Néplap, 1951. október (7. évfolyam, 229-254. szám)

1951-10-18 / 243. szám

NÉPLAP 1V51 Oktober iS, csütörtök­Révai József elvtárs felszólalása a színház- és filmművészeti konferencián Tegnapi számunkban közöltük Révai József elvtárs felszólalásá­nak első részét. Révai elvtárs a to­vábbiakban felhívta a figyelmet arra, hogy elsősorban filmművé­szeink túlságosan a múlt felé for­dulnak. A múltat ábrázoló klasz- szikus anyagból merített filmjeink általában véve jobbak, mint a je­len problémáit tükröző filmjeink. A múlt ábrázolása is fontos, mert a múlttal azt hir­detjük népünknek, hogy nem az égből pottyantunk le, hogy mi, kommunisták, akik a szocializmust építjük Magyarországon, nem ró- zsaibokorban jöttünk a világra, ha­nem a magyar történelem szülöt­tei vagyunk. De ez sokkal inkább a közvetett nevelés eszköze és ne­künk nemcsak erre, hanem a köz­vetlen nevelés eszközeire is szük­ségünk van, sőt erre nagyobb szükségünk van. Nemcsak azt keli ábrázolnunk és nem elsősorban azt, hcgj- hogyan jutottunk el a máig. hanem a mát. magát a jelent és elsősorban saját magiunk fejlődé­sét, saját magunk harcait és mun­káját, népünk hősies erőfeszítéseit kell elsősorban ábrázolnunk. Ha művészetünk elsősorban ezzel fog­lalkozik, akkor teljesíti igazán hi­vatását, akkor segíti kormányun­kat és népünket a harcban és épí­tésben, a béke megvédésének fel­adatában. — További baj a sematizmussal kapcsolatban az, hogy filmirodal­munk is, drámairodalmunk is haj­lamos a konfliktusok helyett álhon flihtusok ábrázolására, igazi összeütközések helyett ki­agyalt összeütközések ábrázolásá­ra. És a sablon, a sematizmus rub­rikájába tartozik az is, hogy „ sok Hímünkben és egy néhány dara­bunkban politikai torzítások van­nak. Én, meglepetéssel tapasztal­tam, hogy szinte valamennyi for­gatókönyvben és darabban, amely a tszcs-kérdéssel foglalkozik, ben­ne van visszatérő motívumként a törzstehenészet, amelyet az állam ajándékoz, vagy juttat a íszcs-nek. Ez a politikai torzítás káros, mert ebből az következik, hogy azért kell tszcs-t csinálni, mert az állam megjutalmaz benneteket Ez poli­tikailag káros azért, mert az kö­vetkezik belőle, hogy azért kell és azért érdemes belépni a tszcs-kbe, mert ilyen módon mindenféle aján­dékot lehet kapni az államtól, és erősíti azt a sajnos, meglévő ten­denciát, hogy az állam fejőstehén. — Vagy itt van a „Teljes gőz­zel előre” című, egyébként nagyban' és , egészen sikerült vasotasfllm. Ebből a filmből az derül ki. hogy a vasutat nem a közlekedésügyi miniszter, nem a Máv. igazgató­sága, hanem a Máv. p-Iitikai osz- téilya vezeti. Ez nem igaz, elvtár­sak Ebből egy szó sem igaz és ha n film ezt így álltja be (ezért nem ' láriásl a hibás, hanem szak­tanácsadói), — politikai kárt okoz. ' f'rt ez aláássa az egyszemélyes f'Vős vezetésnek, a szakmai ve- "eíéshek az elvét, a vasúton és rém csak a vasúton. És az is ká- ”"s és politikai torzítás ebben a f’—ben, hogy helytelenül, hamisan ábrázolja az értelmiséget Ha ennek a filmnek hihetünk, ak­kor a ml értelmiségünk főjellem­vonása, vagy az. hogy tátja a szá­ját, vagy az. hogy szabotál. I’cd’g 'ran harmadik fajba értelmiség és ez van többségben, amelyik a szá­ját sem tátja és nem is szabotál, hanem együtt' dolgozik a néppel a szocializmus felépítéséért. — Mindezeket a fogyatékossá­gokat azért soroltam fel, — mon­dotta — hogy rámutassak arra, b'gy a filmnek cs a szindara^na1­cg egész népet fog'alkoz'ató ti gy kőzpott’i kérdéseikéi kell t'irődn ic, • van problémákkal, amelyek az "am, az egész n mórt főkérdései. :s ha mi, a sematizmus ellen fel­lépünk és helyes, hogy fellépünk, akkor ez korántsem azt jelenti, hogy ezután már nem kívánjuk irodalmunktól, drámairodalmunk­tól, fiLmirodalmunktól, színhá­zainktól, hogy ne ezekkel a fő és állami kérdésekkel foglalkozzanak. De igen, kívánjuk és a sematiz­mus ellen küzdve, ezt a kívánságot még inkább homloktérbe állítjuk. — Nincs olyan filmünk, még egy sem, amely igaz, gazdag ké­pet adna a falu szocialista fejlő­déséről, nincs egyetlen filmünk még, amely ötéves tervünk vala­melyik nagy alkotásával foglal­kozna, nincs egyetlen filmünk, amely a magyar munkásság hősi múltját és még szebb jelenét áb­rázolná. Kell film a munkáslfjú- ságról, amely dolgozik, tanul és ilj intelligenciává fejlődik, úgy kelle­ne ilyen fűm, mint egy falat ke­nyér. ’ Bányászaink munkájáról kellene film, arról, hogyan küzdött meg a régi önzés szelleme a mun­kásban, a szocialista tulajdon és a szocializmus érdekében végzett munka új szellemében, kellene film annak’ az ábrázolására, hogy — mint ahogyan Rákosi elvtárs kifejezte — miért rossz, hogy meg. esszük a jövőnket. — Vigyázni kell arra, hogy a sematizmus elleni harc címén ne essünk bele abba a hibába, hogy • rábízzunk mindent az írói ihletre. És vigyázni kell természetesen a másik hibára, a másik végletre, hogy a tervben szereplő témák, vagy a témakörben szóba jöhető témát előírjuk, vagy rátukmáJjuk egyenesen az íróra. — Az író a lélek mérnöke, az író emberekkel foglalkozik, embe­reket ábrázol, a lélekkel, az ember belső fejlődésével törődik és ez helyes. De aközött, hogy az író a lélek és az ember belső fejlődésé­vel törődik és foglalkozik és akö­zött, hogy az állam azt mondja neki, hogy szénnel foglalkozzon, semmiféle ellentmondás nincs, mert ha az író megmutatja azt az em­bert, és annak az embernek belső fejlődését, aki meg tudja oldani a széncsata feladatait, akkor meg­oldotta a lélek mérnökére háruló' feladatot és megoldotta az állam által számára előírt „feladatot” is. Nincs tehát itt semmiféle ellent­mondás, mert az ember, az emberi lélek, az emberi jellem, a nagy társadalmi, állami, népi kérdések megoldásán dolgozva fejlődik, ér­lelődik. A munka is a lélek dolga. A dolgozó embert — és a mi vilá­gunkban a dolgozó embernek kell a művészet központi figurájává lennie, a munka kapcsolja össze a társadalommal. Jellemábrázolás tehát a mun­kához való viszony ábrázolásá­tól függetlenül nincs és nem is lehet a mi társadalmunkban. — Hadd térjek itt ki röviden ar­ra a problémára, — folytatta —, amelyet Háy elvtárs vetett f?i és amely körül Földes és Horvai elv­társak vitáztak: a cselekmény és a jellem dialektikájának vagy el­sőbbségének problémájára. Az az érzésem, hogy kiagyalt, lényegében álproblémáról van szó. Világos, hogy öncélú cselekmény éppolyan kevéssé lehetséges, mint öncélú jel­lem. Azt hiszem, világos dolog, hogy az emliert kell ábrázolni, tet­tein keresztül, ami azt jelenti, hogy az embert, a jellemet ábrá­zolni szituációk nélkül, a cselek­ménytől függetlenül — fából vas­karika. És megfordítva. Valami történetet akár Dunapentele, vagy a széli termelés történetét ábrázolni függetlenül az illető kérdést meg­oldó vagy a megoldáson fáradozó embereik, jellemek fejlődésének áb­rázolásától — ez is fából vas­karika. — Mindent figyelembe véve, — azt kell mondanom, hogy színházt és filméletüniteben nem az a főve­szély ma, hogy elnyomjuk az ihle­tet, hogy túlságosan pórázra vesz- szük. az írói szabadságot, hanem az, hogy nem biztosítjuk eléggé a nép követelményeinek kielégítését, a szocialista építés szükségleteinek és a művészeti termelésnek — ha szabad ezt a kifejezést használ­nom — összhangját Révai elvtárs a dramaturgok szerepéről beszélve hangsúlyozta ezután, hogy ,.az írót, az író munkáját sem hol­mi lektorátus, sem holmi drama­turgia nem pótolhatja soha. Az a felfogás, hogy a lektor és a dra­maturg fontosabb, mint az író, nyilvánvalóan egyik megjelenési formája a kulturális élet területén is jelentkező bürokratizmusnak. Harcolni kell ez ellen a tendencia ellen. Harcolni, de mindig szem ‘előtt tartva azt, hogy na öntsük ki a fürdővízzel együtt a gyerme­ket is. Nálunk az a baj, hogy a dramaturgiák nem élnek eléggé, nem dolgoznak eléggé és nem. az a baj, hogy a dramaturgiák, — hogy úgy mondjam — túltengenék. A színészi munkáról szólva, többek között ezeket mon­dotta : — Igen konrly eredményeik vannak színészeinknek, de eze’et az eredményeket tovább kell fej­leszteni. Még mindig törekedni kell arra, hogy színészeink skálája szélesedjék, hogy ns csak egyfajta szerepeket, de a szerelték egész skáláját el tudj’ játszani. Hovatovább film­jeink bizonyos s dlrkeségéntk egyik oka az Ír'”, li • • • folyton ugyan­azon rzíué ■ 1 ■! talált zunk ben­nük. Mé o Ágival, S.driesselt Sőssal, Balázzsal és így tovább. j— Szélesítsük színészeink skáláját ahhoz, hogy több embert tudjunk foglalkoztatni és hegy ugyanazok több szerepet el tudjanak játszani. Persze, vannak itt is eredményeink, — hogy csak egyet említsek. Raj- czy a Bánk hámban, is többé-ke- vésbbé sikeres alakítást nyújtott és kiváló volt az alakítása Az élet liídjában. A másik követélmény, amit sze­retnék aláhúzni: még inkább megtanulni játsza­ni, alakítani, formálni az új embert, a mi emberünket, a szocializmust építő embert. Itt is v-annak komoly eredmények: Ladányi a Boldogságban, vagy Gör­be szerepei vagy Pécsi, aki egyeHe.i sikerült párltitkárt tudta népünk elé állítani a Kis Katalin házasságában. Vagy Sulyok Mária, aki önmagát múlta felül a Becsü­let és dicsőségben. Még inkább előre kell menni, még jobban meg kell tanulni a ma emberét alakí­tani. Egyik legnagyobb kérdésünk, hogy alig van színészünk, aki pa­rasztot tudna ábrázolni. — A harmadik dolog, amit fi­gyelmükbe szeretnék ajánlani, a színész.! játék, a színészi lutriba kapcsán: az utánpótlással való törődés kérdése. Ez először azt jelenti, hegy igazgatóinknak, rendezőink­nek bátrabban kell tűmaszk 'dniok, merniük kel! támaszkodni a flats- lókra, az újakra. Ezt különösen filmrendezőinknek ajánlom figyel­méig, akik az újakra való támasz- kod is alatt a leggyakrabban azt • értik, hogy Szirtest és Só't és Sóst :és Szíri est ebbrn a f'ltnVn is, a jkövttkéző és a harmadik filmben 1 Is játszatják. | És a n.’sik része ennek a prob­lémának : j jobban, alaposabban, lelkiisme­retesebben nevelni az utánpót­lást. Ez azt is jelenti, hegy lelkiismere­tesebben törődni a főiskolával, a főiskolásokkal és nem engedni meg azt, hogy könnyelműen bánjunk ve­iül-, hogy idő előtt elfecséreljük azt a tökét, amit főiskolásaink jó- le. te c . Vigyázzunk, nehogy idő előtt túl?ágo3 szerepelteté-Jikkel, azzal, hogy meggátoljuk őke ta­nú' m :ik befejezésében, azzal, h gy c ■ - síjük azt. hogy a dicső­ség a fejükbe szálljon — derékba I törjük őket, A tervek teljesítése a tanácsokra bízott feladatokban is maradéktalanul érvényesüljön Házi Árpád elvtárs belügyminiszter beszéde a megyei tanácsok VB elnökeinek értekezletén A megyei tanácsok és a bu­dapesti városi tanacs végrehaj­tó bizottsága elnökeinek meg­tartott értekezletén Házi Árpád elvtárs, belügyminiszter tar-ott előadást „A tanácsok előtt álló időszerű feladatok” címmel. Vázo-ta azokat a nagyjelen­tőségű feladatokat, meiyeket a tanácsoknak az eimuit hónap­ban meg kellett oidaniok és hangsúlyozta, hogy a tanácsok csak ott végeztek sikeres mun­kát. ahol erősítették a Párttal való kapcsolatot, ahol érvénye­sült a Párt irányító, vezető szerepe. Ezután így folytatta: Egyes helyeken a tanácsel­nökök még mindig nem érzik magukat felelősnek az egész tanács munkájáért és megenge- aik, hogy a végrehajtó bizott­ság egyes részfeladatok rao,á- vá váljon. A káderkérdésekről szólva 'megállapította, hogy a megye; személyzeti osztályok a leg­több helyen megfelelő segítsé­get kapnak a végrehajtó bizott­ságoktól. — Tanácsaink vezetőinek al­kotmányunkban előírt köteles­sége. hogy minden eszközzel erősítsék, szélesítsék tanácsaink tö­megkapcsolatait — folytatta Házi Árpád. — Ezen a területen döntő felada­tunk, hogy magát a tanácsot tegyük élő, ütőképes és szerve­zett testületté. Ezért biztosí­tani kell a tanácstagok meg­felelő aktivitását. Ezt nagymér­tékben segítik elő a jól meg­szervezett tanácsülések. A szeptember havi tanácsülések előkészítésében, megszervezésé­ben azonban visszaesés mutat­kozott. A beszámolók előké­szítése országos mértékben megjavult, lényegesen több volt a felszólaló. Az egész országban a dol­gozó parasztság körében nagy érdeklődés nyilvánult meg a termelőszövetkezeti mozgalom iránt, de egyes helyeken ezt nem használták fel kellőképpen. így fordulhatott elő, hogy Somogy megyében szeptember hónap­ban mindössze három termelő- szövetkezet alakult cs egv elő­készítőbizottság iött létre. A rossz munka eredményét mu­tatja például: hogy Gvőr-Sop­ron megye egyegv termelőszö­vetkezeti csoportjánál nem munkaegység szerint történt a jövedelem elosztása. A minisztertanács határozata és a földművelésügyi miniszter által kiadott rendelet pontosan meghatározta az őszi mezőgaz­dasági munkák sorrend,ét. Meg­állapíthattok, hogy a megyei tanácsok nem szereztek ér­vényt a minisztertanács határo­zatának. A begyűjtés, az őszi mun­kák sikeres végrehajtása ban döntő feladata taná­csainknak, hogy maradék­talanul érvényt szerezzenek a kormányrendeleteknek. Nem lehet e téren a legkisebb hanyagságot sem eltűrni — Termelőszövetkezeti moz­galmunk további erősítése te­rén is komoly feladatok van­nak. Segítsék a tanácsok a termelőszövetkezeteket, a női munkaerők mind nagyobb szám­ban való munkába állításit azzal is, hogy önálló napközi ottho­nokat állítanak fel. Nem sza­bad eltűrni, hogy az őszi mun­kák, vagy más feladatok vég­zése miatt az építkezések üte­me csökkenjen. Központi fon­tosságú, hogy a munka minél eredményesebbé tétele érdeké­ben gondosan használják fel a Szovjetunió íttjárt mező­gazdasági küldöttségének felbecsülhetetlen értékű út­mutatásait. A kormányrendeletek végre­hajtása körül még sok a laza­ság, amelyeknek felszámolá­sára igen komoly gondot kell fordítani. Az állami fegyelem meg­sértői ellen a legszigorúb­ban kell eljárni. Házi Árpád elvtárs ezután összefoglalva beszéde követ­keztetéseit, kijelentette: Az el­következendő időben taná­csainknak legfontosabb felada­ta a vezetésben még meg'évő hibák kiküszöbölése. aZ állami fegyelem megszilárdítása, a la­zaság, a liberalizmus felszámo­lása. Biztosítani kell a Párt ve­zetését és irányítását — mondotta — meet csak így tudjuk szorosabbra fűzei kapcsolatunkat a dolgozó . tömegekkel és biztosítani azok aktív részvételét, a feladatok végrehajtásában, Narfy tanssal fotfadott beszá­molója után számos hozzászó­lás hangzott el. A koreai néphadsereg hadijefentése A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság néphadseregének főparancsnoksága október 16-án közölte, hogy a koreai néphad sereg alakulatai szoros együtt­működésben a kínai népi ön­kéntesek egységeivel, vala­mennyi arcvonalon továbbra is kemény harcot vívnak, miköz­ben sikeresen visszaverik az amerikai-angol beavatkozók csapatainak és a liszinmanista csapatoknak támadásait. A középső arcvonalon a nép­hadsereg alakulatai kemény harcot vívnak a,z ellenség el­len, amely óriási veszteségei el­lenére megkísérli, hogy áttörje a néphadsereg védelmi állásait és észak felé nyomuljon. A néphadsereg légvédelmi egységei és az ellenséges repü­lőgépekre vadászó lövészoszta gok lelőttek öt ellenséges re­pülőgépet. amely résztvett az Ancszsu, Szunjan, Muncshon és más városok békés lakossága ellen elkövetett barbár bomba­támadásban és géppuskázás- ban, _______________ HELYREIGAZÍTÁS Lapunk keddi számában. „Jó begyűjtési munkával ünnepük dolgozó parasztjaink a Nagv Októberi Szocialista Forradalom 34. évfordulóját" cím alatt helytelenül az alábbiakat kö­zöltük: „Kukoricabeadásban előbbre került a negyedik hely­ről a baktalórántházi járás, megelőzve a csengeri járást.” Helyesen így van' „Kukorica­beadásban előbbre került a ne­gyedik helyről, a baktalóránt­házi járást megelőzve a csen­ged járás." Révai elvtárs befejezésül ezeket mondotta: — A színészi hivatás szeretető és a haaa szeretet« egységének je­gyében Indult útjára a magyar színészi kultúra. És ennek a kettő­nek egysége jegyében szilt' ik ú'já és indul új virágzásnak. De egy feltétellel: ha a színész magára alkalmazza azt a kö-mondást, hogy a jé színész holtig tanul — A hivatását szerető és a. ha­zát szerető színész —. és azt hi­szem, a mi színészeink többség5 ilyen vagy ilyen lehet — nem bo- hémtípus, nem sztártípus akar len­ni, nem a társadalmon kívül akar állni, hanem hazafi akar lenn!, aki művészetével segít építeni a nép új országát, a szocialista Ma­gyarországot, *» •aá

Next

/
Oldalképek
Tartalom