Néplap, 1951. november (7. évfolyam, 255-279. szám)
1951-11-20 / 270. szám
195], november 20, kedd NÉPLAP 3 Sajtócmkéton vitatták meg a megye sztahanovistái az építőipar problémáit A Néplap és a MÉMOSz megyei bizottsága sajtóankétot rendezett a Néplap szerkesztőségében, amelyen megjelentek a Megyei és a Várost Pártbizottság képviselői, Szabolcs- Szatmár építőipari sztahanovistát, a vállalatok igazgatói és párttií* kárai. Az ankét résztvevői nagy érdeklődéssel hallgatták meg az élenjáró sztahánovisták előadásait munkamódszerükről, s hozzászólásaikban felvetették az építőipar legégetőbb problémáit, valamint azt, hogy a Sztaliánov-mozgalom, a szovjet munkamódszerek elterjedéséhez milyen segítséget várnak a sajtótól. Elsőnek Májer elvtárs, a Nyíregyházi Magasépítést Vállalat sztahanovista kőművese mondta el, hogy hogyan alkalmazza a Makszimenkoíéle gyorsfalazási módszert — Az első és legfontosabb — mondta Májer elvtárs — a munka helyes megszervezése. Tanulmányozni kell a helyi viszonyokat, a felvonulási tervet, majd előkészíteni a munkahelyet úgy, hogy folyamatosan lehessen dolgozni. Én mindig megbeszélem először az építésvezetővel az egész munkafolyamatot, utána elkészítjük a brigád „ellen tervét”. Azt is tudom, hogy az építkezéshez mennyi anyagra van szükségem, s annak legalább 70 százalékát odakészíttetem. A habarcslá- dákat egymástól két és fél méterre állíttatom fel, közéjük pedig a téglatömbök jönnek. Kijelölöm a szállítómunkások útvonalát is, hogy ne akadályozzák egymást munka közben. A habarcsot nem abba a ládába öntetem, amelyiknél éppen a munka folyik, hanem vagy az előzőbe, vagy a következőbe, hogy munka közben ez se zavarjon. A , falazandó épületet tagozatokra osztom. Amíg az első tagozatnál falazok, addig a másikhoz készítik a téglát és a habarcsot. Ha a fal ^eléri a 120—130 centiméter magasságot, „váltunk”. Én megyek a második tagozatra, a segédmunkások a harmadikra, az elsőnél pedig megkezdhetik a munkát az állványozók. Háromtagú brigádban dolgozunk Egy szakmunkás, aki rakja a falat, egy segédmunkás, aki a habarcsot teríti, egy pedig aki a téglát adogatja, illetve rá is teszi a falra. A szakmunkásnak ezzel is kevesebb a dolga, s értékes másodperceket takarít meg. Ha a falba sok ajtó és ablak kerül, az ácsokkal megfelelő nagyságú kereteket csináltatunk, hogy itt is minél gyorsabban menjen a falazás. Savljugin és Makszimenkó elvtársak megismertettek bennünket olyan szerszámokkal is, amelyek ről eddig nem tudtunk. A Makszi- menkó-féle kanál kiküszöböli a kalapácsot. Az újfajta malterteri- tövel pedig ötödrésznyi idő alatt lehet elvégezni a terítést. Nem kell lelni az újtól Minden kőműves szaktársnak szívből ajánlom ezt a módszert, különösen azoknak, akik nemré vannak a szakmában, faluról jöttek, s még kevés alkalmuk volt megismerkedni az élenjáró munkamódszerekkel. Ne mondják azt a kőműves szaktársak, hogy „nehéz” sztahánovísta módra falazni. Eleinte én is idegenkedtem tőle. de most már látom, nem volt semmi értelme. Aki a régi módszer szerint rakja a falat naponkint több, mint ezerszer kell lehajolnia tégláért, szerszámért, s mégis csak három és fél köbméter a teljesítménye- Mi pedig minden különösebb testi fá.