Néplap, 1951. november (7. évfolyam, 255-279. szám)

1951-11-16 / 267. szám

N ß P L A I' 1951 november 16. péntek. <im szívügyüknek kell tekinteniük. Mint ahogy az éppolyan törvény, mint a kukoricabegyüjtés. A népnevelők mutassák ki papí­ron, a dolgozó parasztoknál meny­nyi az a burgonya, kukorica, amit nekik télire tartalékolni kell. És mennyi az, amelyet bátran elad­hatnak az államnak, mint felesle­get. Úgy, mint ahogy a kemecsei tanácselnök tette Kristö Józsefnc­Ve hiba van a példamutatással is a járás többi községeiben. Vemecserben például özvegy Sza- niszló Józsefné MNüSz. vezető még a kötelező beadását sem teljesí­tette, holott a padlásán bőven van kukorica, a vermében burgonya, és az idei jó termésből tudnák rendezni tartozásukat. A tanácsok a kemecsei járásban erre is kevés gondot fordítanak, kiok helyen még a tavalyi hátralékosok kimutatása sincs meg. így volt ez ’Nyírtéten is. Egyszerűen eltűnt a kimutatás. Többször kérték a tavalyi nyil­vántartótól, aki végül ,,emlékezett”, hová is tette. Eleinte azért „nem találta”, mert az ő apja is adós még a tavalyi beadással is. Nyolc mázsa vegyes terménnyel tartozik. Nagyhalászon, ahol szintén rosz­nél, Nagy Lászlónál, Vagy mint Telektayiyán Gáspár János, Itud- man László szövetkezeti népneve­lők, akik egy vasárnap 1S7 mázsa kukoricára és 95 mázsa burgonyáira kötöttek szállítási szerződést. — Mindezek azt mutatják, hogy ügy Kcmecsén, mint a járásban, bőven van felesleges burgonya is, csak­hogy amiből teljesíthetné. így aztán nem csodálható, hogy a községben sok az olyan dolgozó paraszt, aki még szintén adósa az államnak kötelező beadásával. Ncmcsupéi.n a népnevelő munká­val van hiba a járásban, szid megy a begyűjtés, Márton Károly tanácselnökhelyettes szinte .,elszabotálta'• te begyűjtési nap megtartását. A dolgozó parasztok közül sokan, akik szégyelték a köz­ségük lemaradását, begyűjtési na­pot kezdtek szervezni az egyik va­sárnap. Márton Károly elnökhelyet­tes azonban meghiúsította tervü­ket, a tanács dolgozóit inkább régi akták selejtezésére fogta be. így a begyűjtési nap elmaradt. Pedig példák bizonyítják, hogy azokban a községekben, ahol a pártszervezetek és tanácsok fel­rázták a dolgozó parasztokat, olt a begyűjtés menete jó, Így volt ez november 7-e elolt a járásban, amikor a Nagy Októ­beri íizixnaUsta Forradalom ünne­pére készültek a dolgozó parasz­tok. A jéirüsban éppen két szerak­kora volt a napi begyűjtési átlag, mint most. és ami az elmúlt na­pokban gyűlt be, az a, termény is olyan helyekről került a nép rak­tárába, mint Tiszarád, ahol egy békekisgyfílésen 126 mázsa burgo­nyát ajánlottak fel a dolgozó pa­rasztok, Ugyanígy van (legényben is. Nem véletlen tehát, hogy éppen ez a két község az első a járás­ban. Nem a rossz teljesítő községek között van Vasmegyer sem, ahol a dolgozó parasztok maguk bírálják egymást az elmaradásért. Vajkó András például saját apját bírálta meg, mivel az nem járult hozzá a bur­gonya „G" tervének teljesítéséhez. A nyilvános tanácsülésen mondta apjának : — Azért nem tud apám ,,C”-re adni az államnak, mert Nyíregy­házává hordta be eladni