Néplap, 1951. augusztus (7. évfolyam, 177-202. szám)

1951-08-14 / 188. szám

1951 AUGUSZTUS 14, KEDD Á Vasutas Nap alkalmából a magyar vasutasok képviselői és a hazánkba érkezett külföldi vas­utas küldöttségek vasárnap dél­előtt ünnepélyesen MEGKOSZORÚZTÁK A GELLÉRTHEGYI SZABADSÁGSZOBROT Délután két órakor a népligeti Vasas pályán ünnepi nagygyűlés­sel folytatódott a Vasutas Nap. Hatalmas tömeg gyűlt össze a nagygyűlésre, amelynek középpont­jában 210 munkán- és parasztijából lett vasutas tiszt felayptása állott. A FELAVATOTT TISZTEK elvonulása után Bebrits Lajos elv­társ közlekedés- és postaügyi mi­Az első magyar Vasutas Map üimepi nagygyűlésén felavatták az új vasutas tiszteket nlszter tartotta meg ünnepi beszé­dét. Méltatta az első magyar vas­utasnap jelentőségét, majd arra mutatott rá, milyen fontos szerepet tölt be a vasút a termelőerők ki- fejlesztésében. — Népgazdaságunk előrehala­dása el sem képzelhető a vasút nél­kül — mondotta. — Erre a körül­ményre akarta felhívni a Párt és a kormány a figyelmet, amikor en­gedélyt adott az első magyar Vas­utas Nap megrendezésére, hogy ez­zel is megbecsülést szerezzen a magyar vasutasok munkájának. Azt a hatalmas munkát vázolta ezután Bebrits miniszter, amelyet a felszabadulás után Gerö Ernő elvtárs végzett a lerombolt magyar vasút újjáépítése érdekeiben. Visz- szateklntett a Horthy-rendszer Ide­jére, amikor a vasutasság elnyo­mott, meg nem becsült rétege volt a társadalomnak és anyagi tekin­tetben is leghátul járt. — Mindez ma már a múlté — jelentette ki a miniszter.— Ml tel­jesen új utakon járunk. Gyökeré­60 mázsa szemesterményt kap munkaegysége után Hock Mihály, a tissadobi „Táncsics“ tehenésze Megyénk leggazdagabb termelő­szövetkezetei között emlegetik a ti- szadobl „Táncsics” tsz-t A közel másfélezer hold termése, a hatal­mas állatállomány láttán nem is kételkedik ebben senki. Kicsiből nőttek fel. 48 szeptem­berében, amikor elkezdték, csak 14 ember állt össze a 44 holdon. Nem volt még akkor büdszentmlhályi gépállomás, nem voltak képzett me­zőgazdászok, még a négy igásjó- száguk is elég gyenge volt a mun­kára, A közös munka, a hasznos tanácsok, a sokféle segítség erősí­tette meg őket. 49 őszén, amikor áttértek a hármas típusra (egyes­sel kezdték) már negyvennégyen gazdálkodtak 744 holdon. Esztendő múlva már 250 tagja, volt a, termelőszövetkezetté ön- dllósüott, 1364 holdra növeke­dett „Táncsics”-nah. A termelőszövetkezet tagjainak nincs nehéz dolguk a nagyüzemi gazdálkodás fölényének ismerteté­sével. Beszélnek a földjeik, beszél a jőszágállomány. Beszél a 1524 kilós búzaátlag, a 1480-as rozs, a 16 mázsás árpa, a 8 mázsás zab, 40 mázsás kukorica, 30 mázsás ló­here és lucerna, 12.50-es borsó, a 10 mázsás napraforgó, a 14 má­zsás dohány; erről beszélnek ők maguk. Az 5 holdas Molnár József vál­tig gondolkozott: hiszen ő sem rosszabb gazda a többinél,, meg­állja köztük a helyét, a földjét Is háromszor szántotta, mégis mesz- sze maradt saját eredménye a szö- . vetkezettekétől. Búzából, rozsból 9 mázsát adott egy hold, árpából meg nyolcat. Ku­koricája 15 mázsát, napraforgója 8 mázsát ígér. Egy tehene, egy bor­ja van az istállóban, 3 darab szerződéses sertése, meg egy sa­ját hízója van. Adóra beadott 8 mázsa terményt és C jegyre hár­mat. A szerződéses sertésekből 2.000 forint nyers bevételt vár. Ezenkívül más bevétele nincs is. Nézz csak körül Molnár József a szövetkezet földjein, amelyről saját teherautójuk segítette a gaz­dag termés behordását. (Segítette még az egyéniekét is.) Nézz be az istállókba. Bőségesen jut az idei jó takarmányból a 26 lónak, az 53 szarvasmarhának (21 tejlén ab­ból). Nézz be az ólakba. ISO darab sertést találsz ott, köztük 40 anya­kocát, aztán még 200 hízót. Büsz­kén mutatja a juhász a rábízott jószágot. 101 százalékot ért el az cllésnél, 103 százalékot a 36) da­rab juh nyírásánál. Aztán ülj le Hock Mihállyal, a termelőszövetkezet tehenészével. 10 hold földdel lépett be múlt év ok­tóberében. Hárman dolgoznak még családjából a szövetkezetben. Há­romszázon felül van a munkaegy­sége. Vegyél elő ceruzát Molnár Jó­zsef. Csináljunk számvetést Hock Mihály jövedelméről. írjuk a ter­ményt. Búzából és rozsból 50 má­zsát. Árpából 4 mázsát, kukoricá­ból hatot. Szalmát is kap Hock Mihály 60 mázsát, hiszen kell a háztájihoz, kap lucernát is Ifi má­zsát. A két darab tehénre, serté­sekre, baromfira nem lesz gond a ház körül, hiszen a család másik három tagja ís hasonlóan keres. Ne tedd le a ceruzát Molnár Jó­zsef. A készpénzről megfeledkez­tünk. Hock Mihály 4.200 forintot visz haza, egyedül, hasonlóan a többiek is. De jön ehhez még több is. Nem feledkezik meg az államról sem, amely már a dolgozóké, a dolgozók útját egyengeti, segíti. Az 50 mázsa gabonából 47 mázsa 40 kilót szán Hock Mihály a ter­ményraktárba „C” jegyes beadás­ra. A termelőszövetkezet együtte­sen beadott 20 vagon gabonája mel­lett így akarják szaporítani Hóekék a nép, a béke erejét. Állj közéjük Molnár József. Té­ged is várnak a többi egyénileg dolgozó paraszttal együtt. ben változtatunk meg mindent a vasút körül. Eltöröljük a régi MÁV-ot, amely ötven évvel volt el­maradva szellemi és technikai té­ren is a fejlődéstől. A vasutasság képzésével, vonalaink, kocsipar­kunk és felszerelésünk korszerűsí­tésével olyau vasutat teremtünk amely méltó nagy példaképéhez a Szovjetunió vasútjúhoz. Nem tu duuk eléggé hálásak lenni a Szov jetunlónak, amely a magyar vasúi fejlesztéséhez nemcsak példát, ha­nem tervet és anyagi támogatási is nyújtott, ugyanakkor, amikor a nyugat még a német fasiszták ál­tal elhurcolt mozdonyainkat sem adja vissza. A nyíregyházi ünnepség A nyíregyházi Vasutas Nap ki­emelkedő része a délelőtti ünnep­ség volt a Lokomotív Sporttelepen. Amikor, az ünnepség megkezdődött, az emelvény elé vonult a vasutas díszszázad. Az emelvény előtt pár lépéssel megálltak. Előrelépett Dapsi Zoltán elvtárs, nyíregyházi állomásfőnök és a nyíregyházi vas­utasok nevében jelentést tett Győré elvtársnak, a Megyei Pártbizottság titkárának. — Mi, nyíregyházi vasutasok — rendíthetetlenül bízunk Pártunk­ban, követni és teljesíteni akar­juk ezután is minden szavát. Meg­ígérjük,, hogy az őszi békeszállítá­sokat szocialista módon fogjuk el­végezni. Mindent megteszünk, amit népünk és Pártunk elvár tőlünk.— Dörgött a taps, szállt a kiáltás: Éljen a Párt! Sztálin, Rákosi! Ezután Győré elvtárs tartotta meg ünnepi beszédét. Egész dolgozó népünk jó munkát vár a vasutasoktól, várja, hogy zavartalanul menjen minden mun­ka a vasúton, a békeszállítások idején ne legyen semmi fennaka­dás. Elvárják a dolgozók, hogy a vasutasok az augusztus 20. tiszte­Az amerikai és liszinmanista csapatok koreai gaztetteinek kivizsgálására alakított nemzetközi nőbizottság jelentése II. fejezet A Bizottság járt Phenjanban, a Koreai Népi Demokratikus Köz. társaság jelenlegi ideiglenes fő­városában. A háború előtt Phenjannak 400 ezer lakosa volt. A városban sok nagy, modern tégla, és betonépü­let és korszerű lakás volt, amelyek — amint ez az épületek maradvá­nyaiból megállapítható — korszerű központi fűtéssel, valamint egész­ségügyi és tisztasági berendezéssel voltak ellátva. A városban számos gyár is mű­ködött. A város fő ipara: a tex­til, lábbeli-, élelmiszer-, dohány-, szeszfőző- és söripar, továbbá a műtrágyagyártás volt. Phenjan nagy épületei közé tar­toztak: az Opera- és Balettszínház, 9 színház, 20 mozi, az 1945 után épült egyetem, 73 elemi iskola. 20 középiskola, 6 főiskola és 4 techni­kum. Ezenkívül Phenjanban 20 esti iskola működött felnőttek számára és egy új, nagy műegyetem, amely a háború kitörésekor már csaknem elkészült. Phenjan város ma egyetlen rom­halmaz. A régi város legnagyobb része a föld színével egyenlő. Itt- ott a hamu és a romok között lát­hatók a szétrombolt házak cserép­tetejének maradványai. Egyes mo­dern épületeknek megmaradt a vá­za, tető, födém és közfalak nélkül. Más épületekből csak faltöredékek maradtak, amelyek csak jelzik, hogy Itt valamikor ház állott. Az imént felsorolt épületeken kívül le­romboltak sok templomot és rom- badöntötték az összes városi kór­házakat. A Bizottság tagjai megtekintet­ték a legnagyobb városi elemi is­kola romjait. Az Iskola egyik belső falán ez a krétával írt angolnyelvü felírás látható: ,.A tábori tüzérség 77. ezrede számára lefoglalva”, A Bizottság a tanúk vallomása alapján megállapította, hogy a vá­ros 80 százalékát akkor rombolták le, amikor az amerikaiak kivonul­tak (fontos megjegyezni, hogy az amerikaiak harc nélkül vonultak vissza és rendszeresen, tervszerűen rombolták szét a várost). A rom­bolás ma már valóban 100 százalé­kos — s a várost mégis tovább bombázzák. Azon a napon, amelyen a Bizottság a városban tartózko­dott, ötízben volt légiriadó. Ugyan­ezen a napon, nem messze attól a helytől, ahol a Bizottság tagjai a helyi szervezetek képviselőivel be­szélgették —* 10 perces időközök­ben három, egy héttel azelőtt ledo­bott, időzített bomba robbant fel. A lakosok elmondták a Bizottság tagjainak azt ís, milyen módsze­rekkel pusztították el az ameri­kaiak Phenjant. A háború kezdete óta szüntelenül folynak a város el­leni légitámadások. A január 3-1 támadás volt az egyik leghevesebb és legbarbárabb légiakció. Ezen a napon 80 amerikai ,,B-29”-repülő- erőd bombázta a várost. A repülő­erődök 15—20 percenként ismétlő­dő hullámokban támadtak. A tá­madás január 3-án este kezdődött! és másnap délig tartott. A tárna-1 dást gyujtóbombák ledobdsa nyitot­ta meg. Utána benzinnel töltött tartályokhoz hasonló bombákat dobtak, majd nehéz robbanóbom­bák következtek. Ezután ismét gyujtóbombákat szórtak, időzített bombákkal vegyesen. Azok a tüzek, amelyeket a gyujtóbombák és az időzített bombák robbanásai okoz­tak, megakadályozták, hogy a la­kosság mentési munkálatokat vé­gezhessen. Ezért rengeteg ember pusztult el amiatt, hogy nem tud­tak kiszabadulni a romok alól. Sok holttestet mind a mai napig sem ástak ki. Az 1951 január 3-1 és 4-i légitá­madás során elpusztult épületek között volt a városi kórházak több­sége. E kórházak lapos tetején ott volt a vöröskereszt ismertetöjel. amelyet 6000—8000 méte.r magas­ságból is látni lehetett, fennek el­lenére minden egyes kórházat leg­alább egy közvetlen telitalálat ért. A Bizottság tagjai látták a megyei kórház épületének romjait és meg­tekintették az épület közelében lé­vő három bombatölcsért, amelyek közül kettő 4 méter, a harmadik pedig 7 méter mély, A lakosok el­beszélése szerint a központi kórhá­zat zuhanóbombázók pusztították el, 30 méter magasságból. Említettük már — a városban nem minden épület pusztult el bombázások következtében. Sok épületet az amerikai csapatok rob­bantottak fel, borítottak lángba visszavonulásuk során. így pusz­tították el a Kim Ir.Szen egyete­met. a fiú-középiskolákat, az Ope­ra- és Balettszínházat, a városi hivatalokat, az élelmiszerüzemek többségét és az összes kormányhi­vatalokat. A Bizottságot arról is tájékoztatták, hogy amikor az USA-csapatok elhagyták a várost, minden villamoskocsit felgyújtottak, több hidat és vízvezetékhálózatot felrobbantottak. A Bizottság megállapította, hogy az amerikaiak megsemmisítették Korea híres történelmi műemlékét: a Jen Mién Sza budhista templo­mot, amely 2000 évvel ezelőtt épült a várost uraló halmon. Szemtanúk szerint 1950 decemberében, amikor az amerikai csapatok Phenjanból kivonultak, a templpmnak még nem volt semmi baja. Ámde 1951 január 3-án az amerikai repülőgépek őrá. sl mennyiségű gyújtó- és robbanó­bombát, továbbá gyúlékony anyag­gal töltött hordószerü bombát dob­tak rá. Ha figyelembe vesszük, hogy a templom egy parkban állt. alig hihető, hogy a bombázóknak más céljuk lett volna, mint a temp­lom megsemmisítése. A Bizottság tagjai megtekintet­ték a város nevezetes múzeumát. A múzeum épségben maradt ugyan, de teljesen kifosztották. Az elra­bolt műtárgyak közül két híres Buddha-szobor volt a legértékesebb. A szobrok több, mint kétezer évvel ezelőtt készültek. L1 Je-Szen mű­történész megmutatta a Bizottság tagjainak az elrabolt tárgyak jegy. zekét. Az amerikaiak mindössze azoknak a fölbecsülhetetlen értékű falfestményeknek a kézzel festett másolatát hagyták a múzeumban, amelyet az utóbbi években Korea északi részén 30 ősrégi temetkezé­si helyen találtak. Hat ilyen sír­boltot az amerikaiak koreai nők kínzóka tarájául használtak fel és a visszavonuláskor ferobbantottak. A lakosok többfzben elmondták a Bizottság tagjainak, hogy az .ame­rikai repülőgépek hogyan lövik a békés lakosságot. (A Bizottság tag. jal maguk Is megfigyelhették, mi­ként lőtték az alacsonyan repülő amerikai gépek a mezőt, ahol ko. reai parasztok dolgoztak. Ez több­száz kilométerre a front mögött történt, távol a várostól és bármi­féle katonai célponttól). (Folytatjuk). letére tett munkafelajánlások, tel­jesítésével még nagyobb lendületet adjanak a bétkeszállításoknak, hogy az idei termés minél előbb megér­kezzen városainkba, a munkásosz­tályhoz. A Párt és a nép figyelme lelkesítsen minden vasutas dolgo­zót jobb munkára. Minden vasutas dolgozó vegyen részt a munkaver­senyben, hogy minél több legyen a sztahánovista szintet elérők száma. Ki kell szélesíteni az 500 kilométe­res, a 2.000 tonnás és a kocsimoz­dít ásl mozgalmakat. Pártunk és egész dolgozó népünk segítségére lesz a vasutas dolgozóknak. BALOGH SÁNDOR SZTAHANOVISTA KOCSI- MESTER figyelemmel hallgatta a beszédet. — Mennyi most a kocsimozgatási időnk? — kérdezte meg az ünnep­ség végén X. Gombos István ko-. csimestert. — Négy perc volt, most kettő és fél. — Lefaragunk egy félpercet még belőle! — mondotta. — Én is csatlakozok hozzád. A kétperces átlagot mi is elérjük. — Tudod én tapasztaltam már, mit jelent, ha nem jut az ember idejé­ben kenyérhez. Mellettük állt Zagyva Kornél, gztahánovlsta forgalmi szolgálat- tevő. Nem szólt bele a beszédbe. Magában azonban elhatározta, hogy „zöld utat” biztosit a Ba- loghék által összeállított vonatok­nak. Záhony Reggel hat óra az idő. A záho­nyi Gerő-telep pirostetős új mun­káslakásai felöl mindjobban erő­södő zene hangjait hozza a szél. Zenés ébresztő a Vasutas Nap ün­nepére. Délelőtt kezdődik a felvonulási A felvonuláson hatalmas vörös csillagot vivő, sötétkék egyenruhát viselő vasutasok között felvonul­nak az úttörők is. A dísztribün mellett elhaladó rendezett sorokból ütemes kiáltások hallatszanak: „Megvédjük a békét, megvéd- jük a békét!...” „Sztálin, Rákosi!’* A tribünön helyet foglaló díez- elnökség tagjai lelkes tapssal fo­gadják a felvonulókat. Itt vannak a baráti Szovjetunió küldöttel, az itthoni szervek, szervezetek képvi­selői. Az ünnepi beszédet Urban Szabd elvtárs, a Megyei Pártbizottság ki­küldötte tartotta. „Azok a sikerek és eredmények — mondotta — amelyeket a vasút dolgozói elér­tek, a szovjet vasutasok példamu­tatása és -sztahánovlstálnak útmu­tatásai nyomán voltak lehetsége­sek. így születhettek olyan ered­mények mint Szabó Ferenc átrakó- munkás kimagasló teljesítménye is. Szabó elvtárs 187 százalékos fel­ajánlását Alkotmányunk ünnepé­nek tiszteletére 412 százalékra tel­jesítette.” Az ünnepi beszéd befejeztével ä dolgozók nevében Záhony ifjúmun­kásai virágcsokrokkal ajándékoz- ták meg az ünnepségen résztvevő vendégeket, majd Körösi elvtárs a forgalmi szolgálat nevében beszélt az őszt csúcsforgalom sikeres lebo­nyolításának jelentőségéről. Az ünnepség befejező része a ki­tüntetések, a rendkívüli előlépteté­sek és a sztahánovista oklevelek kiosztása volt. Mintegy 00 dolgozó sztahánovista oklevelet, húszán di­csérő elismerést és nyolcvanan rendkívüli előléptetést kaptak jő munkáinkért.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom