Néplap, 1951. augusztus (7. évfolyam, 177-202. szám)

1951-08-14 / 188. szám

1951 AUGUSZTUS 14. KEDT ft MÉGIS CSAK SIKERÜLT BÉRES LÁSZLÓ VASÁRNAPI BEADASA Szombaton délután Béres László hazafelé menet, a nagy- halászi tanácsháznál haladt el. Éppen akkor írták a dicsérő táblára szép kerek betűkkel: „Beadási kötelezettségükön fe­lül beadtak Dajka János 17 má­zsát, Kövér Miklós 6 mázsát, Szappanos Bálint 4 mázsát“, majd az alattalévő szégyentáb­lára: „Nagy Istvánná, K. Bene­dek József, Tóth Ferenc, vegye­tek példát a fentiekről és telje­sítsétek beadási kötelezettségei­teket". A többi arraiáréval' Bé­res László is megállt, elolvasta, majd hazafelémenet elgondolko­zott rajta. Dajka János, az igen. Meg­tette kötelességét. Jól járt. Meg­kapta a „C“ vételi jegyre be­adott terményért a 20 forintos mázsánkinti felárat, a 4 forintos gyorsbeadási prémiumot, az iparcikk vásárlására jogosító utalványt és még őrölhet is szé­pen. Az sem kis dolog, ha va­lakit nyilvánosan megdicsérnek — gondolt vissza Béres László a tanácsház előtti dícsérőtáblá- ra — és nem szégyenítik, mint K. Benedek Józsefet. Na, de mire is vár K. Benedek József, talán arra, hogy leteljen a nyolc nap és felemeljék beadási köte­lezettségét 5 százalékkal?! Észre sem vette, hogy kapu­jáig ért. Örömmel látta, hogy a cséplőgépet már huzatiák át a szomszédtól hozzá. Örült, de egy kicsit bosszankodott is. „Legalább már délbe jöttél vol­na — morfondírozott magában a traktorral huzatott cséplőgépre nézve — akkor biztos, hogy a vasárnapdélutáni sétálgatok meghallhattak volna a mikrofo­non bemondva, hogy hogyan tett eleget Béres László kötele­zettségének. A leszálló napra nézve az.zal bíztatta magát: hét­főn délben viszem be, hiszen nem tart nekik tíz óráig elver­ni. A munkások a gépet be­állítva, hazafelé készülődtek, de indulás előtt Béres László ka­zalja mellett egybegvülekeztek. Líppai Gusztáv hangját hallotta, de hogy miről beszélt, azt nem értette Béres László. Csak any- nyit hallott, a már kapu felé tartó Lippai Gusztáv szájából nevetve. „Aztán nehogy valakit költögetni kelljen reggel“. Ezen aztán mind nevettek és egytöl- egyig bizonygatták, hogy „őt aztán nem kell költeni". — Jól is néznénk ki — mon­dotta Béres László a hátrama­radt Perge János gépvezetőnek és Székely Ferenc ellenőrnek — hiszen holnap vasárnap, ki- aludhatiák magukat két oldal­ról. Méghogy ne aludjanak el hétfő reggel? — Csakhogy nem hétfő reg­gelről volt itt szó az előbb, ha­nem holnap reggelről — nevette most már a gazdát Székely Fe­renc — mert éppen arról be­szélt Lippai Gusztáv, a brigád békebizottságának elnöke és az egész csapat ezt fogadta meg, hogy holnap békecséplést ren­dezünk. Béres László erre már csak annvit mondott, hogy: „majd meglátjuk, iönnek-e reggel”. Be­lül pedig örült. Délután csak meghallanák a kötelezettségü­ket jól teljesítők között a nevét a tanácsház környékén járók. A HAJNALI FÉL NÉGY aztán meghozta a választ. Egy­másután jöttek a munkások, ki villával, aki anélkül. Ekkorra Béres László is fenn volt. Ne­gyedóra múlva vígan indult meg a motor és Fabók. Béláék. Szü­lik Márfonnéék megkezdték a békecséplést! A zsákok gyor­san teltek. Reggeli után már számolhatott Béres László, hogy mennyi is lesz amivel pár perc múlva megindul a raktárba. A számolásnál Székely Ferenc is segített. Elosztották az 56 mázsa 69 kiló terményt. Sorba írták a gép- és munkásrészt, a nyolc családtag részére a fej­adagot, a vetőmagnakvalót és. a 905 kiló kötelező beadást. Mi­kor ezt összeadták, 38 mázsa 66 kilót mutatott az összeg. Ek­kor írt még aláia Béres László 13 mázsát. „C‘‘-re. — Ezt máris vis.zem — mond­ta Székely Ferencnek, ahogy felállt mellőle, — de az esti át- számolás után is jut még vagy két mázsa a fennmaradó ötből „C"-re. Majd én „megagitálom“ az asszonyt — mosolygott az ellenőrre. —_ Azért lehetett volna lob­ban is megigazítani a szalmát — nézett aztán szalmakazaliára a gazda. — Mintha kevesen vol­nának a szalmarakók. — Eggyel kevesebben, mert a múlt héten ketten, Hegyes Antal meg Sári István mentek el a géptől és csak Kolozsi Já­nos jött helyettük. De szidják is őket a többiek. Magukkal is ki­tettek. Az úi rendelet szerint nem kapnak őrlési engedélyt az olyanok, akik önkényesen ott­hagyják a gépet, Ok pedig úgy hagytak itt bennünket. Közben a másik kazalnál meg­indult a gép és Székely Ferenc odament. Béres Lászlót a kony­hában várta a sülts.zalonna. Amíg evett, az asszony vitte a szót. Arról beszélt, hogy Sári Miklósnét látta, amint vásznat, szövetet és flanelt vitt, amit az utalványra vásárolt a földmű­vesszövetkezet felállított sát­rából. Lehet most is vásárolni. — Délután már vehetsz, ami kell, csak arra vigyázz, hogy a gabonáért kapott pénzből az adóbajáró megmaradjon. Mert nemcsak félig akarom teljesí­teni kötelességemet, hanem egé­szen! — vass — „Far bennünket a mélyben a szén, a fekete szén!66 Miért less bányász Karsai István, a nyíregyházi „Erzsébet“ kórház dolgozója Ezerkilencszdznegyvenötöt Írtak. Május eleje volt, a mezők felsza­badultak a hótakaró alól és első virágát bontogatta a cseresznyefa­ág. A végtelen kolhozmezők új ki­keletet, békét harsogtak. Az embe­rek telve voltak életkedvvel és al- kotásvággyal.-z Egy reggel három szovjet bányász érkezett a magyar hadifoglyok közé: — Gyertek bányásznak! Gyertek feketegyémántért — mondták. — Bányábaff? — rémültek meg sokan. Ezek emlékezetében még, horthyék bányáinak képe élt: suj- tólég, földomlás, áMatias munka, kis kereset és ha szólsz ellene... csendőr szurony, golyó, halál. Kar­sai István nyíregyházi munkás vállalkozott. Megváltja, először egy kicsit félt, amikor leereszkedtek a tárnába, nem csákány csattogást hallott, hanem szénfejtő kombájn forgácsolta a szenet, nem csille, ha­nem gumiszalag hordta fél a sze­net, a gumiszalagról egyenesen a vasutikocsiba ömlött a szén. A bányának, a gépeknek az ember volt a parancsolója. Minden enge­delmesen követte és szolgálta aka­ratát, a szovjet haza akaratát. — Karsai István hiába volt a föld mé­lyében többszáz méter mélységben, magasban érezte magát, olyan ma­gasságban, ahová itthon Magyar- országon Lalcner pékmester ■■inas- szállásán, dohos pinceműhelyében sohasem tudott felemelkedni. Ott nemcsak a szívekben ólt a szabad­ság, hanem szabadságban éltek az emberek. Egy szovjet katona így szólt hozzájuk búcsúzáénál: — Menjetek haza és építsétek fel hazátokat, de ne feledkezzetek meg az elmúlt háborúról, arról se, amit itt láttatok és tanultatok. A bánya, a gépek, a szovjet bányászok emlé­két haza hozta magárai. Évek tel­tek már el izzóta, hogy hazake­rült, de nem feledkezett meg sem a háborúról, sem a Szovjetunióban tanultakról. A bányászélet úgy él emlékezetében, mint gyermekben a színes tündérmese. Most valósággá válik álma: újra a feketegyémánt hazájában dolgozhat, bányász lehet. Szenet küld majd fejlődő iparunk­nak, a mozdonyoknak, az iskolák­nálc és a dolgozóknak. Elmegy, mert megőrizte a háború emlékét és azt akarja, hogy ne legyen többé gyilkolás, elmegy az egyéni felemelkedése érdekében is. Karsai István fizetése most 560 forint. Megél belőle. Ha bányász lesz, már kiszámította, 800 forinttól 1500-ig vagy még többet kereshet. Uj bútort fog majd ven­ni. Már ki is nézte, bár még mások előtt titkolja: négyezer forintost. Nagy pénz ez, de 500 forintonként, nyolc hónap alatt ki is fizeti. Az­után kerékpárt vesz, rádiót. Sze­reti a zenét. Már arra is gondolt, hogy nem is kerékpárt vesz majd, hanem egy motort, kis olajrúgózású Csepelt. A fizetésen felül egy évre 72 mázsa szenet kap, hogy meg ne fázzon családja. Amikor odaér, kezik majd a bányába, azonnal ke­sébe nyomnak IfiO forint jutalom­pénzt. Ezután szerszámokat kap és munkaruhát. Ünnepnapra ünneplő bdnydszégjjenruhát. Kosztról sem kell gondoskodni, mert napi há­romszor kap ételt és csak 5.80-at kell fizetnie, ebben persze benne van a lakás, világítás, fűtés költ­sége. Fehér ágyban alszik inajd, már talán várja is két váltás fe­hér huzattal a legényszálláson egy puha ágy. Arra számit, később el­viszi a családját is. Amikor még ő nem gondolt az itteni bányász- életre, az állam már gondolt őrá: szép bányászlakd sokat építtetett a bányák környékére. — De mi lesz, ha valami vizes bányába kerülsz? — aggódott a fe­lesége. Karsai István azonban nem fél. Vizes bánya!? Volt már 6 olyan­ban, talpig érő gumiruhában jár­kálták a gépek mellett. És ő tag­jelölt. Nem fél a nehézségektől. — Büszke volna, ha nagyobb felada­tot kapna, mint mások. Hogy el- vegzi-e? Elvégzi! Egy hét múlva utazik.. Boldogan megy. Tudja, hogy „...várja a mélyben a szén, a fekete szén”, a szénát pedig a múlt ■ felett egyre jobban diadalmaskodó ország fej­lődő ipara. (—ó. Gy—■) Rádióműsor KOSSUTH-RÁDIó: 5.00: Falurádió. 5.30: Zenés percek. 5.30: Hírek. 5.40: Női szemmel. 6.00: ,,Süse fel. munka napja“. 6.20: Hanglemezek. 6.45: Hí­rek. 7.00: Magyar zeneszerzők dalai a VTT-re. 7.00: Hanglemezek. 8.05: Künnyü dallamok. 11.30: Elbeszélés. 12.00: Hangos Újság. 12.30: Egy falu — egy nóta. 13.00: Népi együttes. 13.45: Két nyitány. 14.10: Operett- részletek. 15.30: Az ifjúság dalai. 15.55: Keringők. 16.20: Iskolások rá­diója. 17.00: Hírek. 17.10: Hangle­mez. 17.45: Termelési híradó. 18.00: Színmű-paródia. 19.00: Zenekari hangverseny. 20.45: Közvetítés a Vi­dám Színházból. 22.25: Hírek. 23.30: Sporttal n békéért! 24.00: Hírek. PETŐFI-RÁDIÓ: 5.30: Népzene. 5.50: MHK-negyedóra. 6.20: Oszipov- együttes. 7.00: Jó reggelt, gyerekek! 7.35: Magyar népzene. 8.00: Balett- zene. 8.30: Tarka muzsika. 9.20: Is­kolások rádiója. 10.00: Hírek. 10.10: Hegedű és zongora. 10:40: ' Magyar dalok. 11.10: Hanglemez. 15.00: Ze­nekari muzsika. 15.40: Skót dalok. 16.10: Régi híre-s operettekből. 17.15: Előadás. 17.30: Hírek. 17.40: Tánc- zene. 18.00: Dolgozóknak a zenéről. 18.40: Tánczene. 18.55: Egy falu —• egy nóta. 19.15: Sportnegyedóra. 19.30: Honvéd Művészegyüttes. 21.30: Előadás. 21.45: Hanglemezeit. 22.35: Mélyhegedű és zongora. SZABOLCS-SZATMÁRI NÉPLAP Felelős szerkesztő: ZsurakovszUi Mihály Felelős kiadó: Győré József Szerkesztőség: Nyíregyháza, Dózsa György-u. 5. Tel.: 13-70. 32-77 Kiadóhivatal: Nyíregyháza. Zsdánov-u. 1. — Telefon: 30-00. Nyíregyházi-nyömda, Nyíregyháza, Dózsa György-u. 5. EZZEL ÉRVELJENEK NÉPNEVELŐINK! Biriben Nagy László Jf holdas dolgozó paraszt a népnevelöfelclős.. Saját gabonabeadási kötelezettsé­gét 600 Százalékra teljesítette és jó példamutatásán túl állandó felvilá­gosító munkát végez a cséplőgép­nél. Itt minden dolgozó paraszt gép alól viszi terményét a begyűjtő- helyre. Huszti Imre 6 holdas dolgozó pa­raszt nem akarta bevinni először, csak a kötelezőt. Nagy László meg­kérdezte tőle, hogy miért akar a saját ellensége lenni. Elmondta, hogyha nem ad be „C” jegyre, ak­kor nem kap vásárlási utalványt s a fejadagon kívül nem őrölhet töb­bet, de még a falunak is szégye­nére válik. Nézze meg Kádár Fe­rencet — mondotta — aki 15 hol­das középparaszt, 761 kiló helyett 22 mázsát adott be s 1200 fo:int értékű utalványt kapott. Büszke rá az egész falu! Jól járt az ipar- cikkutalvdnyokkal, mert vásárolt: 1 ágyteritő garnitúrát, nyolc méter ágyhuzatot, női fehérneműt, két pár cipőt, 1 pár bakancsot. Húszti Imrére hatott a népneve­lőérv s bevitte feleslegét. Biriben a szemléltető agitáció felhasználása . során bckeharcra serkentik a dolgozó parasztokat. — Ritka Mihály nyolcholdas és Kom- dór Ferenc 15 holdas dolgozó pa­rasztok nem vittek be gép alól ter­ményüket a raktárba, A „Villám”- plakát igy figyelmeztette őket: „Mit akartok? Mire vártok? Ha. késtek a beadással, a háborús gyúj­togat ókat segítitek!” Másnap Ritka, Mihály 766 kiló terményt vitt be „C” jegyre, Kondor Ferenc is adott be feleslegéből. Ebben a községben Kígyóst Mi­hály népnevelő versenyre hívta ki az összes népnevelőt ezzel a jel­szóval: „A terménybeadás túltelje­sítésével mutassunk példát a többi dolgozó parasztnak !” Ma már H6-an versenyeznek a felhívás nyomán. A felvilágosító munkába bevon­ják a legjobban teljesítő gazdákat, mint például Nagy Lászlónál, aki 531 százalékig tett eleget köte'e- zettségének. Kádár Ferenc közép- paraszt is népnevelő, amióta lj.5 mázsa terményt adott be „C” jegy­re. Nemcsak Biriben agitálnak, hanem meglátogatják a szomszédos községeket is. A jó felvilágosító munka is elő­segítette, hogy a biri földművesszö­vetkezet az országban az első he­lyen áll a földművesszövetkezetek közötti versenyben. Jánvári Gusztáv 38 holdas és Vince István 32 holdas dögéi ku* Iákok összejátszottak Bagin István felelős gépésszel és Samu György ellenőrrel. Amikor hozzájuk ment a földmüvesszövetkezet gépe, meg­beszélték az ellenőrrel, hogy egyes tételeket nem ír fel a mázsái ás­nál a mázsiakönyvbe. Jánvárinál 120 kilót hagytak vissza s ezért az ellenőr, a gépész 50 forintot kapott. Vince István kuliknál pedig több, mint 2 mázsát hagytak meg feketén. A gépész és ellenőr to­vábbfolytatta spekulációját s mintegy 510 forintot „kerestek” fekete- csépléssel. Minden visszahagyott mázsáért harminc forintot kértek. Több középparaszt is hálójukba esett. Király Albert 19 holdas kö­zépparasztnál mintegy 5 mázsát nem írtak be a mázsakönyvbe 150 forintért. Király Gusztávnál 8 mázsát csípettek feketén. Ezáltal a cséplőmunkások keresetét is megkisebbítették. A cséplőmunkásoknak feltűnt, hogy annak ellenére, hogy jobban dolgoznak csökken a kere­setük. Ahogy Nalisznák Pál mondja: „Az első hetekben -két mázsán felül kerestünk, az utolsó két hétben csak 160 kilót, pedig úgy szá­moltuk, hogy többet csépelünk.” A cséplőmunkások most mindenütt elmondják a dolgozó parasz­toknak, hogy mibint járnak azok, aikik összefogóznak a kulákokkal. .Jánvári Gusztáv nemcsak most spekulált cimboráival együtt, hanem tavaly szénáját nem kaszálta le, tarlóját nem szántotta. Azt a vilá­got szeretné vissza, amikor apja még főbíró volt és naponta pofoz­hatta a nála dolgozó cselédeket. Vincze István se különb. Tavasszal a szőlőjét nem kapálta, Ernő fia az aratást szabotálta, amiért nyolc­hónapi börtönre büntették. Azelőtt másfél évvel háromhónapi bőr- tönt töltött, mert 70 mázsa fát engedély nélkül vágott ki. A szabolcsveresmarti cséplőgép­nél lévő munkások nem tartottak munkafegyelmet. Állandóan négy­öt hiányzó volt a héten s ez nagy­ban hozzájárult a falu lemaradá­sához a terménybegyüjíést ver­seny során. A hiányzók úgy gon­dolták, hogy miután csépeltek any- uyit, amennyi a fejadagjuk, nyu­godtan elhagyhatják a cséplőgépe­ket. Az ottani tanácselnök megis­mertette a cséplömunkásokkal a kenyérfajadagot letiltó rendelke­zést, valamint a jutalmazást ren­deletet. Ezenkívül elmondta: „Kép­zeljék csak el azt, hogy vonaton utaznak munkahelyükre. Egyszer­esük leáll a vonat, leszáll a moz­donyvezető és azt mondja: nem megyek tovább, mert kerestem már eleget. Száz és száz, ezer utas ma­radna ott vesztegelve a nyílt pá­lyán s milyen hatalmas kár érné az országot is, meg az utazókat is. így gondolkozzanak a eséplés felől. Hossz ember az, aki cserbenhagyja dolgozótársait, a nép államát s méltán érdemli meg a büntetést! Egész biztos, hogy maguk is szigo­rúan követelnék a leálló mozdony­vezető megbüntetését. Azóta napról-napra javul a mun. kafegyelem. II 1 IS A Féri! Ruházati Kisipari Ter­melőszövetkezet mértékutáni férfiszabósága Nyíregyházán a Zsdánov-utca 4. szám alatt megkezdte működését. (x) Változás az orvosi beosztá­sokban. Megyei Tanács Rendelő- intézeténél [volt OtII a követ­kező változás történt dr. Nagy Mihály és dr. Babicz Béla kör­zeteiben: Dr. Babicz Béla Nyír­egyháza belterületéből ellátja úgy a maga körzetéből, mint dr. Nagy Mihály körzetéből a Kos- suth-tértől az Incédiiorig, il­letve Honvéd-utcáig teriedő részt. — Dr. Nagy Mihály Nyír­egyháza belterületéből ellátja úgy a maga, mint dr. Babicz Béla körzetéből Kert-utcáig és a Kórház-kerttől kifelé eső bel­területet. —■ Dr. Babicz Béla el­látja tehát: Béla-utca, Eötvös­utca, Forgó-utca, Gimnázium­köz, Honvéd-utca, Incédi-sor, E IC Kossuth-tér, Közép-utca, Luther- tér és Lutber-ház, Puskin-utca, Sas-utca, Vöröshadsereg-útja In- cédi sorig, — Dr. Nagy Mihály ellátja: Ady Endre-utca, Achim-, Budai Antal-, Esze Tamás-, Kál­lai-, Kert-utca, Komszomol-tér, Laktanya-tér, Martinovícs-tér, Szántó K. János-utca, Táncsics- utca, Vég-utca, Zalka Máté-utca, Zenta-utca, Zóia-utca. — A külterületek változatlanok ma­radnak. ________________ APRÓHIRDETÉS PÁLINKÁT ADUNK! A vásárosna­ményi szeszfőzdében barack, szilva, alma, körte, vegyescefréért pálin­kát fizetünk. A kifizetés az átadás­kor történik. Állami gazdaságok, tszcs-k, egyéni gyümölcstermelők ve­gyék fel a kapcsolatot szeszfőzdénk­kel. ahol különböző nemű gyümölcs­cefrék árairól megadjuk a kellő és pontos felvilágosítást. Központi Oyü- i möleaazeszipari Vállalat 14. sz. telepe VásároCTiamény.

Next

/
Oldalképek
Tartalom