Néplap, 1951. szeptember (7. évfolyam, 203-228. szám)
1951-09-14 / 214. szám
19űl SZEPTEMBER 14, PÉNTEK :* Wem hallgatnak többet Tltóék cinkosaira A LÉVAI-TANYA DOLGOZÓ PARASZTJAI Az prosi határban egymás közelében három tanya terül el- Birke-tanya, ahol III. típusú termelőszövetkezeti csoport, a ,,Béke” van, a Lévai.tanya, ahol Móré Lajos, ezelőtti 200 holdas bérlő egykori cselédei a felszabadulás óta földtulajdonosként laknak, s Szokol József kulák tanyája. Éles ellentét a három tanya. Míg a Birke-tanyán a ,,Béke” tagjai a kezdeti nehézségek dacára is, biztosan haladnak a boldogabb élet felé, addig a Lévai tanya egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztjait visszahúzta a kulák, Szokol József. A felszabadulás után földet kaptak a Lévák tanyaiak, de még sokáig megmaradt a kisparasztok átka: a fogat- nélkiiliség. Ezt igyekezett kihasználni Szokol József, a kulák. Adott ő fogatot kölcsönben szántani, behordani, de hatalmas ára volt a ,,szívességnek”- öt.hat napi gyalogmunkát követelt egy napi fogatért Pintye Józsefektől, Nagy Istvánéktól és a többiektől. A tanya lakói pedig rá voltak szorulva a fogatra, mert a kulák által lefölözött jövedelemből nem '“jutott nekik igás jószágra. Mikor aztán megjelentek a gépállomási traktorok, ez a jövedelmi forrás kicsúszott a kulák harácsoló kezel közül. Ez fáj neki. Meg az, hogy a Birke-tanyán lévő ,,Béke” tagjai szeme előtt épitik egyre szebbé életüket. Jobban tetszett volna neki, ha az általa oly sokszor emlegetett fasiszta Titó Jugoszláviájához hasonló életet tudott volna többi ku. láktársával itt Is teremteni. Ezért szövetkezett Mészáros Sándor, volt csendőrrel, aki a ..Békébe” befurakodott. Ott Szokolék és a hozzá hasonló népnyúzó csendőrök érdekeikért ..dolgozott”. Nem véletlen ez a csendőr, kulák barátság. Ugyanez volt módszerük Urőszéknek is, akik Ti- tóval és az amerikai tőkésekkel, hadianyaggyárosokkal kötöttek sző. vétségét. Céljuk egy volt, Grősz- nek is, mint Szokölnak: a népi demokrácia megdöntésén keresztül a Hagyó-Kovács és Móré Lajos uralmának visszaállítása, mint ez Titó Jugoszláviájában van. Ennek a cél. nak elérése érdekében nem riadott volna vissza Grősz se, Szokol se attól, hogy Koreához hasonló pusztítást vigyenek végbe az imperialista pribékek a mi szép hazánkban is. Mészáros Sándor, a volt csendőr előbb „nélkülözhetetlenné” tette magát, utána áttért a csendőréletében megszokott parancsolgatás, ra. Ezzel a már „Béke” felé tekintő Lévai-tanyasiakat visz- szariasztotta a belépéstől. Nemsokára felébredtek azonban a „Béke” tagjai is. így repült ki a csoportból Mészáros. Ekkor már másképp néztek a Bír. ke-tanya felé. Móré Lajos egykori cselédei Is másképpen beszéltek a ..Béke” tagjaival, Észre vették ezt a csoporttagok is és elhatározták — amit már előbb megtehettek volna — hogy szorosabbra fűzik a kapcsolatot a Lévai-tanyán lakókkal- At Is mentek: Moháesik Já. nos, Kácz Mihály és a többiek. Sok volt a kérdés, nagy volt az érdeklődés, úgy, hogy arra kérték . A verseny nyilvánosságon a csoporttagokat a Lévai-tanyasiak: ismét. Pár napig sikerült rémülemásnap, vasárnap is látogassák meg őket. Úgy is volt. És a déli hazamenetelkor már úgy beszéltek a csoporttagok a Lévai-tanyán lakókról, mint új csoporttagokról. Azonban a Lévai-tanyán lakók bi. zakodó öröme áthallatszott a Szo- kol-tanyára is és az esti alkonyat már a Lévai-tanyán lanto meg a kulákot- Mit akartok csinálni — mondta — újra cselédek akartok lenni közös kell nektek? — meg ehhez hasonlókat beszélt. Ezzel azonban nem sok célt ért el, mivel a tanya lakói tudták, hogy melyik a jobb: a közös munka-e, vagy a Szokol József által kölcsönadott, igáért robotolni. Mivel célt így nem ért el a kulák, köpönyeget fordítottItt mutatta meg aztán igazi oldalát! A régen óhaj. tott vágyát foglalta hazugságba. Azt hazudta, amit szeretett volna: hogy „Titó emberei már 40 kilométerre nyomultak Be Magyaror. szágra”. Másnap a belépési nyilatkozattal megjelent csoporttagok a tétovázást, a húzodozást találták vezető utat. tét kelteni háborús rémhíreivel a kuláknak. Pár nap múlva aztán rá. jöttek a Lévai-tanya lakói is, hogy mit akart elrabolni tőlük Szokol József, tltóék cinkosa. A kulák ragyogó jövőj üktől akar. fa őket megfosztani! Attól az ötéves tervtől, amely törvénybe iktatta, hogy a paraszti munkahak könnyebbnek kell lenni! Amely kimondja. hogy 1954-ben az őszi szántások több, mint 90 százalékát géppel kell elvégezni, a gabona több mint 50 százalékát kombájn. nal kell aratni. Az egész országban, a Lévai-tanyán is. A Párt, a nép hatalma soha sem engedi meg többé, hogy a dolgozó parasztoknak kulákuzsoráért kelljen robotolni. Aki pedig ezt akarja visszahozni, arra kíméletlenül le- sújt a nép állama- Szokol most a börtönben gondolkozhat mindezen, a Lévai-tanyaiak pedig hozzákezdenek, hogy megteremtsék a szövet- kezeti gazdálkodást, a jólét felé Ridguay beismerésre kényszerült Burchett, a Ce Soir keszoni tudósítója kommentálja az ame- kaíak legutóbbi légitámadását és Ridgway beismerését, Ridgway végű. is — íría Burchett — beismerni kényszerült, hogy egyik repülőgépe hétfőn hajnalban fidélzeti fegyverekkel lőtte Kcszont. Az az állítása azonban hogy a támadása tévedésből történt, képtelenség. Az amerikai sa tó az utolsó percig ugyanolyan meséket terjesztett, mint p muUban, .. „gyártott bizonvtekokrol'' és tagadta, hogy ameiikai repülőgép követte volna el a provokációt. zászló, amely megmutatja, ki van elöl és ki maradt le, Az zal, hogy a munkaversenynek széles körben nyilvánosságot biztosítunk eir.tliük a dolgozók felelősségérzetét, elősegítjük a terv teljesítését. A gorkiji „Mo!otov‘‘-autó- gyárban biztosítják a munka- verseny nyilvánosságét. Leg utóbb arcképkiállítást ren deztek, Az üzem parkjában kiállították az élenjárók arc' képét, aláírták az elért eredményt és a munkamódszert, amivel dolgozol? az élenjáró munkás. Kiállították a hátul- lévők. vagy a versenyben lemaradtak arcképét is Á,z ő képük alá „eredményüket” és a lemaradás okít írták. Megyénk sok üzemének tanulnia kell ebből a példából, Nem mindenkor biztosítják a verseny nyilvánosságát. A Nyírbogdányi Ásvány- olajipari Vállalatnál kéthetes eredményeket olvashatunk a versenytáblán. A büdszentmihályi Alkaloidában kiírják urvan az eredményeket, de a jó módszer ismertetésével nem törődnek. Sokszor tenyérnyi papírlapra, sűrűn gépelve vannak kiírva az eredmények. Tudni kell hogv a versenv- tábla sok mindent elárul. Nemcsak azt, hogv ki az első és ki az utolsó, hanem bizonyítványt ad arról, hogyan segítik a lemaradókat. Igyekezzenek a,z üzemek versenyíelelősei úgy dolgozni, hogy e nép előtt lévő bizonyítvány mentői jobba* mondjon róluk is. A BÉKETÁBOR ERŐSÖDÉSÉRŐL VAN SZÓ, amikor a Békekölcsön sorsolásáról beszélünk „Amikor a sajtótól olvastam, hogy szeptember 20. és 23. között történik meg a Békekölcsön első húzása, örömmel vettem tudomásul, hiszen nekem is van 500 forint Békekölcsönöm. Nem azért örülök íőkép, hogy talán nyerni fogok. Lehet az is, nincs kizárva, De örülök annak, hogy az ország, a béketábor erősödéséről van szó, amikor a Békekölcsön húzásáról beszélünk. Én 500 forintot jegyeztem. Nem tudtam többet. Ma már lobban élek. Minden hónapban megkeresek 1100—1200 forintot, ebből családommal szépen meg tudok élni. Amikor a Békekölcsönt jegyeztem, tudtam, hogy jegyzésemmel a békés munka megvédéséhez járulok hozzá. Én harcolok a békéért, harcolok családom s gyermekeim boldog jövőiéért, A nyíregyházi villanytelepnél dolgozom, mint géplakatos s hegesztő. Átlagteljesítményem 170 százalék. Voltak s vannak kísebb-nagyobb újításaim- is. Például amikor az elektróda kifogyott, nem volt mivel hegeszteni, de hogy a munka ne álljon meg, gondolkozni kezdtem. S végül rájöttem, hogy az elektródát is lehet pótolni. Hozsákezdtem az elkészítéséhez. Az elektróda mázsája 1700 forint, azonban az én hegesztőanyagom készítése mázsánként csak 300 forint, Ezt az újításomat az üzemi bizottság elfogadta, most fenn van Pesten jóváhagyás végett. Munkánkban már használjuk is, ami azt jelenti, hogy minden mázsánál több mint 1900 forintot lehet megtakarítani. Ezekkel a megtakarításokkal még fokozottabban harcolok a békéért, erősebb lesz a béketábor s biztosítom családom boldog lövőjét,“ Elmondja: Veres László, nyíregyházi Víllanytelep géplakatosa. BOLDOG NYÁR ... Arányló búzaszemek ömlenek a zsákba. Fürge leánykezek az utolsó szemeket szedik már össze és viszik a mázsára. Két szempár figyeli izgatottan a. mérleget. Az egyik szempár tulajdonosa Vasa, élénk szőke, göndörhajú lány, a másiké Olcszána, fiatal, komoly fe- ketehajú nő, mellén a. „Szocialista Munka Hőse" büszke kitüntetése ragyog. Mindketten az „Előre" kolhoz brigádvezetöi és e percben dől el: melyikük lett az első, melyikük takarított t>e több termést, melyik adott több kenyeret a szeretett Szovjethazának... Bő a termés. Gazdag aratást hoz a nyiir. üe amíg ide eljutottak áz Előre kolhoz dolgozói. addig sok minden történt! Kemény harcokat kellett megvívnia az elmaradottság, a megszokás, az önelégültség ellen.. GABOR ÁRON UNOKÁI Oláh Mihály tizenkilencéves szabolcsi fiú ül előttem. Kerekfejű, az arca napbarnított. A agy diós-cinekkel néz rám és vár, mit is akarok tőle... Néhány szó — melyet a múlt nyomorúsága vagy a meggyőződés ad a számára — és máris érzi, hogy egyek vagyunk, Nagy, kemény tenyerét két térdére teszi, merev derékkal, mint aki nem szokott a, székhez. Csak, amikor belemelegszik, hajlik előre, izmai lazulnak, enged a. belső feszültség és barna szemének szép bogarán szeMdebb érzések csillám- lanak. — Szabolcsi ember az apám. Amikor én pen- delyes gyerek voltam, Tiszapolgdron kubikolt, mert odavalók vagyunk! Akkor az apám — bolond fejjel — öt holdat vett harmincért törlesztésre az egri érseki uradalomtól. Azt én már nem tudom, hogy miféle vétel volt az, mert harminc esztendőre szólt a törlesztés, de arra jól emlékszem, hogy akár a katonákat, kürtszóval ébresztették r.z apámat is és azt kellett vetnie, amit parancsoltak . .. A felszabadulás után megkaptuk az igazi tízholdat ... Kürtszó és törlesztés nélkül,.. Születtem 1930. szeptember 12. Nyolcán vagyunk testvérek. I an egy nénim, az férjhezment, a többi mind kisebb ... Nyolcéves koromban már markot szedtem Borockáson, a káptalani birtokon. Nyolc elemit végeztem be, négyet Polgáron, négyet Tikoson — két Tikos van, ne tessék felcserélni, a miénket most Vj-Tikosra keresztelték. Mindig katona szerettem volna lenni. Hogy mikor ébredt fel bennem a vágy, nem tudnám megmondani, azt ki tudja ... De az apám egyre csak szidott. Itthagynál Miska, te vagy egyetlen segítőm, vóna szived hozzá?... Magamis beláttam, hát csak vártam, vártam... Aztán megjött a demokrácia a tíz holddal... no most aztán várhatsz Miska zubbonyra — gondoltam. Vártam. Reméltem is, meg nem is. .. Aztán egy nap nagy pof fogós, ‘zúgás, kerepelés... hát két traktor berregett be Tikos, a. Kivsődült a falunak mind a százhúsz családja, mert kis falu ám az a Tikos, akárhogy szeretem ... No, apám — szóltam hozzá — azt beszélik a kocsmában, nekünk szánt majd az a két traktor... — Ki mondta azt a bolondságot? — akadékoskodott. — Szántottak-e már valaha szegényembernek, nem ű szántóit mindig a máséban?.., — De most más a világ, — mondtam— Máj' meglátja,,., Meglátjukt ha megéljük... — felelte... Meglátta... A főmunkát levették apámról. Egy este, tavaly februárkor, igy szólt az öreg... Igazad vöt, Miska, a demokrácia szántott, hát arasson is. .. Most már tanulhatsz katonának ... itt a Szabad Földben olvasom a Kossuth Akadémiát... írhatsz nekik. 1948 február 28-án ment el Uj-Tikosból a levél Pestre, 1948 április 11-én már megjött a válasz, azaz negyvenegy nap után és 1948 április 14-én Oláh Mihály ott állt a tikosi asztalos zöldrefestett ládájával az üllöi-úti laktanya-udvaron és bámulta a Kossuth Akadémia selyemzászlaját... — Apád mit szól a dologhoz? — kérdezem. — Végülis még rábeszélt, hogy csak menjek, hiszen tiszta ember ö, benne volt az első forradalomban. .. — Hát az anyád? — Az meg azt mondta, menj, csak fiam, mert ez olyan hadsereg, ahova tanulni küldik az embereket. Azt írják: „úgy tanulj, hogy büszkék legyünk rád." Meg azt irta az apám, hogy a gépállomás után most szövetkezetét alapítanak, ő abba is belép. — A tantárgyak közül melyiket szereted? — kérdem. — A tüzér-löutasitást, meg a politikát. Nekünk nagy érdekünk, hogy ne legyen háború, mert dolgozni akarunk és élni. üe ha az imperialisták nem akarják a békét, nekünk arra is fel kell készülni... — 8 ha háborúra kerülne a sor? — kérdeztem, — Akkor mi győzünk — mondja. Akik kút háború után még egyet akarnak, azok aljas emberek. — Bajtársaidat szereted? — Igen, akárcsak a testvéreimet. Néphadsereg katonái azok ... — Mit olvastál már? —- Tetszett nekem Tolsztoj, meg Jókai, szeretem József Attilát, a „Yclokalamszki országút” most van folyamatban. — Ki a történelmi példaképed? — Rákosi Mátyás... Miért ö? Mert ő mindig olyan kitartó volt... Nagy kezét nyújtja, erősen megrázza az enyémet és így szót vissza az ajtóból... — Akik nem akarjál;, lioyy békében legyünk, azok semmiféle emberi érzéssel nincsenek felruházva... tessék elhinni. {.Részlet, Bái'&l/ús Tibor riportjúból-l A kolhoz sikereitől megszédült el- fnőknek a Párt segítségével rá kellett eszmélnie elkövetett hibáira. Az ifjúságnak a verseny élére kellett állnia és megmutatnia: mit tud. Ez történt az „Előre" kolhozban, amíg az aratásig eljutottak. De nemcsak ez történt. Két fiatal pár boldog szerelme fejlődött, bontokod zott ki előttünk. Két szerelmespáré, akik a jól végzett munkán keresztül, munka közben szerették meg egymást s akik sok bonyodalom és félreértés után végül is boldogok lesznek. Mint egy cseppben a tengert, úgy ismerjük meg az Előre kolhozon keresztül az egész szovjet kolhozparasztság életét. A kolhozokról már több szovjet filmet volt alkalmunk látni. Mindegyikből a bőség, a munka szeretete, a parasztság művelt, szép élete sugárzott felénk, üe a háborúutáni, egyre gazdagabbá, boldogabbá váló, kommunizmust építő kolhozparasztot még egy film sem mutatta be — a Vidám Vásárt kivéve — ilyen eleven erővel, mint a BOLDOG NYÁR című 1930-ben készült nagy színes film. Nyíregyházán a Filmhetet a üözsa-moziban Király Endre elv- társ, a Városi Pártbizottság munkatársa nyitja meg este fél kilenc órai kezdettel. Mosik műsora: BÉKE MOZI. Szeptember 12—14. Veszélyes őrjárat. DÓZSA MOZI. Szeptember 12—14. Cirkusz PARTHIR Szeptember 15-én ünnepélyes pártnapok lesznek falusi alap szervezeteinkben, amelyekhez az anyagot a Központ már eljuttatta.