a krump­lit! Azután mégis „szorított" idős Vajkó burgonyakészletéből, nehogy a fia bírálata után szégyenkeznie kelljen a falu előtt. Tehát nem elég, hogy kukorica- begyűjtésben élenjár a kemecsei já­rás. Sokkal jobban kellene állniok minden terményféleség begyűjtésé­vel, hiszen a lehetőség megvan ar­ra, hogy te legjobbak közt legyen mindenben a járás. — Vass — a népnevelő munkával van hiba hiba van a tanácsok munkájával is Nylrbogdányban például Burján rásban a begyűjtéssel. Ez látszik elvtdrs, tanácselnök „albérletbe” adta ki a vermelési engedélyek ki­adását Huszár Erzsébet segédnyil- vdntariónak. Burján elvtárs az, aki a legkevesebbet törődik a jd­a község eredményén. Burgonyából még mindig 25 százalékra, kukori­cából pedig 1/5 százalékra teljesí­tették a tervet. Sokan vannak a járásban olyanok, akik még a tavalyi beadásukkal is tartoznak Mihail Kotik kolhospárttitkár és elvtársai (Megjelent a „Pravdádban „Az új életért“ címmel) E riportot ajánljuk ter­melőszövetkezeteink, ter­melőcsoportjaink kommu­nistáinak, párttitkárainak, akiknek feladata, hogy szi­lárddá tegyék, állandóan fejlesszék a szövetkezeti gazdaságokat egvütt a szö­vetkezeti parasztokkal, ott járva azok élén. Mihail Kotikot, a nyugaiukraj- riai Kizlov. „Sztálin” kolhozának párttitkárát ezen a vasárnapon kissé ssörtölődőnek találták. Már leorán reggel nyakúba vette a ha­tárt, végiglátogatta a mezőgazda­sági szállásokat, majorokat, az ál­lattenyésztő telepeket és bizony sokmindennel nem volt megelé­gedve. Ezt nem is rejtette véka alá s éppen ezért alakult ki az a vélemény, mintha a párttitkár ezen a vasárnapon igazságtalan leme. Hamarosan megváltozott azonban a hangulat: — Ha jobban meggondoljuk, a párttitkárnak igaza van. Valóban van fennakadás munkánkban, ilyesminek pedig nem szabadna, előfordulni nálunk, — mondogat­ták a kolhoztagok. — Node, hiszen van még jócs­kánk időnk, — jegyezte meg hal­kan valaki, a párttitkár azonban meghallotta. — Az ilyen gondolkodás nem vezet jóra, emberek, — korholta őket Mihail Kotik. — így soha nem jutunk előre, sőt mi több: el­maradunk a többi kolhoztól. Este sietve összehivatta az agitátorokat s miután beszámolt a ljvovi tit- kdrértekezlctről, utasította őket: — Úgy beszeljetek, hogy dühbe guruljon minden becsületes kol­hozparaszt a félbemaradt munkák ellen. Állítsátok pellengérre mind­azokat, akik úgy vélekednek, hogy ráérünk még. A kolhozvezetöség házából együtt távozott Vlagyimir Gyemkiv kol­hozelnökkel. — Legyünk csak igazságosak: kettőnkön is megtelepedett ez az átkozott penész, — fordult a párt­titkár az elnök felé. — Miféle penészt — csodálko­zott Gyemkiv. — Ez a „ráérünk még!” Tavaly mi takarítottuk be a legjobb termést, hősök támadlak sorainkból s utána szépen meg­pihentünk babérainkon, Az egész ország rohamléptekkel halad a kommunizmus felé s nekünk kü­lönösen meg kellene kettőznünk a lépéseket, hogy utolérjük kelet- ukrajnai testvéreinket. Az elnök belátta: a pdrttitkár­nak igaza van. A falu mögött már pislogtak a csillagok, valahol túláradó jókedv­vel szólt a harmonika. Lányok cs fiúk vidám dalától volt hangos te vasárnapi éjszaka. Eáradt volt a párttitkár, hama­rosan le is feküdt, de sehogysem jött álom a szemére. Elgondol­kodott. Mennyire más volt a% ő fiatalsága A földesúr cselédházai között nőtt fel, nem termett ott nóta és vi­dám kacagás. Megnősült s hama­rosan a nyakán volt a nagy csa­lád, Jusztinával együtt görnyed­tek a vselédsors igájában, hogy legalább száraz kenyér és sovány­ka leves kerüljön az asztalra. A hosszú évek alatt, míg a földesúr és a lculák tábláin hajladoztak, de összegyűlt bennük a sok kese­rűség és gyűlölet a cselédtartók ellen! — Ne félj, megismerjük mi még a boldogságot1 — vigasztalta az asszony. A háború előtt Nyugat-Ukrajná­ban is megjelentek végre a szov­jet katonák és Jusztina „édes fiaim”-nak szólította őket. Azután végig kellett élniök a fasiszta megszállás borzalmait. Amikor másodszor is felszabadultak, igy szólt az asszony: — A heverő kő afatt még a viz sem folyik el. Meg kell fognunk alaposan a munka végét, hogy jobban élhessünk, mint eddig. Most már érdemes. Egy alkalommal a járási párt- bizottság titkárával beszélgettek. —- Mit jelent kommunistának lenni t — kérdezte az asszony. — Kommunistának lenni any- nyit jelent, mint mindig és mind­végig Ilii maradni népünkhöz; mindig előre haladni és magunk­kal ragadni a többieket is. Célunk a legmagasziosabb: a kommuniz­mus! A párttitkár szavait szívükbe vésték cs azok szerint kezdtek élni. Jusz­tina vetette meg a kolhoz alap­jait, elsőnek lépett be a Pártba a faluban, bosszút is esküdtek ellene a kuldkok: meggyilkolták. — Még kitartóbban harcolok az új életért, Lenin—Sztálin pártjá­nak ügyéért! — fogadta meg ak­kor felesége koporsója mellett. S azóta a Párt szemével lát, a Párt szavával tanít. A kolhozban már tizenkét komunista dolgozik s megbízható pártonkivüli aktívát sikerült felnevelnie. Megerősödött a kolhoz is: immár három év. óta bő termést takarítanak be és túl­teljesítették a kollektiv állatte­nyésztés fejlesztésének tervét is. A legnagyobb eredmény azonban mégis az emberek óriási fejlődé­sében mutatkozik. Itt van például Natalia retrisin: munkacsapata minden hektárról H2.7 kiló gumi- pitypang-magot takarított be, ho­lott csak most honosodott meg ez az ipari növény a kolhoz földjein is. A kommunisták segítsége nél­kül bizony nem ért volna el ilyen szép eredményt a Petrisin munka­csapat. Hiszen ö, a párttilkár keltette fel Natalia érdeklődését a girmipitypang termesztése iránt s csak hosszú meggyőzés után fo­gadta cl a javaslatot. Ha nehéz­sége támadt, azt mondotta: — Megtandcskozom a dolgot a mi párttitkárunkkal. Natalia mint agitátor dolgozik Yaszilij Szinykur brigádjában, — Nem szabad lemaradni és közömbösen kezelni a ránk bízott ügyet, hiszen a munkasikerekben találjuk meg a mi igaz örömün­ket és boldogságunkat, — szokta mondani Natalia Petrisin. Ahogy ő segíti a munka­csapat vexetőjét és a kolhoz többi tagjait, úgy tá­mogatja öt is munkájában te já­rási pártbizottság. Amikor például A sonkád! fiatolok méltók az új DISz tagsági könyv viselésére A Magvar Dolgozók Pártja II. Kongresszusán Rákosi elv- társ azt a feladatot tűzte elénk: a Dolgozó Ifjúság Szö­vetségét mielőbb olvan szerve­zetté fejlesszük, hogy Pártunk mellett azt a szerepet tudia' betölteni, amelyet példaképe, a Komszomol betölt a Szovjet­unióban. A feladat egv olvan szervezet kiépítése, amelv az egész dolgozó ifjúságot Pártunk vezetésével a szocializmus épí­tésére mozgósítja. A sonkádi Halatok megszívlelték Rákosi elvtárs szavait 'ég a Párt határozata szerint végezték feladatukat. Van a (megyében számos DISZ szerve­zet, amelyik nem tette ma­gáévá a feladat végrehajtását: a DISZ szervezet megerősítését, így van ez Nyírjákón, Nvírbo- gáton, Encsencsen, Fejércsén, Bedő-bokorban, Pócspetriben. Ezeken a helyeken a DlSZ-szer- vezetek csak papíron szerepel­nek, de az életben nem. Mun­kát nem végeznek. Kis község Sonkád, ahol a fiatalok nem fejlődhettek a múlt rendszerben. Nem volt le­hetőség arra, hogv szervezeti életet éljenek. A felszabadulás azonban változtatott a sonkádi fiatalok életén. Meghozta sza­badságukat. Megadta a lehető­séget a tanuláshoz. A pártszer­vezet segítségével a sonkádi DISZ-szervezet egvre inkább kezdi betölteni feladatát. A fiatalok a pártszervezetnek több mint tíz tagjelöltet adtak. Nagy büszkeség számukra az, hogv az új párttilkár a soraikból került ki A fiatalok kiérdemelték a pártszervezet segítségét. A be­gyűjtési népnevelőmunkában lelkesen vettek részt. A fiata­lok példát mutattak. Kujbus László DISZ fiatal elsősorban szüleit győzte meg és amikor azok burgonya- és kukorica­beadási kötelezettségüket 160 százalékon felül teljesítették, akkor indult el csak népnevelő­munkára. Gergely József, a DISZ-szervezet elnöke, kommu­nista parasztfiatal, beadási kö­telezettségét 180 százalékra teljesítette. Minden DISZ-tag családja maradéktalanul eleget tett a beadási kötelzettség- nek. ' Vájjon eredményes lett volna a fiatalok munkája, ha nem ta­nultak volna tavaly?! Jól tanultak a sonkádi DISz fiatalok A fiatalok közül tizennyolcán sikeresen végezték el a politi­kai kört. A tanulás nagv segít­séget nyújtott munkájukban. kiderült, hogy nem tudja ellen­őrizni az elfogadott határozatok végrehajtását, a járási pártbizott­ságon azt ajánlották: szabályos időközönként számoltassa be a kommunistákat a rájuk bízott fel­adatok végrehajtásáról. Az ellen­őrzés munkáját pedig ne végezze egyedül, vonjon be ebbe más elv- társakat is. — Mindent jobban cs alaposab­ban elvégezni, mint a múltban! — adták ki a jelszót a kommu­nisták. S ez lelt a nyugatukraj­nai kolhozparasztok jelszava, Teg­nap még csak éppen hogy rálép­tek a, fejlődés útjára, de ma már leszedik a nagy átalakulás cs megújhodás gyümölcseit. Kommu­nisták vezetik őket az óhajtóit cél felé. A kizlovi kolhozparasztok életé­ben egyre újabb és újabb véilto- zások mennek végbe. Hogyan is mondotta a minap a kolhozelnölcf — Nálunk már az egész falu ta­nul, mégpedig a saját anyanyel­vén. Igen, tanul az egész falu, ö pél­dául, « párttitkár, együtt Jár po­litikai iskolára a kolhozelnökkel. Kézikönyvük lett „A latinizmus kérdései”. Sztálin könyve bölcsen és alaposan megmagyarázza az elet legizgalmasabb kérdéseit.., Csöndes a falu, elhall­gatott a harmonika és nem nótáznak már a lányok sem. Megpihent a falu, hogy reg­gel ismét benépesedjenek a kóklö látóhatárig nyújtózkodó kolhoz­földek. Csak Mihail Kotik vir- raszt még gondolataival. Korán reggel azonban, első kakasszóra már feltűnik az utcán, majd a határ dülöútjain egy szürkeruhás, ötven év körüli fürge szemjárású férfi, aki a jó gazda szemével vizsgálgatja a széles táblákat. A répafoldekcn egy pillanatra meg­áll a munka. A lányok szemük fölé illesztik tenyerüket: — Jön már a mi párttitkárunk, — mondják nagy megbecsüléssel, majd folytalják serényen a mun­kát, Úgy akarnak dolgozni, hogy egyre többen kiérdemeljék Mihail Kotik, a párttitkár dicséretét, •Elősegítette őket a ió népnevelő munkában. Ebben az évben is alaposan felkészültek az oktatásra. A DISZ-s,zervezetbcn 24 fiatal ta- nulja Sztálin és Rákosi elvtárs életrajzát. A kört Ombodi Ká­roly elvtárs, a DISZ-szervezet titkára vezeti. Ombodi elvtárs minden igyekezetével azon van, hogv minél jobban és minden fiatal számára a legérthetőb­ben tartsa meg előadását. Öl vezette tavaly is a DISZ politi­kai kört. A fiatalok szeretik és becsülik, mert maga is szorgal­masan tanul. Szabadidejének nagyrészét tanulásra használja fel. Azon igyekszik, hogy a ta­nultakat átadja a többi fiatal­nak is. A sonkádi fiatalok eddig vég­zett munkájukkal is bebizonyít tották a Pártnak, hogv méltók az új tagsági könyv viselésére Az elért eredmények azonban* ne adjanak okot a fiataloknak az elbizakodás.ra. Az űi tag- könyv lelkesítse a fiatalokat a jobb munkára. Van még tennivalójuk a sonkádi fiata­loknak. Van még számos fiatal a községben, aki nem DISZ- tag. A DISZ fiatalok feladata, hogy ezeket a fiatalokat rövid időn belül soraik közé szervez­zék. A Párt elvárja, hogy a fiat talok elősegítsék a falu szocia­lista átalakítását is. A fiatalok ezt a feladatot csak akkor tud- iák megoldani sikeresen, ha a falu valamennyi dolgozó fiatal­ját nevelik, tanítják. A sonkádi fiatalok további ió munkájukkal,, az őszi mélyszán­tás és begyűjtés sikerrevitelé-, vei hálálják meg a Párt­nak mindazt, amit eddig kap­tak a Párttól. Vegyék példa­képül a megye fiataljai a son­kádi fiatalokat s ugyanolyan lelkesedéssel tanuljanak és dol­gozzanak az űi tagsági könvv méltó viseléséért. P, A. AZ ÉLELMEZÉSI MINISZTÉRIUM október 26-án megjelent rcndeleto megállapítja, hogy az országban lóvá min tton söröshordö és sörösláda az Állaim Sörgyárak tulajdonát képezi és elrendeli azoknak az Állami Sör­gyárak legközelebbi telepén novcmbei- 30-íg való beszolgáltatását. A sörös- hordók és söiűsládák akkor is be. szclgáltatandék, ha azokról a sör­gyári jelzést eltávolították és akkor is, ha másra használják. A sör tor. gcSombahczatalával iparszerüen fog­lalkozó személyek a söröshordókat cs sörösládákat a szokásos csereforgalont keretében szolgáltatják vissza. A ren­delet a térítési díjak felöl is intézke­dik. A rendelet kimondja, hogy meg­szegői a társadalmi tulajdon védelmé, ről szóló törvénybe ütköző cselekményt követnek el és annak rendelkezése sze­rint büntetendők.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom