Néplap, 1951. augusztus (7. évfolyam, 177-202. szám)
1951-08-19 / 193. szám
195] AUGUSZTUS 19; VASABUAr 7 CSEPKE PÉTER ÉS A HÁROM MURIN BÁNYÁSZOK LESZNEK A cséplőgép muzsikája eltilt, a község zaja is elcsendesedett. Cséplőmunkások ültek a két szalmakazal között, a fiatalok külön csoportban nevetgéltek, nótázgat- tak, az idősebbek pedig beszélgettek. — Sok estét eltöltöttem már így, szalmakazal alatt, sok jó terményt elcsépeltünk... — így Csépke Péter. — Én jövő ilyenkor nemigen csépelek veletek. Bányába megyek, onnan küldök majd nektek üdvözlőkártyát a géphez — szólalt meg Cimbalmos János is. — Bányába? Hmmm — mondták többen. Ez a szó: ,.bánya”, olyan mintha azt mondaná az ember, „béke”, vagy „szocializmus”. Minlenki felfigyel rá. Különösen amióta a Dajka fiú elment. Azt irta haza, bánja, hogy nem ment hamarább. Szép legényszállásban laknak, rádiójuk van. Kapott munkaruhát, ünneplő bányászruliát. A faluban sokan beszélgetik, hogy nemrégen ment el, de többet küldött már haza 2.000 forintnál. Szűcs Lajos kisvárdai bányász is azt írta haza — egyszerre mentek el Dajka Miklóssal — hogy gépekkel dolgoznak, és a régi bányászok úgy segítik, tanítják őket, mint édesapa a fiát. Most többen gondolkoznak mái azon, hogy követni fogják Dajka Miklós példáját és elmennek bányásznak. Ki nem akarja, hogy jobb életet biztosítson magának és az egész népnek?! Cimbalmos János már szerződést is kötött, Csépke Péter, Murin Mihály meg két fia is gondolkozik a dolgon. Csépke bútort szeretne venni, feleségének ruhát, cipőt, Murin Mihály is vágyik a jobb életre, két fia pedig — már legények — motorral akar járni, meg jó volna olyan szép bányász egyenruhában büszkélkedni, mint amilyet azon a két bányászon láttáik, akik a napokban itt jártak Anarcson. Szóval vágynak a bányába, az új életre. BEZZEG EZELŐTT, nem vágyott senki! A Horthy-idők- ben nagyon sanyarú sorsa volt a bányászoknak. Csak az választotta a bányászmesterséget, aAi minden-1 re elszánta már magú. A tőkések nem gondoskodtak a bánya biztonságossá tételéről. Sok volt a bányász-szerencsétlenség. Felszabadulás előtt nem ment senki ebből a községből bányásznak. Az öregebbek emlékszenek még rá, hogy volt egy Kormos Géza nevű ember, aki elment bányásznak. Kényszerítve volt rá. Igazságot követelő, becsületes ember volt. A falu ural, Dinner és a kulákok nem tűrték az igazságszerető embereket, épúgy mint az igazságot. Nem adtak neki munkát, ezért ment bányásznak. Azóta azonban sokminden megváltozott. A bányászok lettek a legmegbecsültebb emberek, hiszen aző munkájuktól függ az egész gyáripar munkája. Ha nincsen szén, nem termelhetnek az üzemek. Ha a bányászok nem dolgoznának, akkor Kertész Gyula dolgozó paraszt sem kaphatott volna 1164 százalékos terménybeadásáért iparcikk vásárlásra utalványt, B. Kovács Károly sem vehetett volna magának bakancsot és annyi árut, amit a napokban Nyíregyházáról hazavitt. — GONDOLOD, OTT JOBB LESZ1 — kérdezte Murin Mihály és közelebb húzódott, hogy Cimbalmosnak minden szavát hallhassa. — Gondolom? Én nem gondolom, hanem tudom. Ha belegondol, maga is beláthatja, hogy ma már nem pífinernél vagyunk, aki úgy bánt velünk, ahogy akart. A bitangok világának örökre vége már. — Nem azért, hanem a kereset... — kérdezte újból Murin. Tudja azt Murin Mihály is, hogy az Alkotmányban biztosítva van a jog a munkához, és hogy megbecsülik a jó munkást, nem úgy bánnak vele, mint azelőtt. Két fia is odajött és leültek. Az új tanév megnyitásával kapcsolatos feladatokat rendelettel szabályozta a közoktatásügyi miniszter. Az ovodai évzáró ünnepélyeket városban szeptember 1-én, falun szeptember 2-án tartják. Ezeken ünnepélyesen adják át a most tanköteleskorba kerülő óvodásokat az iskoláknak. Az ünnepélyeknek különös jelentőséget ad az, hogy a most elsőosztályba kerülő gyermekek már a felszabadult magyarországon szü. lettek. Az ovodai beiratások szeptember 3-án, 4-én és 5-én lesznek. Az általános iskolai javító vizsgák időpontja augusztus 27—28, a pótbelratkozásoké augusztus 29— 30. A középiskolákban a javító vizsgákat és pótbeiratkozásokat párhuzamosan tartják augusztus 27 és szeptember 1 között. Az általános iskolai tanévnyitó ünnepélyeket városban, szeptember 1-én, falun szeptember 2-án, a középiskolai tanévnyitó ünnepélyeket szeptember 1-én rendezik. Az első tanítási nap az általános- és közép, iskolákban szeptember 3.a. A«' pedagógiai főiskolákon, az Egyetemi Orosz Intézetekben, a Közgazdasági Egyetemen és főiskolán, a jogi karon, a debreceni és szegedi egyetem bölcsész-, és természettudományi karán, a Gyógypeda. gógiai Főiskolán, az Idegen Nyel. vek Főiskoláján és a marxizmus- leninizmus szakon augusztus 27 és szeptember l.e között próbafelvételeket tartanak. A dolgozók általános iskoláiban a belratás augusztus 20 és szeptember 5-e között lesz. Itt a tanévkezdés szeptember 5. A dolgozók általános gimnáziumaiban, közgazdasági középiskoláiban és óvónőképzőiben augusztus 25-ig lehet felvételre Je- lentkezni, a tanévnyitás szeptember 19-én lesz. Szöllősiiié számvetése Alkotmányunk ünnepe előtt 1 -A. ED VÉS ELV TÄ USA K! Tudom, hogy amit most Írok, sokszázezer asszonytársam loir, hatná ugyanígy. De most, amikor Alkotmányunk ünnepére készülünk mindnyájan, valahogy kikívánkozott mindez belőlem. Keinecsén születtem. Apám cseléd volt, három éves voltam, amikor meghalt. Édesanyám Dobos László nagybirtokosnál volt komén- ciós cseléd, abból tartott három testvéremmel. Háromszáz napot kellett dolgoznia, 4 mázsa életet, másfél méter kartont, 600 öl komén- ciós földet és lakást kapott ezért, yagyon keserves volt, éjjel-nappal dolgozott, hogy valahogy rendbe tudjon tartani bennünket. Hat esz* tendeig bírta így, akkor belebetegedett. A lakásból mindjárt kitettek bennünket, másik mosónő költözött bele. Rossz még vissza gondolni is azokra az évekre. Csak akkor könnyebbeden már valamivel az életünk, amikor már magam is elbírtam a kapát és ki tudtam menteni anyámat a nagy iga alól. A testvérek hamar szétszéledtek. A lányok férjhezmentek, bátyám is megnősült. (Ketten most állami szolgaiadban vannak, ketten termelőcsoportban.) Húsz éves koromban én is férjhez mentem, egy magamfajta cselédemberhez. Tatár Imre kéki hutáknál húztuk az igát 12 mázta, élet, lő mázsa fa, 24 kiló só, G0 forint és 1200 öl komenciós föld volt az évi bére. így kapta a komenciót éveken keresztül. Addig ment is valahogy, amíg szaporodni nem kezdett a család, de azután már nem volt elég egy ember keresete mindnyájunknak, mert én már nem tudtam menni harmadában kapálni. Más helyet próbáltunk. Utána Laskai Gyula tiszarádi kutaknál voltunk cselédek. A férjem életébe került a cselédeskcdés. A kulák sohasem volt a munkával megelégedve, bár a férjem állatmódra dolgozott. Laskai annyira hajtotta, hogy egyszer megemelte magát cs háromhetes betegeskedés után belehalt, öt gyerekkel maradtam egyedül. Most a termelőszövetkezeti csoport tagja vagyok. Terményt, pénzt kaptam már s annyi gyümölcsöt, hogy hirtelen ki sem tudom számolni. Tehenet, disznót kaptam s mindez csak előleg. Gyermekeimet és 60 éves öreganyámat gond nélkül tartom. Lem bántam meg, hogy a csoportba leptem mindjárt alakulás után. Két hold juttatott földünket is bevittem a csoportba, most már sokkal több föld terem nekem és nem harmadában kapálok, hanem saját magamnak. Ha férjem nem pusztul el a kulák igájában, tudom, hogy most Us kívülálló családdal nem cserélnénk el a jövedelmünket. össze sem tudom hasonlítani a két életet, csak annyit tudok mondani, hogy nagyon-nagyon köszönöm ß Pártnak, a mi államunknak, Ö7V. SZÖLLÖ81 ISTVÁNÉt Tiszarád. Az amerikai és liszinmanista csapatok koreai gaztetteinek kivizsgálására alakított nemzetközi nőbizottság jelentése III. fejezet BECSÜLET Sniiékeztető a tiizalökL dőiqozá pxiraiztoknak Még a tiszamenti füzesek is ifí azt susogták a széllel együtt: „Kossuth Lajos azt üzente, elfogyott a regimentje”. A haza vérzett, az ellenség pusztított, öldö. költ. Kossuth Lajos pedig járta az országot, ment faluról.falura, vá- rosról.városra s tüzes beszéddel hívta a haza szent védelmére a fia. falókat, öregeket. S ment a nép, ki kaszával, ki kapával, ki régi, rozsdamarta karddal. Voltak olyanok, akik puszta kézzel álltak a szabadság zászlaja alá, hogy majd az ellenségtől szerezzenek fegyvert. Eljutott Tiszalökre is Kossuth Lajos. így mondják ezt az öregebbek, akik apjuktól hallották a történetet. Beszélt Kossuth. Mintha minden szó tüzes láng lenne, úgy forróst, tóttá az emberek lelkét s akkor, amikor odáig ért Kossuth Lajos, hogy megrendültén így kiáltott fel: „Veszélyben a haza!" — az embe. vek dörgő kiáltása elnyomta hangját. „Megmentjük a hazát!”. Sereglettek a tiszalöki legények, hogy felcsapjanak Kossuth katonájának. Még nótát is találtak ki s azt énekelték késő éjszakáig: „Lányok, lányok maradjatok pár- tóba. £gaz magyar nem szoríthat karjába, ICi itt marad, nem érdemel, Aki elmegy. annak nem kell Feleség”. A z emberek körülvették Kos- suth Lajost. Érdeklődtek erröl.arról, hisz mindenki gondja volt a haza, gondja. Utoljára §gy öreg, görnyedthdtú. foltosruhájú asszonyka lépett oda Kossuth elé, — Hallottam katonára van szűk. sége — kezdte a beszedet halk, remegő hangon — az én fiam derék legény, hétfaluban nincsen párja, de azt mondom: menjen, ha hívja a haza. Meghalottan nézett Kossuth az asszonyra, — Az igaz. hogy uram nincsen már, elvitte a tavaszi betegség — folytatta a szegény asszony — de el leszek egyedül is itthon. Annyit dolgozgatok, hogy kenyerem legyen. Kossuth Lajos eleinte tiltakozott s azt akarta, hogy maradjon otthon anyja melleit a fiú, Az asz- szony azonban nem tágitott. Erre a nép atyja egy ezüsthúszast vett elő erszényéből s az asszonynak adta, „Hogy ne legyen nagy gond. ja” — fűzte hozzá sebesen Kossuth s elfordult, mert kicseppent egy könny a szeméből. Másnap meg is jelent a fiú. a derék, erős legény és felcsapott honvédnek, Jánéliány hónap telt el már. Kossuth országjárás közben újra Tiszalökre ért. Emlékezett még az asszonyra s nem állhatta meg. hogy fel ne keresse. Első szava a fiú volt. Mi van velef Izlik-e a katonaélet? Van-e már kitüntetései — Volt... — felelt elcsukló hangon az asszony — káplán volt Damjanich melleit, a pirossapkások között, De csak volt... — § azzal clborilotla szemét a könny, sírt keservesen. Kossuth vigasztalta: — A hazáért, a szabadságért halt meg. Bólogatott az asszony könnyezve. — Tudom, tudom... — aztán befordult hirtelen a szobába s már jött is kifelé. Nyújtja azt az ezüst húszast Kossuthnak, amit a toborzásnál kapott. — Úgy szégyeltem magam min. dig, hogy elfogadtam — szólott. Vártam nagyon, hogy eljöjjön és visszaadhassam. — Miért akarja visszaadni? Hiszen megérdemelte, mert derék katonát adott a hazának. — Derék volt, az igaz. De azt már nem veszem a telkemre, hogy a fiamat eladjam. Én becsületből adtam a hazának. A haza mindé, nekelött. ☆ Emlékezésül mondtuk el ezt a történetet a tiszalöki dolgozó parasztoknak. Ilyen tisztán és fehé. ren megőrizte becsületét Kossuth népe. 8 most? Bizony nem áll ép. pen a legelsők között a megyében Tiszalöki 57 százalékban teljesítette évi beadási kötelezettségét. Ez nem elég. A -megye többet vár el azoktól. akiknek községében olyan hatalmas alkotás készül, mint a duzzasztó, az erőmű! őrizzék meg továbbra is becsületüket a tiszalö- kiek s az Alkotmány ünnepén, Kos. suth és Petőfi álmainak beteljesedő, se ünnepén teljesítsék túl begyűjtési kötelezettségüket. és 19 más parasztnővel együtt kivégzésre vitték. A vállán sebesült meg és a többiekkel együtt a folyóba dobták. Csen Hva-Uk és a 40 esztendős L1 Ri-Dzin azonban életben maradt. Segítettek egymásnak kezüket szabaddá tenni és körülbelül 6 kilométert úsztak a folyóban. Li Hi.Dzen belehalt sérüléseibe. Csen Hva-Uk-nak pedig sikerült elvergődnie egy barlangig. Itt három és fél napot töltött, mindaddig, míg oda nem érkezett a koreai néphadsereg. Csen Hva-Uk a Bizottság tagjainak megmutatta a bal vállán a három golyó helyét. Elmondta, hogy az ő falujában több, mint 100 embert gyilkoltak meg. Azokban a falvakban — amelyek, ken a Bizottság átutazott — a lakosok több ízben megállították a gépkocsit és elmondták, milyen szenvedéseket okoztak nekik az amerikai megszálló csapatok. A Szin-Csen.be vezető úton egy parasztcsoport megállította a Bizottság tagjait. A parasztok lábát iszap borította és nehéz halász-szi. gonyokat cipeltek. Elmondták, hogy a falujuk közelében hömpölygő fo. lyó megáradt vize emberi tetemeket sodor magával. Ezeket a holttesteket hónapokkal ezelőtt dobták a folyóba és most kerültek a víz felszínére. Egész éjszaka honfitársaik [tetemeit fogták ki a folyóból. A Bizottság tagjai jártak Szín Csen városban. Itt az amerikaiak 23.259 embert gyilkoltak meg. A Bizottság tagjainak megmutatták azt az iskolaépületet, amelyet az amerikai megszállók körzeti parancsnokságnak rendeztek be. Az épülettől nem messze van két bar. lang. A lakosok elmondták a Bizottság tagjainak, hogy az első bar. langba az amerikaiak 30 nőt és gyermeket tereltek be, majd agyonlőtték őket. A második barlangba 104 embert hajtottak. Leöntöttek benzinnel és meggyujtották őket. Akiket a lángok nem pusztítottak el, az a gáztól fulladt meg. Az első barlang falain még mindig megvannak a vérnyomok, a másikén pedig a tűz nyomai. A körzeti parancsnokság épülete előtt árkokat ástak. A Bizottság tagjainak cl, mondták, hogy itt hallgatták ki és kínozták meg a helyi lakosokat. Az árok falán szintén világosan látha. tók a vérnyomok. „ (Folytatjuk.).' I tudja ki mire gondolt. Murin t k't j fiával hazament, Csipkénél meg ;kora reggel itt volt a felesége. - — Megbeszélték: akar-e Csíp kő né bútort, Muriné új életet, h két fiú szép bányászruhát. Másnap este újból együtt ültek az emberek. — Megint erről beszélgettek. Murinék ekkor már elhatározták, hogy ők Is bányászok lesznek. Elalvás előtt, amikor már minden elcsendesedett, a hold is feljött. Murin megkérdezte Cimbalmost: — Te már jelentkeztél? — Tegnapelőtt. — Én is szerződést kötnék holnap. Csak már egy helyre mehetnénk. Másnap az anarcsi tanács munkaerőfelelőse valóban bejegyezte Murin Mihálynak, két fiának és Csépke Péternek a nevét. .— au uiouuoiia az a kci na- i nyász, hogy nekik 1800—2000 fo- j rint a keresetük. Itt nem keres-:1 hetek annyit. Abból fel lehet ru- házkodni, még másra is telik. Ha odaérkezek, akkor egyből adnak 400 forintot, majdnem annyit, amennyit most a hat hét alatt itt a gépnél kerestem. Ez csak jutalompénz, az állam adja. Az ember a maga ruháját sem nyüvl, mert munkaruhát adnak, úgy mint a gyári munkásoknak. — Kétezer forint?? És milyen munkán kell annyi pénzért dolgozni ? — Fejted á szenet, de nem csákánnyal, hanem géppel, vagy lapáttal rárakod a szenet a gumiszalagra, az csillékbe önti, vagy kezeled a darut, a fúrógépet. Az emberek elgondolkoztak. Kl I Rendelet az új tanév megnyitásával kapcsolatban letartóztatták, vasbotokkal verték, majd szétroncsolt fejjel még élve földbe ásták. Fiának feleségét zsákba kötözve ütlegelték. Anyja .felkutatta és megmentette, de az áldozat még mindig az ágyat nyomja és nem tud talpra állni. Egy Cseu Hva-Uk nevű fiatal nő, aki az Anaktól 20 km-re fekvő Cse Do.Rt faluból jött, elmondotta, hogy az amerikaiak letartóztatták Szim Tong-Bin asszony, aki az Anaktól 8 kilométerre fekvő Vu Sze.Ri faluból való, elmondta, hogy férjét, apósát, anyósát és sógornő, jét az amerikaiak agyonlőtték, majd szuronnyal felnyársaltáfe. Apósa még élt, amikor eltemették. Ok Je-Pon, 49 éves asszony, aki Anak város Je Nam-Ri utcájának 40.es számú házában lakik, elmondta, hogy az amerikaiak 25 éves fiát
