Néplap, 1951. november (7. évfolyam, 255-279. szám)

1951-11-03 / 257. szám

1951 november 3, szombat. B n ft p r; a p F* Varga Balázs kétszer találkozott a felszabadító Vörös Hadsereggel A megalakult üzemi párt­szervezet a munka motorjává lett a nyírbátori „Lenin“ term el őeso poriban Tiszabezdéden a kövesút elágazá­sánál, a volt Roskoványi-íéle kas­télyban és annak udvarán ma már a Május 1” termelőszövetkezeti csoport tagjai munkálkodnak. Az udvaron lévő istállóban éppen Gyü- re Lajos tisztogatja a teheneket, borjakat. A csoport tulajdonában jelenleg 12 telién, 5 üsző és 11 bor. jú van. Gyüre Lajos ezelőtt községi te- hénpásztor volt. Akkor a más jó­szágaira vigyázott. Másképp forgo­lódik most a jószágok között és másképp nézi őket. Kora reggele­ken, a mezei munkára készülődő csoporttagok már kitakarított istál­lót, szépen megtakarított tehene­ket láthatnak. Gondja van Gyüre Lajosnak a jószágok pontos időben való étkeztetésére is, hiszen tapasz­talaiból tudja, hogy Így adnak több tejet u tehenek, így nő a cso­porttagok jövedelme. így gondolkoznak a csoportta­gok: a „miénk”. Ezt mondja Laka­tos Győző is, mikor büszkén emle­geti a már földben lévő őszi veté­süket. — A tavalyi tapasztalatokból láttuk, hogy a korai vetés több termést jelent. Mi pedig évről-évre többet akarunk termelni. Valóban. A „Május l”-nél betar. tolták a minisztertanács határoza-, tát. Határidő előtt elvégezték a 70 hold rozs, 10 bold árpa és takarmánykeverék ve­tését. Október 27-én pedig már földben volt a búzamag is. Nem késlekedtek a tavasziak alá való őszi mélyszántással sem. Gondjuk van rá, hogy az őszi mélyszántás valóban mélyszántás legyen! Még a gabona alá való szántás kezdetén történt, hogy Iíiczu András csoporttag, a községi alapszervezet párttitkára, Orgován Istvánnal, az üzemi párt- szervezet új titkárával meglátogatta a csoport földjén dolgozó mán- doki traktoristákat. Már mesz- szlről észrevették, hogy a gép na­gyon „könnyen” szalad. A szántás­hoz érve látták a „száguldás” okát. Az eke nem volt megfelelő mély­ségre beállítva. Megnézték a már felszántott G hold földet. A szántás sekély volt. Alig 10—12 centiről forgatta meg a földet a traktor utáu akasztott eke. Iliczu elvlársék azonnal megállították a traktort. A traktorossal együtt mérték le Új­ra a felszántott földön a szántás mélységét. — Az ilyen munkával becsaptok minket, becsapjátok az államot, de becsapjátok saját magatokat is —, mondta az akkor már szégyenkező traktoristának Iliczu elvtárs. Mind­járt meg is magyarázta a rossz munkájuk következményeit. El­mondta, hogy a csoport a sekély szántás következtében kevesebb ter­mést ér el, amivel természetesen kevesebb lesz a tagok jövedelme, kevesebb lesz a tagok jövő évi ke­nyere. — De ugyanakkor kevesebbet tu­dunk az államnak is eladni, ami­nek következtében az ipari munká­soktól is elvesztek a jövő évi ke­nyérből — magyarázta Iíiczu elv­társ a traktoristának tovább — de magatokat is becsapjátok, hiszen a termelési terv túlteljesítéséből nektek is jár jutalék. Azon kell igyekeznetek, hogy minél jobb ta­lajmunkát adjatok földjeinknek. Ezzel ti is jól jártok, mert a több­termésből jutalékot kaptok. Jól járunk mi is és jól jár az állam is. Ezt a szántást nem fogadhat­juk el. szántsátok fel mégegyszer — fejezte be Iíiczu elvtárs a be­szélgetést. ' A „Május 1“ vezetősége csak akkor vette át a szántást és csak akkor kezdett a vetéshez, mi­kor az előbb sekélyen szántott' 0 hold földet újra felszántották a mándoki traktoristák az előírt és a csoport tagsága által meghatáro­zott 22 centi mélyen. Azután már így végezték a traktorosok a mun­kát, mivel nem akartak minden da­rab földet kétszer szántani. Most,, a tavasziak alá való mélyszántás­nál is betartják az előírt 22 centi mélységet. A tiszabezdédi „Május 1” tagjai nagy ünnepüknek tartják november 7-ét, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóját. Legtöb­bet F. Varga Balázs tud beszélni róla, hiszen ő 1915-től ott tartózko­dott Oroszországban, mint hadifo­goly. Sokszor maguk a csoportta­gok kérik, hogy beszéljen arról az Időről. F. Varga Balázs mindig szívesen beszél róttt — Előbb fogolyUrorban voltunk — meséli — később aztán kozák­gazdaságba kerültünk ki munkára. Sokszor beszéltem ott munka köz­ben szegényparasztokkal, akik ak­kor már bíztak: hogy a cári világ rövidéletű lesz. Nem is olyan soká aztán felvirradt a nagy nap. A Bol­sevik Párt irányításával, a városi munkások vezetésével megindult a hatalom átvétele. Akkor bennünket foglyokat a fehérek Szibériába vit­tek erős őrizet alatt, dolgozni. Hej, de vártuk a felszabadítást. Mert ott egymásközött úgy beszéltünk már akkor a Vörös Hadseregről, mint felszabadítónkról — tette hozzá F. Varga Balázs. Az is el­jött és 1920-l>an már a Vörös Had­sereg által felszabadított területen voltam. Közben hallottuk, hogy Magyarországon Is volt proletár- diktatúra, de az árulók által elbu­kott. Amikor 1921-ben hazafelé jöt­tünk, tudtuk, hogy még találkozunk a felszabadító Vörös Katonákkal! Találkoztak. Orgován István, Lakatos Győző meg a többi cső- * porttag, ma már nem Drabik Já­nos, Kulcsár János és a többi ku- lák, Koskoványi földbirtokos földjét műveli napszámba, harmadába, ha­nem a saját maguk földjét, saját maguk hasznára dolgozzák. Éppen ezért határozták el a „Má­jus 1” tagjai: hogy a nagy ünne­pet yiéltóképpen megünnepelhessék, november 7-re teljesen befejezik a még földön kintlévő levágott kuko­rica-, napraforgószár behordását, vele együtt a 180 hold tavasziak alá való őszi mélyszántást is. Termelőcsoportunkban, amelyik, a nagy Lenin nevét viseli és első típusúnak alakult, eddig nem Volt üzemi pártszervezet. As őszi műm Iák kezdetén alakult meg pártszervezetünk, s elmondhatjuk, a mun­ka motorjává, lendítöjévé lett. A betakarítást, szántás-vetést elvégez­tük jóval határidő előtt. A pártszervezet tagjai jól dolgoztak azért, hogg közösen, egyetértésben haladjon a munka, alapszabály szerint Egy ötvcnholdas roestáblát és egy nyolcholdas búzatáblát vetettünk közösen. A vetés soha nem folyt még ilyen lendülettel. .1 pártszer vezet tagjai élenjártak a munkában. A begyűjtés eredményein is meglátszik a pártszervezet , .inkája, Zelizi Mihály párttitkár elvtárs volt az eUő, aki a pártszervezet leg­első taggyűlésén felajánlotta: túlteljesíti beadási kötelezettségét. .1 párttagok után a csoport valamennyi tagja követte a partinkéi elvtárs példáját. A pártszervezetnek nagy gondja van arra, hoy\ csoportunk számbelileg is fejlődjék. Sivadó István elvtárs olyan vállalást tett a Vagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója tiszteletére, hogy két új belépővel gyarapítja a csoportot. Példáján minden tag megtette e vállalást, amelynek teljesítése azt jelenti, hogy megháromszorozzuk csoportunk taglétszámát. DEM.JÉN JÓZSEF, ’ a nyírbátori „Lenin"’ tszcs, elnöki y)á rtoeze fos éq o álasz iá si tap asztala/ok Újabb provokációk Egyiptomban Brit csapatok csütörtökön megkísérelték a csatornaöveze­ten kívüli Port Said és Da- miette közötti úton lévő El Gamil-híd elfoglalását. Az egyiptomi rendőrséé ha­talmas embertömeg segítségé­vel a.z út lezárásával megaka­dályozta ezt. így az angolok­nak vissza kellett vonulníok. Eddig kilenc egyiptomi rendőrt utasítottak ki az ango­lok a csatornaövezetből. A rendőröket azzal vádolták, hogv nem elég erélyesen jártak el saját honfitársaikkal szemben. A Roval Airforce El-Abiadban lévő telepének egyiptomi mun­kásai tiltakozásképpen beszün­tették a munkát és elhagyták a telepet. A Szuezi-csatorna övezeté­ben lévő megszálló csapatok ellátási nehézségei olyan mére­teket öltöttek, hogy az angol főparancsnokság hírzárlatot ren­delt el minden olyan hírre, amely az egyiptomi munkások távozására vonatkozik. El Kediában csütörtökön az angol csapatok újabb véres me­rényletet követtek el Megtá­madtak egy egyiptomi őrt és durván bántalmazták. Az egyiptomi őrt koponvatöréssel és lábtöréssel kórházba szállí­tották. Igen helytelen az aiapszervezetek részére nvuitctt scgíl ségnek az a módja, amelyet a csengeri Járási Bizottság alkal­maz. Horváth elvtársnő, a Pártbizottság munkatársa úgv ,tá mogatta" a császlói I. típusú termelőszövetkezeti csoport párt- titkárát a beszámoló elkészítésében, hogy a titkári beszédet a Járási Pártbizottságon ő maga készítette el teljes mértékben, csak egyes helyeken hagyott ki helyet a „helyi konkrétumoké nak“. Ezzel az aiapszervezetek önállóságát sértette meg Hor­váth elvtársnő. Másrészt az ilyenfajta beszámoló, amelv nem a helyi körülmények, adottságok vizsgálatából indul ki csu­pán egy sablonba beszúrt .konkrétumokból” áll. nem tária fel a való helyzetet s nem mozgósítja a tagságot sem. A kótaii falusi alapszervezet volt párttítkára, aki a múlt­ban leventeoktató volt s jelenleg a földművcsszövctkezet al­kalmazottja, igyekezett vezető funkcióban maradni. Frakciói szervezett a párttagok körében s csak azokat értesítette a taggyűlés időpontjáról, akikről gondolta, hogy reászavaznak. A Járási Pártbizottság ébersége azonban megakadályozta *zt hogy az ellenség ügynökének m esterkedése sikerüllön. IVAN KAZAKOV OTTHONA A moszkvakörnyéki Szuharevo lakossága már korán reggel talpon van. A brigádvezetők és mun- kacsapatvezetök az ,.űj élet” kolhoz irodája felé tartanak, hogy megbeszéljék az aznapi teendőket, mielőtt a földeken ismét megkezdődne a munka. — Nézd csak, Iván! Ott a neved, az „Érdem­táblán” ! — fordul az asszony férje felé. — Sok ilyen sikert kívánok! — nyújtja kezét Iván Kazakov munkacsapat vezető felé Geraszimov, a kolhozelnök. — A legutóbbi értékelés szerint a te munkacsapatod az első. Büszkék lehettek, Jcv- dokija! Az asszony együtt dolgozik férjével, egy mun­kacsapatban. Félév alatt ketten már 200 munka­egységet értek el. Iván Kazakov háza egy széles utcában áll, gyümölcsfák adnak hüs árnyékot lakóinak. A ház­táji gazdasághoz konyhakert is tartozik és jólfel­szerelt gazdasági udvar. Ilyen nagy dologidőben csak Iván anyja tartóz­kodik odahaza a 2 éves unokával, ö gazdasszony- kodik a három lakószobában, a konyhában, a nyári verandán és a kertben. — Régen nyomorúságos kis parasztviskóban laktunk, a háború előtt azonban átköltöztünk ide. A kolhoz segítségével építettük fel ezt a házat, — mondja. A szovjet hatalom adott tehát ftj hajlékot a I-Cazakov-családnak. Amikor tíz évvel ezelőtt meg­jelentek a szovjet haza határainál Hitler hordái, a két Kazakov-fiú: Iván és Mihail, ebből a ház­ból vonult be katonának, hogy megvédje a rend­szert, amely ilyen otthonokat épít a dolgozóknak. Mihail Leningrad alatt hősi halált halt, Iván egész Königsbergig üldözte a hitlerista fenevadat, majd négy kitüntetéssel a mellén, ismét megtért otthonába. A szántóföldi brigád egyik munkacsa­patának vezetését bízták rá. A volt frontkatona munkacsapatában szilárd munkafegyelem és pél­dás összhang uralkodik s olyan serényen végzi a munkát, hogy három év óta a legjobb burgonya­termést takarítja be. Házi könyvtárát nézegetjük: Puskin, Lev Tol­sztoj, Lermontov, Solohov és más írók müvei mel­lett megtaláljuk a mezőgazdaság kérdéseivel fog­lalkozó tudományos kiadványokat is. — Fiam is résztvett az agrónómiai tanfolya­mokon, de nem elégedik meg tudásával. Most is sokat tauul, azért végzi jól munkáját, — büszkél­kedik Akszinya Kazakova. Nyílik az ajtó, fiatal, szőbehajú lány lép a szobába. —- Anna lányom, most fejezte be az orvosi egyetemet Moszkvában, — mondja Akszinya. — Itthon tízéves iskolát végeztem s utána elmentem az egyetemre, — kapcsolódik beszélgető-. »uiiiwc a fiatal orvosnő. — Tolt pajtásaim közül lokan lettek agronómusok, mérnökök, pedagógu­sok. Az idei tanévben tizenhat fiú és leány fe­jezte be a középiskolát s majdnem mindegyik fő­iskolára megy. — Még van két lányom, — veszi át a szót Akszinya Kazakova. — Jelizaveta a szomszéd kol­hozban ugyancsak a magas termések mestere, oda ment férjhez. Anasztászlja könyvelő egy ipari kombinátban. Nagy jólétről beszél Iván Kazakov otthona. — A múlt évben feleségével 750 munkaegysé­get teljesített. Másfél tonna gabonát, négy tonna burgonyát, sok egyéb terméket és néhányezer ru­belt kaptak. A háztáji gazdálkodásból is sok min­dent adhattunk el a kolhozpiacon. Grigorij. a fér­jem, rádiótechnikus a kolhozban, a múlt évben Ö00 munkaegységet ért el. A lakásban szól a rádió. Á kisasztalon gramo­font, az előszobában pedig kerékpárt látunk. A háztáji gazdaságban tehenet, baromfiakat, serté­seket és méhest találunk. A postás egyszerre há­rom lapot is hoz: moszkvai, területi és járási újságot. — A menyem a „Kresztyanka” c. folyóiratot is járatja, — jegyzi meg Akszinya Kazakova. — Szombatonként színdarabokat, filmeket nézünk meg a kolhoz klubjában. Gyakran jönnek moszkvai szí­nészek is. Sokáig elbeszélgetünk. Megnézzük a gondosan összeválogatott lapkivágásokat is, Liszenko akadé­mikus. Viljamsz és más tudós cikkeit. Késő estébe hajlik már az idő, amikor megér­kezik a munkából Grigorij Kazakov, Iván és a felesége. A legnagyobb szobában már párolog a vacsora. A főtéma az önhajlású kombájn, amely valósággal áldást jelent a kolhoznak, majd szóba- hozzák a jövedelemelosztás kilátásait is. — Még több lesz a munkaegységünk, mint ta­valy volt és több esik egy-egy munkaegységre is, — mondja Jevdokija. Iván a kolhoztag szemével nézi a bősé*get: — üj állattenyésztő telepet építünk, kibővítjilk a gazdasági udvart és új gépeket szerzünk be. Vacsora után a család tagjai kivonulnak a kertbe, a gyümölcstől terhes almafák alá. A virág­ágyak felől mézédes illatút sodor .« augusztusi szellő, valahol messze lányok énekelnek harmonika- szóra. — vígad a kolhoz ifjúsága. A terraszon már békés álmát alussza a nagyanya szemefénye, a kétéves unoka. Együtt van az egész család. S mint minden parasztcsalád, a Kazakov-család is bizakodva tekint a holnap felé. A kolhozrendszer megnyitotta előttük: a jómódú, kulturált élet felé vezető utat. inai A nyíregyházi MÁV forgalom újjáválasztó taggyűlésén a tit­kár elvtárs névszerínt dicsért« meg a jó népnevelőket, mint Salai Sándort, a terraelőmun kában kiíüntekct, mint Dobos Istvánt és brigádját, de ugyan­akkor névszerínt bírálta meg a munkafegyelem lazítóit is, Or- csán Mihályt, Ménesi Jánost. Igen helyesen tette a párttagság, amikor a titkári beszámoló után megbírálta a párt vezetőséget: maga a pártvezetőség sem for­dított kellő gondot a munka­fegyelem megszilárdításárc, a munkafegyelem megsértői elleni kemény fellépésre. Helyes volt még ezen a tag­gyűlésen, hogy a párttagság alaposan megvitatta a jelölte­ket. A jelölőbizottság C. Nagy »Ferenc elvtársat is vezetőségbe jelölte. A felszólalások során a párttagok megkérdezték: „Mi volt annak az oka, hogy C. Nagy elvtárs idő. előtt visszatért a háromhónapos pártiskoláról, ta­lán nem volt méltó az isko­lára?“ A pártvezetőség tisz­tázta ezt a kérdést és elmon­dotta: C. Nagy elvtárs azért jött vissza a pártiskoíáról, mert alapfokú szemináriumi végzett­sége nem tette őt képessé nz iskola elvégzésére, nem pedig azért, mert nem volt méltó az iskolára. A pártvezetőség veit a hibás, hogy erre az iskolára javasolta. Helyes volt. hogy a párttagság ezt a kérdést felve­tette, nem volt azonban helyes, hogy az elnök elvtárs előzőleg nem tisztázta ezt a párttagság előtt zavaros körülményt. A csengeri alapszervczeti taggyűlésen az elnök az egyik bíráló felszólalásánál, amelyik az egyik jelölt felé hangzott el. közbeszólt, akadályozni próbált? a bírálatot, mondván: „Itt nem lehet személyeskedni''. A’ fel­szólalónak azonban teljes mér­tékben igaza volt. az elnök pártszerűtlenül viselkedett, meg­sértette a bírálat íoíát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom