Néplap, 1951. december (7. évfolyam, 280-304. szám)

1951-12-16 / 293. szám

1951 december lb, vasárnap NÉPLAP *» Meg kell szilárdítani a munkafegyelmet a nyírcsaholyi termelőszövetkezetben Szolgálják a decemberhavi taggyűlések iá Pártunk további erősítését A nyírcsaholyi „Vörös csillag” termelőszövetkezetben a község dol­gozó parasztjai előtt eddig soha nem ‘látott termésátlagot értek cl cu­korrépáiból és kukoricából. Cukor­répatermésük elérte a 230 mázsát, kukoricából is 30 mázsát termel­tek. Az állatállomány is igen szép. 304 juha van a szövetkezetnek. Gyapjúhozamuk jóval felülmúlta a minisztertanács határozatában elő­írt átlagot. 1951-ben juhonként a nyírási átlag 4.6 kiló, a „Vörös <"iillag”-ban pedig nem kevesebb, mint 6 kiló 50 deka. A szövetkezet szarvasm-irhaállománya is egyre gyarapszik, a 10 darabból álló te­héntörzs, IS növendék, 40 darab anyakoca, 10 ló, 2 ökör és a 30 darab sőre mind a szövetkezet va­gyonát képezi. Baromfiállománya is 240 darabot tesz már ki. Szépek az eredmények a „Vörös csiHag”-ban, de az eredmények mellett vaunak hiányosságok is. A hiba elsősorban onnan adódott, hogy NEM VOLT SZILARD A MUNKAFEGYELEM A SZÖVETKEZETBEN. A munkafegyelem lazasága első­sorban a vezetőségtől indult ki. Kicsik Gyula, volt üzemi párttit- kár például aratásikor elbujkált a bűvösre, míg a tagok szorgalma­san dolgoztak. Sürgősen meg kell javítani n munka fegyelmet a „Vörös csillag”. ban, hogy jövőre ne forduljon elő az ideihez hasonló eset. A szerve­zetien munka következtében 10 bold szöszösbükköny és 10 hold maglednek csaknem teljesen tönk­rement. Az őszi mélyszántást se fejezte be a szövetkezet, pedig a jövöévl még magasabb termés biz­tosításának ez egyik legdöntőbb feltétele. Kicsik Gyula, Hermán Miklós és Vajas Gábor a tsz. akkori veze­tői a munkafegyelem megjavítása helyett iszűkoskodtak, kötekedtek a faluban és valósággal klskirály- kodtak a szövetkezetben. Ha vala­melyik tag szóvátette hibáikat, durva káromkodás volt a válasz. Vajas Gábor tsz-eloökhöz Ganyu Mi '.lósné új belépő segítségért for­dul t. mert 38 munkaegységét nem számolták el. Tagkönyvet nem ad­tak neki, így csak az istálló fa­lára volt felírva a munkaegység és a zárszámadás során elfelejtették elszámolni. Vajas káromkodással „intézte el” az ügyet. De Kicsákék a dukajkodás és káromkodás mellett a feketevágás­tól sem riadtak vissza. A község dolgozó parasztjai megelégedéssel vették tudomásul, hogy a népi de­mokrácia törvénye ítélkezett Ki­csákék felett. Valamennyien meg­kapták méltó büntetésüket. Hiba azonban az, hogy Vajas Gábor tíz­ei nők, aki részes volt a borjúvágá- sokban, még ma is a szövetkezet elnöke. Sőt a járási tanács javas­latára 9 hónapos elnökképzö isko­lára is elküldték. A szövetkezet tagjai, akiket rettegésben tartot­tak, nem mertek szólni. Ilyeu vezetőség mellett nem cso­da, lia súlyos hibák fordulnak elő a szövetkezetben. Nem ismerik a tagok még ma sem a munkaegy- sögszámolást Egyedül Telepó László brigádvezető tud jól munkaegysé­get számolni. NEM VOLTAK MUNKACSAPATOK SEM a tsz-ben. Mindenki ott dolgozott, ahol neki tetszett és beíratta Te- lepő Lászlóval a munkaegységet, annyit, amennyit neki tetszett. Nem volt, aki ellenőrizze, vájjon elvégezték-e azt a munkát, amit bediktáltak. De voltak ám szorgalmas, a munkában helytálló tagjai is a „Vörös csillag”-nak. Olyanok, mint Kalla Károly, Telepó Gábor és még sokan mások. Szorgalmuk eredménye, hogy a hibák ellenére is SZÉP JÖVEDELEMBEN részesültek a tagok. Bállá Káról íj­nak, a mostani párttitkárnak 339 munkaegysége volt. Kapott kenyér- gabonából 20 mázsát, ezenfelül 7 mázsa tengerit, 3.10 mázsa cuk­rot, 70 kiló mákot, 15 mázsa szé-( nát, 3 mázsa burgonyát, 150 liter bort, bőven kaptak tengeri szárat, szalmát és fát s ezenkívül 4712 forintot. Ahhoz, hogy jövőre még szebb eredményeket érjenek el és hogy a hibákat ki tudják javítani, na­gyobb gondot kell fordítaniok a tagok politikai és szakmai nevelé­sére. A mezei munkák befejeződ­tek és nem hivatkozhatnak arra sem, hogy nem érnek rá a tagok tanulni. A tanulás azonban még­sem megy. Rákosi elvtárs nagyjelentőségű beszédében megszabta a feladato­kat a „Vörös csillag” termelőszö­vetkezet számára is. A vezetőség azonban nem mozgósította a tago­kat Rákosi elvtárs beszédének meghallgatására. Pedig nagy se­gítséget nyújt számukra is a mun­kafegyelem és a munkaszervezés megszilárdításában Rákosi elvtárs beszéde. >lég értekezletre se hív­ták össze a tsz. tagjait, hogy kö­zösen megbeszéljék feladataikat, megbeszéljék: hogyan javítják ki a hibákat. A TSZ. TAGJAIN MÚLIK. hogy a hibák felszámolásával jó hírnevet szerezzenek szövetkeze­tüknek. Rajtuk múlik, hogy a köz­ség dolgozó parasztjainak is meg­változzon a véleménye szövetkeze­tükről. Ennek azonban döntő fel­tétele, hogy nagyobb gondot for­dítsanak a tanulásra, mert csak öntudatos, képzett emberekkel le­het egyre nagyobb győzelmek felé vinni a termelőszövetkezetet. Ne féljenek a „Vörös csillag” tagjai a tanulástól és meglátják, bogy a I munkafegyelem is meg fog javul­ni és az sem fordul elő mégegy- szer, hogy a vezetők nem a szö­vetkezet érdekében dolgoznak. (Antaióczi Klára) Most már érdemes többet termeiül Kondor Mihály 1912-ben nagy lé­pésre határozta el magút. Nem ki­sebbről volt szó, mint, hogy felcse­réli Kondor Mihály addigi cseléd!, napszámosi életét és földet vesz magának. Hire ment a faluban, hogy Csíki Gusztáv földbirtokos el­adja a földjét, méghozzá részletre Is. Azt meg, hogy miért hagyja ott a falut a földbirtokos, a belső cselé­dei az ő szavával magyarázták „meguntam a parasztszagot”. így mondta a hozzá hasonlóknak is Csíki Gusztáv. Kondor Mihály az elsők között volt a földvásárlásban. 12 hold földet vett. Az volt a gondolata, hogy majd kitermi egy pár év alatt a föld a vételárat és Ffereac, meg I.ajos fiának már földje is lesz a nősüléshez. Büszke volt, mikor először szór­ta el a magot a földjén. Igaz, egy kicsit elszomorodott a betakarítás­nál, mivel az évek óta elhanyagolt föld nem a legjobban termett. Ví­gasztallá azonban magát, hogy majd megjavítja ő a földet, akkor jobban fog teremni. Nem is bírta az évben kifizetni csak a kamatot, a törlesztés maradt. Később voltak ugyan jó termések Penyigén is épp úgy, mint máshol az országban, csakhogy ükkor meg az volt a hi­ba, hogy a terménynek nem volt ára. Hogy MIÉRT NEM VOLT ARA A TERMÉNYNEK, arról Kondor Mihálynak két fia, Ferenc és Lajos tudott beszélni, ök sokat tudtak. Járták az országot munkát keresve, csakhogy tudják fizetni a 12 holddal nyakukba vett örökös adósságot. Voltak Pesten és mindenütt, ahol reméDy volt egy kevés munkára. Látta Kondor Fe­renc, hogy miért nincs keletje a búzának és minden más termény­nek. Olcsó volt a kenyér, olcsó volt minden, de nem volt aki megvegye a hárommillió koldus országában. Látta Kondor Ferenc, (hisz ő is köztük