«.d- sáé nélkül felépítünk 6- 8, sőt 10 köbméter falat is. A büdszentmlhályi-úti építkezésnél például 12 kőműves készítette az egyik épületet. A másik épületen mi hatan lépést tudtunk tartani velük. És — mivel más a teljesítményünk, természetesen más a fizetésünk is. Csak a magam példáját említem meg. Amikor még nem ismertem az új munkamódszert, 600 iorínt körül volt a fizetésem. Most 1200 1400 között mozog, sőt legutóbb 24 nap alatt 1800 forintot kerestem. 1949-ben segédmunkásként kerültem az üzembe, később lettem átképző?. Ma .sztahanovista vagyok, a legnagyobb megbecsülésben van részem az üzemen belül és kívül egyaránt. Szaktársaimnak azt üzenem, hogy vegyék át minél többen az élenjáró szovjet munkamódszereket, hadd építsünk minél többet minél gyorsabban, Bátran álljanak az új módon dolgozók sorába, ne féljenek az újtól. Kimeríthetetlen tapasztalataival segít bennünket a Szovjetunió és minden erejével támogat a Magyar Dolgozók Pártja. A hozzászólások * Májer elvtárs előadását számos hozzászólás követte. Sipos elvtárs, a Magasépítési Vállalat dolgozója arról beszélt, hogy a szakmunkáshiányt nagymértékben lehetne enyhíteni, ha általánosan elterjedne a Sztahánov-mozga- lom. Benicsák elvtárs, a dohányfer mentáié építkezés párttltkára azt* javasolta, hogy teremtsenek szorosabb kapcsolatot a helyi építőipari vállalatok, s cseréljék ki tapasztalataikat, rendezzenek közös bemutatókat. Pozsonyi Zoltán elvtárs ennél a vállalatnál-ért el két évvel ezelőtt rekordteljesítményt, most mégis messze elmaradt a sajószentpéteri vállalatnál a Sztahanovista-mozgalom fejlesztése. Sinka József elvtárs, a Tatarozó Vállalat sztahánovistája a pillérfalazás új munkamódszeréről beszélt. Előnye, hogy nem kell minden téglát háromnegyedesre vágni; kevesebb a selejt, a törmelék és gyorsabban is halad a munka. Csak az kell még, hogy a Beruházási Vállalat és az építtető vállalatok ne emeljenek kifogást az új munkamódszer ellen. Nagy Károly elvtárs, a Beruházási Vállalat vezetője elismerte, hogy az ellenőrök még mindig Idegenkednek a fejlettebb építési formáktól. Az azonban az építők hibája, hogy Hodászon rosszul raktak fel egy falat, s eléggé el nem ítélhető módon rá akarták fogni, hogy „rossz, mert a gyorsfalazási módszerrel készült”. Az ellenőri munka megjavítására új ellenőröket is állít be a vállalat. Tóth Ferenc például egyszerű kőműves- segéd volt és nem sok idő alatt elsajátította az ellenőri tudnivalókat, mert szorgalmasan tanult. Az ellenőrökkel mostinár sokat foglalkoznak a Beruházási Vállalatnál, megismertetik velük az új munka- módszereket, az új módszerek előnyeit, hogy soha ne legyenek kerékkötői az egészséges kezdeményezések elterjedésének. (Folytatása Következik.) §zcp jövedelmet hozott az esztendei munka az ujfeliértói „Vörös csillag;“ termelőszövetkezetben — írja Nyíri István levelező A népi erők sikeres ellentámadásai Koreában Elöljáróban szeretném megírni, milyen hasznos tapasztalatunk volt az őszi betakarításnál. Kemény munkát kíván a cukorrépaszedés, mégis éppen a