Néplap, 1951. szeptember (7. évfolyam, 203-228. szám)

1951-09-27 / 225. szám

1951 szeptember 27, csütörtök Mit kapott az ötéves tervtől a nyíregyházi fiitőház A nyíregyházi fütőháznál bont. jak a régi víztorony maradványait. Gyorsan kopog a kalapács a nyeles­vágó fokán, pattog a szegecsfej, azután felhangzik kórusban a kiál. tás: — Hóóórukk, lióúó-rukk, háúúzd. meg! — A kiáltás után nagy zajjal esik le egy-egy lebontott rozsdás lemez. 1944 november óta veri az eső, a hó és szívja a nap tüze ezeket a lemezeket, a régi víztorony tartá­lyának maradványait. Mellette már felépült az új víztorony? de ez megmaradt, mint a megtes­tesült emlékeztetés: itt járt a há- ború, vad fasiszták döntötték rom­ba a fütőházat, robbantották fel a víztornyot, tették tönkre az or. szágot. Minden dolgozó terhes em­lékezettel járt a romok mellett. Amíg nem hozott az ötéves terv új víztornyot, amíg fel nem épült a tejeskávó színű, szögletes testű épület, sokszor megizzadtak a moz­donyvezetők és fűtők, míg vizet vettek. Kijártak Császárszállás alá, a káliói kitérő felrobbantott cson­ka vágányára. A kanálisból kézi erővel szívatták tele a mozdony fe. neketlennek tűnő gyomrát vízzel. Mire végeztek, akkorára testük is vizet adott — verítéket. Szemben az új víztoronnyal egy érdekes gépezet emelkedik a ma­gasba. Olyan, mintha egy testes zsiráf nyújtaná nyakát a mozdony szerkocsija fölé: a keze, vagy azért viszeres a Iá. ba, mert ez a gép nem volt. A víztorony és a szénszerelő kö­zött sugárszerüen futnak össze a sínek. A mozdonyfordító kerülete körül sugárzanak a fé­nyes vágányok. Kopog a fordító sínje a nagy 424.es alatt. Nagy a teher. De bírja. És nem is régen, még kézierővel fordították a moz­donyokat. A fordító egyik szélén két olyan liajtó volt, mint a kere- keskúté, neki rugaszkodott két munkás, aztán hórukk. Lassan dö­cögve mozdult meg a nagy alkot.' mány. Fordult a mozdony. Mire a körforgást elvégezte a gép, kiment A fűtőház tavaly 316.850 forint békekölcsönt jegyeztek. Ennyit adtak az állam­nak, Tudják valahányan, hogy eb. bői a pénzből van az a modern esztergapad, ami ott van a karban­tartó műhelyben. Az ára egy fillér­rel sem volt kevesebb 81.800 fo­rintnál. öröm ezen az új gépen dolgozni, nem úgy, mint a régin. Sokan ,,Rágó".nak keresztelték a régit. Nehezebb volt azon nézni •, a munkát, mint czcu az újon végez, ni. Nincsen a fütőháznnk olyan dol­gozója, aki ne érezué a terv áldá­sát. Nem kínoz már a „Köhögte, tő”, vagy másik nevén a „MellrA. zó” sem. így nevezték a dolgozók a régi, kézlhajtású amerikáner fú­az erő az emberekből. A karok reszkettek, a lábak remegtek az erőltetéstől. Most két lány dolgozik felvált­va a fordítónál. Annyi a dolguk, hogy megindítják, vagy megállít­ják a villanymotort, mert bizony az új, tervadta fordítót, motor moz- gatja. Aki nem ismeri szerkezetét s csak a forgó mozdonyt nézi, könnyen azt hiheti, hogy gondolat, ra működik ez a nagy masina. Havasi Mária és Török Erzsébet nem is tudja, milyen volt a régi fordító, csak az idősebb dolgozók­tól hallják. Amikor még lassú for- 'dító működött, nő csak vendégként tehette ide be a lábát. Munkát nem adtak nőnek. dolgozói ‘rót. Az újat villanymotor hajtja. Megvan még a régi, de csak a kü­lönbséget mutatja a múlt és a je. len között. Ez a dolga. Mennyi minden megváltozott itt tavaly óta. A dolgozók szinte hoz­zászoktak a gyors változáshoz. Aki szabadságra megy, tudja, hogy mi­re visszajön, olyasmit talál, ami addig nem volt. Ilyen gyorsan szü­letett, egyik napról, a másikra a kompresszortelep is. Levegőt sűrít majd, segíti kifújni a kormot a mozdonyok tüzjáratából. Segít meg. hosszabbítani a mozdonyok futási Idejét és mint minden, ami a köl. csönből született, emeli a dolgozók fizetését, életszínvonalát. (8s. Gy). a szánsz erdő Ez egy új gépezet, ezt is az ötéves terv adta a fütőház dolgozóinak. Hasonlít szerkezetével a Uazalrakó- hoz, csak nem fogai, hanem kanalai vannak. Ezek a kanalak merülnek bele a szénbe és viszik fel a moz­donyok szerkocsijára. Egy indító, kart kell csak elmozdítani és a gép működni kezd, teljesítve ren­deltetését : megkíméli aa emberi Izomerőt. Úgy szeretik ezt a gépet a mun­kások, mint a legjobb segítőjüket. A.Z öregebbek nem tudnak szó nél­kül elmenni mellette. Mindenkinek eszébe jut valami abból az időből, amikor még ez a gép nem volt. A felszabadulás előtt és utána is, jóidéig, amíg a terv álúásosztó ke. ze ide el nem ért, nagy vékás ko. sarakkal, falépcsőn, emberek hord­ták fel a szenet a magas szerko­csikra. Sok tonna szenet kellett így karon felhordani. Nem is egy ember mondja, amikor a zörgő ka. nalakat látja, hogy azért reszket Termelőszövetkezeteink építkezései dolgozó parasztságunk növekvő jólétét bizonyítják Alig van termelőcsoportunk, ter­melőszövetkezetünk a megyében, ahol a megalakulás óta ne épltet. tek volna a szövetkezeti parasztok saját erejükből, vagy a dolgozók állama segítségével gazdasági épü. leteket, vagy ne fogtak volna épít­kezéshez. A szövetkezeti gazdaságokban fo­lyó építkezések — elsősorban az úgynevezett „házi” építkezések nem csak állattenyésztésünk állandó nagyobbodását segítik elő, hanem fényes bizonyítékai annak, hogy a termelőszövetkezetekbe és csopor. tokba tömörült dolgozó parasztok jómódja is egyre nagyobb, a kö. zös munka a közös vagyon gyara­podásához. az egyéni jóléthez ve­zet. Kölcsőnjegyzéssel köszönöm meg az állam ajándékait Mikor országos ügyről, a ml éle tünkről, jobb sorsunkról van szó, rendszerint eszembe jut a múlt. Eszembe jut Boér Ágoston, akinél 23 évet töltöttem, mint cseléd. Eszembe jut az a sok keserves nap, amit ott kellett elszenvednem 50 pengőért, 4 mázsa búzáért, 12 má­zsa rozsért és 1 hold ko.mmeneiós földért. 23 évi gürcölés után meg. kaptam a „fizetést”, hasba rúgott a ló. Az egész gyomrom kifordult. Mikor felépültem, már csak éjjeli­őrnek osztottak be. Egészévi kere­setem, csak arra volt elég, hogy az ébenhalástól megmentsen. Mi­kor már végképp nem bírtam, el. mentem a „Nagyságos úrhoz” bér­emelésért. — Le is út, fel is út — ezt mon­dotta Boér. A Vörös Hadsereg kisöpörte Boérékat és a hozzá hasonló „ura­kat. A kommunisták kiosztották az p földjét is. „Mezítlábas mér. nőknek” csúfoltak, de osztottuk a földet, hogy ne maradjon parlagon. Megmutattuk, hogy tudunk úgy gazdálkodni, mint ők, kenyeret ad. tünk az ipari munkások asztalára. 9 hold földet kaptam én is. Azóta mindig újabbat kapok. Falunk any- nyit kapott az ötéves tervtől már eddig, hogy liirtelenében nem is tu. dom felsorolni. Napköziotthonos i*óvoda, műút, gépállomás, villany, iskola, sportpálya, kultúrház, 73 új ház és még sok minden. Épül büszkeségünk, a sertéshizlalda. Már az első években is örömmel jegyeztem kölcsönt, mert tudtam, hogy miértünk van. A mostani gazdasági évben is azért dolgoz-, tani erőmet megfeszítve, hogy visz. szaadhassak egy keveset abból a sok jóból, amit kaptam. Az állam tanácsát megfogadtam : korán, jól szántottam, adtum a földnek trá­gyát, de meg is lett az eredménye; Beadási kötelezettségemet 100 szá. zalékon felül teljesítettem, C-vétell jegyre is adtam be 6 mázsa kenyér- gabonát. Az őszi szántás.vetést már elvégeztem. 2 hold őszi gabonát, 800 öl árpát, 1000 öl búzát vetet­tem el. Párosversenyben vagyok Kun Bertalannal, eddig még én va­gyok az első. A Párt, a dolgozók állama újra hív minket, békénk, eddigi mun. kánk megvédésére, új gyá­rak, új hidak, lakóházak fel­építésére szólít. Mint a gazdasági munkában, úgy a második Béke­kölcsön jegyzésében is élen fogok járni. Forintjaimmal hozzá fogok járulni a béke megszilárdításához, mert béke nélkül nem haladhatunk előre a megkezdett utunkon. Szönyi litván Nyinnada. Valamennyi termelőszövetkezet, nek és csoportnak jól ki kell hasz. nálnia a területén adódó lehetősé­geket a „házi” építkezésekre, fel­használni a bontásbél kikerült anyagot s tjzt az alkotó lendületet, amely az új, szövetkezeti útra tért parasztokban lakozik. Közös vagyonuk gyarapításával egyidőbeu száz és százezer forintot takaríthat, nak meg népgazdaságunknak a sa­ját erőből való építkezésekkel. A tiszadobi „Táncsics” és a bűd- szentmihályi „VIT” termelő,szövet, kezetek például egy.egy 100 férő­helyes sertésfiaztatót építettek sa­ját erőből. A tiszalöki „Kossuth” most épít egy 100 férőhelyes juh- hodály, a mátészalkai „Zalka' Má. té” 5.000 baromfi számára készít ólakat „házilag”, a 15.000 forin­tos állami hitelt megköszönték, de nem fogadták el azzal, hogy „for­dítsa az állam más fontos építke­zésekre, mi saját erőnkből felépít, jük a baromfigazdaságot”. A nagy. káliói „Vörös zászló” 40 férőhe­lyes tehénistállót épít saját erejé­ből tiszta téglából, betonjászlakkal, csillejárattal. A gacsályi „Dózsa” 8 férőhelyes lóistállót, 500 férőhelyes juhhodályt, 0 fiókos dohánypajtát és egy 50 férőhelyes sertésfiaztatót épít — mind saját erejéből. A bs. regsurányi „Dózsádban 6 fiókos dohánypajtát és 40 tehénnek istál­lót építenek. Számos építkező ter­melőszövetkezet és csoport nevét lehetne még felsorolni. Mindweg. annyi bizonyítékát annak, hogy falvainkban, termelőszövetkeze, teinkbeu jómódú élet. boldog jövő útján haladnak a dolgozó parasz­tok. Tcnkcly Miklós. Brüsszel. Szombaton és va­sárnap országos belga béke­kongresszus zajlott, le Brüsszel­ben, A kongresszuson Blume kép­viselőnő felhívást intézett a szocialista dolgozókhoz, amely­ben kijelentette: Belgiumnak fontos szerepe van a békeharc­ban s be is tölti majd ezt a szerepét, Delfossé volt politikai depot tált, aki nemrégiben néhány hetet töltött Magyarorszá­gon, hosszasan beszélt a ma­gyar hpjwruozgalrvrn-ál. tldviisöijük szovjet vendégeinketJ Ma megérkeznek drága ve ndégeink, a szovjet kolhozpa- rasztküldöttség egv csoportja. Első látogatásukat a balkány állami gazdaságban teszik, másodjára a nyírbátori ,.Vörtií Csillag“ termeiösszövetkezetet maid Szamosíatárialva terme löszövetkcEetí községet és a kislétai gépállomást látogatják meg. Felvirágzott falvak közi vezet útjuk. Szabolcs-Szatmái dolgozó parasztjai meleg szeretettel fogadják a testvén szov­jet népek követeit. A meglátogatott községekben saiátraaguk a kolhozok elnökei, tagjai, mondják cl, milyen boldog, jó -ó dú élet a kolhozélet, milyen az az út, amely most a szabolcs- szatmárí dolgozó parasztok előtt is ott áll. S a meglátogatott termelőszövetkezetek, állami gazdaság, gépállomás dolgozói hasznos tanácsokat, útmutatásé kát fogadhatnak köszönettel-— A kolhozparasztküidöttek látogatása leudítője lesz termelőszö­vetkezeteink fejlődésének, szívesen adott tapasztalataik lendí- tője az idei ősz szántó-vető munkájának. S még inkább el­mélyül a ssabolcs-szatmárí hív ak népének szeretete a szov­jet népek, a világbéke legfőbb őre, a Szovjetunió iránt Szabó György sztahanovista kölcsönjegyzésre késziil S^ahö elvtárs a vasútnál áclyo- sik mint kocsimester. Még két hete sincsen, hogy megkapta a ki­tüntető sztahanovista oklevelet. Acm az első kitüntetése ez. Jó munkájáért már lVJ/9-ben dicsérő elismerést és 300 forint pénzjutal­mat kapott. A múlt évben, az őszi csúcsforgalom sikeres lebonyolitéi- sáért folyó versenyben második he. lyezést ért cl. Ekkor kapott disz. oklevelet Cs újra háromszáz forint jutalmat. És most sztahanovista oklevelet kapott. Szabó elvtárs örül az elismerés­nek, örül a pénznek, de annak a legjobban, hogy munkája után mint embert értékelik ős megbe­csülik, nem úgy, mint a múltban. Emlékszik meg doktor Szekeres Árpád akkori főnük gúnyos sza­vaira, amikor ezt mondotta: _,Ná. lünk az ember csak az uranygal- lérndl kezdődik’”. Mostmár megváltozott az élete, van értelme munkájúnak, nyugod­tan dolgozhat és tanulhat. Így tudja túlteljesíteni normáját, igg csökkenti a kocsimozgatási egy­ségidőt 3.2 percről 2.0 percre. Ke­resete is emelkedett ötszáz forint- ról havi hatszázra. Szabó, elvtárs jó munkája mellett kölcsönnel is segíti az ötéves, terv sikerét, ami­kor négyszáz forint, tcrvkülcsiint és 550 forint békekölcsönt jegy­zett. Most is jegyzésre készül. — Még nem tudom biztosan mennyit, — mondja — de érzem, hogy többet kell jegyeznem, hisz én is többet kaptam. Az új állo­másépület, a kocsigurltó mind az én munkámat könnyebbíti. V] számvetést kell csinálnom, mert most fogják rendezni a fizetése­met is. Annyit azonban mondha­tok, hogy a jegyzésemben nem fo­gok lemaradni egy sztahanovista, kocsimester mögött sem. Újra ad az államnál:, hogy az ötéves terv keretében többszörösen kapja vissza, hogy új gyárak, is­kolák, munkáslakások, napközt otthonok és óvodák épüljenek. — Jegyez azért, hogy a doktor Sze­keres-féle gazemberek . vissza ne jöhessenek többé a nyakunkra, hogy az emberek életében soha el ne halkuljon a boldog gyemnek- kacaj. Éberen őrködünk minden dolgozó békéje felett A Néphadsereg egyik tisztjének levele Mi, a Néphadsereg katonái éle­tünket' és Vérünket a haza szabad, ságának és békéjének oltalmazására szenteljük. Éberen őrködünk min. den dolgozó családjának békéje fe­lett. Többen megkérdezték már tő­lem: miért választottam a katonai pályát. Én a kérdezőnek mindig elmondtam életem sorát. Cipészta. nuló voltam, akinek a múltban csak pofon jutott, meg lábszíj. Apám huszonöt esztendőn kérész, tül robotolt a nyíregyházi Reiz- cégnél, ahol állandóan 10—12 se­géd dolgozott. Most ő a kisipari szövetkezet munkása. Havonta 900 forint körül keres és most már moziba ds eljárhat. Persze ez csak egyik napsugara mostani boldog, nyugodt életének. S vájjon, ha szü. leim mostani életére, valamennyi dolgozó felemelkedésére gondolok, ne szoruljon-e ökölbe a kezem ak­kor, amikor a gyalázatos Imperia­listák, titóista pribékek szét akar. ják rombolni otthonainkat? 1 Ne forrj-on-e bennem minden csepp vér és ne fogadjam-e meg erős el­határozással : mindent megteszek a szabadság és béke védelmére. Ilye­nek vagyunk mi, néphadseregben katonák, a nép fiai. Amilyen for. rón szeretjük a népünket felszaba­dító és támogató Szovjetuniót, a hős Vörös Hadsereget, ugyanolyan gyűlölettel telített a szívünk a há­borús gyújtogatok iránt. Házassá­gunk, békeszeretetünk azokon a di. cső hagyományokon épül, ame­lyek Dózsa, Hunyadi, Kossuth, Bőm, Szúmuelly nevéhez fűződnek, S most, amikor a Békekölcsönjegy. zés közben dolgozó népünk Nép­hadseregünket ünnepli, én, a Nép. hadsereg tisztje, volt nyíregyházi munkás megfogadom: úgy dolgom zom, hogy soha szégyenkezve na gondoljanak rám a nyíregyházi clolgpzük. Fehér Jcnő% Fennállásának kétéves évfordulójára készül a Német Demokratikus Köztársaság A Német Demokratikus Köztár­saság belügyminisztériuma közli: „Az ünnepségeket, amelyeket a Német Demokratikus Köztársaság alapításának évfordulója alkalma­ból október O.án és 7-én rende­zünk, a nagy államférfi és béke. harcos, Sztálin generalisszimusz szavainak jegyében tartjuk: „A Német Demokratikus Köztársaság megalapítása, fordulópontot jelent Európa történelmében”. Ez a je­lentős nyilatkozat kifejezésre jut a Német Demokratikus Köztársaság fokozott harcában a béke fenntar­tásáért, az egységes, demokratikus és békeszerető Németország megte. remtéséért. A népi kamara felhl. vasával ez a harc új s döntő sza­kaszához érkezett. Minden egyes németet felszólítottunk a haza megmentésére. A Német Demokra­tikus Köztársaság kétéves fennál. lásának megünneplésére, október 6-án minden iskolában, az állami közigazgatás minden osztályán, a nagyobb államosított üzemekben, az állami gazdaságokban és gépállomá­sokon ünnepségeket tartanak. Ok* tóber 7-én a községekben és váró sokban nyilvános ünnepi glőadást, kát rendezne!-, tust

Next

/
Oldalképek
Tartalom