volt) a gyárak kapujai előtt ácsorgó rengeteg munkanélkülit, akik reggeltől estig lesték, hátha akad valami munka számukra. De azt is látta Kondor Ferenc, hogy ezek nem sokat fogyasztottak a falusi dolgozó jiarasztok terményei­ből. Nem fogyasztottak, mert nem volt miből megvenniük. Nem volt hát nehéz megmagyarázni apjának, hogy miért kell pár fillérért elad­nia terményeit. Kondor Mihály megbánta száz­szor is a földvásárlást, mert AZ ADÓSSÁG NEM AKART t FOGYNI, hanem még nőtt a kamatokkal. Ke­serves világ volt az. Volt Idő, ami­kor a boletta járta, ami azt je­lentette, hogy Kondor Mihály csak fele pénzt kapott terményeiért, a másik feléért pedig értéktelen pa­pírt adtak. Hogyan is lehetett vol­na kitisztázni a föld árát, mikor még élni is kevés volt a termésnek az ára a család számúra. Pedig a két fiú is fele életét a munka utá­ni járással töltötte. Ha egy-két da­rab jószágot szereztek egyik évben, elvitte a másik év, hacsak nem akarták, hogy elárverezzék a föl­det. Tartani kellett a faluban lakó földbirtokosoktól is. Olyanoktól, mint Komáromi László, aki 300 holdjával tartotta kezében a falut. Ha valaki nem úgy szólt, vagy tett valamit, ahogy Ő elképzelte, meg-' verte, mint Rostás Jánosnéval tet­te. Mint valami hadvezér szágul­dott fehér lován és nem törődött azzal, bogy valakit legázol. Vagy ott volt a falu bírója, a 75 holdas Jármi Mihály, aki a harmincas években Kondor Ferencnek is azt mondta: „itt vagytok a talpam alatt és akkor taposlak el bennete­ket. amikor akarlak". Ezektől füg­gött akkoriban az egész falu — emlékszik most vissza Kondor Fe­renc — ml meg termeltünk, csak eladni nem volt kinek rendes áron. Kupecek vették meg, akik felét tönkretették. Mennyivel más most a helyzet! Nem átok már a bő termés, mint volt azelőtt. Elmesélik gyermekei, hogy ez az ország már nem a hárommillió, koldils országa, hanem olyan or­szág, ahol minden dolgozni akaró embernek munkája van. És ezt latja Kondor Ferenc is. Látja, hogy Piroska, Etel leányai is meg­becsült dolgozók. Kálmán fia szin­tén jólfizetett állásban van. És még nem hallott olyat Kondor Ferenc, bogy aki dolgozni akart, nem kapott munkát. El szokta olvasni az újságot Is, meg a népnevelők is mondjak, hogy iparosított országunk szá­mára mindig több. élelem szüksé ges. — Bizony, apám, többet kell termelni — mondják Kondor Fe­rencnek gyermekei is. Érdemes is, mert jó éra van, — mondja ilyenkor, mert úgy igaz: a két hold szerződött napraforgó­ból szép pénzt kapUck. Több mint IS mázsa termett rajta. Mázsán­ként 90 forintot és még olajat is kaptak érte, amiből jut a szabad­piacra is. Vagy ott a cukorrépa, amiből 400 ölet szerződtek és a termése után csak cukorból 80 ki­lót kaptak. A gyerekek, akik már apjuknál Is tovább látnak, arra biztatják Kondor Ferencet, hogy a csoport tagja legyen, mert ők már tudják, — hiszen több községben megfor­dulnak munkájuk során —, hogy a magas terméshozamért igazán csak nagyüzemi gazdaságban lehet harcolni. Kondor Ferenc mostanában egy­re többet keresi az újságokban a csoportokról szóló cikkeket, s ke­resi az alkalmat a beszélgetésre a csoporttagokkal. (vass) Pártunk és dolgozó népünk előtt álló döntő feladat: a falu szo­cialista átalakítása. Ez a hatalmas munka megköveteli, hogy szaka­datlanul erősítsük pártszervezetein­ket, legelsősorban falusi pártszer­vezeteinket. A párt erősítésének, a pártápitósnelc pedig cyyik legfon- iosabb eszköze a lay- ás tagjelölt- felvétel. December havi taggyűlé­seinknek is a Párt további erősí­tését kell szolgálniuk, taggyűléseink egyik legfontosabb napirendjo, köz­ponti kérdése a tag- és tagjelölt- felvétel legyen. Az utóbbi idők munkája, — bár novemberben mutatkozik némi ja­vulás — azt tükrözi, hogy még mindig nem értették meg kellőké­pen alapszervezeti vezetőségeink a Szervező Bizottság erre vonatkozó határozatát: „A Szervező Hízóit- ság felhívja a pártbizottságok, párt- szervezetek figyelmét arra, hogy a. tag jelölt feli-étel nem kampány­feladat, hanem ennek állandó és rendszeres munkává kell válnia.” A hibákért elsősorban járási párt­bizottságaink a felelősek, mert az új párt vezetőségeknek sokkal na­gyobb és hathatósabb segítségre lett volna szükségük ahhoz, hogy megértsék a tag- és tagjeiöltfelvé- tel jelentőségét s ugyanakkor gya­korlatra. jó módszerekre tegyenek szert a pártépítési munkában. Mit kell szem előtt tartanunk?'Sztálin elvtárs azt tanítja: „A Pártnak mindenekelőtt a munkásosztály élenjáró csapatéinak kell lennie. A Pártnak fel kell vennie magába a munkásosztály legjobb elemeit, ta­pasztalataikat, forradalmiságvkat, határtalan odaadásukat a- proletá- riátus ügye iránt.” S azt, amit a Központi Vezetőség 19-19 májusi határozata leszögez: „a tagjelöltek félvételénél irányadó szempont a Párt szociális összetételének to­vábbi javítása, olymódon, hogy ál­landóan növeljük soraink között elsősorban a munkások. azután a dolgozó parasztok arányszámát... külön figyelemmel kell lennünk... a, felvételre jelentkező asszonyokra és if jakra. Közülük a legaktírab- bakat ki kell tüntetni azzal, hogy tagjelöltnek vesszük fel.” S meg kell mondani: mintabogy a vezető­ségek űjjáválasztásának megmutat­kozott néhány helyen az értelmi­ség, a műszaki értelmiség lebecsü­lése, ugyanez a jelenség hiba a tag- és tagjeiöl tfelvételnél. Legjobb műszaki értelmiségi dolgozóinkkal is erősítenünk kell sorainkat. Falun a fő figyelmet azokra a dolgozókra kell fordítani, akik a munkában, a beadási kötelezettsé­gek teljesítésében, az adófizetésben kitűntek. Ezek közül a dolgozó pa­rasztok közül kell a legjobbakat felvenni Pártunk tagjelöltjei sorá­ba, mintaho-gy az nekik legforróbb kívánságuk. Vannak olyan falusi alapszer­vezeti vezetőségek, amelyek a tag­jelöltfelvételi nninkn elhanyagolá­sát így Indokolják: „vannak ugyan nálunk jól teljesítők, ezek azonban semmi más munkából nem veszik ki a részüket.” Ezek az elvtársak elfeledik azt, hogy a tag- és tag jelölt f elvétel i munka nem <t taggg&lés előtti napon kezdődik, hanem alapja a rendszeres káder- munka! Jó módszer az, hogy egyes párttitkár elvtársaknak káder- könyvecskéjük van, ebbe feljegyzik <i munkában kitűntek neveit, rend­szeres megbízatásokat adnak szá­mukra, bevonják őket a társadalmi munkába s munkájukról állandó feljegyzéseket készít a párttitkár. Szemmel! áthatóan kísérni tudja fejlődésüket, egyre fontosabb cs fontosabb megbízatást adhat szá­mukra. Azok az olvtársak azonban, akik azt gondolják, hogy a tag­gyűlés előtt a tanácstól bekért hi­vatalos jelentés alapján, (amely a kitűntek neveit tartalmazza), jó tag- és tagjelöltfeivételi munkát tudnak végezni, azok tévednek. A tag- és tagjelöltfelvétel egyén! el­bírálás alapján történhet. Ez je­lenti azt, hogy a taggyűlésen ala­posan meg kell vitatni egyénen­ként a jelentkezőket, de jelenti azt is, hogy minden élenjáró dol­gozó paraszttal egyénileg rendszere­sen, állandóan törődni kell. A rendszeres pártépítési munka képessé teszi arra pártszervezetein­ket, hogy sikeresen harcoljanak a terv végrehajtásáért. Milyen fon­tos szerepük van még a decemberi taggyűléseknek? Néhány nap múlva 1952 lesz. Ennek a, néhány napnak minden percét H kell használni arra. hogy a tervet sikeresen túlteljesítsük üzemeink­ben, hogy falcainkban becsülettel eleget tegyünk a begyűjtési köte- lezettségeknek. Mozgósítani kell erre a kommunistákat! Ennek elő­feltétele, hogy a taggyűlésen alapo­san megvitatják az üzem, a község helyzetét s ennek megfelelőé kon­krét feladatokat kell megjelölni. A moszkvai „Kompresszor” üzenj pártszervezete megtárgyalta a ter­melési veszteségek és a munkater­melékenység tartalékai növelésének kérdését. Komoly előkészítő mun­kának, a kérdés előzetes, alapos tanulmányozásának volt köszönhe­tő, hogy olyan határozatokat hoz­tak, amely a gazdasági vezetők és a pártszervezet figyelmét a ter­melésben veszteség ellen való küz­delem és a munkatermelékenység fokozásának főkérdései felé irányí­totta. A pártgyfilés a pártvezető­ségek és a műbel.vpártszervezetnek a politikai tömegmunka fejleszté­sét javasolta és témákra tett in­dítványt a munkásokkal ós mér­nök-technikus dolgozókkal folyta­tandó beszélgetésekhez. A kijelölt rendszabályok végrehajtását, meg­határozott személyekre bízták és előre megszablak a végrehajtó. pontos határidejét. Ezzel biztosí­tották az elfogadott határozat e - Ituiőrzésének lehetőségét. Taggyűléseink legyenek liarei ér­tekezletek, amelyek nyomán a kommunisták példamutatásával a dolgozók nagy tömegei sikeresen túlteljesítik a tervet úgy az üze­mi termelésien, mint a begyűjtés­ben falun. 3 mázsa burgonyát 1 mázsa kukoricát adok be a megyei pártértekezlel tiszteletére ILII, DOLGOZÓ PARASZTOK, nagy örömmel üdvözöltük Rákosi elvtárs legutóbbi 1 lejelenté­seit s a beszéde alapján megjelent kormány rendelkezéseket. Kétszáz százalékon felül teljesí­tettem beadási kötelezettségemet. Hasonlóképpen teljesítette Tamás András háromholdas dolgozó pa- •raszttársam is. Mindkettőnknek, mint minden dolgozó parasztnak, igen sok a köszönnivalónk a Párt és az állam iránt. Az én fiam a Néphadsereg tiszti iskoláján tanul. Nagy dolog ez, hiszen a múltban ilyenről -szó sem lehetett. Tamás András gyermeke pedig tanácstit­kár. Kik voltak a múltban a falu vezetői? A főjegyzők, a kulákbí- rók. akik a nép ellen voltak, akik a dolgozó parasztokat elnyomatás­ban tartották, akik a dolgozókat kirabolták. Most már ml vagyunk az állam, ml hozzuk a törvénye­ket s ezeket a törvényeket be kell tartani. Ezért követeljük mi azt is, hogy a törvények szigorúsá­gával büntessék meg azokat, akik elhanyagolják beadási kötelezett­ségeik teljesítését. Ezek készakar- va akarnak kibújni a kötelezettség alól és még mindig spekulációt forgatnak a fejükben. Tlyenek a mi községünkben Árva Gusztáv, G. Hódi István és Hódi Áron. Köve­teljük. hogy ők is teljesítsék köte­lességüket, szorítsa rá őket a ta­nács. Mi a továbbiakban Is példát akarunk mutatni. Ezért én válla­lom n megyei pártértekezlet tisz­teletére. hogy liánom mázsa burgo­nyát és egy mázsái kukoricát be­adok még a nép államának. Ha­sonlóképpen cselekszik Tamás And rás is. Ezzel újra kifejezzük, hogy hűségesen követjük a Párt, Rákosi elvtárs útmutatásait. OROSZ JÓZSEF, négyholdas benki dolgozó paraszt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom