Néplap, 1951. szeptember (7. évfolyam, 203-228. szám)

1951-09-22 / 221. szám

1951 szeptember 22, szombat. 3 VONJA BE A BALKANVI,KOSSUTH« A MUNKÁBA A NŐI CSALÁDTAGOKAT Komoly feladat vár termelő- csoportiainkra a bő termést ígérő kapásnövények mielőbbi betakarításánál és az őszi ka­lászosok határidő előtti elve­tésében. Ehhez azonban az szükséges, hoáv termelőcso- portjaink minden munkaerő', mozgósítsanak, úgv mint ezt. az aratás ideién tették. A balká- nyi ,,Kossuth“ termelőcsoport­ban is arról panaszkodnak, hogy kevés a munkaerő, azért megy gyengén a munka. Nem lenne kevés a munkaerő, ha nagyobb gondot fordítana a csoport vezetősége a családta­gok, nők fokozottabb bevoná­sára a munkába. Bár vannak olyan asszonyok, akik a házi­munka végzése mellett kive­szik részüket a mezőgazdasági munkából is. Gulyás Ferencné- nek már 140 munkaegysége van. Példát vehet róla Szőlősi Béláné, vagv Nagv Mihályné akiknek gyermekei sincsenek, mégse járnak a csoportba dol­gozni. Menyivel TÖBB LENNE A JÖVEDELMÜK, ha 50— 60 munkaegységet ők i> keresnének és a csoportnak se kellene attól rettegnie. liog-'r leszedi a dér a dohanvt! A ter­melőcsoport vezetőségének, de különösen P. Kiss Sándor üze­mi párttitkár elvtársnak a fel­adata meggyőzni az asszonyo­kat, hogy az ő érdekük is a munka ideiében való elvégzése ezen keresztül a jövedelem nö­velése. De Kiss elvtárs erre se talál időt, úgv mint. ahogy nem talál a népnevelőmunka irányítására sem a csoportfej- lesztés során. De nemcsak az asszonyokkal van bai a ,Kos- suth"-ban. A férfiak között sem tartja mindenki szívügyé­nek a munkában való helyt­állást.. Karsai István csak néha­napján metfv el a csoportba dolgozni. Meg is látszik a mun­kaegységén: mindössze 40 mun­kaegységet keresett eddig. Az ilyen emberek szoktak a cso­portra fűt-fát beszélni aztán Az őszi kalászosok vetésével nem dicsekedhet a ..Kossuth" tszcs. Eddigi vetésük: 20 hold ős-némából. 10 hold szöszös bükkönyből és 4 hold fűmag­ból áll. A rozsvetést még rae<s sem kezdték, pedig már a leg­főbb ideje lenne, hogv a mi­nisztertanács határozatának megfelelően elvessenek. A CSOPORTFEJLESZTÉSSEL sem sokat törődnek a „Kossuth" tagjai. Népnevelőmunkát nem végeznek az egyénileg dolgozó parasztok között, Azt se szá­molták még ki hogy mennyit is fog egy-egy tag keresni évi munkája után. Ha végeznek fel- világosító munkát, van is ered­mény, Ezt bizonyítja a 16 in belépő, akik Alkotmányunk ünnepén léptek be a csoport­ba, Azóta, hogv megállt a fel- világosító munka, megállt, a fe; lődés is. Pedig lesz szép ered­mény a csoportnál. Nyugodtan beszélhetnének szép termés­átlagukról. Burgonyából 90— 100 mázsás átlagra számítanak, cukorrépából is meglesz a 120 mázsa holdankint, a 35 hold napraforgó is széo íövedelmet hoz a csoportnak — ott is elérik a 10 mázsás átlagot. Ezeket a- eredménveket ismertessék az egyéni parasztokkal a csoport tagjai. Számítsák ki, mennyit keresnek ők a csoportban é' hasonlítsák össze jövedelmü­ket. A közsécf parasztjai tő­lük várnak felvilágosítást, tő­lük akariák megtudni a cso­portbeli életet. Az üzemi pártszervezet vé­gezzen jobb nevelőmunkát a családtagok, nők bevonása ér dekében és akkor több idejük marad a népnevelőmunkára is. Nevelje a csoport tagjait a munkában való lelkiismeretes helytállásra, hogy ezen keresz­tül megjavuljon a munka a csoportban. Újra megindult u fnrhiteső Erősen „csapadékos éghajlat“ Nagykálló és Nyíregyháza környéke Újra hullani kezdenek a forintok. Itt is, ott is, szerte az ország, ban, a megyében azt veszik észre a dolgozók, hogy tízesekkel száza­sokkal telnek meg pénztárcáik. Megkezdődött a Békekölcsönkötvények első sorsolása. Alig telt el egy hét azóta, hogy befejeződött ’a Terv- kölcsönkötvényck harmadik sorsolása, amelyen nem kevesebb mint 76 ezer nyereményt, több, mint 72 millió forint értékben sorsoltunk ki a névértékes kötvényekkel együtt. 8 most újra SS millió forint kerül vissza, a dolgozókhoz. Egy hónap alatt_ kereken száztizmillió forintot fizetett vissza az állam. Nemhiába nevezték el dolgozóink az idei szeptembert a „szerencse hónapjának". Persze, ezek a sorsolások nem afféle lutri, szerencsejáték. Az a különös tulajdonságuk ezeknek a. sorsolásoknak, hogy üt mindenki nyer! Bizonyíték kell hozzá? Nézzen mindenki körül községében, városában, az egész országban s meglát, hatja, hogy az új üzemekben, iskolákban, a Dunai Vasműben a mi drágakincsünkben: a tiszalöki Erőműben, ott vannak a mi * forint, jóink- Azonkívül, hogy biztosan ránk kerül a sor a visszafizetésnél még ilyen nagy, magas kamatokat is kapunk a jegyzett összegek után! Nagy kár, hogy nem jegyeztem többet! I v -a a k o Ferenc nagy. káliéi traktorista ötezer fo­rintot nyert 25 forintos kötvényé­ivé!,. Persze, így ás sokszorosát kapja vissza a jegyzett összegnek, de mennyivel más lett volna, ka nagyobb összeget jegyez! — Nagy kár, hogy nem jegyez­tem többet — mondja most min­denkinek. Ivanko Ferenc különben igen derék traktorista. A megyeszerte hírés Boros-brigádban dolgozik. Gépkezelő volt eddig, de szorgal­mas munkájával kiérdemelte azt, hogy segédvezető legyen belőle, így hát el lehet mondani, hogy bár­hogy is történt, mégis csak kezet fogott Ivanko elvtárssal a szeren­cse! Nem véletlenül. Azért juthatott el idáig élete pályáján, mert egy olyan országban él, ahová a Szov­jetunió hozta el a szabadságot, ahol a nép van a hatalom birtoka, ban. Vájjon kaphatott volna édes­apja, a nyolcgyermekes hajdani nincstelen a Lúszló-tanyán 15 hold földet mindezek nélkül? Vájjon ta­nulhatott volna ő és ráülhetett vol­na a traktorra? Mindez nem tör­ténhetett volna meg. Királyfalvi Jenő nyíregyházi cipész, kinn lakik a Szabadságtelepen- Lassan a hetven felé közeledik, mesterségével azon­ban még nem hagyott fel. Akkor is ott ült a kis asztalkánál, ahogy bekopogtattak az örömhírrel. Mogorván fogadta az érkezőket: minek Is zaklatják, miféle jót hoz­hatnának neki, öreg cipésznek? Elég. hogy a fiatalok boldogulnak, az Élek, a Ferenc, Dezső. — Mennyit jegyzett Jenő bácsi? Vállatvont. — Nem mutatná meg a szamát? — Minek azt? Idegenkedve nézte a kiyáncsis. kodókat, aztán a felesége hozta ki a kötvényeket. — Hiszen maga nyert V ötezer forinttal húzták ki a szánját! — kiáltott fel a vendég. Az öreg ott állt háttal a vendég­nek, nézett kifelé az ablakon, mintha mondani akarná: tie zavarj engem. S ahogy meghallotta, meg­rezzent. óvatosan hátranézett, az­tán fürgén odatipegett a kötvénye, két tartó fiatalemberhez. ; — ötezer forinttal?! S már kínálja is a sziket, a helyet, feloldódik a nyelve, szapo­rán beszélni kezd, mintha ;i akar­ta volna pótolni az eddigieket- El­mondja, hogy ötven forint )t jegy­zett, azt is csak ezért, hogy legyen. Hiába erősbödtek a fiai, Hogy hi­szen visszakapja nem is egyszere­sen azt édesapám” — nem (jegyzett többet. Legyintett: .„tigysej látom többet még az ötven forintejt sem”. Pedig Íme, az igazság ez! A nye­remény megjelent Királyíajvi bá. csiéknál is, hogy elmondja: n Párt, a nép államának szavára lehet épl. teni 1 És nem tudni hogyan, mintha csoda történt volna, olyan bőbeszé­dű lesz az öreg. hogy csak győzze hallgatni az ember. így van az, amikor vidámság költözik az ember házába. Elsorolja Jenő bácsi, hogy valamennyi fia dolgozik, az egyik lánya ipari tanuló, egyenruhája is van. S még azt is elmondja, hogy a telep új iskolát, óvodát kapott. Aztán, mint az olyan ember, aki­nek nagy öröme van és uiJ denf ei akar egyszerre mondani, újra az ipari tanuló lányáról beszélt. Bezzeg az én koromban ilyes­mi nem volt. Egyenruha? Megélhe­tés? Tanulás? Tudják.e mi volt a fizetése a cipésztanoncnak? Láb­szíj, ha nem volt elég fürge a piacrajárásban, kútrajárásban-.. Egyszóval megváltozott az élet itt is. Nem mentek rossz helyre a fo­rintok — még a Jenő bácsi ötven forintja sem. És ők sem mondhatják, hogy nem kamatoztak ezek a forintok bősége­sen, tízszeresen, százszorosán...! „Kossuth Lajos azt üzente».“ Szélvészként száguldott vé­gig az országon 1848-ban a hír: „Veszélyben a haza!" Petőfi és Kossuth lángoló szavakkal hívták a nép fiait a honvédségbe a drága sza­badság kivívására, A hívó szó a mi megyénk­ben is nagy visszhangra ta­lált s Nagvkállóban gyüle­kezni kezdtek a felkelők. Régi levelek, jelentések so­raiból sugárzik felénk a sza­badság, a haza forró szere­tet. Egy nagykállóí jelentés írja a következőket 1848 októ­ber 18-án: „Dobos György, Kacsik György, Dobos Jó­zsef, Maner Miklós, Molnár Miklós, Krámos László, De­meter János, Tadnat József Gyenes Lajos, Diák János — kik magok önként fely lágo- sodván, magokat minden el­lenállás- nélkül ajánlották;« Ezt az írást a toborzó kapi­tányhoz intézték. Hasonló levél futott be Nyírbogdányból is Nagykálló- ba 1848 november 23-án: „Bogdánv küld' a tartozott újoncokat. Többet küldünk eggyel, hogy választhassák." S eztán egy zsellérember ajánlkozása a haza védel­mére, A nyilatkozatot nem tudta aláírni, csak kézjegyét, edy keresztet te*t ar írás alá: Sós József nyírmadai la­kos, „Én alólírt személyemet kötelezem katonának, még­pedig oly feltételek alatt hogy bármelyik órában kt- vándíák, köteles leszek a vi- zitálás alá bemenni.“ Erről beszéljenek a népnevelők! Dolgozó parasztok véleményei az államkölcsönökről Bariba Károly vámosatya-újtanyai dolgozó paraszt ezeket mon­dotta a kölcsön jegy zésről: A Tcrvkölcsönjegyzés során 100 forintot jegyeztem. Azért ilyen keveset, mert azt gondoltam, hogy soha vem kapom vissza. Az egyik testvérem horthyék alatt jegyzett egyszer hadikölcsönt s azt soha nem kapta vissza, mégcsak hajlandóságot sem mutattak az urak a pénz visszafizetésére. Most már másként gondolkodok. A legutóbbi Tervkölcsönsorsolásnál 100 forintos kötvé­nyemmel 5 ezer forintot nyertem. Igazán sajnálom, hogy nem jegyez­tem többet, mert látom a régi és mostani kölcsönök közötti különb­séget. Ködöbös Imre Iákosi termelőszövetkezeti csoporttag 500 .forintot nyert, ö ezeket mondja: „Ettől sokkal többet nyertem, mert közsé­günk az ötéves tervtől olyan betonutat nyert, amelynek értékét mi falusi dolgozók felmérni sem tudjuk. Kaptunk még fúrott kutat, or­vosi rendelőt és sok más mindent. Ez mind. beleszámít a nyere­ménybe.’” Kónya Imre, gulácsi dolgozó paraszt annakidején 500 forintot jegyzett. Legutóbb 1 kötvénnyel nyerte vissza az 500 forintot. Ezeket mondja Kónyáné: „Egy kötvényünkkel 500 forintot nyertünk, de még 300 forint értékben van kötvényünk. Ha alkalom lenne rá, tovább szaporítanánk, mert még a kifizetett nyereményeknél is többet nyert a falu. Húsunk előtt nincs már sártócsa, hanem köveséit. Jó érzés, hogy ehhez a kövesúthoz mi is hozzájárultunk kölcsönjegyzésünk- kei.” ____________________ AMIT MINDEN NÉPNEVELŐNEK TUDNIA KELL Hegy kinek van lova, új háza, kocsija, tehene, rádiója, kerék­párja, motorkerékpárja, varró­gépe. Hogy a felemelt ötéves terv mit ad az országnak. Hogy milyen termésátlagot kell elérni az ötéves terv végére a községnek, országnak s hogyan lehet azt megvalósítani s milyen eredményeket kell elérni az ál­lattenyésztési terv teljesítésénél. Hogy a szabadpiac milyen elő­nyöket nyújt a dolgozó parasz­toknak. Hogy a legutóbbi kölosonhü zá­soknál kik nyertek, milyen ösz- szegeket. Hogy hány községi dolgozó fiatal tanul felsőbb iskolákban s hány dolgozó paraszt gyermeke katonatiszt, vezetőállású. Hogy melyik az a 8—10 csa­lád, akiket állandóan látogat. Hogj’ az általa látogatott csa­ládok hogyan teljesítették be­adási kötelezettségeiket, hogy végzik a mezőgazdasági munká­kat, miben járnak élen, miben maradtak le. Hogy a községben a termelő­szövetkezeti tagoknak mennyi a jövedelme, milyen gazdag a cso­port. Hogy mit kapott a község a felszabadulás óta s mit kap még az ötéves tervtől s a dolgozók a kölcsön jegyzésekor hogyan já­rultak hozzá a terv megvalósítá­súhoz. Hogy az általa látogatott csa­ládok sorsa milyen volt a múlt­ban s milyen most. TI SZ ADOB számára igen sok ajándékot hozott már az ötéves terv. A dolgozók szívéhez a legközelebb áll a napköziotthonos óvoda, bölcsőde felállt- tusa, amely nagy segítséget jelent a munkábamonö dolgozó paraszt, asszonyok számára. „Álmodni sem mertünk volna ilyenrőlV' — mond• ják mostanában az anyák. És a többiről? A községi tanács méltó házban széket — tanácsház kijavítása 84 ezer forintba került. A vá­góhíd helyreállítása 6 ezer forint. Tiszadobon kutak építésére és javi fására közel 30 ezer forintot, járda javítására közel 4 ezer forintot, villany bevezetésére közel 8 ezer forintot költöttünk. S ott van a pontonhíd, a S0 holdnyi fásítás. S a továbbiak során szép kultúrház épül ebben a községben, másfélkilométercs kövesutat létesítenek s másfélkilométer hosszan kibetonozzák a, járdákat. BŰDSZENTMIHALTON a népi demokrácia egyik legna­gyobb létesítménye a gépállomás, amely nagymértékben elősegítette a környékbeli dolgozó parasztok jólétének növekedését. Sokszázezer forintba kerültek a gépállomás erőgépei, gazdasági eszközei. Csak a gépállomáshoz vezető kövesút, új fúrottkút létesítése 40 ezer forint­ba került. Bővült az Alkaloida is s egyik legfontosabb üzemünké vált. Ebben a nagy községben igen sok baj volt az ivóvízellátással, a bel­vízzel. Kutak javítására, építésére 360 ezer forintot. Napköziotthon javítására és új felállítására 155 ezer forintot adott a dolgozók ál­lama. Kibővítettük a villany- hálózatot is s végre fény jutott a község külső széleire. Ugyanúgy épül majd három kilométernyi hosszúságban járda ugyanott a külső részeken. S a közeljövőben 100 lakásba vezetjük be a villanyt BU dszentmihál yon. Régen szüksége volt a községnek szociális otthonra, a kulák képvi­selőtestület azonban erre sem jut­tatott pénzt. A nép hatalma 176 ezer forintot adott erre a célra. De nemcsak magára a községre gondolt a nép állama, hanem a környező tanyákra Is, amelyek a múltban borzalmas elhagyatottság- ban éltek. BUdszentmihály határá­ban, a Józsa-tanyán épül fel a ta- , nyaközpont, Iskolával, kultúrott- bonnal s minden mással, amely a dolgozók javát szolgálja. A VÁSÁROSN AMÉNYI JAKAB nem a megye legnagyobb járása és mégis közel 12 milliós beruházás történt itt. Az egész járás életét valósággal megbénította az a gya­lázatos tett ,amellyel a náci banditák a levegőbe repítették a Tisza- hidat és Krasznahidat. A felszabadulás után a Kra-sznán ideiglenes hid volt, a Tiszán kompon lehetett közlekedni. A nép állama nem fe­ledkezett meg azonban a naményi dolgozók nehéz helyzetéről s meg­kezdte a hidak felépítését. A Tisza híd nyolcmillió, a Kraszna-híd 1 millió forintjába került az államnak. Ezzel könnyebb lett sokkal a járási székhely megközelítése, különösképen pedig azóta, hogy új műút is vezet arra. Uj autóbuszjáratok is indultak s Lányán új autóbusz- garázst építettünk G ezer forint értekben. Nincs egy község sem a járás területén, amelyik nem kapott, volna, valamit. Tarpa, Esze Tamás híres kuruc fal úja a múltban vil­lany nélkül vakoskodolt. A nép állama vezettette be a villanyt 2j<) ezer forintos költséggel. 32 férőhelyes szociális otthon is létesült s ez nem kevesebb, mint 60 ezer forintjába került az államnak. Az egészségügyi fürdő rendbehozatalára 5 ezer forintot költöttünk, fi ott van Gulács, Bizony sok gyermekes anya dicséri a nép államának gondosságát, amióta 257 ezer forinton étkeztetéses napköziotthonos óvoda létesült.

Next

/
Oldalképek
Tartalom