Néplap, 1951. szeptember (7. évfolyam, 203-228. szám)
1951-09-16 / 216. szám
1951 sreolember 16 vasárnak 7 IBKÁWY MEGTARTJA FORRADALMI IIÍRYFYÉT.' NAP MINT NAP SZAPORODIK A SZÖVETKEZETEK TAGLÉTSZÁMA Ott lépked a Virág-utcán az üt közepén Roma Rubenné, az egyik ibrányi középparaszt felesége- Meg. megáll, aztán újra elindul, mintha nagy-nagy gondolatok kavarognának fejében, mintha szörnyű töprengés gyötörné. „Nehéz.... nehéz...” — mormolja maga elé félhangosan újra meg újra. Nehéz választani! Az igaz, hogy ott van önmagát kínálva az „Alkotmány” sok szép eredménye s ott van a hibák ellenére is jő eredményt mutató „Vörös csillag”, ott van a csoporttagok nagy jövedelme, de- mégis... Gulácsi Jőz setéknél éppen a tengerit hozza haza a gazda. A két népnevelő azonnyomban nekiveselkedik a szekérnek s máris borítják kifelé az udvarra kupacba. — Ilyen két derék legény kéne nekem vagy egy hétig! — kiált vidáman Gulácsi. __ Kaphat huszonkettőt Is — célozgat a népnevelő s már sorolja a papírról az újbelépőket. Az öreg őszhajú, nagybajuszú Lukács odaballag a beszélgetőkhöz, elkéri a névsort és mustrálja. Bólint. „Jő gazdák.’” Sző ami sző: Gulácsiéknak is ott a helye a szövetkezetben. Menynyivel könnyebb lenne a munka, márcsak azt véve figyelembe, hogy most 8—10 kilométert kell kocsizni a földig munkábamenet. A népnevelő az öreg felé fordul. — No lám! Ismertem én a múltban sok olyan öreget, akit már csak éppen megtűrtek s minduntalan ,,vén szamárénak címeztek. A csoportban megbecsülik az öregeket Azt mondta Rákosi elvtárs: az öregek tapasztalata, a fiatalok lendülete, ez az amit egyesíteni kell 1 Szaporán bólogat az őszhajú paraszt. Igaza van Rákosi Mátyásnak. A fiatalban azonban erősen izeg-mozog a gondolat. — Hátha olyan jó a csoport, akkor mér járnak mindig az emberekhez beszélni róla? — szegezi a kérdést a népnevelőnek. — Hogy mért? Elmondom. Tudja-e, hogy volt először a vasúttal? Amikor megjelent a prüszkölő, gőzt fújó, szikrát hányó gőzmasina, az emberek istenátkának, ördögmasinának nevezték és a szentnek se akartak felülni rá. Pedig milyen jó most beülni a vonatba s nem kell gyalog fáradni. De miért húzódoztak először az emberek? Mert új volt, szokatlan. így van ez a csoporttal Is. Sokan még félnek tőle, mert új, mert szokatlan. Hát ezért beszélünk mi róla! Be sem fejezi a népnevelő, fordul be a kapun Gulácsi Anti, a testvérbátty’.. ő már csoporttag. Az este Irt alá. Most úgy lépked, mintha legalább három fejjel magasabb lenne öccsénél. — Hoztam a nyilatkozatot öcsém... Gondolkodik, töpreng az egész falu. Hiszen forradalmi becsülete van Ibránynak. 1931-ben, amikor tüntetni vonultak fel a gazember urak ellen, a csendőröktől is elszedték a fegyvert. Aztán a felszabadulás után, amikor a grófokkal cimboráié Erős Jánost kellett kihajtani a megyéből, az ibrányiak voltak az elsők, akik megmutatták a nép erejét Nyíregyházán! S most maradnának hátul? Most kellene szégyenkezni a megye előtt? Nem, ezt nem akarják a becsületes, derék ibrányi dolgozó parasztok. Ezt csak az ellenség akarja. Az emberekre lövöldöző Ménes kulák, a Mozga Sámuel, aki három házat vásárolt a1 cselédek verítékéből. Meg a kulá- kok szövetségesei. Ahogy Cigándiné meg Románé nagyban vitatják a szövetkezetei, a kapu előtt, hirtelen odaállít a részeges Kovács asztalos, nagyszájú felesége, aki arról nevezetes* iiogy míg ő naphosszat pletykál a szövetkezeti bolt előtt, addig az iskoláslányát dolgoztatja. Rákezd, mint a kerepelő, még a nyál is kifreccsen a száján. — A szövetkezet; Nahiszen a szövetkezet! Ahol megtiltják a vallást Is, ahol Isten nélkül csinálják ... Én mondom ezt, aki éjt nap dolgozik a családdal együtt, hogy keservesen megéljünk valahogy ... —, s folyik a szó belőle, mintha a Tisza áradt volna ki s piszkos, mocskos hullámokkal borította volna el az utcát. Roiúáné se tudja türtőztetni magát s rászól. — Hallja-e, ilyet már ne mondjon, hiszen mindenki úgy imádhatja az istent, ahogy akarja, akár szövetkezeti tag, akár nem. — Templomba is mehet, amikor jólesik. Nagy dérrel-durral távozik a nagyszájú s még a nevét sem akarja elárulni a népnevelőknek. Kiderül, hogy miért nem, Mert bizony nem más, a hazudozó Kováesné, mint a csendőr Kovács, meg a horthysta továbbszolgáló fehér- kesztyűs Móré rokona. A csendőr ott dolgozik a férje műhelyében. S ahogy ez a szépséges banda meghallotta, hogy megmozdult a jólét felé a Virág utca, egyszeriben útnak indították a hazugságokat. Azt is beszélték, hogy nem érvényes már a ,,C’ utalvány, mfghogy, aki iparcikket vásárolt, az nem kap szabadőrlést. Persze, mindez egy- től-egyig hazugság., tudják az ibrányiak. így támad az ellenség szüntelen, kemény harcban születik az új Ib- rányban. A pártszervezet azonban alaposan megszervezte a .falut. Hívják dolgozó paraszttár- ntípnevelőmunkát. Az újbelépők saikat: jertek velünk, nem bánjá- azonnal útnakindulnak s járják ajtók meg. A hangoshíradó szünteleMég mindig alszik az osztályharc Beregdarócon Vezessék a kommunisták harcba a falu dolgozóit a kulákok, volt csendőrök bandája ellen „Kulákok Is akadnak a faluban, de azok is csendesek. Kötény Ber- náttal volt ugyan egy kis baj a terménybeadásnál, meg aztán Na- ményban a múltkor fasiszta nótát énekelt, dehát olyan kótyagos az, amikor iszik. Különben „rendes ember”. Még a tszcs-nek is szívesen elmegy segíteni.... — ilyenformán beszélgettek a beregdaróciak négy hónappal ezelőtt, mint lapunk május 27-1 számában: „Vegyék fel a harcot a beregdaróci kommunisták a pártszervezet és a falu életét bomlasztó „osztálybéke” hangulat ellen” című cikkben beszámoltunk róla, A falu még ma 13 elég .csendes”. A múltkoriban ugyan felkavarta egy kicsit a nyugalmat Kötény Bernát távozása, igen zajos körülmények között búcsúzott a falutól, de azóta, hogy elgondolkodtak egy kicsit a viselt dolgain, alig van valaki, aki „rendes ember”-nek emlegetné. Ki is ez a Kötény Bernát? Apjának volt vagy 70 hold földje. Bernát igen „megbecsülte” a rájutott részt, még szaporította is, legutóbb még 32 holdon gazdálkodott. A múlt rendszerben meg igazán jól tudta forgatni magát, értette, hogy kell bánni, vagyis elbánni a hozzákényszerült harmadosokkal, cselédekkel. Jól emlékeznek rá a daróciak, arra se volt rest, hogy éjjel ellopja a betakarított kukoricát, másnap aztán követelte a harmadosán: Tári Imrétől (hivatalsegéd most a tanácsnál) is ellopta a marhatok és kukorica- csutka részét, nem Is bírta nála egy évnél tovább. Akkor pedig nem volt mód válogatni a munkában, mint most. Hosszú évekig dolgozott Köténynél Csatári Berti bácsi, mint „rokon”. Betegen került el tőle, Kötény még az ételt is szűkén mérte neki, egyebet meg pár rongyon kívül nem is kapott. Annál inkább megtelt Kötény házatája. Megteltek a szekrények, ládák Is ruhával, pénzzel, aranynemüvel. Tellett korcsmára, meg asszonyra is. Mert ez kellett Köténynek, más nem. Az embereket gyűlölte, még saját feleségét is. Izgága, verekedő ember volt mindig. Tavasszal mintha „megjavult” volna. A kis „távoliét”, az elzárás, amelyet a beadás megtagadásáért kapott, úgylátszik hatott rá. — „Rendes ember” lett. Egy időre még a tszcs, rágalmazásáról is letett, sőt ajánlkozott és a csoport-1 tagok beleegyezésével pár napig fo- gatostól segítette a berenálást, szénahordást. Rövidesen t láthatták a csoporttagok, hogy kivel házasodtak. Amikor aratáskor legnagyobb szükség volt rá, akkor vitte el tőlük a kölcsönadott lőgereblyét, hogy megakassza a munkájukat.. Gúnyosan beszélte aztán a faluban. hogy bánt el a csoporttal. Még aznap a szövetkezet korcsmájában (állandó vendég volt ott) kötött beléjük. Amikor kidobták, messzire visszhangzott az utca: „Várjatok csak fiúk, változik még a helyzet, Én akkor is Kötény Bernát leszék, de keserves lesz ez nektek.” Erre készült Kötény Bernát! — Ezért támadt veszett állatként a házkutatást tartó rendőrökre. HáErről álmodik S Arról, hogy egy szép napon megjelenik a falu határában a sógora, Sltoropulosz „úr”, a volt tarpai állatorvos, most pedig a fasiszta görög hadsereg tisztje. Arról, hogy a fasiszta hadsereggel eljön, eljön tankon vagy repülőgépen, hogy visszaszerezze apósa hagyatékát, az elvesztett, a felajánlott földet. „Szeles Sándor már nem kulák” — tartja most is a tanácselnök, hiszen már a földjüket is felajánlotta az államnak. Nyugodt szívvel hagyta ezért az egyik cséplőgép etetőjének, egy másik gép mellé pedig Morvái Mihály volt csendőrt. Röviddel utána „csodálatos”’ hírek keltek útra a cséplőgépektől az érvénytelen „C” utalványokról és hasonlókról. „Több volt csendőr él Darócon, de alig van köztük idevalósi születésű.. Felszabadulás után jobbnak látták nem hazatérni. Itt „jól viselkednek” — „semmit sem hallani felőlük.” Fent idézett cikkünkben beszámoltunk azokról az aljas provokációkról, melyeket az egyik „jól vi. Selkedő” volt csendőríörzsőrmester, Molnár Emil követett el a faluban. Valósággal félelemben tartotta környezetét és jellemző erre, hogy a Dunapentelén dolgozó daróciaknak ő a brigádvezetőjük- így aztán nem Talán nerr újra felvenni a kakastollas kalapot, talán nem vágyakoznak az uraságok zsíros koncára?! Gálos Gyula sem úgy ment végig a falun valaha mint most, hanem úgy, mint egy kislsten- Fényesen, fe- hérkesztyüsen, de nem is ismert meg senkit. Jő pár esztendő eltelt azóta, rég begyógyultak a zúzódá- sok, a, csendőrcslzma, puskatus helye, de emlékeznek még a daróci fiatalok, öregek most is Gombos János barabási csendőrtörzsőrmesterre. A pártszervezet vezetőinek tagjainak lenne elsősorban kötelességük, hogy a falu dolgozó parasztjait kiragadják az ellenség befolyása alól. Elsősorban nekik kellene felismerni az ellenséget. Eddig nem voltak képesek erre. Caninec elvtárs, a tszcs párttitkára „sose ért rá” tanulni. Arra nem gondol, hogy amikor a korcsmában poharazik Sukta Sándor, volt csendőrőrmesterrel, akkor az ellenségnek adja el magát. Az ellenség szavát fújja, hangoztatja, hogy a vezetőségül Jávái asz: ás megszabadítja majd a párttitkárság terhétől’* ' j rom hete történt. Hej, ha akkor kezébe került volna a házfalban rejtegetett kétcsövű fegyver! — Mint a háborodott, úgy rohant keresztül a kapuján lóval, szekérrel. Ostorral, majd vasvlllával támadt rá a rendőrségi baj társakra. Vájjon csak Kötény Bernát várta a „helyzet változását”, az új háborút, Mindszenti, Rajk, Grősz és a többi elvetemült Összeesküvő álmának teljesülését? Nem! teles Sándor is. csoda, ha kevés szó esik a községben a Dunapentelel Békemü csodálatos építkezéseiről, Inkább arról beszélnek a hazajáró Dáné és Tári József, hogy lopja el a fizetésüket Molnár. Húsz faluban nem terjed annyi rémhír együttvéve, mint Beregdarócon a .,jó maga- viseletű csendőrök” falujában. Máshol már elfelejtették a nevetségessé vált esajkamesét, itt nyíltan hangoztatja még a volt csendőrök bandája. Vasárnap délután szorgalmasan járják az utcán csoportosunkat Ruszin István, Tóth János, Gajdos Bertalan, Gálos Gyula meg a többi, volt kakastollas. Leginkább Gajdoséknál találkoznak előzőleg. Ott van az irányítók közt, cinkosuk. Szekerük Miklós görögka. tolikus pap is. Legvadabbul, legnagyobb gyűlölettel azok ellen támadnak, akiknek mindent köszönhetünk. A nagy Szovjetunió, a szovjet nép ellen, akik szabadságot, új életet, földet, iskolát adtak ennek a falunak is. A szovjet emberek ellen, akik elzavarták a falu határából is az urakat, a Babayakat és védelmezőiket, a kakastollasokat. szeretnék A községi pártszervezet sem tölti be szerepét a begyűjtés és a tszcs, fejlesztés hatalmas erőfeszítéseket, áldozatkészséget, odaadást kívánó munkájában. Tóth elvtárs, a párttitkár begyűjtés idején a földmü- vesszövetkezet szilvafelvásárlója lett, nem volt „elég ideje’’- Hasonlóan volt Nagy elvtárs, a szövetke. zeti korcsmáros Is. A harmadik vezetőségi tagot, Backnét nemrég zárták ki maguk közül a tszcs- tagjal, mert állandóan rágalmazta a csoportot. A községi pártszervezetnél, vagy a Járási Pártbizottságon még pártfegyelmit sem javasoltak vele szemben. Ilyen formán a tszcs erősítéséhez alig nyújt segítséget a pártszervezet. A pártépítés munkája a Járási Pártbizottság alapos segítsége hiányában, nagyon gyenge. Nem könnyű feladat egy lemaradt községet kirángatni a kátyúból, de kommunistának való feladat. Minél előbb gyürkőznek neki, annál előbb szabadul meg Beregdaróc a „járás szégyene” nevétől, , gsécíCny István, 'nül mondja az új híreket. A község főhelyein plakátok jelennek' meg. Például ilyen: ,.B. Német Sándor, Cseke Bálint „Kossuth-díjas” dolgozó parasztok beléptek a termelőszövetkezeti csoportba! Tar Imre Kossuth-díjas! Kövesd a példájukat !” — Aztán az üttörők, ötvenen- hatvanan, egy egész énekkar köszöntéül jár. Elől viszik a két győzelmi lobogót s rázendítenek az újbelépők udvarán: „Mint a napfény, ragyog ránk a béke... fegyverünkkel védjük a békét...” Mátyás Sándornak kicsordult a könny a szeméből, amikor az ének után egy úttörő kislány eléperdült és harsány hangon így szólt: „Erőt, egészséget kívánunk az új élethez!” Mátyás csak annyit tudott elrebegni meghatottan: „Köszönöm gyermekeim, köszönöm...” — aztán felkapott a biciklijére és ment agitálni. Tóth Gábor éppen disznóit eteti. Aztán megmutatja bét süldőjét Is. Ragyogó tiszták, fehérszőrüek. Tenyésztésre valók. Ez is a jő gazdát dicséri. Benn a szobában tisztaság, rend. Ez meg a gazdasszonyról állít ki jó bizonyítványt. Miről is lenne szó? Hát a szövetkezetről. Végeredményben meggondolták már, ahogy meghallották, hogy a kommunisták nagyrésze belépett, de még... még azért most is törik a fejüket. A népnevelő beszél. — Tóth elvtársi Maga még a nyíregyházi munkásotthonba is bejárt május elsejét megünnepelni, hiába fenyegették meg a csendőrök. Az ilyen embernek példát kell mutatni. A fia mit írt? Tőth Gábor fia tisztiiskolfin tanul. A Néphadsereg tisztje lesz. — Hát mit írna? Hogy lépjek be í — Hát csak hisz a fiának? — Hiszek.. A Pártnak. És megtartom a „vonalat”, megtartom Rákosi elvtársunk szavát, a szövetkezetét választom. A Mihály gyerek már ott settenkedik, leselkedik az ajtóban s ahogy meglátja, hogy apja aláírja a belépési nyilatkozatot, mint a gyík surran ki az udvarra, leül egy sámlira, maga elé rakja a ci- terát s már szól is a nóta vígan Tóth Gáboréknál. Tőth Gábor pedig magához veszi görbebotját s megy át a szomszédba, Bodnárék- hoz. „Csak nem lesznek egyéni gazdák szomszédaim?” — nevet ravaszul. A főtéren szól a muzsika Hol a hangszóró játszik, hol a tanítók zenekara zendít rá. Az új belépőknek küldik a nótákat. Al- konyodik már, csillagos este borul a falura. De senki nem tér nyugovóra. Nyíregyházáról népnevelők érkeznek teherautóval. Beosztják az utcát s a helyiekkel járják a házakat. Egymásután jelentik az eredményeket. Cseke Bene Jáno- séknál volt. Aláírtak. S rögtön rózsás dísztávirat ment a lányuknak, aki vezetőállásban van, jelenteni a nagy örömet. Szilágyi Simon középparaszt is belépett. Utána felhívást intézett a Homokdülő dolgozó parasztjaihoz : „Kövessétek példámat!” Kormány János 13 holdas középparaszt, a mezőgazdasági állandó bizottság elnöke is aláírt, ő Is felhívást intézett az utcájához. Külön felszólította a példa követésére AVágner Istvánnét, S. Kulcsár Mihályt, Tar Imrét, Cigándi Andrást. Ott volt az újbelépők között a virágutcai Clgándl család, Roma Rnbenék is. Puskás József, pártonkivüll középparaszt maga jött fel este a pártszervezetbe. — Megbeszélni a dolgokat. S már maga vitte haza a belépési nyilatkozatot : — Megbeszélem az asszonnyal — mondja Puskás József. — Hát csak beszéljék — búcsúznak tőle a pártszervezetben — de azt ne felejtse cl Józsi bácsi, hogy aki fél a víztől, az soha nem egzik halatj " Soltész István,