cukorrépaszedésnél történt meg hogy olyan lelkes versengés alakult ki, * amilyent még alig tapasztaltunk a szövetkezetben. Úgy tettünk, hogy a cukorrépatábiát egyénekig felosztottuk. Mindenkire jutott 1000 ül szedni- való. Elbeszélgettünk ezután arról, milyen fontos, hogy mielőbb elszállítsuk a cukorrépát. És arról, hogy milyen szép cukormennyiséget kapnak majd a tagok munkaegységenként — természetesen mindenki munkája arányában. (Mint ahogy lett is: 44 deka cukor esik nálunk egy munkaegységre a zárszámadás szerint. Ez csak száz munkaegységnél is 44 kiló!) Mindenki felelősséget érzett a munka közben azért, hogy mielőbb betakarítsa a „saját” kis tábláján a cukorrépát. A verseny előrevitte a munkát. Meg Is lettünk idejére. — Az tehát a tapasztalatunk: nagyon fontos, hogy minden brigádnak, munkacsa patnak meglegyen nálunk — és mindenütt —- a maga állandó területe. És igen helyes a munkacsapatok tagjai közt egyénekre is felosztani a területet, amikor a munka megkívánja. Ha megvannak üz állan-4 dó területek, nem cserélődnek a munkacsapatok, lelkesen, felelősség- teljesen dolgoznak azért, hogy túlszárnyalják területeiken a tervezett terméseredményt, túlszárnyalják a másik munkacsapatot eredményekben. E hasznos tapasztalatot felhasználjuk majd a szövetkezeti munkában. Bátérek most arra: igen szép jövedelmet hozott az esztendei munka az újfehértói „Vörös csillag” termelőszövetkezetben is. Egy munkaegységre fejadagon felül 5.00 kiló kenyérgabona, félkiló árpa. hat kiló krumpli, — mint fentebb írtam — 44 deka cukor, 11 kiló szul- ma, két és fél deci olaj, 1 kiló 70 deka széna, 22 deka köles, hat deka bab és még 10 forint készpénz jut. Ha végignézzük a felsorolást, úgy tűnik, nem is sok, amit egy- egy munkaegységre kapnak a tagok. De bizony kitűnik, milyen szép ez a jövedelem, ha megszorozzuk az alapot párszáz munkaegységgel! Csak vegyünk háromszázat, amit könnyen elértek a tagok. Akkor is közel 17 mázsa kenyérmagot jelent ez fejadagon felül és csak cukorból 132 kilót. Bőségben élhetünk és nagymennyiségű felesleget értékesíthetünk maid. Elégedettek a szép jövedelemmel a tagok. A jövő esztendőben még jobb eredményekért fogunk dolgozni. De ijíen nagy az érdeklődés a kívülállók között is a szép jövedelem láttán. Bizonyos, ez hozta közel szövetkeze; ünkhöz S. Majoros Jánost is, aki belépett a „Vörös csillag”-ba, negyedmagával dolgozik nálunk, hat hold földet és egy lovat is hozott a gazdaságba. Itt meg kell mondani: a kulákok azt híresztelik Ujfehértón, hogy , sose látja jószága árát az a paraszt, aki beviszi a szövetkezetbe”. Sí. Majoros János megmondhatja akárkinek, hogy 3700 forintot fizetünk már lováért, szekéréért, ami azért továbbra Is csak az ő tulajdona, hisz a közösségé, amelynek ő is tagja lett. Van még egy nagy újság a szövetkezetünkben: az a kitüntetés ért bennünket, hogy a tejbeadás túlteljesítéséért megkaptuk az élelmezési minisztérium YÚndorzászla- ját. És idős Majoros János, a mi állat- tenyésztőnk, 800 forint jutalmat is kapott. Igazáu megérdemelte Majoros János a kitüntetést. Úgy vigyáz a jószágra, mint a szeme fényére. Azt mondja, most elvállalja, hogy december 21-re 20 százalékkal növeli a tehenek tejhozamát, növeli a zsírtartalmat is. É3 versenyre hívja a megye valameny- nyi szövetkezeti állattenyésztőjét. A bennünket ért kitüntetés Is arra kötelez bennünket, hogy még jobban dolgozzunk. Megtesszük, mert tudjuk, hogy nemcsak a magunk haszna, magas jövedelme a fontos. De jó munkánkkal az ötéves terv megvalósításához, a béke megerősítéséhez járulunk hozzá. Ilj. NYÍRJ ISTVÁN levelező. „Nem kell nekünk olyan vezető, aki nem teljesíti beadási kötelességét" Szép napsütéses késő őszi vasárnap délután volt, szinte csak úgy csalogatta az embereket egy kis ’kapu előtti beszélgetésre, pipázás- ra. Papp Gábor is vállára lökte kabátját és megindult a tanácsház felé. Ott biztosan talál majd társalgásra cimborát, annál is inkább, mert este tanácsülés lesz. Jól számított 1‘app Gábor, mert valójában: a tiszaeszlávi tanácsház előtt többen összegyűltek már beszélgetni. Mikor odaért Papp Gábor: éppen Füzesi Viktor vitte a szót. Azt erősítette meg, ami már ma délelőtt szóbeszéd tárgya volt a faluban, hogy a büdszentmihá- lylak már szabadon értékesíthetik burgonyafeleslegeiket, mivel teljesítették a begyűjtési tervet. IDEJE VOLNA, HOGY MAR MI IS MEGKAPJUK A SZABADPIACOT — hallotta Papp Gábor a másik oldalról, de hogy ki mondta, azt nem látta az előtte állóktól. Erre aztán sokan helyeseltek, mákok pedig, akik tudták a törvényt, magyarázták, hogy „azt addig nem lehet, amíg a község nem teljesíti beszolgáltatási előirányzatát”. — Hát persze, hogy nem tudjuk teljesíteni a tervet, mikor olyanok is sokan vannak, akik még a kötelezővel is tartoznak, — mondta Cseres Zsigmond. — De még a tanács tagjai közt is akad ilyen! — hallatszott megint a túlsó oldalról. „Na, ez Oláh Miklós tanácselnökhelyettesre céloz”, gondolta Papp Gábor, mert Oláh Miklós úgy szorgalmazza a beadást, hogy ő nem teljesíti kötelezettségét. Úgy mondogatják a községben: „addig nem is lesz itt rend, míg ilyenek a vezetőink is”. És Papp Gábornak minden esetben igazat kellett adnia magában azoknak, akik így beszéltek. Mert valóban hogyan is menjen jól a községben a begyűjtés, mikor maguk közt a vezetők közt is találni hátralékosokat. Mokkái Béla tanács- titkárra is hallatszanak panaszok. A beadás elmulasztóinak megbüntetését a kis- és középparasztokon kezdte. A kulákok beadását csak később emelte fel. A nyilvántartó lapok vezetésével is baj van állandóan. A legtöbb rovat ki sincs töltve, ulyan földterületek vannak a határban, amiről a tanács nem is tudja, hogy ki használja, ki köteles utána beszolgáltatást fizetni. Nemsokára MEGKEZDŐDÖTT A TANÁCSÜLÉS. Tóth László tanácselnök beszélt. 'Először a begyűjtésről: — Hogy rosszul megy nálunk a begyűjtés, annak egyik oka, hogy vannak a vezetők között is olyanok, akik még nem tettek eleget beadási kötelezettségüknek. Itt van például az elnökhelyettesünk, Oláh Miklós, aki még a mai napig is hátralékban van 130 kiló napraforgó, 62 kiló árpa. 34 kiló kukorica, 32 kiló krumpli, 7 kiló baromfi beadásával. De hátralékos még tavalyról is 42 kiló Kenyérgabona és 59 kiló takarmánygabona beadásával és ezeken kívül 1221 forint adóval. Kérdezem én, hogy tudhat akkor Oláh Miklós a törvénynek érvényt sze- rcznil ha ö maga sem tartja azt be? — így nem is lehet. -— csúszott ki önkéntelenül Papp Gábor száján, de mindjárt kitűnt, hogy nemcsak ö az egyedüli, aki megszólalt. Az egész terem felzúgott. „Ilyen ember ne vezessen minket!’’ — , Le kell váltani!” — „Talán nem telt a tanácselnökhelyettesi fizetésből meg a 10 hold föld jövedelméből?” hangzott a teremben itt is, ott is. — Nehezen sikerült csendet teremteni, hogy aztán mindenki egyenként mondja meg véleményét. Elsőnek Lipkovics Károly kért szót. — Mindnyájan tudjuk bogy lett volna Oláh Miklósnak miből rendezni kötelezettségét, hiszen szépen termett az idén a földje. Pénze is volt, hiszen szép fizetést kapott, mint tanácselnökhelyettes. Azt sem mondhatja, hogy nem figyelmeztették. Emlékszem, az egyik tanácsülésen. mikor az adóról volt szó. ö beszélt a legtöbbet az adó rendezése mellett, és végül ő az, aki még mindig adós 1221 forinttal. Én azt mondom, NEM VALÓ ELNÖKHELYETTESNEK. A felszólalók mind csak megerősítették Lipkovics Károly véle menyét. „Ilyen ember nem való vezetőnek!” Ez volt minden felszólalás értelme. így mondta Balog Zsigmond, Mell LAszló, Balog Jó- zsefné, Füzesi Viktor és llög\fés Imréné is. Papp Gábor is ezen a véleményen volt. Végül a szavazás eredménye is ez lett. A tanácsülés minden tagja Oláh Miklós leváltását követelte. Leváltották. Helyébe végrehajtó bizottsági tagnak Szepesi Jánost választották. Mikor a választás is megtörtént, Papp Gábor kért szót. — Először is üdvözlöm az új Vb. tagot és azt kérem tőle, meg a község többi vezetőitől, hogy munkájukat úgy végezzék; hogy ne kelljen szégyenkezniük. Minden téren szerezzenek érvényt a törvénynek és mutassanak példát. Nem-e lehetne már nálunk is szabadpiac, mint Büdszentmihályon? Lehetne, hiszen nálunk sem volt rosszabb termés, mint ott. Mi sem vagyunk rosszabb hazafiak, mint a bűd* szentmihályiak, csakhogy a mi vezetőink között olyan is Tolt, mint Oláh. Miklós, aki nem teljesítette kötelezettségét. Ez az oka, hogy főleg „C”-tervünkkel vagyunk elmaradva, mert úgy gondolkozott a parasztság legnagyobb része, hogy „más még a kötelezőt sem adta ba, én meg már „C”-re adjak el?” Mi, tanácstagok is dolgozzunk a „C”- terv teljesítéséért, jó példát mutassunk és akkor a mi községünk is felszabadul. Mikor hazafelé ment Papp Gábor sógorával, Cseres Zsiymonddal, akkor is erről beszéltek. A kapa előtt ezzel búcsúzott Papp Gábor a sógortól: — Én már adtam be „C"-re kukoricából is, krumpliból is, de azért mégegyszer megcsinálom a számítást. Fog még jutni, azt hiszem, egy-két mázsa. — va ss — kiterjedésű területszakaszokat foglaltak visza az ellenségtől. November 7-én éjszaka a népi erők egyik egysége váratlanul rohamot indított két magaslat ellen. Az ellenség ez alkalommal több mint 600 katonát veszített. A népi erük ellentámadásai súlyos emberveszteségeket okoznak az ellenségnek Koreában. A népi erők a nyugati és a középső arcvonalon november első felében indított támadásai során zászlóalj és századerejű, ellenséges egységek semmisültek meg. Nagy-
