyan dolgozó van Büd- sze.utmiháilyO'n, aki ne ismerné Kató I. Lajos kulákfattyút és apját. Kevés olyan dolgozó vám aki ne fordulna el tőlük utálikozva. Az idősebbik Kató harácsolta össze a földet, több, mint 70 liold'at. Nem tett ő azért egy kapavágást sem. Annál inkább pergett a nyelve csalárd módon, úgy történt, hogy annakidején „gróf” Dessewffy Tivadar megengedte, hogy 200 holdját felparcellázzák. Mindenki csodálkozott azon, hogy éppen Kató Lajos volt a legnagyobb kortese a grófnak, ő toborozta a szegényparasz- toikat, hogy vegyék meg a parcellákat, ki egy holdacskát, ki néhány négyszögölet kunjdióhelymek. Aztán, amikor megkérdezték ,a kulákot, hogy ő mennyit igényel, tiltakozva emelte fel a kezét: „Én? Nem igényiek én semmit, nem akarom előletek elszedni a földet, van nekem eliég...” Még el is hitték neki a nagy jószívűséget. Akkor esett csak le az álluk a szegényparasztokniah, amikor a kimérés után Kató I. Lajosnak 40 hold „maradéka” lett a 200 holdból. A.lattomban összejátszott Latndau, ügyvéddel, meg a mérnökökkel; ennek is, ai mik is a földjéből lecsíptek néhány négyszögölet. így jutott ingjen, egyetlen. fillér fizetség nélkül negyven holdhoz ez a tolvaj 1 Ha földszerzésről, vagyongyarapításra volt szó, nem volt fukar. Annál inkább zsugori volt cselédeivel szemben. Nagy János, meg a többiek naphosszat tudnának beszélni az éhezésről, kimerülésig űzött robotról1, amit a Máknál kellett elszenvedni. S beszélik a faluban: gyilkosság is terheli a gaz leikét! Az egj-ik ősszel dohányosával Indult el a beváltóba, átadni a dohányt. Ekkor látták utoljára a szegény dohányost A hullák nem hozta vissza, csak a pénzt tette el magának. S a nép nem tehetett semmit. A csendőrtoarútok elsírni - tottalk mindent, meg sem szólhatta senkii Katóékat. Most ezek a tolvajok, csalók és gyilkosok vetemedtek olyan pimaszságra, hogy odaitolakodj'anaik a Munka termelőszövetkezeti csoport irodájábai felvételre! Úgy gondolták, majd ott its kiravasizkodják, iki- csaljáik maguknak a henye életet. A büdsaentmiháílyd dolgozó parasztokat azonban nem lelliet megtéveszteni. A büdszentmihályi dolgozó parasztoknak nincs szükségük tolvajokra, csalókra, K. I. Lajostól^ kulákokra a. szövetkezetben! Tanácsai: Igás és iiaszenáliatokrs! A termelőszövetkezeti csoport tagjai a közös termelésben összes igavonó állataikkal, valamint a háztáji gazdáik adás kereteit meghaladó haszonállataikkal vesznek részt. ' •A belépő tagnak a iközös gazdálkodásiba' bevitt földterülethez szükséges vetőmagot, valamint .takarmányának a bevitt állataikra eső részét is be kell adnia a közös gazdálkodásba. A tagok által a közös gazdálkodásba bevitt igás- és haszonállatok, továbbá vetőmag és takarmány, valamint a gazdasági felszerelés értékének 15 százalékát a, közös szövetkezeti vagyonhoz kell csatolni, az ezenfelüli összeget a tehenek 'és az auyasertések (kocák) után egy éven belül, egyéb jószágok és ingóságok utáni pedig négyévi egyenlő részletben a tag részére M1 kell fizetni. Ha a tag a termelőszövetkezeti csoportba, való belépését megelőzően iigás- és haszonállatait _ a rendes gazdálkodás kereteit meghaladó mértékben _eladta, az eladott állatok értékének 15 százalékát be kell fizetnie a közös szövetkezeti vagyonhoz való csatolás végett, ellenkező esetben ezt az összeget az évvégi jövedelemelosztáskor jüvede- iemrészesedéséből le kell vonni. Közös jószágot a tag egyéni gondozására bízni nem szabad. Ezen a képen egy túrkevei gépvontatásos kombájnt láthatunk. A kombájnnal már a büdszentmihályi dolgozó parasztok is megismerkedtek, _ezután már ott köszönthetik a nagy szövetkezeti táblákon. Silótelepet láthatunk a, képen. Háromszáz tehén évi takarmány- szükségletét adja ex a nagy telep. \ Felelős kiadó: Siklósi Norbert, 2 tízabolCs-Szatmármegyei Nyomdaipari Vállalat, Nyíregyháza. Felelős: Szilágyi József. _ 1481
