Néplap, 1951. december (7. évfolyam, 280-304. szám)
1951-12-24 / 300. szám
I9al december 24, hétiő NÉPLAP 7 Nem matatnak jó példát a tiszanagyfalasi vezetők: szégyenteljes a begyűjtési eredmény Kgy hónappal ezelőtt alig volt dolgozó paraszt Tisza nagyfa] un, akt a tojás- ós baromfibeadási kötelezettség teljesítését komolyan vette volna. Hittek az ellenség mesélnek, akik azt mondták: „a tojás- és baromfibeadás nem kötelező”. — Később pedig: „pénzben is lehet a tojás- és baromfibeadást rendezni”. — Nem lehet azonban azt mondani, hogy mindenki felült volna a hazugságoknak. Bodnár József, Csórta József, Csik- zentgyörgyi Gábor és még páran becsülettel eleget tettek kötelezettségeiknek. A legnagyobb hiba azonban az volt — és még most is az —, hogy maga a párttitkár- helyettes (a párttitkár iskolán van) még mindig adósa az államnak, tojás- és baromfibeadási kötelezettségével. Sokan akadtak „követői”: Budai Bálint, Bankosi Mihály és még több párttag és tanácstag neve szerepel a szégyen- teljes hátralékosok között, akik kártérítés fizetésére vannak kötelezve. Ott van például idős Kovács Lajos, akinek a földosztás 9 hold földet juttatott Egyik fia a néphadsereg tisztje, míg a másik, Lajos, Miskolcon az egyik gyár jól fizetett megbecsült munkása. — Bankosi Mihály tanácstag 7 hold földet kapott. Fia Nyíregyházán jár felsőiskolába. Mégis adósai az államnak. így lehetne sorolni végig a hátralékosokat, mert van belőlük nagy számban Tiszanagy- falnban. Majd a felét teszi ki a 240 hátralékos a község családjainak. Pedig majd az egész falu részben vagy egészben földhöz juttatott. De a régi cselédi, napszá- raosl életet a mostani jobb életben lassan elfelejtik a tiszanagyfalu- siak. KEZDIK FELEJTENI a Bekén Gyula, Farkas Géza, dr. Nagy Lajos földbirtokosok földjein töltött keserves éveket Amikor csak annyit kaptak egész évi munkájuk után, ami csupán az éhha- I ál tői mentette meg őket Erre kellene emlékeztetnie a pártszervezet népnevelőinek munkájuk közben a falu dolgozó parasztjait! De hogyan emlékeztetnék őket a párt- szervezet népnevelői, mikor a párt- litkárhelyettes (aki a párttitkár távollétében a falu gazdája) maga is megfeledkezik a régi időkről. Pedig ő is 5 hold földet kapott az államtól. 6 is a felszabadulás után épített házat szerzett két tehenet, bízót. Kötelezettségét azonban nem rendezte. 150 darab tojással, 300 deka baromfival és még 400 forint adóval tartozik. Persze, ha a tanácstól felszólítás megy egy-egy dolgozó paraszthoz hátralékának rendezésére, azzal vág vissza: ..még ifjú Varga József sem ren- '■'.fe beadását”. Igen, és ezt ágy mondják, mintha mentség volna kötelességmulasztásukra. Ifjú Varga József párttitkárhelyettes hibás abban, hogy a falu dolgozói takarónak használják mulasztását, őrá is értette Bodnár József élenjáró dolgozó paraszt az egyik tanácsülésen, amikor azt mondta: „Meg kell büntetni azokat, akik hátráltatják, hogy meghálálja községünk a villanyt, mozit, könyvtárat, meg mindent, amit az utóbbi években az államtól kaptunk”. A falu vezetőinek rossz példa- mutatásán kívül hiba még Tisza- nagj-falun A TANÁCS MEGALKUVÁSA is. Kezdődött ez még az 5 és 10 százalékos felemeléseknél, amelyekről későn értesítették a hátralékosokat. Ugyanígy késett a kártérítés kivetése is. amit nem ment az sem, hogy a járási tanács későn küldte ki az űrlapokat. A községi tanács meg tudta volna csinálni ezeket házilag is. Most pedig hiba van a kártérítés behajtásánál Bodnár Miklós pénzügyi nyilvántartó megalkuvó munkája miatt. December 22-én sem szólították fel ’a vágás utánd zsírbeszolgáltalási kötelezettségek rendezésére Szabó Géza református papot, holott a beadási határidő már december 17-én lejárt. Többen vannak ilyenek Tiszanagyfalun, csakhogy a tanács nem tud róluk, hiszen december 17-től nincs vezetve: a vágások után ki rendezte zsírbeadását. Ezek a hibák okozzák, hogy a mai napon, az év utolsó napjaiban a község még mindig 51 százaléknál tart a baromfibeadásban és 45 százaléknál a tojásbeadásban. De még szomorább az, hogy az utóbbi napok beadási mennyisége sem biztat arra, hogy a község időben teljesíti beadási tervét. — Hogy az eddigi gyenge beadás üteme megváltozzon, ahhoz szükség van a Párt és tanácstagok példa- mutatására. Arra, hogy ne hivatkozhassanak a hátralékosok a falu vezetőinek hanyagságaira. Szükség van változásra a tanács munkájában, az eddigi megalkuvás felszámolására. A törvény erejével lépjenek fel a még mindig hátralékos tojás-baromfibeadókkal szemlwn. /— TASS —) Évi tervünket befejezve tervtűltelje sítésse! segítjük elő az ötéves terv sikerét Brigádommal 1949. óta a do- < hányfermentáló építkezésén dolgoznánk és évi tervünk teljesítésének átlaga 127 százalék. Évi tervünket 1951 október 16-án befejeztük. Ma már az 1952. évi terv első negyedének végrehajtásán dolgozunk. — Brigádunk az ifi brigádból alakult át. Először Stingel József volt a vezetője, majd Stingel elvtár3 elkerülte után st brigád az én vezetésemmel folytatta munkáját. Brigádunk Kórik elvtárs és Herman Gergely sztahanovisták mellett sajátította el az új munkamódszereket. Munkamódszerünk a folyamatos előregyártásnál a segédmunkások bevonása. A szakmunka legnehezebb időszakában pedig az állításnál és elhelyezésnél a szakmunkás alkalmazásával úgy szerveztük meg munkánkat, hogy a leszabás, a feldolgozás után az előregyártott részek szinte szalagban jutottakéi az épületre. Brigádunk a hulladék- fából készített táblás zsalu alkalmazásával 18.000 forinton felül takarított meg. Az első időkben tervünket csak 115 százalékban irányozták elő, de azután 120—150 százalék, sőt az utóbbi hónapokban már 150 százalékon felül. Mivel értük el tervünk túlteljesítését? A Kohariov-mozgölom során specializáltuk brigádunkat 6— 8—10-es átmérőjű betonfalúk zsaluzásához. A terelőfalaknál a brigád átküzdötte magát a minőségi munka sokszor bizony nagy teljesítményeket követelő nehézségein. Brigádom tagjai közül kettő tagjelölt, így a népnevelőmunkát brigádon belül, valamint brigádon kívül jól ki tudtuk fejleszteni. Rákosi elvtárs november 30-1 beszédét, a jegyrendszer eltörlését örömmel fogadtuk és vállaltuk, hogy december havi tervünket túlteljesítjük. Sztálin elvtárs születése napjára vállaltuk, hogy teljesítményünket 200 százalékra emeljük. Ezt túlteljesítve 209 százalékot értünk el. Utolsó negyedévi tervünket eddig 178 százalékban teljesítettük és ezután még jobban igyekszünk. Hegedűs Imre brigádvezető. ÜGYELETES SZTK ORVOSOK: 24-én Dr. Kálla László és Dr. Nagy Mihály, 25-én Dr. Kállai László és Dr. Nagy Mihály, 26-án Dr. Szilvá- si Imre és Dr. Glovtczkl Zoltán. Megvalósulnak Tóth János tervei 4 múlt tele volt keserű csalódással s gondoktól tehes napjai, mint űrök emlékeztetők élnek Tóth János villanytelepi lakatos csoportvezető életében. — EzerkilenoszAzharminckettőt irtok — emlékszik vissza Tóth élvtárs — s én már egy éve munka nélkül voltam. Alkalmi munkából tengődtünk s az apa keresetét, a mindennapi kenyeret három kicsi gyermek, öt éhes száj várta. A gyermekeknek ruha, cipő kellett volna. Magunkról nem is beszélek, meri elsők voltak a gyermekek s még nekik se jutott, örültünk, ha a szűkös mindennapit megszerezhettük. Aggodalommal néztünk a tél, az új esztendő elé. A múlt évről évre megújuló jelensége volt ez a Tóth család életében. Négy gyermeket neveltek fel nehéz körülmények között, akiknek iskoláztatása nem kis gondot okozott a családfőnek. Volt ugyan később munkája az Istvdn-malomban, de a rozoga bútorok, kopott ruhák beszédesen tanúskodtak arról, hogy akkoriban nem sokra értékelték a dolgozók munkáját, Mennyivel másképp van most mindent A felszabadulás után nem volt probléma többé a gyermekek taníttatása, gondoskodott róla a nép állama. Ma négyen dolgoznak és keresnek a családban. Egy fia, a S0 éves Gábor a néphadseregben teljesít szolgálatot. Most írt: ...öröm a hazát szolgálni, jól megy dolgunk, sokat tanulunk. Ha, hazamegyek, rám se ismernek úgy meghíztam. Csomagot ne küldjenek, van itt bőséggel minden..." Legidősebb lánya, Katalin gép- és gyos- író, szintén a villanytelepen dolgozik, havonta nyolcssás forint keresettel járul hozzá a család S.800 forintos összkeresetéhez. Tibor és Irén szintén megkeresik a maguk 7—800 forintjukat. Tibor nemrég ruhái és cipőt vásárolt s most Katalinon a sor: bútorra gyűjtenek neki, hisz már férjhezmenő sorba lépett. Terveket szőnek és váltanak valóra, olyan terveket, amire a múltban gondolni sem mertek. Terveznek ruhát, bútort, akár az állam a gyárakat, az erőműveket, új lakásokat, kultúrpalotákat, ötéves tervet, amelynek megvalósításához a Tóth család összesen g.800 forintot adott kölcsön az államnak. A termelésben sem jár Tóth elvtárs az utolsó helyen. November hónapban 179 százalékos teljesítményt ért el. Havi keresete meghaladja az 1.800 forintot. Most két éve lett élmunlcás s ma már többszörös újító. Újításaiért már többször kapott kisebb-nagyobb jutalmat. Most is újításon dolgozik. — Újításommal — mondja — az eddig melegen hajlított vasakat fogjuk hidegen készíteni. Ezzel jelentős idő- és szénmegtakarítást érünk el. A jólvégzett munka jegyében készül az új esztendőre Tóth János. Nem zavarja életüket a múlt sötét árnya. A szép kereset, a munka megbecsülése további tervük sikerének biztosítékai. A régi, rozoga bútorok nagyrészét már kicserélték s nemrégiben vágtak hízott disznót is. Lakásuk igazi otthonná változott, egy munkáscsalád otthonává, mint ahogy az egész ország a munkások, a dolgozók igazi hazájává. A szakszervesetek feladatai a mezőgazdaság szocialista átszervezésében Pártunk hívta fel figyelmünket arra, hogy az állami gazdaságokban, a gépállomásokon s az erdőgazdaságokban üzemi szervezetekre, üzemi bizottságokra van szükség. Feltétlenül szükséges a mező- gazdaság szocialista szektorában egy olyan szervezet, amely a Párt Irányításával harcol a munkabérfegyelem, a munkafegyelem megszilárdításáért, szervezi a munkaversenyt. Az üzemi bizottságok kiépítésével Pártunk a DÉFOSZ-t bízta meg. Az 1949—50 telén megalakult üzemi bizottságok jelentős segítséget nyújtottak a mezőgazdasági üzemek feladatainak végrehajtásához. Jelentős mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a mezőgazdasági dolgozóknak már 80 százaléka teljesítménybérben dolgozik. Azonban az elért eredmények mellett ezek a szervezetek összehasonlíthatatlanul gyengébbek, mint az Ipari szakszervezetek. Nem folytatnak elég kemény harcot a munkafegyelem megbontó! ellen, nem segítik elő kellően a dolgozók alul- i ról jövő kezdeményezéseit és kibontakozását. Nem harcolnak következetesen a dolgozók szociális ellátásáért és a balesetelhárításért. Éppen ezért jogosan vetették fel a dolgozók az üzemi bizottságok munkájának hiányosságait. Rózsa elvtárs elmondotta, hogy az ural állami gazdaságban hiába volt DÉFOSZ üzemi bizottság, a versenynek mégsem volt gazdája és nem is tudott a verseny megfelelően kibontakozni. Mindez mutatja : szükség vnn az új mezőgazdasági szakszervezet létrehozására. Az új mezőgazdasági szakszervezet választó taggyűlését egyes gaz- daságvezetök nem segítették elő. Az urai állami gazdaságban például a gazdaság vezetője nem segítette elő a taggyűlés megszervezését s a gyűlésen sem vett részt. A nyíregyházi erdőgazdaságban a fizikai dolgozók mind megjelentek a taggyűlésen, ellenben az irodai dolgozók nem tartották fontosnak, hogy ők is résztvegyenek az értekezleten. Ezek azt bizonyítják, hogy egyes vezetők nem látják tisztán a szakszervezet feladatait, nem tudják azt, hogy a jő szakszervezeti munka egyik emelője a munkaversenynek, a termelés fokozásának, a tervteljesítésnek. A jó munka, a tervteljesttés érdekében szükséges, hogy a mezőgazdasági üzemek gaz- dnságvezetői segítsék az üzemi bizottságok munkáját. A mezőgazdasági szakszervezet, mint a Párt hűséges segítője nagymértékű segítséget tud nyújtani a mezőgazdaság szocialista átszerve zéséhez. A szakszervezetek vezetőinek most a legdöntőbb feladatai közé tartozik, hogy minden eszköz zel elősegítsék s kifejlesszék a dolgozók sokol dali kezdeményezéseit ea jó politikai felvilágosító, nevelő munkával segítsék a falu szocialista átalakulását. Vízi Péter DÉFOSZ megyei titkár. Bebizonyítottam munkámmal, hogy a nők is megállják helyüket a gépállomáson A vencsellői gépállomásra 1949- ben kerültem. Nagyon sok nehézséget kellett lekiizdenem addig, míg a traktorra ülhettem. Először a szüléimét kellett meggyőznöm.— Amikor be akartam menni a gépállomásra az anyám nem engedett. Azt mondogatta, hogy nem lánynak való az, maradjak csak a főzőkanál mellett. Nagyon nehéz volt anyámat rávenni, hogy a gépállomásra engedjen. De mostmár az anyám is csak nevet, hogy akkor annyira aggodalmaskodott. Ez azonban még nem minden. Anyám ugyan beleegyezett aztán, hogy a gépállomásra menjek, de ott nem fogadtak valami szívesen. A traktorosok nem akartak velem dolgozni, azt mondták, hogy „ők nem dolgoznak kettő helyett”, mármint helyettem Is. Meg ők is azt a nótát fújták, amit otthon és a faluban annyit hallottam. Minek a lányoknak a gép, csak tönkreteszik, maradjanak csak otthon. A gépállomás vezetősége sem örvendezett a lányoknak. Azon a nézeten voltak, hogy „ezekkel Is csak többen leszünk, csak több lesz a munkánk, mert bajlódni kell velük.” És bizony már én is azt gondoltam, hogy otthagyom a gépállomást, nem fogok ott kínlódni, tűrni, hogy görbe szemmel nézzenek ránk. De nem hagytam ott mégsem. A pártszervezet mindig megvédett a támadások elől. Megj aztán olyankor mindig eszembe jutott, hogy milyen párttag vagyok én, ha megfutamodom a nehézségek elől? És nem hagytam ott A gépállomás dolgozói kezdtek megszokni, aztán kénytelenek voltak elismerni, hogy a lányok sein rosszabb traktorosok, mint a férfiak. De a gépállomás vezetősége bizony ezután sem sokat törődött velünk. Ezt bizonyltja az Is. míg én hathetes traktoros iskolán voltam, addig a többi lányok, akik velem együtt jöttek a gépállomásra, elmentek. Az iskoláu teljesen megismertem a gépet ós jól dolgoztam vele. Ebben az évben jó munkám jutalmául brigádvezető lettem. Közben szorgalmasan tanultam, igyekeztem tökéletesen elsajátítani a szakmát, hogy megmutassam: ml nők is éppúgy tudunk dolgozni a géppel, mint a férfiak. S nekünk is követni, kdl a szovjet nők példáját, akik százezrével ülnek a traktorra. De ehhez az kellene, hogy a gépállomásvezetők, különösen a vencsellői, ne becsüljék le a nőket, hanem teremtsenek megfelelő munkafeltételeket, s akkor meglátják, mire képesek a női traktorosok. Az ősszel a pártszervezet munkám Jutalmául elküldött a három hónapos pártiskolára, hogy meglegyen a kellő politika! tudásom Is, és ezáltal még jobban tudjam végezni munkámat, mint eddig. Korsoveoki Jolán, , a vencsellői gépállomás ' traktoros brigádvezetője Újabb feketevágókat ítélt el a bíróság Kétéves állattenyésztési tervünk megköveteli, hogy a legszigorúbb büntetések sújtsák a feketevágókat A feketevágások hátráltatják állattenyésztési tervünk végrehajtását hús- és bőriparunk további fejlődését. A bíróság a napokban tárgyalta Éberhardt Jánosné napkori lakos ügyét, aki borjút vágott feketén. A bíróság 3 hónapi börtönre és 500 forint pénzbüntetésre ítélte. A bíróság 3 hónapi börtönre és 400 forint pénzbüntetésre ítélte Hajdú András nyírpazonyi lakost, aki egy 50 kilós növendéksertést .vágott le feketén. - VJ Vágási engedély nélkül, feketén vágta le sertését Vass András ke- mecsei lakos Is, ezért a bíróság 3 hónapi börtönre és 400 forint pénzbüntetésre ítélte. ÉRTESÍTJÜK a vállalatokat és üzemeket, mindazokat, akiknek kiutalás van birtokukban, hogy összes telepeinken folyó hó 29—30-án leltáro. zás miat árut nem szolgálunk ki — tüzelőszcr kivételével — ki. utalásokkal tehát ne jelentkezzenek. TÜZÉP VÁLLALAT,
