Néplap, 1951. december (7. évfolyam, 280-304. szám)

1951-12-29 / 302. szám

/ \ Mai számunkból: Agrotechnikát tamilnak a csa­hold tsz tagjai (2 oldali — A begyűjtés kérdése a Söldmoves- szövetkezetek küldöttgyűlésén (3. oldj Nagy érdeklődé'; kíséri a Tiszamenti Vízmüéoítö Vállalat kiállítását (4. oldal' Kákosi Mátyás ektárs felszólalása a termelőszövetkezeti és gépállomást dol^o/ók országos tanácskozásán A ’ termelőszövetkezeti és gépál- lu.nüsi dolgozók országos tanács­kozása második napjának nagy eseménye volt líákosi elvtárs fel­szólalása : — Kedves elvtársak! — A tanácskozás eddigi menete mutatja, hogy a termelőszövetke­ze; t mozgalom nálunk milyen mély gyökeret vert. Hozzá kell tennem, hogy az a kép ami itt a szövetke­zeti mozgalomról kialakult, kicsit rózsás, mert hiszen itt a legjobb szövetkezetek és gépállomások vau­nak képviselve. — A fegyelemre vonatkozóan alig volt olyan hozzászóló, aki nem tel­ié volna panasz tárgyává a fegyel­mezetlenséget és nem mondta vol­na el, hogy igyekeznek a maguk te­rületén ezzel a bajjal szembeszáll­ni. Megígérhetem, hogy sokkal ke­ményebben fogjuk kezelni azokat, akik önként eltávoznál; és azokat is, akik az ilyen önként cltdvozö- kat felveszik, (taps), mert eljött az ideje, hogy ezen a téren is ren­det csináljunk. Én folyton ismét­lem. hogy a legjobb fegyelmezés an­nak a légkörnek a kialakí­tása, amelyben a naplopás, a lógás, a fegyelmezetlen­ség szégyen és gyalázat. De ugyanakkor tudom, hogy vannak bizonyos tokig ja­víthatatlanok. akikre a jó példa, a jó szó nem hat. 1: ilyenekkel széniben használni fogjál; a régi~ közmondást: rum akarásnak nyögés a vege.' Az ilye­nekkel szemben a törvényt fonjuk alkalmazni, (lelkes taps) és az elv- lársalc tapasztalni fogják, hogy ez­által is a, szó egybeesik a tettel. Tapaszjalni fogják ezt azok a ló­gósok is. akik szocialista építésün­ket a mezőgazdaságban és az ipar­ban fegyelmezetlenségükkel. vagy nem egyszer tudatos -rossza karát tik­kal károsítják. A kötelező munkaegy ség leiemelése — Néni egy elvtárs felvetette azt a kérdést, hogy a mostani kö­telező munkaegységet Sü-röl ne VJO-ra. hanem- IöO-tv eßv~ljük f>1. Bármennyire jó a szándék, aúi.-ly ezt a javaslatot sugallja, az elvtár­saknak mégis szem előtt kell tar­tamok. hogy nemcsak erős szövet­kezetek vannak, hanem gyengék is. löt tudok képzelni egy egész sor olyan, szövetkezetei, amely nem is bírna a mostani fejlődése mel­lett 130 munkaegyséenvi munkát biztosítani tagjainak. Ha az elv­társak most 80-ról egyszerre 130-re mennek fel. lehet, hogy elijesztik vele a szövetkezetbe belépni szándé­kozók egyrészét. Ezért azt javasol­nám, ' hogy egyelőre maradjunk meg a 120-nál. illetve menjünk át a 320-ra. Ez természetesen nem zárja ki, hogy ott. ahol a fegyelem á közösségi szellem jó, ott a l;átr 180 is legyen az átlagos munkaegység, de kötelezőnek maradjunk csak 120- nál. Azt hiszem ez egészségesebb (taps). Felmerült 11 i az a gondolat, hogy a gabonát se fejadag hanem munkaegység, alapján nd#ák ki. Szerintem ez a javaslat nagyon he­lyes. Ez .serkenteni fogja a lustá­kat. vagy azokat, akik a legna­gyobb d »legide idején elmennek a kulikhoz napszámba, lmgy munka­idejüket inhibit. a szövetkezeten be­lül használják fel. Ez a javaslat helyes és egészséges. Biztos, hogy a szövetkezeti tagok egészség, s Jog- őrzése helyesli és támogatja. Az állami lVgvelem betartásáról t Ut sok szó esett a fegyelemről, az egyesj dolgozók fegyelméről. J>e nagyon keveset hallottunk arról, ami a szövetkezetek kötelezettségeit és fegyelmét illeti az állammal szemben, fin - november. 30-1 beszé­demben felsoroltam egy sor jó szö­vetkezetét, amely messze túlteljesí­tette kötelességét, elsősorban be­adási kötelességét az állammal szemben. De erős kísértésben is voltam, hogy elrettentő például fel­soroljak egy sor olyan szövetkeze­tét is, amely bizony jól el van ma­radva a beadás terén és egyáltalán nem töri magát, hogy uz állammal szemben fennálló kötelezel tségét teljesítse. Szeretném, hogy az elv­társak, amikor fegyelemről beszélnek, az állampolgári fegyelemre is gondoljanak, amihez hozzátartozik, hogy a szövetkezet is jól, ponto­san teljesítse az állammal A (crmrlőszövetlirzetek és gépállomásuk kapcsolatáról szemben fennálló kötelessé­geit. (Hosszantartó, lelkes taps.) Kevés szó esett itt a mi szövet k. vetetni; fejlődésének eddigi gyenge­ségéről, az állattartásról, a közötti állattartásról Az a körülmény, hogy a .szövetkeze tel; leg több j i jogos büszkeséggé emlékszik meg arról, hogy milyet istállókat, fiaztalókat épír, mutat ja. hogy az elvtársak maguk is ér­zik. hogy ezen a téren le váltnál maradva. Ilozzátebatém, nagyot alaposan le vannak maradva. J szövetkezetek állatállománya szú mosállatia átszámítva kl>. egyliar mada. de legtöbbször egynegyede a; országos átlagnak. Egy ilyen érté kezleten nem kell magyaráznom hogy intenzív, hcHcrjcx dllallurléU nélkül. ’nincsen belterjes mezőgazda ság, fis niinél hamarabb számoljál fel az elvtársak az állattartás te rőn áz ' elmaradást, annál gyorsat bail fognak fejlődni. Megelégedéssel hallottam, ahogy a szövetkezetek képviselői "alapo­san- megmosták a gépállomások fe­jé; és a gépállomások képviselői js jól odamondogattak az ittlévő szü- Vi tkezeti . vezetőknek. így az elv- társak végre megismerik ntlmlkét fél (bánatát. Mi nagyon jói tudjuk, hogy rengeteg hiba van a gépállo­másoknál. Náluk is rettentő gyen­ge a fegyelem, • a szervezésben is nagyon sok a baj. A télen az egyik feladatunk az hogy megpróbálunk ezen lényeg sen ja­vítani. De item kevésbbf- komoly baj az. hogy eddig szövetkezeteiül; sem talállak meg az egészséges vi­szonyt a gépállomásokhoz, öröm ' met hallem most itt a felszólalók­tól, hogy kezdik megérteni, hogy a gépállomások és a szövet­kezetek viszonva akkor lesz egészséges és jó. ha a szövetkezetekből kerülne'.: ki a traktorosok és a gép­állomás legtöbb dolgozója Ezek a szí ive kezet ékből kikerült traktorosok, akik lehetőleg a sa­ját szövetkezetükben dolgoznak kora tavasztól késő őszig s oda lesznek erősítve a brigádjukkal, érdekelve -lesznek abban, hogy a lehető legjobb munkát végezzék, mert fizetésük a terméssel lesz arányos, szemben a mostani hely­zettel, amikor a traktoros a mun­kát üg.v. ahogy elvégzi. Mire kide­rül. hogy 22 cm helyett csal; 17 cin mélyen szántott, már a hete­dik határban jár s nem lehet fel?• lősségro' vonni. Ennek a mostani tanácsko­zásnak az egyik jó eredmé­nye az lesz, hogv az elvtár­sak mindkét oldalról, a gépállomásiak csak úgv, mint a szövetkezetiek meg­értik, hogy ez a két szerve­zet egymásra van utalva, egymást kiegészíti, száz és száz egészséges szállal van egymáshoz kötve. finnek az lesz a következménye.' hogy megjárni a gépállomások munkáin és maijaiul a szőreiké, zclcl; termése is. Néhányszor bejelentették itt, hogy egész falvak, községek nem­soká ra termelőszövetkezeti közsé­gekké 'válnak. Sőt az egyik felszó­laló elvtárs még a dátumot is megmondotta, amikor az ő köz­sége termelőszövetkezeti községgé válik. Az ember csak örömmel üd­vözölheti, lm ez annak következ­ménye, hogy ott a községben a ter­melőszövetkezet működése és ered­ményei a kételkedőket is arra I ír­ták, hogy belépnek. Tartok tőle azonban- hogy ez nem mindenna­pos eset és a szövetkezeti köz­séggé válásban van egy jó adag erőltetett agitáció, talán még egy kis nyomás is. ■ Azért beszélek ilyen bátran. mert ti tavasz- szal láttam a szolnokmegyii és egyéb szövetkezeti községek léte- siilé.sét. Már akkor figyelmeztetti m az elvtársakat, hogy no nyomják, erőltessék a szövetkezetbe való be­lépést. de még túlságosan íy is agitáljanak mellette, mert az ojynn embernél, akit ilyen. 13—20-sz: ros agitheió után úgyszólván kötéllel házunk he a szövetkezetbe, a#; fogjuk tapasztalni, hogy a legna­gyobb munkaidőben egyszer hiány­zik, máskor nem találják és csak akkor jelentkezik, amikor a zár­számadásnál méltatlankodni kell, hogy kevés a rájntó munkaegység, egyszóval ilyen (mííeren úgy sincs áldás. Kérem azokat az elvtársiakat, akik itt b.-j..‘lelhették,.hogy közsé­gül; termelőszövetkezeti községgé alakiii ár, különösen, akii; ti dátu­mot is megmondták, hogy a sza­vaim nyomán nézzék meg. nem okosabb-e talán a jövendő tag-ág egyrészét még érni hagyni, üljenek csal: odakiniit, nézzék még cxqk a kerítésen át. lágyan fejlődik a j szövetkezel. A lti juk k i, amíg . Ma­guktól, önszántukból bejönnél;, kü­lönben úgy járnak, mint egy csomó szövetkezét i községünk, • amely a nyáron ne«, győzött-csodálkozni és panaszkodni, hogy nédia a tagság :-!0—10 százaléka hiányzott a leg­nagyobb dologidőben. Világos, hegy ezek azok az emberek, akik vagy a sodrással- kerültek ;) szövetke­zeibe, vagy pedig túlságosan agi­tálták. néha még talán meg is fe­nyegették őket. Az ilyesmitől őriz­kedjenek az’ ; elvtársiak,, nekünk, erre egyáltalán nincs szükségünk. Az egyik felszólaló elv társ el­mondotta. hogy náluk vannak olyan parasztok, akik kiléptek a szövetkezetből. Most már mi. gbán­tál;, hogy kiléptek és szeretnének visszajönni, de ilyen egyszerű; n most ipáé iiciii veszik őket vissza, hanem hagyják topogni a kapu p!őtt„ várjanak egy darabig. Elv - társaim, megértem, hogy édes a hosszéi, meg az elégtétel, különö­sön, ha az illető, mikor otthagyta a szövetkeződet, nem takarékosko­dott a gúnyolódó, kritikus meg­jegyzésekkel. Ennek ellenére azt mondom, hogy az ilyen embert, ha egyébként más komoly kifogás nincs ellene, vegyék vissza a szö­vetkezeibe. Az ilyen ember, aki már megpróbálta mindkét oldalt és a végén újra a szövetkezetét vá­a szovefkczrtrk Mi most arra vettünk irányt., hegy megszilárdítsuk mindazt, amit eddig elértünk, meg­erősítsük a szövetkezetek vezetését, politikai vezeté­sét, gazdaság'! vezetését. Iskolára küldjük a szövetkezetek vezetőit, hogy megtanulják, elsajá­títsák azt a szaktudást, amellyel még jobban tudják a szövetkezet gazdasági ügyeit vinni. Megadjuk 'minden lehetőségéi annak, hogy a szövetkezetek crősödicnek. virágoz zanak, {•ondókká legyeiül;. Olgái, vonzókká,, hogy a dolgozó yai ász­tól; kopogtassanak az ajtaján, mint ahogy kopogtat nah: azok, akii; kilőnie'; és most kérik, hogy ve­gyél; vissza őket. A legjobb agitáció elvtársak, a legjobb propaganda az, ha a szö­vetkezet jól működik, mintaszerű, ha a termelése' olyan messze fölöt­te ált az egyéni paraszténak, hogy mindenki előtt világos, hogy ez a jobb. termelési forma. Mi rajta leszünk, hogy a szövetkezet megkapja mind­azt, amit a legmodernebb termelés, a Szovjetunió ter­melése nyújtani tud. Min­den támogatást megadunk, gépeket, traktort, kombájnt, jó vetőmagot, műtrágyát, mindennel segíteni fogiuk a szövetkezeteket abban, hogy jómódúak legyenek. A napokban egy elv társ közben­járt nálam egy szegény emberért, akinek négy bold földje van és négy családja hozzá. Kéuleztem : van-e a községben szövetkeze;. Azt mondta : van. — Tagja-»? a szegény ember a szövetkéz tu kV Azt mondta; nem tagja. Hát — mondtam — akkor a szegénységé­nek maga az oka, inert , ha ;i négy holdjával bemegy a . szövetkezetbe és a feleségé vei' együtt 400—»300 munkaegységet kidolgoz, akkor már annyi a jövedelmi1, mint egy kö- zépparasztnak (nagy taps). Amellett, mi ’»Íján hozzál» hetem, hogy nem is kell úgy dolgoznia mint régen, amikor hajnali három órakor már a botosispán zörgetett az ablakán, vagy fia napszámba ment. látástól -fakulásig kellet; túr­nia a földet. Most egyszerű, ren­des munkával n szövetkezeten be­lül egy házaspár 400—300 munka-1 laszlotta, olyan, mint aki már megégette száját a tejjel (nagy tetszés és taps) és most már job­ban fog maguknál dolgozni, jól)- ban meg fogja becsülni a szőve' • kezetet. Ez a kérdés a Szovjetunióban is felmerült, amikor a mi szeretet vezérünk. Sztálin elvtárs (hosszan­tartó lelkes éljenzés és lop-' lööö februárjában beszelt a szovjet kol- lmzparaszrokkai. Bár akkor már a szovjet parasztok több, mint 5*0 százaléka rátáit a közös, kollektív gazdaságra, még őket is külön fi- gyelmezteite Sztálin elvtárs, hogy az, egyéni parasztokat, akik sokáig tépelődiok. nehezen határozták el magukat a belépésre, vegyék fel. Hozzátette: ne felejtsétek oi, hegy közülietek u legtöbb lutrom-négy év­vel ezelőtt még maga is tép.lő- díkt, hagy Le lépjen-e, ne lépjen-e be, és most már olt tartotok, hogy nem akarjátok felvenni azokat, akik most jötték rá, hogy helyes belépni, fin tehát az ilyen egyéni parasztokat, ol;ik kiléplek és mos1 vissza akarnak lépni, bevennem. Meg vagyok róla győződre, hogy az ilyenek a szövetkezés, a közös termelés eszméjének legjobb kép­viselőivé válnak. Szólnom kell gazdagodásáról egységet ki tud dolgozni és jöve­delme már olyan lehet, mint ré­gemé egy jómódú paraszté vc.lt. Az. elv társak- itt hallhatták a 10 ezer forintos kereseteket. Elmon­dották itt egy- három taggal dolgo­zó családról, hogy 42 ezer forintot keresett a szövetkezetben. Hát mi­kor keresett egy tízholdas paraszt 42 ezer forintot egy évben V líégeti- te elvtársaim a jó Iroldogttlás útja, magyarán mondva a kulákság útja a falun — amint erre Sztálin elv- társ is rámutató;t — az volt, hogy aki gazdagodott, az nyúzta a bére­sét, megkárosította a szomszédját, kizsákmányolta, becsap:n, akit csak tudott és így las-umként megiolhi- sodott. A gazdagságnak emiatt mindig volt valami kis bűnös ni útékíze a régi világban. Most jv dig a szövetkezeti tagnak a jó módhoz nem kell hogy ki- zsákmánvolia a szomszéd­ját, vagy. becsapja ember­társát, hanem egyszerű, ren­des, becsületes munkával mindazt a kultúrát mind azokat a javakat meg bírja Szerezni, amelyeket azelö’r csak foggal, körömmel, huncutsággal, csalással nyúzással, kizsákmányolás­sal tudót* megkapni I-ll»t»: it is megmutatkozik a szo­cializmus fölénye a tőkés rendszer felett. Az elvtársak tartsák ezt szüntelenül szem elült. Meg vagyok győződve róla, ha a szövetkezeteink olyanok, hogy ott egy rendesen dol­gozó tag jobban él, mint régent»? a középpnraszt. úgy ez a 'legeredmé­nyesebb agitáció n szövetkezetei; mellett. Fel akartam hívni a' .szövetkeze­tek és gépállomások figyelmét a női munka fontos, «iájára De azt hiszem, hogy ezen az érte­kezletén nem kell agitálni a kérdés­ben. mert szinte valamennyi felszó­laló aláhúzta, hogy a nők milyen értékes munkát fejtenek ki a szö­vetkezeiben, a gépállomáson is. (fsak azt kérem hogy a jelenlévők otthon a szövetkezetekben cs a gép- lillomásokon is teljes erővel állja• netl; ki a nők mellett. Ili ezen az értekezleten láttuk, hogy a nők egy

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom