Néplap, 1951. november (7. évfolyam, 255-279. szám)

1951-11-07 / 260. szám

6 NÉPE AP 1951 novembe» 7. szerda. A MULT NYOMORA... ' Az alábbi részlet a fénveslitkei szegényparasztok levelé­ből való, amelvet 189S márciusában írtak: ........A cselédek konvenció® levelében ióminöségü gabona és búza kiadása van megállapítva s ennek dacára a gazdák és uradalmak a szol- gálmányt vagy rostaaljával. vagypedig a gabona helyett ten­gerivel elégítik ki. Aiz egv holdban kikötött konvencios föld 800 öllel adatik ki. A lakásért a cselédasszonyok 40 napot tartoznak a gazda házánál leszolgálni és pedig sokszor a leg- nagvobb keresetet biztosító dologidőben. Ha pedig mindezen visszaélésekért panaszt emelnek a cselédek, őket az azonnali elbocsátással és kirakással fenvegetík meg. Ha a cselédass.zo- nvok elmulasztják a kirendelt napi szolgálatot, a cselédek béréből a legmagasabb napszámbért fogják ki... “ A kékcseiek ugyanebben az időszakban a következőket írták többek között: ..... A tengerigóréra, amelynek szintén a felesé, vagv harmadosé kell lennie, ki van mondva: senki hozzá -ne nvulion, mert különben azzal fog megbüntetödni, hogv jövőre semmi földet nem fog kapni ... Még itt sincs vége, mert a szegénvnép, akinek sem tűzifája, sem szalmája semoedig pénze nincs, mivel valami tüzelnivalót vehessen kénytelen a multnvári tengerigóré szedéséhez fogni. Ez ismét csak tigv engedtetik meg, ha az illető a földcsuraságnál jó rá- rovott napszámot tölt..." Dven volt a dolgozó parasztok sorsa az urak országában, ilven volt a Horthv-bitangok idején a ..hárommillió koldus" országában. Éhség és nvomor, m.unkanélküliség, árverés, csend­őr .. . ezeknek sötét ámvai tartották rémületben a dolgozó parasztokat, legyenek azok cselédek, egykét holdasok, vagv ■akár középparasztok is Az elszegényedés, a tönkremenés fe­nyegető lehetősége mindúntalan ott ólálkodott otthonuk kü­szöbén. Nagv volt a nép nyomora, szenvedése. Am a Nagv Októ­beri Szocialista Forradalom szülte hős Szovjet Hadsereg el­hozta hazánk földiére a szabadságot s megteremtette a fel- emelkedés lehetőségét. Dolgozó parasztjaink soha el nem múló hálával és szeretettel gondolnak a hős szovjet népre, Október népére! Sxtyepán Scsipaesor; A halhatatlan dátum Mintha tegnap lett volna... hallom zúgását a balti szeleknek s az Aurórán az ágyúk hangját: jelt adnak a történelemnek. Hó és eső egymást kavarva szakadt, de lobogtak, de égtek, az éj tüzei és azóta minclen'év szivében ott égnek! Kiült az ostrom, golyótépett falakkal kilépett a lángból a Téli Palota — egy ország lépett ki akkor a homályból! Az a perc a Szmolnij termében! A végső győzelemnek perce! Mint hírhozó madarak szálltak a sapkák, föl, a mennyezetre! S aztán víg torkokból a hurrá! Nőtt dübörögve és zuhogva — Lenin keze az emelvényről kinyúlt jövendő századokba! így szállt a hajnalba Planétánk, jövendőnk fényes hajnalába, — s az első ötesztendős tervet Sztálin talán már akkor látta... A BOLDOG JELEN... Ma, a Nagy Októberi Forradalom 34. évfordulóján sok­minden eszébe jut az embernek. Legszebb és legmaradóbb em­lékei. Életem legszebb, legemlékezetesebb napjai közé tartoz­nak azok, amikor a Vörös Hadsereg soraiban harcoltam annak­idején az Októberi Forradalom győzelméért. Először hadifogoly voltam sok katonatársammal együtt egy földbirtokos földjén. Több mint 1000 holdja volt. Látjuk ám egyszer, hogy az urc- ság nagysebesen csomagol, szedi a sátorfáját és szélvésznél is gyorsabban elutazik. És néhány nap múlva megérkezett hoz­zánk a Vörös Hadsereg. Sokan álltunk a hős munkások és parasztok soraiba. Aztán hazajöttünk. Úgy gondoltuk, nálunk is felosztjuk a földet, Erre azonban csak később, 1945-ben ke­rült sor, amikor a Vörös Hadsereg újra meglátogatott bennün­ket, magyar dolgozó parasztokat és elhozta számunkra a sza­badságot és a földet, a ió életet. Mindezek után érthető, hogy nemcsak beadási kötelezettségemet teljesítem. hanem bőven adtam be mindenből „C“ jegyre is. így ünnepelek a mai napon. És szeretném felhívni minderre dolgozó paraszttársaim fi­gyelmét is, Különösképen Lőrincz Gábor és Kolozsi Bertalan figyelmét. Gyermekeik állásban vannak s az ö életük is száz­szorosán jobb, mint a múltban volt. Mégsem teljesítették be­adási kötelezettségüket. Az nagy Szégyen, hogy ezen az ünne­pen ilyenről kelljen írni. Nagy szégyen, hogv a községünkben akadtak még olyan dolgozó parasztok, akik nem viselkednek becsületesen. S ráadásul Kolozsi Bertalan, a pártszervezet el­nöke. Ä párttagok bizalommal adták rá szavazatukat annak­idején s ő visszaél a bizalommal, ha nem teljesíti az állam iránti kötelességét. Fogadjuk meg mi szabad, jobb életet élő dolgozó parasztok, ezen a napon, hogy beadási kötelezettsé­geink maradéktalan teljesítésével járulunk hozzá a még jobb élet megtermeléséhez. , Az állam ma valóban a mi államunk. A törvénvt mi hoz­zuk, a nép. S mi, volt vöröskatonák azt tanultuk meg a nehéz harcokban, hogv azokkal szigorúan kell bánni, akik nem tartják be a nép törvényét. Én helyesnek tartom azt, hogv mindazok­kal szemben szigorúan járjon el az állam, akik nem teljesítik kötelességüket! CSÓHÁN GÁBOR otholdas jánai dolgozó paraszt. Az Aurora a Aéváa Irtás Baliser, ax „Aurora“ cirkáló politikai bixtosa — Elvtársak! A munkások és parasztok , forradalma, melynek szükségességét a bolsevikok állan­dóan hangoztatták, végbement! — jelentette be Lenin. Az „Auroráról” leadott sortüz új korszak, a A agy Októberi Bzo- ialisla forradalom korszakának kezdetét adta hírül. Ezért vonat fel a legendáshírű cirkáló minden évben, az Októberi Forradalom, évfordulóján a Ad vá ra. Hány esztendő múlt el azóta, de gyűlhet, nőhet év az évre, minél távolabb az az éjjel, annál tündöklőbb lesz a fénye! Mintha tegnap lett volna. .. hallom zúgását a balti szeleknek s az Aurórán az ágyúk hangját: jelt adnak a történelemnek! (Zclk Zoltán fordítása.) Éljen a szovjet és magyar nép örök barátsága! A Nagy Október előestéjén.., ion OKTÓBER 7-É.V Lenin viss­zatért 1‘étcr várra. Másnap talál­kozott Sztálinnal. Fogy órát töltöt­tek ismét együtt. Sztálin beszámolt Vlagyimir iljicsnelc a felkelés elő­készületeiről. Október 10 én este, háromhónapi szünet után, először ment cl Lenin te Párt Központi Bizottságának ülé­sére. A néhány járókelő közül, akik azon az estén a Karpovka-folyó partján ödongtek, aligha lűltc egy is, hogy a 12. számú házban bolse­vik-gyűlés folyik, amelynek éppen most elfogadott határozata megvál­toztatja az emberiség egész törté­nelmet. Lenin a szoba sarkában ült, kis asztalnál, a kályha mellett. Ősz parókát viselt, mint mindig ezek­ben a napokban. Mellette ült Sztá­lin és Bzvcrdlov. Ekkor felszólalt Lenin és meg­kezdte beszedet. Csodálatos beszed volt. MINT HADVEZÉR a döntő üt­közet előestéjén, úgy mérte fel azo­kat az erőket, amelyekre a bok& vikok támaszkodhattak. Elmondta., hogyan kel a népi erőket eloszlani, hol kell bevetni a, küzdelembe, hogy a. győzelem kivívható legyen. Forradalmár hadvezér és tanító beszéde volt ez. Lenin beszélt és mindenkinek az volt az érzése, hogy nem egy ember hangját hull­ják, hanem egy sokmilliós nép szív- verését, s azon át legmélyebb vá­gyait, törhetetlen akaratát. A Központi Bizottság egyetértett Leninnel: ütött a felkelés órája,. Mégis akadtak ketten, akik fel-szó- laltak Lenin terve ellen. A két gyá­va áruló: Zinovjev és Köményén volt. Ezek az emberek csupán meg­játszották a forradalmárt, val/ijds- ban a kapitalisták titkos segítő­társai voltak. — Várni kell a, felkeléssel! — ismételte Zinovjev és Kavnenyev. Lenin és Bztálin visszautasította az árulók ellenvetéseit, A Központi Bizottság Lenin javaslatát, fogadta el. ÉJFÉLRE JÁRT AZ IDŐ, ami­kor Lenin, Sztálin és több mds elv- társ beszéde után bezárták az ülést és a Központi Bizottság tagjai egyen kén t szétoszlottak, Odakünn még zuhogott az eső, ugyanolyan hideg és sötét volt, mint annakelötte. Köröskörül senki, egy ablakból sem, szűrődött ki fény, mindenki aludt. Senki sem tudta sem a, városban, sem bárhol a vilá­gon, hogy a bolsevikok az éjjel el­határozták a. felkelést és megnyi­tották az emberiség történelmének legdöntőbb fejezetét, A KÖZPONTI BIZOTTSÁG leg­közelebbi ütésén — október 16-án — megállapították a felkelés idő­pontját. A felkelés vezetésére, pártközpon­tot véilasztottak Sztálinnal qz éten. Tagjai között volt Szvcrdlov, Dzser- zsinszkij cs Urickij. A Pártközpont lett a Pétervári Tanács forradalmi hdrei bizottságá­nak vezető szerve, A forradalmi harci bizottságnak kellett megvalósítani a bolsevikok által elfogadott felkelési tervet, ez a bizottság irányította a mozgal­mat. (Részlet Száveljcv: „Roham . a Téli Palota ellen” c. könyvéből.) Ji/f ináén évben — a Nagy Ok- tóberi Szocialista, Forrada- ; tóm évfordulójának előestéjén — & megjelenik a Néva folyóté a hires c „Aurora” cirkáló. Rendesen’ a j tirnidt főhadnagyról elncvézcU hid előtt vet horgonyt. Ezcii a he- i Igen állott a cirkáló 1017 öklébe- , rónék nevezetes éjszakáján, ami- 1 kor ágyúi torkát a Téli Palotának irányította. , ( Noha 54 esztendő telt el a Nagy 1 Forradalom napja óta, mégis élén- \ ken emlékszem m,ég a történelmi éjszaka minden eseményére. Minden órában újabb híreket kaptunk: t, a tiszti iskolások barrikádot emeltek... a forradalmárok el­foglalták a balti állomást és a telefonközpontot... helyredlHtot- tdk a postaforgalmat ... bevették a bankot. .. Este egy összekötő érkezett a hajóra, akit Babin, a szárazföldi különítmény parancsnoka küldött. — Biztos elvtárs, nemsokára megkezdődik a roham — jelentet­te. A forradalmi bizottság hírnö­köt küldött osztagunkhoz, azzal az utasítással, hogy továbbítsa Lenin parancsát. Ha. az ideiglenes kor mőmy estig nem adja meg magát, a Petropavlovszk erődből jelzőra­kétát Wnek a magasba és egy ágyúlövést adnak le. Ez lesz a jel a támadásra. A jeladás után az „Aurora” azonnal riasztó ögyvbr vést ad le, a Téli Palotára. Ha a tiszti iskolások ellenállnak, egy ne gyedórára rá megkezdődik a harc. A távolból robbanás Hallatszott, A vaksötétben igyekeztünk kivenni a Petropavlovszk óriáserőd körvo­nalait. Eltelt egy óra ... utána a második is... égre szik ráeső tört fel a ' magasba és megvilágította az erődöt. Azonnal utána megje­lent a jelzőrakéta is. Az erődít­mény ágyúi megdördültek. Most rajtunk volt a sor. A szélső ágyúkat Ognyev kezelte. Fülsiketítőén robbant a lövedék. A Téti, Palota elleni támadás részleteit később Bobin, az „Auro­ra” szárazföldi osztagának parancs­noka beszélte el. — Mikor elhangzóit, az első ágyúlövés az „Auroráról” — me­séiig Babin —, a tiszti iskolások megtorpantak, A vörösgárdisták osztagai megtörték a tiszti iskolá­sok ellenállását s nagy erővel ve­tették magukat a Téli Palotára. 2F" őzben a Szmolníjban tnea- nyílt a szovjetek második Bsszoroszországi kongresszusa.

Next

/
Oldalképek
Tartalom